Délmagyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-04 / 80. szám

8 Péntek, 1958. április 4. Szabadság,, hu kísérőnk... Szabadság, hű kísérőnk a messzi múlt mögül — mióta felegyenesedtünk a földről és kezünkben az első kőszakóca könyv meg gyár lett, míg reményeink és szenvedéseink zászlaja kibomlott. hegy végre íenllobogjon házainkon; & paleolitikum sötét barlangjaitól, az osztályharcok véres századain át. forgatva a történelem sötét sodrában a munka és vér áldozatával — vártunk, hogy végül társunkká szegődj. és az maradj örökre. Keresztre feszítettjeinkkel, karóba hozottjainkkal, lábuknál fogva felakasztott mártírjainkkal s a hősökkel, akik barrlkádokon, futóárkokban estek el, voltunk érted Prométheusok. szerelmesei a tűznek és a fénynek: rabszolga voltunkkal, jobbágy sorsunkkal, proletár És voltunk érted roppant Atlasok, [életünkkel. a robot gúlái alatt görnyedők. Tenyerünkből vér, verejték és könnyek árján kisarjadt annyi jóság és annyi szépség, míg kibontottuk a sötét semmiből a fényt. Most végre itt munkálsz közöttünk ezer arccal, hol láthatóan, hol pedig láthatatlan, az égen és a földön, mindenütt vagy, mert végre mégis, mégiscsak velünk vagy. Jelenvaló vagy minden mozdulatban, és ott ls ahol minden mozdulatlan; gépek zajában, sarjadó vetésben; bujkálsz mosolyban, csókban. 8«e"«b"" kacagásokban, simogatásokban, a kenyérben, a borban. villogó fogak fehér zománcán, okos homlokok ráncán. az egyenesség szigorú logikájában, az Izmos karok erős csapásaiban, a novemberi köd fagyos ízében és a nyár bőrünket barnító forró tüzében. a téli fák hegyén megülő hópihékben, a nyár pirosra érlelt gyümölcseiben. várandós anyák kedves áradozásában. az árnyékban, a rendek véginél, az iskolások első betűiben, a zászlók lengésében, a szemekben. azokéban, kik tudják, hogy mit érsz, s a szavakban, amelyek töredeznek évezredekig néma ajkainkról, amelyek jajonganak eltöpőrödött proletár-anyókák könny-marta szeme völgyéből, [meggyötört, amelyek riadoznak vérünkben űlő félelmeinkből, amelyek hitetlenkednek kétkedő fenntartásainkban, amelyek tiltakoznak a babonák, a butaság ellen, bogy ne fonják be szívünket, ba felednénk, hogy honnét kísérsz te minket, s amelyek kimondják neved a dallamukkal, míg zengő szimfóniává lesz az ember-beszéd. A Ludas Matyi Kamaraszinuazban Kedves szórakozásban lehet része húsvétvasárnap délelőtt a szegedi ifjúságnak, de a felnőtteknek is. A Szegedi Nemzeti Színház művészei délelőtt 11 órai kezdettel ugyanis ismét előadják a Horváth Mihály utcai Kamaraszínházban a Fazekas Mihály "Ludas Matyi* című elbeszélő költeményéből készült énekes, zenés népi jáI tékot. A színpadi változatot és zenéjét Bondi Endre írta. A darabot Kovács János rendezi és ő játssza a címszerepet is, a többi szerepben Kátay Endre, Káldor Jenő, Balogh Rózsa, Marosi Károly, Mucsi Sándor, Lehoczky Zsuzsa, Tóth István és Cserháti János lép fel. Jegyeket a színházi szervező iroda árusít. (Telefon: 33-65.) ITT VADNAK AZ ELSŐ SZEGEDI UJSAGKL1SÉK Dolgozik már a Szegedi Nyomda Vállalat klisékészítő üzeme Lobogjon bennünk szent tüzed, szabadság, és minden dolgokban, miknek értelmet adtál, s barátság, szerelem, haza, emberiség: fényedben tündököljenek az Ember világává tett földön majd örökké. KOVÁCS MIKLÓS %>Út a ScLuoyöan Szombaton este bemutató a Szegedi Nemzeti Színházban Április 5-én, holnap este mutatja be a Szegedi Nemzeti Színház együttese Ábrahám Pál, Bál a Savoyban című háromfelvonásos nagyoperettjét. Magyarországon évek óta nem szerepelt színházaink műsorán ez a gazdag zeneiségű és több táncbetétet tartalmazó, híres operett. A főbb szerepekben Kovács Gyula, Iván Margit, Lehoczky Zsuzsa, Lakky József, Balogh Rózsa és Kaló Flórián lép fel. Rendező: Versényi Ida. A bemutató előadás este fél 8 órakor kezdődik. Az olvasó joggal megköveteli, hogy az újság külalakja szép legyen, rajzok és fényképe): egészítsék ki az írott anyagot, s áz újságban elhelyezett képek frissek legyenek. Éppen ezért szerkesztőségünk rtem is tekinti másodrendű, tisztán technikai dolognak a lap illusztrálását. Hogyan történhetett mégis, hogy eddig a jelentős eseményekről készült képek Is többnyire csak napok múlva jelentek meg a Délmagyarország hasábjain? Egyszerű ok miatt. A klisét Budapesten készítették, s míg visszaérkezett a kép, jónéhány nap telt el. Minderről ma már csak múltidőben beszélünk, mei t mint azt már korábban is hírül adtuk, a Szegedi Nyomda Vállalat kliséüzemmel bővült. A debreceni után ez a vidéken a második kliséüzem. A kölcsíy utcában, a volt Próféta étterem helyén elkészült és fel is szerelték a szegedi klisékészítő üzemet. A gépek nagyrészét a budapesti Játékkártyagyár kliségép készítő részlege gyártotta. A világításhoz szükséges négy ívlámpa szintén Budapesten készült a Villamos és Fi- már itt készültek Szegeden, nommechaiíikai KTSZ-bert. Az üzem még nem dolgozik A rasztereket, amelyek pon- teljes kapacitással, mert a tokra bontják a képeket, a maratógépe hiányzik. Míg Német Demokratikus Köz- megérkezik, addig a maratársaságból vásároltuk. A tás kézzel történik, kliséüzem 230 ezer forintból A képek közlésének frlsK eszult.^ sesége, amikor az üzem zaA Szegedi Nyomda Válla- , , ,_,, ., lat két dolgozója, Zakór Já- vartalanul dolgoz'k. remé1' nos és Selep László, a kii- íük végérvényesen megoldózelmúltban hat hónapig bu- dik. Most már a fényképédapesti kliséüzemekben bő- szeken, a nyomdászokon a vitette ismereteit, s vették sor, hogy ne csak frissek, át a klisékészitő munka jó hanem szép tiszták, tetszetanasztalatait. tősek is legyenek a képek Az itt közölt képek kliséi az újságban. Selep László maratáshoz készíti elő a lemezeket. rmmm • •jw MSMPriRBy El ySSylN'' ' ji „ís 1 j El | • í , * * Éjül &"' LJ H % X : -r^é '-'.ItsíÁJj 1 r "afr gr ! i J.' . - . • • -fi • 1 ' * > < -iSií •.«:- V'íJ,'.. ' •»»•••'•'•' '• A'" • • V'-Y • • f'./ ' íJYí' Éj •Ilii ( M Elkészült a felvétel, Zakár János leemeli a kazettát. M* Amikor a Vörös Hadsereg már körülzárta Budapestet, parlamentereket küldött a város német parancsnokához. A parlamenterek felszólították mind a német, mind a magyar hatóságokat, hogy szüntessék be a harcot és adják fel a várost. A „hatóságok" válaszként - a világtörténelemben példátlan aljassággal — a parlamentereket egyszerűen agyonlőtték. Ezzel a szellemmel nem lehet végiznl másként, mint erőszakkal. Ez az egyetlen szó, amit megértenek. Ez az egyetlen eszköz, amellyel leterithetök. Üjpest nyilasait sem lehetett volna más módszerekkel jobb belátásra bírni. Az újpesti nyilasoknak pusztulniok kellett, de úgy, hogy az új Magyarország parlamenierjelt ne legyen módjukban legyilkolni. — Pusztulniuk kell - de hogyan? Ezt a kérdést vetette fel az ellenállócsoport vezérkara. Azt tudták már, hogy a nyilasok soksok fegyverrel rendelkeznek. Sok emberük van. Védekezésre kiválóan alkalmas a tanyájuk. A bejáratok előtt hármas őrség áll. A kapun belül újabb őrség. Ezóta megkapták már az összeköttetési is a németekkel: mar tudják, hogy foglyaikat illetően kijátszották őket. Ezentúl óvatosabbak lesznek. Mást már súlyosabb a feladat. Nem lehet meglepni őket. Cselt kell alkalmazni. - Nem kell Itt semmiféle csel - javasolta valaki rohanjuk meg ókét és füstöljük ki odújukból. - Kézigránátokat kell ablakaikba hajigálái. .• ... - KI ketl csalogatni 6ke1. a házból s amint az utcára lepnek - tüzet zúdítani rájuk. . Egyik javaslat sem jó. Nem pusztítana el valamennyi nyilast. Ámde mit kell tenni, ha mindez nem célravezető? Végre megállapodtak az egyetlen lehetséges haditervben: fel kell robbantam őket házukkal együtt. — Hogyan? — Dinamitunk van elég — mondotta a parancsnok. — Itt van egy szakértő, azonnal megmondja nekünk, hány ktló robbanóanyag kell a teljes sikerhez. Frommberger Tibor, mint a honvéd robbantókülönltmény egyik volt tagja, megszólal: Földes Mihály: ítéletvégrehajtás Részletek Tizennégy kiló robbanóanyaggal az egész háromemeletes épület, levegőbe röpíthető, összes nyilasaival együtt. Frommberger vállalkozott a robbantószerkezet elkészítésére is. — Most az a kérdés, hogy csempésszük a robbanóanyagot a nyilasházba? Szenes „hadnagy" kért szót: — Én két emberrel bemegyek a nyilasházba. Engem ismernek. Ha kevesen megyünk be, engem nem igazoltatnak. A nyilasoknak különben is az a szokásuk, hogy a befelé tartókat nem igazoltatják. Azokat faggatják csak, akik kifelé jönnek. Én is két ember bemegyünk tehát. Elhelyezzük a bombákat s azokat három percre időzítjük. Gyorsan kell cselekednünk. Három perc időnk van kijutni a nyilasházból. Ez nekünk éppen elég lesz. A nyilasoknak is éppen elég lesz — de egészen más értelemben. — Es ha a kapuörök mégis igazoltatnak? — Nem engedjük őket igazoltatni. Kifelé jövet azonnal ledurrantjuk őket. A tervét általánosságban mindenki elfogadta Most újra megszervezték a biztosltást. A környező utcákat ismét megszállják a biztosítók. De csak akkor lépnek akcióba. ha a menekülőknek feltétlenül szükségük van segítségükre. Lakatos Béla higgadtan intette őket: — Vigyázzatok, a jelszót ne feledjétek: „Szeged". Csak akkor szabad lőnötök a gyanús elemekre, vagy a nyilasházhói kirohanókra, ha nem tudják a jelszót. Végre befejeződtek az előkészületek. Földes László kiadta a parancsot az indulásra. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. — Hová mennek? Mit visznek? — kérdezte Szenes hadnagyot a nyilas őrség a kapu előtt. — A parancsnokhoz megyünk. Tíz kiló aranyat hozunk. Zsidó vagyon. Most fedeztük fel. Azt hiszem, a fele megillet bennünket. A nyilas vigyorgott: — Tíz kiló? Szép. A fele biztosan a maguké lesz. Hogyne... Gonosz hangjából kiérzett az igazi válasz: „Ezek a barátok még azt hiszik, kapnak abból az aranyból valamit?" — No. csak menjenek — tette hozzá nagylelkűen. Az arany — altalában — igen engedékennyé szokta tenni a nyilasokat. De csak akkor, ha ők kapták. Odaadni, vagy megosztani nem szerették. Nem olyan iskolából kerültek ki. Velük születeti az a „mentalitás". — Most aztán gyorsak legyünk — szólt embereihez Szenes hadnagy — gyorsak, mint a villám, mert magunk is itthagyhatjuk bőrünket. Fölösleges volt a figyelmeztetése: az emberek tudták, mit kell tenniük. Elmondani nem lehet olyan gyorsan az eseményeket, mint ahogy lezajlottak. Szenes hadnagy, miközben jobbra-balra köszöngetett a felbukkanó nyilasoknak, az előre kiszemelt helyre vezette munkatársait. Elhelyezték a bombákat és meggyújtották a zsinórokat. — Most azután gyerünk kifelé! A szörnyű bombáknak három percen belül robbanniuk kellett. Rohantak kifelé. A belső őrség azonnal' megneszelt valamit. Feltűnt neki az imént belépettek izgatottsága és gyors visszatérése. — Allj! — hangzott a nyilas felszólítás. Bán Tibor géppisztolya villámgyorsan válaszolt a felszólításra. A nyilasok véresen összerogytak. A többiek is tüzelni kezdtek. Lelőtték a kapu előtt álló őröket is. Az egyik azonban nem halt meg. Még maradt hangja és kétségbeesetten felordított: — Nyilasok! Pártszolgálatosok kifelé! Kilőtte betöltött puskája összes töltényeit A nyilasház a sok lövés zajára megelevenedett. Óriási hangzavar támadt. A kívül és belül álló összes szereplőket vad izgalom fogta el. A nyilasok megérezték, hogy valami igen nagy veszedelem fenyegeti őket. A kívülállók vártik társaik szerencsés visszatérését és a detonációt, amely maga alá temeti a zöld-terroristákat. Ebben a nagy izgalomban Bán Tibor megfeledkezett a jelszóról. — Allj! Ki vagy!- kiáltottak rá a lesben állók. Bán Tibor nem válaszolt. Eldördült a végzetes lövés. — Ne lőjetek, én vagyok, Bán Tibor! De azt az ólommagot már nem lehetett visszaparancsolni. A vak sors úgy akarta, hogy a legderekabb újpesti partizánt — saját bajtársai öljék meg. Az eszméletlenségbe zuhant, keménykötésű, barna kun gyereket társai felnyalábolták és futva indultak vele hazafelé. A nyilasok háza a levegőbe repült és később megállapított hiteles adatok szerint a legkegyetlenebb nyilasok közül huszonnyolc maradt a romok alatt. Az ellenállási mozgalom munkásnökböl álló hírszerzői és felderitői egymás utan jelentkeztek. — A németek visszafelé özönlenek. — Egy csoport felrobbantotta a postát. A küzdelem tehát még nem ért véget. Még mindig helyt kell állni. Ami csak menthető — menteni kell. — Fiúk — hangzott el a parancsszó — fegyverbe! Most még egy utolsó rohamra indulunk a belső és külső reakció ellen, mielőtt megérkezik a felszabadító Vörös Hadsereg. Rajtunk múlik, hogy ez az utolsó rohamunk ls sikeres legyen és milliós értékeket mentsünk meg az új, demokratikus Magyarországnak. Az ellenállási mozgalom katonái egyszerre visszhangozták: — Éljen a független, demokratikus Magyarország! Éljen a felszabadító Vörö* Hadsereg!