Délmagyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-05 / 54. szám

Szerda, 1958. marcin* 5. Grafikai szaktanfolyam indul Szegeden Az elmúlt félév alatt két sikeres plakátpályázat volt Szegeden. Az elsőt az Idegenforgalmi Hivatal, a másodikat a Hazafias Népfront "Szép Szegedért« bizottsága rendezte. Mind a két pályázat kitűnő eredménnyel zárult, mind a résztvevők számát, mind a grafikai művészet Iránti érdeklődést tekintve. Pozitív kulturális szempontból az a tény is, hogy igen sok, eddig nagyrészt elrejtett grafikai tehetség bukkant fel, akikre fel kell figyelnünk. A Hazafias Népfront kulturális bizottsága fel is fi' gyeit erre az igényre és a városi tanács művelődésügyi osztályával, a szakszervezetek megyei tanácsával és az üzemek kulturális felelőseivel egyetértésben tízhónapos grafikai szaktanfolyam megszervezését kezdeményezte. A tanfolyamra való felvételt írásban kell kérni. A jelentkezett dolgozóknak szakemberekből álló bizottság előtt felvételi vizsgát kell tenniök. Felvétel esetén a tanfolyam résztvevői heti egy alkalommal munkaidő után kapnák meg elméleti oktatásukat, mely a főiskolák grafikai szakanyagát tartalmazza: betű, plakát, szignett, tollrajz, exélibris, üzemi dekoráció, stb. területén. Sikeres vizsga esetén a tanfolyam elvégzéséről hivatalos bizonyítványt kapnak a résztvevők. A tanfolyam vezetésére, főiskolai színvonalának biztosítása érdekében a bizottság Kopasz Márta v. főiskolai adjunktust, grafikus művészt kérte feL Jelentkezési határidő: 1958. március 9. A felvétel iránti kérelmet: foglalkozás, munkahely, eddigi művészi, illetve gyakorlati tevékenység és lakáscím feltüntetésével a Hazafias Népfront városi bizottságához — Vörösmarty u. 7. sz. alá kell beküldeni. ÁÁAAÁA^ Marshall Field & Company Chicago 9Q 111 North State Street TfTTfTTi entlemen! Engedjék meg, hogy elöljárójában örömömnek adjak kifejezést, mert alkalmam volt az Önök választikos nyomdatechnikával készült, igen finom papírra nyomott és kifogástalan udvariassággal szövegezett levelüket elolvasni. Mondhatom, külön meghatott az a figyelmesség, hogy önök válaszborítékot is mellékeltek, amelyre bélyeget sem kell ragasztani. Igaz ugyan, hogy e levél nem nekem szólt. A címzeit: City of Szeged — Szeged városa. Én nem vagyok vezetője e városnak, csak egyszerű választópolgára. De alkotmányunk biztosítja, hogy a város kisebb-nagyobb ügyeibe beleszóljak, illetve véleményemet minden dologról elmondhassam. Azt hiszem nem veszik rossznéven, ha ilyen alapon levelükhöz néhány szót hozzáfűzök. önök e levélben közlik City of Szeged illetékeseivel, hogy alkalmazni kívánják Hegyi Mihály volt szegedi polgártársunkat, aki 1957. január 10. után búcsúzás nélkül hagyta el a Szegedi Vízés Csatornaművek kapufáját, magyarán disszidált, önök most egy egész sor kérdésre szeretnének választ kapni »City of Szeged»-töl, amely végső fokon munkaadója volt Hegyi Mihálynak, lévén a Vizmű tanácsi vállalat. Afelől érdeklődnek, hogy Hegyi Mihály, mint óraleolvasó, miként dolgozott, miért hagyta el állását, vajon személyi adatai közlésénél nem hallgatott-e el valamit, a Víz- és Csatornamű visszavenné-e, és ha nem, miért nem. Mindezeket az adatokat önök — ahogy voltak szívesek közölni — bizalmas információként közlik. fentlemen! Itt valami hl*-r bo van a kréta, akarom mondani az információs kérelem körül. Az amerikai tőkések — tehát az önök által — Nyugat-Németországban fenntartott Szabad Európa-adó adásaiban a »káderozás« problémája évekig hálás téma vplt. Alig múlt el hét, hogy az adások alatt jóízűt ne csámcsogtak volna azon, hogy nálunk, Magyarországon így, vagy úgy turkálnak az emberek múltjában, kikutatják hogyan viselkedett előbbi munkahelyén stb. 1956 októbere előtt ez a csámcsogás már határozott formát öltött: uszítottak az üzemi, hivatali személyzeti vezetők ellen és októberben pedig indiánokat lepipáló diadalüvöltésekkel győzelmi táncot jártak azon kis máglyák körül, amelyeket az ellenforradalmárok, vagy a szabadeurópás mákonyiéi bódult fejűek raktak néhol a kiosztott káderlapokból. A szabadeurópás uszítás és a Marshall Field-i gyakorlat közötti ellentét, az a körülmény. hogy nekünk vizet prédikáltak, önök pedig vaskövetkezetességgel és nagy alapozással kádereznek. Ez szerény megítélésem szerint egyike a számtalan sok »tőkén belüli ellentmondásnak«, ami — egy kis türelmet Centlemen! — idővel majd csak eltűnik ... (Azt hiszem akkor, amikor a tőkések!) fölkaptatott szólam ez már, hogy mi magyarok azért vagyunk lovas nemzet, mert sokszor estünk át a ló egyik, vagy másik oldalára. És lám, úgylátszik önök is »meglovasodnak« ilyen értelemben. Mert nálunk kérjük tisztelettel, 1956 októbere előtt sem volt részletes adat — és információ nyilvántartás fizikai dolgozókról. Az erkölcsi bizonyítvány beszerzése, (amefy lényegében kevesebb adatot tartalmaz, mint amit önök új munkásaikról gyűjtenek össze), csak a bizalmas beosztásban lévőkre kötelező. Ez az új kormányintézkedés egyébként — ha nem tudnak — nálunk közhelyeslésre talált, mert az éberség hiányának elrettentő példája miatt nagyon sok munkásunk zsebében kinyílt az a bizonyos bicska... Es önök — levelükből ítélve — összes munkásaikról, még vízóraleolvasókról is, »confidence«, Hét pecsétestitokként őrzött, merített papirosú káderlapokat készítenek. Lehetséges azonban, hogy önök mégsem sorolhatók a »lovas nemzetek« kategóriájába, amely olyan fejlett autóiparral rendelkező országra, mint az USA — elismerem —, kissé sértő. Igen, úgy hiszem helyes útón járok, ha megkockáztatom a kijelentést, hogy önök, Mr. Field, Mr. Company (nem volt szives elárulni nevét) és az egész hasonló kompánia elsősorban a munkásokra terjesztik ki ezt az udvariasságtól csöpögő ellenőrzést! Félnek — és joggal — Mr. Field! A munkásoktól, Mr. Field! Hogy konkrétan Hegyi Mihályra vonatkozóan mit válaszolnak a Víz- és Csatornaművek vezetői, ezt nem tudom. "Ez az ő dolguk. ftTekem az üzem munkásai a maguk módján minden titkolódzás nélkül elmondták, hogy Hegyi nem a kis »hőzöngök« fajtájából való. Szervezője, irányítója volt az ellenforradalomnak üzemen belül, embereket akart »kinyírni««. Erkölcsi értékére jellemző, hogy saját szüleit köpdöste le. Néhány évvel ezelőtt még nagyban űzte az »itt a piros, hol a piros« nevű huligánnépi játékot a vásárokon. Nem csodálkoznának, — mondták —, ha ezek után a Marshall Field et Company cégnél vezető állásba kerülne Hegyi Mihály. Lehet, hogy pont a bizalmas »káderanyagot« kezelt Gentlemen! További kellemes csámcsogást kívánok! NÉMETH LAJOS Két érdekes előadás esütörtökön Csütörtökön este két előadást is rendez a TTIT és a Juhász Gyula Művelődési Otthon. »Amerikai útinapló« címmel fél 6 órakor kerül sör dr. Randé Jenőnek, a Magyar Távirati Iroda munkatársának előadására. Randé Jenő az ENSZ legutóbbi ülésszakán a Magyar Távirati Iroda tudósítója volt, s az esti rádióadások keretében a rádió hallgatói megismerték szellemes, körültekintő helyzetjelentéseit. A minden bizonnyal érdekes előadás után a Fekete karácsony című új magyar játékfilmet vetítik le. A második előadás hét órakor kezdődik. »A könnyűműfaj nagy művészei« címmel Kovács Tivadar tudományos kutató beszél aa egybegyűlteknek. Előadásában a magyar kabaré és a magyar operett fejlődését Ismerteti. Az est folyamán magnetofonszalagról Ojvári Károly, Medgyaszai Vilma, Kabos Gyula, Salamon Béla, Hacsek és Sajó hangját hallhatják a kabaré nagy művészei közül az érdeklődők. Kálmán, Lehár és Szírmai operettjeiből Rátkai Márton, Harmath Ilona, Fedák Sári és Honthy Hanna hangját mutatják be ugyancsak magnetofon -szalagról. lili SAKK i 1 i 1 A sakkvilág érdeklődése a Szmiszlov—Botvinnik páros mérkőzés felé irányul. Szmiszlov tavaly hódította el a világbajnoki címet Botvinniktől, akit 12»/i:®Va arányban legyőzött. A Nemzetközi Sakkszövetség még a mérkőzés előtt úgy döntött, hogy Botvinnik visszavágóra hívhatja ki Szmiszlovot, ha elvesztené világbajnoki címét. Botvinnik élt ezzel a jogával, s így a sakkvilág egy újabb izgalmasnak ígérkező világbajnoki mérkőzéssel lesz gazdagabb. Szmiszlov és Botvinnik tavalyi mérkőzésük óta egyéni versenyen nem vettek részt, teltehető, hogy a közben eleltelt időt a mostani mérkőzésre való felkészüléssel töltötték el, bár Botvinniknek, mint elektromérnöknek komoly és alapos elfoglaltsága van, Tavaly Szmiszlov imponáló stílusban győzött, feltűnést keltett, hogy több játszmában már a megnyitásban túljátszottá ellenfelét, aki a függőben maradt játszmák kielemzésében is több pontatlanságot követett el. A mostani mérkőzés győztesét nehéz lenne megjósolni, a sakkozók többsége szerint jelenleg Szmiszlov a világ legeredményesebb versenyzője. Mosonyi Kálmán elsőosztályú versenyző az Erdészeti Technikumban 20 ellenféllel szlmultánozott. Mosonyt nyert 15 játszmát, kettő döntetlenül végződött, hármat pedig elvesztett. Győztek ellene: Vass, Szebeni, Ollman, döntetlent értek el Csuka és Ancsán. ** - » Hódmezővásárhelyen a városi bajnoki versenyen holtversenyben Kenéz és Szilágyi győztek 9'/2 ponttal, harmadik Rácz 8VJ, negyedik Bezdán 7 ponttal. I m F§¡ LIP k Ü Ü * -m» m 11 11 m m M TÉH I I k 'mí K 3ÜP m S¡ FUT Világos: Kg2, Vg4, Bc7, Fh3, gyalogok: b2, e2, Í4, g3, h2 (9). Sötét: Kh6, Va5, Bf6, Bg8, gyalogok: a7, d3, g7, h7 (8). Fenti állásban világos indult és pár lépés után nyert A múlt heti feladvány megoldása: 1. Vxd6, cxd, 2, Hg6. Vxg6, 3. Bc8 és világos nyert. Az ellenforradalom^^ tése, a revizionizmus demagóg fellépése a legnagyobb zavart az irodalmi életünkben okozta. E zavar nem csökkent az ellenforradalom fegyveres legyőzése után sem. A reakció a megmaradt erejét az ideológiai frontra összpontosította és különösen az irodalommal igyekezett magát körülbástyázni, hogy ezáltal befolyásolhassa egész kulturális életünket Ekkor az ellenforradalom és a szocializmus erői közötti harc szükségképpen átcsapott ideológiai térre. Irodalmi életünkben a revizionizmus továbbra is legvadabbul az irodalom pártirányításának elvét és a szocialista realizmust támadta. Ilyen helyzetben a szocializmus ügyéhez hű írók és kritikusok nem maradhattak tétlen. Feladatuknak érezték: visszaverni a revizionizmus támadását, megvédeni az irodalom pártirányitasának lenini elvét és a szocialista realizmust. Ez a harc is osztályharc, és ennek a harcnak jegyében született újjá a Tiszatáj. A lap már az első számaival kifejezte, hogy az ellenforradalom és a szocializmus erői közötti harcban a szocializmus ugye mellett áll. A Tiszatáj írói és kritikusai éles látással, jó politikai érzékkel nyúltak hozzá országos jelentőségű politikai és irodalompolitikai kérdésekhez. Karácsonyi Béla »Október álarcai« című írásóban történelmi távlatból megvilágítva szedi le az októberi ellenforradalom népcsaló ólarcait és plasztikusan mutatja meg annak valódi arculatát. Kiss Lajos a januári számban »Mai irodalmunk néhány kérdéséről« írva sorra veszi irodalmi életünk legégetőbb kérdéseit. Hitet tesz a pártos irodalom és a szocialista realizmus elve mellett. Elvi igényességet és következetességet követel a kritikában. Erről maga is tanúságot tesz. Megbecsüléssel, tisztelettel szól Németh Lászlóról, ugyanakkor elvi következetességgel elemzi és mutatja meg Németh László irodalmi-műhely tervének tarthatatlanságát. A februári számban Szabolcsi Gábor a »Magyar műhely és a történelem parancsa« című írásában folytatja és kiegészíti Kiss Lajos Q TISZATÁJ gondolatait. Némefh László irodalmiműhely koncepciójának elemzésekor még melyebbre megy és feltárja azokat az okokat, melyek miatt Németh László mást olvas ki a történelemből, mint mi. A Tiszatáj ezzel az igényes következetes elvi harccal úttörő a mai irodalomban. Minket csak örömmel tölthet el a lapnak ez a bátor kezdeményezése; mert éppen ez a harc vállalása, hozzányúlás az országos kérdésekhez emelte ki a TiszatájaF a helyi provincializmusból és tette országos színvonalú lappá. Figyelemre méltó rírafrbruá^riS" örömmel olvastuk Jankovich Ferenc és Borda JózseL budapesti költők verseit, írásaikkál nemcsak új színt hoztak a TiszalaJ hasábjaira, hanem gyakorlati lépést is tettek a fővárosi és vidéki írók közeledésére. Magdu Lucián szegedi költő »Egy költőnek« ír, de versében valamennyi költőtársához szól: »állj sorba te is a küzdők közé«, »Ne légy közömbös. Segítsd te is a gyógyulást«. Szinte a mai költészetünk ars poeticáját adja. Andrássy Lajos »Jártam a téren« című versében a Köztársaság térre emlékezik. A Köztársaság tér a pártházat ágyúkkal rommá lövő, kommunisták szívét kitépő, halottgyalázó ellenforradalmárok véres gaztetteinek szimbóluma lett. A feldúlt tér, a fákra akasztott hazafiak és a meggyilkoltak vérétől barna utcakövek emlékei megrázó élményt adnak Andrássy Lajosnak. E szomorú élmény mély áTérzésétől izz"5 pátosszal, szinte egy lélegzetre szakítja ki magából a végig lendületes, emelkedett hangú költeményt. Figyelemre méltó ez a vers: mély átéltsége könnyed, de mégis erőteljes hangvétele, a mondanivaló forró izzása átlendíti az olvasót a versben itt-ott előforduló kisebb zökkenőkön. Lődi Ferenc »Szülők«' című versének kedves mondanivalója és a vers lágy, könnyed hullámzásának formai szépsége kapja meg az olvasót. Nagyfalusi Tibor »Hívogató halkan«-ban József Attilához fordul. Szépek a vers szelíd, lassan hullámzó, bensőséges képei, de helyenkint elvontak és ez kissé nehézkessé, vontatottá teszi a költeményt. Itt rtlncs. hely a Tiszatáj lírai termékének részletes elemzéséhez. De e vázlatos és hiányos felsorolásból is kitűnik, hogy a szegedi költők célkitűzései helyesek. A mában élnek és sokszínű, változaTos hangú verseikkel a máról a mának énekelnek. A prózai termés rnileg lemaradt a líra mögött. Üj életünk új kérdéseire nehézkesebben, lassabban reagál. A februári szám azonban ezen a .téren is előrelépés. Somfai László »Kriszta« novellája eseményének lényege a háború idején játszódik, de emberi tanulsága a mának szól. Kriszta — aki köré az események szövődnek — önfeláldozó kommunista hazafi. A fasizmus elleni harcban az életét adja. Kár, hogy ez a nagyszerű jefíem az elnagyoltság és kissé a misztikus távolban tartás miatt nem tud elég közel kerülni az, pl vasóhoz. A novella jó meseszövése, az 'olvasó várakozásának végsőkig való fokozása jó toITű elbeszélőre vall. Csépi József »Piros delicsesz« című elbeszélésének témáját a mai pafaszti életből meríti. Konfliktusa — amelyet éles szemmel meglát — valóban drámai. A drámai légkör ott lebeg az egész elbeszélésen. Az öreg Siha és fiának vad kitörései mögött mindnyájan érezzük az emberi szándék és tettek reális alapját. Ezért ezek az összecsapások szükségesek és elkerülhetetlenek, de a hősök 5ellemfejlődéséhez sajnos rosszul időzítettek. A novellában feszülő ellentét már az írás elején megkapja az embert, dé ez a feszültség a végén ellaposodik, egészen elszürkül —< holott itt kellene végsőkig kiéleződnie, mert csak ezesetben lesz érthető, szükségszerű és reális Jóska cselekedete. A februári számban a világirodalomból is kapunk egy kis ízelítőt, Pierre Gauroy »A néma sziget« irodalmi riportja az ismeretlen Izlandra viszi el az olvasókat. Madácsy László a mű tolmácsolásával, gondos, lelkiismeretes munkájával, műfordítói tehetségét árulta el. Nem mehetünk el szótlanul a Tiszatáj illusztrációjai mellett sem. A februári számból kiemelkednek Kopasz Márta »Kriszta« rajzai. Mind a két illusztráció a novella egy-egy lényegét szemléletesen eleveníti meg. A rajzok sötéten árnyékolt tónusai, a háttérben sejtetett alakokkal, nemcsak a novella mondanivalóját teszik érthetőbbé, plasztikusabbá, hanem az illusztrációk önmagukban is megelevenednek és a novellán túlmutató kifejezés eréjével is hatnak. A Tiszafái szamait vkt£ anélkül, hogy már az első látásra ne kapjon meg a lap ízléses, gondos kiállítása. Csak dicsérnünk kell a szerkesztők olyan irányú törekvéseit, hogy a lap kiállításával, formájával, kitűnő tördelésével is ízlésnevelő legyen. Sajnos bíaba forgatjuk a Tiszatáj számait, hasaojain irodalmi riportot aligalig találunk. Pedig az irodalmi riport az irodalmi műfajpk között az egyik legmozgékonyabb, leggyorsabban reagáló, és leggyorsabban ható műfaj. Vajon miért mondunk le erről a lehetőségről? A februári szám vitacikkei, prózái és lírai termései azt mutatják, hogy a lap megkezdett útja, irodalmi törekvése helyes, és ha a Tiszatáj írói munkaközössége ezen az úton halad tovább, akkora lap nemcsak a táj, hanem az ország irodalmi közvéleményét formáló tényező is lehet. Krajkó András i