Délmagyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-09 / 83. szám

Szerda. 1958. április 9. Hruscsov elvtárs beszélt a ceglédi nagygyűlésen (Folytatás a 3-as oldalról.) tam táviratokat nem szocia­lista országokból. Az egyik táviratban egy jóakaróm ezt írta: Hruscsov úr, ne utaz­zék Magyarországra, de ha mégis odautazik, vigyen ma­gával jó nagy őrséget. Azért javaslom ezt önnek — írta a jóakaróm —, mert látom, hogy ön jó ember, ön a bé­ke ügyéért harcol. (Nevetés, taps.) Természetesen, van velünk őrség, de akármilyen és akármekkora legyen is az, a nép támogatását sem­miféle őrség sem pótolhatja. A nép nagy erő, királyokat dönt le trónjukról, nagysze­rű forradalmakat hajt végre, és nehéz rákényszeríteni idegen akaratot, ha ez ellen­kezik a nép osztályérdekei­vel. — Minden félelem nélkül jöttünk ide önökhöz, magyar elvtársak, mint testvér a testvérhez, és örülünk, hogy nem csalódtunk. (Viharos taps). — Jól esik nekünk, hopr itt tartózkodhatunk az önök városában, amely kiemelke­dő szerepet játszott Magyar­ország történelmében. Itt szólalt fel először Kossuth, a magyar nép dicső fia, ami­kor harcba hívta Magyaror­szág népét a hazája függet­lenségéért és szabadságáért. Lángoló beszédeiért szabad­ságszeretetéért, a haza érde­keinek odaadó szolgálatáért szeretik és tisztelik Kos­suthot Magyarország és a Szovjetunió dolgozói. De az az idő, amikor Kossuth élt, a burzsoá forradalmak idő­szaka volt. Most más kor­ban élünk, a szocialista for­radalmak idején, amikor a munkásosztály harca folyik a nagytőke ellen. Csak a munka termelékenységének növelésével gyorsíthatjuk fejlődésünket — Elvtársak! Ügyünk a Szovjetunióban, Magyaror­szágon a Kínai Népköztársa­ságban és valamennyi szo­cialista országban igen jól halad. A szocialista orszá­gok gazdasága biztosan ível felfelé, gyors ütemben fej­lődik a szocialista tudomány és kultúra. Mi örülünk ezek­nek a sikereknek. — A lázadók okozta nagy károk ellenére a Magyar Népköztársaság határozottan és magabiztosan halad a szocialista gazdaság fejlesz­tésének útján. Mindamellett önöknél is, nálunk is a Szovjetunióban és a többi szocialista országban is van­nak nehézségek, amelyeket le kell gyűrnünk. Nem számít­hatunk senki segítségére, saját magunkban kell bíz­nunk, saját munkánkra és tudományunkra kell támasz­kodnunk. Szakadatlanul nö­velnünk kell a munka ter­melékenységét, erősítenünk kell a munkafegyelmet és minél kevesebb ráfordított munkával, minél több ter­méket kell előállítanunk. Csak a munka termelékeny­ségének növelésével halad­hatunk még gyorsabban, s vívhatunk ki újabb és újabb győzelmeket. — Elvtársak! A Szovjet­unió Kommunista Pártja, a szovjet kormány mindent megtesz, hogy fejlessze az ország gazdasági életét, emelje népünk életszínvona­lát, s biztosítsa a világ bé­kéjét. Mi nem akarunk há­borút, nekünk nincs szüksé­günk háborúra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy le­mondunk az osztályharcról. Az osztályharc addig nem szűnhet meg, amíg vannak kizsákmányolók és kizsák­mányoltak. A Szovjetunió negyven évvel esel őst — és ma Mi azt mondtuk, és ma is azt mondjuk: a népek bel­ügye, hogy milyen állam­rendszer legyen az egyes országokban. Mi nem avat­kozunk be más országok bel­ügyeibe és nincs ilyen szán­dékunk. Mi azt mondtuk és mondjuk ma is: a szcfcialis­ta országokban a körülmé­nyek olyanok, hogy a tőkés rendszerrel való békés gaz­dasági versenyben miénk lesz a győzelem. — Önök tudják, hogyan gúnyolódtak rajtunk ellen­ségeink, amikor a nagy Le­nin felszólította Oroszország munkásosztályát, vegye ke­zébe a hata'mat és a dol­gozó parasztsággal együtt harcoljon a szocializmus győzelméért. Osztályellensé­geink és a nemzetközi mun­kásmozgalom soraiban meg­búvó revizionisták, opportu­nisták és egyéb ügynökök, azt hajtogatták: ez hiú áb­ránd, mert a műveletlen orosz munkások és parasz­tok bajosan győzhetik le a kapitalizmust. Lenin és a bolsevikok hogyan meré­szelik felszólítani a munká­sokat, hogy vegyék kezükbe a hatalmat, egy ilyen elma­radott országban. S ime eltelt negyven év. Hol volt Oroszország azok­ban az időkben? Abban az időben az egyik legutolsó helyen állt Hol van a Szov­jetunió ma? Milyen magas­latokra jutott fel? A gazda­sági fejlődés színvonalát te­kintve: a világon a máso­dik helyre került és messze maga mögött hagyott olyan országokat, mint Anglia, Franciaország, Németország és egyéb országok. (Taps.) Melyik ország neveli a leg­több középiskolai és egye­temi végzettségű szakem­bert? A Szovjetunió! (Taps.) Kinek a mesterséges hold­jai röppentek fel legelő­ször a világűrbe. A szocia­lista ország, a Szovjetunió mesterséges holdjail (Viha­ros taps.) S kl akarja most utolérni a Szovjetuniót a tudomány fejlődésében? Az Amerikai Egyesült Államok tűzi maga elé a feladatot, hogy utolérje a Szovjet­uniót. (Taps.) A kapitalizmus kénytelen utat engedni a szocialista rendnek — Gondolom, nem érte­nek félre. Nem dicsekszünk, s nem óhajtjuk megbántani az amerikai népet. Az ame­rikaiak derék emberek. De elérkezett az Idő, amikor a kapitalizmus kénytelen utat engedni az új, a haladó rendnek, a szocialista rend­nek. Ez elvtársak, nem je­lenti azt, hogy a szocialista országok beavatkoznak a ka­pitalista országok ügyeibe. Ott is van munkásosztály, ott ls vannak, dolgozó töme­gek, s ők megteszik a ma­gukét, csak türelem kell hozzá. Ismétlem: minden or­szág népének belügye, hogy milyen rendszer van az il­lető országban. — Engedjék meg, kedves elvtársak, hogy ismételten kifejezzem az önök iránt ér­zett szeretetünket, őszinte elismerésünket és mély tisz­teletünket Párt- és kor­mányküldöttségünk a szov­jet nép testvéri üdvözletét hozta el önöknek, s bizto­sítja önöket arról, hogy se­hol sem találhatnak jobb barátokra a szocialista or­szágok népeinél. (Hosszan­tartó taps.) A szocialista or­szágokban olyan rendszer született, amelyben nincs kizsákmányolás, nincsenek kizsákmányolók, örökre meg­semmisült a kapitalista rend, megszűnt a nemzeti­ségi elnyomás. A szocialista országok népei önzetlen se­gítséget nyújtanak egymás­nak és megbecsülik testvé­reik munkáját. Még szoro­sabbra kell zárnunk sora­inkat, valamennyi szocialis­ta , ország munkásainak, pa­rasztjainak és értelmiségi dolgozóinak sorait. Állhata­tosan harcolnunk kell a vi­lág békéjéért. (Hosszantartó taps.) — Éljen a Magyar Nép­köztársaság munkásosztálya! (Hosszantartó taps.) — Éljen Magyarország dolgozó parasztsága! (Hosz­szantartó taps.) — Éljen a magyar értél­miséé, amely a munkásosz­tállyal együtt halad, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt vezetésével! (Hosszan­tartó taps.) — Éljen a magyar nép kiváló fia, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, kedves elv­társunk, Dobi István! (Hosz­szantartó taps.) — Éljen a Magyar Szocia­lista Munkáspárt, élén Ká­dár János elvtárssal. (Viha­ros, hosszantartó taps.) II szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása Szegeden (Folytatás a 2. oldalról) ez merő koholmány. A mi dolgozó népünk mélyen sze­reti a Szovjetuniót és nem azonosítja magát azokkal a kevesekkel, akik csak rá­galmazni tudják felszabadí­tónkat és a mi népi de­mokratikus rendszerünket is. Az egyszerű emberek sze­retik a szovjet édesapákat és édesanyákat, akik fiaikat ad­ták, áldozták azért, hogy mi szocialista rendszert épít­hessünk." Kozlov elvtárs, amikor megköszönte a vendéglátást, egyetértett Németh Károly elvtárssal. A többi között kifejezésre juttatta: Hazánk­ban olyan meleg baráti fo­gadtatásban részesültek, amilyenre nem számítottak. Hangoztatta, hogy a ma­gyar nép mindenkor szá­míthat a Szovjetunió bará­ti segítségére. Amikor a múlt évben Kádár János elvtárs vezetésével a magyar párt- és kormánydelegáció a Szovjetunióban járt, er­ről személyesen is meggyő­ződhettek. — Az imperialisták — hangoztatta Kozlov elvtárs — dühödten nézik, hogyan mélyül mindjobban a ma­gyar és a szovjet nép kö­zötti barátság, ők keserves üvöltésben törtek ki, ami­kor a szovjet nép segítsé­gével leverték Magyarorszá­gon az ellenforradalmat. Ahogy ők mondták: a kül­földi beavatkozás miatt. Ugyanezek az urak azon­ban 1919-ben, amikor kül­földi imperialista csapatok segítségével fojtották vérbe n dicső Magyar Tanácsköz­társaságot, egyáltalán nem beszéltek külföldi beavatko­zásról. Végül azzal búcsúzott Kozlov elvtárs: — Elmondjuk a szovjet embereknek", hogy lehet tá­maszkodni a magyar népre, a magyar nép pártjára és kormányára, lehet építeni a magyar—szovjet barát­ságra. Délután négy óra tájban indultak vissza Budapest­re a szívesen látott szovjet vendégek. A Hungária előtt ismét hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy mégegyszer bú­csút intsenek nekik, de ezenkívül a Beloiannisz tér környékén is nagyon sokan várakoztak, hátha meglát­hatják a delegáció tagjait, akik kerülőt tettek a vá­rosban. Felejthetetlen marad ez a látogatás Csongrád megye és Szeged dolgozói számára. Erősíti és elmélyíti a mun­kásokban, a dolgozó parasz­tokban, a néphez hű értel­miségiekben annak tudatét, hogy a Szovjetunióhoz való hűség, a szovjet néppel va ló széttéoheteten testvéri ba­rátság elengedhetetlen fel­tétele előrehaladásunknak, nagyszerű szocialista jövőnk­nek. A tatai nié 11 medence százezer dolgozója fogadta és üdvözölte Tatabányán a szovjet párt­ás kormányküldöttséget A hazánkban tartózkodó szovjet párt- és kormány­küldöttség kedden két csoportban folytatta vidéki kör­útját. A küldöttség egyik csoportja — mint már közöl­tük — Szegedre látogatott el, a küldöttség másik cso­portja pedig Tatabányára utazott. A bányászvárosba már kora reggeltől kezdve népes csoportok érkeztek a megye falvaiból, hogy részt ve­gyenek a nagygyűlésen. Délután 3 órakor 100 ezer em­ber előtt Molnár László, a Komárom megyei pártbizott­ság első titkára üdvözölte a szovjet, a magyar párt- és kormányvezetőket. Megnyitó szavai után Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra. Kádár János elvtárs beszéde Kedves elvtársak! Kedves elvtársnök! Dolgozó testvé­reim! Tisztelt nagygyűlés! — A napokban ünnepeltük hazánk nemzeti függetlensé­gének! és népünk hatalmának születésnapját, április 4-ét. En­gedjék meg, hogy ebből az alkalomból pártunk Közpon­ti Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a magam nevében, forrón szívből köszöntsem a meden­ce bányászalt, a megye min­den munkását, dolgozó pa­rasztját és a néppel tartó értelmiségi dolgozóját. — Amikor nagy ünne­pünkre készültünk, a bá­nyászok elhatározták, hogy kiváló eredményeket érnek el a munkában. Ezt az el­határozásukat valóra vál­tották. Március 20-tól ápri­lis 4-ig a magyar bányá­szok több mint 85 000 tonna szenet termeltek és ezzel hazánkban a széntermelés színvonalát magasabbra emelték. — Engedjék meg, hogy Tatabánya, Dorog bányászai­nak és az ország valameny­nyi bányászának szívből gratuláljak ehhez a nagy­szerű eredményhez. (Nagy taps.) Kedves elvtársak! Talál­koztunk mi már rossz Idő­ben is, jó időben is. Most olyan körülmények között találkozunk, amikor hazánk egén ismét teljes erővel su­gárzik a szocializmus napja. Mi, magyar dolgozók, nem akarunk világraszóló dolgo­kat véghezvinni. Azt hiszem, beérhetjük azzal, hogy a szocializmust építő testvéri népek sorában szerényen, de szilárdan helytálljunk önmagunkért. (Nagy taps) Ehhez megvan minden sz.ük­ségis feltételünk. Az öntu­datos dolgozó magyar nép ismét egységes é3 erős. Ah­hoz, hogy jól megáll­juk helyünket és né­pünk a jövőben boldog le­gyen, hogy szocializmusban és békében élhessünk, mint szemünk világát kell őriz­nünk a népi hata:mat! (ügy van! ügy van! Éljenzés és taps.) Az kell, hogy állhata­tosan kitartsunk a proletár internacionalizmus zászlaja alatt, együtt haladjunk az egész világ munkásosztályá­val, a szocializmust epí ő testvéri népekkei és külö­nösképpen a ml '.egdrágább • barátunkkal, legjobb szövet­ségesünkkel, a nagy szovjet néppel. (Hosszantartó, lel­kes, ütemes taps és éljen­zés) Dolgozzunk és harcnliunk a szocializmusért! Kedves elvtársak! Kedves tartozik: Fogjuk meg a elvtársnők! Az eszmékhez munkát úgy, ahogy keU. való hűséghez egy dolog Még barátaink is úgy is­mernek bennünket magya­rokat, hogy ha megvan hoz­zá a kedvünk, és az akara­<unk. akkor tudunk dolgoz­ni, tudunk mulatni ég tu­dunk verekedni is. (Nagy taps.) Hát határozzuk el elvtársak, hogy a munkában is és a szocializmusért foly­tatott harcban ls, az eddi­ginél még jobban megáll­juk helyünket (ügy van, úgy van! Taps.) Kedves elvtársak! Közpon­ti bizottságunk és kormá­nyunk minden jelenlevő tagja rendkívül őrül annak, hogy ezen a napon úgy ta­lálkozhat önökkel, hogy itt vannak velünk a testvéri nagy Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének tag­jai, Hruscsov elvtárssal, t olyan emberrel, aki a szó legszebb értelmében ember és kommunista ember, és kommunista, ahogy azt el­képzeltük és aki népünknek igaz barátja. (Hosszantartó, lelkes, ütemes, nagy taps és felkiáltások: Éljen Hrus­csov!) Kedves elvtársak! Talál­koztunk mi már azelőtt és találkozunk még ezután is, sokkal gyakrabban, mint ahogyan kedves vendégünk­kel, Hruscsov elvtárssal ta­lálkozni fognak. Ezért azzal fejezem be szavaimat, hogy örökké éljen és örökké erős, zavartalan legyen népeink: a nagy szovjet nép és a magyar nép barátsága. (Hosz­szantartó, lelkes taps, él­jenzés és ütemes felkiáltá­sok: szovjet—magyar barát­ság.) Ezután a tőbb tízezres tö­meg egetverő éljenzése köz­ben N. Sz. Hruscsov szólt a nagygyűlés részvevőihez. Beszédét számtalanszor sza­kította meg a dolgozók lel­kes tapsa és helyeslése és a beszéd végén a nagygyűlés részvevői hosszan éltették a magyar—szovjet barátságot. A mindvégig lelkes han­gulatú nagygyűlés az Inter­nacionálé hangjaival ért vé­get Az MSZMP KB távirata az Indiai Kommün sta Párt kongresszusához A Magydr Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága táviratban köszöntötte az Indiai Kommunista Párt kongresszusát. A távirat hangsúlyozza: a kongresszus olyan Időben ül össze, ami­kor az imperialisták gyar­mati elnyomása alól felsza­badult India igen fontos sze­repet játszik a bandungi el­vek érvényesítéséért, a béke megőrzéséért, a fenyegető atomháború elhárításáért fo­lyó világméretű harcban. Vorosilov április második felében ellátogat a Lengyel Népköztársaságba Moszkva: A Lengyel Nép­köztársaság államtanácsa meghívta K. J. Vorosllovot, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnökét, hogy tegyen baráti látoga­tást a Lengyel Népköztársa­ságban. Vorosilov elfogadta a meg­hívást, s előreláthatólag áp­rilis második felében elláto­gat a Lengyel Népköztársa­ságba. Befeleződtek a moszkvai szovjet—nyugatnémet tárgyalások Moszkva: Kedden véget értek a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársa­ság kormányküldöttségeinek a két ország kapcsolatainak fejlesztéséről folytatott tár­gyalásai. Ugyancsak kedden parafálták a tárgyalásokon a kereskedelmi és a gazdasági kérdésekről kidolgozott egyez­ményeket, valamint a kon­zuli szerződést. Moszkvai diplomáciai megfigyelők szerint napokon belül megélénkül a szovjet békeoffenzíva Moszkva: Bár a szovjet közvéleményt jelenleg az N. Sz. Hruscsov vezette párt­ás kormányküldöttség láto­gatása foglalkoztatja első­sorban, politikai körökben mégis nagy figyelmet kelte­nek azok a levelek, ame­lyeket N. Sz. Hruscsov, a Minisztertanács újonnan megválasztott elnöke az el­múlt napokban a nyugati kormányfőkhöz intézett. Diplomáciai megfigyelők vé­leménye szerint ezek a le­velek a szovjet »békeoffen­ziva* újabb szakaszának kezdetét jelentik. Moszkvai diplomáciai meg­figyelők azt várják, hogy a szovjet kormány újabb kí­sérleteket tesz a nemzetkö­zi kérdések mielőbbi rende­zése érdekében. A szovjet fővárosban arra számíta­nak, hogy az N. Sz. Hrus­csov vezette küldöttség visszaérkezése után — elő­reláthatólag már e hét vé­gén, a jövő hét elején — ismét megélénkül a szovjet "békeoffenziva* fl francia kommunisták akcióegységre szólítják fel a szocialistákat Maurice Ihorez levele Guy Mollet-hez Párizs: Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára levélben hívta fel Guy Mollet-t, a francia szo­cialisták vezetőjét a mun­kásság követeléseinek közös támogatására. Thorzz leve­lében megállapította, hogy az április elsejei nagy sztrájkban a vasutasok, a párizsi közlekedési dolgozók, a gáz- és a villanygyárak dolgozói, a bányászok, a közhivatalnokok, a postások és különböző közüzemek dolgozói több szakszervezet közös felhívása alapján szüntették be a munkát. Ha a kormány nem hátrál meg, még jelentősebb akciókat is elhatároznak a szakszerveze­tek, Meggyőződésünk — írja Thorez —, hogy a két párt, a kommunista és a szocialis­ta, akcióegysége a munkás­követelések támogatásában döntő segítséget nyújtana a harcban álló dolgozóknak. A szocialisták legutóbbi orszá­gos tanácsülése és több szo­cialista pártszervezet állás­foglalása az április 1-i nagy sztrájk után azt bizonyítja, hogy megvannak a munkás­egység valódi alapjai. Tho­tez leszögezi: a két pártnak támogatnia kell a parla­mentben és az országban a dolgozók harcát, hogy ele­get tegyenek a dolgozók kö­veteléseinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom