Délmagyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-09 / 58. szám

SZEGEDI SZÉP SZŐ C S E R E PAz emberekhez DER ENDRE: darabok aTgy nyakigláb fiatalem** ber álldogál a hosszú, még eléggé néptelen fodyo»ón. Olykor meg-megindul és míg szólok.,-. — ez a rövid kettesével lépdeli át a pad- rendelkezés, ló szürke-fekete mozaik- E pillanatban kopogtatás kockáit. Láthatóan izgul va- és azonnal belép egy másik lamiért. Érthető. A zsebé- fiatalember. Két-három monben ott a levél, amelyet teg- dat és máris világos, hogy nap nyomtak a kezébe Bu- neki is alkalmazó levél van dapesten, annak a vállalat- a zsebében. Az első, egy pil- ! nak központjában, amelynek lanattaJ húzza az időt, hogy • folyosóját most méregeti. A félfüllel hallja, mi a válasz j levélben szűkszavú értesítés, az ugyancsak felhangzó kér- ' hogy alkalmazzák élete első désekre. amelyek szintén famunkahelyére. Az irodában gyasztják a derűs szoba lemég senki sincs, úgy látszik, végűjét. itt nem reggel hétkor kez- — Elektromérnök? Na, ez. dődik a munkaidő, mint derék, — ugrik fel mindjárt ahogy odafönt mondták. a hőmérő higanya. — SzerHét óra ötven perc..: Ma- vusz — lendül elő a kéz a gas, őszes férfi tűnik el az köpeny fehér foltjából: — ajtó mögött, amelyen ott az Parancsolj, végy magadnak osztályvezető-mérnöki tábla, egy széket, foglalj helyet!... Az ajtó tejüvogén át látja. Az első fiatalember. a az ifjú, hogy akinél jelent- technikumos azt sem tudja, keznie kell, mindjárt leveti hogyan csukta be az ajtót, a zakóját és veszi fel a hó- Csak áll, meredten, amúgy fehér köpenyt. A fiataléin- is pozsgás, ifjú arcán egyre ber diszkréten megvárja, nő a piros folt, lassan már míg az utolsó gomb is be- a nyaka i6 vöröslik a szégombolódi'k a köpenyen, ak- gyen tői, megalázottságtól. kor kopogtat. Hűvö6 szem- Ez az epizód egy ittmapillamtással mérik végig a fél- radt, ócska cserépdarab a szegül jelentkezőt. Néhány múltból. Aki elejtette, tai ovid, szenvtelen kérdés. Mi- Ián nem szándékosan tette. Íven beosztásra küldték? De ez a cserép mély sebet Végzettsége technikum? Kö- kairóit egy alig foimálódó szőnöm, várjon a folyosón, emberi lelken.., (németh) Dühöngjetek, én nevetek, gyűlöljetek, én szeretek. Csüggedjetek, én harcolok, engem az élet alkotott. Pusztítsatok, építek én, országom sorsa az enyém. Nevessetek ki. szívemet rég nektek adtam, emberek. Ha szenvedtek, orvos leszek, hogy begyógyítsam sebetek. Ha örültök, nekem öröm. és ünneplőbe öltözöm. A ti sorsotok az enyém ... Szikrázó hegycsúcs tetején, az igazatok hirdetem. Szeretlek nagyon, szertelen s már rég tinéktek adtam át a versvirágok illatát. GURSZKY ISTVÁN Meglepő találkozás — Film-ötlet egy, 1956 októberében játszódó filmdrámához— A filmnek két fiatal fő- jű, - amolyan -egyke«. A reitől szinte megittasul. Nem i hose van. Az egyik, Ren- községbe telepített 15 de- akar kimaradni a »nagy j ner Terez, az ausztráliai klasszált család fiatalságá- nemzeti felkelésből«, a maga I Sídneyben töltötte gyermek- nak bámult középpontja. A erejével ő is cselekedni j korát. Édesapja. mérnöki kényszerű mezei munka ké- akar a -nagy ügyért- OdaI diplomaval a zsebében még nyelmetlennek bizonyul, fa- hagyva Csehszlovákiát vi; 1932-ben telepedett ki iusi hódításai csakhamar szontagságos körülmények I Ausztraliaba és ott is nősült, unalmassá válnak, ezért a között vergődik Pest alá s ¡majd 1946-ban dúsgazdagon fővárosba látogat, ott keres most a fővárosi harcokban hazatért Budapestre. 13 éves szórakozást. A MÉMOSZ- akar részt venni £St fól iövedelmezö°l!a- ^k^ táncmulatságán is- Megrenditi s elragadtatas„ ioKejet jol jovedeimezo na- merkedik össze Cziraki Feri „al h_B„ ,p„ Ss^fuatánknfhánye íil ^művész-hallgatóval, egy Snt^vaÜmifél^ moTefn na^ig sa^át gyárában mér- ESS ^enyParaszt Jeanne d'Arcot látja viszont, nökösködik, majd mint osztályidegent menesztik, s azontúl alkalmanként dolíiaval s lángolása a lány iránt felA fiú, Terézt modellként fokozódik. »A fővárosban elA árulták a 'forradalmat' közli bejuttatja a főiskolára. I eorik EheírettmértékeTbőÍ lány műveltségével, impona- Teréz a fiúval s a megszálI egyelőre sikerű a megsro- 10 művészeti jártasságával lottság pátoszával teszi hoz' kott Snten élni, mirT^izom SJgK ^f^lnek ^ a vidék a miénk, ot, kitelenítésére 1952 kapraztatja Ferit, akinek szítjuk fel ugyunk lángját, nvarára kerti sor vaevonuk életében ez az els6 át]ae°n §yőzni íogunk!'« felüli tájékozottsagú, joszagú A fiút lenyügözi imádottés kivanatos »igazi« no. jának elszántsága s tettvágyTeréz nem áll meg a fiú- „n reaMalm-rik Torézhpz amikor egy Békés megyei, néL Titokban a főiskola Va csatlakozlk Terezhez, ban a nyarára töredékét is fölemésztik. Teréz ekkor, 1952 nyarán, határmenti községbe telepi- tanárával' is kikezí's to,'^ho™méltóba tik ki apjával, 19 éves, vi- a tanár révén — céljának ]eány -nagy lelkéhez«. Boruló szépségű leány, pompás megfelelően egyre feljebb gyújtják a motort, s meg testű, érzéki, lobbanékony tör- sem állnak addig a határtemperamentumú. Olvasott, J..If?zbe" Ferit ösztöndíjas menti faluig, melybe annak, „ , . . .. .. - diákként Csehszlovákiába idején kitelepítettek Terezeokos, elkenyeztetett s onte- küldik változatlanul rajong ket. Itt Teréz, arról hallva »«•«••••»•««»••••»»•«««»«««••frTerézért, — persze, tulajdon- kósza hfrt, hogy a szomszéd BARÁTNŐIMHEZ HASS* B

arátnőim, ti ruganyos talpon libbenok, karcsú sarkon lejtők, angyali ördögi tények, bíbor ajkúak, hullámos hajúak, kozmetika véste szobrok, szépek, szivkamráitokban ezerrezgesB húrral, arannyal ötvözött barnák, ezüsten fénylő szökek, szelíd gesztenyés fátyolba bújt tündérkék, hozzátok szólok, — közös szívünkben a dallam, sorsunkban közös a forma és közös a tartam. Színes ecset íveli igézőre szemöldökünk hajtlatát, epenzú ajkunk, remekmű a pillánk, gömbölyű alma arcunk, napfény a mosolyunk, alkony a hamvas homlok, mögötte közösek a problémák, közösek a gondok. Nyüzsgő pillangósereg, tipegő nőbimbók. piruló süldő bakfisok, zsenge szemérmesek, szelíd mamák, áldott anyukák, ifjulók, örökifjúk. tarka-barka kardigánszírmú virágoskert, fiúkabátos, nylonharisnyás ringó tömeg, egyenruhásai e városi arcot öltő, tanyát, falvat átölelő uniformis-világnak, hol a divat demokratikus köntösében korok, távolok egyformára válnak m fátyolozzon bár suhogó feredze. mögötte mennyi vággyal egy ütemre dobban szivünk és sorsunk szövevénye egy fonalat bont: a szív fonalát. Világíthat ész, cikázhat őrület-villám, mi hangoljuk a szín muzsikáját és bennünk zengi halk ütemét a hajnalodó jövő Ertjük egymást, egy nyelvet beszélünk, a szív nyelvét, testvérek vagyunk mindahány kézszorításunk áthidal tájakat, távolt, szempillantásunk áttör múltak, szokások, egyéniség, nevelés téglafalán. IJozzátok szólok, kik gyermekien, vagy ereiten 11 éltek e korban, mely gyilkos viharok mehében fogant és kik velem együtt lobogót vagytok a békés virradatnak. Mennyi keresés, vágy, titok sűríti az élet sejtelem-párás, tömény levegőjét, mennyi probléma, ellentmondás örvénylik, árad s mögötte imbolyog útkeresőn az asszonyi lélek. Derülő arcok mögött hányszor kétkedést látok, könny csillan titokban baráti szemekben, gond nehezül a vállra és összecsuklik az erő. Barátnőim, mindnyájunkban kísért a kétely, láng forrása mellett* kúsznak az árnyak, és ha kitárul felellünk a verőfény, lessúk már, hogy mely zugból szökken elő a fel hó. Csupa aggodalom az asszonyi szív, remegés és bizsergő öröm várni ébredező szerelemre. féltve imádja kedvesét szive párja és reszkető remény a terhes anya vágyakozása Üjraszüli gyermekét ki a felserdülőt útra bocsátja s felsajdul az anyaszív. ha elgondolja, hogy gyermekét el kell hagynia egyszer. Mennyi ösztön és vágy bujdokol lelkünk zegzugos ösvényén, mennyi titok, selyemkendőbe burkoljuk érzéseinket, derűs az arcunk, míg a finoman érző húr fájón rezzen láthatatlan tárnák mélyén Néha érzések özöne árad ismeretlen vihar által borzolva, fellegek gyűlnek, nyomasztó fellegek, egyedül vagyunk s nincs fény, mely tisztára mosná kusza ködvllágunk. Csak egy porszem elég, hogy felkavarja a rendet, hullámot verve a tiszta tó sima felszínén... Ezzel a nagyon érző és nagyon vibráló műszerrel indulunk el az ezerarcú élet tekervényen. de összeszorított ajkkal, mosoly arccal megyünk előre, . mert mennünk kell, mert kiléptünk már az ölelő otthon melegéből. mert többek vagyunk, mint anyáink, nem tölti ki életünk izgató fűszerek romantikája. az otthon szépítő varázsa, a csendes asszonyi alázat, a várakozó hajdani asszonyi élet. Hajnalban eündulunk a munka útján, varnak a gyárak, yzemek, iskolák, gépek, vonatok, tüll a mos, traktor, kezünkben töltőtoll, műszer, aktatáska, munkaeszközzel, munkaruhában újabb és újabb ismeretlen tájonkövetjük dolgozó társunkat, a férfit. Asszonyok özönétől zsong a korareggelt utca. kenguruként mennyi kismama törtet a napközibe, tárva babáik elölt patyolat ragyogó bölcsődék, — telnek a munkahelyek, enyhül szívünkben a pond, legyűrjük lelkünk ezerszínű érzését, belekor ácsolva minden érzést acél akarásba. Barátnőim, nézzetek szét a világban: mi oti vagyunk mindenütt, helytállunk érces erővel és lelkünk izzó áldozatvállalásával. Mem vagyunk Évák az éden bujavirágú ligetében, végtelen óriás kert a világunk, nem tiltott gyümölcsű fa a tudás fája, szabadon tépjük, gyűjtjük az illattal, aromával és olykor keserű ízzel teli gyümölcsöt; mert tudni akarunk, megismerni az utakat, kérdéseket és eredményeket, kutatni törvényszerűségeket és titkokat, előbbre vinni a haladást, a világ szebbé és jobbá formáló gyönyörű harcát ... Zárul a műszak, csendesülnek a munkahelyek, villanyfény serceg és szállnak a percek, repdes és árad szerteszét a nép, vár az otthoni gond s öröm, lesz ízes estebed, elozönlitek a pultok előtti tért. csiklandozzák ínyetek a dúsan csüngő ételek, illatok, színpompák, gerjesztő szagok. gurulnak a nehéz ~forintosok, ropogó színesek, csengó-bongó fényesek hullanak, ömlenek. éhesen falják a tátott szájú kasszák és bóbitás barátdílok leakasszák néktek a kínálkozó karajt, kolbászt. feszes szalámit, gömbölyű szalonnát. Langy még a friss cipó. kínálja lágy belét, gőzölög a mirelit, hűs jégjözelék. felpattan a konzervek fedele, zsúfolt ételek tömkelege vándorol véletek hazafelé. Tárul a szoba, az édes, csókra éh duruzsol, rotyog a készebéd, élményeitek röpködnek szerteszét, születnek új, fiatal ötletek, tervek. elernyedi Izmök újrafeszülnek, tündéri percek ritmusa szálldos, terül az asztal, ropog a lángos, teagöz árad és elnyújtózik álomra a város ... fíarátnöim, nem félek, jo a holnap, a teljesebb, mert mindennap új seftet hajt új kertek nyílnak, sarjadnak új növények, loboghat a lárma, ti hoztok építőkövekel a világba, csendben és szépen, dallal és csókkal, meleg szívvel, jó tettel, tiszta szóval, piros szájjal, aranyszőkén, barnán, ezüsten. de mtnd a jóra int, a szépre int, szélesíti, szépíti sorsát a népnek és hol ti éltek, igazi emberek élnek. Elet szebbik fele, megértők, kedvesek, bízom bennetek, mert szeret titeket, aki dolgozik, fárad, kit búsít a magány, ki félti a gyümölcsöt fagyos fényben a fán —, élettermelók, vitaminjai a létnek, hinni kell nektek s nem ver gyökeret a vétek a lelkek6en, csak egy könycsepp elég, fölszíija a szív parázs melegét, s a tag világon, kik testvérek vagyunk, millió úton mind csak egyet akarunk: otthonná tenni a földet, családdá a népet, — hogy bennünk, általunk buzogjon föl a napfényes emberi jövő és az emberséges élet. GÖNCZI KLÁRA képp dús fantáziájával, mű- városkában néhány izgága vészlelkében magamaga te- fiatalt összefogtak, hisztériás remtett magának egy »Te- kiáltások közepette, lobogó rézt«, egy eszményi nőt, hajjal rohan végig a falunamilyennek a leány mutat- »Fegyverbe, aki magyar! kozott az első éjszakán. Gyö- Szibériába viszik a fiatalsányörű, imádó leveleket kül- got, ne hagyjuk őket, embedözget Prágából. rek!« Teréz válaszolgat is ezek- Teréz fanatizmusa, rendre a levelekre, — egyrészt kívüli szépsége, nyűgöző lémivel tetszik neki a fiú Ián- nye — mozgósít. Két tucatgolása, s szimpatikus előtte, nyi férfit gyűjt maga köré, — másrészt, mivel okos felfegyverkeznek s hogy előrelátással tartalék- újabb lőszerhez jussanak, leként« tartogatja a diá- szerelik a határőrséget. így kot. Nem sokáig marad a indulnak rohamra a városfőiskolai tanár szeretője. A ka rendőrsége ellen. Teréz . . . „„„• tíz emberrel — erösités-kérés tanar revén ugyams meg.s- .yégeU _ g szomszéó faluba, merkedik a Belkereskedelmi Feri szülőfalujába küldi a Minisztérium osztályvezető- fiút, ahová még nem' vonuljével, egy volt nagykereske- tak be a szovjet csapatok s dővel, akit 1956 nyarán »rehabilitálnak«, azaz egy kisvárosi textilüzem főkönyvelőségéből — ahová »száműzve« volt — visszahelyezik eredeti állásába. Teréz az oszt ály vezető-szeretőt ezért még a »felkelők« kezén van. Ferit a főhadiszállásra, a községházára irányítják, s ott az egyik kivilágított ablakú szobában, fegyveres suhanc által őriztetve, a fiú idős szülei és kishúga állnak összekötözött csakhamar faképnél hagyja, kézze, arcca, a falnak for_ s a Belkereskedelmi Minisz- dulva várják a ,.nép {tél0. térium egyik főosztályveze- tét„ Egyszerü tsz.tagok vatőjére veti hálóját, aki »munkáskáder«, s példás agglegény hírében áll. Menyiamennyien, még párttag sincs a rokonok között. Feri leüti az őrt, kiszabadítja asszonyává mesterkedi ma- szüleit) g szabadon bocsátja gát, s épp az esküvőre ke- a többi elfogottat 1S. Ekkor döbben belé a felismerés, hogy nem tiszta szülődnek, amikor előzúdulnak az októberi események. Az első napokban Teréz ügyet szoigái, "ártatlanok véóvatoskodva fogadja a tör- re szárad a „^^ {e]keiók ténteket, majd amikor nyíl- kezén vánvalóvá válik az átváltás, Terézt telefonon értesítik az ellenforradalmi terrorak- Feri „aruiásáról«. A lány ciók alkalmával fúriaként, felbőszültén ront át rablott hisztérikus szenvedélyesség- autójával, indulatos vita gel ugrik a színre. Minden közben lelövi Feri apját s közelmúltbeli élménye fene- rálő a fjúra is Ferj ketlen gyűlöletté ötvöződik ját fúrja át a golyói miköz. benne, ö lesz az első, aki ^ ép jobbjával, vak innyakábaveti magát Tülkös- dulattai kap Teré2 torkához, nek, az új politikai csillag- Am elerőtlenedik, a lány nak, -a magyar forradalmi kisikuk markából, beveti bizottmány« elnökének s magat az autóba s Szeged deklasszált és egyéb börtön- tajan disszidál. Helyette bői szabadult elemekkel bandája felbőszített tagjait - géppisztollyal a vállán, fogják el a karhatalmisták, bőrkabátban — teherautót egyebek közt Feri is a börrabol. Suhancaival behatol tön kórházába kerül, a főosztályvezető szobájába A statáriális tárgyaláson és meglincseli. Ezzel mint- sorra vonulnak fel a tanúk egy bosszút áll a történte- s fokozatosan derül fény a kért, azért, hogy ilyen -söp- {¡Ú előtt Renner Teréz egész redéknek« kellett felkínál- életére. koznia. November 5-én, amikor Tülköst lefogják, Teréz az autón elmenekül a fővárosból. Egy Pest környéki vaA film a tárgyalási jelenettel kezdődik s az elmondottak mind-mind a tanúvallomások nyomán derülnek ki, terülnek elő, olyassútállomáson összefut Feri- formán, hogy a tanúk szavel, akinek sejtelme sincs a vai nyomán a filmkockán valóságos helyzetről, a ban- minduntalan megelevencdditák kegyetlenkedéséről, nek a lány múltjának esesőt a magyar rádió »jó« hí- menyei.