Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-14 / 11. szám

Kedd. 1958. január 14. .14 Vidám, mozgalmas szünidő a Sziliért iskolában ' "Jaj, nem tudom, mit csináljak a gyerekekkel ebben n hosszú szünidőben!" — sóhajtott jó nagyot az egy*; asszony a minap az autóbuszban. A további társalgást már nem hallottam, mert nagyokat fujtatva megindulj: velünk a busz, amelyen én is az iskolába igyekeztem. Szerettem volna odaszólni neki: "Miért nem küldi őket az iskolába? Hiszen ez csak nem probléma! Az aránylag hoszszú téli szünidő nem arravaló, hogy a szegény dolgozó szülők elfoglaltságát fokozzuk, s munkahelyükön aggódjanak, szorongó szívvel gondolj* k: vajon az én Marikám mit csinál most otthon, egyedül?" Közben a busz pillanatok: alatt megérkezett az iskolához. Két kislány — Mayer Anna és Szűcs Klári — lélekszakadva rohantak elébem, meglesték az ablakból az érkezést. Ki is kaptak -alaposan", mert a nagy hidegben kabát nélkül futkostak, (Lám. érdemes volt "túlbuzogni?" ...) Derűsen folyik a játék Jóleső érzéssel léptem be a valóban rendkívül tiszta, gondozott iskolába. Még nincs 9 óra, de már zsibongnak a gyerekek. A meleg, napfényes teremben már berendezkedtek a "nagyobbak«. (A bútorokat szeretik saját, egyéni elgondolásaik szerint rakosgatni.) Némi rendcsinálás után szétnézünk, mivel is lehetne ittr szórakozni. Mert ez a terem a -szórakoztató". A szomszéd terem ugyanis a "napközi", ahol azok a tanulók vannak, akik tanév közben is a napközibe járnak, étkeznek. Itt pedig azok, akiknek szülei esetleg elfoglaltak, s így ők csak szórakozni jönnek be. Természetesen, a két terem között az "átszivárgás- folytonos. Az egyik kislány a babáját mutatja, amelyet nemrégen kapott. Itt már kialakul egy kis csoport. A másik pár behozza a sakkot — ezek komoly hetedikesek. Az én egyik ötödikesemnél állatkártya van. Ezt még nem ismerem, de némi közös tanulmányozás után remekül belejövünk, s a kör mindjobban szélesedik körülöttünk. Küzbsn egyikis korrepetálás Javában folyt a játék, amikor csendben betoppant Kiss Jenő igazgató, s azt vettük észre, hogy ő is gyönyörködik a tanulók játékában. A játékba annyira belemelegedtünk, hogy őszintén szólva én magam ls szinte sajnáltam megszakítani, de nem lehetett elszalasztani ezt a remek alkalmat egy kis kor- jelent Bálint Béla tajztanár repetálásra. Éppen itt van _ azért csodálkoztam, mert ugyanis a három gyenbébb ő nem volt beosztva. Megkértanulóm, akinek a helyesírás dezte, jó meleg-e a terem, nem a legerősebb oldala. Fél- ugyanis ő a "fűtésfelelös". revonultunk hát egy másik Meg lehettünk elégedve mind asztalkához, s megkezdtem a a három terem fűtésével, tollbamondást. Természete- Nagy volt a forgaiom m is. sen ide is körénk gyülekezik (Hogy öszinte legyek fizeté_ egy-két érdeklődő, akit nem ^ volt...) Az egyik a lehet elküldéssel megsertem, ^ számolgatta a másik, s egy kis helyesírási gyakor- _ az úttöröveZetó - valami lat mindenkire ráfér. Ugy jegekről tárgyalt az egyik vonom be őket is a munkába, nyolcadikossaI többi írt. hogy diktálok egy monda- Megnéztem mit, tot s ehhez hasonlót a -né- c gondolata *%olt a2 zőknek-" is szabad kitalalm. egyiknek. lev j h£vja ^ Ha jó és ügyes a mondat, ak, ... , _ , „ azokat a tanulókat, akik elkor az iratom le. Termés^- felejtettek korrepetá. tesen ilyenkor buszkék hogy lásra j ok is diktálhatnak A hibák nek né á * kozos kikeresese, s kijavítass h-, _ , 'JL * után tovább folyik a játék. ból, s nevetve jegyezte meg, "rámenne a fizetése« a posA szomszéd teremből köz- tá azért láncszerű tanu_ ben követ jött hogy "jojje- lók oldja meg tek uzsonnázni!" A friss ke- „„. „ „g--. nyérszeletek illatos májpástétommal megkenve ott sora ezt a kérdést. Visszatérve a terembe bikoztak a nagy tálcán. Ezt l™?.. "em ffjcálg énekelgetkár lett volna elhagyni! lletJtu"k' s Játszhattunk, márSiemmári Lászlóné tanítónő ?tt az. P2?™* s az üzenet buzgón kenegette a szeleteket, amelyek fogytak is hamarosan. Amikor visszamentünk a előtt a hívó illat — finom pörkölt volt ebédre. "Hogy elszaladt az idő!" — állapította meg az egyik kislány. másik terembe, a tanulók el- ^ dób5n; észrf vettem, játszották nekem azt a libás- m..a oel * mar jött is a köénekes játékot, amivel a ka- vetkez6 tanerő, ak> átvette rácsonyfa-ünnepélyen szere- tólem a gyerekek felügyelepeltek. Énekelgetés közben tét, "szórakoztatását". nagy csodálkozásomra meg- Dr. F. L-né Vaszy Viktor? A vidéki zenekultúra támogatása rendkívül fontos Megkezdödfitt a művészeti szakszervezetek kongresszusa A budapesti újvárosháza kimagasló képviselőjét vátanacstermében hétfőn dél- lasztották az elnökség tagjai előtt megkezdődött a művé- közé. szeti szakszervezetek szövet- Ezután Gertler Viktor segenek III. kongresszusa. A Kossuth-díjas filmrendező á megnyitáson jelen volt Kál- filmművész szakszervezet lat Gyula, művelődésügyi elnöke mondott megnyitó beminiszter, az MSZMP Politi- szédet. Ezt követően Bárányi kai Bizottsaganak tagja, Kis- Tibor, a Művészeti Szakszerhazt Odoti munkaügyi mi- vezetek Szövetségének főtitniszter, Orbán László, az kára megtartotta a központi MSZMP Központi Bizottsága vezetőség beszámolóját tudományos és kulturális A nagy tapssal fogadott osztályúnak vezetője, Szigeti beszámoló után a kongreszJózsef, a művelődésügyi mi- szus részvevői meghallgatták niszter első helyettese, Bu- a számvizsgáló bizottság jegár Jánosné, a Szakszerveze- lentését, majd az ebédszütek Országos Szövetségének net után megkezdődött a titkára. A szovjet művésze- vita. ket Medvegyev, a szovjet A vita során felszólalt színháztörténeti múzeum ve- Vaszy Viktor, a Szegedi zetője, a francia művészeket Nemzeti Színház igazgatója Félix Faure, a francia mű- is. A vidéki zenekultúra, a vészszakszervezetek küldötte, vidéki operatársulatok ügyéaz olasz művészeket Mario ről beszélt, hangoztatva, hogy Penelope, az olasz képzőmű- Budapest zenekultúrája nem vész szövetség főtitkára kép- azonos az egész országéval, viseli a kongresszuson. ezért a vidék pártfogásolása Deák Sándor, a színész rendkívül fontos. Példamuszakszervezet alelnöke üdvö- toíó ebbö1 a szempontból a zölte a kongresszust és ja- izomszedos baráti államok vaslatot tett az elnökségre. Vldekl zeneéletének helyzete A küldöttek a magyar poli- ~ i"^®"/- . , . ..... , ... A kongresszus ma folytatja tikai és kulturális élet tobb munkáját A világhírű Tátrai vonósnégyes hangversenye művészi élményt nyújtott Szegeden is Valóban ritka élményben volt része vasárnap délután Szeged zenekedvelő közönségének. Az Európa-hírű Tátrai vonósnégyes szereplése minden várakozást felülmúló művészettel kápráztatta el a megjelenteket. A kiváló együttes, amely 1946 óta áll fenn, a tavalyi évben ragyogó külföldi sikereket ért el. A Szovjetunió és a népi demokratikus országokon kívül jártak Ausztriában, Nyugat-Németországban és Belgiumban is. Szereplésükre jellemző, hogy a Telefunken Hanglemezgyár kizárólagos hangfelvételi szerződést kötött az együttessel. Itt vették fel lemezre Beethoven vonósnégyeseit, amely igen nagy megtiszteltetést jelentett Tátraiéknak. Az együttes iránt külföldön megnyilvánuló érdeklődésre csak két példát mondunk: Január 24-én Salzburgban, a Mozart-emlékhangversenyen, valamint a brüsszeli világkiállításon lépnek fel a közeljövőben. MOZART ESZ-DUR KVARTETTJÉVEL kezdték műsorukat. A nagy zeneköltő, aki kamarazenében is halhatatlan alkotásokat komponált, rendkívüli harmonikussággal és díszes dallamokkal, de nagy ízléssel alkotta Esz-dur vonósnégyesét. Azért rtehéz Mozartvonósnégyest játszani, mert minden szólamnak megvan a maga különleges szerepe, ugyanakkor végtelen harmóniában és összhangban egyesülnek. Ezt a művészetet szélesíteni, vagy hozzáadni — lehetetlen. A Tátrai vonósnégyes (Tátrai Vilmos, Szűcs Mihály, Iványi József és Banda Ede) azonban megoldotta — és ragyogó művészettel — oldotta meg a nehéz feladatot. Technikai készségük — amelyről nyugodtan állíthatjuk, hogy bravúros — szinte már nem is kíván figyelmet a művészektől, s minden erejüket a muzsika szépségeinek, a legtisztább dallamvezetésnek szentelhetik. Á négy művész külön-külön élő egyéniséggel, de egyúttal az elképzelhető legjobb összehangoltsággal muzsikált. Nagy érdemük, hogy Mozart tiszta, világos, szinte átlátszó fényű muzsikáját a legalázatosabb és egyben legművészibb formában tolmácsolták. A műsor második száma a tehetséges, fiatal magyar zeneszerző, SUGÁR REZSŐ II. VONÓSNÉGYESE volt. Az öt tételből álló mű magyaros témát dolgoz fel, s JFÉUOR Kct szegcdi moziban is —a Szabadság és a Vörös Csillag Filmszínházban — nagy sikerrel játsszák közel egv hét óta az "£jfélkor« című új magyar filmet. Egy művészházaspár szerelméről, s az ellenforradalom utáni hetek alatti vívódásáról besz él a film. míg a nő, hűtlenné válva enged a messzi idegen csábításának, a férfi pedig a nehézségek közepette is hazájában marad. Az "Éjfélkor" szegedi bemutatójáról lapunk pénteki számában irtunk, ezúttal pedig a két főszereplöt — Ruttkay Évát és Gábor Miklóst — mutatjuk be az egyik jelenetben. bár formája szokatlan számunkra, a jó zenei érzékkel, temperamentummal és mély líraisággal megalkotott mű elismerésre talált a közönség körében. Az előadás magas színvonala mellett nagy érdeme a Tátrai kvartettnek az is, hogy mai magyar zeneszerző művét szólaltatták meg műsorukban, ezzel is elősegítve jelenkori zenei kultúránk fejlődését. Szünet után hallhattuk a legnagyobb sikerű számot; SCHUBERT D-MOLLKVARTETTJÉT. Nem mintha ezzel az előző két kvartett teljesítményét akarnám degradálni, de Schubert remekműve valóban csúcsát jelentette a koncertnek. A nagy zeneszerző utolsó, tragikus időszakából való a D-moll vonósnégyes. Schubert, aki tízéves termékeny időszakában valósággal áradatban komponálta életvL dám, ifjúsággal teli műveit, a nyomor és nélkülözések, valamint betegsége hatására élete végén tragikussá válik. Ilyen alkotás a D-molI-kvartett is, amelv Beethoven V. (Sors) szimfóniáiának motívumaival kezdődik. A fáidalom és könyörgés valóságos párbeszédet formál a hangszereken — mélyen művészi és megható ez a tétel. A második tétel az i«meit Schubert-dal "A halál és á lányka" motívumára énül. Fennkölt. szinte megfoghatatlan légiességgel áradó zene ez, amelv szinte utolérhetetlen. A III. tétel Scherrhoia és a TV. vad száguldása a zeneköltő rohanását feiezl ki a vég. a halál beteljesedése "lőtt. Tátralék játéka Itt egyesítette valamennyi erényüket. A technikailag oly igényes mű ismét alkalmat adott készségük ragyogó csillogtatására. A zenei mondanivaló pedig olyan ihletett tolmácsolásában került megszólaltatásra, hogy a közönség valósággal bűvöletben hallgatta végig a művet. A tomboló siker méltó hálára talált a Tátrai-kvartett tagjaiban: a Schubert-mű IV. tételét játszották el ráadásul. A zenekedvelők még ezután ls sokáig ünnepelték a nagy művészeket. Végül meg kell emlékeznünk Melle Tibor, a zeneiskola tanóra értékes, nagy szakértelemmel megírt és elmondott ismertetőiről. Sigral Gábor (257) Svejk odaadta, a főhadnagy meggyőződött róla. hngy menetiránya valóban n dandártörzstől Zóltanecbe, a századához szól, visszadta az iratokat Svejknek s kegyesen odaszólt az asztalnál illő káplárnak: — Adja meg neki az információkat — majd Ismét bezárkózott a szomszédos irodahelyiségbe. Mikor az ajtó becsukódott mögötte, a törzsőrmester vállon ragatlta Svejket, s az ajtó jelé taszítva megadta neki a következő információkat: — Tűnj cl. büdös, de gyorsan1 így aztán Svejk ismét belekerült a zűrzavarba. s most valami ismerőst kereset a zászlóaliból. Sokáig rótta az utcákat, míg végül mindent tgy lapra tett fel. Megállított egy ezredest, és tört németségével megkérdezte tőle. nem tudja-e vélelenül, hol állomásozik az ő mcnetzászlóalja és nwnetszátada. — Velem csehül is beszélhetsz — mondta a:' ezredes —, én is cseh vagyok. A tc zászlóaljad itt állomásozik nem messze Klimontów községben a vasúi mellett,'és a legénységnek nem szabad bejönnie a városba, mert az egyik századutok, mihelyt megérkezett, mindjárt összeverekedett a téren a bajorokkal. Svejk tehát megindult Klimontów felé. At ezredes ulánakiáltott, a zsebébe nyúlt és jpl koronát adott Svejknek cigarettára, aztán azt gondolta: »Milyen szimpatikus katona". Svejk tovább bandukolt a falu [elé, s az ezredesről gondolkozva, arra a megállapításra jutott, hogy tizenkét évvel ezelőtt Trientben volt egy Habermaier nevű ezredes, aki ugyanilyen barátságosan viselkedett a katonákkal, s a végén kiderült, hogy homoszexuális, mert az Adige folyó strandján meg akart erőszakolni egy kadétot, a szolgálali szabályzattal fenyegetőzve. Ilyen sötét gondolatokba merülve Svejk lassacskán beért a közeli faluba s a zászlóalj törzsét nem volt nehéz megtalálnia, mert a falu ugyan messzire elnyúlt, de csak egyetlen tisztességes épület állt benne, a nagy községi isko-, la, melyet e tiszta ukrán vidéken a lakosság hathatós lenpyelesitése céljából építtetett a galíciai kormányzat. .t háború folyamán az iskola több fázison ment ái. Jó néhány orosz cs osztrák stáb volt már itt beszállásolva, s a Lembcrg sorsát eldöntő nagy csaták idején a tornatermet mütűvi alakították át. Itt történt a lábak és kezek amputálása, a koponyák léhelésc. Az iskola mögötti kertben egy tölcsérforma nagy gödör ásított, valami nagy kaliberű gránát robbanásának nyomaként. A kert egyik sarkában rgy erős körtefa állt. egyik ágán egy kötéldarab, melyen nemrég a helybeli görögliatolikus plébános lógott; a helybeli lengyel iskolaigazgató akasztatta fel azzal a váddal, hogy tagja volt egy ó-orosz csoportnak s az orosz megszállás idején misét celebrált a templomban az orosz pravoszláv rór fegyvereinek győzelméért. Sajnos ez nem volt igaz, mivel abban az időben a vádlott egyáltalán nem tartózkodott otthon: az epekövét kúrálta Borhnia Zamurowunában, ezen a kis fürdőhelyen, melyet megkímélt a háború. A görögkatolikus plébános felakasztásában több tényező működött közre; nemzetisége, fes lekezete és egy csirke. A szerencsétlen plébános ugyanis közvetlenül a háború előtt kitekerte a nyakát a lengyel iskolaigazgató egyik csirkéjének, amely az elültetett dinmjemagokat kapirgálta a kertjében. A megboldogult görögkatolikus plébános után üres maradt a plébániaépület, és elmondhatjuk, hogy mindenki hazavitt magának valami emléket a plébános úrról. Egy lengyel parasztocska még az öreg zongorát is hazavitte s a fedölapjéit a disznóól ajtajának megjavítására használta fel. A btitorok egy részét szokás szerint a katonák aprították fel, de a konyhában szerencsés véletlen folytán megmaradt a nagy kályha, kitűnő tűzhelyével, mert a görögltatolikus plébános semmibe sem különbözött ultrakollégáitól, szerette a begyéi és szívesen látta, ha sol: fazék és serpenyő áll a tűzhelyen vagy a sütőben. Így aztán szinte hagyománnyá vált, hogy minden áthaladó katonai alakulót itt rendezte be a tiszti konyhát. A konyha fölötti nagy szobában afféle tiszti kaszinó működött. Asztalokat és székeket a falusi lakosságtól szereztek. A zászlóalj tisztjei ma éppen ünnepélyes varsorára készülődtek, pénzt adtak össze és vettek egy disznót, s Jurajda szakács disznótort készített a tiszteknek; ezenközben körülvették a h gkülönbözőbb élösdiels a tisztiszolgák soraiból de valamennyiük közül kitűnt a szám vivő őrmester. aki tanácsokat adott Jura/dánok a disznófej feltrancsirozására vonatkozóan, hogy neki is jusson egy darab az orrából. Leginkább a telhetetlen Baloun düllesztette a szemeit. Ilyesféle érzéki vággyal és mohósággal nézhetik az emberevők, hogy a nyárson sülő miszszionáriusból hogyan folyik a zsír. kellemes illatokat árasztva. Baloun körülbelül úgy érezte mogát, mint egy tejestaligába fogott kutya, amikor egy hentessegéd megy előtte, kosarat visz a fején a füstölőkamrából frissen kikerült kolbászokkal, s egy kolbász-Uinc kilóg a kosárból a hátára, úgyhogy csak ugrani kéne és he lehetne luipni, ha nem volna az az utálatos hám, amibe a szerencsétlen kutyát belógtál;, ha nem volna az a nyomorult szájkosár. $ a májashurka tölteléke, magzat-eletének első korszakában, egy óriási májashurka-embrió, Uniómban fel;üdt a deszkán s bors, zsiradék és mái illatéit árasztotta. Jurajda pedig feltűrt ingujjával olyan komolyan tevékenykedett, hngy modellje lehetett volna egy képnek, amely az úristent ábrázolja, amint a káoszból éppen megteremti a földgolyót. Baloun nem birta tovább, felzokogott. Zokogása szivetlépö bömböléssé nőtt. — Mit bőgsz, mint egy bika? — kérdezte Jurajda. a szakács. — Hazagondoltam — felelte zokogva Baloun —. hogy én ilyenkor mindig otthon voltam és még a legfőbb szomszédomnak se akartam kóstolót küldeni, mindig csak egyedül akartam felfalni mindent és fel is faltam. Egyszer úgy megtömtem magam máfashurkdval. véreshurkávát meg tormáshússal, hogy mindenki azt hitte, menten szétpukkadok, és ostorral kergettek körbe az udvaron, mint a tehenet, ha felfúvódott a lóherétől. — Jurajda úr, engedje meg. hogy belemarkoljak abba a töltelékbe, aztán kiköthetne!;, különben nem élem túl ezt n szenvedést. Baloun felállt a lócáról s tántorog: a. mint a részeg, az asztalhoz lépett és kinyújtotta pracliját a töltelék-halom felé. (Folyatjuk) s