Délmagyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-08 / 33. szám

Szombat. 19158. február S. 3 Még nem állapították meg a München mellen lezuhant angol repülőgép szerencsétlenségének okát Ili magyar találmány: a hydroglobus A Manchester United lab­darúgó-csapatának csütörtök délutáni repülőgépszeren­csétlensége szinte egész Angliát gyászba borította. A péntek reggeli lapok az el­ső oldalon közlik a tragé­diát, mély gyásszal emlé­kezve meg az elhunytakról A szerencsétlenség egés Európában mély részvéte keltett. Özönlenek a távira­tok az Angol Labdarúgó Szövetséghez, s a Manches terbe. Magyar labdarúgó-csapa­tok is táviratokban fejezik ki részvétüket. A pénteken délelőtt ki adott jelentés szerint az an gol repülőgép München kö zelétoen történt szerencsét­lensége alkalmával meghal ra gördült és két kisérle­tet tett a rajtoláshoz. A gép kapitánya azonban nem volt megelégedve a motorok teljesítményével, ^ visszafordult, s érintkezés­a vizsgálat munkáját. Dr. egyik Georg Maurer, müncheni kórház víj há- ! alatti bombázások óta ,, ,, .... nem történt ilyen szeren­be lepett az egyik repulo- csétlenség Münchenben, mernokkel. Vegul is arra Szerencse a szerencsétlen­J,"^ ségben - mondotta hogy; a motorok kifogásta­lanul működnek. Erre a gép ismét kigördült a be­tonpályára és elindult. Nem vagyunk biztosak benne, hogy a gép egyál­talán felemelkedett-e a levegőbe, csak azt tudjuk hogy a kifutópályán tói mintegy 109 méterre bal München egyik legna­gyobb és legkorszerűbb kórháza csak 5 kilométer­re volt a tragédia színhe­lyétől, s így sok életei meg tudtak menteni az­által, hogy idejében jutot­tak elsősegélyhez. szárnyával egy háznak ütődött. Majd jobbra bil- A kórházban különben 50 lenve egy háznak ütkö- orvos dolgozik csütörtökön zött és lángbaborult*. délután óta megszakítás nél­...... ü kül a sebesültek ellátása és a Manchester United labda oknak ki-" "T^tSS^*?^ rúgó-csapatának 7 játékosa derítésére Egymásután hall- A but. .blzt?f!to . .^S®?"" egy csapatkísérő-, a Man gatják k- a tanúkat. — gokhoz k°zela110 korokben chesler United klub-igazga nek vallomásai azonban tója, a csapat edzője, nyol gyakran ellentmondóak újságíró, egy tisztviselő, a repülőgép egyik pincére, é körülbelül 550 000 fontra be­Miklós Béla Pál, az utazá szervezője. Az Angol Légiforgalm Társaság, a British Europe «n Airways (BEA) péntekre virradó épszaka Londonban a következő hivatalos köz­csülik a müncheni . gépszerencsétlenség Egyesek szerint a gep tási díjait egyáltalán nem emelkedett fel a levegőbe, s így ro­hant egy háznak, mások szerint kis magasságból zuhant vissza és robbant fel. repülő­biztosí­A hydroglobus azokon a vidékeken old­ja meg a vízellátás problémáját, ahol süly­lyed a talaj. A két magyar mérnők sza­badalma tulajdonképpen egy 10—20 méter magas, elöregyártott acélszerkezetű vízto­rony 25—500 köbméteres űrtartalommal. Építése mindössze 3—4 honapot igényel és talajsüllyedés esetén nem reped meg semmiféle része, legfeljebb a tartó drót­köteleket kell meghúzni. A Szolnok me­gyei Jélci Állami Gazdaságban próbálták ki a magyar szabadalmat sok sikerrel. Külföldről nagy érdeklődés nyilvánul meg a hydroglobus iránt. pata 210 ezer fontra ^ A gép motorját hamarosan feményt"'hozta' nyilvánosság- tüzetes vizsgálat alá veszik, a Manchester United ra a " repülőszerencsétlenség-s így kísérlik kideríteni gel kapcsolatban: hogy mi okozta a tragediat. A repülőgép roncsai csü­törtökről péntekre dóra hótakaró alá lek, s ez erősen Ebből az összegből 150 009 font a repülőgépre, 400 000 font pedig a meghalt és geden a Csongrád sebesült utasokra vonat­kozik. Jól zárult a megyei kisipari szövetkezeti mozgalom 1957. évi „mérlege" csá­vói , "7 n,aP°Íban t°nt0S tan«CS" alatt f ÍdŐ, alatt a kisipari konszolidálódott. Ennek az kozasra gyűltek össze Sze- szövetkezetek sokat fejlöd- lett a pozitív következmé­egyei tek es erősödtek. Horváth nve hogv kisipari szövetkezeti mozga- Sándor elvtárs, a megyei ' lom kommunista vezetői és KISZÖV elnöke beszámoló­párttitkárai. A tanácskozó- jában hangsúlyozta, hogy az son az elmúlt gazdasági ev ellenforradalom után a kis­eredményeiröl tárgyaltak és ipari szövetkezetek vezetése megállapították, hogy ez es termelése gyors ütemben »A repülőgép Belgrád­ból érkezett Münchenbe. Itt üzemanyagot vett fel majd a beton kifutópályá­virra­kerül­gátol ja., Mindennap kell munkálkodna a mezőgazdaság szocialista átalakításán! Ezt kellene feltűnő betűkkel felírni az épület homlokzata fölé, ha a magyar szocialista társa­dalom jelenlegi állapotát egy féiig-meddig kész ház­hoz lehetne hasonlítani. Az országgyűlés legutóbbi ülésszaka is egyetértésre jutott abban, hogy előre kell menni a termelőszö­vetkezetek építésével, sza­porításával. különben meg­rekedünk nemzetgazdasá­gunkkal valahol a kapita­lizmus és a szocializmus között félúton. A legégetőbb feladat le­hát az. hogy Bulgáriához, Kínához. Csehszlovákiá­hoz stb. hasonlóan nálunk is szocialista alapra he­lyezzük a mezőgazdaságot és ezzel egyidőben meg­oldjuk a belterjes, az ol­csóbban és mégis többet termelő mezőgazdálkodás problémáját. Mivel az or­szágban sokakat foglalkoz­tat az, hogy HOGYAN valósítsuk ezt meg, az or­szággyűlés is erről tár­gyalt elég részletesen. Ká­dár elvtárs ismét csak alá­húzta a már meglevő tsz-ek példamutatásának nagy je­lentőségét. illetve azt, hogy a hozzáértő szövetkezeti szakvezetésnek milyen von­zó hatása van a kívülálló dolgozó parasztokra. A példamutatás természete­sen egymagában nem vált­ja meg a világot. Iiiszen ha igy lenne, a kimagasló és példás gazdálkodást folytató termelőszövetkeze­tek környékén lakó dolgo­zó parasztok már vala­mennyien a szocialista utat választották volna. Mivel azonban a kis- és közép­parasztok jelentős tömegei még ragaszkodnak a ré­gihez, nehezen térnek le a megszokott útról) szükség van arra. hogy megmagya­rázzuk napról napra: aki nemcsak szavakban, ha­nem tettekkel is akarja építeni a szocializmust, az az egész társadalom javára cs önmaga hasznára is a nagyüzemi gazdálkodás ól­ját választja. Nem leszünk türelmetle­nek és nem rágalmazzuk ellenséges beállítottsággal azokat a dolgozó paraszt­embereket. akik még nem látják a szocialista nagy­üzemesítés nagyszerű jö­vőjét. Az országgyűlésen elhangzott kormányelnöki beszámoló ismét megerősí­tette azt a korábbi helyes elvet, hogy nem erőszak­kal kívánjuk terebélyesí­teni a termelőszövetkezeti mozgalmat, hiszen van ta­pasztalatunk, hogy az ilyes­miben nincs köszönet. Ehe­lyett a tapasztalatokon ala­puló meggyőzéssel, a leg­jobb szövetkezeti gazdasá­gok eredményeinek tudo­mányos feldolgozásával és a tagság szájából elhangzó ismertetéssel akarjuk a még szkeptikus egyéni gaz­dálkodókat rávezetni az egyenesebb, világosabb, gazdagabb. kulturáltabb élethez vezető ösvényre. Ma még egyik igen ko­moly akadálya a mezőgaz­daság szoeialisia átalakí­tásának, hogy a sajátmaga kis földjén bajlódó pa­rasztember eddig elég ke­vés dicséretesen gazdálko­dó termelőszövetkezeti gaz­daságot látott, és ugyan­akkor elvétve találkozott olyan példákkal, hogy egyes kisparcellákon magas bú­za-, vagy kukoricatermést értek el. Ebből azután — önmaga igazolására — le­vonta azt a hibás követ­keztetést, hogy belterjesen gazdálkodni, nagyobb ter­méshozamokat elérni (vagy­is éppen a kormány cél­kitűzéseit valóra váltani) csak a kisparcellán lehet­séges. Nos. ebből a hamis illúzióból kizökkenteni a magyar dolgozó paraszto­kat minden jövőbe látó és felvilágosult állampolgár elsőrendü kötelessége. A mi parasztságunk józan gondolkodású és. megérti, hogy csak ój módszerek­kel lehet a réginél nagy­szerűbbet alkotni. Minden bizonnyal hamarosan meg­érti azt is. hogy amikor az egész világon nagy­üzemi módszerekkel ter­melik a sokkal olcsóbb és jobb minőségű mezőgazda­sági termékeket, akkor ő sem lehet ellensége önma­gának és meggyőződéssel elfogadja majd a párt és a kormány útmutatását. NAGY ISTVÁN Ma huszonnégy éve, hogy Móra Ferenc, Szeged "legnagyobb mecénása* megtelt. Hozzá hasonló me­cénása még nem volt magyar városnak. Neki adta a nap­jait és az éjszakóit, leszokott az alvásról, hogy kötelességének eleget tudjon tenni, ahány nagy temetőt fölásott, annyi regény­tervét ásta el... Még ma is látom "a fehér hajú em­bert az évek hajlatan, a növekedő ár­nyak völgyében*. Látom -a nagy ablakos házban, ahol élete napjai oktalanul el­folytak, az ódon fóliánsok, a kitömött ma­darak, a vászonra festett felhők és hidra­fejű akták között*. Látom "jönni-menni a nagy lépcsőkön, a hosszú folyosókon, a könyvek kriptafülkéiben; mindennap száz fiókba bekukkantani; minden öt percben hatfelé szaladni*. író, költő, tudós, újságíró és <ilykor * ember is volt, egyszemélyben: "em­bergép, akiben vér helyett tinta folydo­gált, s aki szüntelen magába mártogatva írt, írt, írt, hajnali harangszóig, amikor aztán összenyaklott, mint a budlibicska*. Keveset alszik, kinek sok az álma — írta. És csakugyan a kötelesség, a minden­napos kenyérgond és tehetség alkotásvá­gyának malomkövei között őrlődött. Sok­sok száz vers, gyermekmese, több ezer vezércikk és tárca, egy-két regénykísérlet, két nagyobb regény, tudományos kutatá­sok sora, egy rendbetett Kultúrpalota és egy Élet másokért vívott harcának nagyszerű emléke maradt utána. Üres fejjel lehet megélni, de üres gyo­morral nem — mondogotta. Rendkívüli tehetségét legtöbbször aprópénzre kellett váltania. Ö is abból a szalmakunyhóból szár­mazott, amelyben a "szép szívek, a fé­nyes szívek* születtek, amelynek küszö­bét a magyarság legnagyobbjai lépték át. hogy a világnak szenteljék magukat, s hogy magukhoz öleljék a végtelen jövőt. A szalmakunyhó emberének másokért mindig vérezni kész szívével harcolt utolsó leheleléig a szegény ember igazáért. Wetőí'i vakmerőségével és engesztelhe­• tétlenségével ostromolja a feudaliz­mus tekintélypilléreit és szimbólumát, a királyt: »A király, kiről gyerekeinknek azt tanítják az iskolában, hogy a legelső magyar ember, országa fővárosában olyan ritkaság, mint valami exotikus fejedelem. Nyelvünket csak kényszerűségből és rosz­szul beszéli, történelmünk legnagyobb alakjaiban háza ellenségeire kénytelen em­lékezni, s rólunk való históriai tudása ebben ki is merül. Lelkünk, levegőnk, nemzeti karakterünk idegen neki. Ami magyar, abból csak pénzünket és katonán­kat vállalja magának; de hallotta valaki, hogy a király valaha a magyar dicső­séget. a magyar szenvedést, a magyar bánatot magáénak vallotta volna?* 1913-ban írta Móra ezeket a sorokat, felségsértési pört akasztanak a nyakába István bátyjának édesapját emlegeti le­velében a királlyal való pereskedése ide­jén: "Édesapámra sokat gondoltam ezek­ben az össze-vissza napokban: ha ezt az örömet megérte volna! Főszerkesztőséget, meg a királysértési port«. EMLEKEZES MÓRA FERENCRE Az újságírást nem pénzkeresésnek, ha­nem felelősségteljes hivatásnak tekintette. Ezért van az, hogy vezércikkei, vagy egyéb írásai nemcsak helyi, de országos, sőt legtöbbször / egyetemes emberi problé­mákat feszegetnek — rendkívüli felkészült­séggel, a stílusművészet mipden szépsé­gével. A Horthy-éra idején úgy érzi, víz part­ián áll, "nagyon szakadékos, omlásos part­ján a magyar élet folyójának*. Az értel­miségből teljesen kiábrándult, a paraszt­ságot, mely jobbágykorában sem szenve­dett annyit, mint a kapitalizmus rabszol­gájaként. nem tekinti — éppen szervezet­lensége miatt — a maga sorsát jobbra­fordítani képes osztálynak, egyedül a munkásosztályban látja a jelent és jövőt tormáló erőt. Ha olykor ki is ábrándul, de utolsó leheletéig küzd a társadalmi igazságért. Hosszú újságírói gyakorlata, nagy és sok­oldalú műveltsége, írói művészetén el­áramló írói humora, képessé teszik arra, hogy milliók fájdalmas igazát megszó­laltassa és milliók lelkében keltsen vissz­hangot. A kurzus szemében azonban egész éle­tében, sőt halála után is jeles ember ma­radt, mint az édesapja, a "negyvennyol­cas*, aki merögzött bűnös, megbélyegzett jeles személy volt az urak szemében. * A z elmúlt huszonnégy év éppen elég volt ahhoz, hogy történelmi "nagyságotó­ra örökre ráboruljon a felejtés szemfödele, és egy új életforma magasságából nézve őket, liliputi semmiségeknek látsszanak. Ám Móra Ferenc közelebb került hozzánk; és nagyobb lett, mint valaha. A "nagyablakos ház* nevét viseli, iro­dalmi kiállítás tárja a csodálkozó elé gazdag életét, irodalmi múzeum gyűjtö­geti drága emlékeit, a múlt év végén je­lent meg ifjúsági műveinek tizedik kötele, és most jelent meg a napokban, a Mag­vető kiadásában a 20 kötetre tervezett Móra-kiadás első könyve. Szegeden Vajda László vezetésével egy i szűkebb munkaközösség rendezi sajtó alá a nagy író életművét. És ha valaki igazán 1 el akar csodálkozni ezen a életművön. : nézze meg a Vajda László által készített : Móra-bibliográfiát, a sok-sok ezer cédula ; okos, rendbeszedett tömegét, melynél job­bat, teljesebbet íróról még aligha csinál­tak. De nemcsak nálunk, hanem a népi demokratikus országokban is, egymásután jelennek meg művei. -Én utánam — írta — nem maradnak piramisok, sokat kell fúrnom, faragcsál­nom. Nem vagyok nagy regiszterü orgona, kolompszó vagyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hall­gatni néha. Nem vagyok csillag, csak rő­zsetűz, de az, amíg ég, meleget tud adni egyszerű embereknek. Nincs az én írá­saimban okosság, mélység, csak érző, sze­gény, igazi magyar szív van.* Ez a szív nem szűnt meg dobogni ma sem. Melódiáktól zengő stílusának rit­musában az Ö szíve dobban, humorának hirtelen, de soha ki nem alvó rőzse­Iángiában az Ö szíve melegít. Ezért marari j tagjaival való gondos foglal­Ö örökéletű. MADÁCSY LÁSZLÖ I kozást. a szövetkezetek tervüket negyedévről negyedévre túlteljesítették és béralap­jukat a tervhez viszonyítva megfelelő arányban vették igénybe. 1956-hoz képest 1?10,2 száza­lékos tervteljesítésről szá­molt be. Ez a tervteljesítés azt eredményezte, hogy 27 millió forinttal több terme­lési értéket hoztak létre a megye szövetkezeti dolgozói 1957-ben, mint a megelőző esztendőkben. Az elmúlt év folyamát: nagy előrehaladás történt a vezetés megtisztítása és meg­szilárdítása terén is. Számos szövetkezet cserélt vezetősé­get az ellenforradalmi pro­paganda hatására, hiszen ezt a cserét a zavaros politikai légkörben az ellenforrada­lom propagandistái kikén}­szerítették. A szövetkezetek tagságának meghatározó és józan többsége azonban rövid idő alatt megvonta bizalmát az ellenforrada­lom szószólóitól és a szö­vetkezet ügyéhez értő be­csületes vezetőket visszaál­lította helyükre.. Ebben a munkában komoly segítséget jelentett a szövet­kezetek pártszervezeteinek tevékenysége. Az eltelt egy esztendő alatt megnövekedett a szövetkeze­tekben a termelő tagok szá­ma is és ezzel együtt áru­termelési, javítási és szolgál­tatási kapacitásuk ugyancsak emelkedett. Ez a fejlődés azonban egy pontján nem volt egészséges, mert a tag­szervezéskor nem a kisipa­rosok és a szövetkezeti dol­gozók hozzátartozol felé for­dultak. hanem elsősorban az állami vállalatoktól kikerült dolgozókra támaszkodtak a mozgalom számszerű növelé­sekor. \ kommunista vezetők ér­tekezletén több bíráló véle­mény is elhangzott a múlt évi munkára vonatkozólag. Egyhangúan elítélte a tanácskozás azo­kat a szövetkezeti vezető­ket, akik eltűrik, hogy a szövetkezetek munkahe­lyein büntetlenül és zavar­talanul élősködhessenek a társadalmi tulajdon foszto­gatói. Időszerű — csendült ki a felszólalásokból —, hogy akik nem vették figyelembe a tagság jóindulatú figyelmez­tetését és továbbra is ha­nyagul kezelték a közös va­gyont, azokat eltávolítsák a szövetkezetekből. S-zób'a ke­rült, hogy egyik-másik szö­vetkezetben még ma is az irányítja az életet, aki az ellenforradalom ideje alatt súlyosan kompromittálta ma­gát. Következő feladatként jelölték meg a szövetkezetek kommunistái a párt-alap­szervezetek erősitését és a volt MDP-n kívül maradt

Next

/
Oldalképek
Tartalom