Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-17 / 14. szám

2 Péntek, 1958. január VI. Munkába kezdett a Kenderfonógyár Javaslatok és határozatok a munkafegyelem megszilárdítására Tegnap a Kenderfonógyár 101 tagú, nagy üzemi tanácsa is munkába kezdett. Az üzemi tanács tagjai szerdai, első ülésükön a szervezeti kérdénagy követelményeknek csak akkor tudnak eleget tenna, ha a munkafegyelem megszilárdítása terén a vezetőség biztosan támaszkodhat az sek elintézése mellett már üzemi tanács egészére. konstruktív javaslatokat is tárgyaltak, azokat határozattá emelték, s már másnap megkezdődött a tevékeny munka. A szerdai értekezleten a tanácstagok közül alig hiányoztak néhányan. A nagy érdeklődés azt bizonyítja^ hogy a választott és delegált üzemi tanácstagok megértetlék a rájuk váró feladatok fontosságát és eleget akarnak tenni kötelességeiknek. De nemcsak a megjelenés, hanem a közös, határozathozó munkában való részvétel is Igazolja: az emberek ezt a demokratikus testületet messzemenőkig fel akarják használni a gazdaságos termelés megszervezésére, a munkakörülmények további javítására és az emberekről való fokozott gondoskodásra. Ivánku Jánosné elvtársnő, felEzt követően számos szólalás hangzott el: Műszaki dolgozók és fizikai munkások egyaránt nagy aktivitással vettek részt a vitában. A kiadós vita után így több kérdésben határozatot tudott hozni az üzemi tanács. Javaslat hangzott el arra vonatkozóan, hogy ezentúl a textilutalványok kiosztásakor alkalmazzanak csökkentést azoknál a dolgozóknál, akik kirívó fegyelmezetlenséget követnek el, vagy igazolatlanul távol maradnak a munkából. Számos hozzászólás után a tanács úgy döntött, hogy azoknak a dolgozóknak a természetbeni juttatását megrövidítik, akik két esetben igazolatlanul hiányoznak. A csökkentés mértéke a másodiktól számítva minden igazolatlan nap után 100 fo- zonyítéka> hogy az üzemi tarint lesz. nács j0gai és kötelességei Megszavazta az özem! ta- gyakoriásával valóban nagy válik az üzemi üzem számára 1958-ban biztosított 12 új lakás elosztásának módja körüli vitát Végül is abban egyeztek meg a részvevők, hogy egy választott munkabizottság azonnal megkezdi a lakáskérelmek jogosságának elbírálását. Az üzemi bizottság is kapott még feladatot, mégpedig azt hogy a következő ülésig készítsen tervezetet az 1958. évi nyereségrészesedés felosztására és a részesedésből tartalékok képzésére — megjelölve a tartalékok mértékét és felhasználási célját. A Kenderfonógyár üzemi tanácsának alakuló ülése, mint a fentiekből kitűnik, már egyúttal hosszabb időre szóló programot adott az új, demokratikus testületnek. Az a körülmény, hogy az ülésen megválasztott munkabizottságok már tegnap, a tanácsülést követő napon tevékenykedni kezdtek, annak a biaz üzemi bizottság helyettes . elnöke úgy építette föl be- "ács, hogy a következő ülé- hasznára számolóját, hogy a jelenle- az üzemi bizottság kez- életneki Aki jó szakember AKAR . . • Szorgalmas öregek, fiatalok a Vasas Szakszervezet szegedi műszaki rajz és matematika tanfolyamán öregek, fiatalok hajolnak mai gyakorlat segíti a mű- ják: az idén egyszerre kerülminden szerdán és pénteken szaki rajz fortélyainak elsa- nek sorozásra, este a Gépipari Technikum játításában. Papp elvtárs egyik előadótermének rajz- negyvenöt éves, egy lányuk asztalai fölé. A Vasas Szak- van, elég szépen keres. Meszervezet egyéves műszaki rajz és matematika tanfolyamának hallgatói, akik Wlasich Kálmán tanár vezetésével tájékozódnak a magasabb matematika és az ábrázoló geometria rejtelmeiben. A fiatal pedagógus szegedi munkája előtt a Ganz zőgazdasági-géplakatosi, központi fűtésszerelői, hegesztő szakmája van. Most mégis eljött a tanfolyamra. Mi ennek az oka? — Illik a tudást fejleszteni annak, aki jó szakember akar maradni — mondja Tessényi László 8 általános iskolával és két iparitanulóiskolával jött a tanfolyamra. Fejlődni szeretne. Adányi érettségi után került a bőrdíszműves szakmába, pedagógus szeretett volna lenni, dehát az érettségi nem úgy sikerült — Mindig szerettem a rajzot, meg aztán most már a tanulással is másként vaVagongyár szervező irodája- mosolyogva Papp Antal. Azt gyok, mint diákkoromban. ban dolgozott és egyik részvevője volt a Hargita-motorok és az argentin-exportmotorkocsik műszaki rajzait előkészítő kollektívának. Tudását nagy lelkesedéssel adja tovább a tanfolyam hallgatóinak, akik szeretik is a fiatal, melegszívű pedagógust. Elmondja Wlasich Kálmán, hogy csak tisztelettel tud gondolni a tanfolyam hallgatóira, akik munkaidő után azonnal a Gépipari Technikumba sietnek, hogy este 9-ig, fél 10-ig is vasszorgalommal tanuljanak. Vannak, akik minimális felkészültséggel kerültek a tanfolyamra és az ebből eredő nehézségeket szívós, türelmes munkával küzdik le. Papp Antalt, a Textilműakarom* hogy jobban belelássak a dolgaimba. Fel akarom frissíteni és sok új dologgal gazdagítani eddigi tudásomat. — Nem nehéz a munkaidő után ez a sok tanulás? — Nehéznek nehéz! Néha, mikor hazaérek, csak úgy zúg a fejem. De már annak alapján is, amit eddig tanultam, azt mondom, hogy megéri. Egy másik asztalnál három fiatal dolgozik. Juhász Gyula, a Kenderfonógyár külsőgyárának dolgozója, Adányi A. Károly bőrdíszműves és Tessényi László, aki a Fűtőházban dolgozik. Mind a hárman harmincnyolcasok, s mikor a korukat kérdezem, vek lakatosát is csak a szak- némi büszkeséggel is mondvök mindjárt érezhették: az első ülés már a cselekvég Jegyében indul. Vázolta az üzemi tanács föladatalt és több olyan kérdést terjesztett a tanács elé, amelyben gyors döntésre volt szükség. A beszámolót deményezzen véleménykutatást a gyárban a balesetelhárítás módjainak felkutatása érdekében és emellett szervezzen állandó jellegű balesetelhárítási és munkavédelmi kiállítást az üzemben. Ugyancsak a munkavédelemhez tartozik az ezt követő Nagygyörgy Mária elvtárs- javaslat, miszerint az üzemi nő, igazgató egészítette ki. Ismertette a vállalat idei tervét, s ezen belül részletesen beszélt az exportkötelezettségekről. Hangsúlyozta, hogy az első negyedévi export teljesítése különösen nagy feladatot "jelent, mert a megrendelések a múlt évihez képest megkétszereződtek és többfajta cikket kell készíteniük külföldre. Felszólalását azzal zárta, hogy a bizottság a tanács ez évi második ülésére tervezetet készít a belesetet előidéző fegyelmezetlenségek elkövetőinek felelősségre vonására és megbüntetésére. Ugyanakkor a műszakiakat is ellátták feladattal a tanácsülésen; a következő műszaki értekezleten megtárgyalják a munkavédelem megszilárdításának lehetőségeit. Nagy érdeklődés és fokozott részvétel jellemezte az Az igaza orvosi hivatástudat Vastag hótakaró borította a ligetet, a tiszapartot és a hó mindig hullott-hullott. Hangos volt a tiszapart a ródlizók zsivajától, pedig már elég későre járt. Sokan akkor jöttek haza a moziból, színházból. Gyönyörű tel volt. És én halálfélelemmel a szívemben, szaladtam orvosért. Sürgős lett volna, 40 fokos lázzal feküdt a kislányom. Nemrég költöztünk ide, azt sem tudtam ezen a környéken van-e orvos. Becsöngettem a gyógyszertárba, ott megtudtam, hogy van orvosunk. Meg is magyarázta a gyógyszerész, merre kell mennem. Es én rohantam R ligeten keresztül térdig érő hóban az orvoshoz, akit még nem ismertem. Hogyne féltem volna, hiszen két évvel ezelőtt vesztettem el első gyermekemet. S ebben a kislányomban szerettem elvesztett fiamat Is. Kimerülve érkeztem a lakásához, csöngetésemre egy kedves asszony jelentkezett, a felesége. Sajnálatát fejezte ki, hogy férje nincs Ittnem tért vissza be- kislányomhoz. Éppen teglátogatásaiból. Én csak levetettem a hahangosan zokogni kezdtem és kertem, küldje el az urát, amikor hazajön, mert félek az éjszakától, nem merek reggelig várni. Én már egy gyermeket elvesztettem. ö is anya volt, megértette, s könnyes szemmel ennyit mondott: "Asszonyom, nyugodtan menjen haza, amint hazaér a férjem, azonnal indul önhöz*. Es én félelemmel, de már reménykedéssel telve rohantam újra a térhon, "úton van*, még dlk érő hóban, haza, vas ruhadarokat, s már hallottam lépteit a sötét előszobában. Nagyon sictett, tudta, nagyon várom. Eljött késő este, akkor még nem is ismert. Megértő, türelmes volt a gyermekkel és velem Is. Pedig nagyon ideges voltam. Megmentette kislányom életét. Már nem féltem az éjszakától, nyugodtan aludtuk át... Hálámat fejezi kl ez a kis írás is az orvos, a hivatásának igazán élő orvos iránt. B. L. Szeretnék a bőrdíszműves szakmában tervező, szabász lenni, ezért tanulok most a tanfolyamon. Juhász Gyula sokféle munkát végez a Kenderfonógyár külsőgyárában. Szereti a gépeket, a rajzot, a tervezést, s reméli ettől a tanfolyamtól, hogy itt megalapozhatja azt a tudást, ami a szakmában való tökéletesedését és előrejutását is biztosítja. Amott egy házaspár rajzol. Vass Károly és felesége. Geológiai műszaki rajzolók voltak, ez a tanfolyam az 5 számukra is hasznos: megismerkednek az ipari műszaki rajz problémáival. Meglepően sok a nő ezen a matematikai és ábrázoló geometriai iskolán, öszsze is tartanak, mert csoportosan foglalták el az asztalokat, nem engednek beleszólást a férfinépnek még műszaki önképzésükbe sem. Az egyik ilyen asszonycsoportból egy fiatalasszony cigarettaszünetre lép ki a folyosóra. Nem Tehet elmulasztani az alkalmat, hogy meg ne kérdezzük: mi tetszik az asszonyoknak — akiket évezredek folyamán költők és tudósok mint a líraiság megszemélyesítőit tartották nyilván és köszöntötték — ezekben a logikus elméleti tudományokban. Dr. Somogyi Istvánná mosolyogva felel: öt éve akarok műszaki tanfolyamot elvégezni. Mindig szerettem ozt a szakmát. Most nagy örömmel jöttein el a tanfolyamra és különösen a matematikát szeretem. Hogy miért? —• Azt nem tudom megmondani. Sok sikert kívánunk neki, s nemcsak azoknak, akikkel elbeszélgettünk, hanem a tanfolyam minden szorgalmas hallgatójának. (Sz.) (260) — Aztán jött a májashurka, hat darab, tíz darab, aztán a kövér véreihurkák, a rizsesek meg a zicmlések. az ember azt se tudta, melyikbe harapjon először, a rizsesbe vagy a ssemlésbe. Ls minden szétomlik az ember nyelvén, mindennek olyan jó szaga van... és az ember csak zabál és zabál. — Azt hiszem — jajveszékelt tovább Baloun *-, hogy a golyó meg fog kímélni engem, de az éhség végez velem és soha életemben nem találkozok már egy olyan tepsi májashurkatöltelékkel, mint otthon, A kocsonyát, azt nem szerettem úgy. mert az csak remeg és semmi se jön ki belőle. Az asszony meg ölni tudott volna a kocsonyáért, és én még egy darab jület se hagytam neki a kocsonyájába, mert mindent én akartam felfalni, úgy. ahogy nekem a legjobban ízlett. Nem becsültem meg azokat a csemegéket, azt a bőséget, és az apósomnak letagadtam a járandóságából egy disznót és levágtam, felfaltam, és a tetejébe még fájt a szivem, hogy legalább egy kis kóstolót küldjek a szegény öregnek... aztán ő megjósolta nekem, hogy egyszer éhen jogok dögleni, így járnak a zabálósak. — íme, be is vált a jóslat — mondta Svejk, akinek ma önkéntelenül is csupa rímek jöttek a nyelvére. Jurajda szakács már leküzdötte a Baloun iránti réfzvét hirtelen rohamát, mert Baloun valahogy gyorsan odasettenkedett a tűzhelyhez. kihúzott a zsebéből egy darab kenyeret, s be akarta mártani a szószba, amely egy nagy tepsiben minden oldalról körülfolyt egy nagy darab disznósültet. Jttrajda ráütött a kezére, úgyhogy Baloun kenyere beleesett a szószba, mint egy úszó, aki a hídról fejest ugrik a folyóba, Jurajda nem hagyta, hogy Baloun kivegye csemegéjét a tepsiből, nyakoncsípte és kilódította az ajtón. A letört Baloun még láthatta az ablakból, hogy Jurajda egy villával kihalássza azt a kenyérszeletet, amely egészen barna lett a beleszívódott szósztól, odaadja Svejknek, s még rárak egy darab húst a pecsenye tetejéről, a következő szavakai: k — Egyen csak, szegény barátom! — Szűzanyám — jajdult fel Baloun az ablak mögött —. lőttek a kenyeremnek. — Hosszú karjait lóbálva bement a faluba, hogy valami harapnivalót keressen. Svejk nekilátott Jurajda nemes ajándékának, s tele szájjal azt mondta: — Igazán őrülök, hogy megint az enyéim kő zött vagyok. Nagyon fájt volna nekem, ha a századot nem részesíthettem volna tovább értékes szolgálataimban. — Letörülve állóról az odacsurgott szószt és zsírt, így fejezte be: — Nem tudom, nem tudom. mihez fogtatok volna nélkülem, ha ott tartanak valahol és a háborúi még elhúzódik egypár évig. Vanek számvivő őrmester érdeklődve megkérdezte: — Mit gondol, Svejk, sokáig tart még ez a háború? — Tizenöt évig — felete Svejk. — Ez magától értetődik, mert egyszer már volt egy harmincéves háború és most kétszer olyan okosak vagyunk, mint azelőtt, tehát harminc osztva kettővel, az tizenöt. — A kapitányunk puccerje azt mesélte — szólt közbe Jurajda —. hogy azt hallotta, ha elérjük Galícia határát, nem megyünk tovább. Aztán az oroszok elkezdenek tárgyalni a békéről. — Azért nem is lenne érdemes háborúzni.— mondta Svejk nyomatékosan. <— Ha háború, akkor legyen háború, En semmi esetre se fo* gok előbb beszélni a békéről, amíg Moszkvában és Pétervárott nem leszünk. Elvégre ha egyszer világháború van, nem érdemes csak a határolást körül szarakodrd. Vegyük például a svédeket a harmincéves háborúban. Milyen messziről jöttek, és eljutottak egészen Nemecky Brodig meg Lipnieéig, ahol olyan rumlit csináltak, hogy az ottani kocsmákban éjfélkor még ma is svédül beszélnek, úgyhogy senki se érti meg egymást. Vagy a poroszok, azok se voltak éppen szomszédok, és Lipnicében mégis annyi a porosz, mint a szemét. Eljutottak egészen Jedouchovba meg Amerikába és onnét megint vissza. — Egyébként — mondta Jurajda. akit a mai disznótor teljesen kizökkentett a lelki egyensúlyából és összezavart — minden ember a pontyoktól származik. Vegyük például, barátaim, Darwin fejlődéselméletét... Ekkor azonban berontott Marék egyéves önkéntes és félbeszakította a fejtegetéseit: — Meneküljön, ki merre lát — kiáltotta Marik —, Dub hadnagy az előbb autón megérkezett a zászlóaljtörzshöz és magával hozta azt a beszari Biegler kadétot is. — Szörnyű egy patai — folytatta információit Marék —, ahogy kikecmergett. vele az autóból, mindjárt berontott az irodára. Tudjátok, amikor elmentem innét, azt mondtam, hogy szundikálni jogok egy kicsit. Így hát végignyúltam a lócán az irodában és szépen elkezdtem szunyókálni, amikor egyszerre csak nekemugrik. Biegler kadét elordította magát: "Ilabaclit!*, Dub hadnagy meg talpra állított és rákezdte: "Ugye most bámul, hogy megleptem az irodán, kötelességmulasztás közben? Aludni csak takarodó után lehet*, Biegler meg hozzátette: "A kaszárnyai szabályzat 9. paragrafusánali 16. szakasza alapján*. Erre Dub hadnagy ököllel az asztalra csapott és azt ordította: "Maguk talán meg akartak szabadulni tőlem itt á zászlóaljnál, de ne higgyék, hogy agyrázkódás volt, az én koponyám még kibír egy keveset*. Biegler kadét kőibeu belekapó* zott az asztalon fekvő iratokba, és az egyikből hangosan felolvasta magának: "280. sz. hadosztályparanrs*. Dub hadiuigy azt hitte, ezzel őt akarja ugratni az utolsó mondata miatt, hogy koponyája még kibír egy heveset, ráripakodott a kadétra, hogy tiszteletlenül és szemtelenül viselkedik az idősebb tisztekkel szemben. és most idehozza a kapitányhoz, hogy panaszt tegyen ellene. Csakhamar meg is jelentek, mert a konyhán keresztül kelett felmenni az emeletre, ahol az egész tisztikar üldögélt, s ahol egy disznócomb elfogyasztása után a pufók Maly zázlós égy áriát énekelt a "Traviatta* című operából, nagyokat böfögve közben a káposzta s a zsíros ebéd hatására. Amikor Dub hadnagy belépett, Svejk elkiáltotta nuigát: — Habacht, vigyázz az egész! Dub hadnagy egészen odalépett Svcjkhez, hogy egyenesen beleordíthasson az arcába: — Most mulass, most véged van! Kitörnéllek, hogy a 91. ezrednek legyen rólad valami emléke. — Zum Befehl, lajlnant úr — szalutált Svejk —, egyszer azt olvastam, jelentem alássan, hogy volt egyszer egy nagy csata, amelyikben elesett egy svéd király az ö hűséges lovával együtt. Mind a két dögöt Svédországba szállították, és most mind a két tetem ott van kitömve a stockholmi múzeumban. — Honnét szeded a tudományodat, te nyavalyás? — ordította Dub hadnagy. — Alázatosan jelentem, lajlnant úr, hogy a bátyámtól, aki tanár. Dub hadnagy sarkon fordult, kiköpött s Biegler kadétot maga előtt tolva megindult felfelé az ebédlőbe. De nem bírta megállni, hogy az ajtóból még vissza ne fordulion Svvkh;-z s olyan kérlelhetetlen szigorúsággal, mint egy római császár, aki egy sebesült gladiátor sorsáról dönt a cirkuszban, a jobb keze. hüvelykujját leveli fordítva rá ne kiáhs'-i Svejkre: — í.s a hüvelyket! — Alázatosan jelentsun — kiáltatta utána Svejk —, az enyém máris Ufe'é (Folytatjuk;