Délmagyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-30 / 76. szám

SZEGEDI SZÉP SZÓ f. " Gál Sándor: A LELENC « Felkelni, Miklós! Lovat elrántotta a gyereket és fu- resd a Fürit! Haza ne gyere megpucolni, jószágot ellátni, tott vele mindenen át. De nélküle, mert agyonüt a összetakarítani — adta ki a ö csak nem engedte el a gazdád, napi parancsot kis béresének szíjat, mert jaj, ha elsza- — Be ^ár ... hajnali négykor Palovits — lad a Furi — tán még a gazda agyon is üti a gazdája. In- — Ne szabadkozz! — ri- Ha mindennel kész kább egy kicsit megszen- vallt ra ismét az asszony vaav ki kell vinni a Fürit ved, de nem engedi. Gyen- ®"ggy, oszt haza ne gyere egy kicsi tlegelni a he.e- ge kis kezét véresre marta a Füri nclkul, mert akkor földre De nekem, nehogy a szíj rángatozasa. lábáról jajneKeo valami baj legyen, mert a lehorzsolta a bórt a kiszá- Sírva, pityeregve indult n akad tekerem ki. radt göröngyök durva sú- Mi*k» a csodor után. Pro- : u.vunuu icn.cic.ii m. ,, balta figyelni a nyomat, de A gazda Szenespusztara ioiasa_ a kem-ny földö az űton ment kupeckedni. A kis — Bizsiu! BIMU - h vta lópatanyom volt, hogy Miklós, aki ekkor kilenc- a kutyát de attol még job- nem tud kiválasztanj % éves volt. minden reggel ban megijedt, a lo. es egy Puriét> már az alkony is egyedül látta el a jószágok nagyot rúgva alaszegte a ^^ hüvösen leborulni a körüli teendőket. / fejé. és elvágtatott messze hatirra BandukoU csavar. - Mire a gazda szó t, a letarolt kukoncatábtón Már nem is' akarta hogy Miklós, fogunk, neki Miklós egy darabig oiornet m ta,álni loyat E, akart már vezetni kellett a lova- érzett, bar sajogtak sebei, mennj me aho[ nem kat az istállóból, hámmal de mar nem rángatta a cso. bántják ahol ^e^ ^ a nyakukban. dör abDi úgy bánnak vele, mint igy történt ez. ma reggel Magabaszivta a szaraz ^ ,obbi gyerekke] Igy ment Is! osziszántas dus 11 atat es a fe]é_ Bol hosan rai_ Palovits elment. Miklós ^es bizsergés „váltotta fel Mlóám kj előtte a &1 t pedig hozzáfogott a dolog- a hasogató, égo sebek faj- nya házaj az isko]a lioz. Megvakarta a tehenet, halmát. Eszébe jutott, hogv délután enni inni adott neki. disz- A ló mar ki tudja hol az egyik tanyában hozzá hannnak moslékot kavart, oda- járt. mit tört össze, kinek sonló fiú nagy lekváros ke- i adta kiseperte az aklot. Ez a lermeseben okozott kart. nyeiet evett és valami szép, a munka eltartott délié, s Miklósnak eszébe jutottak a meséskönyvet nézegetett a I azután kezdődött a másik: sazda fenvegető szavai: ne- f0iy0són. Ezek a gondola-; szecskázás favágás. úgy. hogy valami baj legyen, tok egészen határozottá tethogy nem volt egv perc- mert a nyakad tekerem ki. -ék azt a szándékát, hogy nvi megállása sem Arra Aztán az asszony, a gazda- többé nem megy vissza Pa- , gondolni sem Vehetőit, hogv asszony hangja csendült fel lovitshoz. De egvszer — iskoláb, menien, pedig már fü'ében: a Furi a két sze- már köze! a faluhoz — két , ősz volf 1943 októbere mpd- embert látott, akik erősen , A Furitól mindig nagyon Elindult hat. hogy meg- fogva vezették a Fürit. félt. Ez a tóvérú. széles- Klev?ral0V8t Mem tanya" - Hogyan...? Kié...? sziievű. bogárfekete vihán- lanvara. coló csődör megérezte, hogy - Nem látták? Merre sza- Hol fogtuk^ezt a lovat? gyerekkel van dolga, s ladt? Hol járhat már? Mer- kérdezte batortalan hangon, mindig rakoncátlankodott, re induljak? — kérdezgette. — A kocsma előtt! Majd Dr töprengésre nem volt de a válasz hideg és eluta- összetörte a kocsit, úgy eg- j idő menni kellett 8Ító volt: nem láttuk!, vagy: recírozta a kancát — vá- j Hosszú pórázon szokta hol van az már. hisz úgy laszolta az egyik kissé borlege'tet ni Miklós a Fürit, szaladt, mint egy táltos. .zu hangon es kacagott Most is elővette a hosszú "azament. A gazda nem egyet, stíiat. feszítő-zablát tett a ^'hon, a f^szo- _ Bcsődör Pofáiéba és kivezette nvának mondta el. hogy mi ^ Furif ^ mondta az istállóból itatni. Egyik történt Miklós —. hadd vezessem kezével a lovat fogta, má- — Azonnal tak;-,-odi a ha2a Ma déiután szökött síkkal nedig húzta a vize*, szemem elől, te... te senki- el tőlem és azóta keresem. Mikor kivezette a tanyaud- házi — szidta az asszony — A Palovitsé. a Palovits varról, e'kezdett táncolni. Nem megmondtam, hogy gazduramé — örvendezett a nffrálni Ráncfi Miklóst, vigyázz, a Furira. vagy ne- kis lelenc, ahová akarta Mára póráznak ked már hiába beszél az _ Csak a véget fogta. a cső- ember'' Nem elég. hogy itt - A .Toskae? ujjongott a dör pedig ficánkolt a vé- etetünk, még bajt, is esi- részeghangu. rén. míg e'ke/delt szaladni, nálsz? Takarodj, oszt' ke- — Na, jói van, vezesd ,haza. de máskor jobban Vigyázz rá és mondd meg. Diagnózis Sasok módjára fellegekbe vágytam — S hevertem tétlen délsütötte ágyban. Bódult fejem nem törtem én gonoszban: Halk nótaszóval meddőn álmodoztam. Viták tüzellek fórumon s lebújban: SzakáUszárilón füstül füstre fújtam. Dicsőség dobján hajdanán doboltam... Becsvágyam tiikre: egy fanyar mosolyban. Ha sorsom napja küzdött zord ködökkel: Az ön/ők száján részvét nem nyögött fel. Jeges vihar, ha verte dús vetésem: Kacagtak károm — vigaszul — epésen. Kemények hantján bum harangja gyászolt: Echós keserv nem búgta át a távolt. Az ifjú mustját férfiborra forrtam. Agyamra mámor nem zsibong a borban. Idom nem öltem léha asszonyokra. Örök hűségem mécse ég lobogva. A játék vonzott — hadd gyónom meg itten —• De vége immár, vesztőhelyre vittem. Csírás évadján dús tavaszi láznak A tervek bennem itt-ott (elcikáznak. Zizegve szökül bö nyarak kalásza, Fürgébb kaszás a termést elhalássza. Az őszi alkony zümmögön köszönt be: Beburkolózom szótalan közönybe. Havas palástban ormok és a puszták... Lusták a tettet épp így átalusszák. Mételycs mélyből szűz magasba átránt, Szivárvány-karján délibábos ábránd ... Hamut nem hintek rejtő rengetegben. Bar bölcsen élni — sajna — elfeledtem. IMBTD MAKK? TMRB hogy én találtam meg. Miklós örömmel fogta meg a kötőféket és félhangosan mondta: — Most már nem szaladsz el, most már hazavezetlek. Elfáradva és mégis vidáman lépegetett Miklós a csődör mellett. Vigyázott, nehogy mezítelen lábára lépjen ez a hatalmas állat. Fáj az úgyis nagyon. Hazaértek. — Gazduram, itt a Füri — mondta Miklós. — Itt van? — kérdezte gúnyosan Palovits és kirántotta a gyerek kezéből a kötőféket. — Ez is itt van! — nevetett fel és ököllel a gyerek arcába vágott vagy három szor.l Mikósnak összetört az orra és felhasadt a szájaszéle. Rongyos, piszkos kis ruháját vér öntötte el a mellén és összeesett. Arra eszmélt, hogy végtelenül fázik és egyedül van, csak a Bizsu szagolgatott körülötte. Felállt, oldalba rúgta a kutyát és odatámolygott a kúthoz, hogy lemossa az arcáról a | vért. Azt tudta; vacsorát már nem kap. Bement az istállóba, hogy lefeküdjön. A szalmában egerek motoztak. A Furi jóízűen ropogtatta az abrakot. | — Büdös dög! — sziszeglte a csődör felé. • Leterítette a pokrócot a ;szalmára, elfújta a pislogó !viharlámpát és elaludt t Aknában nem f%t semmit' PRCLIJDIIJM Rendet a káoszban! Másként, jaj, mi bevonjuk a hat nap színtereit, S minden levonul: a csillagok és állatseregek, s végül elalszik a fény is ... Dc nem! Mást akarunk, öli jobbat, igazabbat akar e fiatal huszadik század, s nem kerge kalandor-vágyak teljesülését. Kényben dübörögjön az ész munkás birodalma es szabaduljon az égbe a szív is. Öli, jobbuljon — másként nullává kell válni a tarka-felesleg több-tömegcnek. Jut majd végtelenül mindnek a világ gyönyörű anyagából! Ma kiröppen az ember az űrbe, életet ojtani, újat. Tág a világ, hál védd magadal, óh szép és jó fiatalság, szállani nap-szárnyakkal. inert Vénusz, Mars és Jupiter vár — s mert nemsokára halhatatlanul él az ezernep csillag-milliárdnyi hazája! Messzibe visz az idő dagadó árja. s majd súlytalanul is a föld új, győztes tengelye szabja irányai' elet. Sose félj — változtasd korláttalan eggyé s boldoggá magadat! MAGDU LUCIÁN Dat Jutkának Az óceánok szép vizéből merítetted a szemedet, az óceánkék égig er föl a szivedből a szeretet. Mosolyod tiszta napfény szőtte, szivárvány adta színeit, s mint a szivárvány jó esőre, e színes csoda rámesik. S ha óceánkék szép szemednek szivárvány-mosolya fakad az óceánok megremegnek és sziklákat nyit meg szavad, ha ajkaim csókért epednek s te azt feleled rá: szabad. GURSZKY ISTVÁN !Nyíló rózsa voltál •Gyenge rózsabimbó, 'Szomorkodó mályva — •Viola virága. •Te voltál a hajnal • Kéklő ibolyája, ;Tulipánok szirma, • Mandula virága... •Réteken, hol nárcisz '•Harmatokban ázik, •Te voltál a Nap leánya, '•Szitakötők szárnya. Őszirózsa voltál. •,Az ószök virága. Viola is, ibolya is. Csendes-szavú mályva... Bécs Ernő Lagzisok.., :; Ostor- pattog, szán suhan. Csengettyűzve száll s vígan kurjongat a gazda. Rányihog a két deres !!s még a havas út se rest; ; nyikorog alatta. Mögötte egy másikon ül az ifjú pár, s bizony cssze-összebújnak. S ki tudja; a szél miatt, vagy a forró vér riadt húrjain tanulnak? Nyomukban a többi szán, — mint egy tarka karaván — kígyózik a nászhad ,. t S eltűnnek az útfélén, oly gyorsan, oly hirtelen; akár egy varázslat. Kusz Jenő KI VOLT BARKÓCZY ? A TISZATÁJ 1958 márciusi számában Madácsy László két ismeretlen Juhász Gyula-levelet közöl. Az egyikben Juhász annak a halvány reményének ad kifejezést, , hogy talán most, Barkóczy távozása után. sikerülni fog áthelyeztetnie magát Szegedre. Azt írja Madácsy: „A levélben emiitett Barkóczy név tulajdonosának felkutatása még későbbi feladat; egyelőre előttem teljesen ismeretlen." Hogy ki volt ez a Barkóczy. ma már az egykorú középiskolai tanárokon kívül senki sem tudja. Csak addig ismerték, amíg a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium középiskolai ügyosztályának főnöke volt. Amikor onnan kibukott, eltűnt az ismeretlenség homályában. Pedig valamikor nagy hatalom volt. Juhász Gyula sorsa, a végekről való szabadulása tőle függött. Ki is volt tehát ez a Barkóczy? Az Országos Középiskolai Tanáregyesület 1906. július 2-án tartotta 40-ik évi közgyűlését. Barkóczy Sándor báró. a vallás- és közoktatásügyi miniszter képviseletében beszédet mondott, amelyben azi hangoztatta, hogy „a jövőben a középiskolákba a felekezeti, éspedig kizárólag, keresztény' felekezeti szellemet fokozatosabb mértékben kell bevinni." A nyilatkozat nagy felháborodást keltett országszerte. A felháborodás fokát élénken illusztrálja a Szeged és Vidéke (1906. júl. 8.) következő néhány sora. „Valami Barkóczy Sándor nevű pedagógiai őslény, aki eddig ismeretlenségével tett szolgálatot a kútárának, megjelent a középiskolai tanárok gyűlésén és inzultálta a felvilágosultságot. Valláserkölcsi nevelésről, keresztény tanítási szellemről és egyéb középkori nyavalyásságokról tartott prelekciót." stb. Barkóczy majdnem egy évtizedig állott a magyar középiskolák élén és ez alatt az idő alatt sikerült neki a klerikális reakció szellemét teljes mértékben meghonosítani. Főeszköze ebben a tevékenységében a Mária-kongregációk szervezete volt. Ez egy egyházi vezetés alatt világi katolikus férfiakból álló szervezet volt, melyet ő terjesztett el az egész országban. A Mária-kongregáció tagjainak kötelessége volt. akárcsak a jezsuitáknak, kiállani minden katolikus ügy mellett és támogatni a katolikus sajtó terjesztését. Az újonnan végaett tanárok közül elsősorban azokat helyezte el Barkóczy. akik a kongregáció tagjai voltak, és oda helyezte őket, ahol a kongregáció alapítása vagy fejlesztése szempontjából szükség volt rájuk. Az oktatás érdekeit csak másodsorban vette figyelembe. Ebból aztán országra szóló botrányok keletkeztek. A középiskolai tanárság körében forrongás indult meg, az országgyűlésen interpellációk hangzottak cl, sokszor maga a miniszier is elitélte Barkóczy egyik-másik nyilatkozatát vagy intézkedését, de a haja szála sem görbült meg. Hiába interpellált ügyeiben Halász Lajos, majd később Várady Zsigmond, haladó gondolkozású és Bródy Ernő demokrata párti képviselő, a fekete báró megingathatatlanul állt fontos pozíciójában. A középiskolák belső élete felbomlott, egy-egy darázsfészekhez hasonlított minden iskola. A tanárság kritizálta Barkóczy intézkedéseit, de hiába szállott szembe velük. Elkeseredése a tetőpontra hágott. A középiskolai tanáregyesület hivatalos jelentésében felpanaszolja: ..Igenis, a tanárság körében megvan a kifogásolt kongregációs szellem és az iskola belső életét nem ismerők nem is sejtik, mennyire dúl és rombol, a tanárság legbecsesebb erkölcsi javait, a csendes munka örömeit, a munka érdemébe és jutalmába vetett hitet mennyire elterelte ez az irányzatos felekezetiesség. A nagyközönség nem is tudja, hogy a tanárság belső életében mennyire lábra kapott a bizalmatlankodás, a kölcsönös gyanúsítás, a lappangó és ki nem törő elégedetlenség, amióta ez a szellem él és működik." És ez a vélemény nem is valami szélsőséges szabad gondolkozó, vagy szabadkőműves, vagy más felforgató ember tollából származik. hanem a középiskolai tanáregyesület összességének a véleménye. Végre 1912 januárjában a középiskolai lanárság elégedetlenségében megnyilvánuló erkölcsi nyomásnak sikerült Rarkóczyt kimozdítani helyéről. De azért nem kell azt hinni, hogy most már Juhász Gyula számára szabaddá vált az út Szegedre. Juhász Gyula tanári pályán való érvényesülése útját még akkor vágta el, amikor eljegyezte magát a haladó eszmékkel és a szabad gondolattal. Ezek pedig Barkóczy után sem voltak szívesen látott vendégek a magyar közoktatásban. X.S.