Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 10. szám

Vasárnap. 15)58. január 12. 5 A nevelők többsége igyekszik lépést tartani rohanó korunkkal — Beszélgetés az iskolai ellenőrzés néhány kérdéséről — Az új, szocialista embertí- látja, de nem képes felis­pus kialakításának egyik leg- merni a nép szolgálatának fontosabb műhelye az iskola, erkölcsi pátoszát? Nem akarjuk ezzel a megál­lapítással azt állítani, hogy az iskola az egyedüli mű­hely. A család, a társada­lom egésze, segítsége nélkül a ma iskolája nem tudja megoldani történelmi fel­adatát, de a család, a társa- dalmának meghódítása felé. dalom, az ifjúsági szerveze­tek munkáját képes még a „semleges" nevelés is közöm­bösíteni. Ezért tartja a mi­nisztérium igen fontosnak az kölcsi, a politechnikai, az általános iskolában folyó esztétikus és a testi nevelés felügyeleti munkát. Ács Zoltán, a városi tanács iskola megadja a megfelelő művelődésügyi osztályának alapot a kommunista ember általános tanulmányi fel- kialakulásához. pen a leglényegesebb eszten­dőket veszítjük el akkor, ha mellékesnek nézzük ezeknek a tantárgyaknak a fontossá­gát.. Kézimunka, famegmun­káló köreink szintén ezt a célt szolgálják. Az ellenőrzések azt mutat­ják, hogy a nevelők többsége igyekszik lépést tartani a rohamosan fejlődő korral. Ez kötelessége is a nevelőknek. Aki nem képezi magát nap, mint nap, nem érti meg a rohanó kor új jelenségeit és lemarad. A múltban kullogó emberekkel pedig nem lehet útján kell elérnünk, hogy az újtípusú embereket nevelni. — MI SZABÁLYOZZA A NEVELÉS MUNKÁJÁT? — Az általános iskola olyan műhely, ahol a kommunista társadalom majdani felépítői indulnak el a tudás biro­A nevelők munkája tehát rendkívül felelősségteljes, s azt a tatnerv és utasítás sza­bályozza. Az értelmi, az er­(S2.) ügyelője tájékoztatást adott az iskolalátogatások során gzerzett tapasztalatairól. — Nem érdektelenek ezek a tapasztalatok, tanulni le­het az eredményekből is, azokból a hibákból is, ame­lyek az általános iskolák el- Tábi Tiborné, aki lenőrzése során előbukkan­nak — mondotta. Előre ki kell jelenteni, nem arról van itt szó, hogy a pedagóguso­kat „bántsuk". Több mint félezer általános iskolai ne­velő munkájában azonban Légijárat Budai es!-Be»lin —Xcptienhági k jz ölt A MALÉV az elmúlt egy­két esztendőben igen ered­ményesen dolgozott a nem­zetközi kapcsolatok kiépíté­Ács elvtárs ezután arról beszélt, hogy vannak isko­lák, ahol nagy tudatossággal igyekeznek ezt az öt követel­ményt teljesíteni. — Ilyen nevelő például a Szilléri sugárúti iskolában példaadó lelkiismeretességgel készül sén és ennek eredményeként óráira és nemcsak az iskola januárban megindulhat a szertárában levő készítmé- hetedik nemzetközi vonala nyeli, hanem a saját maga is> mégpedig Budapest—Ber­által készített szemléltető Hn-Koppenhága között. Ez eszközök felhasználásával is az úí iárat a MALÉV és a elmélyíti az értelmi nevelés SAS légiforgalmi társaságok föltétlenül adódnak elő hi- konkrétságát. Ugyanebben az érdekközösségeként jött lét­fcak is. Különösen most, ami- iskolában az erkölcsi neve- re­kor az ellenforradalom a ne- lés, a közösség érdekében Az úí vonalon egyelőre velők között is okozott zava- végzett munka felhasználása- hetenként közlekedik repülő­rokat, s ezeknek az utórez- val szintén jól folyik. Vannak gép, mégpedig szombaton­gései még nem ültek el tel- azonban iskolák és vannak nevelök is, akik az erkölcsi és az értelmi nevelés felada­tait lazán kezelik. Rájöttünk, néhány felügyelet során, hogy vannak, akik nemhogy nem készítenek szemléltető — Az általános iskolai pe- eszközöket, hanem az iskola dagógusok munkájában a szakszertárában levő anyagot legfőbb követelmény a mun- sem használják fel. Másutt ka politikai és szakmai egy- azt láttuk, hogy az iskola sége. Bármelyik tényezőt ha- rendjének fenntartására be­nyagoljuk el, hibázunk — kapcsolt tanulók feladatai­folytatta Ács elvtárs. — Az kat nem ismerik, őket soha iskolalátogatások során mind nem számoltatják el, így az egész ügyleti rend, az isko­laközösség szervezete formá­lissá válik. jesen. — MI AZ ÁLTALÁNOS ISKOLAI NEVELÖK MUN­KAJABAN A FÖFELADAT? ként indul Budapestről és vasárnap Koppenhágából. Az első gép január 18-án indul, s ezzel magyar küldöttség utazik a dán fővárosba. Az MSZMP hírei Holnap, hétfőn délután 2 órakor a szegedi városi párt­bizottság párt- és tömegszer­vezeti osztálya instruktorai részérc a Kálvin téri pártház kistermében megbeszélést tart. A párt- és tömegszerve­zeti osztály kéri az instruk­tor elvtársak pontos megjele­nését. Ruhakiáflftás az Épitfiknél Tegnap, szombaton érde­kes ruhakiállítás nyílt meg az Építők Művelődési Ottho­nában, a Kossuth Lajos su­gárúton. A kiállításnak az az érdekessége, hogy a bemuta­tott ruhákat egytől-egyig a közelmúltban befejeződölt szabás-varrás tanfolyam részvevői készítették. A mű­velődési otthon most ezzel az ízléses kiállítással is doku­mentálja a tanfolyam sikerét. A kiállítás ma, vasárnap dél­előtt 9-töl este 9 óráig, hét­köznapokon pedig — héttő kivételével — délelőtt 10-től este 6 óráig tekinthető meg díjmentesen, egy héten át. Szombaton egyébként a kiál­lítás megnyitásával egy idő­ben újabb szabás-varrás tan­folyam kezdődött 111 rész­vevővel. Folyékony vaj, tubusos krémsajt A tejipar arra törekszik, hogy a tejtermékek minél nagyobb választékban kerül­jenek forgalomba. Most fe­jeződtek be a kísérletek a folyékony vaj és a tubusos krémsajt gyártására. A cso­magolóanyag beszerzése után rövidesen forgalomba ke­rülnek az újdonságok. Uoil mai (lójára Egy levél a szerkesztőség napi postájából és egy idézet e levélből: »A hét szerdáján történt, amikor napi bevásárlásomat intéztem a Kárász utcai Csemegében. Sorba álltán) a kasszához fizetni, amikor a pénztáros kartársnó (nevét nem tudom, csak annyit, hogy a haja szőke) hangosan szólítja a vezetőjét és mondja, hogy az imént egy n"> véletlenül két százassal fizetett egy helyett. Igaz a fizető meglepődött amikor visszaadták a pénzét, azonban valószínűleg izgalmában meg sem köszönte a pénztáros kartársnő figyelmességét. Röviddel utána vásároltam még egy vajat, akkor pe­dig egy férfi vevőt hívott vissza, mert egy húszassal töb­bet fizetett. Kötelességemnek éreztem a fenti esetet megírni, hogy önök is tudjanak róla, ugyanakkor dicséret illeti mind­azon kereskedelmi dolgozót, aki ilyen lelkiismeretesen és becsületesen dolgozik — Major György.« Igaza van levélírónknak. Elismerés illeti azt a ke­reskedelmi alkalmazottat, aki — mint a Csemege Vállalat 110-es árudájának pénztárosa — nagy felelősséggel járó, idegfeszítő munkája közben sem feledkezik meg arról, hogy a kassza, vagy a pult túlsó oldalán álló valaki em­ber, mégpedig olyan, akinek száz forint érzékeny veszte­séget, az elvesztés ténye pedig napokig tartó rosszérzést, bosszúságot, megzavart lelkiállapotot jelenthet. Az újságíró ezt az elismerést annál inkább siet a ma­ga részéről megerősíteni, mert az ellenforradalom után igen sűrűn volt kénytelen olyan jelenségekre felhívni a figyelmet, amelyek a fentiekkel éppen ellentétesek vol­tak. Megállapítandó az is, hogy az emberek — mint a levél is mutatja — már egyre inkább reagálnak a pozi­tívra, mind általános vonatkozásban, mind egyes embe­rek magatartásában. Ezt nyilvánosan meg is mondják. Es ez is jó! Hogy azért az eset majdnem szenvedő hőse sem érzé­ketlen egészen, legyen szabad hivatkozni tegnapi számunk egyik apróhirdetésére, amelyben nyilvánosan mondott kö­szönetet Nyári Ernőnének, a szőke pénztárosnőnek. (-eth) a két túlzással találkoztunk Kialakultak olyan nézetek, hogy a politikai magatartás elegendő ahhoz, hogy valaki jó pedagógus legyen, mások pedig azt hiszik, hogy a szak­mai munka magas színvona­la a politikai nevelés kérdé­seinek a megkerülésével is biztosítja munkát. Nyilvánvaló, hogy mindkét tévedés nagy károkat okoz­hat. Mit érünk olyan ember­rel, aki politikus ugyan, de igazán semmihez sem ért, a — MIT TESZNEK AZ ESZTÉTIKAI. TESTI NE­VELÉS ÉRDEKÉBEN AZ ISKOLÁK? Az esztétikai és a testi a sikeres nevelő-, nevelés fontosságát az utóbbi időben az ellenőrzések során különösen hangsúlyoznunk kell — mondja Ács elvtárs. Az utóbbi években ugyanis ezeket a tantárgyakat mellé­kesen kezeltük. Így azután megesett, hogy ének-, testne­szocializmus számára nem velés-, vagy rajzórák helyett számtan-, vagy nyelvtanórá­kat tartottak az iskolákban. képes tehetségét gyümölcsö­zően, alkotóan kibontani? De mit érünk azzal az emberrel, aki pontosan ismeri szakmá­ját, de helyét a világban nem, aki szűk szakmai so­rompó-övbe szorítva csak a Ellenőrzéseink során felhív­juk a nevelek figyelmét arra, hegy az ilyesmi helytelen. A tanterv sok esetben amúgy is túlzsúfoltnak látszik, más­részt a feilődő gyermek mű­vészi ízléSenek, testi felépí­szakmán belüli feladatokat tettségének alakítására ép­Ráqi báli hagyományt uiüanak tel: Elsőbálas lányok nyitják meg a II. ujságíróbálat 4 nyitótáncra már lehel jelent­kezni. A rendező bizottság kéri, hogy az elsőbálas lányok személyc­sen, vidékről pedig levelező­lapon jelentsék be, hogy az est ünnepélyes megnyitóján részt akarnak venni. Jelentkezéseket a Délmagyarország szerkesztő­sége titkárságán (Szeged. Sztá­lin sétány 10.. 11. emelet) kell leadni, vagy ide kell címezni. Már folynak az előkészületek a Magyar Sajtó Napja , álltai­méval rendezendő II. szegedi újságíróbálra, amelyre február 1-én, szombaton este kerül sor a Hungária összes termeiben. Régi kedves báli hagyományt újít fel ekkor a rendezőség: a bálát az ez évben először tár­saságba kerülő, úgynevezett >>elsőbálas" lányok nyitják meg. Figyelem! ff Figyelem ! A RUHAZATI BOLT 5-ös számú nagy árudá.ja a textiiutalvanyok beváltása alatt este 6 órája tart nyit­va, Lenin krt. és Károlyi u. sarok. Kérjük a vállalatok dolgo­zóit, keressék fel vásárlá­sütkkal, illetve texliloialvá nyalkái arudánkban váltsák be. Délután érkezünk a maka­dám ut melletti takaros tanyaházhoz, amely­nek homlokán jókora tábla hirdeti: Rákóczi Termelőszövet­Domaszéki kezet" Otthon az elnök. Pár perc múlva már szemben ülünk vele, a szoba asz­talánál. Kecskés Gyula — az elnök — nagy darab ember. Gyorsan beszél, olykor karjával ad nyomatékot sza­vainak. Gyakran nevet és különben is olyan mosolygós az arca. Harminckét esztendős, ám már alaposan kipróbálta az élet. Két éve, hogy Domaszékre jött a Ganz Hajógyárból. Hegesztő volt, üzemi párttitkár. Önként, hitből vál­lalta a falusi életet, hogy tisztesség­gel, becsülettel segítse a szántó-vető emberek életének virágba borulását. Jó hegesztő volt. A fővárosban élt, s napi nyolcórás munkával szépen ke­resett. Kétszobás szép családi házban laktak, otthagyták azt is, meg a ké­nyelmet, Budapest kultúráját. Szóval nem is keveset vesztettek. A konzer­vatív polgárember azt mondaná erre: "Bolondot csináltak". Az igazság: Az ügyért cselekedett. Ezért — bár hús­ból, vérből való érző ember — más, mint az átlag. Két év. Fájó keservek, örömök, küz­delmek vannak benne. Egy egész re­gényre való. S 1956 őszén a tomboló ellenforradalmi vihar. Porig égették a tanácsházát, a lángnyelvek az eget ostromolták. Az ellenforradalmi lova­gok vagy harmincan Kecskés Gyula lakásánál is többször jártak. Ki akar­ták ebrudalni. Három apró gyereke és felesége előtt riogatták, hogy úgyis felakasztják. Vészterhes, nyugtalanító napok voltak. Álom nem jött a szem­re és sírtak a gyerekek. Állta a vihart, a szociaiiz­- mus szige­tén, a pusztán. Megmaradt a tsz, s ez neki nagyban köszönhető. — Cudar világ volt — emlékezik most halkan 1956 őszére és arca elko­morul. — Elmúlt — fűzi később hozzá és a szó szinte koppan a csendben. Mostani megbecsülése? A járási pártbizottság nagyra értékeli munkás­ságát. Rózsa István, a járási párttit­kár, ha ideje engedi, ellátogat hozzá meghitt beszélgetésre. Ezek után még­is igaz: a felsőbb gazdasági szervek — a járási és a megyei tanács — mintha megfeledkezett volna róla. Ha olyan baja van, amelyen a megyei tanács segíthet — hát nem megy a dolog. Hiányzik az igazi emberi megértés, eszmecsere. Pedig a megyei tanácsnál is nagyon ígérték a segítést, a törődést. Ő meg nem panaszkodik. Hallgat. Nem jól van ez így! Jó felesége meg emlegeti olykor: "Gyerünk vissza Pestre ..." Meg le­het érteni ezt a törékeny asszonyt. Férje a tsz ügyeit intézi, be-bejár a városba, s mindig emberek között van, Emberek a tanyán 6 meg ilyenkor télen csak a négy fal között, a gyerekekkel. Nyáron korán megy az ember, későn tér haza, és a feleség egész nap megint csak egye­dül van. Hát a feleség életének ilyen egy­hangúságán változtatni kell! Gondja ez a családját igen szerető Kecskés Gyulának. E probléma megoldásában is segítenie kell a járási pártbizottság­nak. Valami megoldást találni a fe­leség és édesanya szórakozási és kul­turális igényeinek kielégítésére is. A vendéget errefelé borral kínálják, hiszen ez a vidék dúsan termi a sző­lőt. Az elnök újból tölt a poharakba. Koccintunk. Jó ez a bor, a tsz saját termése. Az elnököt a Uz'rö1 fas«a­tom. A Rákóczi egyenesbe került. Adósságukat kifi­zették, még soha nem jutott annyi a munkaegységekre, mint most. Vettek egy Zetort. Az újtelepítésű szőlő már terem az idén. — Villany nagyon kellene — mondja epekedőn az elnök. — Hej, ha az volna, villannyal hajtatnánk a da­rálót és rengeteg más áldást is jelen­tene ... A villany körülbelül két kilométer­re van a Rákóczi Tsz központi tanya­házától. Hát lehetetlen ezt oda elve­zetni? Biztos nem könnyű, köti a ke­ret a DAV-ot. De ide írom, mert re­mélem, hogy a DÁV vezetője, Turza Mihály, a vállalat többi kommunistái­val együtt talán tud valami megoldást. Hiszem, hogy a DAV munkásai most is — mint korábban annyiszor — ké­szek segíteni, s társadalmi munkát is végezni. A tsz tagjai is ott lennének és megtennék a magukét. Persze, tár­sadalmi munkában. Elképzelem, micsoda öröm lenne, ha a központi tanyánál kigyulladna a villanyfény. Segítsünk hát ha egy módja van! A jó szív, akarat nagy akadályokat is legyőzhet! Később eszembe jut, Kecskés Gyu­láról némelyek azt beszélik, hogy durva, goromba. Nem igaz — nem ez jellemzi. Mégis előfordul, nem úgy szól, ahogv kellene. Ezt elismeri, sajnálja. Nem akarom én ezt a hi­báját mentegetni, csak az igazság kedvéért mondom: Megviseltek az idegei ... Az ő idegei sincsenek ha­jókötélből. Mégis: űzze el ezt a hibáját. Kér­jük, hogy magatartása, szava mindig legven szerény. És még egyet: Ö maga, a szövetkezet egész tagsága tartson még jobb barátságot az egyéni gazdákkal. Sok mindenről beszélgetünk még vele, a feleségével. Nehezen is bú­csúzunk. Ám menni kell... Már az est sötétje ereszke­., dik a videkre, amikor a rúzsai Kiss Imre tsz-ben, villanyfény mellett a part öreg har­cosával, Pirók Gyulával, az egykori kováccsal, a tsz elnökével beszélge­tünk. ö is Budapestről került falura. Harminchárom évig élt a főváros­ban. Két éve azért jött, mint Kecs­kés Gyula. Neki is sok minden rosszul esett, volt sok öröme, meg baja is itt. — Mit keres itt ez a pesti? — sut­togták némelyek, hogy bizalmatlan­ságot hintsenek el. Aztán szétpuk­kant ez, mint a szappanbuborék, mert megismerték a keményakara­tú, de mélyen érző embert. A kedves -öreget." Az ellenforradalomban neki is ki­jelölték a fát — úgy mondják a tsz tagok —, amelyikre akasztani akarták az ellenforradalmi szélkakasok. Nem szaladt el, de a volt MDP hibáitól ő is szabadulni akart. A viharban ma­radt. aki volt. Talpig ember! Azt mondja: "Drága életem párja pedig jóban-rosszban kitartott és kitart mel­lettem." Az öreg Pirók bácsi fújja a füstöt és egy boroskancsót hoz az asztalra. Rúzsa is bortermő vidék. Megsérte­nénk, ha nem innánk. Kóstolgatjuk hát a jófajta szőlőlevet. — Gondol-e Pestre? — kérdezem tőle. Felhúzza szemöldökét, szív egyet ci­garettájából és válaszol: — Gondolok bizony ... Hát azt a harminchárom évet, amit ott töltöt­tem, nem lehet elfelejteni. Na, de ott­hon vagyok én itt is — igaz-e, fiam — fordul így a fiatalabb korosztályból való járási párttitkárhoz. Az rábólint és azt mondja: — De még mennyire, Gyula bácsi! Érdeklődjük, mennyit fizetnek a mun­kaegységre. No, ez igen szép. F.gy munkaegység értéke meghaladja a *"0 forintot. — Az új gazdasági évben — hu­nyorog az öreg — még többnek kell lenni. Rajtunk áll... Később az igazságnak megfelelően arról is beszélünk, hogy méltányolni, megbecsülni kell azt a munkát, amit Pirók Gyula is végez. Mert bizony csorbát szenved ez is. Az öreg pártmunkás azonban fe­szeng. Nem szereti, ha róla beszélnek. — Na, igyunk már egy kortyot — üti el a dolgot, majd bólogatva hozzá­fűzi: — Nekem is van hibám, azután a magam munkájával sem vagyak ám elégedett. És tölt a poharakba ... Morvay Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom