Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-14 / 11. szám

14 Csütörtök, 1958. január 23. A kezdeményezés hiánya ez a nyugati politika elsőszámú betegsége | Megjegyzések az elmúlt hét nemzetközi eseményeihez Sokan, amikor az elmúlt esztendő utolsó napjaiban el­hangzottak azok az egyéb­ként konkrét tényeken nyug­vó megállapítások, hogy 1958 a nemzetközi politikai fe­szültség csökkenésének esz­tendeje lesz, nem remélték, hogy e feltevések megvalósu­lásának üteme már az év el­ső napjaiban olyan élénk lesz, mint amilyen. Igaz, ezek a lépések egyelőre csak a Szovjetunió részéről történ­tek meg, de az a nagy vissza­hatás, amelyet ezek a lépések világszerte kiváltottak, azzal biztatnak, hogy — közvéle­ményük nyomására — előbb­utóbb a nyugati hatalmak is kénytelenek lesznek a maguk részéről is tenni valamelyes érdemlegeset állítólagos meg­egyezési készségük igazolá­sára. Az első ez évi "politikai konkrétum* az a január 6-i szovjet bejelentés volt, amely hírül adta, hogy a Szovjet­unió további 300 ezer fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát. Többek között le­szerelik a Német Demokrati­kus Köztársaságban és a Ma­gyarországon állomásozó szovjet csapatok katonáinak igen jelentős részét, 41 ezer, illetve 17 ezer főt. Nyugati kormánykörök szinte nem is lennének magukhoz hűek, ha ezzel kapcsolatban nem igye­keztek volna annak — siker­telen — bizonyítására, hogy a szovjet hadsereg létszámá­nak újabb csökkentése nem jelent lényeges változást a Szovjetunió katonai erejében. Azt azonban nem említették a nyugati »érvek«, hogy a szovjet kormány 1955-ben és 1956-ban már egymillió 840 ezer jövel csökkentette had­erejét, s a mostani redukálás­sal együtt már több, mint 2 millió 100 ezer szovjet kato­na tér vissza a polgári élet­be. Kézenfekvő azonban a következő kérdés feltevése: ha az angol, amerikai és francia részről oly csekély je­lentőségűnek állítják be a Szovjetunió fegyveres erői­nek csökkentéséről szóló ren­delkezést, akkor ez a három nyugati hatalom miért nem szerel le meglehetősen fel­duzzasztott létszámú hadsere­géből legalább annyi kato­nát, mint a Szovjetunió? Kivételes jelentő­ségű volt az elmúlt heti nemzetközi eseménysorozat abból a szempontból is, hogy Bulganyin szovjet kormányfő újabb üzeneteiben a NATO­tagállamok kormányfőihez további javaslatokat tett a nemzetközi feszültség csök­kentésére, ugyanakkor rész­letesen kifejtette, milyen té­nyek támasztják alá e javas­latok elfogadásának szüksé­gességét. Bulganyin üzenetei­ben indítványozza, hogy a varsói szerződés és az Észak­atlanti Szövetség tagállamai­nak kormányfői két-három hónapon belül tartsanak ér­tekezletet, amelynek napi­rendjén csupán néhány na­gyon fontos kérdés megvita­tása szerepeljen. A szovjet kormányfő üzenetében hang­súlyozza, hogy jelenleg min­den feltétele megvan a kor­mányfői értekezlet megtartá­sának s bór a nyugati kormá­nyok még nem fűztek kom­mentárt Bulganyin új üzene­teihez, utalnak a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke le­veleinek megfontolt, barát­ságos és mértéktartó hang­jóra. Még útban voltak az új Bulganyin-levelek Washing­ton, London, Párizs és más érdekelt fővárosok felé, ami­kor január 8-án Párizsban összeültek a NATO-országok képviselői, hogy megvitassák és összehangolják a 15 kor­mányfő Bulganyin első le­veleire adandó választerve­zetét. Ezen, továbbá a janu­ár 10-i, pénteki ülésen ki­alakult az az álláspont, hogy »nyitva hagyják majd az ajtót az oroszokkal való tár­gyalások előtt elsősorban a leszerelés kérdésében, továb­bá más kulcsproblémákban • New York-i, londoni és pá­rizsi jelentések szerint az amerikai, az angol, a fran­cia és más kormányfők vá­laszait valószínűleg hamaro­san át is adják Bulganyin miniszterelnöknek. Mint az említett kormányok szóvivői közölték, a válaszlevelek — amelyek különböző szövegű­ek —, részletesen kitérnek a szovjet kormányfő javaslatai­nak pontjaira és osztják a négyhatalmi tárgyalások szükségességének gondolatát, azonban első lépésként — a diplomáciai előkészítések után —, a külügyminiszteri értekezletet indítványozzák. Itt kell kitérni, a semleges országoknak a négyhatalmi tanácskozásokkal kapcsolatos álláspontjára, amely lényegé­ben megegyező a Szovjetunió elképzeléseivel, amennyiben a kormányfői értekezlet el­sődlegessége és annak két­három hónapon belül való megtartása mellett érvel. Nehru indiai miniszterelnök egy nemrégen adott nyilat­kozatában többek között ki­jelentette: szívesen venné, ha most már a nyugati hatal­mak is, de azok között is az angolok tennék a követ­kező kezdeményező lépést, mivel -az Egyesült Államok túlzottan óvatos és merev* és az angol álláspont (Mac­millaruiek a Szovjetunió felé tett meg nem támadási szer­ződési indítványára utalva), inkább képviseli a Nyugat véleményét. Azzal, hogy Eisenho­wer amerikai elnök az el­múlt hét csütörtökjén az Egyesült Államok kongresz­szusa — képviselőháza és sze­nátusa — előtt beszédet mon­dott »az Unió — az Egye­sült Államok — helyzetéről* és véleményét nyilvánította a világot foglalkoztató legfon­tosabb nemzetközi kérdések­ben, lehetőséget biztosított arra, hogy nemzetközi politi­kai körökben párhuzamot vonjanak Bulganyin és Eisenhower elképzelései között. Az. Egyesült Államok kormányának el­nöke "áldozatokat és nagy megértést* kért az amerikai néptől, miközben kifejtette nyolc pontból álló program­ját, s ahelyett, hogy konkrét el len javaslatokat tett volna Bulganyin már ismeretes in­dítványaira, hangsúlyozta a további fegyverkezés szüksé­gességét. Mindössze annak aláhúzására szorítkozott, hogy "bárkivel a Földön haj­landó további lépést tenni, hogy közelebb jussunk az igazi és őszinte békéhez*. Rö­viden: Eisenhower beszédé­ből teljesen hiányzott a Bul­ganyin indítványait annyira jellemző pozitív elképzelés­sorozat. Tárgyilagos megfi­gyelők előtt máig is rejtöy, mi is lett volna az a "továb­bi lépés*, miután az előző lépésről sincs senkinek sem tudomása. Ilyen előzmények lltan meg lehet érte­ni a News Chronicle című angol lap egyik cikkíróját, aki egyik, múltheti cikkében a következőket vetette pa­pírra: »A legsúlyosabb ame­rikai kudarc sem abban rej­lik, hogy a Szovjetunió lőtte fel az első szputnyikot a vi­lágűrbe az Egyesült Államok előtt, hanem abban a tétlen­ségben, amellyel a vezetéstől megfosztott Nyugat nézi, hogy a kommunisták a nem­zetközi politikában az egyik fordulót a másik után nyerik meg*, — s hadd egészítsük ki angol kollégánk vélemé­nyét — azzal, hogy a tömö­ren "kommunistákénak ne­vezett Szovjetunió mindezt a legegyszerűbb, a legkézen­fekvőbb, s éppen ezért a leg­megvalósíthatóbb javaslatai­val éri el, ezzel nyeri el a vi­lág közvéleménye nagyobbik részének helyeslését — ma­gától értetődően. Petényi István Észak-Európa még nem vált a béke igazi övezetévé Bulganyin üzenete a dán és a belga miniszterelnökhöz Moszkva: N. V. Szlavin, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott dániai nagy­követe január 10-én látoga­tást tett Hansen dán minisz­terelnöknél, s átadta neki Bulganyin üzenetét. Január 11-én, a Szovjet­unió belgiumi nagykövetsége megküldte Van Acker belga miniszterelnöknek az szovjet minisztertanács elnökének üzenetét. Bulganyinnak a dán mi­niszterelnökhöz intézett üze­nete megállapítja: a mai helyzet fontos sajátossága az, hogy sok országban mindjobban növekszenek azok az erők, amelyek a Nyugat és a Kelet vitás kér­déseinek rendezését követe­lik. "Nagy megelégedettség­gel állapítottuk meg — han­goztatja az üzenet, — hogy a dán kormány, miként sok más nyugati ország kormá­nya is, kedvezően ítélte meg azt a szovjet kormány ko­rábbi üzeneteiben felvetett gondolatot, hogy a vezető ál­lamférfiak találkozzanak a halaszthatalan nemzetközi kérdések rendezése végett. Örömmel szereztünk tudo­mást arról, hogy ön és a nor­vég miniszterelnök kijelen­tette: Dánia és Norvégia nem en­gedi meg, hogy e két or­szág területén atomfegy­vert és közepes hatósugarú rakéták kilövésére szolgá­ló berendezéseket helyez­zenek ek Bulganyin üzenete ezután rámutat: Dánia és Norvégia döntését csak helyeselni le­het, mert ez határozottan elősegíti a béke ügyét. Bul­ganyin úgy érzi, hogy üzene­tében szólnia kell a legutób­bi NATG-ülés egy másik eseményéről, éspedig arról, hogy ezen az ülésszakon el­határozták: a NATO-erők főparancsnokának balliszti­kus lövedékeket bocsátanak rendelkezésére, a nyugat­európai országok területén atomtöltet-készleteket, atom­támaszpontokat és rakétalő­tereket létesítenek; Ha te­kintetbe vesszük, hogy a NATO-ülésen Dáma helye­selte az említett határozatot, s hogy már ezt megelőzőleg elhatározta, hogy fegyveres erőit bizonyos amerikai ra­kétafegyver-fajtákkal szereli fel, akkor arra a következte­tésre kell jutni, hogy sajnos, még egyáltalán nem törtéint meg minden Észak-Európának a béke és a nyugalom igazi övezetévé való átváltozta­tására, Illetve ennek elő­segítésére. Az üzenet ezután rámutat: a szovjet kormány javasolja, hogy a legközelebbi két-há­rom hónapon belül hívják össze a vezető értekezletét. közötti tárgyalásokért sffe­raszálló nyilatkozatát A belga miniszterelnökhöz intézett üzenet megállapítja: a békeszerető belga nép is egyre határozottabban pár­tolja a háborús propaganda és a fegyverkezési verseny megszüntetését célzó követe­léseket. Az egyiptomi sajtó jelen­tése szerint Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnö­ke külön személyes üzene­tet intézett Nasszer egyip­tomi elnökhöz ,„ „, , a Szovjetuniónak azzal a államférfiak jegyzékével kapcsolatban, amely legfelső síkon tartan­A j^lf* meg" dó tárgyalásokat javasol a elegedessel vette tudoma- NATO-hoz és a varsói szer­sul Hansen miniszterei- ződéshez tartozó nőknek a Kelet és Nyugat között. országok Mauriee Thorez: Hiábavaló amerikai számitások Párizs: Mauriee Thorez, a Francia Kommunista Pórt főtit­kára nagy beszédet mondott Nizzában a Patriote című kom­munista Jap hagyományos évi ünnepén. Thorez beszédében rá­mutatott arra, hogy a rakéta ki­társaságiak megegyezzenek egy közös programban. AZ OLASZ KP VÁLASZTASI PROGRAMJA Róma: Az Unitá című olasz lövőpályák felállításával az lap közli az Olasz Kommunista amerikaiaknak az a szándékuk, hogy Franciaországra irányíts: az általuk megtámadott oi visszavágását. Szörnyű számítás ez. De egyben hiábavaló számí­tás is, már ami az Egyesült Államok sorsát illeti. Mert ha a franciák szerencsétlenségére a kormány el is fogadná a kilövő­pályák felállító-át, és az ország­nak ennek következtében el kel­lene szenvednie következmé­nyeit, az amerikaiak sem tudná­nak megmenekülni az ellenük irányuló csapások előL Thorez végül hangoztatta: a mai francia nemzetgyűlésben is lehetséges baloldali többségű kor­mány megalakítása, elegendő lenne ehhez az, hogy a kommu­nisták, a szocialisták és a köz­Párt Központi Bizottságának választási programtervezetét Ez a tervezet rövidesen a párt; aktíva, a dolgozók és az olasz nép elé kerül, hogy közvetlen részvételükkel készíthessék el a választási program végleges szö; vegét: e programnak az olasz nép vágyát és akaratát kell ki­fejezésre juttatnia. A program; tervezet őt részből áU. Hangsú­lyozza a béke és a szocializmus táborának erejét, s olyan politi­kát, amely a Szovjetunióval va­ló tárgyalásokra irányul. Aa olaszországi szociális és gazda* súgi kérdésekről megállapítja* hogy újjá kell szervezni az or­szág politikai intézményeit, az egész olasz oktatási rendszer át­szervezését követeli. Indiai képviselő Budapesten Budapestre érkezett A. K. Gpalan indiai képviselő, a Béke-Világtanács tagja, aki az indiai parlamentben a kommunista Kerala államot képviseli. — Kairóból jöttem Euró­pába — mondotta megérke­zésekor. — Első állomásom Róma volt, ahol a nemzet­közi mezőgazdasági munka­ügyi szervezet tevékenységét tanulmányoztam. Ezután Pá­rizsban, majd Londonban jártam, ahonnan Prágába utaztam és onnan jöttem Bu­dapestre. Magyarországon négy napig tartózkodom és remélem, hogy a mezőgazda­sági és ipari kérdéseken kí­vül módom lesz a magyar országgyűlés és a békemoz­galom vezetőivel is eszmecse­rét folytatni. 1 Kommunista polgármester egy poujadeista francia városban A poujadeista-mozgalom fellegvárában, St. Ceré vá­rosban vasárnap tartották a polgármesterválasztás máso­dik fordulóját. 638 szavazat­tal Mauriee Gstavot, a Kom­munista Párt jelöltjét válasz­tották meg, aki az első for­dulóban 495 szavazatot ka­pott. A jobboldali függetle­nek jelöltjére 532, a poujade­isták jelöltjére pedig 427 sza­vazat esett Mi a titka a hosszú életnek ? A Szovjetunió a hosszú életkornak országa Nemrégiben Moszkvában, az Össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállítás grúz pavilonjában tar­tották meg esküvőjüket egy grúz ifjú és egy grúz leány. Vi­dám hangulatban táncoltak itta grúzokkal együtt a világ minden részéről összegyűlt fiatalok: ara­bok, oroszok, franciák, indiaiak, hollandusok .. * Amikor kezde­tét vette a grúzok ropogós tán­ca, a kör közepére perdült egy magas termetű, tekintélyes kül­sejű hegyilakó. Könnyedén, fia­talosan ropta a táncot. A lelkes nézőközönséget egészen magával ragadta. Geraszin Bolkvadze, a natanyebói iskola 103 éves grúz tanítója volt e nagyszerű táncos, aki ügyességében és mozgékony­ságában semmivel sem. maradi el a legfiatalabb akt ól sem .. -. A harkovi állami egyetem ér­dekes adatokat gyűjtött a hosz­szú életkorú emberfekről. A ki­mutatások szerint, a Szovjet­unióban már öt évvel ezelőtt több mint 30 ezer száz éven fe­lüli férfit ós nőt számoltak ösz­sze. Régebben úgy vélték, hogy a hosszú életkor szempontjából a legkedvezőbb feltételek csakis Abháziéban (Kaukázus) találha­tók, ahol a levegő telítve van ibolyántúli sugarakkal. Ez a vélemény azonban helytelennek bizonyult, mert a 30 éve folya­matosan vezetett statisztika ada­tai azt mutatják, hogy a Szov­jetunió területén mindenütt szép számban találhatunk 100 éven felüli embereket. Ukrajnában például 300 ezernél is több az ilyen magas kort! ember száma, sőt a magas észak rideg éghajla­ta alatt is találunk ilyeneket. Az evenk (tunguz) nemzetiségi kerületben például 20—30 sz.áz éven felüli ember él. A Szovjet­unióban nagy figyelemmel ta­nulmányozzák a hosszú életko­rú embereket. Mintegy húsz év­vel ezelőtt az ország különböző körzeteibe tudományos expedí­ciókat küldtek a hosszú életko­rúak tanulmányozására. Akkoriban 50 olyan embert figyellek meg és tanulmányoz­tak, akik 95 évesek, vagy ennél idősebbek voltak. Közülük a leg­öregebb Tlabagan Kecba volt, aki még a XVIII. században született. Ez az ember 142 éves volt. Hét gyermek apja, 67 uno­kája, 103 déd- és ükunokája van. Megfigyelték, hogy a nagyon hosszú életkorú emberek külső­éiig alig különböznek a 60—70 évesektől. A szív és véredény­rendszer beteges elváltozását (pL érszűkületet) nem észleltek ui­A képen Moszkva lesöregebi) lakója, a 154 éves Ljubov Puzsak, látható. Elénk és mozgékony, maga végez minden házimunkát. Igen szeret kézimunkával foglalkozni. Szemüveg nélkül dolgozik és biztos kézzel fűzi a szálat a legvékonyabb tűbe is. Emlékezőtehetsége Jó. Igen jól emlékszik még Anton Csehov és I.ev Tolsztoj nagy írókkal való találokzásaira. Ljubov Puzsak naponta 2—3 órát sétál. Szeret utazgatni. Nem­rég rokonalt látogatta meg Leningrádban és Ukrainában. Kijev­ben ét 112 éves húga Kszénla és us éves öccse PalladiJ, Szevasz­topolban élő Lukacs nevű öccse pedig 121 éves Ljubov Puzsakot a hosszú emberi életkort tanulmányozd tu­dósok gyakran látogatják meg. Ügyelnek a legöregebb moszkvai nö egészségére. Megállapítottak, hogy páciensük szívén, tüdején és gyomrán semmiféle beteges elváltozás nincsen. Csak hallóké­pessége csökkent egy kissé. Keveset eszik, de gyakran; legalább naponta ötször. Kedvenc étele a főtt krumpli, a főtt hal, a befőtt, a méz és a tej. Húst ifjú korától kezdve nem eszik. Ellenben télen és nyáron állan­dóan gyümölcsöt fogyaszt, luk, de a szívük lassabban mő* küdött. Az érverésük percenként 40—50 volt. A vérnyomásuk ál­talában alatta maradt a 150 mm higanyoszlopnak. Ami az idei?; állapotukat illeti, idegrendszerük normális állapotban maradt. Mindebből a tudósok arra • megállapításra jutottak, hogy • liCMznbb életkorért való küzdés lem középpontjában az ideg" rendszer kím'-lse áll. A Szovjetunió Orvostudomá­nyi Akadémiájának elnöksége a közelmúltban elhatározta egy Gerontológiai Intézet felállítását. Az intézetben különböző szak­területen dolgozó tudósok aa öregedés okait, az öregedés las­sításának és megelőzésének módszereit fogják kutatni. Az elért eredmények alapján majd konkrét rendszabályokat dolgoznak ki az idő előtti öre; gedés elleni küzdelem számára, mint pl. az ésszeríi táplálkozás* az. egészséges napirend, a mun­ka és pihenés helyes aránya stb. A Szovjetunióban az életkor meghosszabbítására megvannak n kedvező szociális feltételek. A nép anyagi és kulturális színvo­nala állandóan emelkedik. A cá­ri Oroszországban az emberek átlagos életkora 32 év volt, ez­zel szemben a , Szovjetunióban 64 év. A Szovjetunióban a halan­dóság ma kisebb, mint Angliá­ban és az Egyesült Államokban. Az egész világ linladó tudósai igyekeznek megoldani a hosszú emberi életkor problémáját. Az emberek 100—150 évig is élhet­nének. Igy véli ezt sok nagy gondolkodó és maga az élet is ezt bizonyítja. Egy dolog két­ségtelen: ha valamennyi ország tudósai egyesítik erejüket, a probléma megoldható. A. Obiszov, az orvostudományok kandidátusa

Next

/
Oldalképek
Tartalom