Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-24 / 301. szám

2 Kedd, 1957. december TI­A% újszegedi tanítóképző jeles akciója a hazafias nevelés javításáért ...hogy mi minden az ember!? Az elmúlt években sok szó esett, de napjainkban is sokszor felmerül iskolai oktatásunkban e hazafias nevelés kérdése, illet­ve az a módszer vagy módszer­komplexum, amely leginkább megfelel az oktatás, nevelés ilyen jellegének. Haladó liagyomi­ityainkat megszerettetni, megbe­csültein] ifjúságunkkal, de anél­kül, hogy a megszerettetésbe, mogbeesültetésbo nacionalizmus keveredjék! Ez a gondolat fog­lalkoztatja napjainkban is a pe­dagógusokat Többek között ezt a célt szolgálja a módszerek so­kaságából a magyar irodalom nagyjainak képsorozata, amely a felsőbb oktatási intézmények kezdeményezésére és jóváha­gyásával korábban honosodolt meg az iskolákban. Ennél azon­ban többet ezideig nem kaptak az iskolák, jóllehet a pedagógu­sok négy esztendő óta sürgetik • más művészetek és tudomány­ágak haladó nagyjairól alkotott arcképsorozatokat is, hiszen az élet minden területén voltak és vannak haladó tudósaink, mű­vészeink, akiket mai ifjúságunk is példaképének tekinthet. Az igénnyel mindig egyetér­tettek a felsőoktatási szervek, de változás mind a mai napig nem történt olyan értelemben, hogy ne csak tankönyveink beszélje­nek az ifjúsúgnak haladó nngy­jainkrél, hanem egyéb szemlélte­tések is szóljanak róluk, hogy jobban belevésődjön koraltterük a fiatalság szfvébe, lelkébe. Nem kívánjuk nagydobra verni, de az évek óta való hallgatást, húzódo­cást vagy feledékenységet éppen napjainkban pótolja és töri át egy viszonylag nem nagy iskola, az újszegedi tanítóképző tantes­tülete, amely célul tűzte ki a most folyó tanév elején, hogy igenis felkutatja és az ifjúság eló állítja a zene, a kép­zőművészet, az építőművészet, a színművészet, a biológia, • kémia, az orvostudomány, • fizika, a történelem-tudomány, a pedagógia, a matematika ma­gyar úttörő munkásainak, alko­tóinak, gondolkodóinak arckép­sorozatát is, ha mar évek óta er­re nem jutott idő. Nem kell félni és megijedni! Alapos, körültekintő és tudományos munkával fogtak s ténykedéshez, t nem tesznek meggondolatlan lépése­ket, annál is inkább nem, mert munkájuk befejezésekor, egy-egy arcképsorozat összeállítása, s a megfelelő, szükséges rövid szö­vegezés megalkotása után a fel­sőoktatás egy-egy szakemberét kérik meg kontrollra, még mi­előtt nagy munkával összeállított alkotásukat, mint rendkívül hasz­nos oktatási-nevelési anyagot át­adnák más középiskoláknak és általános iskoláknak. A magyar biológusok 16 portréból álló fényképes arcképsorozat} már az újszegedi tanítóképző folyosó­falain látható, a nagy magyar fizikusok arcképsorozata pedig éppen a napokban készült cl. No de nézzünk csak egy néhányat e sorozatból: Elsőként itt találjuk Konkoly Thege Miklóst, az Első Magyar Csillagda megahipilóját, aki út­törő intézményét a saját készí­tésű műszereivel szerelte fel, s a műszerek közül számos még ma is korszerű. Vagy nézzük Jedlik Ányost, aki a külföldet jóval megelőzve alkalmazta 1827-ben az elektromágneses forgómoz­gás elvét és megszerkesztette Nuss pesti gépész műhelyében az első dinamót Itt találjuk Csonka János portréját is, az el­ső benzin karburátor és motor­kerékpár készítőjéét, s a nagyhí­rű Kandó Kálmánét, majd Bró­dy Imréét, a krypton-láropa fel­találójáét aki 194ő-ben mártír­halált halt Puskás Tivadar, Eöt­vös Lóránd, Kövesligethy ttadó arcképével is találkozunk a soro­zatban, sőt Segner András Já­noséval is. Segnerről egyébként sokan úgy tudják, hogy német születésű. Ezt a "hiedelmet* a németek annak idején ki is hasz­nálták, mert Scgnert kisajátítot­ták maguknak, holott Pozsony­ban születet, Debrecenben or­vosként kezdte pályáját, majd értékes elméleti számításokat é» kísérleteket végzett a folyadékok szerkezetének kutatása közben. Segner tehát a miénk s kutatásai nemesak a magyar tudomány hírnevét öregbítette, hanem az emberiséget is gazda­gflotta. A sorozatot a legfiata­labb magyar fizikus, Zipenovsr­ky Ferenc arcképe zárja le. O volt az. aki az elektrotechnika, az energiagazdálkodás és az or­szág villamosításának fejlesztése terén a felszabadulás óta kifej­tett tevékenységével maradandót alkotott, 8 így méltán nézhet fel rá ifjúságunk. íme egy kis fzelítő abból, a munkából, amelyet az újszegedi tanítóképző tantestülete folytat egy-egy tantestületen kívül tudós vagy szakember bevonásával. Ezt a törekvésüket kezdettői fogva támogatta a Hazafias Nép­front Országos Központja, amely az arcképsorozatokhoz szüksé­ges filmek készítésének finanszí­rozását magára vállalta. Az is­kola zenei munkaközössége által összeállított magyar zeneszerzők arcképsorozatot éppen a napokban kontro­lálta felül a Zenekonzervatórium igazgató­nője. A magyar orvostudomány haladó nagyjainak arcképsoroza­ta összeállításához dr. Jálcy Gyula professzor segítségét kéri majd a tanítóképző tantestülete, a haladó magyar színművészek­sorozat összeállításához pedig e Szegedi Nemzeti Színháztól Sán­dor Lajost kérik fek Feltéllen figyelemre méltó,, nagyszerű munkát kezdeménye­zett ezzel a ténykedésével az újszegedi tanítóképző, s a haza­fias nevelés és oktatás ezen új módszereinek meghonosítása bi­zonyára túlnő majd Szeged vá­ros határain is. E kezdeménye­zés vígülis befejezője lehet an­nak az évek óta folyó jogos ké­résnek, kívánalomnak, amelyet a felsőoktatási intézményeknek valamilyen oknál fogva nem volt lehetőségük kielégíteni, de a megoldást mindmáig sürgetik a pedagógusok nemcsak Szege­den, hanem az ország minden iskolájában. (-di) ] Mint borbély kezd­tem tegnap a napot. Nem borotváltam senkit, sőt éppen en­j gem ültettek a for­' sószékbe. mégis be­i lecsöppentem a ..bor­| bély-társadalomba". Történt ugyanis, hogv a fényes tükrök kö­zött leültem egy ló­zára. végiElapoztam a legfrissebb álsá­got. s miután ..lóca­tár sa.m'' megszabadult fölöslegesen növő ki­növéseitől. engem in­vitáltak a tükör elé. — Kérem a követ­kező kartársat! Én voltam a követ­kező. — Hajvágást, bo­rotvál ást tetszik, ked­ves kartárs? A szertartás ha­mar végetért. már csak egv kiadós kér­dés volt hátra. — Szeszt. kölnit, púdert krémet pa­rancsol a kartárs? Parancsoltam. s úgy távoztam, mint akit befogtak a bor­bély kartársak a szakma jeles tagjai közé. Innen egy hivatal­ba vezetett az utam, s a látásból ismerős hivatali ember meleg köszöntése bizserget­te meg a szivem tá­lát. — Jó reggelt, ked­ves kollega, ió reg­gelt! Hogy ilyen ko­rán? Régen láttuk. Már a kollegák is szóvátették, hogy egé­szen elpártolt tőlünk a kollega... — I-igen ... igen, igen... Igy lettem nagy­hirtelen hivatalnok, a kollegák kollegája. £ két tiszteletbeli szakma már elég is lett volna nekem ar­ra a napra, de ha megindul, csapatos­tul jön az áldás. A kereskedő. akitől nyakkendőt vásárol­tam. elegánsan le­urazott. a piaci bazá­roe csak ügy per „helló" szólított, egy galambősz azt mond­ta. hogy sporttárs. egy szíjgyártó meg ezt: szomszéd. A piacról visszafelé jövet egy elnyűtt ci­pővel toppantam be az első cipészhez. Az öreg fél szemét be­hunyva sandán néze­gette az avas bőrt. a aztán ünnepélyes basszusán eldöcögtet­te véleményét. — Ne költsön már erre szaki egy vasat se! Oj fej. végigtalp. sarok, miegymás. .< Mondom. szaktárs* ez mán csak annyit ér. mint halottnak a puszi. És aznap még sok minden más is vol­tam .:. rám fogtál;, rám erőltették, jólle­het a szakma meg­szerzése nem volt mindig ilyen egysze­rű. Most már C3ak egyet nem értek: ha a borbélynak kartár­sa. a hivatalnoknak kollegája, a cipésznek szaktársa és a ga­lambásznak sporttár­sa vagyok — miért járom naponta ezt a kálváriát? Egy jő szaktárs, ugy-e mindezt maga is meg tudia csinálni! (mösziő) ANYAKÖNYVI HÍREK I. KERÜLET Házasság: Fehér Antal és Rácz Kata­lin, Herencsényi György és Lehoczki Erzsébet, Cser Já­nos és János Mária, Bozó András és Sziráki Irma, Túri Vince és Kertész Anna, Arany János és Priváczki­Juhász Ilona, Márton Péter Pál és Balogh Jolán, Ható Béla és Halász Rozália kötött házasságot. Születés: Molnár Mihály és Hajós Piroskának Mihály, Balázs Sándor és Gubacsi Eszternek Ildikó, Lévai István és Dé­kánv Erzsébetnek István, Molnár József és Gémes Ilo­nánál; József, Szalma Jstván és Kiss Juliannának Erzsé­bet, Vida József és Oroszlán Margitnak János, Lóré Ká­roly és Virág Valériának Ká­roly, Kiss Mihály és Csaman­gó Juliannának Zsófia, Tan­dari István és Tóth Matild­nak Katalin, Dr. Imre József és Dr. Kaiser Gabriellának Mihály, Balogh László és Magyar! Irmának László, Kántor Péter és Szénási Ibo­lyának Györgyi, Valkó Péter és Dobó Erzsébetnek Zoltán nevű gyermeke született. Halálozás: Jánosi Ilona 5 napos, Csóti Zsigmondné Kószó Piroska 74 éves, Szabó Bólint 84 éves, Muráti Lili 6 hónapos, Jávor Péterné Jancsik Zsófia 52 éves, Molnár Julianna 68 éves, Petrás József 34 éves, Kertész Oszkár 69 éves, Nagy­mihály Zoltán 3 hónapos ko­rában elhalt. II. KERÜLET Házasság: Németh Pál és Csáki Rozá­lia, Bodonyi István és Faze­kas Mária, Szalma András és Baráth Éva, Sebestyén József és Turu Anna, Busa László József és Iritz Erzsébet, Gó­dor István és Angyal Mária kötött házasságot. Halálozás: Varga István 13, Madarasi István 79, Márki Istvánné Selymes Julianna 58, Böjti József 91, Fazekas Ferencné Király Lidia 78. Tamási Antal 64. Dömötör Mihály 74, Kiss Pálné Oszlács Mária 64 éves korában meghalt. III. KERÜLET Házasság: Patyi László és Podolski Ilona, Nyitrai Antal és Zorn­bory Margit, Pintér László éa Kovács Magdolna, Horváth László és Varga Klára, Varga Márton és Veréb Margit kö­töttek házasságot. Születés: , Pintér Imjp és Rádi Mar­gitnak Károly, Sándor, Sán­dor Bálint és Szegvári Julian­nának Julianna, Fischer Fe­renc és Bera Máriának Fe­renc, Varga Oszkár és Bite Máriának Zsuzsanna, Hor­váth Mihály és Négyökrű Ju­ditnak Judit, Berta Sándor és Vidács Ilonának Julianna, Takács Jenő és Varga Má­riának László, Szabó László és Németh Máriának Mária, Piroska, Domonkos József és Varga Máriának Edit Mária, Rózsa István és Hardi Emmá­nak Éva. Ördög Imre és Far­kas Csamangó Ilonának Mag­dolna, Szélpál János és Mill­iós Etelkának Jolán Éva ne­vű gyermekük született. Halálozás: Nagy Ferenc 10 hónapos. Boldizsár Sándor 73 éves. Varga Mihólyné Fiedler Julianna 34 éves. Engi József ­né Kószó Erzsébet 84 éves, Tóth Istvánné Kürtöst Vilma 58 éves korában fialt meg. (243) Svejk valóban nagyot nézett erre az egész históriára, s az őrmester rendkívül komolyan tovább beszélt, miközben a félig elszívott ciga­rettáját odanyújtotta Svejknek: — Ez bizony másféle dohány, mint a ti ma­harkdtok. Nahát, isidócskám, itt én vagyok a legjfíbb úr Ha én kimondok valamit, akkor mindenkinek reszketni és lapulni kell. Miná­lurdt másféle fegyelem van a hadseregben, mint nálatok. A ti cárotok egy kapcabetyár, dc a mi cárunk egy nagy koponya. Mindjárt mu­tatok neked valamit, hogy lásd, milyen a fe­gyelem minálunk. — Kinyitotta a szomszéd helyiségbe nyíló ajtót és álhiáhott: — Hans Löfler! Válaszként felhangzott a »Hier!« s egy goly­vás, stájerországi katona lépett be; olyan volt az arca, mint egy kisírt kreténnek. O volt o parancsnokság mindenese. — Iíans Löfler — parancsolt rá az örmeslet —, ott van a pipám, fogd meg, vedd a szádba, mint a kutya, amikor apportíroz, aztán négy­kézláb fogsz szaladgál/ti az asztal körül, amíg azt nem mondom, hogy hah! Közpen pedig ugatsz, <le úgy, hogy a pipa ki ne essen a szád­ból. mart különben kiköttetlek. .4 golyvás stájer katona négykézlábra eresz­hedett és ugatni kezdett. Az őrmester diadalma tan nézett Svejkre: — No, zsidóeska, ugye megmondtam, hogy minálunk másféle a fegyelem? — S az őrmester kedvlelve nézte az alpesi kunyhók közül ideke­rült katonai állatot. — Hah! mondta végül. ­Mott szolgálj szépen és apportlrozd a pipát. Jól van, most pedig jódlizz. S a szobában szörnyű ordítás hangzott fel: — Hollariö, hollarió .. > Mikor vége volt a szlnielőadásnak. az őrmes­ter kivett a fiókjából négy Sport-cigarettát és nagylelkűen odaajándékozta Hanzinak, Svejk pedig tört németséggel elkezdte magyarázni, hagy az 6 ezredéhen is volt egy lisztnek ilyen engedelmes szolgája, aki mindent megcsinált, amit a gazdája akart, és amikor egyszer meg­kérdezték tőle, hogy a gazdája paiancsára haj­huló lenne-e kanállal megenni azt is, amit a gazda kakál, így feleh: -Ha a lajtnant úr ezt parancsolná, én megenném az 6 parancsára, csak hajszálat nem volna szabad, hogy laláijak benne, mert attól szörnyen undorodok és mind­járt rosszul lennék*. Az őrmester elnevette magát: — Nektek, zsidóknak, nagyon jó anekdotái tok vannak, dc le merném fogadni, liogy a fi hadsereglekben nem olyan a fegyelem, mint ná­lunk. Na de térjünk a trágyra: én téged a transzport fölé helyúekl Estig összeírod nekem az összes többi fogoly nevét! Te fogsz menázsit faszolni nekik, tízes csoportonként szétosztod, cs garantálod, hogy senki se szöltih meg! Ha valaki megszökne, zsidócslta, téged lövünk agyon! — Szeretnék beszélni valamiről az őrmester úrral — mondta Svejk. — Csak ne alkudj — felelte az őrmester. — .4st nem szeretem, és akkor lágerbe küldelek. Nagyon hamar akklimntizálódtál itt minálunk Ausztriában. Szeretne egy kis magánbeszélge­tést folytatni velem ... Minél jobb az ember hozzátok, foglyokhoz, annál rosszabb ... Nahát mozgás, itt a papír meg a ceruza, írd össze a jegyzéket... ! Mit akarsz még? — Ich melde gehorsamst, Here Feldwebl.. . — Tűnj el innét! Htod, mennyi dologm van! — Az őrmester felvette a rendkívül elfoglak emberek arckifejezését. Svefk szalutált és kiment a foglyokhoz, s köz­ben arra gondolt, hogy túrni kell a császár őfel­ségéért, mert a türelem rózsát terem. A foglyokkal nehéz volt megértetnie, hogy a nevükre kíváncsi, de a névjegyzék összeállítása még nehezebbnek bizonyult. Svejk már soli mindent átélt, de ezek a talár, grúz és mordvin nevek mégse akarlak a fejébe menni. -Senki se fogja elhinni nekem — gondolta Svejk —, hogy valakit úgy is hívhatnak, mint ezeket a tatárokat itt: Muhlahalej Abdrarhmanov, Bej­murát Allahali, Dzseredzse Cserdedzse, Davlot­bej Nurdagalajev stb. Akkor nálunk mégiscsak jobb nevek vannak, mint például a zidohaustei plébánosé, akit Vobejdának hívlak*. Tovább ment a felsorahozott hadifoglyok előtt, akik egymás után elkiáltották a kereszt­es vezetéknevüket: — Dzsindralej Hancmalej Babamulej Mirzaliali — és igy tovább. — Hogy a nyelved ki nem ficamodik — mondta Svefk mindegyiknek jóindulatú mosoly­lyal. — Hát nem jobb minálunk, ahol az ember Bohuslav Stcpnncknek, Jaroslav Matousekneh vagy Ruzena Svobodának hívják? Miután Svejlt szörnyű kínlódás árán össze­írta az összes Baba la Hallejeket és Chudzsi Mudzsikat, úgy gondolta, hogy meg egy kísér­letet tesz ét megmagyarázza o tolmács-őrmes­ter nek, hogy 5 tévedés áldozata; útközben, mi­kor a hadifoglyokkal együtt terelték, már több­ször megpróbálkozott ezzel, dc akárcsak eddig, most is hiába folyamodott az igazságossághoz. A tolmács-őrmester, aki már az előbb sem volt teljesen józan, időközben teljesen elvesz­tette az ítélőképességét. Valami német újság hirdetési oldala fekündt előtte, s az őrmester most a hirdetéseket dalolta a Badecky-induló dallamára: — Gramofont cserélnék gyermekkocsiért! Fe­hér és zöld táblaüvegtörmeléket veszek1 Bárki megtanulhat számlázni és könyvelni, aki levele­zés ittján elvégzi a liöny velő-tanfolyamunkat — és Igy tovább. Némelyik hirdetésre nem illett rá az induló, de az őrmester mindenáron rá akarta húzni, s ezért ököllel verte a talaust az asztalon és na­gyokat dobbantott. Bajszának két ága teljesen összeragadt a kontusovkától és úgy meredezett jebbra és balra, mintha két kiszáradt gumiará­bikumos ecsetet nyomlak vobia az orra alá. Gyulladásos szemei észrevették ugyan Svejket, dc észlelésiikre nem következett semmilyen re­akció, legfeljebb annyi, hogy az őrmester abba­hagyta az asztal verését és a lábdobogást. Most a széken dobolta az "Ich sveiss nicht, vas soll es bedeuten« kezdetű dal melódiájára a következő apróhirdetést: »Karolina Dreger, okleveles szü­lésznő, tisztelettel felajánlja szolgálatait a nagy­érdemű hölgyközünsegnek, minden vonatkozás­ban*. Az őrmester egyre halkabban dúdolta ezt, végül teljesen elhallgatott, mozdulatlanul rábá­mult a hatalmas hirdetési oldalra, s igy alkal­mat adott Svejknek arra, hogy elbeszélje sze­rencsétlenségét, habár a derék katona tört né­metségű mondatai csak hozzávetőlegesen tük­rözhették a mondanivalóját. Svejk azzal kezdte, hogy neki mégiscsak iga­za volt, amikor a patak mentén akar Felstyn­be jntni, de arról 6 nem tehet, hogy egy isme­retlen orosz katona megszökik a hadifogság­ból és odamegy fürödni abba a tóba, amely­nek a partján neki, Svejknek, végig kellett mennie, mert az volt a kötelessége, hogy a le­hető legrövidebb úton eljusson Felstynbe. Az orosz, mihelyst észrevette őt. futásnak eredt, és az egész egyenruháját otthagyta a bokro­kon. G, Svejk, már többször hallotta, hogy kint a fronton néha kémszolgálatra használ­ják az eleseit ellenség uniformisait, és ezért próbaképpen felvette az otthagyott egyenru­hát, mert tudni szerette volna, hogy ilyen eset­ben hegyar. érezné magát az idegen egyenru­hában. Miután megmagyarázta ezt a tévedést, Svejk azonnal rájött, hogy teljesen fölöslege­sen beszélt, mert az őrmester már rég elaludt, mikor Svejk még a tónál sam tartolt az elbe­szélésben. Svejk bizalmasan odalépett hozzá és megveregette a vállát, ami tökéletesen ele­gendő volt ahhoz, hogy az őrmester leessen a székről a földre s ott nyugodtan aludjék to­vább. — Boesánat, őrmester úr — mondta Svejk, szalutált és kiment az irodából. Kora reggel a katonai építési parancsnokság megváltoztatta az utasításoltat, és elrendelte, hogy azt a hadifogoly csoportot, amelyben Svejk is volt, egyenesen l'rzemyslbc szállítsák, a przemysl—lubaezówi vasútvonal helyreállí­tása végett. Igy hát minden maradt a régiben, és Svejk folytatta odisszeiáját az orosz hadifoglyok kö­zött. Az őrök mindannyiukat gyors tempóban kergették előre. Egy faluban., ahol pihenő volt a téren egy tréri-oszloppal találkoztak. A Irén előtt egy tiszt állt és a foglyokat nézte. Svejk kilépett a sor­hói, megállt a tiszt előtt cs elkiáltotta magát: — Ilerr Lcutnant, ich melde gehorsamst — de többet nem mondhatott, mert azonnal ott ter­met két magyar katona, s a hátát öklözve visszakergették a foglyok közé. A tiszt utána hajított egy cigarettavéget, amit egy másik fogoly gyorsan felkapott és tovább szívott. Aztán a tiszt megmagyarázta a mel­lette álló káplárnak, hogy Oroszországban né­met telepesek is élnek és azoknak is harcol­niuk kell. Azután már egész Przemyslig nem adódott újabb alkalom Svejk számára, hogy panaszra járuljon s közölje, hogy ő tulajdonképpen a 91. ezred 11. menetszázadának az ordanánca. Mikor estefelé megérkeztek, a belső övezet egyik szétlőtt erődítményébe terelték őket, missel ott legalább az erőd tüzérségi lovainak istállói épen maradtak. E helyiségben olyan tetves volt a szalma, hogy a rövidebb szálakat úgy mozgatták a tetvek, mintha nem is tetvek, hanem hangyák volnának, s a fészkük építéséhez hordanák az anyagot. A foglyolmak kiosztottak egy kis piszkos fe­kete löttyöt tiszta cikóriából, azonkívül egy­egy darab ragacsos kukoricakenyeret. (Folytatjuk/

Next

/
Oldalképek
Tartalom