Délmagyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-16 / 89. szám
Szerda, 1858. április 18. 5 Hafan beszélgefnek „mmzúí s-aiátossáfya ink' '-tél Sok száz és száz vita folyt komoly formában illetékes fórumokon és kevésbé komoly, és még kevésbé illetékes fórumokon: a magyar sajátosságokról: De ilyen értelemben még nem hallottam vitatni e nagyjelentőségű kérdést, mint ahogyan az elmúlt vasárnap az Anna-kútnál csoportba verődött emberek körében történt. Közülük csak egy ismerősöm volt, egy filozófus, de nevét nem árulom el. Ügy írom le, ahogyan kihallgattam a beszélgetést: Első ember: — Én megmondom őszintén, élek-halok az operettért. Maguk fiatalok nem tudják, mi az igazi operett és a csillogó-tündöklő nagyrevü. Maguk még nem láttak valódi primadonnákat — amilyeneket én láttam huszonöt-harminc esztendeje. Haj, kérem a »Marica grófnő* meg a "Bál a Savoy«-ban, meg a •., — Pardon, uraságod minket analfabétának tekint. S a »Csárdáskirálynő* Honthy Hannával, az semmi? — szakította félbe az idősebb társalgó partnert egy nekitüzesedett fiatalember. A jámbor filozófus rábőlinlott. — Sajnos, mi operett-nemzet vagyunk. Második ember: i— Hanem, hogy én is mondjak valamit, megmondom, bár nagyon szégyellem a történteket: a múlt vasárnap rettenetesen lepofoztam a feleségemet. — Az istenért, miért tetted? — Valami szörnyű dolog történt — folytatta nekidühödve. — Már elmúlt egy óra, s az ebéd sehol. És két órakor kezdődött a. Serenye és a Saranya MNB I. bajnoki labdarúgó-mérkőzés. Azt hittem megőrülök idegességemben. fÉlöntött a düh és... és ... szóval így történt. Félőrülten, feldúltan rohantam B rangadóra és az otthoni események, meg a csapatom, a Serenye rossz szereplése miatt fejbevágtam egy Saranya-drukkert. A rendőrségre kerültem. — Hiszen magát most megbüntetik — rémüldözött egy öreg nyugdíjas bácsi. —• Ja kérem, mi futballnemzet vagyunk — szólt közbe szerényen a filozófus. Harmadik ember: — De azért nem kutya a mi fajtánk. Árpád apánk a hét törzs élén lóháton vonult be a Kárpátok medencéjébe és lovat aranyos kantárt, és nyerget küldött Szvatopluk fejedelemnek. Ugyebár a ló tisztelete, szeretete őseink méltó emlékének ápolásához tartozik. — Szóval azért van, hogy a paraszt görnyed az ekeszarva mellett — szólt közbe egy kedélyes agronómusféle — veri a keselyt, mert lassan halad a munka. És csak akkor fut traktorért, ha késik az idő és elmaradna a vetéssel. Szóval ezer esztendő hagyománya. — Hát igen-igen — kapcsolódik a beszédbe enyhe iróniával a filozófus — mi lovas nemzet vagyunk, s rendszerint az országút két szélén, vagy balról, vagy jobbról lovagolunk. Negyedik ember: — Én orvos vagyok. Bejártam Nyugatot és Keletet, de sehol a világon nem tapasztaltam annyi epebetegséget, mint náljmk. Amíg a világban az epemütét olyan ritka, mint a fehér holló, addig nálunk az utóbbi esztendőkben különösen, már szériaműtét számban megy. — Mi az oka ennek, kedves doktorkám? — kérdezte egy hájjal párnázott hústorony. — Kinyomoztam ennek okát — folytatta a doktor — és mit gondolnak mire jutottam? Az étkezés az oka mindennek. Ugyanis mi betegesen zábálós náció vagyunk. Disznózsír. Hús délre, estére. Szalonna sózva, füstölve. Sonka nyersen, megfőve. Száz családból nyolcvan disznót vág. A zsír legjobb ellenszere: a szesz. Tehát iszunk rogyásig. — Hát máshol nem így van? — Ugyan kérem, vajjal, olajjal, főként növényi olajjal élnek, mert az egészséges. Húst ritkán esznek, divatos a könnyű étkezés, főzelék, konzerv, gyümölcs. Természetesen nincs semmi bajuk, egészségesek, nálunk meg természetes, hogy időnap előtt elrothad az epe. — Valóban — gondolkodott félhangon a búsképű filozófus —, mi eszembeniszomban a világ első nemzete vagyunk. Ölödik ember: — Ha már mindenki szólt in is mondok egyet — emelte fel jobb kezét, hogy figyelmet kapjon. — Kérem én üzemi munkás vagyok. Segédmunkás. De ha egyszer ruhavételre adom a fejem, akkor az első szabónál szabatok magamnak. Igaz, vékony a pénzem, de inkább fél évig nem megyek moziba, nem olvasok újságot, kikapcsoltatom a gázt, meg a villanyt, nem veszek még olcsó könyvet sem, a színházat meg egyenesen kerülöm, villamosra se ülökde én... konfekciót nem húzok, mert ez nem magyar szokás. — Ember — kiabált közbe mérgesen a világot járt orvos — Nyugaton csak a milliomosok, a felső tízezer csináltat ruhát, az emberek egyébként konfekcióban járnak Párizstól—New York-ig és ha tudni akarja Londontól—Moszkváig. — Nézze kérem, engem nem érdekelnek sem a nyugatiak, sem a keletiek, én divatosan akarok öltözködni. — Na, de ott inkább szórakozik, kultúrálódik a varratási díjból a munkás is meg az értelmiség is, a lány is meg az asszony is és éppen olyan elegánsak mint mi, nem is akarnak elegánsabbak lenni mint amilyenek. — A filozófus enyhén legyint jobb kezével és gúnynyal löki szájából a szavakat — mi divatbohóc nemzet vagyunk, pedig kicsik és szegények vagyunk. m Summázva a sajátosságokat: operettnemzet, futballnemzet és lovasnemzet vagyunk, megáldva a dínomdánom, "hegyen-völgyön lakodalom* kevésbé 16 szokással és az öltözködésben hóbortos divatoknak hódolunk. (siklós) A szputnyik II. működése alatt I Az MSZMP hírei igen sok fontos tudományos adatot szolgáltatott Moszkva (MTI) A TASZSZ jelenti:' A szputnyik II-re több mint 5 hónapos keringése alatt a légkör felsó rétegei fokozatosan fékezően hatottak és emiatt megváltoztatta keringésének jellemző adatait (pályájának magasságát, keringési idejét stb.) A szóbanforgó változások megfigyelése, a mérésekkor szerzett gazdag anyag tudományos feldolgozása alapján újabb értékes adatokhoz juthattunk a légkör felsó rétegeinek sűrűségéről. A második szputnyik segítségével széleskörű, különleges tudományos méréseket felölelő programot sikerült megvalósítani. A mérések a Föld ' ionoszférájának tanulmányozására, a kozmikus sugárzásra, a rádióhullámok terjedésére vonatkoztak. Most először sikerült megoldani néhány más geofizikai feladatot is. A szputnyik 11 -ön tudományos műszereken kívül egy külön tartály is volt, amelyben a Lajka kísérleti kutya foglalt helyet. Ez lehetővé tette annak tanulmányozását, hogy viselkedik az élő szervezet az űrrepülés körülményei között. A második szovjet mesterséges hold körülbelül 2370 fordulatot tett a Föld körül és több száz millió kilómé- 1 ter utat futott be. Többször j is elrepült Földünk minden [ fontosabb pontja felett. Ezt ] lehetővé tette a szputnyik II. pályájának nagy hajlásszöge. A második mesterséges hold pályája 65 fokos hajlásszöget alkotott a Föld egyenlítőjének síkjával. Ez egyúttal azt is biztosította, hogy a Föld minden lakott pontjáról meg lehetett figyelni a második szővjet mesterséges hold mozgását. Értesítjük a párttitkár és instruktor elvtársakat, hogy holnap, csütörtökön délután 3 órakor a Kálvin téri pártházban összevont titkári értekezletet tartunk. Az értekezletre a párttitkár és az Instruktor elvtársak pontos megjelenését kérjük. Párt- és tömegszervenetek osztálya. — SZEGEDI KISIPAROSOK is részt vesznek a budapesti ipari váaAron. Három papucsos kisiparos. Rátkai Sándor, Jávor péter Bárkányi István és Elek Gyula bocskorkészitő vár a nagy bemutatóra. Szép szegedi papucsaikkal reméljük újabb dicsőséget szereznek a szegedi kisiparosok régi hírnevének. — Fát loptak közős megegye zéses alapon az ásotthalml erdőgazdaságból Fodor Géza ée Bozsó Ferenc ásotthalml lakosok. A nagyöbű mennyiségű lopott fát saját céljaikra fordították. s most a szegedi járásbíróság társadalmi tulajdon elleni lopás bűntette miatt 15001500 íorint pénzbüntetésre ítélte őket. LENINGRÁDI EMLÉKEK a balett művésxet mestereiről A névaparti város, amely ténelmi múltja ós valósága felé évekkel ezelőtt vitt a máét is jelentett. Azért érMoszkvából induló "Ezüst kezhettem a névaparti váNyíl* expressz, izgatottan rosba, mert hazulról — csővárt és talán soha meg sem dálatos és felelősségteljes álmodott élményeicet rejte- megbízatásként — tanulni getett számomra: Leningrád küldtek engem. Le^zebb és csodálaton városképe, törté- legmerészebb álmaimat minnelmi atmoszférája, lakosai- dig a balettművészetről szötr.ak nagyszerűsége egyaránt tem, s ekkor jött el az idehataimába keríti a látogatót, je annak, hogy balettművékülönösen pedig az olyan szeti tanulmányaimat most vendéget, akt — mint én ak- a legmagasabb fokon végezkor — hosszú esztendőkön hessem el Leningrádban. Itt keresztül csodálhatja házalt ugyanis régóta élnek, mélyés tereit, mélyet szippanthat re hatolnak és soha nem iálevegő jóből, s nap mint nap tott magasságokba ernelkedtalálkozhat a szovjet elvtár- nek sakkal. Naponta láthattam , , • ,, • a Néván horgonyzó Auró- « balett legragyogóbb ra cirkálót, a Szmolnijt, a hagyományai. Téli Palotát, vagy Nagy Pé- . . ter cár híres branaszotarát: Már a can Szentpétervarott szinte pillanatonként érez- is olyan balettközpont alahettem a történelem, külö- f1^ te™±Jíeny ' hatast gyakorolt az egesz vincsen a Nagy Októberi Szo- lágra és örökre megalapozta cialista Forradalom emlé- hírét az orosz balettművékeinek emlékeztető jelenté- szetmak, amelyre ámulattal tét, ami valósággal átszövi ~ t ^ minde"T ' , száigában hajdan, s csodáítt az életet, s ad neki egy- lattal tekintenek napjainkszerre patinát és erőt, lelke- ban is Londontól New Yorksedést és szépséget. ig, Párizstól Milánóig. Számomra Leningrád tor- Petipa- A™13 Pavlova, 1958. április lószínűleg diákhumor rögtönözte azt a pár sort, amely gondos, kalligrafikus írással áll a kupacba tűzött táblán: "A Veszprémi Köztisztasági Vállalat első számú matematikai alaptétele: Az ígéretekkel egyenes arányban nő az el nem hordott szemét! .. .* Lilás ködben úszik már kétoldalt a Bakony, amikor az első nap benyamásait, Kecskeméten, Dunflföldváron, Sztálinvárosban, Székesfehérvárott, Veszprémben, Zircen röpke negyedórák alatt látottakból, az úton melletted el-elvillanő jelenségekből próbálod a mai nap minden élményét egyetlenegy képbe, egy benyomásba összegezni. Es ez, az első pillanatban oly nehéznek tűnő feladat váratlanul hamar sikerül: Láthattad, hogy mit jelent az, ha egy egész ország ünnepel. Szegedtől a most éppen feltűnő Győrig minden városban, minden községben, minden faluban lobogókat lenget az áprilisi szél. A zászlók selymének, vásznának csattogása az. ország legnagyobb ünnepét: a felszabadulás napját köszönti. A dekorációkon, az emelvényeken talán kevesebb ez évben a dísz, de mégis melegebb, bensőségesebb az ifjú ország születésnapja, mint bármikor volt. Győr megye. Itt is sok a vadvíz. Egy-egy tavacska olyan színű, mint a töltötolltinta. Az alacsonyan járó felhők kékre szűrik az erősödő nap sugarát. Az os2trák Alpok idelátszó csúcsain, a kétezer méteres Schneebergen még hó hálósipka látszik, de a győri—soproni táj csupa mozgás, pedig munkaszüneti nap van. Vidáman duruzsolnak a vetőgépet húzó Zetorok az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek szántóinak tábláin, ezeken a kellemes drapp színű óriás szőnyegeken. A falvakhoz közeledve lépten-nyomon hengert húzó parasütkocsik''miatt fé„ kez a busz. A dunántúli gazda igyekszik a földjére vagy jön onnan, a jól elvégzett vetés kellemesen bizseregtetű tudatával. Hamar rögződik a második nap általános benyomása: a rossz időjárás nem akadályozhatja a földek népét, hogy el ne végezze az ese lékes mezőgazdasági munkát. Ritkán látott igyekezettel dolgoznak az egész országban mindenfelé ... * Sopron, ösi város. Csupa hangulat, csupa finom pasztellszín. A történelmi nevezetességek ódonsága, a tornyok, házak, falak, kövek csipkeszerű szépsége, a kőkfrankos fanyar íze, a soproni hegyek lankáin az Ibolyafoltok illata egyetlenegy olyan hangulatba olvad öszsze, amelyre még a zordon arccal és zord lélekkel járkálok szíve táját 1« sokáig melegíti. * Ujabb reggel — újabb táj. A Vas megyei falvak ragyogó tiszta falain meg-megbámulod a műemlékszámba menő "üstökös* házak nádtetéjét. Egy kicsit sajnálkozol rajta, hogy három év óta — hogy erre jártál — ismét fogyatkozott számuk. Egy kanyar, a falu végén vagy és arcod újra felvidulhat. Látnod kell, hogy gombamódra nőnek itt az új házak, mint minden faluban, városban, amelyen eddig keresztül suhantatok. Es ezek a házak nem akármilyenek: terméskőalap, téglafal, palatető. Előregyártott áthidalók, vasbetongerendák, födémelemek lépten-nyomon. Viharzó erővel tör ide a faluvégre is az új, a modern. A csopaki hegy lejtőjén ereszkedik a busz a magyar föld gyöngyszeme: a Balaton felé. Az idő hűvös, de a füredi sétányon párok mindenütt. Tegnap olyan vihar volt errefelé, hogy a tó vize méteres hullámokat vetett, átcsapott mindenütt a mólókon. Alig egy-két órát süt a nap. mégis özönlik a turista Füredre, száguldanak a Wartburgok, a Moszkvicsok Tihany felé. 'Alig egy-két óra és magad is a tihanyi móló betonlapjára lépsz a barátságosan dohogó "Csobánc* ragyogóan tiszta fedélzetéről és utána szuszogva bandukolsz az apátság kéttornyú temploma felé. Amikor meg-megállsz, egy kicsit fújtatni, innen lengyel, onnan cseh beszéd foszlányai szűrődnek feléd Hűvös tavasz ide, napfolttevékenység oda — a Balatonnak mindig vannak látogatói. * Két kislány, maszatos •bennszülött* ördögfióka áll az apátság előtti téren, a teret szegélyező, méter magas mellvéden. Hívatásos levelezőlap. és kecskeköröm-árusok és regemondók, akik hihetetlen rutinnal, emberismerettel ajánlják portékáikat és "Vágják« meg a turistákat. Most is, mielőtt az őket körülvevő szegedi orszégjéró-csoport közepén a királylány meséjére rázendítenének, fölényes, gonoszkodó pillantásokat vetnek a kissé távolabb álló konkurrenciára: a kecskekörömmel, lappal ugyancsak alaposan felszerelt két fiúra. A lefőzés öröme lobog rtpőgom^ A szemükben. Ök mondhatják el a történetet és természetesen ők zsebelik be az előadói tiszteletdíjat, amely egy. egy ilyen csoporttal nem is megvetendő ősszeg. Fújjákfújják vagy negyedóráig, de fél szemük akkor is a két ftún. Azok figyelik őket és ha valamit történetesen kihagynak — mindjárt odavágják: túra utolsó napjának késői órái. Az ügyes vezető, a Jó motor jóvoltából már meszsze mögötted a Balaton, sőt a Duna is. Már érzed a kábultság ólomsúlyát válladon, ahogy a puha ülés háttámlájának veted főjed. De azért újra számadást csinálsz, öszszegezed most már az egősz Utat: Fáradtságos, de szép volt. Megérte, mert újubb erőt ad — a hétköznapokra. (németh) vagy Nizsinazldj művészete és neve fogalommá vélt a balett-történelemben s a balett legnagyobb mestereiként tartjuk őket számon. Vaganova felfrissítette a balettművészetet, rendszert alkotott, s élete végéig a termékeny alkotás Ihletett éa teremtő lázában égett. Ezeket a hagyományokat virágoztatta fel a szovjet balett, amely egészen sajátos és magasrendű szintjét jelenti a világ balettkultúrájának. Nekem megadatott az a különös és páratlan szerencse és hatalmas tisztesség, hogy a balett-kultúra Őshazájában, Leningrádban, a leningrádi Koreográfiai Intézetben tanulhassak; ott végeztem tanulmányaimat, s ott kaptam reográfiai Intézet méltó folytatója az orosz balett hagyományainak; itt tanított — hogy csak a legnagyobb nevet említsem — Vaganova és itt tanult — hogy megint csak a legnagyobb nevet említsem — Ulanova, a világ legnagyobb balerinája. Tanárai között ott voltak és vannak a leningrádi Kirov Balett- és Operaház, a virőtökat?' M megÜ1' 8 gy°m1;MvheMbbbművéf»itteS ' * o Most — abból az alkaIsmét este. A háromnapos 'ómból, hogy pénteken este a szegedi közönség ls megcsodálhatja a leningrádi balett bámulatos művészetét — a Kirov Balett- és Operaház nagy művészeinek portréját szeretném felvázolni ezeken a hasábokon, szemé, lyes élményeim és feledhetetlen találkozásaim alapján. Először Natalja Mihajlo\#n Dugyinszkajáról, a legnagyobbak közül valóról kell beszélnem. Alighanem a világ legkitűnőbb balerinái közé tartozik, akik valaha is csak éltek a földön. Szédületes technikája, ragyogó és biztos forgása érzékletesen tapasztalható az egyik legnagyobb szerepében, a "Hattyúk tava* Odette-jében és Odilliá-jában. Művészi alkotófantáziáját, s az átélés mélységét éppúgy, mint a könnyedséget és a hajlékonyságot nem tudja a néző különválasztani pazar és szédületes technikájától. Egy alkalommal Dugyiaszkaja éppen az Intézetünkben gyakorolt. Véletlenül benyitottam abba a terembe, s amikor megláttam a gyakorló Dugyinszkaját, hir. telen és ijedten hátráltam kifelé. <5 a röpke zajra felfigyelt, hátranézett és rán>mosolygott. — Ugye, maga magyar, kislány? — kérdezte kedvesen. — Igen — feleltem nagy zavaromban. — Mindjárt tudtam. Láttam a táskájáról. Nekem ls van egy ilyen táskám, amelyet Budapestről hoztam magammal, amikor ott vendégszerepeltem. Aztán felsóhajtott: ' — Oh, bárcsak még egyszer láthatnám Budapestet, a csodálatos várost, s táncolhatnék ismét a kedves magyar közönség előtt! S annyi év után, íme, most teljesült Dugylnszkaja vágya: ezekben a napokban Magvarországon vendégszerepel, s ellátogat Szegedre is, egvütt világhírű partnerével, a nagy balettművészszel, a férjével, Konsztantin Mihajlovics Szergejevv el, aki szintén a leningrádi Ko. reográfiai Intézetben tanult, s akitől oly sokat tanulhat minden balettmflvész és balettnövendék. Legpontosabb és legkitűnőbb tankönyve: a maga bámulatos művészete. Döbbenetes színészi kifejezőerővel rendelkezik, ami ragyogó konstrukcióval, gyönyörű ugrásokkal, biztos fogásokkal párosul, ö a világ legkitűnőbb Rómeója. Vendégeink között ott vannak azok a nagy tehetségű. Ifjú balettmflvészek js, akik növendéktársaim voltak a leningrádi Koreográfiai Intézetben: Grigyin, Jira Kalpakova és a kitűnő Mereutio-alakító, a grúz Bregvadze, akikből — minden bizonyosság szerint — a Jövő Dugyinszkajái és Szergejevjel lesznek. A szegedi közönség nagy érdeklődéssel és meleg szeretettel várja a világhírű ba_ lettegyüttest: Dugyinszkaját és Szergejevet épp úgy, mint a jövő Dugyinszkajáit és Szergejevjeit. ÁRKOS JUDIT, a Szegedi Nemzeti Színház balettmestere