Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-24 / 301. szám
2 Kedd, 1957. december TIA% újszegedi tanítóképző jeles akciója a hazafias nevelés javításáért ...hogy mi minden az ember!? Az elmúlt években sok szó esett, de napjainkban is sokszor felmerül iskolai oktatásunkban e hazafias nevelés kérdése, illetve az a módszer vagy módszerkomplexum, amely leginkább megfelel az oktatás, nevelés ilyen jellegének. Haladó liagyomiityainkat megszerettetni, megbecsültein] ifjúságunkkal, de anélkül, hogy a megszerettetésbe, mogbeesültetésbo nacionalizmus keveredjék! Ez a gondolat foglalkoztatja napjainkban is a pedagógusokat Többek között ezt a célt szolgálja a módszerek sokaságából a magyar irodalom nagyjainak képsorozata, amely a felsőbb oktatási intézmények kezdeményezésére és jóváhagyásával korábban honosodolt meg az iskolákban. Ennél azonban többet ezideig nem kaptak az iskolák, jóllehet a pedagógusok négy esztendő óta sürgetik • más művészetek és tudományágak haladó nagyjairól alkotott arcképsorozatokat is, hiszen az élet minden területén voltak és vannak haladó tudósaink, művészeink, akiket mai ifjúságunk is példaképének tekinthet. Az igénnyel mindig egyetértettek a felsőoktatási szervek, de változás mind a mai napig nem történt olyan értelemben, hogy ne csak tankönyveink beszéljenek az ifjúsúgnak haladó nngyjainkrél, hanem egyéb szemléltetések is szóljanak róluk, hogy jobban belevésődjön koraltterük a fiatalság szfvébe, lelkébe. Nem kívánjuk nagydobra verni, de az évek óta való hallgatást, húzódocást vagy feledékenységet éppen napjainkban pótolja és töri át egy viszonylag nem nagy iskola, az újszegedi tanítóképző tantestülete, amely célul tűzte ki a most folyó tanév elején, hogy igenis felkutatja és az ifjúság eló állítja a zene, a képzőművészet, az építőművészet, a színművészet, a biológia, • kémia, az orvostudomány, • fizika, a történelem-tudomány, a pedagógia, a matematika magyar úttörő munkásainak, alkotóinak, gondolkodóinak arcképsorozatát is, ha mar évek óta erre nem jutott idő. Nem kell félni és megijedni! Alapos, körültekintő és tudományos munkával fogtak s ténykedéshez, t nem tesznek meggondolatlan lépéseket, annál is inkább nem, mert munkájuk befejezésekor, egy-egy arcképsorozat összeállítása, s a megfelelő, szükséges rövid szövegezés megalkotása után a felsőoktatás egy-egy szakemberét kérik meg kontrollra, még mielőtt nagy munkával összeállított alkotásukat, mint rendkívül hasznos oktatási-nevelési anyagot átadnák más középiskoláknak és általános iskoláknak. A magyar biológusok 16 portréból álló fényképes arcképsorozat} már az újszegedi tanítóképző folyosófalain látható, a nagy magyar fizikusok arcképsorozata pedig éppen a napokban készült cl. No de nézzünk csak egy néhányat e sorozatból: Elsőként itt találjuk Konkoly Thege Miklóst, az Első Magyar Csillagda megahipilóját, aki úttörő intézményét a saját készítésű műszereivel szerelte fel, s a műszerek közül számos még ma is korszerű. Vagy nézzük Jedlik Ányost, aki a külföldet jóval megelőzve alkalmazta 1827-ben az elektromágneses forgómozgás elvét és megszerkesztette Nuss pesti gépész műhelyében az első dinamót Itt találjuk Csonka János portréját is, az első benzin karburátor és motorkerékpár készítőjéét, s a nagyhírű Kandó Kálmánét, majd Bródy Imréét, a krypton-láropa feltalálójáét aki 194ő-ben mártírhalált halt Puskás Tivadar, Eötvös Lóránd, Kövesligethy ttadó arcképével is találkozunk a sorozatban, sőt Segner András Jánoséval is. Segnerről egyébként sokan úgy tudják, hogy német születésű. Ezt a "hiedelmet* a németek annak idején ki is használták, mert Scgnert kisajátították maguknak, holott Pozsonyban születet, Debrecenben orvosként kezdte pályáját, majd értékes elméleti számításokat é» kísérleteket végzett a folyadékok szerkezetének kutatása közben. Segner tehát a miénk s kutatásai nemesak a magyar tudomány hírnevét öregbítette, hanem az emberiséget is gazdagflotta. A sorozatot a legfiatalabb magyar fizikus, Zipenovsrky Ferenc arcképe zárja le. O volt az. aki az elektrotechnika, az energiagazdálkodás és az ország villamosításának fejlesztése terén a felszabadulás óta kifejtett tevékenységével maradandót alkotott, 8 így méltán nézhet fel rá ifjúságunk. íme egy kis fzelítő abból, a munkából, amelyet az újszegedi tanítóképző tantestülete folytat egy-egy tantestületen kívül tudós vagy szakember bevonásával. Ezt a törekvésüket kezdettői fogva támogatta a Hazafias Népfront Országos Központja, amely az arcképsorozatokhoz szükséges filmek készítésének finanszírozását magára vállalta. Az iskola zenei munkaközössége által összeállított magyar zeneszerzők arcképsorozatot éppen a napokban kontrolálta felül a Zenekonzervatórium igazgatónője. A magyar orvostudomány haladó nagyjainak arcképsorozata összeállításához dr. Jálcy Gyula professzor segítségét kéri majd a tanítóképző tantestülete, a haladó magyar színművészeksorozat összeállításához pedig e Szegedi Nemzeti Színháztól Sándor Lajost kérik fek Feltéllen figyelemre méltó,, nagyszerű munkát kezdeményezett ezzel a ténykedésével az újszegedi tanítóképző, s a hazafias nevelés és oktatás ezen új módszereinek meghonosítása bizonyára túlnő majd Szeged város határain is. E kezdeményezés vígülis befejezője lehet annak az évek óta folyó jogos kérésnek, kívánalomnak, amelyet a felsőoktatási intézményeknek valamilyen oknál fogva nem volt lehetőségük kielégíteni, de a megoldást mindmáig sürgetik a pedagógusok nemcsak Szegeden, hanem az ország minden iskolájában. (-di) ] Mint borbély kezdtem tegnap a napot. Nem borotváltam senkit, sőt éppen enj gem ültettek a for' sószékbe. mégis bei lecsöppentem a ..bor| bély-társadalomba". Történt ugyanis, hogv a fényes tükrök között leültem egy lózára. végiElapoztam a legfrissebb álságot. s miután ..lócatár sa.m'' megszabadult fölöslegesen növő kinövéseitől. engem invitáltak a tükör elé. — Kérem a következő kartársat! Én voltam a következő. — Hajvágást, borotvál ást tetszik, kedves kartárs? A szertartás hamar végetért. már csak egv kiadós kérdés volt hátra. — Szeszt. kölnit, púdert krémet parancsol a kartárs? Parancsoltam. s úgy távoztam, mint akit befogtak a borbély kartársak a szakma jeles tagjai közé. Innen egy hivatalba vezetett az utam, s a látásból ismerős hivatali ember meleg köszöntése bizsergette meg a szivem tálát. — Jó reggelt, kedves kollega, ió reggelt! Hogy ilyen korán? Régen láttuk. Már a kollegák is szóvátették, hogy egészen elpártolt tőlünk a kollega... — I-igen ... igen, igen... Igy lettem nagyhirtelen hivatalnok, a kollegák kollegája. £ két tiszteletbeli szakma már elég is lett volna nekem arra a napra, de ha megindul, csapatostul jön az áldás. A kereskedő. akitől nyakkendőt vásároltam. elegánsan leurazott. a piaci bazároe csak ügy per „helló" szólított, egy galambősz azt mondta. hogy sporttárs. egy szíjgyártó meg ezt: szomszéd. A piacról visszafelé jövet egy elnyűtt cipővel toppantam be az első cipészhez. Az öreg fél szemét behunyva sandán nézegette az avas bőrt. a aztán ünnepélyes basszusán eldöcögtette véleményét. — Ne költsön már erre szaki egy vasat se! Oj fej. végigtalp. sarok, miegymás. .< Mondom. szaktárs* ez mán csak annyit ér. mint halottnak a puszi. És aznap még sok minden más is voltam .:. rám fogtál;, rám erőltették, jóllehet a szakma megszerzése nem volt mindig ilyen egyszerű. Most már C3ak egyet nem értek: ha a borbélynak kartársa. a hivatalnoknak kollegája, a cipésznek szaktársa és a galambásznak sporttársa vagyok — miért járom naponta ezt a kálváriát? Egy jő szaktárs, ugy-e mindezt maga is meg tudia csinálni! (mösziő) ANYAKÖNYVI HÍREK I. KERÜLET Házasság: Fehér Antal és Rácz Katalin, Herencsényi György és Lehoczki Erzsébet, Cser János és János Mária, Bozó András és Sziráki Irma, Túri Vince és Kertész Anna, Arany János és PriváczkiJuhász Ilona, Márton Péter Pál és Balogh Jolán, Ható Béla és Halász Rozália kötött házasságot. Születés: Molnár Mihály és Hajós Piroskának Mihály, Balázs Sándor és Gubacsi Eszternek Ildikó, Lévai István és Dékánv Erzsébetnek István, Molnár József és Gémes Ilonánál; József, Szalma Jstván és Kiss Juliannának Erzsébet, Vida József és Oroszlán Margitnak János, Lóré Károly és Virág Valériának Károly, Kiss Mihály és Csamangó Juliannának Zsófia, Tandari István és Tóth Matildnak Katalin, Dr. Imre József és Dr. Kaiser Gabriellának Mihály, Balogh László és Magyar! Irmának László, Kántor Péter és Szénási Ibolyának Györgyi, Valkó Péter és Dobó Erzsébetnek Zoltán nevű gyermeke született. Halálozás: Jánosi Ilona 5 napos, Csóti Zsigmondné Kószó Piroska 74 éves, Szabó Bólint 84 éves, Muráti Lili 6 hónapos, Jávor Péterné Jancsik Zsófia 52 éves, Molnár Julianna 68 éves, Petrás József 34 éves, Kertész Oszkár 69 éves, Nagymihály Zoltán 3 hónapos korában elhalt. II. KERÜLET Házasság: Németh Pál és Csáki Rozália, Bodonyi István és Fazekas Mária, Szalma András és Baráth Éva, Sebestyén József és Turu Anna, Busa László József és Iritz Erzsébet, Gódor István és Angyal Mária kötött házasságot. Halálozás: Varga István 13, Madarasi István 79, Márki Istvánné Selymes Julianna 58, Böjti József 91, Fazekas Ferencné Király Lidia 78. Tamási Antal 64. Dömötör Mihály 74, Kiss Pálné Oszlács Mária 64 éves korában meghalt. III. KERÜLET Házasság: Patyi László és Podolski Ilona, Nyitrai Antal és Zornbory Margit, Pintér László éa Kovács Magdolna, Horváth László és Varga Klára, Varga Márton és Veréb Margit kötöttek házasságot. Születés: , Pintér Imjp és Rádi Margitnak Károly, Sándor, Sándor Bálint és Szegvári Juliannának Julianna, Fischer Ferenc és Bera Máriának Ferenc, Varga Oszkár és Bite Máriának Zsuzsanna, Horváth Mihály és Négyökrű Juditnak Judit, Berta Sándor és Vidács Ilonának Julianna, Takács Jenő és Varga Máriának László, Szabó László és Németh Máriának Mária, Piroska, Domonkos József és Varga Máriának Edit Mária, Rózsa István és Hardi Emmának Éva. Ördög Imre és Farkas Csamangó Ilonának Magdolna, Szélpál János és Milliós Etelkának Jolán Éva nevű gyermekük született. Halálozás: Nagy Ferenc 10 hónapos. Boldizsár Sándor 73 éves. Varga Mihólyné Fiedler Julianna 34 éves. Engi József né Kószó Erzsébet 84 éves, Tóth Istvánné Kürtöst Vilma 58 éves korában fialt meg. (243) Svejk valóban nagyot nézett erre az egész históriára, s az őrmester rendkívül komolyan tovább beszélt, miközben a félig elszívott cigarettáját odanyújtotta Svejknek: — Ez bizony másféle dohány, mint a ti maharkdtok. Nahát, isidócskám, itt én vagyok a legjfíbb úr Ha én kimondok valamit, akkor mindenkinek reszketni és lapulni kell. Minálurdt másféle fegyelem van a hadseregben, mint nálatok. A ti cárotok egy kapcabetyár, dc a mi cárunk egy nagy koponya. Mindjárt mutatok neked valamit, hogy lásd, milyen a fegyelem minálunk. — Kinyitotta a szomszéd helyiségbe nyíló ajtót és álhiáhott: — Hans Löfler! Válaszként felhangzott a »Hier!« s egy golyvás, stájerországi katona lépett be; olyan volt az arca, mint egy kisírt kreténnek. O volt o parancsnokság mindenese. — Iíans Löfler — parancsolt rá az örmeslet —, ott van a pipám, fogd meg, vedd a szádba, mint a kutya, amikor apportíroz, aztán négykézláb fogsz szaladgál/ti az asztal körül, amíg azt nem mondom, hogy hah! Közpen pedig ugatsz, <le úgy, hogy a pipa ki ne essen a szádból. mart különben kiköttetlek. .4 golyvás stájer katona négykézlábra ereszhedett és ugatni kezdett. Az őrmester diadalma tan nézett Svejkre: — No, zsidóeska, ugye megmondtam, hogy minálunk másféle a fegyelem? — S az őrmester kedvlelve nézte az alpesi kunyhók közül idekerült katonai állatot. — Hah! mondta végül. Mott szolgálj szépen és apportlrozd a pipát. Jól van, most pedig jódlizz. S a szobában szörnyű ordítás hangzott fel: — Hollariö, hollarió .. > Mikor vége volt a szlnielőadásnak. az őrmester kivett a fiókjából négy Sport-cigarettát és nagylelkűen odaajándékozta Hanzinak, Svejk pedig tört németséggel elkezdte magyarázni, hagy az 6 ezredéhen is volt egy lisztnek ilyen engedelmes szolgája, aki mindent megcsinált, amit a gazdája akart, és amikor egyszer megkérdezték tőle, hogy a gazdája paiancsára hajhuló lenne-e kanállal megenni azt is, amit a gazda kakál, így feleh: -Ha a lajtnant úr ezt parancsolná, én megenném az 6 parancsára, csak hajszálat nem volna szabad, hogy laláijak benne, mert attól szörnyen undorodok és mindjárt rosszul lennék*. Az őrmester elnevette magát: — Nektek, zsidóknak, nagyon jó anekdotái tok vannak, dc le merném fogadni, liogy a fi hadsereglekben nem olyan a fegyelem, mint nálunk. Na de térjünk a trágyra: én téged a transzport fölé helyúekl Estig összeírod nekem az összes többi fogoly nevét! Te fogsz menázsit faszolni nekik, tízes csoportonként szétosztod, cs garantálod, hogy senki se szöltih meg! Ha valaki megszökne, zsidócslta, téged lövünk agyon! — Szeretnék beszélni valamiről az őrmester úrral — mondta Svejk. — Csak ne alkudj — felelte az őrmester. — .4st nem szeretem, és akkor lágerbe küldelek. Nagyon hamar akklimntizálódtál itt minálunk Ausztriában. Szeretne egy kis magánbeszélgetést folytatni velem ... Minél jobb az ember hozzátok, foglyokhoz, annál rosszabb ... Nahát mozgás, itt a papír meg a ceruza, írd össze a jegyzéket... ! Mit akarsz még? — Ich melde gehorsamst, Here Feldwebl.. . — Tűnj el innét! Htod, mennyi dologm van! — Az őrmester felvette a rendkívül elfoglak emberek arckifejezését. Svefk szalutált és kiment a foglyokhoz, s közben arra gondolt, hogy túrni kell a császár őfelségéért, mert a türelem rózsát terem. A foglyokkal nehéz volt megértetnie, hogy a nevükre kíváncsi, de a névjegyzék összeállítása még nehezebbnek bizonyult. Svejk már soli mindent átélt, de ezek a talár, grúz és mordvin nevek mégse akarlak a fejébe menni. -Senki se fogja elhinni nekem — gondolta Svejk —, hogy valakit úgy is hívhatnak, mint ezeket a tatárokat itt: Muhlahalej Abdrarhmanov, Bejmurát Allahali, Dzseredzse Cserdedzse, Davlotbej Nurdagalajev stb. Akkor nálunk mégiscsak jobb nevek vannak, mint például a zidohaustei plébánosé, akit Vobejdának hívlak*. Tovább ment a felsorahozott hadifoglyok előtt, akik egymás után elkiáltották a keresztes vezetéknevüket: — Dzsindralej Hancmalej Babamulej Mirzaliali — és igy tovább. — Hogy a nyelved ki nem ficamodik — mondta Svefk mindegyiknek jóindulatú mosolylyal. — Hát nem jobb minálunk, ahol az ember Bohuslav Stcpnncknek, Jaroslav Matousekneh vagy Ruzena Svobodának hívják? Miután Svejlt szörnyű kínlódás árán összeírta az összes Baba la Hallejeket és Chudzsi Mudzsikat, úgy gondolta, hogy meg egy kísérletet tesz ét megmagyarázza o tolmács-őrmester nek, hogy 5 tévedés áldozata; útközben, mikor a hadifoglyokkal együtt terelték, már többször megpróbálkozott ezzel, dc akárcsak eddig, most is hiába folyamodott az igazságossághoz. A tolmács-őrmester, aki már az előbb sem volt teljesen józan, időközben teljesen elvesztette az ítélőképességét. Valami német újság hirdetési oldala fekündt előtte, s az őrmester most a hirdetéseket dalolta a Badecky-induló dallamára: — Gramofont cserélnék gyermekkocsiért! Fehér és zöld táblaüvegtörmeléket veszek1 Bárki megtanulhat számlázni és könyvelni, aki levelezés ittján elvégzi a liöny velő-tanfolyamunkat — és Igy tovább. Némelyik hirdetésre nem illett rá az induló, de az őrmester mindenáron rá akarta húzni, s ezért ököllel verte a talaust az asztalon és nagyokat dobbantott. Bajszának két ága teljesen összeragadt a kontusovkától és úgy meredezett jebbra és balra, mintha két kiszáradt gumiarábikumos ecsetet nyomlak vobia az orra alá. Gyulladásos szemei észrevették ugyan Svejket, dc észlelésiikre nem következett semmilyen reakció, legfeljebb annyi, hogy az őrmester abbahagyta az asztal verését és a lábdobogást. Most a széken dobolta az "Ich sveiss nicht, vas soll es bedeuten« kezdetű dal melódiájára a következő apróhirdetést: »Karolina Dreger, okleveles szülésznő, tisztelettel felajánlja szolgálatait a nagyérdemű hölgyközünsegnek, minden vonatkozásban*. Az őrmester egyre halkabban dúdolta ezt, végül teljesen elhallgatott, mozdulatlanul rábámult a hatalmas hirdetési oldalra, s igy alkalmat adott Svejknek arra, hogy elbeszélje szerencsétlenségét, habár a derék katona tört németségű mondatai csak hozzávetőlegesen tükrözhették a mondanivalóját. Svejk azzal kezdte, hogy neki mégiscsak igaza volt, amikor a patak mentén akar Felstynbe jntni, de arról 6 nem tehet, hogy egy ismeretlen orosz katona megszökik a hadifogságból és odamegy fürödni abba a tóba, amelynek a partján neki, Svejknek, végig kellett mennie, mert az volt a kötelessége, hogy a lehető legrövidebb úton eljusson Felstynbe. Az orosz, mihelyst észrevette őt. futásnak eredt, és az egész egyenruháját otthagyta a bokrokon. G, Svejk, már többször hallotta, hogy kint a fronton néha kémszolgálatra használják az eleseit ellenség uniformisait, és ezért próbaképpen felvette az otthagyott egyenruhát, mert tudni szerette volna, hogy ilyen esetben hegyar. érezné magát az idegen egyenruhában. Miután megmagyarázta ezt a tévedést, Svejk azonnal rájött, hogy teljesen fölöslegesen beszélt, mert az őrmester már rég elaludt, mikor Svejk még a tónál sam tartolt az elbeszélésben. Svejk bizalmasan odalépett hozzá és megveregette a vállát, ami tökéletesen elegendő volt ahhoz, hogy az őrmester leessen a székről a földre s ott nyugodtan aludjék tovább. — Boesánat, őrmester úr — mondta Svejk, szalutált és kiment az irodából. Kora reggel a katonai építési parancsnokság megváltoztatta az utasításoltat, és elrendelte, hogy azt a hadifogoly csoportot, amelyben Svejk is volt, egyenesen l'rzemyslbc szállítsák, a przemysl—lubaezówi vasútvonal helyreállítása végett. Igy hát minden maradt a régiben, és Svejk folytatta odisszeiáját az orosz hadifoglyok között. Az őrök mindannyiukat gyors tempóban kergették előre. Egy faluban., ahol pihenő volt a téren egy tréri-oszloppal találkoztak. A Irén előtt egy tiszt állt és a foglyokat nézte. Svejk kilépett a sorhói, megállt a tiszt előtt cs elkiáltotta magát: — Ilerr Lcutnant, ich melde gehorsamst — de többet nem mondhatott, mert azonnal ott termet két magyar katona, s a hátát öklözve visszakergették a foglyok közé. A tiszt utána hajított egy cigarettavéget, amit egy másik fogoly gyorsan felkapott és tovább szívott. Aztán a tiszt megmagyarázta a mellette álló káplárnak, hogy Oroszországban német telepesek is élnek és azoknak is harcolniuk kell. Azután már egész Przemyslig nem adódott újabb alkalom Svejk számára, hogy panaszra járuljon s közölje, hogy ő tulajdonképpen a 91. ezred 11. menetszázadának az ordanánca. Mikor estefelé megérkeztek, a belső övezet egyik szétlőtt erődítményébe terelték őket, missel ott legalább az erőd tüzérségi lovainak istállói épen maradtak. E helyiségben olyan tetves volt a szalma, hogy a rövidebb szálakat úgy mozgatták a tetvek, mintha nem is tetvek, hanem hangyák volnának, s a fészkük építéséhez hordanák az anyagot. A foglyolmak kiosztottak egy kis piszkos fekete löttyöt tiszta cikóriából, azonkívül egyegy darab ragacsos kukoricakenyeret. (Folytatjuk/