Délmagyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-09 / 34. szám

Vasárnap. 1958. február 9. 7 Szegeden is megkezdődött a vita a Szakszervezetek alapszabálytervezetéről ELSŐKÉNT BZ SZMT TŰZTE NAPIRENDRE fl TÉMÍT Mint már csütörtöki hír­adásunkban közöltük, a Szak­szervezetek Csongrád megyei Tanácsa rendkívüli elnök­ségi ülésén vitatta meg a Magyar Szakszervezetek alapszabály-tervezetét. Az alábbiakban részleteket köz­lünk az időszerű vita anya­gából. Drajkó János elvtárs, a SZOT Előadó Iroda munka­társa tartott rövid tájékoz­tatót az új alapszabály-ter­vezetről. Bevezetőben ismer­tette az új és régi alapsza­bály közötti tartalmi és for­mai különbséget. Tartalmi szempontból az új tervezet jelentős változá­sokat tükröz. Ezek közül a leglényegesebbek: tisztázza és lerögzíti a szakszervezetek helyét és szerepét a kapita­lista, valamint a szocialista viszonyok között és egyben megjelöli a szakszervezetek feladatait is. A másik lényeges tartalmi változás, amely az egész tervezetben már első olva­sáskor is szembetűnő, a szakszervezeti demokrácia nagyfokú kiterjesztése. Melyek az új tervezet leg­lényegesebb pontjai? Az egyik: a bevezető két pontja határozottan kimondja, hogy a Magyar Szakszervezetek, mint a munkásosztály leg­nagyobb tömegszervezetei, támogatják és erősítik a munkásosztály hatalmát, munkájukat az MSZMP iránymutatása alapján vég­zik. Ez tette szükségessé azt is, hogy a tervezet a koráb­biaktól eltérően rögzíti: "a Magyar Szakszerveze­tek a Hazafias Népfront keretében részt vesznek az államhatalmi szervek meg­választásában, a népi ha­talom megerősítésének munkájában*. A szakszervezeti tagság jo­gaival és kötelességeivel fog­lalkozó rész több új problé­mát vet fel. Magasabb kö­vetelményeket állít tagjaival szemben. Kimondja, hogy elbírálni az ü. b., vagy egyes tagjainak tevékenységét, megszabni számukra a fel­adatokat. Itt döntenek a munka alól mentesítettek számáról és funkciójáról is. A tagok nevelése, szervezése mellett megfelelő jogokat is biztosít a bizalmiaknak. Egy­részt azzal, hogy besorolások, jutalmazások, segélyek stb. kérdéseiben javaslattevő joguk van, másrészt egyeztető bizottsági, vagy fegyelmi tárgyaláson véleményt nyilváníthatnak tagjaikat érintő kérdések­ben. Lehetne még sorolni a ter­veset egyéb fontos pontjait is, mint például a szakosz­tályok szerepe, jogai stb. Kö­zös lényegük, hogy a szak­szervezeti munkát az egész tagsággal együtt végezzék a választott vezetők, illetve vá­lasztott szervek, amelyeket e?er és ezer munkás és al­kalmazott áldozatos társadal­mi munkája támogat. A centralizmus erősítése szempontjából lényeges, hogy az egyes szakszervezeteknek lehet külön alapszabályuk, amely kifejezésre juttatja az illető szakma sajátosságait, de ezek a szabályok nem állhatnak ellentétben a Ma­gyar Szakszervezetek alap­szabályaival. Végül a tervezet egyes hiányosságaira és a szöve­gezés helyenkénti pontatlan­ságaira hívta fpl a figyel­met. Ilyen többek között az első fejezet 3. pontja, amely a bérkérdésnél nem veszi fi­gyelembe a szakszervezetek javaslattevő, egyetértési, il­letve ellenőrzési jogát, ami a gyakorlatban már létezik: Nem elég szabatos többek között a tervezet 36. pontja sem, amely a felsőbb szak­szervezeti szerv hatáskörét félreérthetően rögzíti. A bevezető után az elnök­ség tagjai élénken vitatták az egyes fejezeteket. Az elhangzott vita azt tük­rözte, hogy az elnökség tagjai hozzászólásaikban annak feltárására tőreked­tek: hogyan és milyen szervezeti módszerekkel le­szakszervezetl tag lehet az. hetne a szakszervezetek munkáját még demokra­aki a munkáshatalmat el­ismeri, illetve a szocializ­mus építését támogatja. Ugyancsak a követelmények megemelését jelenti, hogy te­rületi és központi vezető szervekbe az választható, akinek 3 éves tagsága van, a Szaktanácsba pedig 5 évi tagság szükséges. Több pont foglalkozik a tagok jogainak bővítésével. Tisztázza a tervezet a fo­lyamatos tagság kérdését is. A katonai szolgálati időt, ha előtte szakszervezeti tag volt, be kell számítani a tagsági időbe. Az idénymunkások és alkalmazottak is megtarthat­ják folyamatos tagságukat — az illetékes szakszervezet központi vezetősége által elő­írt feltételekkel —, ha a kö­vetkező idényben is dolgoz­nak. Rendezi a tervezet a kisipari szövetkezeti tagok tagságát is. Az új tervezet külön feje­zetben foglalkozik az üzemi szakszervezeti szervek mun­kájával, tevékenységével — külön kiemelve a bizalmi csoportok, illetve a bizal­miak rendkívül fontos tevé­kenységét. Többek között ki­mondja, hogy -a Magyar Szakszerveze­tek tevékenységének zöme a tagság társadalmi mun­kaiára épül.. .*, továbbá a taggyűlésekkel foglalkozva kimondja, hogy •az alapszervezet legfelsőbb szerve a taggyűlés, amelyet rendszeresen, de legalább ne­gyedévenként meg kell tar­tani*. E taggyűlés hivatott tikusabbá, még alaposabbá tenni. rupcln ellen. szavazategyenlőséggel mind­két javaslatot a SZOT-hoz továbbította. Juhász József elvtárs, az SZMT elnöke mondotta el a következőkben véleményét az alapszabály-tervezetről. Több szervezeti lehetőséget és biztosítékot kell adni a szakszervezeti demokrácia fejlesztésének. Ezen belül és Nagy Máté elvtárs, a Köz­alkalmazottak Szakszerveze­tének megyei elnöke java­solta a 4. pontba: a szakszervezetek követ­kezetcsen harcolnak a kor­mindenekelótt az alapszer­vezetek önállóságának nö­vekedését kell biztosítani. Ezért az alapszabályban kell gondoskodnunk arról, hogy a szakszervezeti tagság va­lóban élni tudjon konkrét de­mokratikus jogaival. Ezért javasolta: mondja ki a ter­vezet, hogy a szakszervezeti bizottság elnökének az a dolgozó választható, aki leg­alább két éve tagja a szak­szervezetnek, és az alapszer­vezetben valamilyen társa­dalmi tevékenységet fej­tett ki. Az alapszabály kimondja, hogy negyedévenként rend­szeres taggyűlést kell tarta­ni. Javasolta a tervezet ki­egészítését azzal, hogy a taggyűlés összehívásáról a szakszervezeti bizottság dön­tése alapján az elnök gon­doskodjék. Továbbá: a szak­szervezeti bizottság a tagság elé köteles terjeszteni az egész tagságot érintő tervét és elgondolásait, a szakszer­vezeti bizottság beszámoló­ját félévenként, valamint a szakszervezeti bizottság költ­ségvetését és a számvizsgáló bizottság jelentését. Az új szervezeti szabály­zat tervezete lehetőséget ad arra, hogy ha a tagság egyharmada kívánja, rendkívüli tag­gyűlés hívható össze. Hogy a tagság e jogával élni tudjon, javasolta: az alapszabály mondja ki: a) a tagság egyharmada kívánsá­gának kell tekinteni a bi­zalmi testület kérését is; b) a szakszervezeti bizottság minden dolgozó indítványát, amelyben rendkívüli taggyű­lés megtartását kéri, köte­les bizalmi testület elé ter­jeszteni. Javasolta továbbá, hogy az alapszabály mondja ki: a számvizsgáló bizottság az alapszervezet bármely tagjának panaszára köteles megvizsgálni a szakszerve­zeti bizottság pénzkezelését, vagyontárgyainak megóvását Az ellenőrzés eredményei­nek rendszeres nyilvános­ságra. hozatalával növeked­nék a társadalmi ellenőr­zés. a tagság állandóan fi­gyelemmel kísérhetné a Továbbiakban a 32. pontot a következő szövegezéssel ja­vasolta kiegészíteni: A szakszervezeti alapszer­vezetek fontos feladata, hogy szervezzék a doigo­zók között a tudományos szocializmus tanításainak ismertetését. Élénk vita követte még a tervezet 21. pontját, amely kimondja, hogy kisipari szö­vetkezeti tag nem lehet a szakszervezetnek tagja. Az elnökség javasolja, hogy a szövetkezetben eltöltött időt is számítsák be a szakszer­vezeti tagságba, ha előbb szakszervezeti tag volt. A legnagyobb vita a ter­vezet 36. pontja körül folyt, mely előírja, hogy minden olyan szakszervezetnél, ahol a tagok létszáma meghaladja a 25 főt, a munka végzésére kétévi időtartamra szakszer­vezeti bizottságot választa­nak. Akörül alakult ki vita, hogy a taggyűlés üzemi bi­zottságot válasszon-e, vagy személy szerint válassza meg az üzemi bizottság tagjait, illetve elnökét. Az elnökség befizetett járulékok fel­használását. Az elnökség ez utóbbi ja­vaslatot a vitában úgy mó­dosította, hogy a számvizs­gáló bizottságok legyenek alárendelve a felsőbb válasz­tott szakszervezeti szervnek. Az SZMT elnökségének vi­tája és e vita nyilvánosságra hozása nagymértékben elő­segíti a területi és üzemi bi­zottságok, illetve minden szakszervezeti tag számára az alapszabály-tervezet ala­pos megvitatását, amely a következő időszakban a Ma­gyar Szakszervezetek tevé­kenységének szervezeti alap­ját adja meg. XsLLZSikCL na$y nap/a Nagy nap volt a teg­napi nap. Hogy milyen nagy, csak akkor tűnt fel nekem, mikor haza­felé menet találkoztam az utcánkban lakó^gyik szépséggel, Zsuzsikával, aki igazán nem minden­napi jelenség. Szőke ha­jában mindig leng, mint effV játékos, kedves bó­bita, a halványkék sza­lag, amit a nagyanyó gondos keze köt regge­lente pilleszárnyú cso­korba. Nagy, kék sze­mei okos és máris ha­miskás fénnyel sugá­roznak, ha szóbaáll oly­kor az emberfiával — ebbe a kitüntető hely­zetbe a fiam révén ke­rültem, aki többrend­belileg megvédte a haj­húzástól, s más, efféle férfias támadásoktól Zsuzsát —, és ha szó­baáll, hogy tud beszél­ni! Ebben a tekintetben már valódi felnőtt, és úgy is mondhatnánk, utolérhetetlen típusa ne­mének. Egyszóval: ballagtam hazafelé a régi szegedi nagyok példájához iga­zodva. (Tömörkény Ist­ván tanítgatta híveit, mondván: Ugy szép a legény, ha ballag.) Eme ballagásban egyszerre megáll előttem egy kék­bóbitás, szőke szöszmő, a bóbita alatt két ra­gyogó-csillogó drágakő­vel. Megáll, úgy, hogy majdnem kersztülbu­kom rajta. Kacarászik erre, és az orrom elé dug valamit. — Ehol-e! Ezt tessék megnézni! Nézem, hát egy érte­sítő. Mit nézzek én ezen? — gondolom. — Na, nézze már, mert sietök! Mit tehet ilyenkor az ember? Enged, így hát én is megnéztem az ér­tesítőt. Akkor döbben­tem rá, hogy ma mi­lyen nagy nap van. Zsuzsa élete első bizo­nyítványának megmuta­tásával tisztelt meg en­gem, ami már maga is nagy dolog, de ha hoz­závesszük azt, hogy ez a bizonyítvány olyan, aminél jobbat már a szó szoros értelmében nem lehet megérdemel­ni, Zsuzsa még külön ünneplést is érdemel. Gratuláltam hát Zsu­zsának, két cuppanósat nyomva azon nyomban, ott, a nyílt utcán, a vil­logó drágakövek alatt kifeslő két rózsára. Zsuzsa boldogan adta vissza, még át is ölelt, s azután rohant haza­felé, Sokáig néztem utána, még akkor is, mikor már belibbent a kapu­juk alatt. Aztán hazaballagtam, hogy megírjam ezt az üdvözletet, ami nem­csak Zsuzsának szól, hanem annak az ezer­négyszázhetven szegedi kisiskolásnak, akik teg­nap délben kaptak ke­zükbe kis életük folya­mán először olyan bizo­nyítványt, amit munká­val érdemeltek ki. Holnap már hétköz­nap lesz. Elmúlik az ünnep varázsa, de mi ne feledjük el e kicsi­nyek nagy gondjait. Se­gítsük őket mindnyá­jan, hogy egész életük­ben, mindig jó legQen a bizonyítvány! Kiállítást rendez a járási tanács szakszervezeti bizottsága Érdekes kiállítást szervez a Közalkalmazottak Szak­szervezetének járási bizott­sága. A járási tanács dolgo­zóinak kézimunkáit, fényké­peit, rajzait, festményeit mutatja be ez a kiállítás, amelyet a szakszervezet a nőtanács és a KISZ együtt­működésével szervezett meg. Negyvenhét új tagot vettek fel a szegedi termelőszövetkezetekbe A Felszabadulás Tsz-be 24 személy lépeti be A legjobban dolgozó szegedi termelőszövetkezetek az elmúlt év vegén, a, zárszámadások elkészültével több egyéni parasztot hívtak meg. E látogatások alkalmával be­számoltak a termelőszövetkezetek ez évi eredményeiről, a lehetőségekről, a termelőszövetkezetek terveiről. Az ellenforradalom hatására kilépett volt termelőszö­vetkezeti tagokat sem hanyagolták el. Alkalmat találtak az ezekkel való foglalkozásra is. A szegedi termelőszövetkezetek ilyen vonatkozású munkája, az a körülmény, hogy kapcsolatot igyekeznek kiépíteni a város egyénileg gazdálkodó parasztságával, valamint a kormány, fokozott segítsége a termelőszövet­kezeteknek, a termelőszövetkezetekre vonatkozó nyugdíj­rendelkezések stb. máris eredményt hozott. Szegeden az elmúlt két hónapban szaporodott a ter­melőszövetkezetek tagsága. A Dózsa Termelőszövetkezetbe kilenc, a Szabadság-ba kettő, a Táncsics Termelöszövetf kezetbe három, az újszegedi Haladásba kilenc, a Felsza­badulás Termelőszövetkezetbe pedig huszonnégy személy lépett be. Az első típusú Búzakalászba is voltak jelentkezők. Jó­járt Lajos tizenegy. Juhász János hat katasztrális hold földet vitt be. Itt összesen hét belépő volt, huszonnyolc katasztrális hold földdel. A fentiek szerint tehát a harmadik típusú termelő­szövetkezetekbe negyvenhét új tagot vettek fef Szegeden az elmúlt hetekben. Több kérelem felett még most dönt majd a termelőszövetkezetek tagsága. Szegeden vezényel LU1GITQFFOLQ Nemrégiben érkezett ma­gyarországi vendégszereplés­re Luigi Toffolo, a velencei operaház karmestere, a fi­renzei filharmonikusok veze­tője. Művészetét alkalma lesz megismerni a szegedi zenekedvelő közönségnek is. Pénteken, február 14-én ugyanis a Szegedi Nemzeti Színházban vezényli a Pil­langókisasszony előadását. E bemutatónak még egy művé­szi eseménye lesz: Cso Cso­szánt — az e szerepben Sze­geden már oly sok sikert aratott — Papp Júlia, érde­mes művész, az Állami Operaház tagja énekli. A pénteki vendégszereplés kapcsán egyébként még any­nyit el kell mondanunk Tof­folo mesterről, hogy már magyarországi vendégszerep­lése előtt is nagy érdeklő­déssel fordult a magyar ze­nei élet felé. Nemrégiben dirigálta Triesztben Kodály »Kis misé*-jét. Értesülésünk szerint, hazatérve Massenet »Thais*-ának felújítására ké­szül, a velencei operaházban pedig még ebben az évben Wagner egy fiatalkori ope­ráját vezényli majd. Tizennyolc éves korig mindenkit beoltanak I gyermekbénulás elleni védőoltásokat hétfőn folytatják Szegeden A járási tanács dolgozóinak sokoldalú érdeklődését bemu­tató kiállítás február Il-én nyílik meg és szombatig, 15-ig lesz nyitva. A szak­szervezet kis ünnepséggel zárja be a kiállítást és a legszebb munkák kiállítóit megjutalmazza. Az egészségügyi kormány­zat áldozatkészségéből lehe­tővé vált, hogy gyermekbé­nulás elleni védőoltásban részesítsék mindazokat a korosztályokat, amelyek még fogékonyak a betegség iránt. Szegeden eddig mintegy 11 ezer gyermeket oltottak be. A közelmúltban történt vé­dőoltások ideje alatt átérez­ték a szülők azt a felelőssé­get, amellyel gyermekeiknek tartoznak. Az oltásra kije­lölt egyes korcsoportokban közel száz százalékos volt a megjelentek száma. Különö­sen vonatkozott ez a meg­betegedés szempontjából leg­inkább érdekelt 1—3 éves korcsoportokra. A további korcsoportok oltásánál ez a felelősségérzet mintha kissé csökkent volna, azonban még így is a veszélyeztetet­tek több, mint hetvenöt szá­zaléka megjelent. Az újabb oltóanyagbehozatal révén le­hetővé vált, hogy mindazo­kat, akik még nem voltak oltva, védőoltásban részesít­sék. Szegeden hétfőtől kezd­ve oltják mindazokat, akik 1940. január 1. után szület­tek és védőoltásban még eddig nem részesültek. Az oltások rendje a következő­képpen alakul: Február 10—28-ig azon is­kolák-, óvodák-, bölcsődék­be járók első oltása, akik még nem kaptak oltást; Február 19—20-án de. 9— 12-ig, du. 3—7-ig a lakhely szerint illetékes egészségvé­delmi tanácsadókban, azok az 1940. január 1-től 1957 február 28-ig születettek el­ső oltása, akik nem járnak iskolába, óvodába, bölcsődé­be és még eddig oltva nem voltak; Március második felében a fenti csoportok második oltása és az 1957. március 1. és augusztus 31 között szü­letettek első oltása; Április második felében az 1957. március I és augusz­tus 31 között születettek má­sodik oltása és mindazok harmadik oltása, akik 1957­ben az első-második oltást megkapták; Novemberben mindazok­nak harmadik oltása, akik ebben az évben kapták meg az első, második oltást. Felhívjuk a szülök figyel­mét arra, hogy azokat a gyermekeket, akik sem óvo­dába, sem általános vagy középiskolába nem járnak, a hirdetményben feltünte­tett helyre vigyék el. Téves az a felfogás, hogy aki egy­szer átesett a gyermekbé­nuláson, az már többször nem betegedhet meg ebben a belegségben. A gyermek­bénuláson átesett egyén csak azon típusú törzs ellen bír védettséggel, amelytől megbetegedett. A többi törzs iránt még fogékony lehet. A védőoltásoknál felhasznált oltóanyag azon típusok el­len nyújt védettséget a szervezetnek, amelyek jelen­legi tudás szerint megbete­gedést idéz elő emberben. Ezért ajánlatos, hogy a gyermekbénulás bármelyik formáján átesett gyermeket is részesítsék védőoltásban. Ismételten ki kell hangsú­lyozni, hogy nagy felelős­séget vállal magára az a szülő, aki nem használja ki a jelenlegi lehetőségeket és elmulasztja gyermeke beol­tását. Nem kell félni sem­miféle- komplikációtól, mert az elmúlt oltások alkalmá­val bebizonyosodott, hogy az oltások veszélytelenek. Egy­általán nem biztos, hogy a járvány terjedésére alkal­mas nyári hónapokban nem látogat meg bennünket is olyan mértékben ez a beteg­ség, mint amilyen mérték­ben az ország északkeleti részein az elmúlt időkben fellépett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom