Délmagyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-10 / 84. szám
Csütörtök. 1958. április 10. Csepel dolgozói nagy lelkesedéssel és szeretettel fogadták a szovjet párt- és kormányküldöttséget (Folytatás a 2. oldalról) kásosztály felkelt és megteremtette a Tanácsköztársaságot Vajon, akkor békén hagyták-e az Imperialisták? Nem! Csapatokat küldtek, szétzúzták és a nép vérébe fojtották az 1919-es dicső forradalmat. Ezt ők jogosnak tartják, mert akkor a magyar munkások és parasztok vére folyt és az ellenforradalom győzött. Amikor azonban a Szovjetunió, egy testvéri ország katonái, azért, hogy a magyar munkásokat, a magyar dolgozókat megvédjék a fasiszta zendülőktől és Imperialista gazdáiktól, akkor ők tüstént nagy hűhót csaptak, hogy ml nemtelenül jártunk el. — Nem, Imperialista urak! Hisztérikus rikoltozásaikkal önök nem tudták és nem is tudják elferdíteni az igazságot és ez alkalommal keresztet vethettek arra a pénzre, amelyet a véres magyar ellenforradalomba fektettek. Hiába reménykedtek, hogy ezzel a pénzzel kiszakíthatják Magyarországot a szocialista országok nagy családjából. (Lelkes, ütemes taps.) — Jó uraim, már megmondtuk és most ls megmondjuk önöknek, hagyjanak fel a reménnyel, hogy visszaállíthatják a kapitalizmust a szocialista országokban. Az önök politikája homokra épül. (Taps, felkiáltások; úgy van|). Ha tőkét fektetnek ebbe, akkor nemcsak a kamatokat, hanem magát a tőkét is elvesztik. A népi hatalom Magyarországon, miként a többi szocialista országban, éli, létezik, és létezni fog. Ez a hatalom örök Időkre szól! (Nagy taps, felkiáltások: ügy van!) Önzetlen, testvéri segítség — Elvtársak! Párt- és kormányküldöttségünk most eljött önökhöz Magyarországra. Sok helyen jártunk, sok emberrel találkoztunk. Büszkén nézünk az önök szemébe, a becsületes munkások, parasztok és haladó értelmiségi dolgozók szemébe. Mi önzetlen segítséget nyújtottunk önöknek, olyan segítséget, amely katonáink vérébe került. Ezt kővetően testvéri segítséget kellett adnunk. hogy pótolhassák azt az óriási anyagi veszteséget, amelyet az ellenforradalmi puccs okozott Magyarország népgazdaságának. — Ez, elvtársak, valóban önzetlen, testvéri, proletársegítség volt. Az ellenség pedig vonja le ebből a kellő következtetéseket: az ellenség minden fondorlatára, elkerülhetetlen kudarc vár. — A magyarországi fasiszta zendülésl kísérletnek messzemenő céljai voltak. Nem véletlen, hogy az ellenforradalmi erők magyarországi fellépése egybeesett az angol—francia—Izraeli csapatok Egyiptom elleni támadásával. — Senkise kételkedjék, ha az imperialisták még egyszer újabb provokációt kísérelnek meg bármelyik szocialista ország ellen, akkor a Szovjetunió azonnal, minden erejével barátainak segítségére siet. (Viharos éljenzés és hosszantartó taps.) Egy úton megyünk — Elvtársak! A szocializmus erői világszerte növekednek és szilárdulnak. Ezeknek az erőknek az alapja a hatalmas szocialista tábor. Ma már az egész emberiség egvharmada a szocialista fejlődés útján jár. A szocialista orszáeok. egvmást kölcsönösen segítve, szüntelenül növelik gazdasági erejüket. A szocialista országok néneinek ewsége és testvéri együttműködése az a forrás, amelvböl minden egyes szocialista ország és az egész szocialista tábor meríti erejét és legyőzhetetlenségét. — Országaink az óhajtott cél. a kommunizmus felé vezető űt más és más szakaszát járták. A Szovjetunióban felépült a szocialista társadalom. Magyarországon még nem értek véget a szocialista átalakulások. De mi egv úton megvünk, és útunkat a marxizmus-leninizmus csillaga raevogia he. fNagv taps, felkiáltások: Ügy van!) — Rendkívül örülünk a Magvar Népköztársaság sikereinek. örülünk annak, hogv orszüguk nénei mind szorosabban tömörülnek a mncvar nén vezető ereie. a Magvar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány mögé. A néptömegek ereje, lesvőzhetetlenségíik záloga ahbnn van, hogv szorosan tömörülnek pártluk és kormánvuk köré. — Szocialista életformánk egvik fontos, döntő előnvo, hogv az egész társadalom átfogóan és szüntelenül gondoskodik a munka emberéről a nép életének javulásáról. A szocialista országok munkásosztályának, harcos marxista—leninista pártjának egész munkáját az a cél vezeti, hogy egyre jobban kielégüljenek a nép anyagi és szellemi szükségletei. Épp erre törekedve kell erőfeszítéseket tennünk és győznünk a legfejlettebb kapitalista országokkal vívott gazdasági versenyben. Hiszszük, hogy ebben a versenyben is miénk lesz a győzelem. (Nagy taps.) — Szívből kívánjuk, hogy gazdagodjék és erősödjék a magyar munkásoknak, az ország igazi gazdáinak osztályöntudata, legyenek kérlelhetetlenek az ellenség mesterkedéseivel szemben és ily módon állandóan erősödjék a munkásosztály és a magyar dolgozó parasztság testvéri szövetsége. Ezután N. Sz. Hruscsov így folytatta: — Engedjék meg, hogy most elmondjam önöknek néhány benyomásomat, amelyet Itt a gyárlátogatásom után szereztem. — Kedves elvtársak! Az önök gyára valóban hatalmas. A gyár munkáskollektívája összeforrott, egységes, szeret és tud dolgozni — ahogy az igazhívők mondják: adja Isten, hogy nekünk is Ilyen legyen! Nyugodtan hivatkozhatom az Istenre, mert az én pártszervezetem titkára nincs itt, s így nem tud felelősségre vonni! (Nagy derültség és taps.) — Elvtársak! Az önök kollektívájában úgy érzem magam, mintha saját családomban, mintha szovjet gyárban, szovjet munkások között lennénk. Egyetlen különbség az, hogy önök magyarul beszélnek, én meg oroszul. Céljaink, törekvéseink azonban egységesek! (Éljenzés és taps.) — Valamennyi szocialista ország munkásosztályának az a legfőbb feladata jelenleg, hogy az egy főre eső termelésben túlszárnyalják a kapitalista országokat. Mi ennek az útja? Természetesen nem aZ, hogy a végsőkig kihasználjuk a munkások fizikai erejét. Más úton kell haladnunk! Tökéletesítenünk, automatizálnunk kell a termelést, magasabb termelékenységű gépekkel kell dolgoznunk, s ugyanakkor hogy csökkentsük a munkások munkaerejének kihasználását -, még rövidíteni ls lehet a munkanapot. Ez az egyetlen út! Csak így tudjuk gazdaságilag legyőzni a kapitalista társadalmi rendszert, csak így érhetjük el végső célunkat, a kommunista társadalom felépítését! (Taps.) Tovább kell fejleszteni a szocialista országok kooperációját A továbbiakban N. Sz. Hruscsov hangoztatta, hogy a szocialista országokban másképpen történik az automatizálás. Mi azt a nép, az állam érdekében csináljuk, mert fontos feltétele a munka termelékenysége további emelésének. Ugyanakkor nagy súlyt kell fektetni a szocialista országok ipari kooperációjának további fejlesztésére is. — Holnap visszatérünk Moszkvába — folytatta. — Szerettünk volna még Itt maradni, de az ügyek már Moszkvába hívnak bennünket. Ma már voltunk a Magyar Tudományos Akadémián ls, ahol elmondottam, hogy a magyarokkal történt találkozások meghódították a szívemet. Amikor ideérkeztem, úgy Jöttem, hogy a szovjet munkásokat, parasztokat és értelmiségieket képviselem majd az önök hazájában. Most félek, szemrehányást tesznek majd nekem Moszkvában, mert úgy érzem, hogy ha visszatérek, akkor ott a magyar munkásosztály, a magyar parasztság és a magyar értelmiség ügyét fogom képviselni. (Hosszantartó, nagy taps.) Mivel azonban a Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság, valamennyi szocialista ország népei a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt haladnak, s a Marx, Engels és Lenin által kitűzött célt, a kommunista társadalmat akarják megvalósítani, úgy gondolom, ha ilyen minőségben térek vissza Moszkvába, nem lesz ellentét, hiszen népeink érdekei azonosak. (Nagy taps.) Együtt haladunk önökkel a kommunizmus felé! Meggyőződésem, elvtársak, hogy mind a Szovjetunió, mind a Magyar Népköztársaság dolgozói együtt, egy időszakban érkeznek meg a kommunista társadalom kapujához. (Lelkes, nagy taps.) Az erősebb segíti a gyengébbet — Elvtársak! Elképzelhetetlen ugyanis, hogy bármelyik szocialista ország — különböző történelmi körülmények eredményeként, azért, mert ott előbb ragadta meg a munkásosztály a hatalmat, azért, mert gazdasági életét ennek az országnak sikerült magasabb fokra emelnie — lobban fog élni a többinél. Elképzelhető, hoev a szocialista táboron belül — képletesen szólva — az egyik szocialista országban a munkások már mindennap sonkát esznek, a mí«'k. gvengébh ország dolgozói pedis csak nézik és a szájuk SZé'ét nyalják? Nem fgv lesz elvtársak. Ez vulgáris elképzelés. Mi úgy gondottuk. hoffy a gzoriaüsta társadntomban a gazdaságilag erősebb, fejlettebb ország segíti a gazdaságilag gvengébb szocialista országot. Izv képzet iük el mi a proletár Internacionalizmust Azt gondoljuk, hogy ahogyan a közlekedő edényekben a víz mindig egyenlő szinten lesz, ugyanúgy a ml országainkban is egyenlően fog megoszlani a Jólét és a gazdaság és mi önökkel egyszerre, egy időben, együtt lépünk be a kommunista társadalomba. (Nagy taps és hurrá!) N. Sz. Hruscsov beszédét a magvar munkásosztály, a dolgozó parasztság, a Magvar Szocialista Munkáspárt. a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, az összes szocialista ország megbonthatatlan eevsé«ének és a proletár nemzetköziségnek éltetése után e szavakkal fejezte be: — Viszontlátásra, elvtársak! Sikereket kívánok önöknek mind a termelésben, mind személves életükben TJgvanezt kfvánom a Mawar Népköztársaság valnmennvi dolgozóiénak is. (Hosszantartó, leikos. ütemes tana és felkiáltások: £li«,n Hruscsov!) A csepeli nogvgvíílést követően a szoviot párt- éc kormánvkfildöttsév taglal, a kíséretükben levő magvar államférfiakkal, a Csenel Vas- és Fémművek dolgozóival ebéden vettek részt a . csepeli sportcsarnokban. Békében akarunk élni a világ minden népével - mondotta Hruscsov elvtárs Tatabányán tartott beszédében Kedden seásezer dolgozó gyűlt össze Tatabányán, hogy jelen legyen a Hruscsov elvtárs-vesette szovjet párt- és kormányküldöttség fogadásán, és az azt követő nagygyűlésen, amelyen Hruscsov elvtárs és Kádár János elvtárs szólalt fel. t,amink tegnapi számában Kádár János elvtárs beszédét már közöltük. Az alábbiakban Hruscsov elvtárs felszólalását Ismertetjük. Kedves elvtársak! Ml, a Szovjetunió párt-és kormányküldöttsége a forradalmi munkás-paraszt kormány meghívására érkeztünk önökhöz. Hálásak vagyunk Kádár János, Münnich Ferenc elvtársaknak, hogy meghívásukkal lehetővé tették, hogv megismerhessük az önök pártjának, az önök dicső népköztársasága dolgozóinak életét. Különösen kellemes 3zárríomra, hogy ma önök között, a magyar bányászok között lehetek. Gyermekkoromat. ifjúságomat szovjet bányászok között töltöttem. Örülök, hogy a magvar bányászokat megismerhettem, megállapíthatom, olyanok ők, mint a ml embereink. A magvar és a szovjet nép barátságának nagy története van. Emlékszem, amikor az októberi forradalom győzelme után az intervenciósok, az amerikaiak, az angolok, a japánok, a franciák és más államok meg akarták fojtani fiatal szovjet államunkat. A vörös hadserég soraiban ott voltak a magyar munkásosztály, a magyar parasztság hős fiai is. Kéz a kézben testvéreikkel, a Szovjetunió népeivel harcoltak ők az első szocialista vllághatalomért. A vörös hadsereg dicső harcaiban a mi kedves barátunk, Münnich Ferenc elvtárs is részt vett. Most, amikor megérkeztem Tatabányára, Idejött hozzám egy öreg bányász, s elmondta, ő is ott harcolt a vörös hadsereg soraiban az ellenforradalmi hordák ellen. Bizonyára nem 6 az egyetlen, s a magyar bányászok között sok olvan veterán van, aki elmondhatja ezt magáról. Ma már messze mögöttünk vannak az októberi forradalom napjai. Szovjet államunk ma már 40 éves. Már elmúltak azok az idők, amikor az Imperialisták a Szovjetunió területére küldhették csapataikat. Az Imperialistáknak tudnlok kell: békében akarunk élni a világ minden . népével. Nehéz, de eredményes volt az út, amit 40 év alatt megtettünk. Ez szemléletesen bizonyítja a munkásosztály ügvének igazságát. Bizonyítja, hogy ha a munkásosztálynak van a marxizmushoz hű pártja, a munkásosztály győz. A Szovjetunió népei Lenin pártját, Lenin tanításait követve küzdöttek az osztályellenség ellen és győzelmet arattak. Jelenleg a Szovjetunió iparának színvonalát tekintve a világ második legfejlettebb országa. Az első helyen áll a mérnökök, technikusok száma tekintetében. Hát nem azt bizonyítja-e ez, elvtársak, hogy a ml eszméink igazak és legyőzhetetlenek? Amikor hozzáláttunk a szocializmus építéséhez, a háború és a több éves polgárháború sebei borították országunkat. Hatalmas erőfeszítéseket kellett tennünk, hogy ellenálljunk az Imperialisták nyomásának, hogy létrehozzuk országunkban a nehézipart, s hogy olyan hatalmas fegyveres erőt teremtsünk, amelynek segítségével nem kell félnünk többé az imperialisták fenyegetésétől A Szovjetunió népe, munkásosztálya, parasztsága hatalmas politikai érettségéről tett tanúbizonyságot a szocialista épités évtizedeiben. A kapitalizmusban a dolgozó népet az éhség, az urak korbácsa serkenti jobb munkára. A mi népeink a jobb jövő felé vetették szemüket, leküzdötték a nehézségeket. Munkájuk nem volt hiábavaló. Létrehoztuk hatalmas szocialista Iparunkat. Csak a Szovjetunió népeinek kitartó, áldozatos munkája tette lehetővé, hogy szétverjük Hitler hordáit, felszabadítsuk a Szovjetunió ideiglenesen megszállt területeit és hogy a szovjet hadsereg e történelmi feladat teljesítése közben felszabadítsa más országok népeit ls a kapitalista rabság alól, lehetővé téve számukra, hogy új, szocialista életet építsenek. Ma már a Szovjetunió r.em egyetlen szocialista ország. Ma már a Szovjetuniót nem Kapitalista környezet veszi körül. 13 szocialista ország épfti egységes akarattal az új világot. A mí táborunkban Jelenleg egymilliárd ember él. Nincs mitől félnünk. Az Imperialisták, a monopolisták azonban — tudjuk — nem mondtak le az eh lenünk folytatott harcról Ezért ébereknek kell lennünk. Ügyelni kell az ellenség minden próbálkozására. Nem akarunk háborút, de az osztályharcról nem mondunk le, amíg csak élünk és amíg kapitalisták lesznek a földön. Sohasem megyünk el kapitalista országokba, hogy erőszakkal ültessük át a ml társadalmi rendszerünket. E feladat elvégzése az illető országok munkásosztályának hivatása és ml együttérzünk ezen országok munkásosztályával. A győzelem a miénk lesz. Ehhez egyetlen út van: növelnünk kell termelésünket, fokoznunk kell a munka termelékenységét, hogy az magasabb legyen, mint a kapitalista országokban, hogy minimális erőfeszítéssel maximális eredményt érjünk el és hogy így növelhessük népeink életszínvonalát. Sikereink fontos záloga, hogy erősítsük a szocializmust építő országok és népek szilárd egységét. Ne adjunk lehetőséget az ellenségnek arra, hogy éket verjen közénk. Van egy orosz közmondás: „Zavaros vízben a legkönnyebb halat fogni". Ne engedjük, hogy ellenségeink a zavarosban halásszanak. Nem ijedünk meg az ellenségtől; aki megijed, aki csúszlk-mászik előtte, az csak gyík. Ml sasok vagyunk, akik röpülni tudunk. Elvtársak, testvérek! Egyes burzsoá tudósítók látogatásunkkal kapcsolatban most arról írtak, hogy Hruscsov eljött Magyarországra, s anelyett, hogy lehajtaná a fejét, az emberek szemébe néz, és nem kér bocsánatot, hogy elküldte a szovjet csapatokat a magyar „forradalom" leverésére. Ml tudjuk, hogy ami Magyarországon 1956 októberében történt, nem forradalom, hanem ellenforradalom volt. S épp azért nézhetek én egyenesen és tisztán az önök szemébe, mert teljesítettük munkás és kommunista internacionalista kötelességünket. A Szovjetunió munkásosztálya, parasztsága kommunista pártja sikereit az egész világ forradalmi mozgalma sikerének tekinti. Kötelességének tartja, hogy támogassa a baráti országokat, bírálja, ha valami nincs rendben a házuk táján. Amikor a nehéz Időben a Magyar Szocialista Munkáspárti a forradalmi munkás-paraszt kormány hozzánk fordultj kommunista kötelességünknek éreztük, hogy a veszélybe jutott magyar munkásosztály, parasztság segítségére siessünk. Sztálinvárosban mondottam, hogy a jövőben úgy kellene intézni a dolgokat, hogy ne ismétlődhessék meg az, ami 1956 októberében történt, hogy ne kelljen a magyar néphatalom segítségére sietni ilyen nehéz helyzetben. Egynéhány burzsoé újságíró ezt félremagyarázta. Mint olvastam, valami olyasmit írtak, hogyha még egyszer ellenforradalom lesz Magyarországon, a szovjet hadsereg nem fog segíteni. Ezt én nem mondtam. Nem mondtam mindenekelőtt azért, mert szilárd meggyőződésem, hogy Magyarországon még egyszer nem lehet ellenforradalom. Tudom, hogy a magyar munkásosztály még egyszer nem fogja megengedni. hogy a párt volt vezetőinek torzításait kihasználják a nép hatalma ellen. Tudom, hogy a Magyar Szocialista Munkás, párt Központi Bizottsága, élén Kádár elvtárssal biztosítja a szocializmus további sikeres építését az őnők országában. Figyelmeztetni akarjuk tehát azokat, akik előszeretettel szervezik a különféle provokációkat. Éljenek nyugodtan a kapitalista országok addig, amíg saját országuk munkásai eltűrik saját kapitalistáikat. Mi Marx, Engels és Lenin útját választottuk. így értelmezzük mi a békés egymás mellett élést. Minden népnek megvan a joga, hogy maga válassza meg állami és társadalmi rendszerét. Ml nem avatkozunk be más államok belügyeibe. Mi azt tartjuk, hogy a mi rendszerünk, a szocialista rendszer a legjobb. A kapitalisták • kapitalizmusra esküsznek. De a kapitalizmus már régi, kivénhedt gebe, szocializmusunk pedig új, fiatal élettől duzzadó társadalmi rendszer. Nálunk nincsenek kizsákmányolók. Mi a szó legigazibb értelmében szabadok vagyunk. Fölényünket bizonyítja az ís, hogy a világűrben elsőként a szocialista szputnyikok és nem a kapitalista szputnyikok jelentek meg. Hruscsov elvtárs beszéde befejezéseként sok sikert kívánt a szocialista társadalom építésének munkájához, majd a bányász elvtársakhoz fordult. Nagy felelőséggel tartoznak önök hazájuknak — mondotta. — Önök szenet bányásznak, szenet, amelyről Lenin azt mondta, hogy az ipar kenyere. Energia nélkül megáll a> ipar, Ipar nélkül pedig nem haladhatunk előre. Erre mindig emlékezzenek. Éljenek a bányászok, akik nehéz körülmények között hozzák fel a felszínre a szocialista ipar számára a szenet! Éljen a magyar munkásság és parasztság! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Kádár János vezette Központi Bizottság! Éljen a Szovjetunió és a Mv gyar Népköztársaság népei közötti örök barátság! Éljen a világbéke! — fejezte be hosszantartó, viharos tapssal fogadott beszédét Hruscsov elvtárs.