Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-15 / 294. szám

5 Vasárnap, 1957. december 18. OLLENHAUER: Elsősorban diplomáciai tárgyalások révén kerülhet ki a világ a fegyverkezési verseny állapotából A nemzetköz, politika napi eseményei j BULGANYIN ÜZENETE A TÖRÖK, A NORVÉG ÉS AZ OLASZ MINISZTERELNÖKHÖZ. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke — mint a moszkvai lapok közölték — üzenetet intézett Menderesz török, Gerhardson norvég és Zoli olasz miniszterelnökhöz. Rendkívül veszélyes helyzetbe hozza Törökországot — mutat rá Bulganyin Menderesz török miniszterelnökhöz intézett üzenetében —, ha területét külföldi hatalom használja fel a vele szomszédos ország ellen irányuló katonai készülődésekre. A szovjet kormány barátian figyelmezteti Törökországot, hogy milyen következményekre vezethet a NATO (az Eszakatlanti Szövetség) katonai előkészületeiben való közreműködése — írja üzenetében Bulganyin. Gerhardson norvég miniszterelnökhöz intézett üzenetében Bulganyin hangsúlyozza: a nemzetközi helyzet enyhülése érdekében igen fontosnak tartaná, ha az Északatlanti Szövetség és a varsói szerződés tagállamai meg nem támadási egyezményt kötnének. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke üzenete további részében kifejezi reményét, hogy Norvégia erőfeszítést tesz — más államokkal együtt — a nemzetközi feszültség további élesedésének és a fegyverkezés fokozásának megakadályozására. A olasz képviselőház nemrégen ellenezte a tömegpusz1itó fegyverek használatát és felszólította a kormányt, csatlakozzék olyan egyezményekhez, vagy kezdeményezzen olyan akciót, amelynek célja a tömegpusztító fegyverek használatának eltiltása. Erre a tényre emlékezteti Bulganyin üzenetében Zoli olasz miniszterelnököt. Remélem — írja üzezetében Bulganyin —hogy az olasz kormány figyelmesen megvizsgálja majd az üzenetben kifejtett elgondolásokat. Az athéni szovjet nagykövet szombaton adta át a görög miniszterelnöknek Bulganyin üzenetét. Ugyancsak szombaton nyújtotta át a koppenhágai szovjet nagykövet is a dán kormánynak Bulganyin levelét.; HÉTFŐN KEZDŐDIK AZ ÉSZAKATLANTI SZÖVETSÉG CSÚCSÉRTEKEZLETE PÁRIZSBAN. Hétfőn, december 16-án kezdődik meg az Északatlanti Szövetség — előreláthatólag — háromnapos csúcsértekezlete, amelyen a szövetség 15 tagállamának miniszterelnöke, külügy-, hadügyés pénzügyminisztere vesz részt. A napirenden — mint a NATO egyik szóvivője mondotta, három fő kérdés szerepel: a katonai integráció, a tudományos és a gazdasági együttműködés kérdései. A nemzetközi közvélemény álláspontja az, hogy ez az értekezlet tovább élezi az amúgy is igen feszült nemzetközi helyzetet. Ezt az ülést — mutat rá a belgrádi Politika című lapnak a csúcsértekezlet kilátásait elemző cikke — közvetlen válaszul szánták a Szovjetuniónak a ballisztikus lövedékek gyártásában aratott sikereire. Az erőpolitika logikája szerint ugyanis a Nyugat a szputnyik I. és II. felbocsátását úgy értékeli, mint csakis annak a bizonyítékát, hogy a Kelet interkontinentális ballisztikus lövedékekkel rendelkezik, vagyis a leghatásosabb fegyverek tekintetében erősebb a Nyugatnál. Ezért a Nyugatnak összpontosítania kell minden erejét és rendeznie kell sorait a "szovjet veszéllyel* szemben. A párizsi értekezlet logikája is — folytatja megállapításait a belgrádi lap — azon a régi érven alapszik, hogy az oroszokkal állítólag nem lehet tárgyalni, egészen addig, amíg a Nyugat nem lesz erősebb náluk. Most viszont az oroszok, a vélemények szerint erősebbek, tehát utói kell őket érni, s csak akkor kell tárgyalni velük. E logika következtében azután, ahelyett, hogy az egyetlen lehetséges irányba: a megértés, a megnyugvás, a tárgyalás és a leszerelés felé haladnának, — olyan jelenségeknek vagyunk tanúi, amelyek csak a helyzet újabb éleződéséhez és fokozottabb ridegségéhez vezethetnek — állapítja meg a jugoszláv lap, majd cikke befejező részében, miután felteszi a kérdést, hogy mi szükség van a nemzetközi helyzet további kiélezésére, rámutat: "Bulganyinnak a 15 NATO-tagállam kormány elnökéhez intézett levele olyan kezdeményezés, amellyel számolni kell, és amely alapot ad a diplomáciai érintkezés kibontakozásához.* Ollenhauer, a Német Szocláldemoikrata Párt elnöke pénteken tartott sajtóértekezletének alkalmával rámutatott arra, hogy Bulganyin levele igen jelentős. —" Nagyon szükséges — mondotta —, hogy a nyugati hatalmak a jelenlegi helyzetben végre megtalálják a megfelelő politikai választ. Elsősorban dinlomáciai tárgyalásokat kell folytatni, hogy a világ kikerüljön a fegyverkezési verseny állapotából. Az atomhatalmaknak tórgyalniok kell a sajátos témákról, az atomfegyvermentes térség megteremtéséről és a külföldi csapatok kivonásáról. Elkerülhetetlen — mondotta befejezésül sajtóértekezletén Ollenhauer —. hogy a NATO-tagállamok kormányai ne foglalkozzanak Bulganyin üzenetével«. AZ ÉRTELMISÉG POLITIKAI SZEREPE A KOLPOLI TI KA HÍREI röviden Pénteken Németbv Béla. a szófiai magvar nagykövet ünnepség keretében átadta a Magyar Vöröskereszt ajándékát — egv autóbuszt ós egyéb tárgvakat — a bolgár árvízkárosultaknak. New York: A Life című amerikai lan cikket közölt a szoviet tudomány és technika sikereiről. Megállapltia. a szovjet mesterséaes holdak i.a csodálatos haladásnak csupán eauik példájával szolgálnak". A lap elismeri, hoev n szovjet tudomány a legutóbbi évek folyamán hatalmas sikereket ért el. s arra a következtetésre jut. hogy a Szovjetunió a tudomány sok területén megelőzte a Nyugatot, A Life a szoviet tudománynak ebben a fejlődésében a Nyugat ..veszélyeztetését" látja, amelv akár ..katonai eszközök, akár vedig a szovjet közoktatási rendszer békés hódításai" útján történhetik. • Párizs: A péntek esti párizsi lapok beszámolnak a francia kormánv előző este tartott minisztertanácsi üléséről. az onnan kiszivárgott hírek alapián. A Paris Presse szerint a jelenlévők megegyeztek abban, hogy a marokkói ió szolgálatok hatékonyan hozzájárulhatnak ..az algériai feszültség enyhüléséhez". A Paris Presse megiegvzi. hogv a hivatalos szóhasználatban a „fegyverszünet'' szót a „feszültség enyhülése" kifejezés váltotta fel. A lap szerint méa a tavasz beállta előtt ..valami történni fog" Algériában. • New York: Az ENSZ-közgvülés pénteken tízmillió dollárt szavazott mee az ENSZ közép-keleti erőinek költségeire az 1958-as cv első felére. A proleíárforradalmaiz időszakában különöbiun Ben jól észlelhető az átlagos értelmiségi ingadozása a kapitalizmus és a szocializmus erői között. Ennek egyik példája volt a mensevikek és eszerek szembefordulása a bolsevikokkal a bresztlitovszki békekötés után, amikor a burzsoázia oldalára álltak, majd visszafordulásuk a szovjethatalom felé 1918-tól a német imperializmus összeomlása, a párizsi békediktátumok után és amikor a wilsoni demokratikus köztársaság eszménye népelnvomó diktatúraként lelepleződött. Abban a mértékben, ahogyan a szocializmus erői gyarapodtak és a polgári értelmiség látta, hogy a szovjethatalom megbecsüli a kultúrát, terjeszti a tömegek között és saját soraiból kiemelkedő, új értelmiséget nevel, lassan, fokozatosan kezdte megváltoztatni a proletárhatalom iránti magatartását. Sok tekintetben hasonló, csak jóval gyorsabb folyamat zajlott le hazánkban is. A magyar értelmiség többsége szintén, úgynevezett "régi* polgári értelmiségi. Jórészt kispolgári származású, de jócskán akadnak soraiban a régi dzsentri, az elszegényedett nemesek fiai is. Szekfü Gyula: Forradalom után című könyvében keserű szavakkal és kíméletlen őszinteséggel leplezte le, hogy a magyar értelmiség zöme hogyan szolgálta ki a fasizmus rendszerét. A népi demokrácia sikereinek hatására azonban ez az értelmiség kezdte megbecsülni a munkásosztályt és kezdett "belenyugodni* annak vezető szerepébe. Az életkörülményei, számos esetben még származása folytán is kispolgári értelmiség azonban a .kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet idején és a proletárhatalom mellé állása ellenére Magyarországon sem tud egy csapásra megszabadulni ingadozásaitól. A sikerek éveiben kezdett ugyan érdeklődni a marxizmus—leninizmus iránt, sok mindent meg is tanult belőle, de túl rövid volt az idő ahhoz, hogy olvasmányai vérévé, világnézetévé alakulhassanak. A marxista ismeretek mellett továbbra is döntő befolyással voltak rá a polgári nézetek: világszemlélete polgári maradt. Minden szocializmust építő ország történetében észlelhető, hogy ha az építőmunka során időleges kudarcok adódnak és a kapitalista környezet rendszerint ezeket felhasználva összpontosított támadást indít az épülő szocializmus rendszere ellen, a kispolgárság és ennek soraiban az értelmiség ingadozása nő. Egyes csoportjai átmenetileg a kapitalizmus oldalára is kerülhetnek, harca szállhatnak a szocializmus ellen. Ez történt a Szovjetunióban a polgárháború éveiben, a legutóbbi hónapokban Lengyelországban, sőt Kínában is. Az 1953 előtt hazánkban elkövetett gazdasági és politikai hihák. az elmélet terén az élettől idegen dogmatizmus és sematizmus elhatalmasodása, sok esetben tudományosan megalapozott, nyílt viták helyett felülről kinyilatkoztatott nézetek elfogadtatása, kutatásokkal alátámasztott megállapítások helyett az állításoknak a marxizmus—leninizmus klasszikusaiból kiragadott idézetekkel történő "igazolása*, majd 10s3 li'intnsq ptír. p hihák kilavításában észlelhető vontatottság csorbította a munkásosztály tekintélyét, csökkentette az elmélet és a marxista világnézetű tudomány hiteiét, súlvos erkölcsi válsáeot okozott a proletár-hatalom mellett fel sora kokott pártonkívüli. sőt a párttag értaiml„áeiekben is. F.hhez járult még Naav Imre és Losonczv Géza reviz'opista csoportiá*ak kártevő munkája, amely csak a hibák egyoldalú és állandó emlegetésével erkölcsileg lejáratta a párt- és állami szerveket, kétes értékűnek tüntette fel a marxista kultúra és tudomány számos eredményét és hangulatot keltett mindeniti ellen, aki szembeszállt antimarxista nézeteikkel. Emellett a párt- és az állami szervek nem is harcoltak következetesen az ellenséges nézetek és terjesztőik ellen. Igy aztán meggyengült a proletárdiktatúra és bizonytalanság keletkezett a társadalom vezetésében. Az értelmiség egv része — főleg írók. újságírók, egyetemisták — megingott és az ellenforradalom támaszává lett. Mert ugyan nem ellenforradalom-e az értelmiség, az értelmiségi ifjúság vezető szerepének meghirdetése a Petőfi Körben és ennek végrehajtásaként 1956 október-novemberében a sok értelmiségi "forradalmi tanács«, "forradalmi bizottság* működése? Vajon szocializmust akarhatott-e az, aki a munkásosztálynak és pártjának vezetése, a proletárdiktatúra helyett az értelmiség vezetését követelte, mint Erdei Sándor, az Irodalmi Újság 1956. október 13-i számában, amikor azt írta: az írástudók felelősek azért, "hogy lesz-c Magyarországon egészséges szocialista fejlődés vagy sem; lesz-e új, az egész népet magábanfoglaló magvar nemzet a világtörténelem új korszakában, vagy sem.« A proletárfcrradalom, a proletárdiktatúra és a szocialista rendszer összefüggésének, továbbá az értelmiség jellemének ismeretében a válasz csak tagadó lehet. Vajon miféle "forradalmat* akart az, aki "az egész népet magábanfoglaló* tehát osztályok fölötti, az osztályellentéteket opportunista módon elkenő "magyar nemzetről* írt? Nyilvánvaló, hogy nem a proletárforradalmat, ha pedig azt nem, akkor akarva-akaratlan csak a burzsoá ellenforradalom útját egyengethette, mert harmadik lehetőség a mi történelmi korszakunkban nincs. Vajon a proletariátus érdekeit képviselte-e* az értelmiség. amikor általános, »osztályfölötti* demokráciát követelt a szocialista demokrácia ürügyén" A Béke és Szabadság 1956. évi 26. száma Levél egy olvasóhoz c. cikkében kérte az olvasókat, hogy ezentúl írják alá leveleiket, "pecsételjék meg becsületes és egyenes szavukkal ezt az ügyet'— az emberi haladás, egyenlőség, testvériség és szabadság nagy ügyét.. .*. Az Irodalmi Újság 1956. október 13-i számának: Tovább! című cikke szerint a szocialista demokrácia üres szólam a nemzeti értékek szabad kifejtése nélkül és "igazi tartalmát, az emberi szabadság tényleges gyarapítását veszítené el* Egy szó sincs a cikkben a proletárdiktatúra megvédéséről és erősítésének követeléséről. Ugyan kinek az érdekeit szolgálhatta ez a mindenki, tehát a burzsoázia számára is demokráciát és emberi szabadságot, egyenlőséget, testvériséget óhajtó követelés? Csakis a burzsoáziáét. A magyar értelmiség egv része 1956 október-novemberében tanúsított magatartásával tehát újabb történelmi példán mutatta be a világnak, hogy az értelmiség — mivel nem osztály, hanem réteg — önálló cselekvésre képtelen és ha a kapitalizmus és a szocializmus között világméretekben folyó küzdelem ideién a történelem kereke úgy fordul, hogy egy időre az értelmiség jut vezető szerephez, jelleme, a burzsoáziához fűződő számos — említett — kapcsolata, köztük nem utolsósorban a burzsoá ideológia hatása alatt a meggyengült proletárhatalommal szemben, a burzsoá uralom visszaállításának előkészítőjévé lesz a szocialista országokban. Ezek után felmerül a kérdés :1 vajon az értelmiség az ellenforradalomban játszott szerepe után örökké ellenforradalmi góc marad-e és kispolgári jellege folytán a mi viszonyaink közölt nem is nevelhető többé? Másszóval: mindaz, amit Lenin a kispolgári rétegek átneveléséről írt. ma már elavult? Távolról sem. A forradalmi mozgalom időleges balsikerei, nehézségei csalódást, eszmei ingadozást, esetleg időleges szakítást is eredményezhetnek a munkásosztály és az értelmiség között, de ha megszilárdul a munkáshatalom, ha kiküszöbölik a szocializmus építése terén elkövetett hibákat, ha a marxizmus—leninizmus elmélete és a gyakorlat közötti szakadék helyreáll, az értelmiség ismét bizalommal közeledik a munkásosztályhoz. Különösen akkor, ha türelmes, meggyőző tevékenységgel oszlatják el eszmei zűrzavárát és ha munkáját elvtelen udvarlás helyett őszintén megbecsülik, értékelik, szükség esetén jó indulattal meg is bíráliák. igénveit gondosan mérlegelik és a lehetőség szerint kielégítik. Éppen ezért dagógusokat és az egvetemi ifjúságot sommásan kispolgári és ígv átnevelhetetlen rétegnek minősítő nézetek. A pedagógusok zöme valóban .régi" értelmiségi, de túlnyomó részük nem ellensége népi demokráciánknak. Sokan meginogtak közülük, amikor meggyengült a proletárhatalom. de 1956. november 4-e óta elért eredményeink, mint máris sok jel mutatia (fokozódó érdeklődés a szakmai, de az általános politikai, gazdasági kérdések iránt, eleven és őszinte viták e kérdésekről. úi technikai, kutatási eredmények stb.). úi bizalommal töltik el éppiígv. mint a felszabadulás utáni években, amíg a proletárdiktatúra kivívásában, a szocializmus építésében jelentősebb hibákat nem követtünk el. a munka közben becsúszol takat pedig rögtön feltártuk és kijavítottuk. vagvis amíg az elmélet és a gyakorlat között nem volt szakadék. Ha most azt látia hogv ismét helyesen alkalmazzuk a marxista —leninista elméletet a társadalmi élet minden területén, így a kultúrában is. és ennek során kiderül, hogv a proletariátus világnézete sokkal jobban, hívebben tükrözi a valóságot és ígv sokkal alkalmasabb tudományos igazságok. mélyen reilő összefüggések felismerésére, biztosan megalapozott, úi eredmények elérésére, mint a polgári elméletek. ha a marxista—leninista világnézetű tudósokat. pedagógusokat, egyéb értelmiségieket kiváló munkájuk éppen azáltal emeli a többiek fölé. mert világnézetük segítségével többet és iebbat tudnaik nvúitani. mint a polgári szemléletűek, akkor a ..régi" értelmiség, és közte a pedagógusok, ismét szívvel-lélekkel, teliesen a munkáshatalom mellé állnak. Erre azonban csak hoszszú. türelmes és nvílt viták meggyőző munkáiénak, konkrét eredmények egész sorának hatására kerülhet sor. Végül szóin! kell az egyetemi ifiúság kérdésérői is. Ez a csoport nem ..régi" értelmiségi. Hogyan lehetséges mégis, hogv legalábbis az az egyetemisták egv része fegyverrel. szóval. írással nyíltan az ellenforradalom mellé állt. többsége pedig, noha oasszfv maradt, szintén elfordult a proletariátus diktatúráiétól. Ez a kérdés annál izgatóbb és fontosabb. mert az egvetemi ifiúság többsége munkás- és parasztszármazású és csak elenyészően kis arányban értelmiségi. kispolgári vagv egvéb családból való. Az ellenforradalomban jóval több egyetemista .vett .részt, mint a nem munkás- és oarasztszármazású hallgatók aránya. Icaz. hoev az egyénileg gazdálkodó parasztság termelési viszonyait tekintve és tudatában is, a tsz-parasztság ió része pedig már csak tudatában kispolgári. Viszont a parasztság a maga saiát iólfelfogott érdekében nem állt az ellenforradalom oldalára, hanem csak az egyetemre járó gyermekeinek egv része. Mé« kevésbé magvarázható a származásból munkásszülők egyetemista gyermekeinek a részvétele az ellenforradalomban. Ugv tűnik, hogy viselkedésük magyarázatát nem itt kell keresni. Egyetemi és egvéb ifjúságunk politikai és emberi magatartásának kérdése annvira fontos, hogv külön megbeszélést igénvei. Itt csupán néhánv rövid utalás történhet az ifiúság egv része ellenforradalom melletti állásfoglalásának okaira; Az egyetemi fiatalokat a leendő új érteimisécet rendkívül érzékenven érintette. hogy minden anyagi gondoskodás ellenére nem törődtek vele igazán. Romantikus. nagv feszítőerejű hajlamait nem elégítették ki neki való és fantáziáját ióllaktató. olvan szervezett elfoglaltsággal. amelv egyúttal szocialista emberré nevelődését is előmozdította volna. A munkásés parasztszármazású egyetemistákat éppen származásuk miatt, egészen közvetlenül érintették az elmúlt évek során a parasztpolitikában, az életszínvonal terén stb. elkövetett hibák, de éppen értelmiségi elfoglaltságuk révén még ennél is sokkal jobban bántották az erkölcsi érzékét sértő törvénytelenségek, a kulturális élet területén elkövetett hibák, mindenekelőtt a dogmatizmus, a sematizmus és egyéb ideológiai elfajulások. A fiatalok mélységesen csalódtak, erkölcsi válságba jutottak, elkeseredettekké váltak, elvesztették a marxizmus—leninizmus mint tudományos kutatási módszer és világnézet igazságába, a szocializmus felsőbbrendűségébe vetett hitet, amely 1949-ig még töretlenül és elevenen lobogott az akkori egyetemistákban. Igy azután úgyszólván védtelenül estek áldozatául a Nagy Imre—Losonczy Géza-féle revizionisták, az írószövetség és egyéb csoportok által, a kultúra egyes területein (tudományban, művészetben, Irodalomban) hirdetett idealista nézeteknek, valamint a polgári demokratikus, nacionalista eszméknek. És ez nemcsak az ellenforradalomban aktív részt vállalt fiatalokra volt érvényes, hanem a paszszív többségre is. Helyes politika, színvonalas, meggyőző, mély tudományos megalapozottságú, marxista—leninista világnézetű oktatással és kommunista neveléssel azonban ez a csoport téríthető vissza a legkönnyebben a munkásosztály oldalára. Ezt az egyetemi hallgatók többségének osztályhelyzete, sok esetben még az ellenforradalomban tevékeny részt vállalóknál is elősegíti, még sokkal inkább az eseményektől távolmaradó közömbösöknél További feladat volna annak elemzése, milyen volt a kispolgárság és a munkásosztály egyes csoportjainak viselkedése az ellenforradalom idején és mik a feladatok ezen a téren. Ennek megoldása azonban mái- szétfeszítené a mostani közlemény amúgyis túlzsúfolt kereteit. MEREI GYULA egyetemi tanár