Délmagyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-27 / 73. szám

Csütörtök. 1958. március 27. 3 ,,\£&UHinkíe náituk éd megöletettük őket' Hősiesen segítették román katonák a szovjet hadsereget! hazánk felszabadításában Ne keverjük össze a búzát a konkollyal Az Antor.escu-féle dikta­túra megdöntése és a hitle­ri Németország elleni harc megkezdése után 1944-ben a román csapatok, a Román Kommunista Párt felhívását követve, a Szovjet Hadsereg oldalán részt vettek a fasisz­ta erők felszámolásában, s ezzel hozzájárultak Romá­nia, Magyarország és Cseh­szlovákia felszabadításához. összesen 15 román had­osztály vett részt ezekben a harcokban. A román csa­patok '260 napon át harcol­tak s eközben 16 nagy csatá­ban és 367 összecsapásban vettek részt, összesen 3831 helységet szabadítottak fel, közöttük 53 várost és 180 negyobb központot. Debrecen, Budapest, Szolnok, Salgótarján... A Magyarország területén folytatott harcaikban a ro­mán csapatok a román—ma­gyar határtól a magyar­csehszlovák határig 300 kilo­méternyi utat tettek meg. Eközben elfoglalták a Mát­ra- és a Bükk-hegységeket, három folyón keltek át és 1237 helységet szabadítottak fel, köztük 14 várost. A szovjet katonák mellett a román katonák igazi hős­tetteket hajtottak végre a Debrecen, Szolnok. Buda­pest, Salgótarján és más városok felszabadításáért ví­vott harcukban, valamint a Tiszánál, a Büklc-hegység­ben és másutt folytatott har­caikban. A debreceni csatában négy román hadosztály vett részt s ezek közül főként a „Tu­dor Vladimirescu" román önkéntes hadosztály járult hozzá a város felszabadítá­sához. A debreceni harcok­ban a román csapatok a vá­rost utcáról-utcára. házról­házra foglalták el. A város felszabadításában tanúsított hősiességéért a Szovjetunió Fegyveres Erőinek Legfel­sőbb Parancsnoksága napi­Százezer forint értékű elfekvő áruval csökkentet ték a raktárkészletet Évek óta több tízezer ío­rint értékű elfekvő anyag­készlet terhelte a Szegedi Közlekedési Vállalat pénz­gazdálkodását. Az elmúlt év közepétől kezdődően folya­matosan. az előzőeknél gon­dosabban felülvizsgálták a raktári készletet. Ennek alapján megállapították, me­lyek azok az anyagfélesé­gek, melyekre egyáltalán nincs szükség, vagy miből van az ésszerű tartalckmeny­nyiségnél több. Ezt követően több helyi és vidéki válla­lattal kötöttek egyezséget különböző alkatrészek és vas­áruk átadására. Szegeden a Szőrme- és Bőrruha Válla­lat 400 méter varrógépszijat kapott. A Csongrádmegyei Építőipari Vállalat különbö­ző méretű laposvasat és szegvasat, a Hordóipari Vál­lalat szalagvasat vett át tő­lük. Az érdeklődő szegcdi vál­lalatokon kívül több vidéki városbol is kértek a kész­letből. Az elmúlt hónapban a Debreceni és a Pécsi Köz­lekedési Vállalat nagyobb mennyiségű csavarárut, il­letve bolygóházat, s autófél­lengelyt vett át csaknem húszezer forint értékben. Szerencsre és Tolnába is küldtek az elfekvő készlet­ből. Az utolsó fél évben — tavaly október óta az el­fekvő áruk átadásának ered­ményeként mintegy százezer lórint értékben csökkent a vállalat raktárkészlete annak ellenére, hogy időközben vá­sároltak is. A szakszerű raktárkezelés, a készletek rendszeres kar­ton szerinti ellenőrzése száz­ezer forinttal növelte tehát a vállalat forgóalapját, javí­totta a vállalat pénzgazdál­kodását. A mód. ahogy ezt eteríek. dicséretes. parancsban emlékezett meg a „''Tudor Vladimirescu" had­osztályról. Ez a hadosztály a „Tudor Vladimirescu — Debrecen" nevet kapta, amit mindvégig büszkén viselt. Ugyanez a hadosztály sza­badította fel 1944 december 25-ről 26-ra virradó éjjelen Salgótarjánt. Kemény harcok a Tiszánál Ugyanilyen kemény har­cok folytak a Tiszánál is. A román csapatok megtör­ték a fasiszta csapatok el­lenállását és több helyen át­keltek a Tiszán. Összesen öt hídfőállást foglaltak el és ezzel kedvező feltételeket teremtettek a támadás to­vábbi kibontakozásához. Ezekben a harcokban tünt ki hősies magatartásával Ef­timiu Croitoru román kato­na, aki a „tiszalöki hős" cí­met kapta. A román hidászok pon­tonhidakat emeltek a Tiszán, amelyen a szovjet és román csapatok éjjel-nappal foly­tatták átkelésüket. A fasisz­ták úszó aknákkal próbál­ták a hidat szétrombolni. Egy ilyen akna egészen a híd közelébe került. Amikor Eftimiu Croitoru román ka­tona látta, hogy a partról már nem tudja megakadá­lyozni az akna továbbjutá­sát,' a vízbe vetette magát és egy lapáttal tartotta visz­sza. Egv robbanás hallat­szott, majd minden elcsön­desedett. A szovjet és ro­mán katonák tovább folytat­ták átkelésüket a hídon, hogy tovább harcoljanak a győzelemért. Csupán a ro­mán hidászok közül hiány­zott egy katona: Eftimiu Croitoru, aki kötelességének teljesítése közben esett el. A Budapest felé vezető úton, a Szolnok felszabadításáért ví­vott harcokban mintegy 4000 román katona esett el; Tízezernél több hősi halott Budapesten A román csapatok súlyos harcokat vívtak a budapesti csatában. A dicsőséges szov­jet hadsereg oldalán ezek­ben a harcokban 3 román hadosztály vett részt 85 na­pon keresztül. Budapest há­rom védelmi övezetének az áttörése után a román csa­patok részt vettek az utcai harcokban is. Ezekben a harcokban nagy áldozatkész­ségről és leleményességről tett tanúságot Angelache Gheorghe, a 31-es ezred őr­vezetője. Az egyik támadás során az alakulat minden tisztje fegyverrel a ke­zében esett el. Ange­lache Gheorghe őrveze­tő ekkor az alakulat élé­re állt és tovább vitte a harcot a kitűzött feladat tel­jesítéséig. A 26-os ezred egyik zászlóalja igen súlyos harcot vívott a budapesti Főposta épületének felszaba­dításáért. A hős zászlóalj tisztjei és szakaszvezetői szu­ronnyal és kézigránáttal a kezükben indultak rohamra katonáik élén. A budapesti utcai harcokban 10 708 ro­mán katona és tiszt esett el. A Főposta épületének felsza­badításán kívül a román csapatok részt vettek a Ke­leti-nál'' audvar és több más középület felszabadításában. Köszönőlevelek a magyar falvakból Csodálatos harci tetteket vittek véghez a 2-es és 3-as román hegyivadász hadosz- | tályok katonái a Bükk-hegy­ség elfoglalásáért vívott har­cukban. Egy 4 zászlóaljból álló román alakulat hatal- ( mas hóviharban egyetlen éj- j szakán átkelt a Bükk-hegy­ségen, a fasiszta csapatok hátába került és visszavo­nulásra kényszerítette azo­kat, nagy veszteségeket okoz va nekik. A román hadsereg mind- j azokban a falvakban és vá- i fesokbaa, amelyeken átvo~l nult, nagy segítséget adott < a magyar polgári lakosság-< nak. A román csapatoki számtalan köszönő levelet < kaptak a helyi hatóságoktól I és a polgári lakosságtól. Az abonyi községházának; (m. s.) Természetes — s éppen a dol­gozó nép demokratizmusából fakad —, hogy a különböző munkahelyeken általá­ban bátran mondanak véleményt az em­berek. őszinte segíteni akarásból mutat­nak rá gazdag életünk némely fogyaté­kosságára, hogy azokat mind az egyén, mind a közösség hasznára megszüntes­sük. A Szegedi Kenderfonógyárban Schuszter Mária nagyon határozottan szóvá tette az üzem vezetőinek: nem he­lyesli, hogy már hetek óta a délutáni mü­1944 december 17-én^ kelt le- *szakba osztják be őt, s kérte, hogy vál vele a többi kozott ezeWct J. . _ , Drl • ,„ '„ írja: „A román katonák nem ellenségeink, hanem a ma­gyar lakosság barátai és jó­akarói, ezért szívünkbe zár­tuk és megszerettük őket. A román hadsereg kiérdemelte a magyar lakosság szerete­tét, megbecsülését és hálá­ját". Igen ékesszóló a szilvás­váradi községi tanács levele is, amelv rámutat arra, hogy az ott áthaladó román csa­patok élelmiszereket adtak a gyermekeknek és felnőt­teknek, orvosi ellátásban ré­szesítették a polgári lakos­ságot. Hosszú lenne felsorol­nunk azoknak a román ka­tonáknak a hőstetteit, akik vérüket hullatták a testvéri és szomszédos magyar nép földjén. A román csapatok ma­gyarországi harci tetteiről és hősiességéről beszélnek azok • a román és szovjet rend­jelek és kitüntetések, me­lyeket oly nagyszámban kaptak a román tisztek és katonák. A hitleri Németország el­leni háborúban való kato­nai és anyagi részvételével Románia a negyedik helyre került azok között az orszá­gok között, amelyek a fasiz­mus ellen harcoltak. ioztassanak ezen, mert jogos a panasza. A vezetők intézkedtek és a dolog annak rendje-módja szerint megnyugvással in­téződött el. S vajon az olyan munkásnők, mint Schuszter Mária meg merték vol­na-e tenni tizenhárom esztendővel ez­előtt, a tőkés idejében, az ilyen észrevé­telt? Nemmel kell erre felelnünk, mert akkor — 1945 előtt — nem a Schuszter Máriák demokráciája volt, hanem a tő­kés Wimmer Fülöpöké. Sorolhatnánk tovább az olyan példá­kat, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a dolgozó nép demokratizmusa erőtelje­sedik és szélesedik. A legkülönbözőbb ügyekben tesznek javaslatot, észrevételt a becsületes emberek. Életünkbe ivódott ez, nem találunk bennne semmi különö­set. Magától értetődő az is, ha egy mun­kás üzemrésze vezetőjét bírálja esetleges rossz intézkedéseiért. Vagy a tanácshoz fordulnak javaslattal, s felhívják a hatás­körébe tartozó hibára a figyelmet. Nem­csak jog, hanem kötelesség is, hogy a dolgozó emberek — bármilyen poszton is munkálkodjanak — segítsék észrevéte­leikkel, jószándékú bírálatukkal életünk előrehaladását. A dolgozó nép demokratizmusa rend­szerünk lényegének talaján áll. S legyen bárki, aki a demokratizmus szélesítésé­nek útjába akadályokat gördít — rosszul, megengedhetetlenül cselekszik. Vannak-e még olyan emberek, akik így, vagy amúgy csorbítják, visszaszorítják a de­mokratizmust? Igennel kell válaszolnunk erre. Tapasztalni olyan nem megenged­hető és tarthatatlan véleményt: »Aki a tanácsot bírálja, népi demokráciánk el­len lép föl«. S ezt a véleményt olyan esetekre és általában értik, amikor be­csületes, tisztességes emberek jószándé­kúan bírálják a tanács nagyra értékelt munkájának némely fogyatékosságát, s éppen azért, hogy azokat megszüntetve eredményesebben munkálkodjék. Vagy el­hangzott olyan megállapítás is, hogy; »Az igazgató, vagy más gazdasági vezető bi- J rálata szocializmusellenes«. A bírálók \ megint tisztességes emberek voltak, a jó­szándék vezette őket. Még felbukkani időnként olyan agyafúrt módszer is, < amely a bátor és tisztességes szándékúi bírálót »beskatulyázza«, kimondván rá a < megalapozatlan véleményt: revizionista, vagy szektás. Megtörténik, hogy az ész­revételt tevőt hetek múltával rossz mun-i kakörülmények közé helyezik, s »felfe-i dezik«, hogy »alkalmatlan« munkaköré-1 nek végzésére. Ezek a módszerek idege- < nek a mi rendszerünktől, s nagyon ke­ményen, határozottan lépjünk fel elle­nük. Elsősorban a kommunisták, s egész '< társadalmunk! A demokratizmus további növelésének 3 munkájában fontos, hogy a tiszta búzát • ne keverjük össze a konkollyal. Több • mindent jelent ez. Ne szegjük kedvéit még helyenként sem az emberek javasla-f tainak azzal, hogy megalapdzatlanul »be- • skatulyázzuk« őket és visszaszorítjuk • kezdeményező készségüket. S a konkoly • nem összekeverése a tiszta búzával azt is • teszi, hogy nem engedünk teret olyan * rosszindulatú, ellenséges elemeknek, akik t a »bírálat ürügyén« bár, de rossz szán- • dékból beszélnek. Nem jószándékból, se- • gíteni akarásból, hanem azért, hogy a bi- ? zalmatlanságot hintsék el. némely veze- • tők ellen; hogy a nagydobot megütve. ? kártevő módján megkíséreljék kikezdeni • népi demokráciánk egy-egy területét. Te-* hát az a helyes, ha szükséges, akkor néz- * zük meg, ki miért, milyen körülmények { között mond bírálatot. Ismét hangoztat- J juk azonban, megengedhetetlen a jászán- • dékú észrevételekre ráhúzni a »rendszer • elleni« fellépést, vagy más jelszavakat, s • ennek örve alatt akadályt rakni a de- f mokratizmus további terebélyesitésének, a dolgozó emberek véleménynyilvánító-! sának útjába. Az Űjszegedi Kender- Lenszövő Válla-1 latnál előfordult, néhány vezető a nem helyénvaló bírálatot is elfogadta azért, I hogy a látszatát is kerüljék a demokra­tizmus elfojtásának. Nem helyes állás­pont ez sem. Ha nincs igaza az észrevé­telt tevőnek, akkor ezt becsületes nyílt-1 Sággal mondjuk meg neki, s ha kell, ba- I ráti vitában tisztázzuk az igazságot. De \ úgy, hogy a tévedést elkövető — ez elő­fordulhat — ne rettenjen vissza a továb- • bi jószándékú kritikától. Haladjunk bátran a demokratizmus el­mélyítésének útján. S vigyázzunk, hogy '• ve keverjük össze a tiszta búzát a kon­kollyal. ************** Tt? KISTELEKI KÉPEK kupica pálinkái... flz ország több üzemében haszmiják a Szegedi Tudományegyetemen kinnlpiatt új anyagmeghatározó módszereket A földművesszövetkezeti szeszfőzdében még most is teljes az üzem. Sok kupica pálinka lesz abból, amit a homoki gyümölcsökből ősz óta itt főztek. Kovács Fe­renc bácsi az egyik főzőüstnél éppen a cefrére teszi fel a fedőt. El ég finorn-p az őrlemény ? A Szegedi Tudományegye­tem szervetlen kémiai inté­zetének dolgozói az oktató és nevelő munkán kívül főleg elméleti kutatásokkal fogal­koznak. Mégis gyakran olyan eredményekre is jutnak, ame tosabban állapítható meg: mennyi nitrogén kerül a pé­tisóval a talajba. Az intézet munkatársai elősegítik az uránlelöhelyek felkutatását is. Módszerük­kel a kőzetekben található lyek alkalmazása közvetlenül kismennyiségű urán is meg­segíti a gyakorlati munkát. határozható. Az összetört és Így például új nitrátmeg- vegyszerekkel oldott anyagot határozási eljárást dolgoztak ki, ami a műtrágyagyárak dolgozóinak munkáját köny­nyíti meg. Ezekben az üze­mekben ugyanis ellenőrizni kell, hogy a pétisó kellő mennyiségben tartalmazza-e a növények fejlődését gyor­sító nitrogént. Ennek megha­tározása korábban csaknem egy órát vett igénybe. A Sze­geden kidolgozott új eljárás­sal mindössze 10—15 percig tart, ugyanakkor sokkal pon­különleges festékkel keve­rik össze. Az oldat minél több uránt tartalmaz, annál sötétebb lesz. A színeződés mértékét műszerrel mérik, s az adatokból állapítják meg a kőzet urántartalmát. Az ivóvízben található flu­or mérésére. is új eljárást dolgoztak ki. Az újabb ku­tatások szerint ugyanis a víz fluortartalma összefügg a fo­gak szuvasodásával. Az új mérési módszer tehát egész­ségügyi okokból is fontos. fijf «tows • -v- HHHHH 1-KÍSS LT> . - . I) A Felszabadulás Tsz darálómalmában nagy a forgalom, sok az őrölni való. Horváth István azt vizsgálja: elég finom-e az őrlemény? Az ellenőrzés eredménye: meg­felel az előírásoknak NA PJAINK •««temu.il i. «1 - = 1 A z eset, ami itt alant szóba kerül, olasz földről S ü való. Hogy mégis magyar közmondást kell rá- g M citálni, annak az az egyedüli oka, hogy nincs kéznél = = ráillő olasz szólás. »Az alma nem esik messze a fájától« — tartja g jj a több évszázados magyar bölcsesség. Konkrétebben: 1 s Mussolini unokája — mégha Fabricio Ciano-nak hív- g I iák is ugyancsak nem fajzott el túlságosan vér- = f| rokonától. Őkelme az Újfasiszta Olasz Szociális Moz- g g galom oszlopos tagja — s a május 25-i, parlamenti g ü választásokon listavezetőként indul a livornói válasz- = p tókerületben. , g Apja, Galeazzo Ciano, Mussolini Edda nevű led- 1 gj nyának férje volt, hosszú időn keresztül a fasiszta g ü kormány külügyminisztereként tevékenykedett. Egy- M Ü szer azonban fellázadt apósa ellen s Veronában ki- g gj végezték. Fia természetesen ugyancsak fasiszta ma- 1 H radt, s mit tesz a »történelem«: egy párt jelöltje ő g Ü és apja egyik bírája. Ugy látszik, a fasiszták máig sem finnyásak... g = s máig is tiszteletben tartják őket bizonyos körök — g »neves« elődeik után. (mn) 1 TI fj J i i 11 f il H1 í 11H HH1H111111 JllHllFfFrfüliriHIHHkllJIf Irif JIIII1-I MJItáMWii U Jfti WM4I HJ H m tim iFprzjummii^m-mi^^ »fM^i^i^-tai

Next

/
Oldalképek
Tartalom