Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-29 / 304. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Kilencmillió forint £ lakások javítására J Szegeden 1957-ben } szát piros szegfű A kiskundorozsmai pártszervezet tagjai pénteken este ünnepélyes taggyűlésen vették át az új párttagsági könyvüket. A községi nőtanács és a földművesszövetkezet vezetőségei részéről küldöttségek vettek részt az ünnepi taggyűlésen, virágokkal köszöntötték új tagkövyvük átvétele alkalmából a kommunistákat. A községi KISZszervezet képviseletében négy fiatal kiszista jelent meg a taggyűlésen, s minden kommunistát egy-egy szál piros szegfűvel ajándékoztak meg. Kérték az alapszervezet kommunistáit: a jövőben még hathatósabb segítséget nyújtsanak a Kisr munkájához XIII. évfolyam, 304. szám Ara: 50 fillér Vasárnap, 1957. december .29. Új üzemrésszel növelik a Szegedi Ecsetgyár termelését és munkáslétszámát Külföldön is versenyképesek a gyár termékei Az elmúlt esztendőben a Szegedi Ecsetgyár városunk legjobb üzemei közé küzdötte fel magát. Ezt sikeres tervteljesítésével és az önköltség mintegy 3,5 százalékos csökkentésével érte el. Mindezt különösebb nagyobb beruházás nélkül valósították meg. November 7 óta már a tervük túlteljesítésén munkálkodnak és nem is kis sikerrel. A siker többi között abban is megmutatkozik, hogy a terven felül gyártott ecsetekre egyre inkább igényt tart a Külkereskedelmi Vállalat is. A Szegedi Ecsetgyárban ezelőtt nemigen gyártottak külföld számára, még 1956-ban is az össztermelésnek csupán 0,9 százaléka jutott el az ország határain túlra. Ügylátszik azonban, hogy ma már nemcsak a kereskedelmi vállalatok kei. Nem úgy értve, hogy a piacon olcsóbbak, hanem előállítási költségük kerül mintegy 20—30 százalékkal kevesebbe. Ez pedig nagy -reklám* az iparon belül a Szegedi Ecsetgyár részére. És nagy lehetőséget nyújt a külföldi piacokon az áruk előnyös elhelyezésére. Nem csoda, hisz a külföldi piacokon is a versenyképesség nemcsak a szépségtől és jóságtól, hanem az olcsóságtól is függ. Olcsóbban, kevesebb költséggel állítják elő készítményeiket, pedig lényegében évek óta csak egy-egy kurta lépéssel haladtak előre a technika fejlesztésével. Ez többnyire csak a házi erőből megvalósított tökéletesítésből és az újításokból állt. Leginkább a munka jó megszervezésével érték el ezeket a szép eredményeket. A munkaszervezés adta leembereinek, a hazai vevők- hetőségeket az idén jócskán nek, hanem a külföldi cégeknek, vásárlóknak is megtetszettek a szegedi ecsetek, mert ez évben már növelték az exportáruk mennyiségét. Az idei terv szerint az össztermelésnek már 4,6 százaléka került exportra. Természetesen ezt már jóval túl is teljesítették. .lövőre már a terv szerint az össztermelés 12 százalékát viszik külföldre. Ennyit kér a Külkereskedelmi Vállalat. Az ecsetgyáriak adják is. Ugyanakkor azonban azt is kijelentik, ha fel is emelték az exportra menő áruk tervszámait, a belföldi kereskedelemtől sem vonják el készítményeiket, ugyanannyit, vagy még többet adnak belföld részére 1958-ban, mint a korábbi esztendőkben. A Szegedi Ecsetgyár termékei népszerűségének természetesen okai is vannak. Nemcsak szépek, tetszetősei? és jók ecseteik, hanem mint a gyár vezetői elmondják, olcsóbbak is, mint például a Budapesti Kefegyár termékihasználták. Részben ennek és a munkások lelkes tevékenységének köszönhető, hogy már november 7-re teljesítették az éves tervet. A jövőben is tovább akarják csiszolni a munka jobb megszervezésével a termelés zavartalanságát, de ezentúl 1958-ban a többtermelés technikai előfeltételeit is javítják. A városi tanács segítségével egy negyvenszer tízméteres új géptermet, famegmunkáló műhelyt létesítenek még az új esztendő elején. A tervek már készen vannak, rövidesen hozzá is látnak az építkezéshez. Mintegy 600 ezer forintot költenek erre, amelynek kétharmad részét a tanács juttatja, egyharmadát pedig önköltségcsökkentési hitelből fedezik. Ezzel az űj üzemrésszel lovább növekedik az új évben a Szegedi Ecsetgyár termelése, egyben szaporodik a munkáslétszám is. Erősödik az üzem, erősödik tekintélye, hírneve nemcsak Szegeden, s az országban, hanem az ország határain túl. létre. Egy emberöltő küzdelmeinek emlékeit őrzik a munkásmozgalom szegedi veteránjai is. Esténként összejönnek a párt régi harcosai a Kálvin téri klubban, — amelyet három évvel ezelőtt hoztak Sakkoznak, dominóznak, rádiót hallgatnak, s közben beszélgetnek. Felelevenítik a múltat. .. Szavaik nyomán megelevenednek 1919 dicső harcai, a börtönévek keservei, az illegális pártmunka veszélyes, de mégis magasztos, tettrekésztető történetei. A képen látható sakkozó Keresik Ferenc elvtárs már a századforduló után bekapcsolódott a munkásmozgalomba, a mellette ülő Csikós Rudolf és Müller Dezső elvtársak is több évtizedes pártmunka közepette öregedtek meg. A másik asztalnál Bajó László és Halász György elvtársak még fiatalos hévvel emlékeznek azokra az időkre, amikor a szabad hazáért, életért, a munka megbecsüléséért vívott harcukat börtön vagy halál fenyegette. Mégis csinálták! Mert hittek — s nem eredménytelenül —, az eszme győzelmében! Ma már otthonosan berendezett, meleg hangulatú klubban töltik el estéjüket. A klubvezetőség munkatervet készített, amelynek alapján a párt szegedi harcosai időnként felkeresik városunk üzemeit, iskoláit, patronálják őket és az ifjabb kommunista generációnak, a ma munkásainak átadják gazdag, pótolhatatlan tapasztalataikat és szívesen adnak jó tanácsokat. Harcedzettségük,, régi emlékeik friss erőt sugároznak. Sokan tévelyegtek egy évvel ezelőtt, de ők tudták, hogy ellenforradalom van: a nép hatalma forog veszélyben. Jónéhány évig kicsit mellőzve AVETERÁNOK KLUBJÁBAN w \ • • t I • t e • » E • » • 1 * 1 Reggeli teázás (Simon István felvétele) A hűvös, ködös reggeleken jol esik a szabadban dolgozó munkásoknak a forró tea. Felmelegednek töle, s azután vígabban dacolnak a füttyös széllel és a kopogó hideggel. A ládagyár széles portáján is sűrűbben fordul mostanában a teáskannatfi voltak a munkásmozgalom szegedi veteránjai is, pedig Bodnár Lajos, Dobó Miklós, Gombai Mihály, Geszti Mihály, Gyólai István., Ecsedi Gézáné, Katona Ferenc, Komócsin Antal, Szekeres János és Vineze, Széli Sándor, Soós Károly és még számos elvtárs mindig hűségesek voltak a szocializmus eszméjéhez. Nagy tisztelettel nézünk reájuk és számítunk segítségükre, ú! mutatósuk- 2 ra új életünk for- • málásában. Csöndes má- • sodik otthonukban — a • veteránok klubjában —. egy- J re többen keresik fel őket • városunk dolgozói közül, hogy ? tanuljanak tőlük következe- f tességet, szívósságot, töretlen £ hitet. J Erre nagy szükség is van. Rendelőt a tsz-tagok nyugdijáról Tájékoztató Szilveszterre Tíéjied tÁÍágfd>iado-l (Markovits Tibor fölvétele) >r»»*t*ttttwyvvtttt*tttv»tyifttttvvwy'mr» Nyugatnémet munkások, vigyázzatok ! A Föld lakossága ötven év alatt megkétszereződött Washingtonban, az Egyesült Államok fővárosában statisztikát hoztak nyilvánosságra, amely szerint a Föld lakosainak száma az elmúlt ötven esztendőben csaknem megkétszereződött. Jelenleg körülbelül 2,7 milliárd ember él a Földön. Az emberiség egy esztendő alatt 45 millió fővel szaporodott. Dr. Kingsley Davis amerikai szakértő becslése szerint 20(J0-ben mintegy hat milliárd ember fogja benépesíteni a Földet. A nyugatnémet rádiók és újságok éveken keresztül hirdették, hogy "Európa eldorádója ma Nyugat-Németországé. Ezt az állítást nálunk is elhitték sokan, különösen tudományos, intellektuális körükben, főként azok, akik kintjártak Nyugat-Németországban. Azt látták, hogy Nyugat-Németországban a munkás keresete 300 márka (1800 Ft), és egy kétszemélyes kisautót már 2000 Af-ért (12 ezer Ft) lehet vásárolni. A nylon, syIon, perIon meglepően olcsó. Hihetetlen az árubőség. Ez igaz is, de csak félig. Mert ezzel szemben áll a valóság: Valamire való városban egyszobás, összkomfortos lakás lakbére 100—125 M (600—750 Ft), a kétszobás összkomfortos lakás lakbére 130-160 M (780-960 Ft). Eszerint az átlagkeresetek 30—40 százaléka lakbérre megy. Ehhez hozzátartozik, hogy egy családban csak egy kereső van, mert a női munkaerőt elenyésző mennyiségben alkalmazza a most konjunkturális hadiipar. A társadalombiztosítási járulékok felét a munkavállalóra nyomta a tőkés. Az újjáépítési adó még mindig érvényes, levonják a keresetből. Azonban ennek ellenére Nyugat-Németországban a bérből és fizetésből élők életszínvonala jobb, mint például a francia, vagy az olasz munkásoké, bérből élőké. (Eldorádói módon a tőkés osztály él Nyugat-Németországban, s minden tőkés államban, mert a kapitalista kizsákmányolás érvényes mindaddig, amíg tőkésosztály létezik). A nyugatnémet életszínvonal — ami nem olyan rózsaszín, mint amilyennek hirdetik — összefügg a hadiipari konjunktúrával. Ennek az életszínvonalnak és konjunktúrának, mint látjuk, labilis alapját képezte eddig a szocialista-világrend bekerítésére, irányuló katonaistratégiai támaszpont-rendszer fenntartása. Amerika mellett, már évek óta Nyugat-Németország a legnagyobb katonai szállító a támaszpontok felfegyverzésében. Krupp. Messerschmidt, nz I. G. Farben, a Henkels hadi-trösztök tulajdonosai a nyugatnémet újjáépítés többmilliárdos amerikai kölcsöneiből — Amerika vezetőköreinek tudtával és támogatásával — saját katonai üzemeiket hozták rendbe, s lassan-lassan felnőttek Európa legnagyobb hadi kapitalistáivá. Most azonban a Szovjetunió megbénította ezt az ipari hadigépezetet, mert az interkontinentális rakéták, és egyéb ballasztikus lövedékek gyártásával, az imperialista támaszpontokat a nullával egyenlő színvonalra sülylyesztette. Ez többek között azt is jelenti Nyugat-Németország számára, hogy leáldozóban van a katonai támaszpont-rendszerre épített hadi-konjunktúra. Mert vajon mit ér a legjobb repülőgép, a legmodernebb ágyú, stbq esetben — pillanatok alatt megegész támaszpont ágyústól, repüha — adott semmisül az lőstöl? Adenauer, ez az öreg félörült kancellár eddig azt mondta: »Látjátok, én jólétet teremtek a hadiipar fejlesztésével —, mert csak igy lehetséges — támogassatok engem". S támogatták. amint az utóbbi választási eredményekből is kiderült. De most mi következik egy csödpolitika végén:' Két eset lehetséges. Az egyik: Adenauer újra fellép és azt mondja, támogassatok engem, a ballasztikus lövedékek gyártásában, a nukleáris fegyverek előállításában — mert ez a jólét forrása —, hiszen a katonai támaszpontokon ilyesmire van. szükség. Ellenkező esetben gazdasági katasztrófa küszöbén állunk, s a legnyomorultabb, legszegényebb náció leszünk Európában. (A NATO ez év decemberi ülésén lépések történtek a nyugatnémet ipar által atom-hidrogén lövedékek gyártására). Ez esetben újra katonai szállítóként szerepelne ez az ország, de úgy, hogy fél lábbal a sír szélén állna, míg végül belefordulna saját vezetői teremtette sírgödörbe. Mert ha a nyugatnémet munkásosztállyal — a Szociáldemokrata Párt asszisztálása mellett — elhiteti a tőkésosztály az életszínvonal-demagógiát, összefüggően a nukleáris fegyverek gyártásával, akkor a nyugatnémet munkásosztály saját pusztulását készíti elő. A másik eset: a nyugatnémet munkásosztály rádöbben arra. hogy saját katasztrófáján munkálkodik és a hadikapilalistáhnak és a kereszténydemokrata reakciós tőkés politikusoknak: álljt kiált! A munkásosztály nem hajlandó tovább a hadi-konjunktúra puskaporos hordójáról enni a kenyeret, meg a szalonnáé, mert ez a hordó bármelyik órában felrobbanhat. A nukleáris fest/verek gyártása következtében ez a robbanás teljesen valószínűvé válik. A békés ipar asztaláról kell enni a kenyeret. meg a szalonnát. Ebben a válságos helyzetben ez az egyetlen józan, lehetséges út a nyugatnémet munkásosztály számára. Szemben a nyugatnémet tőkés. Adenauer-féle világgal, mert ők inkább újra elpusztítják saját népüket, semhogy átszereljék milliárdos hasznot hajtó iparukat a lakosság és a békés világpiac érdekeit szolgáló iparra. Vagy: megújhodás, vagy: katasztrófa-politika és halál! Igy tette fel a történelem a kérdést a nyugatnémet munkásosztálynak. Félnek a nyugatnémet munkások a háborútól, de félni nem elég, cselekedni kell a háború elten. Tagadják meg az atom- és hidrogénfegyverek gyártását. (siklós)