Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-22 / 18. szám

' Szerda, 195B. január 22. 3 „Legyen minden pap őszinte híve a békének A katolikus papok békegyűlése Szegeden „Kommunisták, tegyetek a pártonkívüliek barátai!" — Érdekes, új kezdeményezés egy tiencsini üzemben — Az OPUS PACIS országos intéző bizottságának kezde­ményezésére kedden, tegnap oélelőtt Szegeden, a Hazafias Népfront székházában béke­nagygyíilést tartottak a Csa­nádi egyházmegye és a váci egyházmegye déli részének római katolikus papjai és a teológia ötödik évfolyamának hallgatói, A békegyűlésen je­len volt dr. Hamvas Endre csanádi megyés püspök, to­vábbá Papp Sándor, a Csong­rád megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Biczó György, a szegedi városi ta­nács végrehajtó bizottságá­nak' elnöke, Herling Jakab, az Országos Béketanács tit­kára, Turai István miniszteri biztos és a Hazafias Népfront megyei és városi bizottságá­nak vezetői. A békegyűlést Molnár An­tal íőesperes nyitotta meg. Hangoztatta: — A világ hékét akar, ezt akarjuk a munkánk­ban, imádságunkban, egész katolikus életűnEfien ki­bontakoztatni. Az új korszak, az atomkor­szak hajnalán a katolikus papságnak is ott a helye, ahol a békéért, az emberiség jólétéért munkálkodnak. A megnyitó után három magas színvonalú előadás hangzott el. Szécsi Antal apát a békeharc és a nemzet­közi helyzet időszerű kérdé­seit ismertette. Dr. Pálmai József plébános: "Az atorn­erő«, dr. Szilas József teoló­giai tanár pedig: "A háború erkölcsi vonatkozásai az újabb romboló fegyverek ko­rában* címmel tartott elő­adást. Dr. Szilas József is hangoz­tatta a többi között: — A katolikus morál is csak helyeselni tud minden komoly lefegyverzési törek­vést. Minden katolikus em­bernek, s így a papnak fő­ként lelkiismereti kötelessége mindent megtenni a gyil­kos. pusztító modern fegy­verek gyártásának meg­akadályozására. A tartalmas hozzászólások közel két órahosszáig tartot­tak. Felszólaltak: dr. Merx Elemér püspöki helynök, dr. Pataki Kornél püspöki iroda­igazgató, dr. Várkonyi Imre szemináriumi rektor, dr. Kol­tai Géza rókusi plébános, dr Sulyok Béla szentesi íőespe­res, László János balástyai plébános, Szikora Károly kis­zombori plébános, dr. Majté­nyi Béla lelkész, Vlnkler Jó­zsef mórahalmi plébános. Nagy Tibor püspöki titkár és Pozsgai Pál alsóvárosi plébános. A felszólaló papok hangoz­tatták, hogy az OPUS PACIS nemes törekvéseit maguké­nak vallják és híveik között szent kötelességüknek tart­ják a béke megóvásáért mun­kálkodni. Dr. Pataki Kornél püspöki irodaigazgatö például arról is beszélt: a Szovjetunio 300 ezer fővel csökkentette had­seregének létszámát, hogy hozzájáruljon a világbéké­hez. Itt magyar hazánkban, az ellenforradalom által meg­tépázott hazánkban — álla­pította meg a továbbiakban — megszilárdult és szépen halad előre az élet. Bekapcsolódtunk a békét kiáltók nagy seregének hangorkánjaba — békésen építeni akarunk. Mert sze­retjük a szép színeket —, nem a gyász színeit... Nem idegen — és nem is lehet idegen — számunkra a társadalmi tulajdon védel­me sem, hiszen a tíz pa­rancsolat egyike is azt mondja: ne lopj! A felszólalások után hatá­rozatot hoztak. Megállapítot­ták, hogy a Csanád egyház­megyei papság azonosítja magát az OPUS PACIS cél­kitűzéseivel. A határozatban felemelték tiltó szavukat az alom- cs hidrogénbomba kísérleti robbantásai ellen, követel­ve a nukleáris fegyverek használatának eltiltását, a békés megegyezést célzó tárgyalásokat. Kinyilvání­tották. hogy örömmel ve­szik a békevág.v minden jelét és szavát — segítik Szabályozni fogják a kisipari árakat — Túlságosan magas néhány kisipari készítmény ára — A Magyar Távirati Iroda ér­tesülése szerint illetékes szerve­ink foglalkoztak azzal az egyre gyakrabban elhangzó panasszal, hogy egyes kisiparosok túlságo­san magas árakat számítanak gyártmányaikért, szolgáltatásai­kért. Megállapították: a magas árak egyik fő oka. hogy a kis­iparosok egy része önkényesen túlértékeli, az áruba fekteteti munkaidő és anyag árát. Külö­nösen a múlt év szeptembere óta tapasztaltak bidokolatlan áremelést a kisiparban. Ezért illetékes körökben az a vélemény alakult ki, hogy szabályozni leli ezeket a túlzott árakat. Indítvá­nyozták, hogy az állami keres­kedelem. csak a tanács állal jó­Már kaphatók a jegyek az újságíróbálra A Magyar Sajtó Napja al­kalmával Szegeden, a Hun­gáriában február 1-én ren­dezendő II. újságíróbál meg­Különleges mentőhajók Ismeretes, hogy a tengeren gyakran történnek szerencsétlen­ségek. S ba a vihar vízalatti sziklához vágja a hajót, ba a hajón tűzvész üt ki — felhang­zik az. éterben a nemzetközi S. O. S. vészjel. De néha későn érkezik^a segítség. Ezért felme­rüli annak szükségessége, hogy gyorsjáratú mentőhajókat épít­senek. A Szovjetunió tengeriflotta­ügyi minisztériumában közölték a Szovjet.szkaja Hosszija tudósí­tójával, hogy a Szovjetunióban megkezdték az ilyen mentőha­jók sorozatgyártását. Az első tengeri mentőhajó már épül az egyik szovjet gyárban. A men­tőhajó nem más, mint nagytel­jesitő képességű diesel-elektro­nios hajó. amely a legkülönbö­zőbb viszonyok közölt is kiha­józhat. Nem árt neki sem az erős szélvihar, sem a nagy hul­lámverés, sem a jég. Amint a vészjelt felfogja, bármely időjá­rási viszony közepette is kifut­hat a lengene s anélkül, hogy közbun üzemanyagot, vizet. élelmiszert venne fel. több mint tízezer kilométert tehet meg. A hajót ellátják a legújabb tí­pusú navigációs műszerekkel, több rádióállomással, automati­kus adó és vevő berendezéssel. Fedélzetén ott lesznek n hor­dozható, nagy teljesítményű szi­vattyúk. Ezeket a szivattyúkat könnyen át lehel majd szállítani a süllyedő hajóra és néhány peri' alatt kiszivattyúzzák a vi­zet a már elárasztott hajórészek hői. A tengeri mentőhajó segítsé­get nyújthat égő hajónak is. Fel­ső fedélzetének speciális foigé tornyába fecskendő berendezé­s/ereinek. Az erős vízsugár hái milyen lángot elolthat. Ila égé olajat, vagy benzint kell elolta­ni, a tűzoltó szivattyúk különb • ges habzó folyadékot feesken deznek. Szükség esetén a diesel elektromos mentőhajó a legkö zelebbi kikötőbe vontathatja ; megsérült hajót. A mentőhajón orvosi segélynyújtásban részesí­tik a megmentett személyeket. hazánk békés építőtevé­kenységét. •-Adná Isten — rögzítették határozatukban —, hogy... j elmúlnék a népek szorongó \ aggódása és helyet adna egy i boldogító biztonságérzetnek és békés alkotó kedvnek«. Zárszót dr. Hamvas Endre megyés püspök mondott. Hangoztatta, totális béke kell, hogy ne legyen totális háború! »Mi itt — mondotta ' a többi között — kevesen va­gyunk a világ összlakosságá­hoz képest, de mi sem hiá­nyozhatunk és nem is hiány­zunk a békéért kiáltó népek tömegéből. Érezzük, hogy nem állunk magunkban, ami­kor békéért kiáltunk*. Kije­lentette, legyen minden pap őszinte híve a békének. A 120 pap békegyűlése után dr. Harhvas Endre csa­nádi püspök a püspöki palotában fo­gadta Papp Sándort, a megyei ta­nács elnökét, Biczó Györ­gyöt, a szegedi városi tanács elnökét, Katona Sándor or­szággyűlési képviselőt, a Ha­zafias Népfront megyei tit­kárát, Turai István minisz­teri biztost, Herling Jakabot, az Országos Béketanács tit­kárát, Czukár Györgyöt, a Hazafias Népfrorjt megyei elnökhelyettesét és Nagy Ist­vánt, a népfront szegedi bi­zottságának titkárát. A fogadás szívélyes, baráti légkörben zajlott le. Feltérképezik az ország méhlegelőit Az országos Méhészeti Szakbizottság megbízásából az Erdészeti Tudományos Kutató Intézet megkezdte az ország méhlegelőinek feltér­képezését. hívóit már folyamatosan kül­dik szét. Meghívót igényelni Szegeden a Délmagyarország, Hódmezővásárhelyen pedig a Csongrád megyei Hírlap ki­adóhivatalában lehet. A bál jegyeinek árusítását ugyancsak megkezdik. Egy jegy ára 10 forint. A jegyek szintén a Délmagyarország és a Csongrád megyei Hírlap kiadóhivatalában kaphatók. Még néhány elsőbálas leány, illetve nyitópár jelent­kezését elfogadják a Délma­gyarország szerkesztőségének titkárságán. • A tiencsini "Kelet-Ázsia* Icxlil­gyárban körülbelül 300 olyan koimmuiista van, akik a felsza­badulás után léptek be a párt­ba. Ezek egy része mint párt­tag is megtartotta korábbi bará­ii kapcsolatait, a pártonkivüliek­kel. más részük viszont elsza­kadt korábbi baráti körétől. A munkastílust javító mozgalom keretében tartott gyűlésen a pártonkívüliek megbírálták ezért a kommunistákat, mond­ván, hogy helytelen az olyasmi, hogy ha egy ember a párt tag­jává válik, azután már nem 1ö­rekszik eléggé arra, hogy jólia­ráti kapcsolatot tartson a pár­tonkívüliekkel. Az üzemi párt­bizottság igen komoly figyelmet szentelt ennek a kérdésnek és a A kommunisták a párlhatá' gyár összes kommunistájának rozal értelmében olyan gyűlése­gyűlésén vetette fel a problé- ket szerveztek, amelyeken kom­V kommunisták gyűlése muuisták és pártonkívüliek jiá­mat \ égül is érdekes határozatot ho­zott, melyben felszólított min­den párttagol: "Kommunisták, legyetek a pártonkívüliek bará­tai!* A határozat helyteleníti a pártonkívüliektől való elszaka­dás jelenségeit ós felhívja a kommunisták figyelmét: ha minden egyes kommunista öt munkással köt szorosabb barátságot, akkor nem kevesebb, mint 2400 em­bert hoznak közelebb a párthoz és a szocializmus ügyéhez a gyárban. Ezzel pedig igen sokai nyerhet a párt, igen sokat nyer­hetnek a kommunisták. tek össze, régi barátságok újul­lak fel és sok új barátság szíts letett. Az eredmény az lclfj hogy a gyárban megváltozott a légkör, az emberek aktívabbakká vál­lak. a kommunisták és a párton! kívüliek, közötti viszony harás lihb, megértőbb és gyümölcsül zőbb lelt. A Zsenminzsipao a tiencsini kommunisták kezde­ményezését, mint a tömegkapí csőlátók megjavításának jó pél­dáját kommentálja és felszólít­ja a kommunistákat,- kövessék az ilyen példát. Csak néhány szóra Nincs szégyellnivalónkí i váhagyott áron vásárolhasson kisipari terméket, továbbá azt, hogy a kisiparosok érdekképvi­seleti szerve egyes cikkekre ál­lapítson meg irányárakat, ami pgyben mentesítené a kisiparo­sokat. a kalkulációtól. A kisipa­ri árakkal kapcsolatban hivata­los intézkedés várható. I evelet kaptam egy vasárnapi cik­kemre, amit a síró, el­hagyatott asszonyokról írtam. Elváltoztatott írással egy magát meg nem nevező férfiú kere­sett fel közvetlen sorai­val. Nem akarom azt mondani, hogy kioktat, csak annyit mondok, hogy felhívja a figyel­memet arra, hogy síró férjek is vannak a világ­ban, akiket feleségük hagyott el, s magukra maradtak gyermekeik­kel. Kár, hogy a levél írója névtelenségbe bur­kolódzik, mert akkor is igazat adtam volna ne­ki, ha véleményét vál­lalja. Hadd mondjam mégis el egy élményemet, ami arra késztet, hogy vála­szoljak levélírómnak, s ezzel azoknak is, akik nem voltak a cikkel egy véleményen. Egy nevelőintézmény­ben — állami gondozott gyermekeket nevelnek itt — pedagógusokkal beszélgettem. Az intézet terveiről, a tervek aka­dályairól beszélgettünk. Egyszer csak nyílik az ajtó, s pöttöm kis em­berke lép be rajta. Sze­me csillog, arca moso­lyog, sorba kezel az igazgatóval, a nevelők­kel, a szemét el-elfutja a könny. Szinte szólni sem tud, nem jön ki be­lőle hang. A nevelők kérdezgetik, akkor tu­dom meg, hogy az em­berke az intézet .növen­déke volt, ez év elején került máshová, ahol to­vább tanul az általános iskola felső tagozatában, s most hazajött a téli vakációra édesanyjához. Öt testvére van. mind szanaszét, intézetben. Én is kérdezgetem, el­mondja, hogy szülei há­rom éve élnek külön. — Miért váltak el? — kérdem. — Apukám mindig ütötte anyukámat. — Ivott is? — Igen. — Pénzt adott-e haza? — Néha adott 30 fo­rintot, annál többet soha. — Te kaptál-e tőle ajándékot? — Két éve egyszer, karácsonyra. — Mit? — Egy tolltartót. — Levelet szokolt-e írni neked? — Még nem írt. A kisöreg elbúcsúzik, kimegy a társaihoz, megkeresi a tavalyi ba­rátokat, s megbeszélik kis életük forgandósá­gait. Mi is róluk beszé­lünk. Arról a százról, aki ebben az intézetben nevelkedik, s arról a tíz­ezerről, aki az ország száz állami gyermekne­velő intézetében él, s akikre személyenként és havonta ezer forintot költ az állart). Azt a kérdést bogozzuk, miért jutott ez a tízezer gyer­mek — aki állami ott­honban van —, s a töb­bi sok ezer — akinek befogadására pillanat­nyilag nincs hely —, olyan helyzetbe, hogy a családi otthont az inté­zettel kellett felcserél­niök. Szörnyű betegség az ok, amit a múltból hur­colunk magunkkal. A múltból, amelyben nem volt lehetőség arra, hogy a megromlott, szétzül­lő családi életekből meg­mentsék a gyereket az életnek, az emberség­nek. A múltból, ahol az árvaházi gyerekeknek csak csalánszőttes ruha jutott, s ahol az állam nem intézeteket létesí­tett az otthon nélküli gyermekek számára, ha­nem kiadta őket "neve­lőszülőkhöz*, akik így hasznos házi szolgát kaptak a "Gyermekvé­dő* Ligától, nem fölne­velendő gyereket. A múltból, mely inkább visszakényszerítette a nyomorgó, szétzüllött családba a gyermeket, minthogy kiemelte vol­na onnan, a múltból, amely "szívére vette« az elhagyott gyermekek sorsát, "vállára venni* nem bolond. Innen ömlött az em­bertorzók élete a mába. Mi megszüntettük a tár­sadalom anyagi nyomo­rát, de nem tudtuk még leküzdeni a múlt erköl­csi hagyatékát. A mi kis emberünk ezért ke­rült el hazulról, s vele együtt az állami-gondo­zott gyermekek 80 szá­zaléka. Mert ma az ál­lami gondozásba vétel okának ez a statiszti­kája: A családban levő fertőző betegség egy szá­zalék, teljes árvaság 4 százalék, anyagi okok (sok gyerek egy kereső) 10—15 százalék, 80—85 százalékban az az ok, hogy a gyermek erköl­csi fejlődése, emberré válása a családban nincs biztosítva. Túlnyomó részben azért, mert az apa iszákos. A múlt Magyarorszá­gában Gárdonyi. Móricz, József Attila jajongta el a csaiádtalanul maradt gyermekek sorsát. A társadalom vak és süket maradt, s gondozónővel meg csendőrrel vitette vissza a gyereket a "ne­velőszülőkhöz*, ha az szegény már nem bírta tovább az éhséget, az iitést, a meztelenséget Mi gyermekvédelmi in­tézetek százát, gyermek­várost létesítünk, ahol az otthontalan gyerme­ket megmentjük önma­guknak és a társadalom­nak. És írunk, mert ír­nunk kell a családok szétzüllésének okairól. Nincs szégyelni valónk, nem mi teremtettük eze­ket az okokat. írunk, mert ki kell alakítani azt a közvéleményt, mely elítéli és nem tűri a családi életek fölborí­tását. írunk, mert ne­künk nemcsak a kizsák­mányolóktól kellett meg­szabadulnunk, mi meg akarjuk tisztítani a tár­sadalmat attól az erköl­csi mocsoktól is, amivel a múlt szennyezte be az embert. (szabolcsi) A brüsszeli világkiállításon szerepel készítmé­nyeivel a Vásárhelyi Hajolikagyár A kerámiamüvészetben országosan is jelentős he­lyet elfoglaló Vásárhelyi Majolikagyár a siker és az elismerés újabb állomásá­hoz érkezett: a gyár készít­ményeivel részt vesz az idei brüsszeli világkiállí­táson. (Lokos ielvetele) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom