Délmagyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-09 / 34. szám

Vasárnap. 1958. február 9. 5 Étterem, kisvendéglő, italbolt Néhány gondolat a szegedi vendéglátóipar problémáiról, a szombati-vasárnapi túlzsúfoltság enyhítéséről Szombat este, vasárnap ott újra nagy éttermet, vagy ipar nem járja ezt az utat, este rendszerint zsúfoltak a kávéházat kell létesíteni. (A de nem tesz elegét, hogy a város központjában levő ét- kávéház esténként zenés szombati-vasárnapi zsúfolt­termek, vendéglők. Ilyenkor étteremszerűen üzemelhet.) ságot csökkentse azáltal, kell tennie előre az egész magyar társada- tuk a népi ellenőrzés létrehozásáról szóló tör­I; lomnak a takarékosság és a közvagyon meg- vénnyel, s bizonyosak vagyunk benne, hogy I' óvása tekintetében. Különös hangsúlyt ka- az eredmény nem marad e). Rendkívül szük­pott ez az országgyűlésen, ahol a kormány- ségcs a tolvajok és a tékozlók elleni radikális elnök beszámoiója és a képviselők felszóla- intézkedés, mert amíg ezek a veszedelmes lnsa egyaránt előrehaladásunk elengedhetetlen emberek azt tapasztalják, hogy esak szidjuk szűknek bizonyul a Kele­men utcai volt Hági, a je­lenlegi Tisza Étterem; a Széchenyi téri Alföldi Étte­rem, a Takaréktár utcai Ha­lászcsárda hogy korszerű kisvendéglő­ket hozzon létre, az érdek­lődést a meglévőkre felkelt­se, illetve a meglevők veze­Ez a fenti út meglehetősen tését úgy javítsa, hogy újra rögös, a tanácstól Bel keres- "divatba jöjjenek*. A két „típust' kibővíteni megóvását haladjon a mutató görbe továbbra is lefelé különbüző gazdasági, termelési Az este nyolc óra, vagy kedelmi Minisztériumig, több a Kossuth Lajos sugárút a színház, a késői mozielö- szervnek kell együttmóköd- elején a volt Megának tu­-adás után egy kicsit szóra- nie és — anyagi áldozatot domásunk szerint — több kőzni vágyó ember ilyen hoznia. Az út azonban jár- olyan helyisége van még, esetben dühösen fakad ki: ható és eredményekkel is amit berendezve, kisvendég- kimutatásokon >-Az örödgbe! Hát hova men- kecsegtet. lővé lehetne átalakítani, ha;; jünk?* Egy-két pohár bort A mási út az úgynevezett már a tejivó létesítésének ugyan állva is megihatna kisvendéglők létesítése. En- gondolata nem népszerű a valamelyik italboltban: a nek Szegeden vannak ha- Vendéglátó Vállalat előtt. A postával szemben a volt gyományai. Aki Szegedet Rózsafához hasonlóan aÉmég mindig •élhetnek — sőt néha sajnos, jól Sándor vendéglő helyén levő csak egy kicsit is ismeri, kjjlső területeken is lehetne élhetnek — közöltünk olyan emberek, akik "kettesben*. vagy a Köl- nyolc-tíz ilyen, jó konyhá- kisvendéglőt létesíteni (ter­csey utcai Bajcsy-Zsillinszky val, kisebb helyiségekkel, mészetesen a kerületi taná­utca sarkán a "négyesben* kis létszámú személyzettel csok, támogatását igényel­de ez kevés. Zenét szeretne működő vendéglőt sorolhat ve) A Szent jstván téri Bú­hallgatni, egy bácsiszelet fel, amelyek a nagykörúton za Étteremre, a Népkert sori asztali fehér és belül működtek a felsza- Liget-vendéglőre stb. ugyan­után az nagy szóda társaságában badulás után. Sajnos, ezek csak nagyobb gondot, kell csendesen elbeszélgetni egy- a vendéglátóipari egysegek fol.dítani két órácskát.:. Szegeden az elmúlt években Ilyenkor mindjárt felve- elsorvadtak, mert a szocia- Olcsón, hangulatosan tődik- valahogy segíteni lista vendéglátóiparban — ... , kellene a szegedi vendéglá- Szegeden, de másutt is - Az uj, nagy letesitmenyek tói páron, hogy ezek a visz- két -típust* szorgalmaztak, helyett, ez a járhatóbb es Ságok megszűnjenek. Az olyan nagy éttermeket, "hamarabb* ut es ehhez a Tt'éh - H.,„;rnS mint a Tisza, vagy pedig az tanács is tobb segitseget Hetho^nap. Kisiaros ilalboltot ahoI ál]va »fo_ nyújthat a meglevő szűkös Az elmúlt napokban al- ]yik<< a fröCCsözés. Az utóbbi anyagi keretekből, kalmam volt elbeszélgetni e két dvben azonban országo- Ha ismét — olcsón — dolgokról néhány szakem- san már történt egy és más flekken és vargabéles, berrel, tanácsi vezetőkkel: a e téren. Budán csaknem szatymazi bor lesz a Búza vendéglátás tisztes szakma- kétszáz kisvendéglő műkő- Vendéglőben; rántott máj és jában évtizedeket -UiiHS" - - =——^ Áf a táro zo tt Lépést feltételeként emlegették ezt a fontos kérdést. Fontos volt — kétségtelen —, hogy már nem parancsszavak és érvnélküli kijelentések ural­őket törvényes és szigorú felclösscgreyoilás helyett, addig a társadalom szemébe röhög­nek és úgy fogják fel, hogy a törvényeket ták az illésterem légkörét, hanem a beszá- valószínűleg nem nekik, hanem a bolondok mólókat is a vox humana jellemezte, de en- számára hozzák obben az országban. nél ezerszer fontosabb volt annak az egysze­rű igazságnak megértetni akarása, hogy nem tudunk határozottan javítani a magyar nép Ne úgy küzdjünk a pazarlók és a köztu­lajdon szarkái ellen, mint eddig tettük, hogy . lehetőleg mindig másra hárítottuk a kötele­elctnivójan, ha hagyjuk, hogy a közvagyon ^ -s a fe]el(W,gpl. ha megvolt a baj, lYHtl nto n-lleíl/l I n\--1 hr n IC lotölá' Tizenhárom év óta beszélünk arról itt Szegeden hogy becsüljük meg a népvagyont, Egy kicsit már szégyellni kell magunkat, hogy elengedik fülük mellett a figyelmeztető szót és tékozolnak. Egy kissé őszintébb felháboro­dásra, egy kissé súlyosabb közítéletre, egy kissé nagyobb kíméletlenségre lenne szükség, amikor valaki hozzányúl az össznépi tulaj­dont képező bármilyen anyaghoz. Mert azt már leszögeztük nemegyszer, hogy kutyaba­junk se lenne, ha a szocializmust szocialista öntudattal bíró emberekkel építhetnénk, de az olyan egyének ellen, akik szemrebbenés nélkül meglopják akár 1 Termest, a tolva­! I jok istenét is, mégsem hoztunk nagyon ke­mény. de egyben nevelő jellegű össznépi in­tézkedést. Most ezt a problémát is megoldot­mert az ilyen felelőtlcnkedés egyszer nagyon megbosszulhatja magát. Teljes joggal kérdez­ték a szegedi dolgozó emberek, amikor az állami áruház kirakatában meglátták a cipő­gyári tolvajok kocsirakományra rúgó corpus dch'cti-ét: „Hát milyen ellenőrzés san ott, ahol így lehet garázdálkodni"* Az ellenőrzés minősége és az ellenőrzésben résztvevők száma rendkívül fontos ahhoz, hogy a takarékosság végre reális valósággá váljék, a közvagyonhoz nyúlni pedig olyan bűn legyen, amit legjobban elítél a társada­lom. Segítenünk keU a kormányt. Ha elis­merjük, hogy az országgyűlés népünk továb­bi szocialista előrehaladásáért fáradozott (márpedig ezt el kell ismerni a tények isme­rete alapján), akkor a legmagától értetődőbb dolog, bogy szorgalmunk és tisztességünk teljes latbavetésével küzdjünk ezután a jóvá­hagyott irányelvek megvalósulásáért. Nagy István eltöltött dolgozókkal. Szegeden bizony kevés a nívós, szolid étterem — hangzott az egyöntetű meg­állapítás, de csak szombat és vasárnap este! — siettek hozzátenni. Mert Szeged e tekintetben kisvárosias. Az emberek hétköznap estén­ként ritkán mozdulnak ki dik. Ezek jó konyhájuk, bécsiszelet kapható majd a hangulatuk, kedélyességük volt MEGA helyén a kisven­miatt nagyon népszerűek... d'£glő ragyogóan tiszta terí­tőjű asztalainál — akkor Kisvendéglőt, nem bosszankodunk, hg tör­jó vezetéssel ténetesen nem jut hely a Tisza halaszszobajaban, ha­Szegeden a Takaréktár nem sarkon fordulunk és utcai Halászcsárda, a felső- megyünk a I" tssuth Lajos városi »Rózsafa« vendéglő, sugárútra, a Szént István az Április 4 útja' -Béke* térre. J jtp* zSUsenérőt, *Ksáncról, zaőact időről s a kulturális élei néhány szegedi munkásáról Négytagú társaság beszél- a február végén sorra kerülő mondja, még elgondolni is get a Ruhagyár szakszerve- emlékünnepségeket, amelye- furcsa, hogy Gavallér elv­zeti szobában. Balogh Lajos ket a szovjet hadsereg meg- társ már harminc éve mu­kultúrfelelős, Gavallér Fe- alakulásának 40. évforduló- zsikál. 6 még csak néhány renc, a zenekar szervezője, ján tartanak az üzemben, éve táncol, de máris úgy a a tánccsoport laktanyákban és a színház- szívéhez nőtt a tánccsoporl, Kéri Mária, — legfeljebb moziba. Mm- tartozik e típusba. Különö- Vagy talan nyttott kapu- felelöse és Hoppenthaler Ist- ban is, valamint a tánccso- meg annyira megszerette tíenki szombaton vasarnap a Rózsafa nagyon látó- kat döngetünk e javasla- ván> az üzem legnépszerűbb port további bővítését, a ze- magát a táncolást is hogy el igyekszik az e célra JZSMt gatott. tunkkal a Vendéglátóipart színjátszóinak egyike. Az nekar létszámának növelését, sem tudna szakadni tőle A , tunkkal á pénzecskéjét elkölteni. Ilyén- Nem mondhatni tehát. Vállalatnál? kor aztán kapónak a helyek hogy a szegedi vendéglátó­mindenütt. Hétköznap álta­lában mindenütt, még jő sarokasztalt is lehet kapni. A régi problémát orvosolni A megoldás tehát nem az, r bogy új éttermeket létesít-? sünk — mondják a tanács­nál. Sem pénzünk, sem he-^ lyiségünk, sem építőanya­gunk erre nincs. Üj, nagy j étterem létesítése — éppen? a szegedi »specialitás« miatti — nem is lenne gazdaságos.! A megoldás útját másfeléi kell keresni. E tekintetben: már több fajta járható út J mutatkozik. Szegeden, mint az or-jj szagban bárhol szálló- J dahiány van. A korszerű) szálloda étteremmel, és kü­lönböző más "melléküzem-f mel* — kávéházzal, esz­presszóval stb. — működik.? Szeged jelentősége, hírneve,? adottságai, bontakozó ide-'? genforgalma mindinkább? arra szorítja az illetékeseket,? bogy a kérdésben számot te-t vő előrehaladás történjék, j A volt Tisza-szálló eredeti: rendeltetésének való vissza-S állításával ott éttermet isj lehetne nyerni. Az igazgatá­si és kereskedelmi szervek-i nek megoldást kell talániuki végre a Szeged Szálló föld-3 szinti helyiségeinek ügyében? is. A Vas-Műszaki Nagvke-| reskedelmi Vállalat raktárát^ végre ki kell onnan rakni ésj Fejeik a iuqo^zláv műanyagipar Jugoszlávia műanyagiparai lendületesen fejlődik. A a szpliti műanyaggyár kibőví-3 tése most folyik és ennek* eredményeként a gyár mard a következő hónapokban? mintegy 1300 fogyasztási cik­ket gyárt majd. a tavalyid ezer cikkel szemben. A gyáré készítményei közölt szere-? pelnek utazóbőröndök, eső­kabátok, függönyök. asztal-J terítők, továbbá cipő, papucs,? gyermekjáték és egyéb köz-g használati cikkek. (néineth) üzem kulturális életének kö- A kultúrfelelős 1953 óta, már kislány nemcsak ügyes tán­vetkező feladatait tárgyalják; most ötödik esztendeje in- cos, hanem az üzemben min­tezt a ügyet az üzemben, s mun A sötétség felha­sadt és áttörlek rajta a hajnali fények. Lassan kibontakoz­tak a szegedi házak körvonalai. Az öreg Nagy Sándor bácsi már művészeti: csoportok denki tudja, hogy kiváló munkás is. Volt már nem­katársai is évek óta dolgoz- egyszer 150—180 szazaiékos nak vele. teljesítménye. Most azon­Nem akadályozza-e a napi ban új oldaláról ismerték munka elvégzésében ezeket meg. Kéri Mária szervező cs az embereket a művészeti pedagógus. A Ruhagyár tánc­csoportok munkájában való csoportjában most táncolnak _ egy katona. Egy had­j= nagy. A tankisták ki­=j csit imbolygó járásá­== val közeledett. Az S öreg magyar is feléje ' " lépett, összetalálkoz- Srészvétel? Nem okoz-e zava- először ruhagyári fiúk s ez talpon volt es tak. Sándor bácsi es Ivan, a szovjet had- J?rokat családi életükben? nagymértékben az ő s'zerve­indult az Alkotmány Tsz-be, ahol elnö- nagy. Az egyik magyarul, a másik oroszul mondott üdvözlést. A pillanat szép volt, megigézte mindkettőjüket. Csak mosolyog­tak. Csak a szemük sugara olvadt össze... Sándor bácsi kicsit ért és beszél oroszul. kösködött. Amikor valahol egy kakas ri­koltott, összerezzent. A csendőr, a földes­úr jutott eszébe, akik — úgy érezte —. ott kísértettek körülötte is. "Ej, bolond­ság« — motyogta maga elé és ballagott Ha nem is tökéletesen, de azért összera­szaporán, hogy mielőbb a tsz-be érve, to- kosgatta Iván szavait: :Nem jelent-e ez számukra ző munkájának köszönhető, stúlterhelést? Van-e idejük Első fellépésük szombaton >pihenni? — vetődnek fel a ki volt az üzemben a sárközi {is mondott gondolatok. párostánccal. Szinte életszükséglet vább nyugtatgassa az embereket. Mert igen megkeveredtek közülük is néhányan. Fél­tek, hogy jön az úri megtorlás, mint 1919­ben. Volt olyan ember, aki tűzbe vetette párttagsági könyvét, mert azt remélte, hogy ezáltal túléli a vészt. A hatvanegy esztendős Sándor bácsi — uraságok egykori robotosa — sem volt nyugodt, hiszen gúnyolták és fenyegették öt az ellenforradalmi lovagok. A "bűne?" Ts'z-elnök, meg egyszerű párttag. Ennyi az egész, semmivel nem több, hiszen mindig csak szépet, jót akart a tisztességes, dol­gos embertársainak. Amikor sztrájk volt, kocsival hozta a tejet a városba, hogy le­• gyen a gyerekeknek. Hát két géppiszto­lyos "némzetör* útközben ezért is meg­— Nem kell félni, nem jön vissza a burzsuj — mondta Iván, és mint egy nagy gyerek, szorongatta az öreg kezét. Az meg keverve a magyar és az orosz szavakat, valami köszönésfélét mondott. Iván rágyújtott, kínálta az öreget, aztán kétszer is elmondta: — Öcsin harasó . .. Nicsevo ... Még beszélgettek, amig csonkig égtek a cigaretták. Aztán Iván elbúcsúzott. Sán­dor bácsi egész a tankig kísérte. A szov­jet hadnagy nem ment messzire, ott ma­radt a tanyaháztól jó kődobásnyira tank­jával, hogy őrködjön. Katonai nyelven: biztosítsa a műutat. Sándor bácsi és Iván 1956. november 4-én, kora reggel találkozott. Röviddel az­fenyegette, hogy "fater, ne kocsikázgasson, előtt, amikor — az előkerült. írásos doku­ne dolgozzon, mert.. .* — és orra elé lök- mentum szerint — halállistára tették a ték a fegyvert. Villanásszerűen ez is eszébe ötlött és "forradalmi tanácsnál« az öreg Nagy Sán­dort is, november 5-re elrendelve letar­gyötörte, mardosta a bizonytalanság, mint tóztatását. A letartóztatási parancs így fe­valami gonosz ördög. Pedig nem is sej­tette. hogy a »forradalmi tanácsnál* meg­kondították az ő feje felett is a vészha­rangot. jeződött be: A letartóztatandókat »ellen­kezés esetén a helyszínen ártalmatlanná kell tenni!" A szörnyű parancs fotókópiája ott az — S hogyan tud a fiuk közt tekintélyt tartani? Mindannyian, akik itt van­'nak, kissé értetlenül néznek Kiderül, hogy nemigen tud [rám. S hogy miért? Lássuk erre válaszolni. <3 maga se a csak. tudja, hogy hogyan, de sike­Gavallér Ferenc beruházó- rült a fiúkat ]s kordában [st eloado mar vagy harminc 3 éve muzsikál. Az első zene- artani­jS "t'as Csa,áűi utánpótlás ^működött Újszegeden. A gya- Most már Hoppenthaler zenekarban 1954. junuts Istvan színj;Uszó, Ciha Tóni reta játszik. Akkor - ammt figurájának nagy sikert ara­^ mondja meg csak 5-6 tott aiakítója is mf.gszólal jtag volt, akt rendszeresen Készülődne vissza a szalag­ai; muzsikalt, ma tizennyolcan jahoz mert mogt áutak ;U N vannak. egy új gyártmány készíté­- Szereti ezt a zenekart? sére és nem szereti sokáj - Azt hiszem, ez nem is otthagyni munkatársait. Né­Jkerdes. Én vagyok a legtdo- llány szót még töIe js Wbb a zenekarban, mtnden kérdezünk. Megtudjuk hogy j probán reszt veszek, a kot- 194s óta színjatszó més a ták ^szerzésében, a program- MAÖTSZ kulturális csoport­megbeszéléseken segítek, né- ---— • • Jha még kottákat is másolok. ÍÚgy érzem, ez az együttes jában kezdte, 195X óta nős, felesége minden előadáson megnézi, nagyon büszke ar­szamomra szinte eletszukseg- ra> ba sjkere van Kpt gy Pár száz méterre volt már a szövetkezet ellenforradalomról szóló Fehér-könyv ne­központi tanyájától, amikor lánctalpak dü­börgését hozta a hideg szél az Algyö— Szeged közti műútról. Néhány perc telt el és már ott dübörögtek előtte a szovjet gyedik kötetében. Látta ezt Sándor bácsi is és most csendes szóval beszél: — A sír szélén álltam és az életemet köszönhetem Ivánéknak — így mondja és siet. — S mit szól a család? — A feleségem örül neki, rek is van, az egyik négy­éves, a másik hathónapos. — ök még nem színját­tankok. öreg, ráncoktól övezett szemeivel a szovjet katonákat érti rajta. — Mert világosan látta a tankokra festett ötágú csillagot. A világ munkásosztálya össze­fogásának, testvériességének nemzetközi jelvényét. Intett egyet karjával, olyan üdvözlésfélét. Választ nem kapott, mert a tankok födele lecsukva. A tankok zörögtek, s ő is haladt a ta­nyaház felé. Volt ott már több szövet­kezeti ember, s odaérve közéjük állt ö is. A jelen és a jövő került szóba. Aztán úgye, ha nem segítenek, akkor minálunk felülkerekedik az úri bitangság... En már öreg és beteges is vagyok, s amikor az életemről beszélek, a magamfajta em­berekre gondolok, akiknek a vörös kato­nák megint életet hoztak. — Hogy hol az én tankistám? Nem tu­dom, dc hogy jó ember és a mi embe­rünk volt, az biztos. Éljen is sokáig. .. Csend. Sándor bácsi hallgat, megsimo­lassacskán szétszéledtek. Sándor bácsi még gátja szép. magyaros bajúszát. Rágyújt, ott maradt a tanya előtt az egyik fa alatt. Fújja a füstöt. nem messze a műúttól. Ekkor megállt az út szélén, félig a betonon, félig a fagyos életére gondol, földön néhány tank. Az egyikből kiszállt Talán megint a tankistára, vagy a maga (morvay) íhogy ilyen szorakozasom szók _ mondja mosol Jgva ka zenrkari pr°bak "tan Hoppenthaler elvtárs - de mindig megnyugodva, frtss reméljüki hogy- idővel még íkedellyel megyek haza, mert együtt játszhatom velük a ébar nagy fegyelmet és pon- színpadon ®tosságot kíván minden pro­fba. mégis a zene felüdíti az SzéP terv és kívánjuk 'embert, önművelő szórako- h°gy megvalósuljon. Addig [zás a zenekarban játszani, s is azonban, míg a Hoppen­Jaz is öröm, mikor egy-egy thaler gyerekek színpadra ^előadáson az üzem dolgozói kerülnek, még sok feladat lelőtt is sikerünk van. vár apjukra, a ruhagyári •jl u -x j i színjátszó-gárdára. Ha nem J0 táncos, JO dolgos tévedünk, nem fog előlük . Kéri Mária, a tánccsoport ^ Hoppenthaler István, f 19 éves felelőse tisztelettel.sem a kulturcsoportok egyet­!?figyeli Gavallér elvtárs sza- len mas tagja sem megfu­5 vait. Fiatalnak, szinte gye- tamodni. 'reknek érzi magát, amint Sz. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom