Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-24 / 301. szám

Kfrid, 1957. december 84. 3 ES szobrászat műfűében) ^^pillanatképek — ahol a bronzot és a márványt « papír és a csiriz helyettesíti Hat esztendeje különös céllal verbuválódott szövetkezetbe egy tucatnyi vállalkozó szellemű ember. Volt köztük lestő, szobrász és pedagógus. Azóta sem jutott eszébe senkinek hasonló kezdeményezés. Azzal a szándékkal indultak el egy ismeretlen csapáson, hogy új ipart teremtenek. Iskolai szemléltető eszközök gyártására vállalkoztak, s megalapították a szegedi tudományos eszközöket készítő kisipari szövetkezetet. Iparszerűen azelőtt senki sem csinált még ilyet Magyarországon, s nem csoda, hogy kezdetben csupán a szándék maga tartotta együtt a kis csoportot Gipszből vagy felderíthetetlen összetételű műanyagból készültek ezek az eszközök azelőtt mindenütt, s itt is ez volt az első kapaszkodó. Más kilátás még nem volt — maradt tehát a nehéz és porló gipsz. De ez már régen történt — azóta a törekvő kis csapat nagyot lépett előre. Kár volna azonban a dolgok sorrendjét megkerülni! Ipar vagy művészet ? A nagy munkaszoba olyan, mint egy rendetlen műterem. Agyag, gipsz, festék és kész modellek sorakoznak az asztalokon meg a polcokon. Az emberi szem, fül, szív tökéletes másai vannak születőben — finom ujjak és sokszínű ecsetek alatt. Amott egzotikus állatok anatómiailag hiteles kicsinyített másolatai sorakoznak, a sarokban pedig egy emberi torzó és egy »anatómiai tehén* van munkában. Az első pillanatban látja az ember, hogy valami különös műhely ez — a szobrászat és a festészet műhelye, s egyben ipar is, s nem lehet a kettőt különválasztani. Amíg a nyers anyagból gipsznegatív lesz, a művész dolgozik. A sokszorosítás már egyszerű »ipari* feladat, de a festésnél újra a művészi érzék dominál. Tucatnyi ember — félszáz cikk Végtelenül gazdag ennek az ipari műteremnek a cikklistája. Tizenhat ember erejéből és képességéből közel félszáz igényes cikkre futja. Az almák és más gyümölcsmodellek olyanok, mintha most szedték volna őket. A saláta, uborka és más zöldségféle mása, egy-egy darabka kerttel, hű utánzata a természetnek. Épületek makettjei, állatfigurák, az emberi szervezet egy-egy fontos része ... mind-mind az eredetire emlékeztetnek. A szobrász hű formát, a festő természetes színt adott nekik. De közbejött a pedagógus és a tudós is. A legfőbb pedagógiai követelmény az, hogy a tanuló ezeknek az eszközöknek a segítségével mindent szervezeti, biológiai felépítésében lásson — s ez nincs hasznára az esztétikumnak. Az anatómiai pontosság követelménye viszont éppen olyan szigorúan érvényesül, mint a képzőművészetben. Nagyon sok körülményre tekintettel kell lenni, s akármilyen igényeket támasztanak a megrendelők, nem lehet elzárkózni. Forradalmi jelenetet kell plasztikusan megeleveníteni? Láttuk az egyik Széchenyi téri kirakatban. Legújabban — mint már írt róla lapunk — egy szegedi tudós megalkotta a világ "legokosabb* és legnagyobb katicabogarát — ennek is itt készül nagy pötytyes háta. Ha játékra kapnak megrendelést, azt is szívesen fogadják, hiszen kísérleteznek is a játékgyártással. Itt nincs rögzített cikklista, s nincs megvalósíthatatlan elképzelés... Uj csapáson Az előbb már említettük, hogy a régi, járt utat felcserélték egy járatlan csapással. A nehéz gipsz helyett a papírt és a csirizt választották alapanyagúi, s egy új eljárással próbálkoztak — a kasírozással. Eleinte sok baj eredt ebből, mert száradáskor a modell deformálódott és az anatómiai tökéletesség követelményével adósak maradtak, de három új ötlet hozzásegítette őket a végleges megoldáshoz. Azóta ezekből a filléres anyagokból dolgoznak, s a megrendelők igen elégedettek munkájukkal. Néhány cikkük megjárta a lipcsei, bécsi, stockholmi és brüsszeli árumintavásárt az AGRIMPEX pavilonjaiban. Tizenkét makettjük a tbc elleni védekezés érdekében megrendezett országos kiállításon aratott elismerést. Büszkeségüket azonban legalafőképpen mégsem erre pozzák. Az anatómiai tehénke Legnagyobb becsülete az "anatómiai tehénké*-nek becézett modellnek van. Ez a modell 22 részből áll és a Földművelésügyi Minisztérium technikumai részére készül. Története is érdekes. Egy rajzuk, egy fényképük sem volt, mikor hozzákezdtek. Nagy nehezen találtak egy lestrapált, "agg« gipszmodellt az Állatorvosi Főiskolán, de ezen is több hiba volt. Tudósok segítségével, 7 ember 6 heti szívós munkájával mégis elkészült "ősanya* s mivel a megrendelők tetszését megnyerte, 40 ilyen modellt rendelt tőlük a minisztérium. Ez a teljesítmény, ebben a művésziparban az egész országban egyedülálló, s külföldről sem igen tudnak hasonlóról. Tapasztalatszerzés és erőpróba szempontjából valóban ez vall legtöbbet a kis gárda képességeiről. Nem bronzból és nem carrarai márványból faragják ezeket a modelleket, csak papírból és csirizből formázzák, nem is számítanak ezek alapján művészi rangra. Csöndben, szerényen munkálkodnak rendetlen, tömött műtermükben, hogy a gyerekek az ö szemléltető eszközeik segítségével minél közelebb jussanak a természethez. S. I. Az ősz elején külföldi meghívásra, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával alkalmam volt részt venni a Német Kémikusok Társaságának Berlin nyugati részében rendezett vegyészkongresszusán. Igyekeztem körülnézni ebben a háború miatt sokat szenvedett világvárosban és némi képet alkotni arról a különös helyzetről, ami abból származik, hogy a város nyugati fele a Német Szövetségi Köztársaság fennhatósága, s a nyugati hatalmak megszállása alatt áll. A rövid egy hét alatt szerzett élményeimről és a kongresszussal kapcsolatos tapasztalataimról szeretnék most vázlatosan beszámolni. Amikor a gyorsvonat ablakából az esti homályban először pillantottam meg Berlin sokszínű, villódzó neonfényeit, még nem voltam egészen biztos abban, hogy hogyan is jutok át nehézség nélkül a kelet-berlini Ostbahnhof-ról, a nyugati városrészbe. A probléma szerencsére egyszerűen megoldódott, mert kiderült hogy, a vasútjegyemmel a pályaudvaron közvetlenül átszállhatok a városi gyorsvasútra, amely mindkét városrészben közlekedik, és rövid utazás után már Nyugat-Berlinben is voltam. A városi vasút, németül SBahn, a földalatti vasúttal együtt Berlin két része között óriási utasforgalmat boEgy település Sxeged füvében — ahol este nincs világosság Hazamész, megszokott mozdulattal felkattintod a villanyt, s nem is gondolsz arra, milyen lehet az este a lámpa fénye nélkül. Ha néhány perces áramszünet van, dühöngsz és szidod a Délmagyarországi Áramszolgáltatót. Pedig nem messze Szegedtől — alig három kilométer az egész — olyan emberek élnek, akik ötven éve nem olvastak villanynál, akik még nem tudták odahaza a rádiót bekapcsolni. A falakon füstös petróleumlámpa lóg, s esténként vagy a hajnali szürkületben ezek pislákoló, imbolygó fénye mellett töltik idejüket. Tizenöt vagy húsz évvel ezelőtt természetes lett volna ez a dolog. Hiszen akkor a kuriózum éppen az volt, ha valamelyik községbe — bevezették a villanyt. De a félszabadulás óta elsődleges célként lebegett a népi hatalom előtt: villanyt adni a falvaknak, községeknek. Ma már a községek 70 százalékában égnek a villanyfények, de itt a nagyváros szomszédságában még vakoskodnak az emberek. Miért? Ujszóreg ötven éves település. Lakói egyszerű munkásemberek, a szegedi üzemek becsületes, önfeláldozó dolgozói. Itt, a nagyvárosban mindennap hitet tesznek szakmaszeretetükről, dolgozó emberhez méltó magatartásukról. S mikor végeznek a munkával, s hazatérnek lakásaikba, úgy érzik, évtizedekkel elmaraA budapesti Kertészeti Főiskola kutatói és tanárai előadásokat tartanak Szegeden •Az elmúlt gazdasági évben a szegedi zöldség- és gyümölcstermelés növekvő sikeicire felfigyeltek a budapesti Kertészeti Főiskolán is. S elhatározták, hogy a tél folyamán a Kertészeti Főiskoláról neves kutatókat, tanárokat küldenek Szegedre, hogy a zöldség- és gyümölcstermelésben szerzett tudományos szakismereteiket itt helyben adják át a termelőszövetkezet tagjainak és az egyénileg dolgozó parasztoknak. Az első szakelőadást néhány hét múlva Mihályteleken tartják meg. A másodikra a korszerű gyümölcstermeléssel kapcsolatban Újszegeden kerül sor. Ugyanezek a szakemberek előadásokat tartanak még Domaszéken és Mórahalmán is. dott helyre jöttek. A vak sötétség fogadja őket házuk küszöbén, s a petróleumlámpák kísérteties fénye nyomasztóvá teszi az otthonlétet. Tanulni? Olvasni? Művelődni? ... Lehetetlen. Munkából hazatérő emberek már nem képesek a petróleum "fényénél* tanulni vagy olvasni. A sáros, bokaficamító utcákon az éjszakai műszakba indulók csak a legnagyobb nehézségek árán « bukdácsolnak ki az országútra. Egy pillanatig sem csodálható, ha az újszőregi emberek elhagyatottnak érzik magukat, s azt mondják: senki sem törődik velük. A számtalan kérés, indítványozás eddig süket fülekre talált. Beszéltem egy öregaszszonnyal, 1908 óta a település lakója. Özvegyi Oláh Györgyné mintha beletörődött volna a helyzetbe. Azt mondja — nem éri meg, hogy lakásában villany égjen. A fiatalabbak járkálnak a szőregi tanácshoz, kérnek, könyörögnek. Kultúremberhez méltóan akarnak élni. S magától tolakodik előtérbe a kérdés: miért nem lehetett eddig villanyt adni Üjszőregnek? A szőregi tanácsban a legnagyobb mértékig elismerik a panasz jogosságát. A legutóbbi végrehajtó bizottsági ülés foglalkozott is a dologgal. De hiába mondták ki, hogy a szőregi tanács támogatja a lakosok kérelmét nincs rá pénz. Azután vannak más ••akadályok*. Üjszoreg egy töltés két oldalán húzódik végig. A Szeged felé eső részben két házsor van, az egyikben, amely a nagyvároshoz tartozik, égnek a villanyok. De * másikban már nem, mert ta közigazgatásilag Szőreg tartozéka. A töltés másik, Szőreg felé eső részén mintegy három kilométeres szakaszon húzódik a település. A szőregi tanács már régebben elhatározta, hogy megszünteti a rész további terjeszkedését. Ez rendben is volna. De az már a legkevésbé sem, hogy a meglevő — és egyáltalán nem jelentéktelen mennyiségű — ház villany nélkül áll. Azért, mert a jövőben több ház nem épülhet, miért kell a már meglevők lakóinak kínlódni? Itt is, mint az előbbi esetben, csupán emberi megértésre volna szükség. Említették azt is a szőregi tanácsban, hogy mélyfekvésűek a házak, nagyon nehéz a villanyoszlopokat elhelyezni. Ez azonban nem fedi a tényeket. A Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat nevében Hörömpő főmérnök kijelentette: Ha anyagilag fedezik a vállalat kiadásait, részükről nincs akadálya a villamosításnak. Sőt, azt is vállalta, hogy használt, olcsóbb oszlopokat is rendelkezésre bocsátanak, mivel megértik az újszőregi iakosok helyzetét. így állnak tehát valójában a tények. Csak azt , tudjuk mondani: meg kell oldani itt a villanyellátást. Nem igaz, hogy — bármilyen áldozatok árán is — ne lehetett volna találni akár a községfejlesztési alapból, akár más alapokból pénzt az égető probléma megoldására. Gondolkodni kellene és — a legsürgősebben intézkedni. Mit tegyenek az újszőregiek, ha egy embertársuk súlyos bajba jut? Álljanak ki az országútra és várják meg az első autót? Telefon nélkül egy település, ahol százan meg százan élnek! Nagyon ideje lenne elintézni az újszőregiek ügyét, hogy a jövő évben a villamoskörték végre náluk is a boldogabb, megelégedett életet szórják be fényükkel. Sigrai Gábor nyolít le, és egyúttal biztosítja a húsz külváros összeköttetését a belvárossal. Az ötpercenként közlekedő hat hosszú kocsiból álló gyorsvonati sebességű szerelvényeknek köszönhető, hogy a világváros 4,4 milliós lakossága minden túlzsúfoltság nélkül tudja városi utazásait lebonyolítani. Ezenkívül mindkét városrész független villamos- és autóbuszvonalakkal rendelkezik. Nyugat-Berlin legforgalmasabb útvonalán a Kurfürstendammon végighaladva, — amely az üzletnegyed központja is —, talán a legszembetűnőbb a nálunk eléggé szokatlan pazarló és hihetetlenül változatos reklámozás, amellyel a magánkereskedelem az áruit hirdeti. Az árubőség főleg onnan ered, hogy a szövetségi kormány. Nyugat-Berlint egyúttal a Nyugat 'kirakatának* is tekinti és ezért márcsak propagandisztikai okokból is — a városrész áruházai túlzsúfoltak áruval. Természetesen önként adódik bizonyos összehasonlítás a két városrész árai és életszínvonala között. A nyugati városrész árubősége, s az egyes áruk olcsósága mellett feltűnő, hogy a közszolgáltatások ára milyen magas. Kelet-Berlinben ugyanakkor a közszolgáltatások árai jelentősen alacsonyabbak. Nyugat-Berlinben az egyszobás, összkomfortos lakás havi bére a belvárosban 90—120 M (540—720 Ft!), ugyanezi külvárosban 50—70 M (300—420 Ft), villamos vonaljegy 0,30 M (1,80 Ft), 12 db olcsó cigaretta (csomag) — 1 M (6 Ft), olcsóbb mozijegy 2 M (12 F.), Az átlagkereset ugyanakkor kb. 300 Márka (1800 Ft). Az újabb áremelés, amit ottlétem óta rendeltek el, még lényegesebben változtatott a helyzeten. Berlin városképéhez hozzátartoznak azok a még mindig sok helyen látható kiégett romházak és törmeiékdombok amelyek az űj 10—15 emeletes modern épületek mellett a háború emlékeit őrzik. Mindkét városrész hatalmas lakásépítési programmal igyekszik a kb. 350 ezer tönkrement lakást pótolni és a fennálló lakáshiányt enyhíteni. Érdekesek és különösek Nyugat-Berlin Hansa-negyedében a két év óta épülő, mintegy 1200 új lakást magukbanfoglaló épülettömbök. Igen jelentősek a Kelet-Berlinben folyó lakásépítkezések és műemlékrenoválások. Itt a teljesen újjáépült Sztálinallé és a tanácsháza környékének épületei nyújtanak impozáns képet. A kelet-berlini részen leégett igen sok történelmi nevezetességű épület között különösen a híres Reichstagnak, és Berlin örök szimbólumának, a Brandenburger Tor-nak a renoválása van éppen folyamatban. A város kettéosztottságából természetesen sok furcsa jelenség származik. A zónahatáron a gyalogos áthaladása zavartalan, csak az autóforgalmat ellenőrzik a két oldal rendőrei a csempészés megakadályozására. Érdekes problémát jelentenek Berlinben az úgynevezett „határátlépők'!, vagyis az a kb. 50 ezer keletberlini, akiknek munkahelyük Nyugat-Berlinben van. Ezek egy újabb rendelkezés alapján fizetésük 40 százalékát (a régi 10 százaléka helyett) nyugati márkában kapják, ami számukra bizonyos esetekben túlzott előnvöket is biztosít. Ezek ugyanis minden megtakarított nyugati márkájukat, a jelenlegi hivatalos átszámítási kulcs szerint, 4 és fél keleti márkára tudják beváltani, ami figyelembe véve, hogy a Jakbért és egyéb közszolgáltatási költségeket az olcsóbb keleti arak mellett fizetik, erős életszínvonal-emelkedéshez vezet. Berlin mindennapi életében ezenkívül, sok, éppen a kettéosztottságból eredő körülmény is nehezíti. Nem be. szélve a sok spekulánsról és csempészről, a szállítási nehézségekről, furcsa jelenség például, hogy a két városrész között nincs íelefonösszekölíetés, illetve csak Bonn-on keresztül, ami természetesen igen költséges. A nehézségek ellenére ís azonban, ma Berlin, kétségkívül ismét a német nép kulturális és tudományos életének fontos központja, és talán nincs messze az idő, amikor ezek az említett visszásságok az egységes, békés Németország helyreállításával maguktól megszűnnek. Végül meg kell emlékez* nem a számomra nem kevésbé komoly élményt jelentő kongresszusi előadásokról is, melyek a kémiai kutatás és a kémiai ipar legújabb eredményeit ismertették. Közülük különösen Robinsonnak, az oxfordi egyetem híres szerves-kémiai profeszszorának, továbbá Warburg Nobel-díjas professzornak előadása emelkedett ki. Utóbbit minden résztvevő különös érdeklődéssel hallgatta, mert ez alkalomból jelentette be új elméletét a fotoszintézis, illetve a széndioxid-aszszimiláció sokat vitatott lefolyásával kapcsolatban. A kongresszus utolsó napján a berlini Anyagvizsgáló Intézetet és a Siemens Halske Művek híres elektromos műszergyártó részlegét volt alkalmam meglátogatni. Az Anyagvizsgáló Intézetben különben a Korróziós Osztály vezetőjével, Tödt professzorral is beszélhettem, és legújabb kutatásairól tájékozódtam. Ö, ma egyike a legismertebb szakembereknek a fémek korróziójával foglalkozó elméleti kutatások területén. Egyébként » kongresszus mintaszerű rendezése és a messzemenő udvariasság igen jó benyomást keltettek bennem, és a Berlinben töltött napok igen kellemes emlékként élnek bennem. Solti Mihály egyetemi tanársegéd A szegediek országosan elsők lettek az idén a zöldségtermelésben I A napokban több napig tartó értekezleten vettek részt a Földművelésügyi Minisztériumban a^ország vezető mező gazdasági szakemberei. Értékelték az elmúlt gazdasági év eredményeit. Az ország különböző részeiből összefutó termelési adatokból kiderült, hogy a belterjes mezőgazdasági termelésre való törekvésben, a zöldség és primőr konyhakerti növények termelésében a legjobb eredményt Szeged város termelőszövetkezetei s egyénileg dolgozó parasztjai érték el. Ezért a célért még az év elején országos verseny kezdődött, s ezen az értekezleten az elsőséget a szegedieknek ítélték oda. Ebben az évben például csak a szegedi termelőszövetkezetek 4370 melegágyi üvegablak alatt végeztek zöldség és palánta hajtatást. Ezzel egyidőben lényegesen növekedett a primőrnövényternielés is. A szövetkezeti üvegházak területe ez évben csaknem kilencszáz négyzetméterre emelkedett. Egyénileg dolgozó parasztok és maL'ánkcrtészek 4450 melegágyi üvegablak alatt' végeztek bajtatást az év folyamán. Hasonló előrehaladást a zöldségtermelésben jelenleg az ország egyetlen nagyobb városa sem .tud felmutatni,