Délmagyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-19 / 271. szám

Kedd. 1957. november 19. A megyei kisipar egyévi mérlege Tudósítás a KIOSZ megyei választmányának üléséről a tápéi muuelőclési otthon ? Tegnap délelőtt értekezletet tartott Szegeden a megy? kisiparosainak vezető testülete. Az értekezleten részt vettek a KIOSZ helyi csoportjainak vezetői, az országos központ küldötte, a tanács és a KISZÖV képviselője és a hazánkban tartózkodó lengyel kisipari küldöttség egyik tagja, Pjotr Poluikis, a Varsói Iparkamara igazgatója. Az értekezleten Laukó Márton, a KIOSZ megyei titkára mondott beszámolót. Bevezetőben ismertette a nemzetközi politikai helyzetet, az országos politika és a népgazdaság stabilizációját, majd a kisiparosokat közvetlenül érintő és foglalkoztató kérdésekkel foglalkozott, különös tekintettel az elmúlt egy esztendei munkára és a kisipar fokozott kibontakozására. — Az MSZMP politikája kedvezően hatott a magánkisiparra — hangsúlyozta. — A kormány 1014-es határozatának eredményei máris jelentkeztek: a kisiparosok nyugodtan dolgozhatnak és tervezhetnek, nem érhetik őket kellemetlen meglepetések, ha ismerik és megtartják a szabályokat. Ezért termelési kedvük megnőtt. Egy év alatt 1200-al növekedett megyénkben a kisiparosok száma, s a kisiparban foglalkoztatott tanulók száma megháromszorozódott, — meghaladta az ezret. Jobb az anyagellátás és nagyobb a kisipar termékei iránti kereslet. — Az elmondottak nem ellenkeznek azzal — mondotta a továbbiakban —, hogy a magánkisiparban ma is vannak megoldatlan problémák. A kisiparosok biztosítása öreg korukra és számtalan szociális probléma ma sincs megoldva. Tervezet készült a kisiparosok betegségi, baleseti és nyugdíj-problémáinak megoldására, de ezt a kisiparosok leszavazták. Nem lehet egyetérteni azok csalódottságával, akik azt várták, hogy a magánkisiparosok liavl 70—80 forintért azonos mértékben részesüljenek orvosi, táppénz- és nyugdíjellátásban az állami vállalatoknál dolgozó munkásokkal, akik után a vállalat körülbelül 130—140 forintot fizet havonta ezekre a célokra. A tervezet több vonásában valóban nem volt megfelelő, de a kisiparosoknak nincs alapjuk arra, hogy a kormánytól ilyen olcsón kérjék a biztosítást és a nyugdíjjogosultságot. A továbbiakban a KIOSZ néhány szervezeti problémájáról beszélt Laukó elvtárs. — A legutóbbi választmányi ülés óta 5526-ról 5903-ra emelkedett a megye iparoslétszáma. Lényegesen növekedett az autó- és motorszerelőipar, a kovács-, beton- és műkő-, asztalos-, bognár-, női szabó-, daráló- és mázolóiparral foglalkozó kisiparosok száma. Az elmúlt fél év alatt csökkent az iparosok száma a férfiszabó-, cipész-, bádogos- és fodrásziparban. Megyénk iparosgárdája a megye öt nagy városában helyezkedik el legsűrűbben, ezért nem látjuk indokoltnak. hogy a kiadott 485 iparigazolvány közül ?95 szól a városokba és csak 190 a községekbe. — A KIOSZ megyei vezetőségének véleménye nz, hogy a magánkislparra váró tennivalók elvégzésére a városokban általában elegendő kisiparos működik. A KIOSZ taglétszáma ugyanennyi idő alatt 4783ról 4819-re emelkedett. Több mint ezer kívül álló kisiparos működik megyénkben, s ez arra int, hogy szerveze1ünk helyi csoportjai nem fordítottak elég gondot a további tagszervezésre. A helyi csoportok vezetőségeinek tevékenységét értékelve felhívta a figyelmei arra, hogy a kisiparosoknak tevékenyen részt kell venniök a közéletben is és erre legalkalmasabb fórum a Hazafias Népfront mozgalma. Megemlékezett a szervezeti élet egyik legfőbb akadályáról, a helyiséghiányról, majd a helyi csoportok gazdasági helyzetét ismertette, — öszszekapcsolva a hamarosan időszerűvé váló tagdíjrendezéssel. — Anyagellátásunk lényegesen jobb, mint 1949 óta bármikor — folytatta beszámolóját. Fa-, bőr- és textilanyagokból többszörösét kapják a kisiparosok a múlt évi kiutalásoknak. Ki anyaggazdálkodás terén azonban sokkal nagyobb szervezettségre és jobb elosztásra kell törekedniök. — Az elmúlt hónapok során a rádió és a sajtó sokat foglalkozott a kisiparosok egyes csoportjainak spekulatív tevékenységével — mondotta a következőkben. — A kisiparosok között valóban akadnak, akik a gyors és munkanélküli meggazdagodás reményében váltottak iparigazolványt. Ezek egyrészről lopott holmik megvásárlása, adóeltitkolás, összeköttetések felhasználása és árdrágítás következtében tilos haszonra tettek szert. A KIOSZ nem nézheti ezt tétlenül a becsületes kisiparosok jó ' hírnevének megóvása érdekében és a szocialista tulajdon iránti tiszteletből. A kisiparosok általában két bűnbe eshetnek: Megvásárolhatnak lopott holmikat, vagy adócsalást és árdrágítást követhetnek cl. Mindegyik büntetendő és üldözendő cselekmény. Ezzel szemben a becsületes többség hozzá tud járulni az árdrágítás elleni küzdelemhez, a szocialista tulajdon védelméhez — tisztességes munkával, pontos szállítással és a minőségi hibák megelőzésével. Helyesnek tartjuk, ha megbízható, jó szakmai ismeretekkel rendelkező kisiparosokból álló háromtagú szakértő bizottságokat hozunk létre és ezek vizsgálják meg a panaszokat és ezek hoznak döntéseket. Az új árrendelet módot adott a kisiparosságnak arra, hogy hatósági kalkuláció felhasználásával maga állapítsa meg az árakat. Ez a rendelet a kisiparosok mellett szól, de különösen a szabó szakmában abnormális árak megállapítását eredményezte. Iparosaink zöme ezeket az árakat nem alkalmazhatja. Szó esett még a beszámolóban a kisiparosok művelődéséről, iparos-klubok létrehozásáról, szociális és szervezeti kérdésekről, valamint a közeljövő legfontosabb feladatairól. Eközben szerepelt a szakmai továbbképzés, a tanulóképzés és a lakosság növekvő szükségleteinek lelkiismeretes kielégítése is. A hozzászólók beszámoltak a KIOSZ helyi csoportjainak életéről. Valamennyien elítélték az árdrágító és spekuláns kisiparosokat és egyetértettek abban, hogy meg kell szlgoríntani az üzemi vagyonellenőrzést és példásan meg kell büntetni az üzemek tolvajaival szövetkező kisiparosokat is. Felszólalt az ülésen Pjotr Polujkis elvtárs, az Varsói Iparkamara igazgatója is. Ismertette a lengyel kisiparosság helyzetét, fejlődését és a céhek — a KlOSZ-nak megfelelő lengyel szervezetek — gyakorlati munkáját, hatáskörét és szervezeti életét. A választmány határozati javaslatot fogadott el a KIOSZ további tevékenységével kapcsolatban, majd sor került a jutalmak kiosztására. Kiemelkedő szervező munkájáért pénzjutalmat kapott öt helyi csoport vezetője és a^JÍIOSZ megyei szervezetének egyik adminisztrátora. A KIOSZ országos központja * a szegedi helyi csoportnak tízezer forintot adományozott iparos-klub berendezésére. Négy-négyezer forintot kapott a hódmezővásárhelyi és a makói helyi csoport, a kisiparosok otthonának barátságosabbá tételérc. Ajándékot nyújtottak át Pjotr Polujkis elvtársnak ls. Horváth György szegedi asztalos kisiparosnak ezen az ülésen adta át a könynyűipari miniszter megbízásából a KIOSZ képviselője "A könnyűipar kiváló dolgozója" kitüntetést. A kisiparosok megyei vezető testületének ülése közös ebéddel zárult. Kevésbé szorgalmas embereknek szokták mondani, ha j azok munkába kezdenek s munkájukkal csak lassanként • haladnak előre: úgy készül 1 ez is, amit te csinálsz, mint a Luca széke. Tápénak is í van ebben az évben egy ilyen | "Lucaszéke*, a művelődési ! otthon. Az otthon építési munkáj laiainak megkezdése már las] sanként a feledés homályába ' vész. CL határidők is etteftek, amelyekre a művelődési otthon ünnepélyes átadását tervezték, sőt bejelentették. Mi is írtunk a november 7-i ünnepélyes átadásról, igaz, hogy csak kérdés formájában je| lentettük be ezt a dátumot, mikoris megkérdeztük az illetékeseket: készen lesz-e november 7-re a művelődési otthon Tápén? Kételyeinket az idő sajnos, igazolta. Már jócskán túl vagyunk a november 7-i ünnepségeken, de a tápéi művelődési otthonban még mindig nem szárnyal a dal, nem dobbannak a világot járt tápéi népi együttes táncosainak csizmái, nem pereg a film, nem játszanak a színpadon a Szegedi Nemzeti Színház művészei, nem rendez táncmulatságot a fiatalság, a könyvtárszobában nem hajolnak a könyvek lapjai fölé a betűt szomjazó fejek. . Diliért? Mert a tápéi művelődési otthont még mindig csak építik. A községi tanács a maga részéről mindent megtesz, hogy az építés menetét gyorsítsa. A nagyteremre már felhúztak a tetőt, a cserepeket a tápéi dolgozó parasztok adták kölcsön a tetőhöz. A falak épsége legalább biztosítva van, de gond még van rengeteg. Hiányzik a villanyvezeték az egész épületből, a padlózat anyagát honnan veszik majd?, a színpad melletti öltöző alapozásához sem fogtak még hezzá, pedig — mint ahogy a tanácselnök elvtárs elmondja —, megvótfi a veszélye, hogy ha a téli fagyok beállta előtt nem látnak neki a melléképületek felépítéséhez, akkor ez is a községi tanács nyakára marad, s csak a következő évben lehet róla szó. Mi az oka ennek a huzavonának? Ugy tudjuk, tervezési hiba. A járási tanács — nyilvánvalóan jó szándékkal, takarékossági célokból — a szükségesnél jóval kevesebb öszszeget tervezett, a művelődési otthon felépítéséhez. A megyei tanács annak idején tanácsolta a keret felemelését, a járási tanács szakemberei azonban úgy vélték, hogy az általuk tervezett összegből az építkezés megoldható. CL (gyakorlat rácáfolt a járási tanács költségvetésére s most, hogy zsargonkifejezéssel éljünk, ••itt állnak megfürösztve«. Ez a fürdő annál kényelmetlenebb, mert egy néprajzilag még mindig sok értéket rejtegető és nagymultú népi együttessel rendelkező község művelődési otthonáról van szó, ahol ez az otthon már évekkel ezelöttől fogva nemcsak időszerű, hanem szükséges volt. A most építés alatt álló otthon megoldaná a falu művelődésügyi problémáinak nagy részét, s döntő lökést adna a népi együttes fejlődésének is. Lassan azonban kifutunk az időből. Egy-két hét, s itt a tél, s az otthon átadása máris elkésett. A legközelebbi dátum az ünnepélyes átadásra december 15-e, de erős a gyanúnk, hogy ez is irreális dátum. Az építkezésen most is csupán három szakmunkás és négy segédmunkás dolgozik azzal az indokolással. hogy kevés a pénz, takarékoskodni kell. Pedig ezcsak tátszattakarékoskodás. Ugyanazt a munkát kevesebb ember is ugyanannyiért végzi el, csak hosszabb idő alatt. Ha a tervezésnél elkövették a hibát, úgy gondoljuk helyre kellene hozni a megvalósításnál. A községi tanács tudomásunk szerint máris szinte erején fölül áldozott. Nem volna-e helyes, ha a járási, sőt a megyei tanács is megkeresné annak a módját, hogy akár póthitel útján, akár a meglevő költségvetési tételek átcsoportosításával — ha ez lehetséges — biztosítaná a tápéi művelődési otthon gydrs befejezését?! Elvégre a »lucaszékének« is el kell készülni egyszer. (sz. g.) Valamennyi áru elkelt a enkrászipari kiállítá§on Kik nyerték a díjakat? Nagy sikere volt Szegeden a két napig nyitvatartó cukrászipari kiállításnak. A bemutatott desserteket, cukrászati különlegességeket ezután rendszeresen árusítják a Vendéglátó Vállalat és a Hungária cukrászdáiban. Különösen nagy síkere volt a Tisza Étterem főszakácsa által készített aszpikos hidegételeknek. Tehát ez is figyelmeztető; Igénylik a dolgozók a hideg büfé-ételeket. A cukrászipari kiállítást cukrászversennyel párosították. A Vendéglátó Vállalat a napi cikkekre, a Hungária pedig a díszkiállításra forcftott nagyobb gondot. Erről tanúskodik egyébkent a díjazás is. A dtsztorták készítői közül első díjat Szűcs Endre, a Hungária Cukrászda matyó- és csipketortáival nyerte el. A második helyezett Papp Zoltán lett, szintén a Hungária Cukrászda dolgozója. A harmadik díjat Kocsis István Vendéglátó Vállalattól nyerte, csokoládékosarával. A napi édességcikkek készítői közül az első díjat megosztva Liptai János és László Ferenc, a második díjat Rindje János, a harmadikat Szemmári József nyerte, valamennyien a Vendéglátó Vállalat dolgozói. A kiállítás sikeréhez tartozik: valamennyi kiállított árut megvásároltak. Villamosenergia — gázból Moszkva: A Pravda szombati száma érdekes beszámolót közöl a Szovjetunió legújabb erőművéről, a satszki hőerőműről. Ez a villanytelep a viláaon először olyan páz segítségével termel elektromos áramot, amelyet a szénnek a föld felszíne alatt, a lelőhelyen történő elégetéséből nyernek. Az égés során keletkező, óránként mintegy 42 ezer köbméternvi gázt csővezetéken iuttatiák el a föld felszínére, ahol naev mennyiségű 'levegőt adnak hozzá és kompresszorok segítségével sűrítik. A nagynyomású égési termék hajtja mea az erőmű gázturbináinak lavátkerekeit. (217) Dub hadnagy szalutált, és kifelé menet csak annyit mondott Svejknek: — Lefogadom, hogy maga egyszer még lógni fogMiután elment, Svcfli lágy, baráti hangon Lukás főhadnagyhoz fordult: — Mnichovo Ilradistebcn is volt egy ilyen úr, és az is így beszélt egy másikkal, mire az fgy felelt: »Találkozunk a vérpadon«, — Svejk — mondta Lukás főhadnagy — maga tiszta hülye, de ne merje visszamondani nekem, mint ahogy szokta, hogy »alázatosan jelentem, hogy hülye vagyok — Hát ez frappáns — szólalt meg az ablakban könyöklő Ságner kapitány, és már szívesen el is lépett volna az ablaktól, de elkésett, mert az ablak alatt megjelent ez az istenesapása: Dub hadnagy. Dub hadnagy azzal kezdte, hogy végtelenül sajnálja, hogy Ságner kapitány az előbb elment és nem hallgatta meg fejtegetéseit a ke* leli offenzíváról. — Ha meg akarja érteni ezt az óriási offenzívát — kiáltott fel Dub hadnagy az ablaliba — előbb tisztában kell lennünk az április végi offenzíva lezajlásával. Át kellett törnünk az orosz frontot, s e frontáttörés számára a legelőnyösebb helyet a Kárpátok és a Visztula között találtuk meg. — Én nem vitatkozom veled erről — felete szárazon Ságner kapitány és elment nz ablaktól. Mikor egy félóra nu'dva tovább indultak Sartok felé. Ságner kapitány végignyúlt a padon és úgy tett, mintha aludna, hogy Dub hadnagy feledkezzék már <meg végre az offenzíváról szóló elcsépelt fejtegetéseiről. Svejkék most Baloun nélkül utaztak a vagonjukban. Baloun ugyanis engedélyt kért és kapott arra. hogy kenyérrel kitörülhesse a gnlyásos kondért. Most a tábori konyhák kocsijában Volt található, méghozzá igen kellemetlen helyzetben, mert ahogy a vonat megindult, fejjel bclerüpiilt a kondérba, és csal: a lába lógott ki belőle. Baloun azonban hamar megszokta ezt a helyzetet; a kondérból olyan csámcsogás hallatszott, mint amikor a sündisznó svábbogarakat kerget, később pedig Baloun kérő hangon ezt mondta: — Az istenért, bajtársak, dobjatok már ide egy kis darab kenyeret, még nagyon sok itt a zajt. — Ez az idill egészen a következő állomásig tartott, ahová a 11. század már olyan tiszta kondorral érkezett meg, hogy csak úgy ragyogott a cinezése. — Isten fizesse meg, bajtársak — hálálkodott Baloun, — Azóta, hogy a katonaságnál vagyok. mn*t először mosolygott rám a szerencse. Es valóban megvolt az oka az elégedetségre A I.upha-szorosban sikerült két porció gulyást szereznie. Lukás főhadnagy is kimutatta a jóindulatát. amiért Baloun érintetlenül hozta el neki a menázsit a tiszti konyháról, s jutalmul meghagyta Bajominak a nagyobbik jelét. Baloun érhát tökéletesen boldog volt, vígan lóbálta a lábát kifelé a vagonból, s a háború egyszerre csak meleg, családias színekben tűnt fel előtte. A század szakácsa ugratni kezdte. hogy majd ha megérkeznek Sanokbá, vacsorát főznek és még egy ebédet, ez a vacsora meg ebéd ugyanis jár neldk, mert útközben nem kapták meg. Baloun egyetértően bólintott is azt suttogta: — Meglátjátok, bajtársak, nem hagy el min* ket a jóisten. Mindannyian szívből felnevettek, és a tábori konyhán üldögélő szakács rágyújtott egy nótára : Bumsztirári nityutyu; a jóisten jó fiú. Akit belök a koszba, onnét mindjárt kihozza. Ha belök n gödörbe, mindjárt kihúz belőle. Bumsztirári rutyutyu, a jóisten jó fiúin Scsavne állomáson megint új katonai temetők tűntek fel a völgyben. Scsavne előtt a katonák egy kökeresztett láttak, fejetlen Krisztussal, aki a vastili pályára irányított, tüzérségi tűzben vesztette el a fejét. A vonat most gyorsabban haladt, le a völgybe Sanok felé, láthatár kitágult, s a szétlőtt falvak egész csoportjai is egyre gyakrabban tűntek fel mind a hét oldalon, ameddig a szem ellátott. Kulasnánál egy szétlőtt vöröskeresztes vonat látszott a töltés aljában, egy patakocska melleit. Baloun meredt szemmel bámulta; kivált a mozdony szétrepült alkatrészein csodálkozott cl. A mozdony kéménye belefúródott a töltésbe cs úgy állt ki belőle, mint egy huszonnyolcai mozsár torka. Ez a látvány Svejkék vagonjában is felkeltette a társaság figyelmét, Leginkáb Juráján, a szakács gurult méregbe: — Mi az. hál a vöröskeresztes vagonokat is -zabad lőni.1 — Nem szabad, de lehet — mondta Svejk — telitalálat volt, cs aztán minden/ti ki tudja magyarázni magának, Iwgy éjszaka történt és a vöröskeresztet nem lehetett látni. Különben is sokféle dolog van a világon, amit nem szabad megcsinálni, de azért cl lehel követni. A; a Jő, hogy mindenki kipróbálja, hogy sikerül-e neki, ami nem szabad és így mégis lehessen. A piseki császári hadgyakorlaton olyan parancsot kaptunk, hogy masirozás közben nem szabad a katonákat gúzsba kötni. De a mi kapitányunk rájött, bogi/ mégis lehet, mert nz ilyen parancs nagyon nevetséges, mindenki könnyen megérthette, hogy eg>i giizsba kötött katona nem tud masírozni. így aztán ö ezt a parancsot megkerülte, egyszerűen és logikusan feldnbáhatta a gúzsba kötött katonákat a trénkorsikra. és vígan masíroztunk velük tovább. Vágó mondok egn másik esetet, ami a mi ute.ánhh-n lörtént ha' évvel ezelőtt. Ott lakott esti Karlik nevezetű úr az i-lsö emeleten. Fölötte egy emelettel valami Mikes nevű konzervatóriumi hallgató, nagyon derék ember. • - (Folytatjuk)