Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-28 / 303. szám

Szombat. 1957. december 31. s Az autóbusz veszélyezteti Szőreg kulturális életét VIÍ«IIWUWIIIIINII!iltl!llin!l!!ni!i:ilílll!l! Egy tetszetős elmélet és a meggyőző tények ellentéte Jonny Türpe: Magyar október 1957 (Fordította: Gurszky István) Néhány Szeged környéki községnek, melyek a város­sal szinte összeépültek, napi eletük minden kérdése Sze­gedhez kötődött. Mégis, ahány falu, annyi féle szín. Különösen a falu kulturális életében. Dorozsmán a mű­velődési otthon évek óta a népi kultúra újjáformálásá­nak központjává vált, Tápén a művelődési otthon nélkül is világhírűvé nőtt egy népi együttes. Szőregen ott áll tisztán, gondozottan a művelődési otthon, ft község fiataljai mégsem alakítottak tánccsoportot, színjátszó-csoportjuk sincs. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a község vezetőit, hanem ben­nünket is érdekel, hogy mi­ért. Vannak, akik az autó­buszra fognak mindent. Könnyű dolog ez, el is altat­gatja az emberek lelkiisme­retét. Félóránként hozza-vi­szi az autóbuszjárat az em­bereket a városba, s az elmé­let, amely ezt a félórás autó­buszjáratot okolja a kulturá­lis munka viszonylagos el­maradottságáért — tetszetős. — Az autóbuszjárattal könnyen elérhető a város. Színházba, moziba, táncolni odajárnak a fiatalok. Nagyon közel kerültünk a városhoz, ezért' nem lehet itt komo­lyabb kulturális munkát vé­gezni. Hogy éppen kl mondta eze­ket a szuvakat, nem is érde­kes. Bárkivel beszélünk Sző­rcgen, mindenkitől ezt hal­lani. Pedig vannak a város­ban üzemek, művelődési ott­honok, amelyeknek fiatal­sága még könnyebben eléri a városi szórakozóhelyeket, mégis van énekkar, tánccso­port, színjátszó-csoport, s nem is akármilyen. Hogy Szőregen is ilyesmi, azt nem is egy do­log bizonyítja. A KISZ fiatalsága nap mint nap bejár a műve­lődési otthon klubszobájába. 83—30 fiatal fordul ott meg esténként. Pingpongoznak, asBttWSttS SSUSÜS s& -s gógus vagy más lelkes em-i A Karácsonyi szamunkban kezd­tük közölni a Déímagyarország vendégeként Szegeden Járt Türpe elvtárs, a Kari-Marx­Sindt-i Volksstimme városi szer­kesztőjének riportsorozatát, amely lapjukban jelent meg. II. A hegy­ről nézve a magyar főváros egy óriási, csillogó gyöngy­(budape.it éjjel. ber kellene közéjük vezető­nek. s akadna ezek között a fiatalok között nem egy, alü szívesen venne részt külön­böző művészi csoportok mun­kájában. Mint ahogy akad­tak, akik az elmúlt évben is szívesen muzsikáltak a •kivilágított Duna-hidak ké pezík benne a drága gyémán­tokat. Mielőtt azonban a Buda­pest feletti kényelmes ven­déglőben egv Icce, csípős szódavízzel hígított bort megittunk volna, bekóborol­tuk a várost a Margilsziget­KISZ zenekarában. Most, i tői" a Gellérthegyig a Petőfi hogy mar vége a nagy do- j szobortól a Hősök teréig. EGY ÚJ „MŰFAJ" MARGÓJÁRA A PEDAGÓGUSOK VÉDELMÉBEN logidőnek, ismét összejött ez a zenekar, próbázik, rövi­desen a közönség elé is lép. Mint Maász László, a köz­ségi KISZ-titkár elmondja, a tánccsoport megalakítását lehetne is naptrendre tűzték. Miklós Erzsébet óvónő KISZ-tagra számítanak ebben a munká­ban. As általános iskola Ú gylátszik, hogy az írás­beliség terén napjaink­tan egy egészen új pedagó­giui műfaj kezd kibonta­kozni. Legalább is erre en­ged következtetni a Délma­gytrország nem ls oly ré­gen megjelent cikke, vala­mint azok a panaszok, me­lyek e téren egyes szegedi iskolákból érkeznek. Lássuk hat Igazaban, mi­iről is van szó! Régi iskolai szokás — sőt többi a tanár részéről köte­lesség —, hogy az írásbeli feladatok alá megjegyzést ir a tanár, valamint a tanuló előmeneteléről, illetve visel­tebb dolgairól értesíti ellen­úrzökönyv, vagy pedig füzet útján a szülőt. Ez nagyon is helyes dolog, hiszen a szülő kellő időben értesül gyer­meke elöhaludusáról cs ma­gatartásáról, és módja nyí­lik a hibákon segíteni. De a szülők is szívesen fogad­ták — u gyermekük miatti bosszankodást leszámítva — ezeket az értesítéseket, és úgy könyvelték el, mint a nevelő segíteni akarásának egyik Jelét. Újabban azonban valami egész más kezd kibontakozni ezekből a figyelmeztetések­ből. Olyan szülői megsértő­tlés, helytelen értelmezés fé­le. Többen egész odáig eljut­nak, hogy a tanári megjegy­zés alá nem egyszer, sem kétszer Igen kellemetlen, oda nem illő megjegyzéseket ír­nak. Egyetlen tanári bejegy­zést nem hagynak — hogy úgy is mondjam — „megtor­latlanul*. Méltán mondhatja tehát az ember, hogy a köl­csönös válaszadásokból meg­születik az új műfaj, s mind­össze csak az hiányzik, hogy valamelyik talpraesett em­ber egy ügyes nevet is adjon ennek a füzetben lezajló szülői és nevelői párbeszéd­nek. A hogy e sorokat írom, S. Katalin első osztályos általános iskolás kislány fü­zete fekszik előttem. A dü­löngélő, papírba vésett vona­lak azt mutatják, hogy nem könnyű mesterség a betűve­tés. Ahány tanuló, annyi írás. Van, aki szebben, van aki csúnyábban csinálja. S. Ka­talinnál is inkább az utóbbi tapasztalható. Nem is csoda, liogy a tanárnő a feladat vé­gére odaírta: „Nagyon ren­detlenül ír*. Tette pedig ezt azzal a szándékkal, hogy fi­gyelmeztesse a szülőket. Fi­gyelmeztesse őket arra, hogy otthon is foglalkozzanak a kislány írásával, mert szor­galommal a csúnya írás is kijavítható. A bejegyzés azonban nem érte el célját. Sőt! Másnap a kislány édesapja aláírásá­val egy egészen furcsa be­jegyzést talált az értesítés alatt: „Tanárnők! Mért nem foglalkoznak többet, S. Fe­renc*. Tovább fordítok egy ol­dalt. Na, úgylátszik a tanár­nő itt már tanult a dologból és óvakodott a hosszabb be­Jegyzéstől. Most már csak annyit jegyzett oda szeré­nyen a betűk alá; „Düll* S. Ferenc azonban még így sem tudott a dolgok lelett napi­rendre térni, Kacskaringós betűivel még este alákunvn­rította a választ: „ön is dűl­jön, ha nem foglalkozik ve­lük*. Ilyen szellemes megjegy­' zés után biztosra ve­szem, hogy a párbeszédek továbbra is nagyon érdeke­sen folytatódtak volna. Szin­te sajnálom ls. hogy nem nézhetem tovább ezt az ízig­vérig izgalmas és szellemes csatát. De a józan ész meg­álljt parancsol! Megálljt pa­rancsol és elgondolkoztat. Vajon tudja-e S. Ferenc, j hogy milyen útra indította j az ilyen bejegyzésekkel u ! gyermekét? Nem tudja! Mert j ha tudná, egészen biztosan , nem tenné. Mert itt arról j van szó, ha a gyermekből | kioltjuk a nevelő iránti te­kintélyt, elvész abból nem- j sokára a szülő iránti szere­tet is. Amelyik gyermek pe­dig ebbe az állapotba Jut, abból nem lesz sohasem ren­des ember. Különben a peda­gógusok úgy vannak, hogy nem szólnak bele tanítvá­nyaik szüleinek munkájába, hogy miként csinálják a leg­újabb szabású öltönyt. Nem szólnak bele, mert abban a munkában nem szakembe­rek. De épp ezért furcsa az, amikor a szülő azt gondolja, hogy minden pedagógiai kép­zettség nélkül is, tökéletes nevelő. Pedagógusaink fele­lősséggel tudják és akarják is végezni munkájukat, épp­úgy, mint azt hazánkban bármely becsületes dolgozó ember is teszi. Epp ezért nem helyénvaló a vádasko­dás, cinizmus, vagy az em­beri megbántásnak bármely módja. Colm nem válhat a pe­^ dagógia egyes szülők rosszindulatának tárgyává. Aki ezt akarná, nem jut el messzire, mert most már szembetalálja magát az egész közvéleménnyel. Pedagógu­sainkat tisztelni és becsülni kell, sajat magunk és gyer­mekeink érdekében. S éppen ezért ne csodálkozzék 3. Fe­renc, hogy munkájuk fele­lősségteljes ellátása érdeké­ben megvédjük pedagógusa­inkat, és határozottan kije­lentjük, hogy mindent elkö­vetünk azért, hogy ez az „új pedagógiai műfaj* városunk­ban soha ne tudjon megho­nosodni. ií — js nagy vállalkozásba kez­dett A VII.—VIII. osztályos tanulók irodalmiest-sorozn­tot tartanak. Petőfi Sándor­est, Ady-cst, József Attila­est, Juhász Gyula-est szere­pelnek a műsorukon. Leikos pedagógusok — Kurunczy Ferenc úttörővezető, Sebők Jenő, Péter Lászlóné — ve­zetik ezt a munkát. Zeneta­nítás is folyik a művelődést otthonban; zongora, tangó­harmonika órákat hallgatnak itt a fiatalok. A földmű vessző vetkezet méhésztanfolyamot tart és előkészületben van a gyü­mölcstermelő és hagymater­melö szakcsoportok részére szakmai előadássorozat. Mindez azt mutatja, hogy nem is olyan nagy veszély ez az autóbusz, ahol akadnak lelkes munkások, munka­erők, ott sikerül áttörni ezt a „romboló hatást*. A művelődési otthon Igaz­gatója — Márton András is­kolaigazgató — megvigasztal a művészeti csoportok dolgá­ban is. Azt mondja, hogy a földművesszövetkezettel és a KISZ-szel a téli Iskolaszünet alatt megoldják ezt a kér' 1957 októberében mindenütt csend és rend fogad. Pontosan egy évvel ez­előtt lövések ropogtak, gép­puskák kattogtak. Az ellen­forradalmárok Amerika Hangjának fuvolázására elő­bújtak odúikból, mint a pat­kányok. A kísértetjárásnak vége. Magyarország ismét .megta­lálta önmagát. Nem láttunk Budapest utcáin sem dübör­gő páncélosokat, sem csapat­összevonásokat. Normálisan és biztosan zajlik az élet. A népi hatalomra, a Ká­dár-kormányra ürítettük po­harainkat, később Budapest felett a magyar újságírókkal. Hosszasan és szívélyesen eldiskuráltunk, Aztán amikor az egyik német vendég üres­séget érzett a gyomra táján, eszébe jutott egy kedvenc eledele. A német újságíró ta„ tárbefsteaket rendelt. Meg akarta magyarázni: „Féligsült marhahús, tojás, ecet, olaj .„" A főpincér azonban moso­lyogva leintette, Ismerte ezt az ételt. Mikor aztán a pin­cér asztalunkhoz hozta a tál­cát a tatárbefsteakkel, a ma­gyar vendégek csak úgy nyújtogatták u nyakukat. A marhahúst ilyen nyersen fo­gyasztani, nekik szenzációt jelentett. Egy vörösesszőke, csinta­lan magyar asszonyka udva­riasan kívánt jó étvágyat és tréfásan hozzátette: „Igen, a németeknek barbár őseik voltak." Szegednek étujáf*. ntn­zá­sunk legközelebbi célját. Az dóst" • Lesz" * "szí n j á tszó-c sopo'r tj 'nyfnp olva,só ™r biztosan mindent ] régi, is, tánccsoport is, megtesznek, hogy nagymultú szőregi is újjászervezzék. Ezzel a szándékkal csak egyetérthetünk. Ha megvaló­sítják, az is kiderül, hogy az autóbusz sem átok, hiszen az autóbusz szállítja majd Le a szőregi művészeti csoporto­kat szegedi vendégszereplés­re. (sz.) hallott erről a magyar város­ról. Ki ne ismerné híres gu­lyását, paprikáját, és szalá­énckkart j miját. De Szegednek, ennek j ti tiszapartján elterülő, mint­egy 100 ezer lakosú városnak egyéb nevezetességei is van­nak. Egy pedagógiai főiskola, két egyetem és Európa egyik legmodernebb textilgyára ta­lálható a városban. Szeged tisztább város, mint Budapest. Itt már ismerteb­bek a papírkosarak az üres A Ságvári telepi iskola nö­vendékei felejthetetlen él­ményben részesítették szülei­ket és vendégeiket karácso­nyi ünnepélyükön. — Oly kedvesen és biztosan mozog­tak szerepeikben, hogy elra­gadtatták a nézőket. Meglát­szott a műsorszámokon a pontos és lelkiismeretes pe­dagógusmunka, ami általá­ban jellemzi minden munká­jukat Urbán János és Urbán Jánosné ságváritelepi neve­löknek. Minden gyermek ajándék­csomagot kapott, ami egy ny­lon-zacskóban volt elhelyez­ve. Így az összes növendékek uzsonnahordó-tasakhoz jutot­tak. A nylon anyag dr. Fü­löp Pál körzeti orbos ajándé­ka, a szabást és varrást a szülői munkaközösség végezte el. Köszönjük a kedves estét és fáradságát a nevelöknek. Gratulálunk a szép sikerhez! A szülők nevében: Répák János, műszaki tanár. Hangulatos fenyóíaűnnep­séget rendezett a Pedagógiai Főiskola avakorló iskoláia az iskolai úttörőotthonban. A cigarettásdobozok és el­használt papírok számára. Emlékművekben sincs hi­ány Szegeden. A szobrászok itt nem éreztek vágyat arra, hogy elhülyült császári és ki­rályi generálisokat örökítse­nek meg az utókor számára. Ezzel szemben sok téren bronzba öntött, vagy köbe vésett magyar szabadsághő­sök, híres művészek és tudó­sok néznek az idegenek sze­mébe, Még a híres cigányprímás, Dunká és hegedűje is örök életet kapott a Hungária szálló közelében. A fáma azt tartja, hogy a kőhegedü meg­pendül, valahányszor egy szűzleány halad el előtte. Akik megfigyelik, azt mond­ják, régen néma már e hege­dű... Aki Szegeden Időzik és a paprikafeldolgozó üzemet nem látogatja meg, az épp­úgy sajnálhatja, mint az az idegen, aki keresztülutazza Egyiptomot és nem nézi meg a Keopsz-piramist. te meg az egész helyilégei. Köhécseltünk. A beszéd ne­hezünkre esett. Fodor molnár észrevette ezt. Délutánra meghívott minket a lakására. • Q „uőrős" molnár és csa­ládja egy szárított papriká­val koszorúzott házban lakik Szeged külterületén. Az üzem sok munkása telepedett le ebben a városrészben, amely a nép ajkán mint a paprika­kerület ismeretes. A molnár otthon jelezte látogatásunkat. Apa, anya, fia és lánya az üvegveran­dán fogadásunkra készen so­rakoztak. A háziasszony siet­ve hozott egy aranyló borral leli butéliát. Az et'ajta Italok megold­ják a nyelvet. Megismerked­tünk a család büszkeségeivel. a postagalamb-tenyészettel és « hízókkal. A röfögő négy­lábúak díszpéldányok voltak, és vastug sonkákat sejttet­tek. A család ezenkívül ház­CL ?apnkctfddotQozó körüli gazdaságot is művelt. A molnár havi fizetése jelenetek ének- és zeneszá­mok, a megjelent szülők és érdeklődők körében nagy tet­szést arattak. Lózsa Albert és Juhász István második osz­tályos tanulók, a IV. C osz­tály úttörői. Várkonvi Ágnes Móra elbeszélésének előadá­sával, Gazdag Erzsébet, Fo­dor Anikó és Pesti Gizella, valamint Polyák Tibor pedig versekkel szerepeltek. Ko­vács Zsuzsanna. Pesti Klára. Perényi Anikó, Bor Edit, Marti Gabriella. Kecskés Il­dikó. Szabolcsi László zene­számai is sikerültek voltak. Érdekes volt Schulter Csilla harmadik zenetagozatos kis­lány zongora- és énekszáma. Ez alkalommal mutatkozott be a zenei általános iskola második és harmadik osztá­lyából alakult énekkar is. A kis énekesek fegyelmezetten, nagy muzikalitással énekel­tek. a karvezető Szabolcsi Irón vezetésével. Polyák Ti­bor szavalata és Galotti Judit versmondása egészítette méz ki a kedves műsort. A nn'jsorban az iskolának most adományozott hangos keskenyíilmvetítő gépét is bemutatták, az első mozielő­adáson * üzemet nem lehet csuk úgy kutyafuttában megismerni. Hatalmas termek, amelyek­ben a rubinpiros paprikater­mést — méteres fürtökbe fűzve —, egy hónapig szá­rítják, adják meg a gyár jellegzetességét. A paprikát u töröltök hoz­ták be Magyarországra. Az­óta a magyarok ezt a csípős, édeskés gyümölcsöt nemzeti étel rangjára emelték, jaj, jaj, jaj, A paprika egészséges. A, B és C vitamin van benne. De harapj csak bele ebbe az ízes termény­be, Mellette a német hagyma holmi szelíd kis krumplicska, A paprikuszüret uugusztus 20. körül kezdődik és októ­ber végéig tart. Ha nem jön­nek közbe fagyok, ez a fűszer százféle különböző fajtában egészen decemberig is fejlő­dik. Látogatásunk idején az üzemben főszezon volt. 1300 —1400 nugvobbára női al­kalmazott szortírozta a pap­rikát, kiszedte belőle az eret és a magot s végül egy hosz­szú tűvel átszúrva felerősí­tette. A paprika finom, piros porrá őrölt fűszerként eljut a világ legkülönbözőbb or­szágaiba is. Tüzes ereje meg­olvasztja a nyugat jéghideg kereskedelmi blokádját. Pe­dig az igazi magyarok ezt a piros port oly szelídnek tart­ják. Hogy ősmagyar szokás sze­rint miként kell a paprikát enni, azt mindenek előtt fa­lun tudja meg a* ember, Itt a paraszt a kenyérhez és szalonnához kis szeleteket vág a frissen termett papri­kából és kitűnő étvággyal fogyasztja el. Egy dévaj német újságíró, aki csupán egyetlen mosatlan paprikamagot tett a nyelvé­re, keserű könnyekre fakadt. A fűszer átkozott ereje min­den pórusából vizet fakasz­tott. Később elárulták ne­künk, hogy a paprika a gyár csinos, feketehajú munkás­nőin is érezteti hatását. »Fel­paprikázzn* őket; azaz; fo­kozza temperamentumukat és tüzüket. A paprikamalom képezte üzemi körsétánk utolsó állo­mását. Finom, édeskés illat csapott az orrunkba. Piros­poros molnár szorított kezet velünk, őrölt paprika töltöt­1900 forint. Meg kell azon­ban jegyezni, hogy ez az összeg nem egyezik meg a magyar munkás átlagjöve­delmével, amely 1000—1100 forint között mozog. Igazi magyar ételt tálaltak fel: gulyás-paprikást. Disz­nóhúsból, krumpliból, párolt hagymából és a soha nem hiányzó magyar piros fűszer­ből készítik. A barátságos háziasszony arról akart tájékoztatni, hogy az áruválaszték — kü­lönösen élelmiszerekből — milyen nagy, az Ízletes kol­básztól az illatos, .celofánba csomagolt szemeskávéig. Az üzletek előtti sorbanállást nem ismerik. Néhány ár: 1 kilogramm kenyér 3 forint, 10 deka vaj 6,60 forint, 10 deka sonka 4,80 forint, 10 deka * kolbász 3—3 forint, 1 kiló alma forint, A textíliák, bőráruk és iparcikkek vásárlásánál már kétségtelenül mélyebben kell az erszénybe nyúlni. Egy pár elsőosztályú bőrcipő 430—300 forint Egy kerékpárért 980 forintot kell fizetni. A nép­köztársaság könnyűipara még csak serdülöfélben var.. Dőreség volna azt állítani, hogy Magyarországon az em­berek Eldorádóban élnek. Itt is vannak nehézségek, hiá­nyok, bürokrácia, Mindazonáltal számunkra jelentősnek tűntek a párton­kívüli Fodor molnár szavai. Egyre jegyeztük őket a no­teszlapra: „Az élet Magyar­országon még nem Paradi­csom. Semmi szépítgetés. De ezerszer jobb, mint Horthy és Eszlerházy alatt. Bízunk a Kádár-kormányban és tud­juk: helyesen cselekszik, jól cselekszik* Természetesen a kislány, Piroska ls köszönteni akarta a német vendégeket. Izga­tottan, piros arccal nyitotta ki iskolai füzetét. Nem hiába tanulja a középiskolában a németet, mint szabadon vá­lasztott idegen nyelvet. A kis Fodor fekete, vé­kony jegyzetéből jól olvas­ható latin betűkkel e szavak köszöntöttek minket: „Da­lunk az óceánon át repül, a barátság győz*. És ezek a so­rok minden tekintetben iga­zak voltak. (Folytatjuk.) Poraiakti baktérium­műtrágyát állítottak elő a magyar agrohiolÓ£u§ok Közismert dolog az, hogy egy-egy növény megfelelő termesztéséhez olyan bakté­riumflóra kell, amelynek bomláscsere termékei előse­gítik a növény fejlődését és minden esetben többlet­termést eredményeznek. Ép­pen ezért már régóta kísérle­tek folynak arra, hogy mes­terséges úton lehessen meg­róttak elő, amelyet a vető­maggat összekeverve közvet­lenül a földbe lehet juttatni. Az így talajba került bakté­riumtrágya a nedvesség ha­tására szaporodásnak indul, megfelelően átdolgozza a ta­lajt, tehát kedvező feltétele­ket teremt az egyes növé­nyek termesztésére. A magyar szakemberek­teremteni 8 talaj megfelelő „ek ugyan sikerült előállítani bakterluméletét, mígnem .,. , most ez sikerült a magyar a hozáshoz szükséges tejsav­szakembereknek. Olyan por- baktériumot is — szintén por alakú baktériumtrágyát állí- alakban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom