Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-15 / 12. szám

Szerda, 1958. január 15. 76 Óriás harcsát fogtak a szegedi halászok Tegnap reggel a jeges Ti­szára útnak indult szeren­csét próbálni a Szegedi Kos­suth Halászati Szövetkezet hattagú brigádja Udvari An­tal irányításával. A jugo­szláv határ közelében — ott ahol halásznyelven még nem állt be a jég —, vetették be 25 méteres hálójukat. Több­ször meghúzták és 4—8—12 kilós harcsákat fogtak, meg kisebb keszegeket, márnákat. Kitartóan halásztak tovább a vén folyón, amely jégtáb­lákat vitt a hátán. Egyszer­esük óriási erő feszítette, húzta a hálót. A brigád hosz­szas küzdelem után meg­birkózott az óriási harcsá­val és a parton biztonságba helyezték. A méréskor 88 és fél kilót nyomott és hálóval ilyen szép nagy halat mar öt éve nem fogtak a halá­szok. A ritka téli halászszerencsé­vel egyenként 420 forintot kerestek a brigád tagjai. Az óriási harcsát pedig a szö­vetkezet csárdájában halász­lének és rántott szeletnek mérik szét. A jó szerencsére persze ittak, meg Isznak ls néhány pohár bort az Udvari brigád tagjai. Mégiscsak szép év­* szak ez a téli Külön­* ben is van auruíl szebb, ; midőn reggelenként malacsivitásra ébred az I ember, s estére meg l frissen sült hurka il­í tata tölti be a lakást? I En azt hiszem, nincs! t lzzért is szerettem min­l dig a telet, és úgy vár­tani a disznóölés idő­l szakát, mint a vak í koldus a garaszt. Most azonban már ; nem így vagyok vele. * Az idén meg végleg ki " is ábránduUam belőle. Az eset úgy kezdő­l dött. hogy közvetlen a l karácsony előtti napon csengetett a csomagki­l hordó. Hatalmas nagy í ládát hozott. Kibontom l a küldeményt, látom l ám, hogy telis-tele - van "disznósággal". — Na — mondom l erre a feleségemnek — ; mégiscsak ió, apósod í van Neked. Remekül 1 élünk as ünnepek alatt! Azonnal hozzá is 4 láttunk a hurka és l hús sütéshez, Délután 4 megint csengettek. Újra l csomagot hozott a pos­tás. fa, e-x a dUxfiéalés! — Na — szólt hoz­zám a feleségem — te se panaszkodj az anyósodra! Nem is panaszkod­tam. Elmegy ez még a többivel, — gondol­tam. Hozzá is láttunk azonnal a húsféleség mrusütéiéhez, mert amint tetszenek is em­lékezni, azon a napo­kon nem volt túlságo­san hideg az idő. Az ünnep másnap­ján azonban megint csomag jött. "Olcsó az időn a kukorica. így nagy disznót öltünk. Gondolunk rátok is. Ezt írta az egyik kö­zeli rokonom. (Még szerencse, hogy a cso­magban volt az írás, mert másként azt hit­lem volna, hogy azért jutottam eszébe, mert a disznójáról volt szó.) Dk a következő napon is jött egy cso­mag. Most egy másik távoli rokonom tisz­telt meg, hivatkozva a hideg idő beálltára. Nemsokkal később is­mét gondolt ránk egy rokon, mert ezen az cven két disznót öl­lek. Lesütöttük tehát va­lamennyit, S azóta raktáron van odahaza a hús. Ott vau as asz­talon, ott van a kam­rában, ott van az er­kélyen és a folyosón, szóval ott van minde­nütt, amerre csak me­gyek. Reggel hús, dél­ben hús, este hús! Egy pillanatra sincs nyug­tom a feleségemtől: "Egyél, mert megrom­lik a hús!* — mond­ja. Nem mondhatom, hogii nem, mert jön a családi provokáció, hogy én nem vagyok tisztában a meglevő húskészlet értékeivel, így hát eszem és eszem! Az emberi aka­rat minden erejét egye­sítem magamban, és essem! Éjszakánként mázsás disznókkal ál­modom, amint kerget­nek a szérűskert kö­rül —, de azért eszem. Néha ugyan felágasko­dik bennem valami dac, és akkor azt mon­dom az asszonynak: "Nem lehetne esetleg emu a töpörtyűhől?" "Nem lehet!" — hang­zik a haragos válasz. Es megim eszem, szé­pen sorjában, mert megvan a sorrend, hogy mit liell megenni elébb, mert máskent elromlik. Tehát eszem és eszem... Most már csak egy vígaszom van mind­össze. Az, hogy nin­csen sok hús már hát­ra. Talán egy hét. és elfogy m nden. Közben mag riadtan megyek ajtót nyitni minden csengetésre, mert van még egy közeli roko­nom, a Málrsi néni, aki mindt zidcig nem küld''tt csomagot. Pe­dig esed/kei már. De, ha időközben megér­ke.zik tőle is a csomag, összeroppanok idegileg. Jaj! Csak egyszer fogyjon el ez a sok "disznóság"! Szavam­ra mondom, két hétig mást sem eszek, mint ciberelevest és lekvá­rostésztát! .., fr- VÍ ­SHi SAKK HÜ Három éve nem jelentkezett a gyümölcstermesztésben a szakaszosság A gyümölcstermesztésben gyakran igen érzékeny kiesése­let okozott a termés szukasros­eága, vagyis, hogy a fák igen kevés termést hozlak. Az elmúlt három évben nagyrós/t sikerült megszüntetni az almn­és a körtetennés szakaszosságát. A szokaszosság megszüntetésé­nek okairól I Sorbós Lajos, a Föld­művelésügyi Minisztérium sző­Jő- és gyümölcstermelést igazga­tóságánlik vezetője adott tájé­koztatót. Elmondotta többek KU­aött, hogy elsősorban a lénye­gesen mogj avult agrotechniká­nak köszönhető a szakasszossóg elleni küzdelem sikere. Az utób­bi években ugyanis az eddigiek­nél sokkal nagyobb gondot for­dítottak a termelők a gyümölcs­fák rendszeres trágyázására, a talajerő jól adagolt, egyenletes visszapótlására. A szerveslrágyát általában egy-két évenként, « műtrágyát pedig évenként két szakaszban; ősszel és tavasszal adagolják, mégpedig háromrész nitrogén, kétrész káli és egyrész foszfor-műtrágyát, llymódon el­érték, hogv a gyümölcsfák ter­mőegyensúlyba korültek. A szakszerű feügyeleti met­szés ugyancsak hozzátartozik a helyes gyiimölesfaápoláshfti. A növekedésben elmaradt fáknál általában erosebb visszavágást alkalmaznak, az erős növokedé­s(leknél pedig gyengén metsze­nek. A felügyeleti metszésnek főként az almánál és körténél van igon nagy termeléskiegyen­súlyozó szerepe. A szakaszosság megszűnésében ugyancsak sokat köszönhetnek a termelők a rend­szeres gyüinöicsrilkltásnak. A legutóbbi évek tapasztalatai azt mulatják, hogy a rendszeres talajerő visszapótlás, a rendsze­res metszés és gyümülcsritkítús biztos jó termést eredményez, ezért a termelök most a téli idő­szakot használják ki a gyü­mölcsfák trágyázására, tisztító metszésére is, enyhébb napokon pedig a kártevők elleni téli per­metezésre. Csalás miatt eljárás indult ellene Veres Károly kiskundo­rozsmai villanyszerelő pénzt kért kölcsön egyik ismerő­sétől. A határidő lejárta után a kölcsönző kérte pénzét Ve­restől, aki nem tudta azt visszaadni. A hitelezővel vé­gül is kiegyezett Veres: el­adott neki egy rezaót gázpa­lackkal együtt 1400 forintért. A gázpalack átírása azonban nem ment simán, mivel Ve­res nem tudta igazolni azt, hogy a palack hogyan került hozzá. így a hitel kiegyenlí­tésére kiszemelt tárgyak visszavándoroltak Vereshez A hitelező azonban makacsul követelte továbbra is a pénzt. Veres ekkor egy .0168111 sze­mélytől kért kölcsön 1500 fo­rintot, hogy abból kifizessen előző hitelezőjének 1400 fo­rintot. Kifizetésre azonban nem került sor, s így most mér egyszerre két embernek tartozott. Hogy a második hitelező idegeit is lecsilla­pítsa, annak is eladta a gáz­palackot rezsóval együtt, méghozzá kétezer forintért. Az átírásnál ismét nehézsé­gek adódtak s a tárgyak megint visszavándoroltait Vereshez. A hitelezők végül is feljelentették a csalafinta villanyszerelöt, akí ellen csa­lás bűntette miatt megindult az eljárás. „ZSEB BÚVÁRHAJÓ* Sztjepan Svob fiumei mun­kás, az ottani autóbuszvál­Ulat szerelője, szabad Idejét már több mint egy éve egy kicsiny, négyszemélyes bú­várhajó építésére fordítja. A búvárhajó mindössze « mé­ter bosszú éa 4 utasával 2 méterrel a vízszint alatt köz­lekedik majd. TŰZHÁNYÓ VAGY GYAPJUGYART A hirea Etna tűzhányó lá­vája remek anyagnak bizo­nyult ásványi „gyapjú'* ké­azítéaére. Ezt a gyapjút a V. Nemzetközi Műszaki Klállítá­son mutatták be, Torinóban. Igaz, hogy az új anyag ru­hára nem alkalmas, de a technikában nagyszerűen fel­használható. A különböző vegyianyagokkal szemben rendkívül ellenálló és igen nagy hőmérsékletet kibír. Ez a tulajdonsága remek szige­telőanyaggá teszi. A hagyományos hastingsi karácsonyi versenyt az idén is megrendezték. Az eddigi versenyeken a világ vala­mennyi számottevő mestere részt vett már, a mostani verseny nívóját Keres, Gligo­rics és Filip nemzetközi nagymesterek részvétele emelte. Aljechin 1925 és 1936-ban, Maróczy 1924-ben, Capablanca 1929-ben lett el­ső. A legnagyobb sikert Flohr nagymester aratta a korábbi versenyeken, 1931—1934 évek között négyszer lett első, Szabó nagymester és Tarta­kower három ízben győztek. Érdekes, hogy 1953 óta min­dig holtverseny alakult ki az első helyen, 1953-ban Bron­stein és Alexander, 1954-ben Keres és Smislov, 1955-ben Korcsnoj és Olaffson, 1956­ban pedig Gligorics és Lar­sen között. Az idei versenyen Keres egyedül lett első 7Vs ponttal, második Gligorics 61/-, harmadik Filip 6 pont­tal. Utánuk következtek: Barden 5, Kluger és Sterner 4Vj, Penrose 4, Clarké 3% Blau 2, és Fazekas l*/j pont­tal. A Szegedi Vasutas vasár­nap Diósgyőrött az ottani DVTK ellen Játszotta le a harmadik fordulóban elma­radt mérkőzését. A kiváló diósgyőri csapat ellen a Vas­utas versenyzői a hosszú uta­zástól fáradtan vették fel a küzdelmet, így is sikerült Mf2:V/i arányú döntetlent el­érnlök. Egy játszma a hat­órai játékidő után sem feje­ződött be, ezt majd kiértéke­léssel döntik el. A Vasutas vbsárnap Buda­pesten a Vasas ellen játszik az OB 6. fordulójában. • A Magyar Sakkszövetség most tette közzé az országos feladványfejtő verseny vég­eredményét. A sok száz fejtő közül első lett a nemrég el­hunyt szegedi Rendes Albert, aki egyedül ért el a maximá­lis pontszámot. Rendes Al­bert évek óta az ország leg­jobb feladványfejtője volt, sajnos mostani győzelmét már nem érhette meg. * Tíz-tizenöt évvel ezelőtt ritkán fordult elő, hogy nem­zetközi mester vereséget szenvedett elsőosztályú ver­senyzőtől. Az OB mostani versenyein alig múlik el for­duló, hogy egy, vagy két mester el ne vérezzen az el­sőosztályú versenyzőkkel szemben. Alábbi játszmában Ott Endrének sikerült szép győzelmet aratnia Réthy nemzetközi mester ellen. Világos: Réthy. Sötét: Ott. 1. d4, d5, 2. Hf3, c5, 3. dxc, e6, 4. b4, a5, 5. c3, axb, 6. cxb, b6, 7. e4, bxc, 8. exd, VÍ6, 9. dxe, fxe, 10. Fg5, Vxal, 11. Vd8+, Kf7, 12. Fd3, Hd7, 13. 0—0, He7, 14. Fxe7, Fxe7, 15. Vxh8, Hf6, 18. Fxh7, Hxh7, 17. Vxh7, cxb, 18. Hd2, Vffl, 19. Bel, Bxa2, 20. Vh8, Ff8, 21. He4, Vf5, 22. Heg5+, Ke7, 23. Vh4, Ke8, 24. Hd4, Vf6, 25. h3, Fc5. 26. Vh8+, Kd7, 27. He4, Vxd4. 28. Vh5, Kc6, 29. Bel, Bal, 30. Bxal, Vxal, 31. Kh2, Vd4 és világos pár lé­pés után feladta. Világos: Kf2, Fe4, gyalo­gok: a3, b5, (4). Sötét: Kh2, gyalogok: a7. h3, (3). Világos Indul és a negye­dik lépésben mattot ad! (Speckmann feladványa.) A helyes megoldásért fejtőink három pontot kapnak. A múlt heti feladvány meg­oldása: 1. Bxd8, Kxd8, 2. Vdl+, Vxdl patt Új útra indul Hanzeika és Zlkmund Prága: Hanzeika és Zifc­mund, a két ismert csehszlo­vák világjáró ez év szeptem­berében indul négy-öt évre tervezett keleti útjára. 41 ál­lamba látogatnak el. Utju* kat a közel-keleti országok* ban kezdik el, majd Ázsia dé­li államain és egyes kelet­ázsiai szigeteken végigvonul­va Ausztráliába, onnan pediff Japánba utaznak. A világjárók két pótkocsis Tatra 805-ös gépkocsin teszik meg az utat. (258) Elkeseredett küzdelem indult. Ás összes je­lenlévők együtt is csak nehezen tudtál; vissza­tartani. hogy rá ne vesse magát a töltelékre. Abban már nem tudták megakadályozni, hogy amikor kidobták a konyháról; kétségbeesetten bele ne markoljon egy fazékba, amelyben a bél ázott a májashurkához. Jurajda szakács annyira méregbe jött, hogy egy egész csomó pálcikát utánahajitott a mene­külő Ralounnah s azt kiáltotta: — Nesze, zabálj pecket, te dög! Közben odafönt már összegyűltek a zászlóalj tisztjei, s mialatt ünnepi hangulatiam várták, hogy a konyhán véget érjen a szülés, másféle alkalmi Iáján, egyszerű rizspálinkát ittak, amit hapjmajőzettel festettek sárgára, i amit a zsidó kereskedő azt állította, hogy ez a leg­jobb és legeredetibb francia konyak, még az apjától örökölte, az pedig a nagyapjától. — Te gazember — mondta neki ebből az al­kalomból Ságnrr kapitány — ha még azt me­red mondani, hogy az ilkapád a franciáktól vásárolta, amikor visszavonultak Moszkva alól. úgy lecsukatlak, hogy ott maradsz, amíg a csa­ládod legfiatalabb tagja a legöregebb nem lesz. Miközben a tisztek minden korty után elát­kozták a vállalkozó szellemű zsidót, Svejk már a zászlóaljirodán ült: csak Marék egyéves ön­kéntest találta ott. aki mint a zászlóalj történet­írója arra használta jel n zászlóalj zóltaneci tar­tózkodását, hogy előre leírjon néhány győzel­mes harcot, amely a jövőben minden bizonnyal le jog játszódni. Egyelőre jegyzeteket készített, s amikor Svejk beállított, éppen ezt írta jel: "Ha lelki szemeink előtt megjelennek mindazon hősök, akik részt vettek az N. falu melletti harcokban, ahol zász­lóaljunk oldalán az N. ezred egyik zászlóalja s az N. ezred másik zászlóalja is harcolt, azt látjuk, hogy a mi N-ik zászlóaljunk tett tanúsá­got a legragyogóbb stratégiai képességekről, S tagadhatnlantil hozzájárult az N-ik hadosztály győzelméhez, melynek az volt a célja, hogy végérvényesen megerősítse állásainkat as N. szakaszon". — Na látod — mondta Svejk az egyéves ön­kéntesnek — mór megint itt vagyok. — Engedd meg, hogy megszagoljalak >­mondta barátian meghatódva Marék egyéves önkéntes — hm, tényleg börtönszagod van. — Mint rendesen — mondta Svejk — csak egy kis félreértésről volt szó; és te mit csi­nálsz? — Mint látod — felelte Marék — papírra ve­tem Ausztria hőslelkú védőit, de valahogy sem­mi se akar kijönni belőle, szar az egész. Külö­nösen aláhúzom benne az "N" betűt, minthogy ez rendkívüli tökélyre fejlődött mind a jelent, mind a jövőt illetően. Eddigi képességeimen kí­vül Ságnrr kapitány szokatlan matematikai tehetséget is felfedezett bennem. Ellenőriznem kell a zászlóalj számadását, s az eddigi zárlatom azt mutatja, hogy'a zéuzlóalj teljesen passzív s csak arra vár, hogy valamiképpen kiegyezzen orosz hitelezőivel, mert vereség és győzelem után egyforma jól megy a lopás. Egyébként teljesen mindegy. Még ha az utolsó emberig fel is morzsolnának bennüket, itt vannak a győzel­münkről szóló dokumentumok, mert batalion-s­gcschichtsschreiberi szerepemben van szeren­csém például ilyeneket írhatni: »Ismét szembe­szállt az ellenséggel, amely már azt hitte, hogy a győzelem az övé. Katonáink kitörése és szu­ronyrohatna egy pillanat műve volt. Az ellen­ség kétségbeesetten menekül, saját lövészárkai­ba ugrik, irgalmatlanul átdöfjük szuronyainkkal, tígyhogy fejvesztve elhagyja lövészárkait, a se­besült és ép foglyok tömegét hagyva hátra ke­zünkben. Egyike ez a legdicsöbb pillanatok­nak". Aki mindezt megéli, a kővetkező levelet küldi majd haza a tábori postán keresztül: "Nagy volt a seggreverés, drágít feleségem! Egészséges vagyok. Elválasztottad már a kicsi­két? Csak arra ne tanítsd, hogy idegen embere­ket "papának" szólítson, mert az nagyon fájna nekem". A cenzúra aztán kihúzza azt. hogy "nagy volt a seggreverét", mert nem lehet tud­ni, hogy ki kapta, s e szavak különböző kombi­nációkra adhatnak okot, mivel a levélíró nem fejezi ki magát elég világosan. — A legfőbb, hogy világosan beszéljen az ember — jegyezte meg Svejk. — Amikor 1912­ben misszionáriusuk jöttek a prágai Szent lg­nác-templomba, volt ott egy prédikátor és ez azt prédikálta a szószékről, hogy ö valószínűleg senkit se fog viszontlátni a mennyekben. Ezen az esti lelkigyakorlaton részt vett egy Kulisek nevű bádogos és ez azt mondta az ájtatosság után a kocsmában, hogy az a misszionárius biz­tosan sok mindent elkövetett, Ha kijelenti a templomban, mintha nyilvános gyónást végez­ne, hogy ő senkivel se fog találkozni a meny­nyeltben; nem is tudom, miért küldenek ilyen embereket prédikálni. Mindig világosan és ért­hetően kell beszélni, nem pedig olyan kacskarin­góson. A Brejshában volt évekkel ezelőtt egy pincemester, és ennek az volt a szokása, hogy amikor dühös volt és mttnka után elment ha­zulról, mindig megállt egy éjjeli kávéháznál, idegen emberekkel koc.cingatott és koccintás közben mindig azt mondta: -Mi tirátok, ti meg miránk .. •" Ezért aztán egy tisztességes jihlavai úrtól egyszer akkora pofont kapott, hogy reg­gel, amikor kiseperték a fogait a kávéházas odahívta a kislányát, aki az ötödik elemibe járt, és megkérdezte tőle, hogy egy felnőtt em­bernek hány joga van a szájában. A kislány nem tudta, és ezért az apja kiverte neki két jo­gik és harmadnap levelet kapott attól a pince­mestertől, amiben bocsánatot kért mindkzokért a kellemetlenségekért, amiket okozott, ö nem akart semmi gorombát mondani, de a közön­ség nem érti meg őt, mert az a mondás így szól: "Mi tirátok, ti meg miránk haragudnátok?" Aki valami kétértelmű dolgot mond, előbb nagyon jól meg kell hogy gondolja. Az egyenes ember, alti nem tesz lakatot a nyelvére, ritkán kap po­font. És ha néhányszor már megtörtént vele, akkor mindig vigyáz és társaságban inkább be­fogja a pofáját. Igaz, hogy az ilyen emberről mindenki azt hiszi, hogy képmutató, meg isten tudja, milyen, és sokszor az ilyet is elpáhoják, de ezt már az ő megfontoltsága hozza magával, az 3 önuralma, mert mindenkinek számolnia hí U azzal, hogy ö egyedül van és vele siemben so­kan vannak, akik sértve érzik magukat, és ha ve­rekedni kezdene velük, még egyszer annyit kap­na. Az ilyen ember legyen szerény és türelmes. Nusléban van egy Hauber nevű úr. ezt egyszer vasárnap Kundraticében az országúton tévedés­ből megkéselték, amikor a Rartunek-malómtól jött visszafelé valami kirándulásról. Sikerült neki hazaérni azzal a késsel a hátában, és ami­kor a felesége levette neki a kabátját, szépen kihúzta a hálából és másnap délelőtt már gu­lyáshúst aprított azzal a késsel, mert sohngem acélból volt és szépen ki volt köszörülve, és ne­kik odahaza csupa csorba is tompa késük volt Aztán az asszony egy egész készletet akart ilyen késekből a háztartásba, és minden vasárnap el­küldte a férjét kirándulni Kundöatieébe, de ö olyan szerény volt, hogy nem ment sehová, csak a nuslei Banzet-kocsmába, mert tudta, hogy ha ott ül a konyhába^ akkor a Banzet Hamarébb kidobja, mielőtt még hozzányúlhatna valaki. — Te egyáltalán nem változtál meg — mond­ta az egyéves önkéntes. — Nem — felelte Svejk — nem értem rá. A végén még agyon is akartak lőni, de nem ez volt a legrosszabb, hanem az, hogy tizenkette­dike óta sehol te kaptam lénungot — Minálunk most már nem is kapod meg, mert mi Sokaiba megyünk, és csak a csata után lesz léruinglizetés. mert spórolni kell. Ha úgy számítom, hogy két hét múlva érünk oda. ak­kor minden elesett katona után a pótlékokkal együtt huszonnégy korona hetvenkét fillér lesz a megtakarítás. — Es különben mi újság nálatok? — Először is elvesztettük a nachhutunkat; eztán a tisztikar disznótorra készül a plébánián, a legénység pedig a faluban kószál és a legkü­lönbözőbb erkölcstelenségekel követi el a hely­beli nőnemű lakossággal. Délelőtt kikötöttek egy katonát a ti századotokból, mert felmászott a padlásra egy hetvenéves öregasszony után. Sze­rintem ez az ember ártatlan, mert a napipa­roncsban egy szó se volt arról, hogy hány éves korig van megengedve. — En is úgy gondolom — mondta Svejk — hogy az az ember ártatlan, nwrl ha egy ilyen véh­asszony felmászik a létrán, az ember nem látja az arcát. Pont egy ilyen eset volt egyszer Tá­bor mellett a hadgyakorlaton. Az egyik szaka­szunkat a kocsmában szállásolták el, cs ott va­lami nőszemély az előszobát sikálta, és egy Chramosta nevű katonu odasettenkedett hozzá és megpaskolta, hogy is mondjam csak, a szok­nyáját. A nőnek nagyon fejlett szoknyája volt, és amikor a Chramosta így megpaskolta, nem szólt semmit, erre megpaskolja másodszor is, megpaskolja harmadszor, a nő megint nemzzél semmit, mintha nem is őrá tartozna, erre a Chramosta elszánttá magát a tettre, és a nő nyu­godtan tovább sikálta a padlót, és aztán hátra­fordította az egész arcát és azt mondta neki: "Hát én jól beutottam macát, kis katona". Ez a vénasszony több mint hetvenéves vo't, és aztán elmesélte a dolgot az egész falunak. Most ^ pedig szabadjon megkérdeznem öntől, hogy nem-e volt szintén lecsukva a távollétemben. — Nem volt rá alkalom — mentegetőzött Mié rek — viszont ami téged illet, közölnöm ke veled, hogy a zászlóalj elfogatóparancsot ndo j ki ellened. (Folyatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom