Délmagyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-12 / 265. szám

4 Kedd, 1937. november 12. 1 Nagy sikert aratott. a II. fii ha rmóniai hangverseny Szegeden A Bartók Béla Szimfonikut Zenekar II. bérleti matinéjának igazi művészi meglepetése Szalatsy Istvánnak, a Szegedi Nemzeti Színház ifjú karmesterinek nagyszerű szereplése. Zenekarát szuggesztív erővel kormányozta és egyénisége a műsor valamennyi számában a stílus lényegét raaadta meg. Elmélyülten muzsikált s egyforma gondossággal dolgozta kl a részletek színárnyalatéit, valamint a formák egészének tématíkui kapcsolatait. Mint karmester kifejező, s mindig precíz manualitással érteti meg szándékait az egyes hangszerekkel és hangszercsoportokkal. Lendület és ifjúi tűz hajtja előadását, amely mégis csupa fegyelmezettség is biztos zenei tudásból táplálkozó mértéktartás. Komoly művészi igényességének bizonyítéka maga a műsor: Brahms Traaikus nyitánya, Dvorak H-moll gordonkaversenye, Debuety Kit Nocturne-je és Kodály Galintal táncai. A példamutató műsor közönségsikere örvendetes és erősen alátámasztja azt a múltkori filmharmóniai kritikánkban kifejtett nézetünket, mely szerint a klasszikából a nálunk kevésbé ismert müveket kell elővenni, amellett bátran mutassák be a 20. század értékes alkotásait. A hallgatóság nagy gyönyörűséggel hallgatta Debust y két korai (1899-ből való) zenekari remekét, amelyeken dt a mai kor szellemóridsaihoz egyenes út vezet. Reméljük. hogy a zenekar vezetősége és a Filharmónia központja, amely a vasárnapi hangversenyen képviseltette magát, alkalmazkodni fog az egyetemi város zeneszerető közönségének jogos kívánságához. B

rahms Traaikus nj/itányinak sötét alaphangjába érdekesen vegyül a feszülő ritmusívek mozgalmassága, a fanyar főtéma és a szív mélyén vibráld melléktéma motivikus harcával. A markáns zenekari hanazást pompásan szólaltatta meg Szalatsy István pálcája, amely elénkvarázsolta a brahmsi romantika saiálos polifóniáját és ennek a filozofáló zeneköltészetnek bensőséges líráját is. Külön elismerés illeti a zenekart, amely súlyos feladatát teljes odaadással, stílusosan oldotta meg. Dvorak hanaszerszerűségével és nemzeti kolorítjával tündöklő gordonkaversenye mondanivalójában felér egy szimfóniával. A szólóhangszer hálás feladathoz iut benne mind az éneklő dallamok sorában, mind a virtuóz figuráclókban. De nem kevésbé színes a zenekar szerepe. Banda Ede hangszerének ma legkiválóbb hazai képviselője, akt előadóművészetének nemes tónusával. elmélyült kamarazenei finomságával Casals Pablót juttatja eszünkbe, de technikai csiszoltsigával, zengő kantilénálval a nagy olasz gordonkásokat (Malnardi, Maztacurati, Janigro) is túlszárnyalja. A kíséret a zenekar részéről a szólistához simuló volt: a karmaster érdeme. hogy a hangzás inkább a kamarahatásokra épült, s igy nem takarta be az érzékeny gordonkát. Banda Kdét nagy ünneplésben részesítette a hangversenu közönsége. a hangversenu más o/§_ dik részét Claude D ebus sy két Nocturneje vezette be. A nagy francia mester a Wagnerbe belerészegedett zenei világnak már ebben az opuszában káprázatos újságokkal szolgál: palettájának ezernyi színharmóniáival. úi zenekari nyelvvel, a formák áttetsző, szinte görögösen tiszta szerkezetével és azzal a csodálatosan új tématikival, amely a francia zene múltjából merítve a népzenei elemeket ü belefonja zenei szövetébe. A Felhők című első képben szinte már beigazolódik a francia zeneesztétikus Bruneau szellemes megállapítása: „a vattába burkolt zenekar", csupa puha. álomszerű hangzás, amely a későbbi Pelléas és Mélisande költőjét sejteti. Szalatsy pompás érzékkel tanította be a zenekarnak ezt a csipkefinom pasztelli, amely elbűvölő zenei légkört árasztott. Ezután az érzéki csengés ragyogó, fokozásaként hatott az „Ünnepek", a képsorozat második darabja. A felcsattanó tapsorkán egyformán szólt a kitűnő karmesteri teljesítménynek és a szívvel-lélekkel muzsikáló, átszellemült zenekarnak. F

égül Kodály Zoltán Galántai táncai a forrponHa hevítették a hangulatot. A verbunkos anyag kodályi átköltése ezúttal sem tévesztette el lenyűgöző hatását. A csillogás és fény áradását, valamint a cigányos virtuózitás sziporkáit annál naavobb elismerés illeti ezúttal a zenekari játékban. miután mindössze 9 I. hegedűt és 3 gordonkát számoltunk meg az együtteslicúcMUHtuiató, amely nemcsak jó kezdeményezés, hanem sikert is hozoílf a KAMARASZÍNHÁZBAN ben. Ezen bizony sürgősen segíteni kelll Szalatsy István számról számra emelkedő sikerrel dirigált. Képességeire felhívjuk a színház figyelmét; hogy az opera területén is fejlődhessék, többet kell reábízni. A Filharmónia budapesti központja vedig számoljon ezzel a tehetséggel mind a fővárosban, mind vidéken. Elvégre nemcsak Budapestről jöhetnek vendégkarmesterek, ugyanannyi a távolság Szegedről Budapestre — a tehetség számára. Szatmári Géza Uj kísérletként ÍL vonalas, gondolatokban és művészi élményben gazdag kabaréműsort mutatott be szombaton este a Szegedi Nemzeti Színház Kamaraszínliáza. A konferansz bevezetőjében "irodalmi kabarénak" nevezte a műsort, pedig érzésünk szerint ez a műsor több, mint az irodalmi kabaré. Ha a konferansz ezzel a meghatározással a mű* vészi igényességet Óhajtja kifejezni, akkor igaza volt, A bematatott műsor némileg eltért a meghirdetett műsortól. Érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, liogy nem elég kidolgozott még két szám — Lehóczky és Lakkv József vidám kettőse, valamint a Sláger-kaleidoszkóp —, ezért maradt későbbre. Az a lelkiismeretesség, amit a két szám későbbre halasztása mutat, meglátszik a műsorra került számok válogatásán is, az előadás színvonalán is. A bemutató néhány meglepetéssel is szolgált a nézőnek. Meglepően jól került előadásra József Attila—Darvas Szilárd: Ciotzogi című jelenete. Kovács János az aranyszívű, g jószívűségét szigorral palástoló öreg "suszter" alakját mcgrngadóan alakította, Lehóczky Zsuzsa igazi, hamisítatlan kamasz volt. Eütvös Erzsi — Kovácsnó — jól indította a jelenetet. Az est műsorának ez volt az egyik legsikeresebb, legszebb száma. Meglepetésként hatottak ránk a buletlszámok is. Árkos Judit és Mezey Károly nemcsak kiváló táncosok, hunem ihleteit koreográfusok is. Árkus Judit tánckompoziciója Liszt: Szerelmi álmok zenéjéhez küllői, érzcleuigazdag. Árkus és Szathmárv Sándor ugyanilyen kültőiességgel táncoltak. Markovits Vera és Mezey Károly kompozíciója a Gershwin Kck rapszúdiájára szintén nagyon tetszett. A számot a tervezők mutatták be, s táncos és tervező egyformán sikert aratott. Boduvay—Benkáczy Cigánytáncában Roxin Demeter érzésünk szerint megfelelő volt. A diszharmóniát — amit a szám sokakban keltett — nem annyira a tánc kompozíciója, vagy az előadás, hanem inkább a kísérőzene kifejezéstelensége okozta. Sajnos a zene nem segít a táncnak elmondani semmit. Monoton, dallamtalan. Ehhez a tánchoz dallamos, kifejező zenét kellett volna komponálni. Volt a műsorban néhány szám, ami már eleve sikert jelentett. Ilyen volt Moldovin Stefánia szereplése, aki dalait most is tisztán, szárn valóan, színesen, árnyaltan énekelte, s megérdemelt sikert aratott. Háláson fogadta a közönség Szabó Miklós "beugrását". Róla is csak jót írhatunk. Kedves, üde és szórakoztató volt Torday Ilona Móra Ferenc monológjának előadásában. A bemutatott jelenetek közül a legjobb Heltai: Nagy nő című egyfelvonásosa volt. A színészek kedvvel játszották, jól hozták a szatíra csattanóit. Miklós Klára primadonnája kedves volt, túlzásmentes, finoman szatirikus. Décsy Györgyi özv. Uornyicsákné, Lehoczky Zsuzsa Lenke szerepében nyújtott jót. Kaló Flórián fesztelenül; színesen játszott, Zádori István is tetszett, Káldor Jenő jó kabaréfiguna volt. Molnár Ferenc Szinltáz-ivul kezdődött az, előndás. ami a műsort jól indította. « hogv a tréfánál maradjunk, még önkritikának is cl lehet fogadni. Décsy Györgyi és Karikás Sándor jók voltak e jelenetben, mely megköveteli a "harsúnyságol". Karinthy jelenete, a "Lerajzolják az embert" szintén tetszett a közönségnek. Kátay Endre, Zádori István és Káldor Jenő alakították a szereplőket, Rikefi—Kellér: Női sofőr tímű jelenete úgy véljük kimaradhatott volna; elavult már. Lehetne találni újabb, mai életünkre jellemzőbb tréfát. A azintén "beugró" tisznparti helyszíni közvetítésen jól mulattunk, de a vicc jobb. A műsorban Iván József olasz dalokat énekelt, Tóth Böske sanzonokat adott elő. Kovács Gyula bevezető konleransza jó, szellemes volt, később elszürkült, A Cigány tánc ismcia tetése nem tetszett. Helyes volt nai, ha teljes; jól kidolgozott szövege volna, amihez — h« egy-egy jó ötlete támad — még improvizálhat. Egészében véve a atombaí műsorban nemcsak a kezdeményezést lehet üdvözölni. Szeges den színvonalas, jó kabarét cs« nálni a színháznak már régóta kötelessége lett volna. A színház ój veretése mellett Vers és nyi Ida érdeme ez a kabaré) aki a műsort ízléssel vilogalt* össze és jól rendezte. Ha a színház vábbs ra is szándékozik ezt a stílus! műsorban tartani, sőt fejleszteni) hasznos segítőtársakat gyűjthet maga köré, akiknek segítségével a választék bűvülhet. Nem vola na rossz gondolat beiktatni « műsorba a magyar ét vilagiroa dalom klasszikusainak szatirikus Írásait, tréfáit •— Doszto* jevszkij — Baltac, Móra, Tömöri kény, Kosztolányi, Szabó De* zső —; hogy csak egy néhány nevet említsünk. Meg lehetne kísérelni a Szegeden már cveh óta szorgalmazott "Szegedi pap* rika" megvalósítását, amelybeil Gárdonyi, Mikszáth szegedi ch ceitől mai témákig be lehetne mutatni e "csipkelődő" várost) A Szegeden élő írók évek óla kérik a színhúz szakembereinek segítő támogatását ehhez, — s a fülényes elutasításon kívül egyebet nemigen kaptak, Mos! úgy látszik, végre alkotó együttt működés jön létre írók és színpadi szakemberek között Vaszy Viktor igazgalóbun, Komor István és Verseny: Ida rendezőkben megvan ehhez a szándék; s ezt az alkalmat nz íróknak is meg kell ragadniok. A bemutató — jól szórakoztatott, színvonalas volt, sokkal színvonalasabb, jobb, mint az időnként Pestről leruccanó kabaré-brigádok sokszor giccstöe meget hozó műsora, A szombati bemulató egy új műfaj meghonosításának első lépésai volt, amit a város közönségé örömmel üdvözöl. Sz. G> (Jii) Amikor már meggyónta mindenféle bűnét.egyszerre csali szégyenkezni kezdett, is azt mondta, hogy minden éjszaka erkölcstelenséget művelt. Na persze, ahogy plébános úr ezt meghallotta, mindjárt csurogni kezdett a nyál a pampulájából és azt mondta: »No, ne szégyelld magad, kedves lányom, hiszen én az úristen helyett vagyok itt, meséld csak el nekem szép részletesen a te erkölcstelenségedet". De az a lány sírva fakadt, hogy 6 szégyelli magát, hogy az valami borzasztó erkölcstelenség, és a pap megint figyelmeztette, liogy 0 a lelki atyja. A végén hosszas vonakodás után a lány elkezdte, hogy ö mindig levetkőzik és lefekszik az ágyba. Aztán megintett nem lehet kihúzni belőle egy szót se, csak még jobban bőgött. A plébános megint noszogatta, hogy ne szégyellje magát, hogy az ember a bűnök edénye születésétől fogva, de az Űr irgalma végtelen. Igy hát a lány elszánta magát és sírva azt felelte: *Mikor aztán levetkőzve feküdtem az ágyhan, elkezdtem kipiszkálni n piszkot a lábujjaim közül is megszagoltam". Szóval ez volt az ő egész erkölcstelensége. De remélem. Baloun, hogy te nem ilyet csináltál a malomban, és most valami rendesebb dolgot fogsz mesélni nekünk, valami igazi erkölcstelenséget. Kiderült, hogy Baloun, mmr mondotta, parasztasszony okkal művelt erkölcstelenséget a malomban, amely erkölcstelenség abból állt, hogy elkeverte n lisztjüket, ezt nevezte ö szellemi együgyüségben erkölcstelenségnek. A legjobban Chndounsky. a távírász csalódott és megkérdette Balountól, hogy tényleg nem történt-e semmi a parasztasszonyokkal ott a malomban, holmi liszteszsákokon, mire Baloun legyintve Igy felelt: — Ahhoz én buta voltam. A legénységgel közölték, hogy Palotán túl lesz ebédosztás, a Lupka-szorosban, s a zászlóalj szdmvivő őrmestere be is ment Mezölahorr községbe a századkonyhák szakácsaival és Cajtharnl hadnaggyal, aki a zászlóalj gazdasági ügyeit intézte. Beosztottak melléjük még négy katonát is, mint őrjáratot, j, Nem egészen egy félóra múlva három disz' nóval jöttek vissza, melyeket hátsó lábukon megkötöztek, továbbá egy síró ruszin családdal, amelytől a disznókat elrekvirálták, végül a Vöröskereszt barakhjabeli kövér katonaorvossal, aki hevesen magyarázott valamit a vállát vonogató Cajtharnl hadnagynak. t Veszekedésül: a tőrzsvagon előtt érte el tepontját, amikor a lustonaorvos a szemébe mondta Ságner kapitánynak, hogy a disznók a Vöröskereszt kórháizának járandóságát képezik, amiről viszont a rután paraszt semmit se akart tudni, és kérte, hogy adják vissza a disznót, ez az utolsó vagyona, semmi esetre se adhatja oda annyiért, amennyit kifizetlek neh. Közben a disznókért kapott pénzt, amit a markában szorongatott, Ságner kapitány kgzébe nyomta, miközben az asszony a kapitány másik kezét fogta és csókolgatta azzal az alázatossággal, amely mindig is jellemezte ezt a vidéket. Ságner kapitányt mindez teljesen főbe kólintotta, és eltartott egy darabig, amíg sikerült ellöknie magától az öreg parasztasszonyt. De semmit eem ért vele. az asszony helyett fiatal erőit léptek sorompóba és tovább nyaldosták a kapitány kezzét. Cajthnml hadnagy mindazonáltal a lehető leghivatalosabb hangon tett jelentést: — Ennek a fickónak még tizenkét disznója van, as árát pedig szabályszerűen niegknntn a gazdasági ügyekre vonatkozó legutóbbi, 12420. szánni hadnsztályparanes szerint. F, parancs ]fí. paragrafusa értelmében a háborútól nem sújtott heh/elten n felvásárolt sertésjószág maximális ára élősúlyban kilónként 2 korona lfí fillér: háború sújtotta helyeken ehhez hozzáadandó élősúlyban kilónként 3fí fillér vagyis egy kiló maximális ára 2 korona 52 fillér. Megjegyzés: azon esetekben, amikor megállapítást m/er. hogy a háborút sújtotta terület gazdaságainak sertés-iósiigállománya hiánytalanul me gmaradt és élelmezési célokból nz átvonuló alakulat okhoz továbbítható, az elrekvirált sertéshús ára ugyanannyi, mint a háború által nem sújtott területeken, élősúlyban kilónként 12 fillér pótlássak Amennyiben a helyzet ebből a szempontból nem teljesen világos, a helyszínen bizottság, komisszió állítandó össze az érdekelt félből, az átvonuló katonai alakulat parancsnokából és abból a tisztből vagy (kisebb alakulat esetén) számvivő őrmesterből, aki a gazdasági hivatalt vezeti. Cajtharnl hadnagy mindezt a hadosztályparancs másolatából olvasta fel, níelyet. állandóan magával hordott, s amelyből szinte betéve tudta már, hogy a frontmögötti területeken a murokrépa kilójáért fizetendő Összeg 15—30 fillérrel emelendő, az "Offiziersmenagehücheabteihing* pedig a frontmögötti területeken 1 korona 75 fillért fizethet egy kiló karfiolért. Akik ezt az árszabást Bécsben kidolgozták, úgy képzelték el a frontmögötti területet, mint valami muroltrépában és karfiolban dúskáló Kánaánt. Cajtharnl hadnagy persze mindezt németül olvasta fel az izgatott parasztnak, s ugyancsak németül kérdezte meg tőle, hogy érti-e; mikor a paraszt megrázta a fejét, ráordított: — Szóval komissziót akarsz? A paraszt megértette a komisszió szót. ezért bólintott, s miközben disznóit már cl is cipelték vesztőhelyükre a tábori konyhák felé, a rehvirálásrá kijelölt szuronyos luitonák körülvették a tulajdonost, és a bizottság megindult a tanyája felé, hogy megállapítsa, vajon 2 korona 52 fillért vagy pedig csak 2 korona 28 fillért kelbe kapnia egy kilóért. Dc még rá se léptek a községbe vezető útra, amikor a tábori konyhák felől felhangzott a disznók hármas halálsivítása. .4 paraszt megértette, hogy mindennek vége, és kétségbeesetten felkiáltott: — Davajtye rrmye za kaudiu szvinyu dvo rinszkija! (Adjatok minden disznómért két aranyat). Erre a négy katona még szorosabban vette körül, s az egész család elállta Ságner kapitány és Cajtharnl hadnagy útját, letérdelve előttük az út porában. , Az anya és két lánya átölelte a két tiszt térdét, jótevőknek nevezte őket, mlg végül a paraszt a ruszinok ukrán tájszólásáhan rájuk kiáltott, hogy álljanak fel, hndd zabáljál: meg a katonák a disznókat és forduljanak fel tőle. Ezzel a bizottság be is fejezte működését, s mivel a paraszt egyszerre rsal: feldühödött és ököllel fenyegetőzni kezdett, az egyik katona puskatussal olyat húzott a bekecsére, hogy csak úgy szólt, mire az egész rsnlád keresztelt vetett és az apával együtt futásnak eredt. I is perccel ezután a zászlóalj számvivő őrmestere és Maiusic zászlóaljordanánc már disznóvelőt kóstolgatott a vagonjában: az őrmester derakasan tömte magát, s időnként epésen odaszólt az írnoknak: — Zabálnátok ti is, mi? Hja, fiúk, ez csak a sarzsiknak jár. A szakácsoknak vese és májt a rechnungsjeldvébl uraknak velő és fejhús, mi írnokoknak pedig csal: kétszer akkora húsadagi mint amennyit a legénység kap. Már Ságer kapitány is kiadott egy param csot a tisztikonyhára vonatkozóan: — Köménymagos disznósült. kiválasztani a legjobb húst, hogy ne legyen túl kövér! Igy történt, hogy amikor a Lupka-siorosbaii a legénység megkapta a menázsit, minden katona csak két apró kis darab húst talált a csajka levesében, s alti még rosszabb csillagzat alatt született, csalt egy darab bőrt talált. A konyhán a szokásos katonai nepotizmus uralkodott, melynek kegyeit kiélvezték mindazok, akik közel álltak az irányító klikkhez. A puccerek zsíros pofával járkáltak a Lupltaszorosban. Minden nrdonáncnak. olyan volt a basa. mint a dob. Égbekiáltó dolgok történlek, Marék egyéves önkéntes botrányt rendezett a konyhánál, mert igazságos akart lenni, s amikor a szakács "Ez a mi geschichtsschreibevünké" megjegyzéssel egy tisztességes szelet főtt combot rakott a csajkájába, kijelentette, hogy háborúban mindenki egyenlő, ami általános helyesléssel találkozott, és kiindulópontul szolgált a szakácsok szidalmazására. Az egyéves önkéntes visszadobta a kapott húst. hangsúlyozva, hogy nem kíván semmilyen protekciót. A konyhátok azonban félreértették. azt hitték, hogy a batalionsgesehichlsschrciber nincs megelégedve, > a szakács odasúgta, hogy jöjjön vissza menázsioszlás után, akkor kap egy darab disznólábat. Az írnokoknak is fénylett a képe, a szoniléctk majd kipukkadtak a jóllakottságtól, s e. földreszállt isteni áldás körül még ott hevertek mindenütt a legutóbbi harcok eltakarítatlan emlékei: töltényhüvelyek, üres konzervdobozok, orosz, osztrák• és német egycnruhafoszlányok, szétlőtt kocsik alkatrészei, hosszú, véres gézkötések és vatták. As egykori állomásépület mírilett, melyből csal: egy halom roncs maradt, egy öreg fenyőfába becsapott egy gránát és nem robbant fel. Mindenütt gránátszilánkok látszottak, és valahol a közvetlen közelben minden bizonnyal katonákat • temethettek, meri szörnyű rothadásszag terjengett. (Folytatjuk)