Délmagyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-27 / 99. szám

Vasárnap, 1958. iprifts «. SZEGEDI SZÉF SZO II * „JEDEM DAS SEINE Olyan az erdő itt is. mintha nálunk rügyek nyújtóznak álmos ágakon, s Iám bújik már a zöld. A tájon édes béke iil, — mint apró ágyakon az álmaikból ébredő babák, csöpp gyermekek, hunyorgatok, suták... A déli naptól párázik a föld itt, s a hó tarkázza árnyas oldalán a dombokat. — mint nálunk — és e zöld, fehér s lágy-barnán játszikék lepelként, — mint a béke — szép az ég. Ugye. hogy szép e táj, akárha nálunk oly békeszép, mint Tiszánk vonatán, vagy dombjaink közt, bár hol is, ha nézed... — tíz év után, a háború után! Mert jaj! a táj mögött, a bársony domb mögött, a gyermek vérben állt, s az anyja nem nyögött, az anyja nein nyögött, már nem volt hangja sem, s a hősnek nem maradt reánk a hamva sem!.., Mert jaj. a domb mögött, erdőnyi fák mögött sátáni volt a kín ártatlanok között, sátáni volt a hűn, a pokloké a kéj, az istené a kegy, — s az emberé az Éj!... Goethétől szentesült wetmári domb mögött, Schiller, Shakespeare és Liszt békélt emléke közt. embertől elvadult sátáni kin nyögött, tavaszba ringató bársony dombok mögött... -Jedem das seine* — százezreknek útján f utolsó útján, végső állomásán jártam én, — Goethe lábnyomában, útján a halálnak! —' tavaszi napfényben, mégis dideregve, pompázó tájakon, mégis dideregve, poklok országútján, kétszer százezerrel. / megtört aggastyánnal, négyéves gyermekkel, ' wwxitatós anyákkal, biztos férfiakkal, >..**rtwztalt reménnyel, csikorgó fogakkal: sveticmhadsereggel: "Jedem das seine!* — így, :ani»' zúgták a szót dülledő szemekkel — »Burhenwald! Buchenwald! átkozott cz a hely! átkozott a fiú apjának vérivel! átkozott az a kor, mely világra szülte sátáni magzatját! Ö, már mindörökre vért izzad itt a föld! vért a bimbózó fák. Halálhörgésünkct vergődik a sziklák! mész nem fogja vérünk tíz körmünknek helyén! irgalmatlan átok izzik át a pernyén testünkből mit hóhér karmok szerteszórtak! fgy: JEDEM HAS SEINE! minden átkozottnak, minden háborúra szitó új bitangnak! Kétszázötvenezren, s más tízmillióan esküszünk az égre, esküszünk a földre: ott leszünk a harcban, — ott, már mindörökre!* Kétszázötvenezrek véres búcsú útján, gyermekek nyomában, emberek nyomában, ártatlan asszonyok, kedvesek nyomában láradt el a lábam, izzott fel a szívem, izzott fel a szívem oly nagy gyűlöletre!... Oly nagy gyűlöletre! Emberek tinéktek, tinéktek adom át. vegyétek, vigyétek, hirdessétek a szót: ha még egyszer kélne bárki háborúra, törne békességre, ne irgalmazzatok, ne kegyelmezzetek, vassal kínozzátok, tűzzel hamvasszátok, mély árok zavaros vizébe fojtsátok! Mert ha feltámadna, ha egyet szólana nem hős szuronyokban. nem férfiszívekben • nem a harc mezején, de anyák húsában gyermekek vérében ártana, gázolna!... Buchenwald, 1958. április 11. ANDRÁSSY LAJOS • („Mindenkinek a magáé" — jclsz.6 a buehenwaldi halAltabor kapuján.) cal azt hittan Rad nézek, mint földre a csillagok érzem, hogy én már csak benned nagyok, benned vagyok, mint éjben a sötét hordozol, mint egy festmeny a színét. Én azt hittem, már meglettem magam az alkotás kristály óráiban a csírázásban kinn a földeken, s az értelemhez hajló gépeken, hogy az vagyok, ki lelkeket bejárt, ki önmagára másokban talált, másokban, kikből komor énemet összerakni csak lassan lehetett. De benned, benned oly tisztav vagyok, mint csöndes tóban néma csillagok. GÁL SÁNDOR A kazányi várba csapa, tok érkeztek a Volgáról. Hozták a muníciót, a ruhát és hadifelszereléseket, az élelmiszereket. Hírekben nincs hiány. Nagy köröket képező katonák között nevek hangzanak: Lenin jön, Vorosilov kiment a frontra. Kolcsák szervezi a katonákat, tiszteket gyűjt. Le a cárral, elég volt! Éljen a szabadság! A vörösgárda példás rendben, fegyelmezetten, piros kokordával vonult az őket szemlélő vöröskatonák között, a kazányi első gyalogos ezred laktanyájába. Cgy lövés nélkül A napokban levél érkezett a Szovjetunióból, amelyben a következőket olvastuk: „Kiss Sándor szegedi lakos, most 73 éves, jól beszél és ír oroszul. Az orosz nyelvet 1915-ben tanulta meg, amikor hadifogoly volt. De nemcsak oroszul tanult meg, látta Oroszország dolgozóinak a hatalom átvételéért folytatott harcát 1917-ben. s ó maga is részt vett az imperialisták ügynökének, Kok-sáknak a leverésében. Kiss Sándor a nemzetközi brigád tagja volt. Most, amikor Magyarország szabaddá lett, amikor egyszerű munkások jutottak hatalomra, amikor a magyar nép szoros barátságban él a szovjet néppel, Kiss Sándor levelezni kezdett egy szibériai dolgozóval, az acsinszki Mihail Ivanovics Pavlenkoval. Engem — mert én vagyok ez a szibériai — őrömmel tölt el ez a levelezés. Az újságokból pedig, amelyeket Kiss Sándor elküldözget hozzánk, örömmel olvassuk, hogy a magyar nép sikeresen dolgozik és újabb és újabb győzelmeket ér el. M. I. Pavlenko." Az alább közölt igaz történet Kiss Sándor tollából való. I | JJ tek, de küldjetek be Az ezred parancsnoksága mieinkből egy embert. fogadta csapatunkat, átvette a létszámjelentést. Én lettem egy zászlóalj parancsnoka, mely három századból állt. Kijelölték a század és szakaszparancsnokokat, részben a vörösgárda volt parancsnokságának javaslatára, majd elhelyezésünkről gondoskodtak. A víg és jó élet nem tartott soká. Pár nap elteltével parancsot kaptam, hogy Kujbisev irányában, a Kolcsakék által szervezett zászBejött egy idősebb fehér katona, megállt az ajtóban és jelentkezett. Láttam, hogy részvéttel van irántam. Megkezdődött a kihallgatás. Honnan jösz? Láttad a De alig értem a tetőre, súlyom elrántotta kezeimet a tető széléről, s a másik percben már kívül lepotytyantam a puha hóba. Szabad voltam. Láttam az ellenség tisztjeit, tudtam hol vannak csapataik beásva, vörösöket? Te hova tartozol? megismertem hangulatukat, És hullottak a pofonok, a elhatároztam, hogy megtárúgások, azt hittem, sohse madom őket lesz vége. Mikor így kiszórakozták magukat velem és eredményt nem értek el, végre a rám váró katonával lecsukattak egy deszkából készült katalaskába (fogdálóaljat meg" kell támadni "és ba>> aho1 már három szökött az általuk elfoglalt néhány fehérkatona várta a sorsát ^ községből kifüstölni. Beszélgettünk. Elmondták, hogy fél versztre van a M

asnap hajnalban ha- zászlóaljuk, enni sem kapjon utaztunk Szama- tak> be vannak ásva, nagy raig, ahol megfelelő a hideg, kevés a tűzrevalóélelmiszereket, dohányt, ma- juk> a tisztjeik meg mind itt horkát vásárolva, elindul- esznek, isznak, melegszenek tunk biztosított menetben a kastélyban. Ok be akartak Kujbisev felé. a városba menni zabrálni, — Elvtársak, közeledünk de a járőr visszahozta őket. az ellenforradalmárok frontja felé — szóltam. — Errefelé csak havat és eget láthatunk. Nehéz az út, de ha mindenki teljesíti a parancsot, nem lesz semmi baj. Óriási éljen tört ki szavaim nyomán. Elhagyva Kujbisevet, keletnek, Cskalov felé vettük Jól kivirradt, mikor viszszaértem zászlóaljamhoz. Magamhoz kérettem a századparancsnokokat megbeszélésre. Az ilyenkor szokásos biztosító erőket kiküldmegindult előnyomulásunk. Ügy két kilométer út hátrahagyása után, az elővédet bevonva, az oldalvédeket meghagyva, rajvonalat alakítottunk, kiterjedés csatáron^ ként két lépés, a harmadik század 150 lépésre, rajvonalban hátra maradt. A tábori őrs, mely az erdő mellett volt, az orosz zászlós parancsnoksága alatt, egy lövés nélkül foglyom lett, őrszemeivel együtt Fegyvereiket elszedtem és a visszahagyott tíz vöröskatonám őrizetére bíztam a legszigorúbb utasítással! senkinek nem szabad felállni ültéből. Innen tovább nyomultunk előre a barin kastélyához. A tizenhét Kolcsák tiszt parancsomra úgy tartotta fel a kezét, mintha mindig ezt gyakorolta volna. Innen előkerült vagy két tucat revolver, megfelelő tölténnyel. Ezekre itt rázártuk az ajtót* s kívül, belül, őrséget viszszahagyva, folytattuk előrenyomulásunkat. F

élóra menetelés után megtaláltam Kolcsák beásott zászlóalját* nagyrészt a falvakban összeszedett idősebb embereket, akik egy lövés nélkül megadták magukat. Igen jó barátságot kötöttünk velük. Az öregebbeket hazaküldtem, az ifjabbakat magamhoz vettem negyvenötéves korig. KISS SÁNDOR hogy hadifogoly vagyok, s hogy elfogtak, úgy tettek: ;; — Na, pán, téged holnap biztosan lelőnek, itt ez a szokás. - m — Feküdtem a szalmán és 11 a lábam valahogy odaért a katalaska falának legalsó A gépterem jelenése Amikor elmondtam nekik,' [Egyszer egy karcsú, szép csavar osont a gépterembe S perdült, mtftt nesztelen csiga a bűvös jéji csendbe' az irányt, mivel értesülése- deszkájához, mely lazán állott. Lassan eltoltam, s a szeg engedett. A nyíláson jött be a hideg, a rabtársak azt kívánták, hogy tegyem vissza a deszkát. Szót fogadtam, de előbb kibújtam és a deszkát kívülről visszaink szerint az Isum folyón átkeltek a fehérek. Cskalovot elhagyva, Aktjobinsk előtt beástuk magunkat, tábori őrsöket állítottam fel és járőröket küldtem ki Aktjobinsk—Aralsk irányába, felderíteni a környéket, nyomtam a helyére. A járőrök jelentései nem voltak kielégítőek. Ellenséget nem láttak, pedig feltevésemben és Cskalov előtt szerzett híreimben nem csalatkozhattam. E gy nagy kőfallal körülvett udvarban voltam. Lapulva jártam körül a magas fal tövét, lesve, nincs-e valahol őr? De kiutat innen nem találtam. Elhatároztam, hogy ma- végre valami istállóféle épügam derítem fel a a terepet, léthez jutottam, melynek a • Gyönyörrel fittyet hányva im múlásnak, rettenetnek. Ol lelSZe- narllácaitaiáVin- aa\r lóli",, , S hol kőmintás az ég — ezüst tengerfenéki álom, Megtört s mint alvatag derű szitált a fényhatáron: Már hűlt dugattyú is neszelt, rezdült a néma csendje, És mennyi dermedt, kis csavar sóhajtott elmerengve! E mozdulatlan lelkeket, s már mozduló erőket ir/ii\rvi rennr r> Z® a tánc 3tt' arra csengett a sziv zenéje, IvUlM Y V r/l'OIA, > Lebbent fölöttük kék varázs, s fátylat dobott az éjbe. Kántor Zsuzsa: Práter utca Leraktam magamról felsze- padlásajtajához egy létra relésemet, kiraktam zsebem- volt támasztva. A létra azonből mindent, pár levelező- ban mélyen bele volt fagylapon kívül. Elindultam Va a földbe, s így elmozüíegyedul, az egyik járőr nyo- tani lehetetlen volt. Utolsó mán. Óraszám tapostam a kísérletre szántam el majárőr által hagyott nyomon gam: a padlásajtóban állva a havat, míg egyszer a két kézzel megfogtam a tető:; nyomok vegere ertem. Sem szélét és egy lendülettel fel-: | Csodának könnvű nerce volt fuvallat érte őket ember, sem állat a sima ha- dobtam magam a tetőre :: uonnyu perce VOLT, juvauat erte oleet, von. Elől a távolban kéken hogy onnan "elérjem a falat':: párázik, látszik egy erdő. Nyugodtan lépdelek arrafelé, egyszerre csak — mintha a földből nőttek volna ki — előttem áll, reám tartva puskáit három Kolcsák-katona. — Sztoj! Kto ti? — Hadifogoly vagyok. — Hová mégy, te vörös spion? Elmondtam, hogy Kujbisevből jövök a lágerből és földijeimhez igyekszem, nem vagyok spion, én hadifogoly vagyok, azt se tudom mi a vörös ... — Előre! V

ittek az erdőszélen levő tábori őrsre, egy fiatal zászlós elé, aki semmi könyörgésre sem volt hajlandó utamra engedni, mert mint mondta, hadifoglyot még nem látott ilyen jó ruhában. Másik két katonával azonnal útnak indított Aktjabinsk irányába egy bárin elhagyott kastélyához, ahol 17 Kolcsák tiszt dőzsölt, a bárin itthagyott vodkájából, a jól befűtött szobában. KíséMár szeptember volt s künn hideg, nagy holdas éj mo[sotygott És bent, a langymeleg terem síkjában 6 csak forgott Forgott, mert tudta jól, hogy eljön majd a párja, Ki egyszer itt a hü szivét egy éjfelén kitárta. S forgott, mert így forogni jó, kis könnyű lengeségnek, Min béklyó elpattant bizony, s most már csak vágya égett S már jött is halkan gép-manó, mellé bújt, vonta lágyan, Hol gépterembe hold sütött, sütött le haloványan. A gépterembe hold sütött s száz fémcsúcs tündökölve A röpke párzást leste mint bámulva éji körre. S 6k itt libegtek és amott, tartozva földi helyhez: Egymás titkában elveszett két, boldog, hű szerelmes. Mi volt, az mindig újra van, s ők újton újra lettek S mert együttlétnek éjfeles idő sem intett véget: ;;Csak ropta föl s alá a kedv a ködlö gép-vidéket. S az mord, s erős volt, mint a lét, s mint fent a villanyóra, Mely halkan búgta félsötét szavát az érchajóba, Míg hosszú árnyakat vető bús holdkörív leforgott, S aludni mentek, hogy lement, az árva gép-koboldok... FÜSSY LÁSZLÓ Az ellenforradalom gyászos eseményeit vetíti fordulatos, izgalmas történetben fiatal olvasói elé e rerőim ide vittek be, egyikük gény. Lapjain 14—17 éves harsányan jelentette: — Magas nagyságodnak jelentem, hogy a nagyságos zászlós úr ezt a vörös spiont megfogta és ideküldte. — Jól van — felelt az megtévesztett fiúk megdob bentő kalandjait olvashat-! I juk, akik fegyverrel harcoltak egy Práter utcai ház tetején. Végül is azonban felismerik a valóságot a egyik tiszt —s ti elmehet- hazug jelszavak mögött, Ctz első szó Öcsi az első szót kimondta, tisztán, érthetőn, egymaga. Csöpp életét foglalta szóba, egyetlen szóba: Anyuka. Költő vagyok? Szeretnék írni esak egyetlenegy mondatot, amelytől úgy felmelegedne az emberszív, mint akkor ott. Öcsi az első szót kimondta, tisztán, érhetőn, egymaga, kicsit selypítve, mégis fényié* első önálló, szép szava. Anyja lehajolt, megcsókolta, aztán felegyenesedett, mint aki most fúrt, tiszta kútbo, először merít friss vizet. GURSZKY ISTVÁN