Délmagyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-16 / 89. szám

Szerda, 1858. április 18. 5 Hafan beszélgefnek „mmzúí s-aiátossáfya ink' '-tél Sok száz és száz vita folyt komoly formában illetékes fórumokon és kevésbé ko­moly, és még kevésbé illeté­kes fórumokon: a magyar sajátosságokról: De ilyen értelemben még nem hallottam vitatni e nagyjelentőségű kérdést, mint ahogyan az elmúlt va­sárnap az Anna-kútnál cso­portba verődött emberek kö­rében történt. Közülük csak egy ismerősöm volt, egy fi­lozófus, de nevét nem áru­lom el. Ügy írom le, aho­gyan kihallgattam a beszél­getést: Első ember: — Én megmondom őszin­tén, élek-halok az operettért. Maguk fiatalok nem tudják, mi az igazi operett és a csil­logó-tündöklő nagyrevü. Ma­guk még nem láttak valódi primadonnákat — amilyene­ket én láttam huszonöt-har­minc esztendeje. Haj, kérem a »Marica grófnő* meg a "Bál a Savoy«-ban, meg a •., — Pardon, uraságod min­ket analfabétának tekint. S a »Csárdáskirálynő* Honthy Hannával, az semmi? — sza­kította félbe az idősebb tár­salgó partnert egy nekitüze­sedett fiatalember. A jámbor filozófus rábő­linlott. — Sajnos, mi operett-nem­zet vagyunk. Második ember: i— Hanem, hogy én is mondjak valamit, megmon­dom, bár nagyon szégyellem a történteket: a múlt vasár­nap rettenetesen lepofoztam a feleségemet. — Az istenért, miért tet­ted? — Valami szörnyű dolog történt — folytatta nekidü­hödve. — Már elmúlt egy óra, s az ebéd sehol. És két órakor kezdődött a. Serenye és a Saranya MNB I. bajno­ki labdarúgó-mérkőzés. Azt hittem megőrülök idegessé­gemben. fÉlöntött a düh és... és ... szóval így történt. Fél­őrülten, feldúltan rohantam B rangadóra és az otthoni események, meg a csapatom, a Serenye rossz szereplése miatt fejbevágtam egy Sa­ranya-drukkert. A rendőr­ségre kerültem. — Hiszen magát most megbüntetik — rémüldözött egy öreg nyugdíjas bácsi. —• Ja kérem, mi futball­nemzet vagyunk — szólt közbe szerényen a filozófus. Harmadik ember: — De azért nem kutya a mi fajtánk. Árpád apánk a hét törzs élén lóháton vo­nult be a Kárpátok meden­céjébe és lovat aranyos kan­tárt, és nyerget küldött Szvatopluk fejedelemnek. Ugyebár a ló tisztelete, sze­retete őseink méltó emléké­nek ápolásához tartozik. — Szóval azért van, hogy a paraszt görnyed az eke­szarva mellett — szólt köz­be egy kedélyes agronómus­féle — veri a keselyt, mert lassan halad a munka. És csak akkor fut traktorért, ha késik az idő és elmarad­na a vetéssel. Szóval ezer esz­tendő hagyománya. — Hát igen-igen — kap­csolódik a beszédbe enyhe iróniával a filozófus — mi lovas nemzet vagyunk, s rendszerint az országút két szélén, vagy balról, vagy jobbról lovagolunk. Negyedik ember: — Én orvos vagyok. Be­jártam Nyugatot és Keletet, de sehol a világon nem ta­pasztaltam annyi epebeteg­séget, mint náljmk. Amíg a világban az epemütét olyan ritka, mint a fehér holló, addig nálunk az utóbbi esz­tendőkben különösen, már szériaműtét számban megy. — Mi az oka ennek, ked­ves doktorkám? — kérdezte egy hájjal párnázott hústo­rony. — Kinyomoztam ennek okát — folytatta a doktor — és mit gondolnak mire ju­tottam? Az étkezés az oka mindennek. Ugyanis mi be­tegesen zábálós náció va­gyunk. Disznózsír. Hús délre, estére. Szalonna sózva, füs­tölve. Sonka nyersen, meg­főve. Száz családból nyolc­van disznót vág. A zsír leg­jobb ellenszere: a szesz. Te­hát iszunk rogyásig. — Hát máshol nem így van? — Ugyan kérem, vajjal, olajjal, főként növényi olaj­jal élnek, mert az egészsé­ges. Húst ritkán esznek, di­vatos a könnyű étkezés, fő­zelék, konzerv, gyümölcs. Természetesen nincs semmi bajuk, egészségesek, nálunk meg természetes, hogy idő­nap előtt elrothad az epe. — Valóban — gondolko­dott félhangon a búsképű fi­lozófus —, mi eszemben­iszomban a világ első nem­zete vagyunk. Ölödik ember: — Ha már mindenki szólt in is mondok egyet — emel­te fel jobb kezét, hogy fi­gyelmet kapjon. — Kérem én üzemi munkás vagyok. Segédmunkás. De ha egyszer ruhavételre adom a fejem, akkor az első szabónál sza­batok magamnak. Igaz, vé­kony a pénzem, de inkább fél évig nem megyek mozi­ba, nem olvasok újságot, ki­kapcsoltatom a gázt, meg a villanyt, nem veszek még olcsó könyvet sem, a színhá­zat meg egyenesen kerülöm, villamosra se ülökde én... konfekciót nem hú­zok, mert ez nem magyar szokás. — Ember — kiabált közbe mérgesen a világot járt or­vos — Nyugaton csak a mil­liomosok, a felső tízezer csi­náltat ruhát, az emberek egyébként konfekcióban jár­nak Párizstól—New York-ig és ha tudni akarja London­tól—Moszkváig. — Nézze kérem, engem nem érdekelnek sem a nyu­gatiak, sem a keletiek, én divatosan akarok öltözködni. — Na, de ott inkább szó­rakozik, kultúrálódik a var­ratási díjból a munkás is meg az értelmiség is, a lány is meg az asszony is és ép­pen olyan elegánsak mint mi, nem is akarnak elegán­sabbak lenni mint amilye­nek. — A filozófus enyhén le­gyint jobb kezével és gúny­nyal löki szájából a szava­kat — mi divatbohóc nemzet vagyunk, pedig kicsik és sze­gények vagyunk. m Summázva a sajátosságo­kat: operettnemzet, futball­nemzet és lovasnemzet va­gyunk, megáldva a dínom­dánom, "hegyen-völgyön la­kodalom* kevésbé 16 szokás­sal és az öltözködésben hó­bortos divatoknak hódo­lunk. (siklós) A szputnyik II. működése alatt I Az MSZMP hírei igen sok fontos tudományos adatot szolgáltatott Moszkva (MTI) A TASZSZ jelenti:' A szputnyik II-re több mint 5 hónapos kerin­gése alatt a légkör felsó ré­tegei fokozatosan fékezően hatottak és emiatt megvál­toztatta keringésének jellem­ző adatait (pályájának ma­gasságát, keringési idejét stb.) A szóbanforgó változások megfigyelése, a mérésekkor szerzett gazdag anyag tu­dományos feldolgozása alap­ján újabb értékes adatok­hoz juthattunk a légkör felsó rétegeinek sűrűségéről. A második szputnyik segít­ségével széleskörű, különle­ges tudományos méréseket felölelő programot sikerült megvalósítani. A mérések a Föld ' ionoszférájának tanul­mányozására, a kozmikus sugárzásra, a rádióhullámok terjedésére vonatkoztak. Most először sikerült megol­dani néhány más geofizikai feladatot is. A szputnyik 11 -ön tudomá­nyos műszereken kívül egy külön tartály is volt, amely­ben a Lajka kísérleti kutya foglalt helyet. Ez lehetővé tette annak tanulmányozását, hogy viselkedik az élő szer­vezet az űrrepülés körülmé­nyei között. A második szovjet mester­séges hold körülbelül 2370 fordulatot tett a Föld körül és több száz millió kilómé- 1 ter utat futott be. Többször j is elrepült Földünk minden [ fontosabb pontja felett. Ezt ] lehetővé tette a szputnyik II. pályájának nagy hajlásszöge. A második mesterséges hold pályája 65 fokos hajlásszöget alkotott a Föld egyenlítőjének síkjával. Ez egyúttal azt is biztosította, hogy a Föld minden lakott pontjáról meg lehetett figyelni a második szővjet mesterséges hold mozgását. Értesítjük a párttitkár és instruktor elvtársakat, hogy holnap, csütörtökön délután 3 órakor a Kálvin téri párt­házban összevont titkári ér­tekezletet tartunk. Az érte­kezletre a párttitkár és az Instruktor elvtársak pontos megjelenését kérjük. Párt- és tömegszervenetek osztálya. — SZEGEDI KISIPAROSOK is részt vesznek a budapesti ipari váaAron. Három papucsos kisiparos. Rátkai Sándor, Jávor péter Bárkányi István és Elek Gyula bocskorkészitő vár a nagy bemutatóra. Szép szegedi papucsaikkal reméljük újabb dicsőséget szereznek a szegedi kisiparosok régi hírnevének. — Fát loptak közős megegye zéses alapon az ásotthalml er­dőgazdaságból Fodor Géza ée Bozsó Ferenc ásotthalml lako­sok. A nagyöbű mennyiségű lo­pott fát saját céljaikra fordí­tották. s most a szegedi járás­bíróság társadalmi tulajdon el­leni lopás bűntette miatt 1500­1500 íorint pénzbüntetésre ítélte őket. LENINGRÁDI EMLÉKEK a balett művésxet mestereiről A névaparti város, amely ténelmi múltja ós valósága felé évekkel ezelőtt vitt a máét is jelentett. Azért ér­Moszkvából induló "Ezüst kezhettem a névaparti vá­Nyíl* expressz, izgatottan rosba, mert hazulról — cső­várt és talán soha meg sem dálatos és felelősségteljes álmodott élményeicet rejte- megbízatásként — tanulni getett számomra: Leningrád küldtek engem. Le^zebb és csodálaton városképe, törté- legmerészebb álmaimat min­nelmi atmoszférája, lakosai- dig a balettművészetről szöt­r.ak nagyszerűsége egyaránt tem, s ekkor jött el az ide­hataimába keríti a látogatót, je annak, hogy balettművé­különösen pedig az olyan szeti tanulmányaimat most vendéget, akt — mint én ak- a legmagasabb fokon végez­kor — hosszú esztendőkön hessem el Leningrádban. Itt keresztül csodálhatja házalt ugyanis régóta élnek, mély­és tereit, mélyet szippanthat re hatolnak és soha nem iá­levegő jóből, s nap mint nap tott magasságokba ernelked­találkozhat a szovjet elvtár- nek sakkal. Naponta láthattam , , • ,, • a Néván horgonyzó Auró- « balett legragyogóbb ra cirkálót, a Szmolnijt, a hagyományai. Téli Palotát, vagy Nagy Pé- . . ter cár híres branaszotarát: Már a can Szentpétervarott szinte pillanatonként érez- is olyan balettközpont ala­hettem a történelem, külö- f1^ te™±Jíeny ' hatast gyakorolt az egesz vi­ncsen a Nagy Októberi Szo- lágra és örökre megalapozta cialista Forradalom emlé- hírét az orosz balettművé­keinek emlékeztető jelenté- szetmak, amelyre ámulattal tét, ami valósággal átszövi ~ t ^ minde"T ' , száigában hajdan, s csodá­ítt az életet, s ad neki egy- lattal tekintenek napjaink­szerre patinát és erőt, lelke- ban is Londontól New York­sedést és szépséget. ig, Párizstól Milánóig. Számomra Leningrád tor- Petipa- A™13 Pavlova, 1958. április lószínűleg diákhumor rögtö­nözte azt a pár sort, amely gondos, kalligrafikus írással áll a kupacba tűzött táblán: "A Veszprémi Köztisztasági Vállalat első számú mate­matikai alaptétele: Az ígé­retekkel egyenes arányban nő az el nem hordott sze­mét! .. .* Lilás ködben úszik már kétoldalt a Bakony, amikor az első nap benyamásait, Kecskeméten, Dunflföldvá­ron, Sztálinvárosban, Szé­kesfehérvárott, Veszprém­ben, Zircen röpke negyed­órák alatt látottakból, az úton melletted el-elvillanő jelenségekből próbálod a mai nap minden élményét egyet­lenegy képbe, egy benyo­másba összegezni. Es ez, az első pillanatban oly nehéz­nek tűnő feladat váratlanul hamar sikerül: Láthattad, hogy mit jelent az, ha egy egész ország ünnepel. Sze­gedtől a most éppen feltűnő Győrig minden városban, minden községben, minden faluban lobogókat lenget az áprilisi szél. A zászlók sely­mének, vásznának csattogása az. ország legnagyobb ünne­pét: a felszabadulás napját köszönti. A dekorációkon, az emelvényeken talán keve­sebb ez évben a dísz, de mégis melegebb, bensősége­sebb az ifjú ország születés­napja, mint bármikor volt. Győr megye. Itt is sok a vadvíz. Egy-egy tavacska olyan színű, mint a töltötoll­tinta. Az alacsonyan járó fel­hők kékre szűrik az erősödő nap sugarát. Az os2trák Al­pok idelátszó csúcsain, a két­ezer méteres Schneebergen még hó hálósipka látszik, de a győri—soproni táj csupa mozgás, pedig munkaszüneti nap van. Vidáman duruzsol­nak a vetőgépet húzó Ze­torok az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek szán­tóinak tábláin, ezeken a kel­lemes drapp színű óriás sző­nyegeken. A falvakhoz köze­ledve lépten-nyomon hengert húzó parasütkocsik''miatt fé„ kez a busz. A dunántúli gaz­da igyekszik a földjére vagy jön onnan, a jól elvégzett vetés kellemesen bizseregtetű tudatával. Hamar rögződik a második nap általános be­nyomása: a rossz időjárás nem akadályozhatja a föl­dek népét, hogy el ne vé­gezze az ese lékes mezőgaz­dasági munkát. Ritkán lá­tott igyekezettel dolgoznak az egész országban minden­felé ... * Sopron, ösi város. Csupa hangulat, csupa finom pasz­tellszín. A történelmi neve­zetességek ódonsága, a tor­nyok, házak, falak, kövek csipkeszerű szépsége, a kők­frankos fanyar íze, a sop­roni hegyek lankáin az Ibo­lyafoltok illata egyetlenegy olyan hangulatba olvad ösz­sze, amelyre még a zordon arccal és zord lélekkel jár­kálok szíve táját 1« sokáig melegíti. * Ujabb reggel — újabb táj. A Vas megyei falvak ra­gyogó tiszta falain meg-meg­bámulod a műemlékszámba menő "üstökös* házak nád­tetéjét. Egy kicsit sajnálko­zol rajta, hogy három év óta — hogy erre jártál — is­mét fogyatkozott számuk. Egy kanyar, a falu végén vagy és arcod újra felvidul­hat. Látnod kell, hogy gom­bamódra nőnek itt az új há­zak, mint minden faluban, városban, amelyen eddig ke­resztül suhantatok. Es ezek a házak nem akármilyenek: terméskőalap, téglafal, pala­tető. Előregyártott áthidalók, vasbetongerendák, födémele­mek lépten-nyomon. Viharzó erővel tör ide a faluvégre is az új, a modern. A csopaki hegy lejtőjén ereszkedik a busz a magyar föld gyöngyszeme: a Bala­ton felé. Az idő hűvös, de a füredi sétányon párok min­denütt. Tegnap olyan vihar volt errefelé, hogy a tó vize méteres hullámokat vetett, átcsapott mindenütt a móló­kon. Alig egy-két órát süt a nap. mégis özönlik a turista Füredre, száguldanak a Wartburgok, a Moszkvicsok Tihany felé. 'Alig egy-két óra és magad is a tihanyi móló betonlap­jára lépsz a barátságosan dohogó "Csobánc* ragyogóan tiszta fedélzetéről és utána szuszogva bandukolsz az apátság kéttornyú temploma felé. Amikor meg-megállsz, egy kicsit fújtatni, innen lengyel, onnan cseh beszéd foszlányai szűrődnek feléd Hűvös tavasz ide, napfolt­tevékenység oda — a Bala­tonnak mindig vannak láto­gatói. * Két kislány, maszatos •bennszülött* ördögfióka áll az apátság előtti téren, a te­ret szegélyező, méter magas mellvéden. Hívatásos levele­zőlap. és kecskeköröm-áru­sok és regemondók, akik hi­hetetlen rutinnal, emberis­merettel ajánlják portékái­kat és "Vágják« meg a tu­ristákat. Most is, mielőtt az őket körülvevő szegedi or­szégjéró-csoport közepén a királylány meséjére rázendí­tenének, fölényes, gonoszko­dó pillantásokat vetnek a kissé távolabb álló konkur­renciára: a kecskekörömmel, lappal ugyancsak alaposan felszerelt két fiúra. A lefő­zés öröme lobog rtpőgom^ A szemükben. Ök mondhatják el a történetet és természe­tesen ők zsebelik be az elő­adói tiszteletdíjat, amely egy. egy ilyen csoporttal nem is megvetendő ősszeg. Fújják­fújják vagy negyedóráig, de fél szemük akkor is a két ftún. Azok figyelik őket és ha valamit történetesen ki­hagynak — mindjárt oda­vágják: túra utolsó napjának késői órái. Az ügyes vezető, a Jó motor jóvoltából már mesz­sze mögötted a Balaton, sőt a Duna is. Már érzed a ká­bultság ólomsúlyát válladon, ahogy a puha ülés háttám­lájának veted főjed. De azért újra számadást csinálsz, ösz­szegezed most már az egősz Utat: Fáradtságos, de szép volt. Megérte, mert újubb erőt ad — a hétköznapokra. (németh) vagy Nizsinazldj művészete és neve fogalommá vélt a balett-történelemben s a balett legnagyobb mesterei­ként tartjuk őket számon. Vaganova felfrissítette a ba­lettművészetet, rendszert al­kotott, s élete végéig a ter­mékeny alkotás Ihletett éa teremtő lázában égett. Eze­ket a hagyományokat virá­goztatta fel a szovjet balett, amely egészen sajátos és magasrendű szintjét jelenti a világ balettkultúrájának. Nekem megadatott az a különös és páratlan szeren­cse és hatalmas tisztesség, hogy a balett-kultúra Őshazájában, Leningrádban, a leningrádi Koreográfiai Intézetben ta­nulhassak; ott végeztem ta­nulmányaimat, s ott kaptam reográfiai Intézet méltó foly­tatója az orosz balett ha­gyományainak; itt tanított — hogy csak a legnagyobb nevet említsem — Vaganova és itt tanult — hogy megint csak a legnagyobb nevet említsem — Ulanova, a vi­lág legnagyobb balerinája. Tanárai között ott voltak és vannak a leningrádi Kirov Balett- és Operaház, a vi­rőtökat?' M megÜ1' 8 gy°m1;MvheMbbbművéf»itteS ' * o Most — abból az alka­Ismét este. A háromnapos 'ómból, hogy pénteken este a szegedi közönség ls meg­csodálhatja a leningrádi ba­lett bámulatos művészetét — a Kirov Balett- és Opera­ház nagy művészeinek port­réját szeretném felvázolni ezeken a hasábokon, szemé, lyes élményeim és feledhe­tetlen találkozásaim alapján. Először Natalja Mihajlo\#n Dugyinszkajáról, a legnagyobbak közül való­ról kell beszélnem. Aligha­nem a világ legkitűnőbb ba­lerinái közé tartozik, akik valaha is csak éltek a föl­dön. Szédületes technikája, ragyogó és biztos forgása ér­zékletesen tapasztalható az egyik legnagyobb szerepé­ben, a "Hattyúk tava* Odet­te-jében és Odilliá-jában. Művészi alkotófantáziáját, s az átélés mélységét éppúgy, mint a könnyedséget és a hajlékonyságot nem tudja a néző különválasztani pazar és szédületes technikájától. Egy alkalommal Dugyia­szkaja éppen az Intézetünk­ben gyakorolt. Véletlenül benyitottam abba a terem­be, s amikor megláttam a gyakorló Dugyinszkaját, hir. telen és ijedten hátráltam kifelé. <5 a röpke zajra fel­figyelt, hátranézett és rán>­mosolygott. — Ugye, maga magyar, kislány? — kérdezte kedve­sen. — Igen — feleltem nagy zavaromban. — Mindjárt tudtam. Lát­tam a táskájáról. Nekem ls van egy ilyen táskám, ame­lyet Budapestről hoztam ma­gammal, amikor ott vendég­szerepeltem. Aztán felsóhajtott: ' — Oh, bárcsak még egy­szer láthatnám Budapestet, a csodálatos várost, s tán­colhatnék ismét a kedves magyar közönség előtt! S annyi év után, íme, most teljesült Dugylnszkaja vá­gya: ezekben a napokban Magvarországon vendégsze­repel, s ellátogat Szegedre is, egvütt világhírű partne­rével, a nagy balettművész­szel, a férjével, Konsztantin Mihajlovics Szergejevv el, aki szintén a leningrádi Ko. reográfiai Intézetben tanult, s akitől oly sokat tanulhat minden balettmflvész és ba­lettnövendék. Legpontosabb és legkitűnőbb tankönyve: a maga bámulatos művé­szete. Döbbenetes színészi kifejezőerővel rendelkezik, ami ragyogó konstrukcióval, gyönyörű ugrásokkal, biztos fogásokkal párosul, ö a vi­lág legkitűnőbb Rómeója. Vendégeink között ott van­nak azok a nagy tehetségű. Ifjú balettmflvészek js, akik növendéktársaim voltak a le­ningrádi Koreográfiai Inté­zetben: Grigyin, Jira Kal­pakova és a kitűnő Mereu­tio-alakító, a grúz Bregvad­ze, akikből — minden bizo­nyosság szerint — a Jövő Dugyinszkajái és Szergejev­jel lesznek. A szegedi közönség nagy érdeklődéssel és meleg sze­retettel várja a világhírű ba_ lettegyüttest: Dugyinszkaját és Szergejevet épp úgy, mint a jövő Dugyinszkajáit és Szergejevjeit. ÁRKOS JUDIT, a Szegedi Nemzeti Színház balettmestere

Next

/
Oldalképek
Tartalom