Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

Szerda, 1958. január l. beszállt az est. Ünneplő mhát öltünk, hogy vigasság gal búcsúztassuk az ó-évet. A Hungáriában már alig találunk üres asztalt: elfoglalták a szórakozni vágyó szegedi emberek. Simon Mihálí a fizető pincér mosolyogva hozza a szilveszteri buteliá' Ezt teszi már több mint ké évtizede, — mások mulatsá gára. Mi ropjuk a táncot, — a pincérek, s a konyhában < szakácsok pedig dolgoznak hogy a vendégek jól érezze magukat. Nincs ebben semrr, különös, igy történik egés:. esztendőben, de most — igyunk az ő egészségükre is. jót kívánunk. Legyen kevesebb kihágás 1958-ban — és több megbecsülése karhaialmistáAki majdnem negyven évet dalgszntt i Belváros kéményei között Irta és fényképezte: MARKOVITS TIBOR Megyünk az utcán, — valahová. Jó kedvünk van. Egyenruhás férfi köszönt reánk: •>Boldog új évet". Egy rendőr, — Cepella Sándor szakaszvezető. »Viszont kívánjuk« —< válaszolunk és talán még oda is megyünk a rend »szigorú« őrzőjéhez, — néhány kedves szót váltani. Mert amilyen az »adjonisten«, olyan a »fogadjisten« és gondolatban a többi rendőrnek is minden ondoltunk-e egész évben arra, hogy amíg mi = este, éjjel szórakozunk, pihenünk, alusszuk az =g á igazak álmát, az idő alatt sokan mások dolgoznak? g f Több ezer szegedi embernek olyan munkaköre van, | amely éjszakai ügyelettel jár, s bizony még Szilvcsz- = I térkor is számos dolgozónak vállalnia kell a nehéz, fe- U 1 lelősséggel járó szolgálatot. A vendéglőkben elénk tá- e f 'alják a párolgó ételt — azt is elkészítette valaki! Az g ~ újságot is Szilveszter éjszakáján nyomják, az egész I1 esztendőben mindig éjjel dolgozó nyomdász elvtársak g\ és a posta gépkocsivezetői, miközben mi szórakozunk, g =" szedik, nyomják az újságot és hordják a lapot a járás is j községeibe. Nagy jókedvünkben hangosan köszöntünk jl s; boldog új évet az utcán, s közben villamos csilingel: a ü kalauzok, kocsivezetők hazaszállítanak bennünket. A gj Ü katona is őrt áll a laktanyában, s ha telefonálni, vagy jgj j| ntazni akarunk, megtehetjük: szolgálatban vannak a| gj postások, a vasutasok. Bármikor felgyújthatjuk a lám- §| g pát, fény gyúl: az áramot is munkával termelik. Ha s g valaki rosszul lesz, készenlétben áll az orvos az SZTK- gj g ban, a klinikákon, a kórházakban, s a mentők is min- gj g denkor segítségül sietnek. Számos szegedi dolgozó munkája miatt a család- g g jától külön töltötte a Szilvesztert, de azért bizonyára 1 g nem búsultak. Embertársaikért végzett munkájuk köz- 1 1 ben családjukra is gondoltak, s amikor éjfél elmúlt. | = őket is megkapta az izgalmas érzés: átléptünk az új jj esztendőbe, egy évvel öregebbek lettünk. Mi pedig ne § gj feledkezzünk meg róluk: kívánunk nekik derűs, békés, s jj boldog és eredményes, sikerekben gazdag új esztendőt! M Éjfél elmúlott, — a függöny legördült. Vége a színházban az előadásnak. Décsi Györgyi már délután 6 óra óla szórakoztatta a szegedi közönséget a Víg özvegyben és a kabaré-műsorban. Elfáradtak a művészek, — tapssal köszöntjük őket a kellemes órákért. Décsi Györgyi is az öltözőbe tér. A tükör előtt leveti maszkját, aztán a többi színésszel, műszaki dolgozóval együtt vidáman ünnepli az-, új esztendő beköszöntését. Mert optimisták, derülátók vagyunk-, az 1958-as év minden bizonnyal új sikereket hoz színpadon, munkapadok mellett egyaránt. inknak. Boldog újévei kivón minden szegedinek->a kéményseprő! A kultúrtermek fényességében, a meleg családi otthonokban, vendéglőkben, tetőfokára hág a hangulat. Égnek a lámpák, belevilágítanak a szilveszteri éjszakába. Ha sötét lenne, — elrontaná kedvünket, de az áramszolgáltatásban sincs fennakadás. A Szegedi Erőműben Mészáros Márton kazángépész a tüzelő nyíláson kémleli: jól ég-e a tűz? Majd az órájára tekint: éjfél felé jár az idő. Gondolatai otthon kalandoznak szüleinél, akik bizonyára szintén várják azt a pillanatot, amikor búcsút intenek az ó-évnek, és már 1958-ban csókolják meg egymást. De Mészáros Márton, s az Erőmű többi szolgálatban lévő dolgozója most feladatukat látják el: Biztosítják a város áramszolgáltatását. Köszönjük nekik. A klinikákon, a korházakban a betegek már rég nyugovóra tértek. Álmukban ók is a családi otthonban vannak, de előfordul, hogy valamelyikük rosszul lesz. Zalán egy vajúdó asszonyt visznek éppen a kórházba mentők, s Szilveszter éjszakáján ügyeletes orvosok segítik világra az újszülöttet. A Közkórház sebészeti osztályán Török Gabriella doktornő is ébren van. Sorra járja a betegszobákat és egy kicsit leül Császár Ferenc ágya szélére. A beteg öt műtéten ment keresztül, — most már gyógyulófélben van. Egymásnak kívánnak boldog új évet, — jólesik mindkettőjüknek. Számos szegedi orvos és ápoló ?c őrzi a betegek nyugalmát ezen a forró hangulatú éjszakán, — róluk se feledkezzünk meg múlatás közben. — Nehéz a kéményseprő mesterség — így kezdődött a beszélgetésünk Somogyi Aladár nyugdíjas kéményseprővel. Mert ugye. nem is újévi lap az, amelyben nem nyilatkoznak a vezetők az új év terveiről és nem beszél magáról, munkájától a kéményseprő. Ezért kerestem fel Somogyi Aladárt. Miért egy nyugdíjas kéményseprőt kérdeznek meg, — kérdezheti bárki joggal, llt elöljárójában ei kell mondanom, bogy Somogyi Aladár ugyan nyugdíjba vonult. de erről még közeli ismerősei sem tudnak. Többel lálják kéményseprő egyenruhában, mint civilben. Otthon meg alig tartózkodik, fia valaki keresi, csak a Széchenyi tér 8. szám alá, a kéményseprők irodájába menjen. S miért dolgozik még mindig? A rendeletek megengedik. hogy a nyugdíjasok egy hónapban 48 órát dolgozhassanak. Hát ezért. A NEHÉZ MÜLT De térjünk vissza a beszélgetésre. Mindjárt az elején megtudtam. bogy Somogyi bácsi 62 éves, 15 éves kora óta dolgozik a szakmában. A 47 éves szolgálati időből 27-et. Szegeden, a Belváros kéményeiben "éli"" le. Jól ismerik az alacsony, ker ' arcú, -szivaros- kéményseprőt a város lakói. Mert aki névszerint nem ismeri, az csak így titulálja. Nem valami jó véleménnyel van szakmája múltbeli uzéséről. — Nehéz volt a kéményseprő mesterség. A múltban különösen rossz körülmények között dolgoztunk mi segédek. Mert ugye mindenki — üveges, asztalos, koporsós — lehetett mester, csak a kéményseprő segédek közül nem emelkedhetett e magas, igen jövedelmező posztig senki sem. — TJgv féltünk az öregségtől, mint kecske a késtől — folytatja múltbeli élményeiről az idős kéményseprő. — A nyugdíj ismeretlen fogalom volt a mi szakmánkban. Ha valaki megöregedett, mehetett epret szedni. Sok megaláztatás ért bennünket a mur.ka közben. A kéményseprő csak a cselédlépcsőn közlekedhetett. Bohócnak öltöztettek fel. Fehér köpenyben léDhettünk be a fényűző úri lakásokba. ÉS A FÉNYLÖBB JELFN Keserű száiízzel besz >' a múlttól. Munka után etv rfóznábnn hárman, négyen fürödlek. F.z volt a jobbik eset. De legtöbbször esak otthon szabadultak meg a koromtól, a piszoktól. — Nagyol fordult azóta a világ. Ürülök nagyon, hogy éltben az új világban öregedtem meg, 752 forint a nyugdíjam,s havonta — a negyvennyolc órás munkával —- 350 forint pluszt keresek. De Somogyi bácsit nem a ,*!50 forint búzza vissza társai közé. Szíve vonzza. Szereti a munkáját. Leggyakrabban ő érkezik elsőnek a munkahelyére — reggel 5 órakor. Begyújt, ne fázzanak a szaktársak, legalább d munka kezdésekor. Elmondta; szívesen dolgozik, mert ebben a rendszerben értelme van a munkának. S nagyon szeretné végre; ha az emberek megértenék . . . De mondjuk el az ő szavaival: — Hogy a kéményseprő rí éppen olyan ember, mint a ruhagyári munkás — csak lehet bogy egyelőre a munkakörülménye nem olyan jó, mint a gyári munkásé. — Az utcán rnegsimogatnak bennünket — ha csinos az illető nem is bánjuk. — Már messziről mosolyognak ránk. fis otthon, gorombán, durván fogadnak, mintha csak bosszantásukért dolgoznánk. Szidnak bennüiíket, hogy piszkot hagyunk magunk után. Hát erről nem tehetünk, ez a munkánkkal együtt jár. BIZODALOM, REMÉNYSÉG És befejezésül mit vár Somogyi Aladár, a >»szerencse embere— az új évtől? — Én már nem sokat —1 mondja. — Idős ember vagyok, de azért várom, mert úgy hírlik. bogy rendezik a nyugdijamat. Ez plusz száz forintot jelentene. Hát ez bizony jól jönne. De a fiatalok, azok várnak tudom, a fiamtól hallottam, aki nyomdász Pesten. Várhatnak is; hiszen amit Kádár mond, az teljesül. öreg vagyok, de egyetlen egy ország vezetőjében sem bíztam úgy mint Kádár Jánosban. Ilyenkor új évkor szívesen fogadjuk a kéményseprő jókívánságait. Mit tolmácsoljunk Sotnogvi bácsi? — Kívánom minden szegedinek — mondja különös nyomatékkal a szerver ét hozó kéményseprő —, úgy dolgozzon egy életen át, mint ahogy én. Soha sem késtem el a munkából, egvetb-n egy napot sem hiányoz' rn és nem voltam soha beteg. És végül kívánok a szegedi kéményseprők nevében minden szegedinek boldog, békés új esztendőt (H. Pontosságukról nevezetesek a vasutasok és Dobó Anlalné, a Nagyállomás forgalmistája immár ötödik Szilveszter éjszakáján pontosan éjfélkor fogadia telefonon a kollegák jókívánságait.. Férje is vasutas — éppen úton uan, mint az a több száz szegedi MÁV dolgozó, akik az utasok ezreit szállítják az új esztendő első perceiben is. A masiniszták, a fűtők, a kalauzok, a vonatokon szolgálatukat teljesitik az iinnepi éjszakán, de a hálás utasok minden bizonnyal megkínálják őket a. demizsonból egy-két pohár borral, amit kötelezően, sajnos, vissza kell utasítaniok. De jól esik a kedvesség. — mi is köszöntjük őket. s robogunk tovább: most már 1958-ban. Távoli hozzátartozóknak akarjuk telefonon küldeni jókívánságainkat. A szegedi Főposta telefonközpontjában a 01 tárcsázása után Kotlár Mihályné jelentkezik. (Elárultuk nevét). Tizenöt éve már jónéhányszor közvetítette az interurbánt Szilveszter éjjelén, s kötötte össze a szerelmeseket, a házastársakat, a családtagokat egymással telefonon. Használjuk ki ezt a beszélgetést és kívánjunk neki és ügyeletes kartársainak boldog új esztendőt.