Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-08 / 6. szám

Szerda, 1958. január 8, 5 táúÍHttek... : jí Mintha a bálvány­J'-f imádás ősi szoká­sa tért volna vissza hoz­zánk. Az ember igazán nem tudja, hogy mit is szóljon néha ahhoz a külföldi gyártmányok fanatikus imádásához, ami napjainkban egyes embereknél előfordul. Nincs az a selejtáru, amelyet egy utcai vigéc el nem ad, ha szavahihe­tően mondja: „Eredeti külföldi import". Mint hajdanában, midőn az őserdő műveletlen lakói­hoz megérkezett a civi­lizált európai, úgy áll­nak körül és bámulnak néha az emberek egy­egy elegánsabb külföldi autót. Az ember néha szégyelni kezdi magát, mintha nekünk csak csodálkozni volna jo­gunk, s ezenkívül más semmi. Az elmúlt nyáron Len­gyelországban voltam. Mint idegen honba ér­kezett magyarok, igye­keztünk megnézni min­dent, ami csak futotta a rövid időből. Így ju­tottunk el Gdyniába is. Lengyelország egyik leg­nagyobb tengeri kikötő­jébe. A Hell-be induló hajó elment előttünk, s így az új járat bevárá­sáig a kikötőparton őgyelegtünk. Félóra múlva hajó érkezett. Karcsú, habfehér, igen szép tengerjáró. Olda­lán nagy fekete betűk­kel a név: Mazowsze! Annyira tetszett, hogy azonnal fényképezni kezdtük, hogy legyen mit mutogatni idehaza. A nagy sürgés-forgásra és fényképezésre azután a kapitány is megjelent, öreg tengeri medve volt, de a velünk levő bájos nőszemélyek kérésére megengedte, hogy belül­ről is megtekintsük a hajót. Valóban szép hajó volt. Szemünk egészen tágra nyílt, mikor meg­láttuk a bárhelyiségét, s a kényelmes társalgó pompáját. „Ez igen! Ez munka! Ahonnét ezt a hajót rendelték, az tud!"' — mondogattuk elisme­rően. „Hol vagyunk mi magyarok ettől..." Vagy 20—25 percig gyönyörködtünk a szép alkotásban, midőn ismét a hajó földszinti részé­hez értünk. A kapitány ekkor megszólalt, és a hajó oldalára szerelt táblácskára mutatott: „Azt a felírást nem lesz nehéz elolvasni! Magyar írás!" A táblácskára néztünk, s te jó ég! Majd sóbálvánnyá me­redtünk. A táblácskán ez a felírás állt: „Készült a Georghiu Dej Hajó­gyárban, Budapesten". Közülünk igen soknak leesett az álla. Sőt! El­kedvetlenedtek! Ah! Hát­magyar? ... Akkor már nem is érdekes... 'Es úgy hagyták el a hajót, mintha ecetes spongyá­val kínálták volna őket... Csalódtak, mert nem külföldi volt... Amerre én eddig még a világban jártam vagy külföldiekkel beszéltem, mindig azt tapasztaltam, hogy idegen szakembe­rek igen megbecsülték a mi iparunkat. Sok-sok érdekeset és jót mond­tak róla. Ezekután saj­nos úgy látom, hogy ne­künk magyaroknak a külföldiektől kell meg­tanulni saját iparrunk szeretetét és megbecsü­lését. Vajon mikor ju­tunk el odáig, hogy mi magunk is értékelni tudjuk azt, ami a mi­énk? Vagy talán sokan még most is abban a hiede­lemben ringatják magu­kat, hogy ami szocialis­ta termék, az már ele­ve nem is lehet jó? Sajnálatos dolog len­ne ez. Azonban ha így van, bízunk benne, hogy őket is meggyőzi majd az idő..-. Bánfalvi József Miért oly késén?... Sokat tűnődtem a napok­ban és sokszor régebben is, a Hirdető Vállalat rendsze­rint késve leszi ki a szín­ház és moziműsorok plakát­jait. Ma, január 3. van és még az oszlopokon a decem­ber 15-től január 4-ig sze­replő műsorok virítanak, ahelyett, hogy már egy hét­tel legalább előre jeleznék a sorrakerülő filmeket. S a színház műsorplakátjai ugyanígy megvárják előző "társuk* teljes elavulását. Miért? Czuczy György egyetemi hallgató TÖBB RÁDIÓJÁTÉK­BEMUTATÓ A rádió dramaturgiája az el­múlt évben félszáz rádiójátékot mutatott be a hallgatóságnak, ebben az évben pedig körülbe­lül 60 bemutatóra kerül sor a külföldi és a magyar klassziku­sok alkotásai közül. Háromszoros elnökök Néhány üzemi bizott­sági elnök mostanában hosz­szabban elidőzik egv ügy fö­lött. Különösen azok vannak gondban, akik társadalmi munkában végzik a szakszer­vezeti feladatok ráiuk eső ré­szét — a napi kenyérkereső munka mellett és azon túl. Két helyen elnököltek edd La­két apparátust mozgattak és irányítottak. Az üzemi szak­szervezeti bizottságok tevé­kenységének összefogásán túl ráiuk osztották még koráb­ban az üzemekben a társada­lombiztosítási tanács vezeté­sét is. Két elnöki funkciót ie­lent ez. s e kettő állandóan egybetartozott- Az üzemi bi­zottság választott elnöke ugyanis egv személyben az utóbb említett apparátus mindenkori elnöke is. S eh­hez most iött még egy — ta­lán mindegyiknél több ener­giát és időt kívánó tisztség. A kormány és a SZOT kö­zös határozata értelmében a most alakuló üzemi tanácsok elnöke mindenütt azonos lesz az üzemi bizottság elnökével. Megfontolt, szükséges pontia ez a határozatnak, hiszen a szakszervezeti munka úgy vá­lik igazán hasznossá, ha nem­csak a nemzetgazdasági ha­szon elosztásában, hanem an­nak előteremtésében is ko­moly szerepet kap a szerve­zett munkások vezető testüle­te. ígv maguk a munkásév is többet tehetnek a gazdaságos termelésért, százféle javasla­taikkal. elgondolásaikkal Ez az az ügy azonban, amely gondot okoz eeves ü. b.-elnököknek — helyeseid­ben ígv most már a három­szoros elnököknek. Az úi fel­adatról még csak fogalmaik vannak, de annvi már bizo­Külön áruali p nélkül is rendben folyik a textiluíaiványek beváltása — Nyolcmillió értékű árucikk jut a szegedi textil munkásoknak — Minden szegedi textilüze­mi munkás ezer forint érté­kű textilutalványt kap, s olyan ruházati cikkre váltja be, amilyenre szüksége van. Az államháztartásnak súlyos milliókba kerül ez a kedvez­mény. Csupán a szegcdi textil­munkások 8 millió forint­ba. A kereskedelemnek is plusz munkát jelent az akció lebonyolítása. Jóllehet, az üzemek nem egyszerre, ha­nem folyamatosan adják az utalványokat, így elkerülhe­tő a zavar, a sorbanállás. Ez igen helyes megoldás, hiszen jól emlékszünk még a tavalyi sorbanállásokra. Lehetetlen volt vásárolni. Az idén az árukészlet is na­gyobb, választékosabb. Ta­valy külön árualapot bizto­sítottak a textilutalványosok részére és még így is hiába A nyugdíjrendelet Lassan két hete lesz an­nak, amikor egy szürke, de­cember végi délutánon Bor­bély István, a kiskundorozs­mai József Attila Tsz elnöke szinte futva iparkodott a ta­nácsházáról a központi iro­da felé. Kezében hivatalos írást zörgetett a csípős szél. — Itt van, amit régóta vár­tunk, elvtársak! — nyitott be izgatottan az ajtón, meglo­bogtatva a Mezőgazdasági Ér­tesítő legfrissebb számát: — Megjelent a mi nyugdíj­rendeletünk! A tagok szinte vezényszó­ra ugrottak fel ülőhelyeikről, s mind ott tolongtak az elnök körül. Mindenki látni, olvas­ni szerette volna. — Olvasd, olvasd! — hang­zott innen is, onnan is a sür­getés. Az elnök az asztalhoz lé­pett. Elcsendesült a terem, mindenki feszülten figyelt. Borbély István megköszörül­te a torkát és tagoltan olvas­ni kezdte a rendelet szöve­gét: — A Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának 1957. évi 65. számú törvényerejű rendele­te a mezőgazdasági termelő­szövetkezetek. tagjainak kö­telező kölcsönös nyugdíjbiz­tosításáról ... A néma csenben csak nagy ritkán lehetett hallani egy-egy elfojtott szót. Ungi Antal, Molnár Gergely, meg a többi tsz-tag úgy figyelt, mintha szóról szóra meg akarná tanulni az egész ren­deletet. — Nézd csak Viktória né­nit... Mintha könnyezne ... — szólt halkan szomszédjá­nak egy éltesebb korú em­ber. Valóban, a Viktória néni­nek becézett özvegy Balogh ©IP© Sándorné, 73 éves tsz-tag egy könnycseppet törölt ki a sze­me sarkából. Érezte, hogy fi­gyelik és zavartan, szipogva törölgette szemét a zsebken­dővel. — Köszönjük .. •! Köszön­jük ...! — ismételgette hal­kan. — Régóta várjuk már...! Nem maradt ígéret...! <— hangzott többfelől. Bodor Mihály párttitkár a körülötte ülő néhány taggal számolgatni kezdte, kik ré­szesülnek már ebben az év­ben a nyugdíjból. — Viktória néni, Tóth Sán­dor bácsi, Monostori Károly, Sztankovics János — sorol­ták az ujjukon számolva. — Igen ... igen ...! — bó­logattak az öregek. Tóth Sándor bácsi elnyűtt kezeivel idegesen simogatta hófehér bajuszát. Baloghné férjére gondolt... — Nem csalatkoztunk, mert igy ígérték! Özvegy Baloghné férje már nem érhette meg ezt. Az agyonhajszolt ember fáradt­ságával dőlt ki még cseléd­korában az eke szava mellől, mely mindig a más földjébe hasította a borozdát. A múlt számlájára írjuk...! Az öreg Sztankovics azon évődött; — Január, február ... nem sokáig kell már dolgozni. öt is megviselte az egyéni gaz­dálkodás embertelen munká­ja. Neki is csak az istállóban jutott hely sokszor, de a tsz­ben ember lett belőle — gondtalan lesz öregsége. — Megérkezik, most már biztos megérkezik a nyug­díj... — A fiataloknak lesz a legkedvezőbb, magasabb K nyugdijat kapnak — fordul a fiatalok felé magyarázólag az elnök. A József Attila Tsz tagjai még sokáig beszélgettek az új rendeletről; arról, amit a né­pi állam nyújtott nekik öreg napjaikra. XJgy elszaladt az idő, hogy öreg este lett, mire töviről hegyire megtárgyal­ták az új rendeletet. A fiatalabbak a nyugodt öregség biztonságérzetével siettek haza... S az öregek? .. i Talán a nyugdíjat hoző pénzesposlásról álmodlak azon az éjjelen, aki nemso­kára valóban beköszönt laká­suk ajtaján.. s (Moha) kerestek néhány fontos ru­házati cikket. Az idén nincs külön áru­alap, de a bőséges raktár­ból minden igényt, minden kérést kielégítenek. Keresve sem lehet hiánycik­ket találni. A Ruházati Bolt árudáiban az első napon — hétfőn — 280 ezer forint értékű utal­ványt váltottak be. Az Álla­mi Áruházban körülbelül ugyanilyen értékűt. A Szi­várvány Áruház tegnap dél­előtt 10 órakor nyitott ki ez évben a leltározás után. Már az első órában ötezer forint értékű ruhákat vásároltak az üzletben textilutalványra. Itt váltotta be utalványát Berkó Mária, Heim Erzsé­bet, a Ruhagyár, Alekszin Ferenc az Üjszegedi Kender, Gavrán Jánosné, a Szegedi Jutaárugyár dolgozója. Szántó Jánosné a Férfi­és Női Divatszabóság dolgo­zója is tegnap a Szivárvány Áruházban vásárolta le utal­ványa értékét. Ágyneműt és papucsot vett. A kereskedő, Kopasz István, a vevő kéré­sére a lepedővásznat ott helyben, azonnal vastagabbra cserélte át, és a legjobb mi­nőségű fehérvászonból mért 16 métert. Az első napok tapasztala­tai alapján ágynemű, férfi-, női ruha, és kabátszövetek, férfi-, női fehérnemű után érdek­lődnek legjobban a textil­utalványosok. A tavalyi példa alapján erre készült is a kereskedelem. Soha ennyi ágynemű, pamut­áru nem volt raktáron, mint most. Fehér, színes, damaszt, vászon, óriási választékban áll a vásárlók rendelkezésé­re. Nem kell félni, minden textil-utalványra azt vásárol a tulajdonosa, amit akar, a készlet kifogyhatatlan. Magyar műszerkiállítás Moszhvában A METRIMPEX Külke­reskedelmi Vállalat a múlt év végén Moszkvában nagy­szabású műszerkiállítást ren­dezett. Ezen még négy másik külkereskedelmi szerv is mutatott be műszereket. A körülbelül 300 féle műszer, berendezés szinte egész mű­szeriparunkat képviselte. A szovjet fővárosban ren­dezett kiállítás jelentős si­kerrel zárult. Elismeréssel írtak róla a szovjet lapok, foglalkozott vele a rádió, s a televízió is. A kiállításra a Szovjetunió legtávolabbi vidékeiről is eljöttek a szak­emberek, s javasolták, hogy másutt is mutassák be a ma­gyar műszereket. Ezért az idén valószínűleg Leningrád­ban, Közép-Ázsia központ­jában: Taskentben, s vala­melyik távol-keleti ipari vá­rosban rendez a METRIM­PEX műszerkiállítást. A ki­állított műszerek 85—90 szá­zaléka a helyszínen "elkelt*. Pafvfi Hadnak Cs tanulnia kellett... A nagyvilág érdeáességeiőőt Bukalaszában, Ugandában felavatták az első mezőgaz­dasági főiskolát, amely benn­szülött mezőgazdasági tech­nikusokat képez Uganda szá­mára. Az osztályokat es a laboratóriumokat korszerűen rendezték be, s a hallgatók az intézet mintagazdaságában szerezheti^ meg gyakorlati ismereteiket. A spanyol oktatásügy ecvtk vezetőie a közelmúltban ki­jelentette. hogv Spanyolor­szágban jelenleg 2500 :skola­épület hiányzik, s 1700 isko­laépület alapos renoválásra szorul. Ezenkívül elmondot­ta. hogy Spanyolország terü­letén 4 millió írástudatlan él (ezeknek 50 százaléka iskola­köteles ifiúk A Papp László életéről szóló, "Nehéz kesztyűk« című film felvétele alatt Papp Lacinak is tanulnia kellett, nem boxol­ni, hanem — csókolózni. Képünk azt a pillanatot mutatja be, amikor a rendező, Varasdy Dezső csókjelenetet állít be Kun Magdával, aki a filmen Papp László feleségét alakítja. nyos. hogv az üzemi tanács, ülései között, ezer meg ezer feladattal halmozza el az el­nököt és az egész üzemi bi­zottságot. Kérdezik is többen mosta­nában: ..Nem lesz ez sok?" Nehéz dönteni, vála­szolni. hiszen az új feladat még csak ezután tisztázódik — ezután derül ki. hogv mi­lyen elfoglaltságot ielent az üzemi tanács elnökének len­ni az eddigi szakszervezeti munka mellett. Mégsem va­gyunk találgatásokra utalva — kérdezzünk meg egvet a ..háromszoros elnökök" kö­zül! Sípos Gyula elvtárs egv esztendeje gyakorolja a Láda­gvárban az ü. b.-elnök jog­körét a szervezett munkások bizalmából. Az üzem terme­lési előadóia. tehát 6 is tár­sadalmi munkaként végzi a megbízatással járó feladato­kat. — Nem lesz sok a három­szoros elnökséggel járó mun­ka? — kérdezzük most tőle. hogv ne csak általában be­széliünk az ügyről. A kérdés váratlanul éri — ezzel akaratlanul ielzi. hogv számára mindeddig nem oko­zott problémát —. de csakha­mar kész a magabiztos vá­lasszal. — Azzal kell kezdenem, hogy az én munkabeosztásom aránvlag szabad, s könnyeb­ben lélegzem, mint az ü. b.­elnök. aki teliesítménybérben dolgozik Menetközben szám­talan alkalmam nyílik a szak­szervezeti munka szervezésé­re. a számonkérésre és az el­lenőrzésre. Ez a varatlan kezdet egészen megfordította az ere­deti témát, de azért a kétsé­geket korántsem szüntette meg. Kéoes-e Sípos elvtárs után csinálni ugvanezt egy másik ü. b.-elnök is. aki eset­leg egv szalagfűrész mellett dolgozik? — Ez az előnv azonban nem túl sokat ielent — foly­tatja. — Szervezés dolga. Ha én mindent magam akarnék elintézni, függetlenítve, há­rom műszakban sem győz­ném. De közel tíz emberből áll az ü b. és mind-mind nagv szerénységgel, becsület­tel dolgoznak. Tizenkét bi­zalmi is tartozik ehhez a ve­zető gárdához, s a szakszer­vezeti munkát igen komolvan veszik. Segélyezési és előleg­ügyeket terjesztenek elö. szerveznek, tájékoztatnak, ki­vizsgálnak eseteket... cso­portjukon belül. Nekem az marad, ami a bizalmiak és az ü. b.-tagok hatáskörét meghaladja. Ilyen munkastílussal ott is megváltozhat a helyzet, ahol a fizikai munkás ü. b.-elnök munkája után ma még órák­hosszat foglalkozik a szak­szervezeti dolgokkal Most történt: egyik bizal­mink egv SZTK-panasszal fordult az ü. b.-hez. Az ügyet kivizsgálásra megkapta ez ü. b. egyik tagja, öt-tíz perc felvilágosítás — hogyan, merre haladjanak a vizsgá­lattal. és máris dolgozik az apparátus. Az Üzemi tanács el­nökének feladatkörét isme­rem, s úgy hiszem, a tanács­ban ugyancsak sok tettrekész elvtárs kap maid helvet. A társadalombiztosítási tanács­ban az elnöki tisztség külö­nösebb pluszmunkát nem ie­lent. Itt is megvan minden­nek a gazdája csak éppen át kell tekinteni a munkát. Mivel nekem nem kell a részletekbe avatkoznom, to­vábbra sem tartok a három­szoros feladattól. Sípos elvtárs szavai eléggé meggyőzőek, s a ládagvári ü. b. munkájának gyakorla­ta segítséget jelenthet azok­nak az ü. b.-elnököknek. akik ..fáznak" most a sokasodó le­foglaltság miatt. Igaz. hogv ahánv üzem. ós ahány ember — annyi körülmény és adott­ság. de ebben az egy esetben is rejlenek általános igazsá­gok. Voltak, akik amellett fog­laltak állást, hogy ezentúl a kisebb üzemekben is függet­leníteni kellene az ü. b.-elnö­köket. d.e ez elhamarkodott vélemény volt. Egyelőre próbáljuk meg a ládagvári elvtársak módsze­rével! fuxytf

Next

/
Oldalképek
Tartalom