Délmagyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-16 / 40. szám

252 Vasárnap, 1958. február 18. SZEGEDI SZÉP SZŐ s***9®*540*0**®*'^^ m r- * x- • j b m ¥ p p m 1 m thdsdfchctfdfi egyik nap azt mond* ta nekem valaki, hogy írhatnék már valamit a fül. lentős emberekkel kapcsolatosan is, mert) Kovács Orzse válópere Biztosra is • veszem, hogy ! ez a jó híre holta napjáig i is fennmaradt volna, ha időközben nősülésre nem adja lassanként ez is olyan szokássá válik, mint a borivás. a fejét. Dehát, akkor megy a szamár is a jégre, amikor jól Gondolkoztam is rajta, hogy miként lehetne kifigurázni megy a sora. ezeket a hazudozókat, és főleg úgy kipellengérezni őket, Hogy mi előzi meg az esküvőt faluhelyen? — erről hogy mindörökké elmenjen a kedvük a hazudozástól. Szó- azt hiszem nem kell sokat mondanom olvasóimnak. Hál, val, nem volt egyszerű dolog. Azonban, ahogy ezen a té- mi volt akkor még régen, a felszabadulás előtt, midőn ez mán gondolkoztam, hirtelen eszembe jutott Kovács Orzse a történet is lejátszódott, amikor még a házasságok nemesete. Azt a történetet én még fiatal koromban hallót- csak szerelmi, hanem vagyoni alapon is köttettek?! Hátha tam, de igen szavahihető emberektől. Különben pedig még a lánynak is volt vagyona! Erről már jobb nem is szolgáljon mindennél világosabb bizonyossággal a törté- beszélni. Egyenlő a katasztrófával. net hitelére az, hogy az esemény szereplőit, Kovács örzsét Na, de ne vágjunk eléje semminek, mondjunk el minmeg Bagi Lacit, ismertem magam is. dent a maga rendjén. A dolgok rendje pedig az volt, hogy Hogy a dolgok velejére térjek, azzal kezdem, hogy aki a Bagi gyereknek tetszett a Kovácsék lánya. Igaz, szemreb dunántúli falusi viszonyokkal ismerős — különösen való lány is volt örzse. Piroslott az arca mint a rózsa, és Zalában és Vasban —, az nagyon jól tudja, hogy minden olyan szép kerekdeden domborodott a melle, hogy egyből falunak megvan a maga hőse. Ilyen falu-hős volt abban kísértésbe vitte az embert, ö sem volt magas növésű, az időben minálunk Bagi Laci. akárcsak a Bagi-gyerek. De így volt ez jó, legalább jobOgy kinézetre Laci nem tartozott az úgynevezett világ- ban összeillettek. No, meg vagyona is volt. így az akkori szép férfiak közé. Alacsony termete, egy egész picikét kari- idők felfogása szerint, méginkább egymáshoz valók voltak. Vára hajló lábszára miatt, delibb legényt is el tudott volna Tudniillik Erzsire is 15 hold várt, akárcsak a Bagi-gyeképzelni az ember falu hősének. rekre. Nincs is kizárva, hogy imígyen gondolkoztak mind De mi tette akkor hőssé és széppé? a ketten: "Nekem is 15 hold, neki is 15 hold, az együttesen Én azt hiszem, elsősorban az, hogy egyedüli gyerek harminc. Sok a cselédember itt a vidéken, majd csak elvolt a háznál, s így minden kizáróan őrája várt, az öreg dolgozgatnak nekünk. Elég lesz hát a harminc hold a Baginak mind a 15 holdja. Hej, de szép zsíros földek vol- boldogsághoz. S ha már erről beszélünk, azért azt is meg tak azok! Ez pedig nagy ajánló levél volt a felszabadulás kell mondani, hogy valamelyest örzsének is tetszett a előtt a lányok szemében. Ennek fejében igencsak haj- Bagi-gyerek. Imponált neki, hogy mégiscsak ő a falu hőse. landók voltak olyan csekély hibától eltekinteni, mint pél- Bár jártak többen is az udvarába, de azok nem tartoztak dául a mokány természet, vagy az enyhén-karikárahajló a módos legények közé. Így hát nem is csoda, hogy akkor, láb. Különben ls azt tartja a közmondás, ha a férfi egy midőn a választásra került a sor, az alacsony termet ellefokkal szebb mint az ördög, akkor már gyönyörű. nére is, a 15 hold föld értéke és minősége a Bagi-gyerekDe volt egy másik »erénye~ is Baginak: a verekedés, hez húzta a szívszerelem mérlegét. így kezdett azután Nem volt biz olyan legény a faluban, akit a Bagi Laci rendes kerékvágásba terelődni az udvarlási, majd a házasföldhöz ne tepert volna. Hét határra szóló híres verekedő ság szándékú ügy. volt.. Ha búcsú alkalmával elő kellett venni a csizma- Igen ám csakhogy nem azért vannak a vénasszonyok szárából a disznóölő kést. egész biztosan hazaig szalaj- a faiuban, hogy a házasság egyszerű legyen. Hej, de cifra tották őkegyelme vezetésével a szomszédos falut! Nem dolgok jöttek fel itt is. A rábeszélők, a lebeszélők, a mécsoda hát. ha ebbéli kiválósága miatt szelteben, s hosz- regkeverők, az ígérgetők, a bajkeverők és haszonlesők sokszában tudták a nevét, s ellenkezőleg mint ahogy az em- sok fajtája jntette a fiút, de kiváltképpen a leányt, brr gondolná, jó híre volt. Ezenkívül megyeszerte emleget- _ Máf £e js Hyen faluhírességhez mennél asszonyul? tek csalafinta észjarasa miatt. _ kezdte neki az egyik. • I — Ilyen országos lókötő nincs még a megyében! — ! folytatta a másik. S hogy ez miket csinál? Tánc alkalmáSval úgy szorongatja azokat a lányokat és olyanokat súg•dos a fülükbe, hogy a térdkalácsukig elpirulnak tőle. Hogy • azután a városban meg miket szokott művelni? Uram Sbocsá! S hogy még nem éri be ennyivel a szégyentelen!? : Ráadásul még el is mondja! • Az ilyen mondatok után a vénasszonyok mindig leisütötték a szemüket, hogy nagyobb legyen szavaik súlya. :(Én biztosra veszem, hogy fiatal korukra gondoltak). : A vénasszony-beszéd azután nem is maradt hatás nélS kül. Szinte két pártra szakadt a család. Végül még az • öreg Kovács is beugrott. Csaknem megpofozta egyszer a ' lányt, hogy ilyen semmirekelővel szűrte össze a levet, S mint a Bagi-gyerek. de a A ragon: A NAGYVILÁG című világirodalmi folyóirat a múlt év őszén műfordítói pályázatot hirdetett meg. A több mint ezer befutott pályamű elbírálása /lapján kitüntető dicséretben részcsíették és a magyar műfordítói gárda legjobbjai közé sorolták Csillik Lászlót, Gönczi Klárát és Gurszky Istvánt, akiknek neve nem ismeretlen a Szegedi Szép Szó olvasói előtt. Örömmel tölthet el a szegedi műfordítók országos viszonylatban elért szép sikere. Ez alkalommal közöljük Gönczi Klára egy Aragon műfordítását, mely szinten részt vett a műfordítói pályázaton Tjulipirót Láfri ének Lüla-madár járt eszemben, tullpiros lett a lég; Trillát szórva keres engem, s rajzik a sok semmiség Ami elmúlt újra éled, szembe tűz egy nyár heve S nádiigetjén tószegélynek máris hallik éneke. Igy is, úgy is zeng a dallam, zsong az ősiét, fölkavart, S napból hulló zivatarban dob zenéli ezt a dalt. Csoda fönt s lent ég s föld minden, ingó ékes tünemény, j Ügy látszik azonban, hogy ha az igazság nem is, de „AUntt. eleinkben, újra hang lesz s újra fény. í 15 hold föld ereje, minden erkölcsi gátlást legyőzött. S 5 midőn látták a haszonra leső vénasszonyok, hogy végképp • komolyra fordul a dolog, hirtelen hangot változtattak • ők is. • — Semmi baj, édes lányom! — mondták. — Menjél csak • hozzá nyugodtan. Abból a férfiből lesz a legjobb férj, aki : legénykorában kibolondulta magát. • Minden ment tehát szépen az útján. Végül is odáig • fajult a hibák dicsérgetése, hogy a leányház-beliek direkte Sörültek, hogy olyan istenverte szoknyás gyerek volt ez a sBagi Laci, mert legalább nős korában nem bántja majd • a másét. • De elősegítette az egybekelést azért más is. Így pél• dául a Bagi-család. Megígértek azok esküvő utánra fűt, s : fát. "Minden a gyerekeké-" — mondták. S ezekkel a szép S mondatokkal úgy leszedték az öreg Kovácsot a lábáról, •hogy végül is beleegyezett a házasságba. Két hónapra rá • meg is tartották az esküvőt, és csaptak olyan nagy lakoIszirom t dalmat, hogy azóta is keveset látott olyat a falu. Latja Ferkót, lam remegve, s ő csak Lillát lát bizony! j Az egybekelés ügye tehát megoldódott. Eddig a napig • nem is volt semmi hiba. De amikor a "tettekre* került a Fönt kering az trilli-trulli, száll csapongva, s nyíl hibáz; Ssor egyszerre bekövetkezett a baj. Bekövetkezett, mégFöldi gyermek megtanulja mit szomjúzik hü vadász. • pedig az első éjjelen... Jól sejtik!... Igen. igen, azért... • Mert ugyebár, szép dolog az a 15 hold föld, együttvéve a I harminc, de azért mindent ezzel nem lehet megoldani, í Olyan tüzes és gömbölyű faru fehérnépnél pedig mint • Kovács örzse volt. különösen nem. S Az első hét elmúlt, a második is elment, meg a har•madik is elkövetkezett. Napról napra kiábrándítóbb és • furcsább lett a dolog. Már érezte Kovács örzse is. hogy Sszép dolog ugyan a 15 hold föld, de önmagában a házasS sághoz kevés. A hatodik hónapban azután végleg elhstá•rozta magát, és az egyik reggel, irulva-pirulva mégiscsak • beállított a bíróságra, hogy elpanaszolja búját és baját... Az ügyvédek már elintézték a többit. Megindult a S mind mi szállott eleinkben, újra hang Szélkiáltó kisasszonyka útra szökken szép Lili, S szerte röppen pici szoknya, trulli-trilla-trillili. Könnyű szél fúj, s benne hintál tószülötte kismadár, Trilli-trulli ittasulva öt is küldi s zeng a táj. Halász Ferkó rég kileste, nyilat farag nagy a gond, Lapra surran egy szép este, s tóberekben elbolyong. Gyermekszíve Lillát űzi, s Lilla beljebb csalja csak Lágy trilláit ragyúrúzi, s kisvadócnak búja nagy. Liliomok nőnek arra, ahol gázol, s vadkacsák Sasbozótból szétzavara száz torokkal: csacskasag. Mind zajongnak szárnyra kelve, s dús színekben hány Erdőn lápon nő az árnyék, s meg se látja fut tovább Egő dacban ép a szándék, hogy lelöjje madarát. S Lilla füttyöng gyöngykacajjal, nádon himbál s neveti, Rátörő szia izmos karral mulatságra jó neki. Tudja régtől mi a sorsa, ha nem ő lesz ügyesebb. S lesse bárki cselt is hozva: élni vágyik s élni szebb. Röpke játék jó amellett s jön a fiú egyre még. Kedvtelése napja kellett, s ő futtatja szerte-szét. Nap lement már, halk sötét lesz, lápon halvány köd lebeg, {házasság^^ felbontásának pere i, az egyik napra azután be S apró ember bármi édes, kap madartól uj sebet. >s idéztek mindkettőjüket a targyalasra y í Fura helyzet volt! Az »illetékesek« kíváncsian neztek Lilli-lulli kis Lilének meghitt társa lesz az est, |a szemrevaló fiatal leányasszonyt, és sanda mosollyal ilS viszi Ferkót vágyó lélek, mellyel újton s újra kezd. Siették a hétfalura hős férfit, es a bontoperhez kapcsolt S orvosi bizonyítványt. Száll elé most Lilla, s távol csalja máris régi hang, j a bírák megértőnek mutatkoztak. Igyekeztek finoman Ferke mit se tud magáról, s űzi, hajtja ott alant. $ beszélni, és csak annyit, amennyit éppenséggel kellett. S Szóval, nagyon diszkréten történt minden. Csupán a tjja hajlik, s szór is egyre, de csak téveszt, célt nem ér,:végén volt vaiarnj oda nem illő. Az egyik bírót ugyanis S fürgeségnek tollas kedve: csöpp boszorkány élve el! Sannyira furdalta a kíváncsiság, hogy nem tudott neki elílenállni. Így szólt tehát Kovács Erzsihez: Dc most lám, a kisasszonyka szélörvényben rrted. | _ Mondja csak édes lányom! Hát ezt maga ezelőtt S egy zsombikról septen, nyomba' most célozna Ferfce meö-J nem tudta? • A szenti:, fiatal "kismenyecské* lesütötte a szemét és S zavartan felelt: Am a láp is mindig részeg, mikor táncot jár Lili, Gondol most is egy merészet trulli-trilla-trillili, S Ferke billen, zsombik pattan, szertehull a tóbilincs, Ráfortyan az iszapkatlan. Lilla röppen, Ferke nincs, S fent madárka máris tűnve, percnyi búcsút igy sikolt: "Trilli-trulli érte is kár! Bátor, víg fiúcska volt..." FUSSY LÁSZLÓ • — Hogy tudtam volna én, tekintetes bíróság, hiszen • Bagi Laci mindig olyanokat mesélt magáról, hogy a falu[ ban lassan már minden férfi féltette tőle a feleségét... • Hát, így van ez néha. kedves olvasóm! Ezért mondom • én,-hogy nem érdemes szót vesztegetni a füllentés embe: rekre, mert a valóság előbb-utóbb kiderül! I BÁNFALVI JÓZSEF TEGNAPI ÁLMOM Éjfélen szüntelen dúdolom versemet, agyvelöm verdesi kóválygó dallamom, agyvelőm zümmögi, kóvályog ajkamon, pirkadó hajnalon ködbevész. ellebeg ... Álomfeny-káprázat tükrözi homlokom, álmatlan éjszakán fényszemed feldereng, zökkenő szólamok rebbenő rímeket öltenek, ébredek érted vagy álmodom? Gondom és bánatom oldva már lelkemen, gyúl parázs lobbanás. rejtelem mámora, pezsgő dal mákonya. ámulat óbora s emléke, illata eltűnik csendcsen. Végtelen éjbe hullt illanó költemény, szívemből szőttelek, vággyal becéztelek, libbenő lágy szavak játszottam véletek, ertetek éltetett réveteg fény s remény. Ihletem — kék madár — incsclgön messzeszállt. gyötrelem mély sebét vésve a szív ölén. tévelygő rím vagyok, rímpárom várom cn. mint égre tárt tenyér, fellegek záporát. Egyetlen értelmet ébreszt egy érzelem: lelkemnek legmélyén csendülő szép zene lüktető ritmusa, dallama, kelleme, nélküle életem zordon és vértelen. Hajnalon fantomok hontalan, reszketeg árny-hada oldalog, ébredő fényözön hömpölygő árama bíborán rámköszön, ám szivem egyre csak rólad zsong éneket. s: GÖNCZI KLÁRA fordítása /erblizők NYÁRI KONYHA, eldugva a disznóól meg a góré közé. A füstben megállna a konyhakés, annyira sűrű. Fojtogatja a nyolcas petróleumlámpa amúgyis satnya, félénk kis fényét. Hiába csavarják fentebb a belet, csak vastagabban izzik tetején a parázs, a lángot meg mintha magaba szívná. Egy csepp kenyérhéjat kellene a lámpaüveg tetejére illeszteni, hogy felszívná úgy-ahogy a világosságot. Dehát ki törődik itt ezzel! Szitkok, köhögések és értelmetlen félszavak vesznek bele az aprócska helyiség vastag homályába. Keverés, emelés, osztás. E három mozdulat ismétlődik szakadatlanul körbe-körbe. Négy izzó szempár csapódik egymásba, ha sok ixm a -kasszában", mert akik itt kuksolnak, kúpot alkotva a fény körül, tökéletesen egyet akarnak: nyerni. Egy akaraton vannak, mégis teljesen idegenek egymásnak, mégis annyira parázslik bennük az egymás iránti gyűlölet, mintha megölő ellenségek volnának. Van is köztük egy, aki valamikor a lábát se törölte volna bele a másik háromba, most mégis összeverődtek. A megcsappant tekintélyű falusi úr és az elvnélküli toprongyosok kuporognak itt együtt, a kártya ördöge két marokkal szorítja a lelküket. Nem látnak, hallanak mást, csak azt, hogy miként -fest" és zizeg a felvett kártya. Ferblit játszanak. Itt az nyer, aki jobban győzi pénzzel, mert sok pénzzel el lehet ijeszteni a másikat, még ha bikaerős lapokat szorongat is görcsös ujjai között. KEVERÉS, EMEL Es, OSZTÁS. Az izgalom közel jár a tetőfokhoz, mert már hajnalodik, és a pénz lassan egy helyre vándorol, mintha vonzaná egymást. Aztán meg ilyenkorra megérkezhetnek a rendőrök és akkor fuccs a pénznek. Igencsak minden alkalommal szét szokták ugrasztani a társaságot. Addig szaglásznak a faluban, addig érdeklődnek a síró. átkozódó asszonyoktól, míg meglelik a közismert hazárdirozók búvóhelyét. Még annyi időt sem engedélyeznek maguknak, hogy kimenjenek szükségükre, mert nem lehet kimaradni egyetlen játszmából sem. Hazamenni? Esetleg csak abban az esetben, ha legalább kettő teljesen leég, illetve az utolsó fillérig kifosztják őket. Mert íratlan törvény ugyan kártyakörökben, hogy a nyertes fél addig köteles játszani, míg a vesztes fél kívánja, viszont az is vasszabály, hogy a pénzt le kell szurkolni. Hozomra senki nem köteles tovább osztani. Mivel azonban a szerencse forgandó, már szombat este óta gyötrik egymást és önmagukat. Alig félóra, és már megvirrad hétfőre. Aki nyereségben van, azért nem hagyja abba, mert még többet remél nyerni. Aki meg bukik, azért csikorgatja elszántan a fogát, azért nem lép ki a játékból, mert mindenáron vissza akarja nyerni pénzét. Egy a fontos a partnereknek: Kifosztani egymást. Aki még nem látott ilyen lélekőrlő és alantas ösztönt tenyésztő valamit, mint a ferbli, az nem tudja, hogyan lehet embernek teljes közömbösséggel viseltetni minden szép iránt. Ha véletlenül szólna a rádió, szinte tébolyult dühvel kapcsolná ki az, akinek megjárja lapja volt, mégis betropált vele. Olyan nincs, hogy a játszófelek megtűrnének bármilyen értelmes beszédet, ami nem a kártyával kapcsolatos. Csak ezeket a szavakat hallani: vizi, májzli, pesszer, valc. S csak az érti, aki a játékot érti. EPPEN AZ OSZTJA a lapokat, aki előtt halomban magasodik a pénz. A homloka sötét redőkbe gyűrődik, a keze alig észrevehetően remeg. A jobboldalán ücsörpő páciens azt sziszegi, hogy májzli, és hanyagul asztalközépre tol egy félmarék forintost. Az osztó is benne van a játszmában, hiszen a makk ász és a makk felső ment neki. Amikor leosztotta mind a négy lapot, meghívja, pedig nem kapott az első kettőre semmit. Sok pénzt hiv. az ellenfél megijed és nem meri megadni. Ezzel el is bukta az egészet, pedig sokkal jobb lapja volt, mint amannak. A nyerő besepri a pénzt, őneki meg tilos megnézni, milyen volt a kártyája. ölni tudna. Köhécselés. Két cigaretta ég az asztal szélén, füstölög, barnára égeti a deszkát, mert nem szíviák őket. a lámpa pislog, nemsokára kifogy belőle a szusz mint a kártya meoszállottaiból az emberiesség utolsó vonása NAGY ISTVÁN