Délmagyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-12 / 86. szám

2 Szombat, 1958. április Heg kell könnyítenünk az értelmiség áttérését a szocializmus útjára N apokkal ezelőtt már hírt pdtunk arról, hogy amikor hazánkban tartózko­dott Hruscsov elvtárs, a szovjet párt- és kormány­küldöttség vezetője, beszédet mondott a Magyar Tudomá­nyos Akadémia ünnepi ülé­sén. A beszéd rendkívül ta­nulságos a magyar értelmi­ség számára, ezért kivona­tosan ismertetjük. Elöljáróban arról beszélt Hruscsov elvtárs, hogy a szocialista rendszer Ls megteremti és meg kell, i hogy teremtse a saját ér­telmiségét. Olyan értelmiséget nevel, amelyet minden gyökere a néphez fűz, amely élválaszt­hatatlan a néptől és a né­pet szolgálja. A Szovjetunió­ban a régi értelmiség nagy többsége leküzdötte a szov­jethatalommal szembeni két­kedést és az Ingadozást, a szovjethatalom oldalára állt, s tehetségével, alkotó ké­pességével, fáradhatatlan munkájával a szocialista épí­tés tevékeny részesévé vált Természetesen nem min­denki találta meg rögtön a helyét, nem mindenki tudta azonnal eldönteni, hogy ki­vel tartson. -Es bár önök, tudósok — folytatta Hrus­csov elvtárs — egyesek önök közül néha mégis tudo­mánytalan módszerhez, Jós­láshoz folyamodnak, hogy eldöntsék, melyik táborhoz csatlakozzanak. Persze nem beszélek mindenkiről, de vannak Ilyen emberek. Má­sok pedig Jósolgatás nélkül határozottan vagy a forra­dalmi munkásosztály soraiba állnak, vagy a forradalom ellenségeinek, a munkásoszr tály ellenségeinek táborához szegődnek. Nekünk, kommunistáknak rendkívüli tapintatot és türelmet kell tanúsítanunk a régi értelmiség Iránt. Ha néha egyes képviselői, sőt esetleg nagyobb csoportjai nem ls értik meg a forra­dalmi változásokat, soha­sem szabad türelmetlenül a forradalom ellenségei közé számítanunk őket. Az értelmiséggel türelmesen kell bánnunk, ehhez időre és állhatatos munkára van szükség*. Ezután néhány nagy szov­jet tudós példáját említette: Pavlovét, aki bár nem volt párttag, de mint meggyőző­déses kommunista halt meg, miután a szovjethatalom nagy eredményei meggyőz­ték őt a szocializmus igaz­ságairól. Megemlítette Paton akadémikus nevét, akinek atyja cári konzul volt A nép érdekében végzett tu­dományos munkásságával, forró hazaszeretetével kiér­demelte a Szocialista mun­ka hőse címét, s a pártba is felvették. Említette Alekszej Tolsztoj, a vérbeli szovjet író esetét, akiről ismeretes, hogy gróf volt és az októberi szocialista forradalom után, miután ellenezte a forradal­mat, emigrált. S mint isme­retes, ez a nagy író a szo­cializmus szenvedélyes har­cosa lett. H ruscsov elvtárs beszé­dében a továbbiakban Így folytatta: Mindezt azért mondom önöknek, kedves elvtársak, mert a magam részéről min­dent meg szeretnék tenni, mindenképpen segíteni sze­retném azokat, akiknek a lelkében még nem tudatoso­dott az a fordulat, amelyet pedig lényegében Üláris meg­tettek. Hiszen, ha tudósok, értelmiségiek, még nem fo­gadták be vagy nem fogad­ják be magukba az újat, a szocializmust, akkor segíte­nünk kell nekik. Minél jobban meg kell könnyítenünk áttérésüket a szocializmus útjára, hogy a lehető legkevesebb legyen tépelődésük és szenvedé­sük. és minél több értel­miségi minél hamarabb biztosan álljon a lábán. Segítenünk kell, hogy ezek az emberek szilárdan állja­nak a szocializmus alapján! Ami az értelmiség kóré­ben végzett munkát illeti, ebben pártunk nagy tapasz­talatokkal rendelkezik. Mi­után sokszor megütöttük magunkat, eljutottunk odáig,, hogy helyesen értelmezzünk számos kérdést. Ezt a ta­pasztalatunkat barátilag meg­osztjuk önökkel. Az önök helyzete kedve­zőbb annál, amelyben mi voltunk, különösen a szov­jethatalom első éveiben. Em­lékszem, hogy amikor a pol­gárháború Idején értelmisé­glekkel beszéltem, azok va­lósággal meg voltak rémül­ve attól, ami történt. Csak néztek ránk, szurtos munká­sokra és parasztokra, és ezt mondták: maguknak csak kenyér, meg krumpli kell, minek maguknak a tudo­mány, a művészet, a Balett és a többi? Olyanok maguk, akár a kecske a veteményes kertben: letaposnak, elpusz­títanak mindent Azóta 40 év telt el. S ha éppenséggel a Balettről be­szélünk, elvitatkozhatunk azon, hol van még valahol a világon olyan balett, ami­lyen a szovjet balett. Ha a tudományról beszélünk, meg­említhetjük, hogy először, a ml mesterséges holdjaink röppentek föl a világűrbe. Márpedig, amint tudják, ez nemcsak a fizika és a ma­tematika dolga. Ehhez sok tudományágat kellett kifej­lesztenünk és sok, nagyon nehéz műszaki feladatot kel­lett megoldanunk. Az október! forradnlom után a külföldi beavatkozók megkísérelték, hogy fegyve­res erővel semmisítsék meg a szovjethatalmat. Amikor ez a szándékuk kudarcba fűlt, abban kezdtek reménykedni, hogy hiszen a bolsevikok analfabéta munkásokra és parasztokra építenek, tehát nem állíthatják helyre gaz­daságukat, nem fejleszthetik kultúrájukat, belepusztulnak nehézségeikbe. N egyven esztendő telt el. S nevezzen meg va­laki "rajtunk kívül még egy országot, ahol az egyetemek és a főiskolák annyi szak­embert képeznek, mint a Szovjetunióban! Ml évente több mint 70 000 mérnököt és technikust képzünk, az Egyesült Ál­lamok pedig legfeljebb 25 000—20 000-et. de még ezekkel sem tudnak mit kezdeni a gazdasági ha­nyatlás miatt, amelyet most Amerikában megfi­gyelhetünk. Az Egyesült Államok ma azt a feladatot tűzi ki ma­ga elé, hogy a tudományban és a szakemberképzésben utóiérje a Szovjetuniót. Ahogyan az édesanya firíJl, amikor megtanítja gyerme­két, hogy kimondja ezt az első szót: -Mama*, úgy öri)_ lünk mi ls annak a sike­rünknek, hogy megtanítot­tunk egyes pöffeszkedő ame­rikai politikusokat, akik ma már tökéletesen és tisztán kl tudják mondani, hogy utói kell érniök a Szovjetuniót, a szocialista országot a tudo­mány fejlettségének, a tu­dós- és mérnökképzés szín­vonalának tekintetében. De mi egészen biztosak va_ gyünk benne, hogy az Egye­sült Államok nem ér utói bennüket. Ezt pedig nem a szovjet államférfiak holmi különleges személyi tulaj­donságaival, hanem az egész szovjet közoktatási rendszer­rel okoljuk meg. Az ameri­kaiak ma a mi közép- és főiskolai oktatási rendsze­rünket tanulmányozzák, s ezt Igen nagyra, értékelik. Mi viszont, szovjet vezetők, úgy látjuk, hogv ebben a ml rendszerünkben vannak még gyenge pontok, s azon munkálkodunk, hogy még jobban metria­vítsuk a közép- és főisko­lai végzettségű szakembe­rek képzését és az okta­tás minőségét. Ez lesz a mi legközelebbi -szputnvi­kunk*. s ml ezt okvetle­nül kilőjük. A tudomány és a kultúra, a közép- és felsőoktatás fej­lesztésében a Szovjetunió óriási sikert aratott. Ma már mindenki látja, hogy a kommunisták, a munkásosz­tály fial tudják értékelni a tudományt, törődnek a nép művelésével Műveltség nélkül, tudomány nélkül nincs haladás. Ml, kommu­nisták, becsüljük a régi ér­telmiséget is; nélküle nem teremthetjük meg az új ér­telmiségi nemzedéket Ezért a munkásosztály hatalfnának kivívása után mindent meg kell tennünk, hogy a régi ér­telmiség kádereit minden veszteség nélkül megőrizzük és folyamatosan, rugalmasan, lépésről lépésre felneveljük az értelmiség ÚJ, ifjú káde­reit, akik hűségesen szol­gálják a munkásosztályt, né­püket és hazájukat, új éle­tüknek szocialista alapokon való építésében. Lassanként befejezzük lá­togatásunkat szép hazájuk­ban. A szovjet emberek min­dig rendkívül meleg, test­véri érzelmekkel viseltettek a magyar nép iránt. Hazá­jukban tett látogatásunk alatt azt láttuk, hogy a ma­gynr nép ugvonfgv érez a szovjet nép iránt. Ezekben a napokhon még Inkább meg­növekedőit a mngyar dolgo­zók Iránti megbecsülésünk. Ma már egvenesen attól fé­lek, ha majd visszatérünk a Szovjetunióba és Magyaror­szágról beszélünk honfitár­sainknak, ezzel féltékenysé­get kelthetünk bennük. Mint n Szovjetunió kénv!sclői Jöt­tünk el Magyarországra. Fé­lek, hogv a Szovjetunióba úgy térünk vissza, mint a magyar nép képviselő!. S ebben nlnes semmi el­lentmondás, mert nincs el­lentmondás népeink között sem. A célunk egv: a szo­cializmus és a kommunizmus építése. A Szovjetunió bű fial va­gyunk, s egvúttn! szerethet­jük a szocialista Magyar­országot ls. Aki hű fia a szocialista Magyarország­nak, szeretheti egyúttal a Szovjetuniót ls. szerethet minden szocialista orszá­got. E lvtársak! A Szovjetunió békeszerető külpoliti­káját az egész világ Ismert. Ml a Jövőben ls ezt a poli­tikát folytatjuk. Megteszünk mindent, ami csak erőnkből telik, hogy ne engedjük meg új háború kitörését, hogy biztosítsuk a békés együtt­élést, s hogy a vitás kérdé­seket ne háború, hanem tár­gyalások útján oldjuk meg. Nem a fegyverkezési hajszá­ban akarunk mi versenyezni a kapitalista országokkal ha­nem a békés munka küzdő­terén. Bátran odavágjuk a kihívást a kapitalista világ­nak; versenyezzünk, kl érlel a termelőerők fejlődésének magasabb színvonalát, ki termel egy lélekre számítva több terméket, kí biztosítja a nép magasabb anyagi és kulturális életszínvonalát, hol teremtjük meg a jobb lehe­tőségeket az ember minden képességének fejlesztésére. Amelyik rendszer a népnek jobb életfeltételeket teremt, azé lesz a győzelem. Meggyőződésünk, hogy a haladottabb rendszer, a szo­cialista rendszer fog győzni. A jövő a mi szocialista rend­szerünké. A kapitalizmus le­tűnőben van, bukásához kö­zeledik, bár ez korántsem je­lenti azt, hogy már elterült volna a földön. Ez a bukás azonban elkerülhetetlen, ami­ként az élő szervezet vagy a növény halála is elkerül­hetetlenül elérkezik a fejlő­dés egy bizonyos időszaka után. Mindamellett ez nem annak eredményeképpen kö­vetkezik be, hogy a szocia­lista országok beavatkoznak a kapitalista országok bér­ügyeibe, hanem úgy, hogy valamennyi kapitalista or­szág dolgozói harcolnak a kizsákmányolók ellen. A szo_ eiallsta országok saját pél­dájukkal segítik a kapita­lista országok dolgozóit eb­ben a harcban. Ha mi jobban megszer­vezzük erőinket, mennél nagyobb sikereket vfvnnk kl a gazdasági és kulturá­lis építésben, annál nyil­vánvalóbb lesz majd min­denki előtt a szocialista rendszer felsőbbrendűsége. Engedjék még, hogy el­mondjam önöknek azt a be­_ol, 2*o­EZ TÖRTÉNT Á ^ÜLPOLITIKABAN A szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatása a magyar­szovjet barátság diadalútja volt Román és osztrák lapok a szovjet párt­ás kormányküldöttség hazánkban tett látogatásáról Az -Előre* című bukaresti lap megállapítja, hogy -a szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi láto­gatása a magyar—szovjet barátság diadalútja volt*. Az osztrák napisajtó pénteken az MTI bécsi szer­kesztőségének kiadásában megjelenő Ungarishcr Presse­dienst jelentése alapján vezető helyen — három-, négy­hasábos címekkel — behatóan ismerteti a budapesti tár­gyalásokról kiadott szovjet—magyar nyilatkozatot. A bécsi és a vidéki lapok különösen nagy figyelmet szentelnek a nyilatkozat azon pontjának, amely a magyar —osztrák kapcsolatok megjavítására, a két szomszéd ál­lam együttműködésének megteremtésére' vonatkozik. Ezt a szakaszt valamennyi lap szó szerint idézi. Jóllehet az osztrák sajtó még nem fűz kommentárt a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság párt. é» kor­mányküldöttségeinek együttes nyilatkozatához, közlemé­nyeinek címéből és alcíméből bizonyos fokig kitűnik ál­lásfoglalása. Az osztrák lapok ismertetik azt a beszédet is, amelyet Hruscsov a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének hazatérése után a moszkvai Lenin-stadionban tartott. Eb­ből kiemelik a szovjet küldöttség vezetőjének Rákosi Mátyásról tett bíráló kijelentéseit, valamint a Kádár Já­nosról és Münnich Ferencről mondott meleg, elismerő szavait. Megegyezéssel értek véget a moszkvai szovjet—nyugatnémet tárgyalások 8= Méig 1957-ben megkezdőd­tek és április 8-án fejeződ­tek be a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársa­ság kormányküldöttséget kö­zött Moszkvában lefolytatott tanácskozások, amelyek na­pirendjén kereskedelmi, gaz­daság!, továbbá hazatelepf­tési kérdések és egy konzu­láris egyezmény megkötésé­nek lehetőségei szerepeltek. A tárgyalások eredménye­ként létrejött egy hosszúle­járatú árucsere- éa fizetési, valamint egy kereskedelmi és tengerhajózási egyez­mény. Az árucsere-egyez­mény az 1958—60-as, három­éves időszakra rögzíti a köl­csönös export-import kontin­genst, s megállapítja az áru­csere és a fizetés rendjét. Az árucsere hozzávetőlege­sen eléri 1960-na az 1200 millió rubelt, Illetve az 1200 millió márka évi összeget, ami kétszerese az 1957. évi színvonalnak. A két küldöttség megálla­podásra jutott abban ls. hogy kölcsönösen megvizsgálják az országuk területén tar­tózkodó egyes német, illet­ve szovjet állampolgárok ki­utazási kérelmével kapcso­latos kérdéseket. A tárgyalások alapján konzuli szerződés jött létre a két ország között. Ez az egyezmény a két állam kon­zuli kapcsolatait szerződéses alapra helyezi. Az egyezményeket, ame­lyeket a kormányküldöttsé­gek vezetői április 8-án ;ia­rafáltak, Bonnban a legkö­zelebbi jövőben írják alá. A tető alá hozott egyezmé­nyek a szovjet diplomácia jelentős sikerének számíta­nak, nemcsak a mindkét fél­re előnyös gazdasági megál­lapodások miatt, de azért ls, mert a szovjet félnek sike­rült meggyőznie a nyugat­német küldöttséget, hogy alaptalan az a bonni felte­vés, mely szerint a Szovjet­unióban sok német állam­polgárságú személy vár ha­zatele pitésre. Röviden Moszkva: Moszkvában csü­törtökön megkezdődtek • Csehszlovákia és a Szovjet­unió kormányküldöttségének tárgyalásai a népgazdaság­fejlesztési távlati tervek elő­készítésével kapcsolatos köl­csönös áruszállításokról. A csehszlovák küldöttséget Ja­romi) Dolansky, a Miniszter* tanács elnökhelyettese, a szovjet küldöttséget pedig Joszif Kuzmln, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnök­helyettese vezeti * Joszip Broz-Tito jugoszláv köztársasági elnök válaszolt N. Sz. Hruscsovnak a nuk­leáris fegyverkísérletek be­szüntetésével kapcsolatos, hozzáintézett levelére. Válaszlevelében Tito el­nök hangsúlyozza, hogy Ju­goszlávia népei a szovjet lé­pést úgy értékelik, mint rendkívüli hozzájárulást a béke és a nemzetközi meg­egyezés ügyéhez. A szovjet lépés óriási jelentőségű —• állapítja meg a jugoszláv elnök válaszlevelében — s a jugoszláv közvélemény és kormány, amely teljesen tu­datában van a nukleáris rob­bantási kísértetekből szár­mazó veszélynek, minden­képpen támogatja azt a szov­jet törekvést, hogy a többi érdekelt kormányok is szün­tessék be a nukleáris rob­bantási kísérleteket. * Peking: Tokiói jelentés szerint az Egyesült Államok Japánban állomásozó fegyve­res erőinek létszáma körül­belül 71 ezer fő. Ebből 11 ézer fő a szárazföldi hadse­reg, 20 ezer fő a haditenge­részet és 40 ezer fő a légierő kötelékébe tartozik. Április 17-én üi össze az újonnan megválasztott jugoszláv szövefségi nemzetgyűlés 22-én pedig a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége VI l. kongresszusa kezdi meg munkáját Április 17-én ül össze el­ső ízben a márciusban meg­választott Jugoszláv nemzet­gyűlés és három napon át ülésezik. A szövetségi tanács é8 a termelők tanácsa, a jugo­szláv nemzetgyűlés két háza először külön-külön ül össze, érvényesíti a képviselők mandátumát, majd megvá­lasztja elnökét, alelnökeit és jegyzőit, együttes ülésü­kön pedig megválasztják a szövetségi nemzetgyűlés el­nökét, alelnökeit, és titká­rát. Ezt követően a két ház együttes ülésén Tito elnök nagyjelentősé­gű beszámolót tart a ju­goszláv kormány elmúlt négyéves tevékenységéről és az ország kül- és bel­politikai problémáiról A két ház az elnöki be­számolót követően együttes ülésen választja meg a köz­társasági elnököt, a szövet­ségi végrehajtó tanács — a kormánv tagjait. A köztársasági elnök Je­lölése úgy történik, hogy egy-egy jelöltre legalább húsz nemzetgyűlési képvi­selő terjeszti be javasla­tát, majd titkosan szavaz­nak a jelöltek felett. Legutóbb 1954. január 29­én választott elnököt a Ju­goszláv nemzetgyűlés. Ekkor a választásban részt vett 585 képviselő egyhangúlag Joszip Btw Tltora adta szavazatát. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének VII. kong­resszusa Ljubljanában ápri­lis 22-én délelőtt kezdi meg munkáját és tanácskozásai előreláthatólag öt napon át tartanak — közli a Kommu­niszt című jugoszláv lap. A kongresszuson Joszip Broz-Tito a nemzetközi hely­zetről és Jugoszlávia szocia­'Ista építéséről. Alekszandar Rnnkovics a párt szervezeti­politikai kérdéseiről, Ed­vard Kardelj az új prog­ramról, Moma MarkovicS pedig az új szervezeti sza­bályzatról tart beszámolót szélgetést, amelyet egyik ál­lamnak hozzánk, a Szovjet­unióba érkezett képviselőjé­vel folytattam. Bizalmasan beszélt velem, ezért nem ne­vezem meg. Hruscsov úr — mondotta —, amikor ismerőseim meg­tudták, hogy a Szovjetunió­ba akarok utazni, minden­áron le akartak beszélni, azt mondták, hogy a Szovjetunió kommunista ország, hogy önöknél kommunizmus van, s nem méltó hozzám, hogy önökhöz utazzam. Én azon­ban nem hallgattam ezekre a tanácsokra, eljöttem önök­höz, voltam városaikban, láttam a szovjet embereket és nem észleltem semmiféle kommunizmust. Azt láttam, hogy önöknek széo épüle­teik vannak, az emberek jól öltözöttek, vagyis önöknél nincs kommunizmus. Nálunk van kommunizmus: miná­lunk majdnem minden em­ber félmeztelenül és éhezve jár. íme, a burzsoá propagan­da hatására milyen elkép­zelések uralkodnak a kapi­talista országok egyes lako­saiban a Szovjetunióról és a kommunizmusról. Az igaz­ság azonban utat tör magá­nak. hiába terjesztik az im­perialisták és lakájaik gar­madával a hazugságokat és a rágalmakat. O rszágunk ma a fejlődés v olyan színvonalához közeledik, hogy gazdasági vívmányainkat felhasználva, megteremthetjük a fogyasz­tási cikkek bőségét. Ekkor pedig a kommunizmus esz­méi nemcsak a marxizmus— leninizmus tanulmányozása útján jutnak el az emberek tudatába, hanem a mi pól» dánk hatására is. A világ dolgozói látni fogják, hogy csak a kommunizmus bizto­síthatja az anyagi és a szel­lemi javak bőségét. Ezért lesz mienk a győzelem! Ek­kor pedig azok is velünk fog­nak tartani, akik most még nem tudják irónia nélkül ki­ejteni a kommunizmus szót. Észre sem veszik, és rátér­nek a mi útunkra és a nép­pel együtt haladnak mnid a cél felé, amelyet Marx7~Én­gels tűzött ki. Mi nem fogjuk fegyvere­ink erejével rákényszerí­teni más országokra szo­cialista rendszerünket. El­lenezzük, hogy az orszá­gok beavatkozzanak egy­más belügyeibe. De ml ol­dalról támadtuk a kapita­lizmust, gazdasági pozíció­inkból és rendszerünk elő­nyeiből kiindulva. Ez biz­tosítja majd a munkásnsz. tá'y. a kommunizmus győ­zelmét — fejezte be beszédét a ma­gyar értelmiség legkiválóbb­jainak gvíilésén Hruscsov elvtárs,

Next

/
Oldalképek
Tartalom