Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-07 / 5. szám

Kedd, 1958. január 7. 5 ERELYESEBBEN V

alahányszor középiskolás diák, vagy egyetemi hallgató jön velem szembe a szegedi utcán, az ifjúsággal kapcsolatos problémák jutr nak eszembe. Magam előtt látom a népi rend ellen kiabálók tömegét azon az emlékezetes október 23-án; fülembe csengenek a rádió Ifjú Figyelő rovatában elhangzó polémiák; emlékszem, hogyan tiltakoztak az egyetemisták az ellenforradalmár elnevezés általánosítása ellen; még mindig nem felejtettem el azt a jólöltözött ifit, aki nemrégen a Fáklya mozinál szándékosan leköpte egy anyóka cipőjét. Mit lehet tenni, hogy szerényebbek, tisztelettudóbbak, öntudatosabbak, műveltebbek legyenek a mai fiatalok? Olyan kérdés ez, ami rajtam kívül szinte valamennyi szülőt, pedagógust, sok egyetemi tanárt is foglalkoztat. Helyeslem, hogy még a vallásos szemléletű emberek is nyilvánosan hozzászólnak e rendkívül fontos közügyhöz — mindenképpen hasznosnak tartom ezt az össznépnevelés szempontjából — ha nem is értek egyet fejtegetéseikkel. Szerintük vallástanítás nélkül nem lehet erkölcsös fiatalokat nevelni. Szerintem viszont a vallásnak semmi jótékony hatása nincs a fiatalság viselkedésére. Sőt állítom, hogy Szegeden sem a kommunista szülők gyermekeivel, nem a KISZ tagokkal van baj elsősorban (jóllehet ezek nem félik az istent), hanem inkább azokkal az ifjakkal, akik hangoztatják istenhitüket, de gúnyosan, fintorogva beszélnek a proletárdiktatúra legnagyobb eredményeiről is. Kétségtelenül igaz, hogy egynémelyik fiatalember viselkedése még ég-föld távolságra van a szocialista állampolgár viselkedésétől, sőt egyszerűen a jelen század emberének, viselkedésétől is. Ezt azonban egyrészt nem lehet általánosítani. másrészt nem lehet a népi demokrácia bűnéül felróni. Akinek nyitva volt a szeme, az láthatta a felszabadulás óta, hogy majdnem tejbe-vajba fürösztöttük az ifjúságot, benne az egyetemi ifjúságot is. A pályák és érvényesülések olyan légiója nyílt meg előttük, amelyre szülőik valóban gondolni sem mertek volna. Egészen más kérdés az — a tapasztalatok a pártot is megtanították — hogy ezek a módszerek nem hozták meg a kívánt eredményt. Az ellenforradalom napjaiban a munkás-paraszt egyetemi hallgatók kis hányadát is ott látták az elégedetlenkedők lármás társaságában, annak ellenére, hogy a néphatalomnak köszönhették egyetemista mivoltukat. S

én éppen arról akarok beszélni (majd jelentkezik, akinek más a véleménye), hogy ideje volna már a módszeren változtatni. Nem kell Makarenkóra hivatkozni, mert ma már legtöbb szülő és nevelő jól tudja: Ha a gyerek mindent megkap amiért kinyújtja a kezét, olyan zsarnok, olyan imperátor nő ki belőle, hogy alig bir vele a család. Ellenben ha meg kellett küzdenie, vagy dolgoznia a ruhájáért, a zsebpénzéért, stb. igen nagyon megbecsülte. (Ezt egyébként igazolja a munkás-paraszt egvetemi hallgatók azon rétegének élete és magatartása, akik az iskola előtt nem „anya kedvencei" voltak, hanem komoly munkával gyarapították a család jövedelmét. Igen, egészen nyilvánvalóan oda akarok kilvukadni. hogv egvetemi ifjúságunk jelentős részét rá kell ébreszteni: olyan országban élnek, ahol csak szorgos, illedelmes, művelt, tisztességes embereknek járt tartós megbecsülés, Vagyis nem szabad lelkiismereti kérdést csinálni abból, hogy erélyesen és teljes határozottsággal lépünk fel egyes, túlságosan magyarkodó, rendszerünket és népünket sértegető, vagy támadó, rosszul tanuló diákokkal szemben. A

z Orvostudományi Egyetem egyik összejövetelén a tanárok arra bíztatták a hallgatókat, hogy tegyenek fel olyan politikai jellegű kérdéseket, amiket nem értenek és választ szeretnének rájuk kapni. A szándék jó volt és dicsérendő, mert elő akarta segíteni a hallgatók tájékoztatását. Az egyik egyetemista azonban — szülei dolgozó parasztemberek — szarkasztikus hangnemben beszélt a munkáshatalomról és a Szovjet Hadseregről, noha egyik is, másik is sine qua non-ja annak, hogy ő orvosnak készülhet. Mint később kiderült, a gondolat nem az ő agyában kötött meg, hanem a mögötte ülő kuláklányéban. Mivel azonban a kuláklánynak volt annyi esze, hogy a népi demokrácia egyetemén nem lehet gyalázni a népi demokráciát — még akkor sem ha apjának kizsákmányoló volta erre ösztökéli — mondanivalóját fülébe súgta egy olyan évfolyamtársának, aki a felszabadulás után emelkedett emberré. Ez a fiatalember pedig — szégyen és gyalázat — hagyta magát beugratni. Nem volt annyi osztályérzéke sera, hogy legalább ne mondta volna el a kuláklány rágalmait a nyilvánosság előtt. önmagától jön a kérdés: miért tanul ez a fiatalember a népi állam egyetemén? Ha tizenhárom esztendő ezernyi igazsága és ténye sem győzte meg arról, hogy neki csak a proletárdiktatúrában van érvényesülési lehetősége, akkor ügy gondolom, kár rá költeni tovább az állam pénzét. A kulákot meg lehet érteni, annak jobb volt a csendőrös műit, amelyben kiváltságot élvezett. De a dolgozó paraszt fiát, aki elqtt 15 éve még,legfeljebb a mások előtti hajlongás »perspek ti váj a« állt, semmiképpen sem lehet megérteni. Következésképpen: elérkezett az ideje, hogy mindkettőjüket kívül tanácsolják az egyetem kapuján és helyettük olyanokat vegyenek fek akik hálásak lesznek a kormánynak azért, hogy az egyetemen tanulhatnak. Mert vannak tanulnivágyók nagyon sokan. M

ár hallom a lamentációt, hogy micsoda demokratizmus ez kérem. Nem szabad, hogy ez megtévessze az egyetemi fiatalokat. A demokrácia éppen abban található, hogy rendes emberek megkapnak minden lehetőséget a tanuláshoz és az érvényesüléshez, rendszerünk ellenlábasai és a szocializmus építését gúnyolok ellen pedig végre határozottan fellépünk. A grófok egyeteméről úgy kipenderítette a hatalom a grófi birtokok ellen felszólalót, hogy utána élete végéig sem nyerte vissza egyensúlyát. Nem törődtek a Horger Antalok a nép véleményével, pedig akkor Horthy kormányával szemben állt, aki becsülettel élt és dolgozott ebben az országban. A mi egyetemeinkről is el kell távolítani rendszerünk ellenségeit, annál is inkább, mivel az ország közvéleménye mpst a munkás-paraszt kormány mellett van és helyesli az ilyen intézkedést. Nem kell csak néhány pöffeszkedő, és nacionalizmustól megszédült ifjoncnak kitenni a szűrét, utána minden bizonnyal rend lesz az eevetemi halleatók körében. Hogv mit mond erre a nvugati kapitalista saitó? Tanuljuk már meg vértre, ho"v a mi portánkon nekünk kell rendet csinálni, a kutva u«at. a karaván halad elve „'-•Már,. S

zó sincs arról — nem is volt soha —, hogy az egvetemi hallgatók egésze hibáztatható az ellenforradalom szegedi tobzódásáért. De arról ieenis szó volt és szó van ma is hoev voltak Vn-ö++fiv iónóbáni'an. akik ellenségeden. vartv bután marsol+ak akkor a munkásosztálv hatalma ellen és ezek közül n.pm kevesen nanlainkhan se nagyon húzzák meg magukat. Kétségkívül, közülük igen sokan rávezethetők a helyes útra türelemmel, érvek felsorakoztatásával. Ugy gondolom azonban, hogy a rendszerünket ma is rágalmazók »megneveléséhez« kevés az egyetemi KISZ-szervezet. Az ellenforradalom óta eltelt több mint egy esztendő tanúsítja, hogy az ilyen fiataloknak falra hányt borsó minden jó tanács és figyelmeztetés és visszaélnek a népi demokrácia türelmével. A közvélemény csak helyesli, ha ezt nem engedjük. Nagy István Jonny Türpe: Kormányhatározat a népszámlálásról A hivatalos lap vasárnapi száma közli a kormánv határozatát az 1960. évi népszámlálás előkészítéséről. A határozat a Központi Statisztikai Hivatal elnökének kötelességévé teszi az 1960 eleién végrehajtandó népszámlálás előkészítését és megszervezését. Könnyítések a magánkereskedők számára Ahhoz, hogy a magánkereskedők a feladatukat jól elláthassák, biztosítani kellett részükre, hogy az árut az egész ország területén szabadon szerezhessék be. Nincs tiltva az sem, hogy például több kereskedő együttes költségviseléssel fuvareszközt béreljen abból a célból, hogy az általuk vidéken vásárolt árut kisebb fuvarköltséggel telephelyükre szállítsák. A Belkereskedelmi Minisztérium utasítása kimondja, hogy az alkalmi egyesülés nem minősül a kereskedés társas gyakorlásának. A jövőben a vidéki árubeszerzés céljából utazó magánkiskereskedők alkalmi egyesülését a Kiskereskedők Országos Szervezete fogja igazolni. tT m V JTT"**"1!?" Magyar október 1957 (Fordította: Gurszky István) VII. a oiCáQfiirS. „TJC K" szalámigyárban hiába kerestük a levágott szamarakat. (Tudvalevő, hogy az olasz szalámiféleségeknek ez a béketűrő állat is áldozatául esik.) Elképzelésünk a magyar henteseket nevetésre késztette. Az ő ízletes, fokhagymával, sóval, borssal és paprikával fűszerezett szalámijuk kizárólagosan sertéshúsból készül. így aztán a hűtőházat és a füstölőt csupán két szamár sétálta be: nekik azonban összesen négy lábuk volt. Ami viszont különösen megragadta figyelmünket, az a példaszerű szociális és kulturális felszerelés volt. Láttunk például egy kis pihenőparkot, romantikus sétalugassal és szökőkúttal. Ha a hentes automatagépén (NDK gyártmány) nyolc órán át tölti a kolbászmasszát a lóbélbe, utána kipróbálhatja izmait az üzemi kuglipályán. A szalámigyár azonban nem az egyetlen, amely fgy gondoskodik dolgozóiról. Ennélfogva hadd mondjam meg minden vészmadárnak és "főokosnak* a maga teljes világosságában: Kétségtelen, hogy Magyarországon követtek el hibákat. Semmibe vették a nemzeti hagyományokat, törvénytelenségeket engedtek meg és az ellenforradalom ebből megfőzte a maga levesét. De az összes hibák sem homályosíthatják el a népi hatalom nagy eredményeit, amely óriási gyárat varázsolt elő a földből és emberi életkörülményeket teremtett a magyar munkások számára. Itt például új pamutfonodát építettek, s teljesen felszerelték szovjet kártoló-, gömbölyítő-, gyűrűsfonógépekkel és bálabontókkal. Hogy a műhelyeket könynyebb legyen tisztán tartani és száműzzék a fagyott lábakat — a termeket parkettázták. Egy modern létesítmény azt is lehetővé teszi, hogy a termek poros levegőjét óránként tizenötször kicseréljék. Q fonónők számára épült fürdőnél, tusolónál, orvosi rendelőnél és étteremnél minden magyar kapitalista haja az égnek állna. Mindez ugyanis erősen megrövidítené profitjukat. A népi hatalomnak azonban ilyen kalmárgondjai nincsenek. Nagyvonalúan adta ki a hatalmas összegeket. Az 1883-ban épült Szegedi Kendergyárban a régi és az új világ találkozik. Láthat itt az ember szűk, alacsony, zegzugos műhelyeket — a népi hatalom azonnal nem törölhette ki a világból a kizsákmányolók évtizedes bűneit — és új, modern légfrissítőberendezéseket. A hajdani kapitalista részvényes, aki egy árva fityinget sem áldozott munkásainak egészségéért, idegsokkot kapna, ha meglátná a női pihenőt és a reumás betegek számára épült gyógyfürdőt. A jelenlegi igazgatónő már mint tizenegyéves kislány a kendergyárban dolgozott. Kilenc és félórai munkáért igen kevés koronából álló éhbért fizettek neki a részvényesek. — Anyám is — mondta az igazgatónő — itt fáradozott ezeken a gépeken. A terhes anyákról való gondoskodást akkor nem ismerték. így hát még meg sem születtem, amikor már a kendercsörlő mellett álltam. Mesélünk a fiatalságnak a hajdani idők embertelen viszonyairól. Fnnek ellenére akadnak olyan fiúk és lányok, akik nem becsülik meg eléggé mai gondtalan életüket. Éppen ezért a párt és az állam sok fáradsággal és türelemmel igyekszik a fiatal generációt szocialista gondolkodásra nevelni. Ctz üzemi étkeztetés nagy közkedveltségnek örvend Magyarországon. A dolgozó egy átlagos étkezésért, amely levesből, kenyérből és valami főételből áll, általában 3,50 forintot fizet. További 1,50 forintot a vállalat pótol. Az olyan állami vállalatok és intézmények munkásai és alkalmazottai, amelyek nem rendelkeznek saját, fehérsapkás szakáccsal, hasonló összegért a szállodákban vagy vendéglőkben étkeznek. Itt külön erre a célra jutányos áru üzemi kosztot főznek. (Befejezése következik) Az MSZMP hírei Január 9-én, csütörtökön délután 3 órakor a Kálvin téri pártházhan összevont titkári és instmklori értekezletet tartunk, Kérjük az. elvtársak pontos megjelenését. Pánt- és tömcgssrvezcti osztály • A marxizmus— leninizmus tanfolyam propagandistái részére január 8-án, szerdán délután 2 ónalúor szemináriumi foglalkozás lesz a már megtartott előadásból a Kálvin téri párt házban. Az időszerű kérdések tanfolyamának propagandistái részére január 9-én, csütörtökön délután 3 órakor előkészítést tartunk a soronkövetkező két anyagból; szintén a Kálvin téri pártházn bam Agk.-prop. osztály Kis maszek borbélyműhely « Belváros peremén. Az ajtó szerdán és szombaton nyitódik sűrűn, mert a közeli utcákból ideszokott kuncsaftok jórésze olyan legény, aki már csak hetente kétszer nyújtja állát az anakronisztikusán Vilmos-bajuszú mester pamacsának. Volt kereskedők, évek, évtizedek óta nyugdíjazott régi köztisztviselők vagy olyan néhai Valéria téri iparosok ezek, kiknek nevét és részletre vesztegetett vásári portékáját valamikor hetente keretes hirdetések népszerűsítették a boldogult Friss Újságban. Csöndes kis üzlet ez, amelyben fmég a bajuszpedrő illata árad a tükjrök kis fiókjaiból, ha a tulaj nagyritkán, két-három héten egyszer kihúzza azt. Bár a kakukja-vesztett falióra reggeltől estig szorgalmasan tiktakkol, az évekkel ezelőtt festetett négy fal között mintha megállt volna az idő. Most egy éve, mint mindenütt, itt is átforrósult a levegő. A törzsvendégek akkor is be-be néztek, ha történetesen előtte való nap szabadultak volna meg a felesleges szőrzettől. Hol sápítozó, hol lelkendező kis csoportok voltak itt naponta, amelyek fantáziáját X. Y. volt alezredes úr gyújtogatta óránként, ahogy az utca és a Széchenyi tér közötti ingajárat egy-egy állomásaként bebújt a félig lehúzott redőny alá. Ez a félig lehúzott roló egyébként óvatos és jól bevált taktikája volt a főnöknek: ha egy idevetődött hőbörgő rávert a redőnyre, hogy „mester úr, sztrájkolunk" —r szolgálatkészen dugta ki fejét: Igenis, már összepakoltam, megyek hazafelé... Ha netalán más célzattal tette volna valaki tenyerét a hullámlemezre, arra is készen volt a szöveg: „Mi dolgozunk kérem, csak elfelejtettem a rolót felnyomni!. .." No, de ezek a napok elmúltak és ismét üzletiesen udvarias, és fagyos az általános légkör, ha ismeretlen telepszik a nádfonatú székek egyikébe, melyek a várakozók számára vannak fenntartva. A törzsgárda tagjai csak akkor fejezik ki véleményüket, napjaink történéseiről, ha egyedül vannak a mesterrel, akitől megszokták, és együttérzésnek veszik, hogyha félmondatokban, közbevetett igenekkel rezonál aktuális és malaciózus politikai kinyilatkoztatásaikra. Tegnap azonban egy eset. váratylanul felkavarta ezt a hangulatot. Alacsony, kis szőrmók emberke nyoImában léptem be az ajtón. Olyan \kültag-féle itt ebben ez üzletben, A BELVÁROS PEREMÉN akárcsak én. Szinte egyszerre telepedtünk a székekbe és néztük, mennyire van az az idős úr, a mester keze alatt. Közben az utolsó foszlányait hallottuk egy most folytatott beszélgetésnek. Néhány szót csupán, de ez a kevés is nagyon rosszindulatú, sértő, epés megjegyzés volt mostani életünkre. Szomszédom kezében mereven megállt az éppen szétnyitott Délmagyarország. Fejét felvetette, s figyelt, láthatólag közbe akart szólni, azonban a mondatok a tükrök előtt nem folytatódtak, sőt a bcrrbélyigen sem jött. Egy-két nyomasztóan csöndes pillanat, az öreg nyugodtan odaállt a vendég elé, amelynek arcát már szivacscsal mosta a mester. — Ne tessék már haragudni, hogy szólok, de nincs igaza. Ez a rendszer jobb, mint a régi... — mondta és fokról-fokra, lassan kifejtette álláspontját. Ervei egyszerűek voltak és nagyon igazak. Néhány mondat és előttünk volt a múlt: néhány ezer jóléte és százezrek, milliók nyomora. Saját és társai sorsát, régi helyzetét beszélte el, szinte tőmondatokban. Mint fiatal péksegéd, majd mint kendergyári munkás sokszor ott volt a rtrunkanélküliek hadseregében. Hány sztrájkban vett részt a nagyobb darab kenyérért! Hogy küzdött az általános munkásnyugdíjért! És most? Fordított a helyzet; soknak jó, és kevésnek rossz! Saját magán talán ez nem látszik meg, de meg tudja mutatni munkatársain, az egész gyáron. Tessék csak megnézni, hogy él most a gyári munkásság!... Lényeges munkanélküliség, még egy tavaim. október után sincs... Családi vötlék mindenkinek!... Az általános munkásnyugdíj megvalósult!... Sorahoznak az érvek, pörölyként zuhognak a tények és látom az ismételten letörölt, gondosan bepuderezett arc ott a tükörben fanyar, nagyon fanyar. .. A vendég fizet és menekül, számára már megváltozott a levegő itt. — Ki az ördög állítja, hogv itt minden rendben van? — beszél tovább szinte önmagának és a mesternek az öreg munkás és leül a székbe. — Van itt baj, éppen elég. Egyik hiba. hogy nagyon sok munkás értetlen. Mikor 5 húsz évvel ezelőtt állt a gépnél, a- háta mögött állandóan ott volt a mester, a vezető. Ha selejt volt, büntetés — vonták le szombaton. Ha berágódott a gép, büntetés, — fizethetted hét végén. Ma pedig? Hiba, selejt, de sok munkást az nem izgatja. Pedig mindez kár, nagy kár. És ki fizeti meg? Az állam ... Az az állam, amelytől nagyobb bért, nagyobb nyugdijat vár ugyanaz a munkás! — És itt van a fiatalság! Novemberben azt mondja a kislány a raktárirodából: Lássa, kellett ez a forradalom. A bátyám érettségizett, de nem vették fel az egyetemre. A gyárban kell neki dolgoznia. No és — mondtam neki — tán ott nem lehet becsületesen dolgozni? Kisebb lesz attól, hogy bizonyítvánnyal a zsebében áll a gép mellett? Amit tanult, annak még ott is hasznát veheti... És ugyanolyan szenvedéllyel mondja el kritikáját az üzemében látottak felett: -A mester protekciózik a szabadság kiadásánál". Lehet, hogy nincs igaza, de jobban kellett volna vigyázni a városban a Vöröskeresztcsomagok kiadásánál is. Még a Wilhelm fatelepest is felbiztatta valaki, hogy neki is jár csomag. Szerencsére a tömbbizalmi nem, írta alá neki az igazolást. Azután itt van ez a nagy lopás a Cinőfruárban.. — A sok hőzöngő köpenyeget fordított és nem veszik észre, hogy megint ott van az élvonalban, kézzel, lábbal tolakszik — mondja, ha mester kezében az éles kés engedi. De a refrén vissza-vissza tér- ennek ellenére most jobb, most egészségesebb az élet . . Mire sor heriil nála is a szivacsra, csodák-csodájára a főnök — én még nem hallottam ezt — egész mondatokban válaszol. Kiderül, hogy ő is tud összehasonlítást tenni két életmód között: Milyen öldöklő volt a harc a konkurrencia között a háború előtt, hoav verték le egymás rovására a borotválás, nz ondolálás árát. addig, min egy segédre sem tellett... És úgy beleteledkeznek, hngy csöndesen köhögnöm kell: nekem még borostás az állam... A tükörből látom — az öreg szaktárs nyomkodja nagyon a fejébe a kucsmát. Magyarázza: éjszakás volt. siet lefeküdni. mert hamar tízórát fúj a Bakai... Toaza van. menjen csair pihenni szaktárs, megérdemli. Valószínűleg nem henyélt az éjjel is íme, még meg is »nyújtotta« a műszakot. Most, n jó ügy, nz igazság erősítésére. Krituíveg Sándort » í á