Délmagyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-03 / 79. szám

2 Csütörtök, 1958. ápriBs * Budapest népe forró szeretettel fogadta a szovjet párt és kormányküldöttséget (Folytatás az 1. oldalról.) Mindig jóleső érzés, ami­kor barátok találkoznak. Kü­lönösen kedves nekünk ez a találkozás most, ezekben a tavaszi napokban, amikor a magyar nép felszabadulásá­nak 13. évfordulójót, a Ma­gyar Népköztársaság életé­nek történelmi nevezetessé­gű napját, a hitlerista hódí­tók és a Horthy-fasisztdk igája alóli felszabadítását ünnepli. önökkel együtt örömmel üljük meg a magyar nép nagy ünnepét Nem titkoljuk, hogy mélyen meghatott bennün­ket aa a rendkívül meleg, baráti fogadtatás, amely­ben bennünket a szovjet nép képviselőit részesítet­tek. Hálásan köszönjük szívélyes vendégszeretetüket kedves elvtársak. Ez a találkozás minden szónál szebben be­szél arról az őszinte, mély barátságról, amelyet a ma­gyar nép érez a szovjet nép iránt. Fogadják mély hálánkat azokért a meleg szavakért amelyeket igen tisztelt Ká­dár János elvtársunk, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt első titkára a Szovjetunió­hoz intézett (Nagy taps.) A szovjet emberek tavaly mint legkedvesebb vendégei­ket fogadták a magyar nép képviselőit a Magyar Nép­köztársaság párt- és kor­mányküldöttségét Mi akkor az önök vezetőivel tüzetesen megvitattuk az országaink közötti baráti kapcsolatok továbbfejlesztésének sok kér­dését és & nemzetközi hely­zet számos problémáját is. 1957. március 28-án közös nyilatkozatot fogadtunk el, amely fontos mérföldkő a szovjet—magyar barátság erősítésének útján. Bőrűitek kapcsolataink Azóta mindössze egy esz­tendő telt el. De hány ör­vendetes és fontos esemény történt azóta országaink éle. tében! Barátságunk tovább szilárdult Erősen bővültek gazdasági, politikai és kul­turális kapcsolataink. Ellenségeink provokációk­kal és összeesküvésekkel megkísérelték szétzúzni, vagy legalább ls meggyengíteni népeink barátságát, azonban aknamunkájuk ellenére még inkább megerősödött a Szov­jetunió és a Magyar Népköz­társaság testvéri együttmű­ködése. (Nagy taps.) A Szovjetunió és a Ma­gyar Népköztársaság között, miként valamennyi szocia­lista ország között olyan kapcsolatok alakultak kl, amilyenek a leghívebb ba­rátokat fűzik össze, akiket az érdekek közössége, az ideológia egysége és a szo­cializmusért, a kommuniz­musért vívott harc végső célja egyesít. Soha senki meg nem bont­hatja országainknak ezt az egységét és összeforrottsá­gát. (Hosszantartó, nagy taps.) Szilárd egységűnk semlegesíti az imperialisták erő feszi téseit Az imperialisták erőfeszí­téseivel szemben áll a szo­cialista tábor valamennyi or­szágának szilárd egysége és együttműködése. Meggyőző­déssel állapíthatjuk meg, hogy amíg egységesek ésösa­szeforrottak vagyunk, addig az ellenségnek semmiféle fondorlatai nem Ijeszthetnek meg bennünket Ezért tovább erősítjük és mint szeműnk fényét óvjuk est az egységet, még szoro­sabbra zárjuk sorainkat, elmélyítjük barátságunkat és testvéri együttműködé­sünket. A szovjet emberek nagyon jól tudják, hogy Magyaror­szág dolgozói a Magyar Szo­cialista Munkáspórt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésével milyen sikereket arattak új életűk építésében. Önökkel együtt örülünk ezeknek a sikereknek és biztosithatjuk önöket, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország a leghí­vebb és a legmegbízhatóbb barátjuk. (Nagy taps.) Szívünk mélyéből kívá­nunk önöknek, kedves elv­társak, újabb sikereket a szocialista Magyarország épí­téséhez! (Nagy taps.) Engedjék meg, hogy kife­jezzem meggyőződésemet: küldöttségünk magyaror­szági látogatása újabb lé­pés lesz a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közötti testvéri barátság erősítésének útján, s elő fogja segíteni a világ­béke megszilárdítását. (Él­jenzés, hosszantartó taps.) Éljen a Magyar Népköz­társaság! (Lelkes, nagy taps.) Erősödjék és virágozzék a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága! (Viharos taps, éljenzés, üte­mes felkiáltások: Szovjet­magyar barátság!) A beszéd elhangzása után a főváros népe viharos lel­kesedéssel éltette a magyar­szovjet barátságot, s forró szeretettel köszöntötte ismét a küldöttség tagjait, akik az Internacionálé hangjai után fogadták a díszőrség dísz­menetét. A küldöttség tagjai ezután gépkocsikba szálltak és szál­lásukra hajtattak. Az útvo­nalakon amerre elhaladtak, mindenütt nagy tömeg üd­vözölte a kedves vendégeket, a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének tagjait, valamint pártunk és kormá­nyunk vezetőit. Megkezdődtek a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségeinek tárgyalásai A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak székházában szerdán délután megkezdődtek a tár­gyalások a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, valamint a Szov­jetunió Kommunista Pártja és a Szovjetunió kormánya küldöttségei között. Magyar részről a tárgyalá­sokon részt vett Kádár Já­nos elvtárs, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc elvtárs, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságá­nak tagja, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, Fock Jenő elv­társ, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Kállai Gyu­la elvtárs, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Kiss Károly elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Marosán György elvtárs, a Magyar Szocialista Munkás­párt. Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Somogyi Miklós elv­társ, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja és Sik Endre elvtárs, a Magyar Népköz­társaság külügyminisztere. Szovjet részről a tárgyalá­sokon részt vett N Sz. Hrus­csov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, F. R. Kozlov elvtárs, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnök­ségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első el­nökhelyettese, A. A. Gromiko elvtárs, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának tagja, a Szovjet­unió külügyminisztere, V. V. Grisin elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának tagja, P. J. Seleszt elvtárs, Ukrajna Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának tagja, a kijevi kerületi pártbizottság első titkára, A. P. Bojkova elvtársnő, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Revíziós Bizottságának tagja, a leningrádi városi pártbizottság másodtitkára, és J. I. Gromov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak póttagja, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A küldöttségek eszmecse­rét folytattak a két tárgyaló­felet érdeklő kérdésekről. A tárgyalások folyamán min­den kérdésben teljesen azo­nos nézetekre jutottak. A tárgyalások szívélyes baráti légkörben folytak. A szovjet párt- és kormány­küldöttség látogatása az Országházban A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága első titkára, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa elnöke vezetésével megérkezése után látogatást tett az Országházban. Az Országház főbejáratá­nál Rónai Sándor, az ország­gyűlés elnöke fogadta a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének tagjait. A szovjet vendégeket a par­lament Munkácsy-termébev. Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsán ik elnöke, ár. Münnich Ferenc, a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, s a kormány több tagja fogadta. A Szovjetunió párt- ée kormányküldöttségének tag jui hosszas, szívélyes, barati beszélgetést folytattak ama var flilnrnfécíiakknl. A baráti országok széniparánah műszaki Irilesztásáröl ás távlati ierveirttl tárgyalt a KGST ülése A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának szénipari, gazdasági és műszaki tudo­mányos együttműködési bi­zottsága 1958. március 27-től 31-ig ülést tartott Prágában. Az ülésen megtárgyalták az egyes országok szénipará­ban elért fejlődést, a szén­ipar műszaki fejlesztésének alapvető Irányvonalait, és a szénipari távlati tervezéssel kapcsolatos kérdéseket. A magyar delegációt Czott­ner Sándor nehézipari mi­niszter vezette. A Szovjetunió tettekkel járul hozzá a nemzetközi feszültség csökkentéséhez — tegya az Egyesült Államok is ugyanezt A TASZSZ, a Szovjetunió hírszolgálati irodája közle­ményt adott ki. Ez a közle­mény részletesen foglalkozik az Egyesült Államok kormá­nyának a legutóbbi szovjet bejelentéssel kapcsolatban elfoglalt álláspontjával. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának 1958. március 31-i történelmi jelentőségű hatá* rozata, amelynek érielmében a Szovjetunió egyoldalúan beszünteti az atom- és hld­rogénfegyverkísérleteket, a világközvélemény figyelmé­ben áll és minden országban lelkes helyeslésre talált. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának határozatával kapcsolatban az amerikai külügyminisztérium külön nyilatkozatot adott kl, amely kifejti az amerikai kormány állláspontját erről a kérdés­ről. Ebben a nyilván sebtiben megszerkesztett nyilatkozat­ban kísérletet tesznek arra, hogy bizalmatlanságot kelt­senek a szovjet lépés iránt. A nyilatkozat lényegében ar­ra szólít fel, hogy folytassák a fegyverkezési versenynek és az atomháborúra irányu­ló készülődéseknek a népek elítélte politikáját. Ezzel kapcsolatban a TASZSZ-t felhatalmazták az alábbiak kijelentésére: A Szovjetunió vezető körei sajnálattal veszik tudomásul, hogy a Szovjetunió gyakor­lati lépése ilyen fogadtatás­ra talált az amerikai kor­mánykörökben, holott a Szovjetuniót az az őszinte óhaj vezérelte, hogy kezdőd­jék meg gyakorlatilag az összes népeket behatóan fog­lalkoztató leghalaszthatatla­nabb kérdésnek, az atomve­szély elhárításának megoldá­sa. A Szovjetunióban igen saj­nálják, .hogy az amerikai külügyminisztériumnak ez a bizonyos mértékben Ingerült­hangú és vitatkozó hajlan­dóságú nyilatkozata, — mint Washingtonban rámutattok —, Eisenhower elnök jóvá­hagyásával hangzott el. Kü­lönösen nagy csalódást kel­tett az a körülmény, hogy a nyilatkozat nem utal az ame­rikai kormánynak arra az óhajára, hogy támogatja a Szovjetunió kezdeményezé­sét, s ugyanakkor beszün­teti az atom- és hidrogén­fegyverkísérleteket és ezzel a maga részéről is előmozdít­ja a béke megszilárdításának nagy ügyét. Nem nehéz megállapítani, hogy az amerikai külügymi­nisztérium nyilatkozatának érvei mesterkéltek, kiagyal­tak, az a kísérlet pedig, hogy a kétely árnyékát vessék a Szovjetunió - lépésére, hogy lejárassák ezt a kezdemé­nyezően fellépő országot, nyilván az amerikai állás­pont igazolását szolgálja. Az Egyesült Államok ugyanis még mindig nem hajlandó tudomásul venni a népek kö­vetelését és nem hajlandó véget vetni a nukleáris fegy­verkísérleteknek. Az amerikai külügyminisz­térium sprint nem lehet építeni egy olyan, csupán szándékot kifejező nyilatko­zatra, -amelynek ellenőrzé­sére nincs semmiféle rend­szer". Az amerikai külügyminisz­tériumnak feltótlenül tudnia kell arról, ho.gy ennek az ál­lításnak nincs semmiféle alapja, már csak azért sem, mert — mint a tudomány bebizonyította — könnyű fel­fedni és helyileg rögzíteni mindennemű atom- és hid­rogénfegyverkísérletet, tör­ténjék az bárhol a vilá­gon. Ezt Eisenhouóer ameri­kai elnök is nemrégen elis­merte. Ezen túlmenően jól ismeretes, hogy a Szovjet­unió nem ellenezte, létesítse­nek megfelelő nemzetközi el­lenőrzést az atomfegyverki­sérletek beszüntetésére vál­lalandó kötelezettségek vég­rehajtása fölött, sőt maga is javasolta ilyen ellenőrző rendszer létrehozását, ha az érdekelt hatalmak meg­egyeznek a kísérletek be­szüntetésében. De a baj az, hogy az amerikai kormány a jelek szerint nem akarja sem az atom- és hldrogén­ícgyverkísérletek beszünteté­sét, sem e beszüntetés ellen­őrzését. Csafc így magyarás­ható az a körülmény, hogy a dolgolt tényleges állásával és a tudcm&nyos adatokkal egyaránt ellenlcező érvet hangoztatnak. Az amerikai külügyminisz­térium nyilván azt akarja megkísérelni, hogy a kérdés lényegéről hallgasson, nem akarja világosan meghatároz­ni álláspontját az atom- és hldrogénfegyver-kisirletek haladéktalan beszüntetésé­ről. Ezért az amerikai kül­ügyminisztérium nyilatkoza­ta javarészt olyan állítások­tól hemzseg, hogy a Szovjet­unió nem hajlanó együtt­működni az ENSZ keretei között a leszerelés megviza* gálásában. Ámde mindenki tudja; aki valamennyire is tájékozott a való tényeket illetően, hogy éppen ellenkezőleg áll a do­log. Éppen a Szovjetunió terjesztett éveken át hatá­rozott javaslatokat az ENSZ elé a leszerelés megoldásira és e jaüaslatokat a legkevés­bé sem olyan, célok vezérel­ték, hogy valamilyen egyol­dalú előnyt vagy fölényt sze­rezzenek a Szovjetuniónak. Fzek a javaslatok nem érin­tették károsan egyetlen ál­lam biztonságának érdekeit sem. Nem a Szovletuníón múlott, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében, egyes hatalmak parancsszavá­ra, egymás után temették el azokat a javaslatokat, ame­lyek a fegyverkezési verseny beszüntetését, az atomfegy­verkísérletek teljes is fettits len eltiltását célozták. A TASZSZ-nyilatkoat a továbbiakban részletesen le­írja az amerikai kormány­nak a leszerelési tárgyalások eredményességét megakadá­lyozó törekvéseit és kifejti, hogy a Szovjetunió híve a leszerelési tárgyalásoknak, de ez nem történhet a régi gyakorlat szerint. A Szov­jetunió a leszerelés terén va­ló előrehaladást reméli a csúcsértekezlettől — állapítja meg a nyilatkozat. Az atom- és hidrogén­fegyver-kísérletek általános beszüntetésének halogatása azt jelentené, hogy nem szá­molnak a népek törekvései­vel, A mai nemzetközi hely­zet a leszerelés tekintetében minden országtól és minde­nekelőtt a béke sorsáért alap­vetően felelős nagyhatalmak­tól nem meddő diplomáciai csatározásokat, hanem hatá­rozott tetteket követel. Ez vezette a Szovjetuniót, ami­kor elhatározta, hogy egyol­dalúan beszünteti az atom­és hldrogénfegyver-kisérlete• ket. Papírhegyeket lehet te­leírni és ezrével lehet vita­nyilatkozatokat tenni, de ez nem változtat azon a tényen, hogy az atom- és hidrogén­fegyver-kísérletek beszünte­tésével a Szovjetunió tettek­kel járult hozzá a nemzet­közi feszültség enyhítéséhez és a háborús veszély csök­kentéséhez. A szovjet nép és a többi ország népei elvárják az Egyesült Államok én Nagy-Britannia kormányától, hogy támogatja a Szovjet­unió kezdeményezését és szintén beszünteti a nuk­leáris kísérleteket. Ez a lényege a dolognak. 0 szovlet elhatározás az első lépés a leszerelés felé A nemzetközi sajtó a Szovjetunió Legfelső Tanácsának határozatáról A világsajtó változatlanul cikkezik a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának hétfőn ho­zott azon határozatáról, hogy a Szovjetunió egyoldalúan beszünteti a nukleáris fegy­verkísérleteket. A legtöbb nagy nemzetközi sajtóorgá­num kedvezően foglalkozik a szovjet bejelentéssel és még a nyugati jelentések is kény­telenek megállapítani, hogy a szovjet bejelentés nagy ha­tást gyakorolt a földkerekség minden országának közvéle­ményére. A -Borba" című jugoszláv lap szerdai száma -Nagy határozat" című cikkében kiemeli, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának határo­zata az első jelentős lépés a leszerelés felé s konkrét le­hetőséget nyújt arra, hogy a nagyhatalmak beszüntessék a további fegyverkezési haj­szát. Egyszersmind meg­menti azoknak az életét, akik a meg nem üzent nukleáris háború hadszínterén esnének el — állaoítja meg a lap. Cikke további részében a -Borba« sajnálkozását fejezi kl amiatt, hogy Nyugaton máris szembehelyezkednék a Szovjetunió Legfelső Taná­csának határozataival, sót, mi több, tagadják a szovjet határozat értékét azért, mert az nem az ENSZ-ben, vagy más értekezleten született, hanem minden előzetes megegyezés nélkül. Az olasz közvélemény tör­ténelmi eseményként üdvözli a Szovjetunió Legfelső Taná­csárak határozatát. Mint az -Unitá" írja ve­zércikkében, -a történelem nem Ismer a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülés­szakán hozott határozattal összemérhető más eseményt. Még sosem fordult elő, hogy egy nagy ország saját kez­deményezésére és egyolda­lúan lemondjon a rendelke­zésére álló fegyverek szünte­len korszerűsítéséről... S az a tény, hogy ezt a lé­pést éppen a Szovjetunió, a világ első és legerősebb szo­cialista országa tette, ki­domborítja az egész emberi­ség előtt, hogy a szocializ­mus az egyetlen olyan rend­szer, amely mind elméletben, mind gyakorlatban képes azonosulni az emberiség éle­tivel és jövőjével Ebben van a Legfelső Tanács ha­tározatának mély értelme". Jrvgenyü Ivart ovim Gromov Lapunk előző számiban lcözöltUk a tegnap hazánk­ba érkezett szovjet párt- és kormánykiiHüttség öt tag­jának rövid életrajzát. Az alábbiakban röviden Is­mertetjük J. I. Gromov elvtársnak a küldöttség tagjának, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövetének élet­rajzát. Jevgenylj Ivanovics Gro­mov, az SZKP Központi Bi­zottságának póttagja, a Szov­jetunió nagykövete a Magyar Népköztársaságban. J. I. Gromov munkáscsalád gyer­meke, 1909-ben született a brjanszki terület Klinci ne­vű városában. A középiskola befejezése után mint lakatos dolgozott a különböző moszk­vai üzemekben. 1936-ban fe­jezte be tanulmányait a moszkvai energiagazdálkodá­si Intézetben, s a rákövet­kező években mint mérnök dolgozott. Később - 1940-től - pártmunkát végzett, 1948­tól 1957-ig az SZKP Köz­ponti Bizottságának appará­tusánál előbb osztályvezető­helyettes, majd pedig osz­tályvezető.. 1957. márciusában kinevezték a Szovjetunió nagykövetévé a Magyar Nép­köztársaságba.. J. I. Gromov elvtársat ki­tüntették a Vörös Csillag renddel, valamint a honvédő háború érdemrendjének első osztályéval.

Next

/
Oldalképek
Tartalom