Délmagyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-22 / 69. szám

Szombat. 1958. március CtUluink H^MHOH Csak részben igaz... Március 7-én »Furcsa orvosi felfogás« cimniel cikk jelent meg lapunkban Varga Pálru: kenderfonógyári osztályvezető tollából. A cikkben a 11-es számú Kórház egészségügyi dolgozóit érte elmarasztalas. Ezután egy bizottság alakult amely klviz '.{jídta a cikkben felsorolt bíráló kitételeket. Riszt vett a kivizsgálásban a Textiles Szakszervezet területi bizottságának elnöpan reggel kapott meg a beteg az SZTK-ban. Ezért három órát kellett eltöltenie éjszakai kimerülése után. A beteg egy másik nő kíséretében, bár felöltözve, de mezítlábas cipőben, az amputáció folytán nagy lelki megrázkódtatás következtében, testi fáradságát és fáradalmait fokozottan érezve, feldúlva érkezett az üzembe és ellenőrző főorvos, dr. Balassa Miklós üzemorvos és a cikkben szóban forgó kit munkisasszony. A vizsgálat eredményeként a következőket közölték szerkesztőségünkkel: felindulásában közölte az ke, a cikkíró, továbbá üzemvezetővel, népiképpen dr. Uelch Olga SZTK- eitúlOTVa> a vale történt eseményeket E tényék alapján kérjük az igazgató-főorvos urat, intézkedjék, hogy a jövőben súlyosabb sebészeti elsősegélynyújtási esetekben éjjel a dolgozókat gyalog semmiesetre se bocsássák úrnak.« •Börcsök Andrásné üzemi baleseti ellátása az 1. sz. Sebészeti Klinikán történt, s csak az analógia folytán került megemlítésre, mert az amputáció után őt Is azonnal elengedték a gyógyintézetből. Miklós Istvánné esetében a kórház orvosi ellátása terén kifogásolnivaló nem merülhet fel, mert a beteget a legrövidebb időn belül, sebészileg tökéletesen ellátták. Ennek ellenére, emberi szempontokat figyelembevéve, nem tudtuk helyesnek találni azt az eljárást a kórházi ügyeletes orvos réPesti lajos t. b.-elnök. Varga Pálne osztályvezető. CLz elnök felesébe tejben Mamié Eisenhower, az elnök felesége a közelmúltban 3000 mérföldes zarándokúira indult az Arizona állam egyik hegyoldalán fekvő Elisabeth Arder.-féle »szépségtemplomba«. A 62 éves elnöknét két hétig tej fürdőkkel, ritka és drága krémpakolásokkal kényeztetik ebben a csodás intézetben. (A dokkmunkások feleségeit is így ápolják?) És ami a legszebb: mindezt ingyen. A kozmetikai intézet vezetője kijelentette, hogy -reméli, Mrs. Eisenhower jól fogja érezni magat és a kúrák eredményesek lesznek. A költségeket természetesen az Arden cég fedezi«. A szópség érdekében megtett repülőút az elnök repülőgépén 4500 dollárjába kerül az amerikai adófizetőknek. CLz ismeretien Zisza Megindul nagy iolyónk rendszeres tudományos kutatása Kellemes meglepetés: Két hét helyett 17 napi nyereségrészesedés a Szegedi Kenderfonógyárban A Szegedi Kenderfonógyár HHI dolgozói megkapták nyereszénől, hogy hideg téli éj- ségrészesedésüket. Elégedetszakán nem tartotta benn a ten vették tudomásul, hogy beteget a kórházban. Ez in- nem kétheti bérük van a d0k0,tJ,t,V0kla' teta" ^ThantmSnap/kt r>usz-vedooItásra is szükség resetük ami 100-1Ő0 forint volt, amit « következő m- körüli többletet Jelentett. Egymillió 574 ezer forint nyereség került felosztásra. A dolgozók közül a kapott összeg egy részét takarékba tették. A fiatalok többsége azonban a nyereségrészesedésből — mivel itt a tavasz — kosztümöt, tavaszi kabátot, cipőt vásárolt. Eurázsia és Amerika majd minden nagyobb folyója mellett kutatóintézet van, melyben elméleti és gyakorlati szakemberek tanulmányozzák különböző szempontok szerint a folyót és a közvetlen folyómelléket. Indokolt-c ezeknek a kutatóintézeteknek a léte? A művelt világban erre már régóta határozott -igen« a válasz. Gondoljuk csak meg, hogy milyen sok szállal kapcsolódik össze egy folyó és az a terület, amelyen keresztül fut. Rejteti kincsek, megoldásra váró problémák Azon túl, hogy a folyók még ma is igen fontos közlekedési útvonalak, a folyók vize felbecsülhetetlen kincset jelent öntözésre használva. De a folyók, partján szokták a vízvezetéki kutakat telepíteni, a folyók szolgálnak nyári fürdőzésre, adnak lehetőséget hatalmas tömegek csónaksportolására, a folyók fogadják magukba a települések, gyárak szennyvizét, hűtővizét, a folj'ók halainak még ma is van szerepük táplálkozásunkban. Es így lehetne ezt még elég hosszan folytatni. Könnyen érthető tehát, hogy a folyómellékek emberét érdekli a kérdés: milyen is az a folyóvíz, amit ilyen sokoldalúan hasznosít? Milyen szabad szemmel nem is látható parányszervezetek élnek benne, amelyek végső fokon, egy táplálékláncon keresztül a halak táplálékául szolgálnak? Milyen fokú a folyó -öntisztulása«, azaz mi. lyen mértékben szűnnek meg benne a beömlő szennyvizek Káros hatásai? Milyen kórokozók vannak a vízben! Milyen a viz kémiai összetétele, hogyan változik ez az évszakokkal, vízállással, hőmérséklettel és hogyan hat ez az összetétel, beleértve a lebegő hordalékot, is, a folyóvízben élő szervezetekre és az öntözött területekre? Milyen az árterek élővilága? Milyen a holtágak élővilága? Ilyen és hasonló problémák sokasága vetődik fel a folyóvízzel kapcsolatban. Es ezek a problémák megoldást, tudományos kikutatást várnak. Elmélet ós gyakorlat Míg a magyar föld tudományos felkutatottsága általában igen jelentős szintet ért el, a két legnagyobb folyónkról, a Dunáról és a Tiszáról meglehetősen hézagosak tudományos Ismereteink. Ha az előbb felsorolt kérdések bármelyike vetődik is fel a Tiszával kapcsolatban, arra bizony egyetlen szakember sem tud kielégítő, megnyugtató választ adni. A Tisza alapos tudományos megismerése hazánk tudományos megismerésének egy feltűnő hézagát töltené be és az elméleti eredmények egyben biztos alapot adnának a gyakorlat emberének a folyóval kapcsolatos praktikus kérdések megoldására. Ez a felismerés vezette a Magyar Tudományos Akadémiát akkor, amikor elhatározta, hogy a A

fnnlunlf unatkoztak az iskolában. Már lugiyuft egy hete nem nézett felijük az ördög se, fogalmuk nem volt, hogyan áll a front, tán még azt sem tudták, hogy a vörösöknek vagy a fehéreknek van-e nagyobb erejük Kazányban Folyt a szokásos csere-bere, szipka, dozni cserélt gazdát, néhányan csikkeket kaparásztak kitartóan a bokáig érő hó alatt az udvaron, de legtöbben nyitott szemmel feküdtek hanyatt a félig rothadt szalmán az ajtótlan, ablaktalan tantermekben. Nem lehetett volna egykönnyen megállapítani, hogy ki itt a parancsnok. Kiss Sándornak ugyanolyan piszkos és rongyos volt az öltözéke, mint bajtársainak, neki mégis külön szobája, volt, ha ugyan szobának lehet nevezni azt a szúk kis odút a folyosó végében. A foglyok között mindennek ő volt a megmondhatója, s ezt gyors észjárásának és határozott fellépésének köszönhette. Közepes termetű, jókötésű férfi volt, látszott, hogy egy ellenfél nem nagyon ellenfél neki. Csakhogy a kíméletlenül maró hideg őnála is erősebb volt, meg aztán a semmittevéstől is szenvedett, sehol nem lelte a helyét. Nagyokat ásított, de ez még nem változtatta meg a lélekölő egyhangúságot és az idő sem múlt szaporábban. Éppen azon törte a fejét, milyen formában lehetne elviselhetőbbé tenni ennek a kétszázegynéhány embernek a napjait, amikor kintről csörömpöltet, ló-horkanást és idegen beszédet hallott. — Ki itt a parancsnok? - kiáltotta valaki oroszul. Kiss Sándor kíváncsian lépett ki a nyitott verandára, hogy megnézze, kifélék érkeztek és mit akarnak. Meglepődve látta, hogy egy fiatal, kackiás bajuszú, vállpántos tiszt dirigál hétnyolc szakállas orosznak. Fehérek — állapította mf rögtön és magabiztosan odavágódott a pökhendi kis hadnagy elé, hogy ővele lehet itt tárgyalni. — A létszámot! — rendelkezett a kis hadnagy. — Kettőszáznyolc. — Másfél óra múlva újra itt vagyunk « pattogott a fehér tisztecske hangja. - Kaptok mindent, ami kell, teljes felszerelést és rögtön indultok a vörösök ellen. Ezzel kivágtattak az iskolaudvarról. — Maradtál volna az anyádban — mondta ki hangosan Kiss Sándor, amit az érzése diktált neki és ottmaradt egyhelyben, mintha leragadt volna a lába. Mit tPflfUPn? Mi° csak hiányzik, hogy mii ICgyClI í 6 Kolcsak seregébe vigye el az embereket. Pont 6, aki tizenkettő tavaszén ott verekedett a budapesti rendőrök ellen a felborított villamosok mögül. Nem, arról szó sem lehet, hogy felfegyverezze fogolytársait a bolsevikok ellen. Eszébe jutott, hogy nemrég még a kazányi várban tartózkodott a Vörös Gárda. Vajon ott vannak-e még? Már mozdult is, hogy odavonul az egész zászlóaljjal, de aztán legyintett. Minek vinné oda az embereket rongyosan, fegyvertelenül? Csak kenyérpusztítók lennének ott, pedig bizonyára a vörösgárdisták is szűkében emmnak az élelemnek. Meg aztán a fehérek is A FEHÉREK fegyverével eszrevennék az ilyen akciót és fuccs az egésznek. ügy döntött hát, hogy egyedül megy. A kazányi várat körülöleli a Kazanyka folyó vize, s csak körülményesen tudott oda bejutni. Az őrség Petuhov parancsnok elé akarta vezetni, cshkhogy az nem volt az irodában. Várni kellett rá, s Kiss Sándor idegesen számolta a perceket. Nem bánta volna, ha Petuhov megérkezéséig megáll az idő, mert mi lesz akkor, ha a fehérek hamarabb visszaérnek az iskolához. Végre kinyílt az ajtó és egy magas, csontos orosz nézett ki rá a szoba mélyéből egy cirádás tölgyfaasztal mögül. Belépett. Várta, hogy kérdezzék, de Petuhov csak intett, hogy mondja el, mi járatban van. Amíg előadta neki szándékát a magyar hadifoglyokkal, egyszer sem vette le róla nyugodt, barna szemét és közbeszólással sem zavarta Kiss Sándort. Csak akkor kezdte csóválni a fejét, amikor mindent megértett. Felállt az asztal mögül, széket fogott s a magyar hadifogoly mellé ült. — Minek nekünk kétszáz olyan ember, akinek se puskája, se lábbelije - mondta élénken. — Nekünk harcosok kellenek. Hirtelen megint felállt. — Hanem tudja mit, Kiss elvtárs ... Közelebb hajolt és suttogva mondta el, hogy szerinte mégis mit kellene tennt. Kiss Sándornak tágra meredt a szeme az ötlet merészségétói és rögtön bosszankodott is magában, hogy ez neki is eszébe juthatott Volna. De azért rendkívül tetszett neki a dolog és derűsen pislogott a borostás Petuhovra. — Rendben van — mondta és megrázta a feléje nyújtott kezet. Már inrllllt hifelé, amikor felötlött benmai IIIUUU ne, hogy a vállalkozásba könnyen beletörhet a bicskája. Hiszen nem bolsevikok az 6 emberei. Azután mégis olyan gondolata jött, hogy tőle függ minden. A katona vakon teljesít mindenféle parancsot. Az iskoláig alig egy kilométernyi volt az út. Kiss Sándor ezt úgy tette meg, hogy nem látott semmit azon az elképzelt jeleneten kívül, amikor megjön Koltfsak fennhéjázó hadnagyocskája. Kiokoskodta aprólékosan a tervet és mire az iskolához ért, úgy érezte, muszáj sikerülni a dolognak. Nem volt sok ideje, ezért mindjárt magához intett az udvaron két olyan embert, akiknek nagyjából már ismerte az elvét. Cigarettacsutkák után kotorásztak az ereszcsorgásban, de azért készségesek voltak. — Mihelyt • megkapjátok a puskát, rögtön felmentek a 'szobámba és ott vártok készenlétben! — mondta nekik Kiss Sándor. Azok megörültek ennek, mint a gyerekek. Beesett arcukra kiült valami mosolyféle, hogy végre történik már valami, hála istennek. HimiinililMNHMHHNIHI« De már jöttek is a fehérek, összesen tUen- ; két szánkóval vonultak be a kapun olyan lár- • mával, mintha nem is lettek volna vörösök a • városban. A kocsisok kiadósan abriktolták a • nagysörényű, busafejű lovakat és káromkodtak. ! Látszott az egész viselkedésükön, hogy csak g kénytelenségből katonáskodnak a hadnagy úr 5 keze alatt. A foglyok megrohanták a szánkókat és han- • gos öröm közben húzkodták lefelé róluk a pu- • fajkákat meg a bakancsokat. Hirtelen boldog- S sagukban nem is igen válogatták, kicsi-e, nagy-c, S hanem csak bújtak bele, hogy ne fázzanak• " Ellenben a fegyverekhez nem nyúlt senki. Kiss Sándornak el kellett kiáltania magát: — Puskát és tölténytáskát is! j AII/nm/nHntt mire a «<*nkók kiürültek. rtmuiiyuuuil, A foglyok egymást lökdös- \ ték, forgatták, nézegették és cserélgették a sap- \ kákát meg mindent, aminek nem jó volt a \ mérete. Ugy örültek a meleg holminak, hogy \ Kiss Sándor elérkezettnek látta az időt a cse- ! lekvésre. Szemét» rávillantotta a két kijelölt I emberre, akik eltűntek az épületben, aztán! odavágódott a hadnagy elébe. — Átveszem a parancsnokságot — harsogta ! katonásan. A kis hadnagyot váratlanul érintette ez, s ] önkéntelenül emelte szalutálásra a kezét: — Átadom a parancsnokságot. Vezényelje i embereit a... — Zászlóalj sorakozó! — sietett a parancs- j csal Kiss Sándor, s érezte, hogy az izgalom • egész testén végigpezsegteti a vérét. A foglyok, helyesebben most már ismét | katonák, kissé idétlenül mozogtak a bő és tö- \ retten holmikban, de azért összeálltak a sza- | kaszok. Az arcokról azonban lehervadt az { iménti jókedv, az emberek kezdték felmérni \ magukban, hogy mit jelent ismét lövészárokban ] hasalni, ölni is meghalni értelmetlenül. Kiss < Sándor legalábbis azt olvasta ki a révedező ; szemekből, hogy senki nem akart a fehérek • oldalán háborúzni. Most megszólította az elé- [ gedettségtől sugárzó Kolcsak-tisztet: — Hálával tartozom önnek! Fáradjon fel J egy percre a szobámba. A többi már könnyen ment. Amint a nyalka • hadnagyocska átlépte a küszöböt, kezét hátra- \ csavartik. Kiss Sándor visszalépett a verandára. \ ahonnan kiadta a parancsot, hogy a tizenkét j fehérgárdistától is szedjék el a puskát. Azok meg mintha csak erre vártak volna, egyszerre ! lökték magasba a kezüket. A magyarok amikor ! meghallották, hogy nem a fehérekhez, hanem • a bolsevikokhoz csatlakoznak, ismét nevetgélni! kezdtek, évődve böködték egymás mellét, s ! mintha a mozdulatukban ez lett volna: látod,! komám, ez mindjárt mis. S a zászlóalj kétszáznyolc puskával, teli tői- j ténytáskával, köpennyel, bakanccsal felvonult a • kazányi várba. Kit* Sándor akinek elmondás* alapján készüli J ez a kis elbeszélés. Szegeden, a Somogyi ulra 12. • szám alatt lakik. Szeretné, ha vflröskatona battársai. : akikkel együtt küzdött Kolrssk bandita ellen a • Szovjetunióban, életjelt adnának magukról. NAGY ISTVÁN 5 hazai folyókutatást és ezen belül a Duna és a Tisza kutatását fokozott támogatásban részesiti. Eredményes expedíciók A tiszakutatás egyes részterületein már az elmúlt években is értékes, eredményes kutatómunka folyt. Az egyénileg végzett kutatásokon kívül különösen jelentős volt az a két »expedíció«, az a két kollektív kutatóút, amit a legkiválóbb vízi szakemberek egész gárdája tett meg 1956 és 1957 nyarán a Tiszán, mozgó laboratóriumnak berendezett tanyahajón. Ezek az utak — amelyről annak idején a Délmagyarország is beszámolt — a vízügyi hatóságok lelkes, a tudomány érdekeit szolgáló támogatása révén valósultak meg. Kitűnt azonban, hogy sem az egyéni kutatások, sem az ilyen kollektív gyujtőutak nem hoznak kielégítő eredményt, ha a különböző tudományos munkák nincsenek koordinálva. Ezért a Magyar Tudományos Akadémia — a vízi kutatással fog. lalkozó szakemberek javaslatát jóváhagyva — Tiszakutató Bizottságot nevezett ki, amelynek az a feladata, hogy a Tiszára vonatkozó tudományos kutatómunkát szervezze, összefogja és irányítsa. Elsősorban, a biológiai és ehhez kapcsolódó kutatómunkáról van itt szó. A Tiszakutató Bizottság tagjai szegedi tudósok, s a tiszakutatá.snak Szeged lesz a központja, mint a Tisza »fővárosa«. Mag ar Tiszakutató Állomás terve A Tiszakutató Bizottság tagjai: dr. Kolosvéry Gábor egyetemi tanár, elnök; dr. Megyeri János főiskolai tanár, elnökhelyettes: dr. Uherkovlch Gábor akadémiai kutató, titkár; dr. Beretzk Péter ornitológus kutató és dr. Horváth Andor zoológus kutató. A Tiszakutató Bizottságnak egyik fontos feladata, hogy a Magyar Tudományos Akadémia döntése alapján és a helyi intézmények közül különösen a Tudományegyetem támogatásával létrehozza, majd a továbbiakban egyre inkább kifejlessze a Magyar Tiszakutató Állomást. Ennek létrehozásához és további fejlesztéséhez az Akadémia jelentős anyagi támogatást helyezett kilátásba, illetve máris nyújtja e támogatást. Az ugyancsak most létesülő Dunakutató Állomás létrehozásához az akadémiai támogatás mellé igen jelentős támogatást nyújt a Művelődésügyi Minisztérium és a Budapesti Tudományegyetem. Bizton remélhetjük, hogy a Szegedi Tudományegyetem ls felismeri a tiszakutatás országos jelentőségét és azt, hogy milyen megtisztelő feladat számára, ha ehhez a jelentős kutatómunkához erkölcsi és anyagi támogatást nyújt. Az eddigi igen kedvező tapasztalatok feljogosítanak arra a reményre, hogy a szegedi Móra Ferenc Múzeum kutatói és szegedi középiskolai tanár-kutatók, valamint az ország más városaiban élő lelkes szakemberek a jövőben is eredményesen veszik ki részüket a tlszakutatásból. Remélhetjük, hogy népköztársaságunk tudománytémogató politikája az elkövetkező években a tiszakutatásban is meg fogja hozni gyümölcsét: a szívünkhöz legközelebb álló magyar folyó, a mi szép Tiszánk a szakemberek lelkes munkája révén a legjobban megismert hazai vizek sorába lép. •