Délmagyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-07 / 261. szám

6 Csütörtök, 1937. november T. A Dél-Alföld zenei nevelésének központjában Évről évre löbb ianuló ismerkedik a muzsikával a Szegedi Zeneművészeti Szakiskolában Zsongnak, keverednek a hangok, mikor végigme­gyünk a Szegedi Zeneművé­szeti Szakiskola folyosóján. Az egyik teremben dr. Nagy István tanítványai Monte­verdi zenedarabját hallgat­ják, a tanár néha-néha szól közbe, magyarázza, a táblára is följegyzi ,a mű egy-egy uralkodó motívumát. Egy má­sik teremben Kutrucz Éva tanítványai énekelnek, Surá­nyi Teréz gimnáziumi tanuló és Törköly Rózsa, a kisiparo­sok énekkarának és színját­szó csoportjának egyik leg­lemző az itt folyó munkára, hogy ebben az évben hat harmadéves tanárjelölt közül négy már kinevezett állás­ban van. Az iskola nemcsak mint nevelőintézmény teljesíti fel­adatát. A zenei szakfelügye­let ellátásával az egész Dél­Alföld zenei nevelésének elvi irányítása a zeneiskola neve­lőinek a kezében van. Hét zenei szakiskola és hat ze­nei általános iskola hangsze­res szakfelügyeletét látják el az intézet oktatói. Mindezeket már az újon­Kenészjtcncrácló: Báthory Sándor csellózni tanítja leányát tehetségesebb tagja. Surányi Teréz, aki most áll érettségi előtt, kissé elfogódottan éne­kel a vendégek előtt, hiszen nincs szokva még. a szerep­léshez és az influenza is ár­tott hangjának. Mendelssohn Volkslied című dalocskájá­nak kedves dallamai azon­ban leküzdik az elfogódott­ságot és tisztán, csengőn, szelíd érzelmességgel hang­zanak fel az ifjú tanítvány ajkain. Kollár Pálné, az intézet igazgatónője kalauzol végig az iskolán, mely az új tan­évben igen sokat változott. Évről évre több tanítvány iratkozik be a Zeneművé­szeti Szakiskolába, ez évben 329 növendéke van az inté­zetnek. Az irodákat emiatt összeköltöztették és több új szobát adtak át tantermi cé­lokra az oktató tanároknak Nem véletlen, hogy a sze­gedi zenei szakiskolába ilyen nagy számmal jelent­keznek a diákok. Az intézet tanári kara lelkiismeretes ne­velőmunkát végez és tudo­mányos, művészi hírneve is ismertté teszi az iskolát az ország határain túl is. Jel­nan berendezett igazgatói szobában mondja Kollár Pálné igazgatónő. A falról Beethoven-, Kodály-, Bartók­arcképek figyelik a beszélge­tést, közöttük egy egészen érdekes, 1840-ből származó Liszt-arckép, mely a nagy zeneszerzőt zsinóros magyar ruhában ábrázolja. A beszél­getés közben sor kerül az is­kola terveire is. — A legközelebbi felada­taink a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom ünnepsé­gein való részvételre vonat­koznak. Hat iskolával mű­ködik közre fiatalságunk és ad zenei műsort a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom emlékünnepélyein. Kabalev­szkij, Glinka, Chopin és más szerzők műveit tanulták meg fiataljaink erre az alkalom­ra. A mi iskolánk a Tömör­kény és a Radnóti Gimná­ziummal együtt a Szabadság Moziban tartja meg ünnep­ségét. Sajnos ott nincs zon­gora, s növendékeink a saját ünnepségünkön előrelátható­lag nem tudnak fellépni — mondja az igazgatónő. Az intézet távolabbi terve, hogy a Varázsfuvolát az idén zenekarral mutatja be. Azért választotta az iskola ezt a művet, mert 18 szólószerep van benne, alkalmat ad arra, hogy legtehetségesebb éne­keseit szerepeltesse. A zene­kar munkáját Lendvai Ernő. az intézet új tanára vezeti, aki nemcsak zenekarvezető­nek kiváló, hanem az egyik legjobb magyar Bartók-ku­tató is. December 4-én Ko­dály-hangversenyt is rendez az intézet, ahol énekkari szá­mokat, kamarazene számo­kat, szóló zene- és énekszá­mokat mutatnak be. Remél­hetőleg gyümölcsöző kapcso­lat van kialakulóban a sze­gedi írócsoport fiataljai és a zeneiskola zeneszerzői kö­zött is. Mielőtt elbúcsúznánk, az igazgatónő még megmutatja az új könyvtárat, mely szin­tén az idén létesült a szak­iskolában, s a szakiskola ta­nulóinak kottákat, elméleti és zenetörténeti munkákat kölcsönöz. Elköszönök, s odakint az épület mellett, a város felé haladva egyszerre csak elin­dul az őszi estébe egy széle­sen áradó dallam. Száll, száll, szinte libeg az ablakokból az utcára áradó fénynyalábok ezüst hídjain. Tolsztof-drámát mutat be holnap a színház Szombattól kabaréelőadás szerepel a Kamaraszínház műsorán A közeli napokban a Szege­di Nemzeti Színház két bemu­tatóval örvendezted meg közön­ségét. Nyolcadikán este a nagy orosz regényírónak: Leo Tolsz­tojnak, a halála után kiadott "É/ő holttest- című drámáját mutatják he. A regényíró Tolsztojt a magyar olvasók mór régóta ismerik. Regényei ma is a könyvtáriak legolvasot­tabb művei közé tartoznak Drámája a tolsztoji életműben is érdekes helyet foglal el. Tolsztoj világnézete nem egy­séges, nem tudományos világ­nézet. Fellelhetők benne az ős­kereszténység, a modern polgá­ri felvilágosodás, bizonyos ese­tekben a szocializmus világné­zetének elemei, lráiművészeté nek legszebb darabjai a kritikai realizmus legnagyobb alkotásai Vannak azonban olyan írásai, amelyek a naturalizmus felé hajlanak. Az "Elő holttest« Tolsztoj ilyen naturalisztikus jellegű alkotása. A drámai mag Mikszáth "Különös házasságáé­hoz hasonló problémából ered. A mű megírásának idejében a cári Oroszországban is napirend­re került a polgári házasságkö­tés problémája. A polgári há­zasságot, válást nemcsak az egyház, hanem a feudális ne­messég nagy-része is elítélte. Ez a helyzet magában a tórsada lomban szült tragédiákat. A dráma Fegya és Liza sze­relme körül bonyolodik. A két házastárs nem egymásnak való, mindketten mást szeretnek, ami mély belső összeütközéseket vált ki Fogyóban is és Lizában is. Mindkellőjüknek meg kell harcolniok ezekkel a belső osz szeütközésekkel is, s mindketten meg is találják maguk módján a megoldást. Ekkor azonban közbeszól a társadalom és visz­sza akarja kényszeríteni egy­máshoz a házasfcleliet. A bo­nyodalomnak Fegya öngyilkos­sága vet véget. A dráma bonyolítása közben Tolsztoj a cári orosz társadal­mat vádolja, és felvonultatja e társadalom legjellemzőbb alak­jait is. A fő drámai összeütkö­zés körül egész sor kisebb bo­nyodalom teszi izgabnasábbá a drámát. Az "Élő holttesté címszerepé­ben Joó László, aki Budapes­ten Gosztonyi: "Kolumbusz-" című darabjában szerepelt sike­resen és Kerpely Judit a pécsi színháztól Szegedre került mű­vésznő mutatkozik be. Tordy Géza, a fiatal, rövidesen fil­men is bemutatkozó színész, és Putriik Bálint, Békéscsabáról Szegedre szerződölt művész is most szerepel nálunk először. Kádár Flóra, Kormos Lajos, l.ontay Margit, Károlyi István, Doniján Edit, Gémesi Imre, Bá­nyász Ilona, Karikás Sándor, Kátay Endre, Kovács János, alakítják a dráma főbb szere­peit. Rajtuk kívül Katona And í-ós, Tiszai József, Bodó György, Lakatos János, Rácz Imre, Men­tes József. Árkos Gyula, Marosi Károly, Rostos Mihály, UoU. János, Eötvös Erzsi, Szalai Jó­zsef szerepelnek. A darab Ko­mor István rendezésben kerid színre, s a közönség valószínű­leg örülni fog Németh László stílusos, mesteri fordítósának is. E héten, szombaton este ke­rül sor a Kamaraszínház máso­dik idei bemutatójára. Az újtí­pusú kabarét a -Nagy nő" cím­mel hirdetik a plakátok. A mű­sor ízléses összeválogatás, Mol­nár Ferenc, Békefi-KeUer, HeL tai Jenő, József Attila — Darvas Szilárd vidám jeleneteit, Móra monológját látjuk, illetve hall­juk a színpadon. Gershwin: "Kék rapszódiaé című zenemű­vére a "Festő álmáé kompozí­cióját, Liszt: "Szerelmi álmok« című művére írt tánc-számot és Boduvai Benkoczy: "Cigánytán­cát« a balett szóló-táncosok — Markoviét Vera, Mezey Kórolyj Boxin Demeter, Árkos Judit és Szatmári Sándor táncolják. Olasz dalokat Iván József, san­zonokat Tóth Böske, dalokat Moldován Stefánia énekel. A jelenetekben Karikás Sándor, Décsy Györgyi, Lelioczky Zsu­zsa, Laky József, Kovács János, Eötvös Erzsi, Balogh Rózsa, Kovács Gyula, Káldor Jenő, Zádorí István, Tordai Ilona, Kálai Eifdre, Miklós Klór A, Ka­ló Flórián és UoU János lépnek a közönség elé. A műsort Ven sényi Ida rendezte és Kovács Gyula konferálja. Algyői úttörők a mezei munkában Szépen szól a kürtszó... (Llebmann Béla felvételei) Nenner Mátyás tanítványá­I.HA.SEIC SpvJ^S (207) — Akkor költse fel! Csodálom önkéntes, hogy ez nem jutott mindjárt az eszébe! Mégiscsak több készségei kellene tanúsítania a feljebbva­lói iránt! Maga még nem isnter engem? De majd, lia megismer ... Az egyéves önkéntes költögetni kezdte Svej­ket. — Svejk, cg a ház, ébredj! — Mikor az Odkolek-féle malmok églek — dörmögte Svejk visszafordulva a másik olda­lára —, Viftocanyból jöttek a tűzoltók ... — Tetszik látni — mondta barátságosan az egyéves önkénles Dub hadnagynak — én köl­tögetem. de hiába. Dub hadnagy dühbe gurult. — Ilogy liivják magát, önkéntes? Marék? Aha. maga. az a Marék, önkéntes, aki folyton a fogdában ült, mi? — Igenis, lajtnant úr. Az önkéntest tanfolya­mot. hogy úgy mondjam, a börtönben végez­tem el. azután pedig ledegradáltak. vagyis mi­ntát, -i llák a hadoszlálybiróságról. ahol kiderült az ártatlanságom, balalaionsgesehichts­val, Kónya Tiborral tchreiberré neveztek ki, önkéntesi címem meg­hagyásával. — Nem lesz maga sokáig balalionsgeschichts­schreiber — ordította Dub hadnagy vérvörösen, s a színváltozástól olyan lelt az arca, mintha éppen feldagadna egy-két pofon után —, majd én teszik róla! — Lajtnant úr, kérem a kihallgatásra veze­tésemet — mondta komolyan az egyéves ön­kéntes. — Ne játszón velem — kiáltotta Dub had­nagy. — Adok éli magának kihallgatást. Majd még találkozunk mi, de azt maga fenemód meg fogja bánni, mert majd megismer, ha még nem ismer! Dub hadnagy dühödten eltávozott a vagon­ból, izgalmában megfeledkezve Svejkről, noha az imént az a kitűnő ötlete támadt, hogy ma­ga elé szólítja Svejket és így szól hozzá: "Le­helj rám!-, vagyis az utolsó eszközt is igénybe veszi Svejk törvénytelen alkoholizmusának megállapítása végett. Most azonban már késő volt. mert mire egy félóra múlva visszatért a vagonho* a legénység feketkávet kapott rum­mal. Sitejk is ébren volt már, és Dub hadnagy hívására úgy ugrott ki a vagonból, mint a szöcske. — Lehelj rám! — ordította Dub hadnagy. Svejl: rálehelte tüdejének egész tartalmát, s »zzel olyasféle hatást keltett, mint a forró szél, ha egyszer szeszgyár illatát viszi a mezőre. Régóta kedvenc terve az algyői iskola úttörőinek, hogy közös kirándulásra mennek, csak a pénzforrást nem tud­ták eddig megtalálni a közös kirándulás költségeinek a fe­dezésére. Ezért fogadták örömmel a Vajháti Állami Gazdaságnak azt a kérését, I hogy segítsen az úttörőcsapat a kukoricatörésben. Vasárnap reggel fél hétkor vontatóval indult a munkára vállalkozó 57 úttörő az algyői iskola elől Vajhátra. Útközben nagy Iz­galommal tárgyalták a kere­j seti lehetőség kérdéseit, azt, I hogy elég lesz-e a keresetük a tervezett útra. A lelkesedés egész napon át fűtötte a gyerekeket, s az 57 úttörő estig nyolc és fél hold kukoricát tört le és rakott össze. A Vajháti Állami Gaz daság pompás ebéddel vendé­gelte meg őket, ezenfelül az úttörők a nyári táborozáshoz szükséges pénz tetemes részét megkeresték, ráadásul a Vaj­háti Állami Gazdaságot nehéz gondtól szabadították meg. Szabadkai szakszervezeti delegáció érkezik Szegedre A Szakszervezetek Csong­rád megyei Tanácsa meghí­vására szombaton jugoszláv szakszervezeti delegáció ér­kezik Szegedre. A delegáció tagjai vasárnap Budapestre utaznak, hétfőn visszatérnek Szegedre, s ellátogatnak több szegedi üzembe, kulturális intézménybe. Ezenkívül láto­gatást tesznek még Csongrád megye több városa ipari és mezőgazdasági üzemében is. Ahol ássák a halat Egyszer nyáron a kalinyini terület udomeljei kerületé­ben dolgoztunk. Tőzeges, elmocsarasodott vidék ez. Az egyik rétre, ahol rengeteg mocsári vad és béka ta­nyázik, kijöttek a legközelebbi falu lakosai. Lapátokat és vödröket, meg szekeret hoztak magukkal. — Mocsarat jöttek csapolni? — kérdeztem tőlük. — Nem, mérnök elvtárs, halászbrigád vagyunk. A férfiak sorbaállva kis halmokba kezdték lapátolni az iszapot, az asszonyok pedig hozzáláttak, hogy valamit kiválogassanak a cseppfolyós fekete sárból. Közelebb men­tem és meglepetve láttam ,hogy az iszapban csak úgy hem­zsegnek a réti csíkok és fenék-halak. Néhány óra múlva tetézve megrakták a kocsit. — Minden évben kijövünk halat "ásni« — mesélték a kolhozparasztok. — A gyerekek meg egész nyáron át kan­nákkal jártak ide. Este a szállásunkon ízletes halételekkel vendégeltek meg bennünket. A halak bizonyára a magas vízállás idején, valamilyen folyóból kerültek a vizenyős, iszapos lapályra. (K. Flug írása a Vokrug Szveta-ból.) — Mi érződik terajlad, gazember? — Lajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy énrajtam rum érződik. — Na látod, fiacskám — kiáltottp diadalma­san Duh hadnagy —, végre megfogtalak! — Igenis, lajtnant úr — mondta Svejk, a nyugtalanság legcsekélyebb jele nélkül —. ép­pen rumot foszoltunk a kávéba, és én előbb a rumot ittam meg. De. ha van valami új ren­delkezés, lajtnant úr. hogy előbb kell meginni a kávét és csak azután a rumot, akkor bocsá­natot kérek, legközelebb nem fog előfordulni. — És miért horkoltál, amikor egy félórával ezelőtt a vagonban voltam? Fel se tudlak köl­teni. — Jelentem alássan, lajtnant úr. én egész éjszaka nem tudtam aludni, mert arra a- időre gondoltam, amikor még Veszprémben voltunk hadgyakorlaton. Akkor a kijelölt első és máso­dik hadtest átvonult Stájerországon és Nyugat­Magyarországon és bekerítették a mi negyedik hadtestünket, amelyik Bécsben és a környékén táborozott, ahol mindenféle erődítéseink vol­tak. de öli tédmenteh rakunk est egészen a hídig értek, amit n Duna lobbpartjáról csináltak a hidászok. Ügy volt. hogy mi megyünk offen­zívába. és a segítségünkre jönnek valami csa­patok északról, azután meg délről is. Eszék fe­löl. Fel is olvaslak elekünk nap'wnraneshan. hogy a harmadik hadtest a segítségünkre fog jönni, hogy szél ne verjenek 1 rnnünkel a Ba­laton meg I'ozsoriy között, majd ha előnyo­mulunk a második hadtest ellen. üe semmit se ért az egész, mert amikor már úgy volt, hogy győzünk, akkor lefújták az egészet, és a íehérszalagosok győzlek. Dub hadnagy egy szól se szólt és feldúltan elment onnét, de mindjárt vissza is jött a törzs­vagontól, és azt mondta Svejhnek.: — Jusson eszetekbe, hogy eljön az az idő, amikor vinnyogni fogtok előttem! — Többet nem bírt mondani és megint elment a törzs­vagonhoz. ahol Ságncr kapitány éppen kihall­gatta a 12. század egi/ szerencsétlen katonáját. Blzt az illetőt Strnad őrmester vezette elő, mert a katona már most gondoskodni kezdeti a lö­vészárokbeli biztonságáról, és valahonnét az állomás mellől elemelte egy disznóól bádoggal megerősített ajtaját. Most rémülten, dülledt szemmel állt a kapitány elölt, s azt hozta lel a mentségére, hogy az ajtót magával akarta vinni a dekkungba a srapnelek ellen. így akar­ta ferzicherolni magát. (Dekkung: fedezék; fer­ziclterolui: biztosítani). (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom