Délmagyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-03 / 258. szám

Vasárnap. 1957. november 14. 3. 8 I A fekete színű feMl'^bos tekolástarLsznva. benne a tolltartóval. radírRumi val. ceruzával mee az olvasókönyvvel mée tán mozaott Is a szöRön. amikor anyuka Így szólt Bandikóhoz: — Siess, fiacskám, egyél gyorsan, ebéd után kimegyünk a pusztára. Bandika boldogan kanalazta tányérjából a DaorikáskrumDlit. Mée most is csak úgy dagadt a melle a gyönyörűségtől. Nagyon megdicsérték a vizseón. Könyvéből ÚRV olvasott fel a tanfelügyelő bácsinak, hogv az még vigyorgott is örömében. Egy nagv piros szemű savanyú cukrot is kapott a deres haiú öregúrtól. Bakos tanító néni meg is csókolta, mert igaz, ami igaz. a tanfelügyelő bácsi elismerő Pillantásainak a tanító néni is nagyon Örült. Anyuka ez Idő alatt kis ..betyárbútort" kapkodott össze a szobában. foltos ingeket, gatvákat csomagolt újságpapírba. Valamivel később mindketten ott ballagtak már kézenfogva, kint a pusztán, a szürkészöld színű, buia gilicetüskék, enyhe pirosan virító madársóskák között. Előttük a távolban lomhán mosódott el néhány elferdült, szétrepedt dörgölődző karóval a tetején a kenvérváró domb. Tövében, mint szárnyaszegett gólva. öreg itató kút gémle gubbasztott reves káváiéval, ügyet sem vetve a szózszínű Szentgvörgv naDi pusztára. A messzi erdő felől sebes dobogással lőttek a barmok, siettek a válvúhoz enyhíteni a szikes, savanyú fű okozta szomjúságot. A gulyások vizet mertek, közben nagyokat kurjantottak a válvúhoz tolakodó állatokra. — Ne te. ne! Hogv a szeme álljon meg. még letiporta a kisebbet. Bandika la8saj? ,kezdf" zanodni a jól sikerűit vizsga mámorából. — Ugye. anyukám, maid eljön meglátogatni, ha elvisznek.... de ne adlon ám olvan parasztnak, aki messzire lakik, mert akkor, ha kitelik az idő. úgylehet, nem is találok haza. Ha ősz lesz. ugve csizmát is vesztek a pengőkből nekem, meg hozzávaló ..sonkanadrágot" Is? Ugyanolvat szeretnék, mint amilyen a Berki Palinak is van. Tudod, melyik az? Az, aki a rossz nadrágom miatt mindig túzoknak csúfolt. aki mindig azt beszélte, hogy lónycipő az. amiben én iórtam a télen:.! Anyuka szomorúan hallgatta a sokféle kérdést, magyarázatot, csak néha bólintott. Ugy van. kisfiam, lesz csizma ls. nadrág is. csak ügyes legyél, fogadtól szót mindenkinek. mert ha hazaküldenek. akkor ... akkor... nem is tudom ... A kis szőke feiű. szöghalú fiúcska nem hagvta. hogv anvu tovább tépelődjön kínos gondolatain: — Ne féllen attól, anyukám. Meg ls láthatta, hogv nem lesz énrám panasz. Közben felértek a jószágok lába nvomán porfelhő aló húzódott domb tetejére. Lentebb, a csenevész iikácerdő alióban féderes kocsik álltak, csak úgy cslllogtak-ragvogtak a f'Vhőtlen égből áradó, tüzes napfényben. A kulcsos szerszámokba fogott lovak bonvhásan integettek felükkel n kocsik előtt. Ezzel adván tudtára környezetüknek, hogv nagyon megizzadtak. A gazdók közül melvlk lóhaltó ostorral, melyik görbe bottal, bikacsökkel ballagott felfelé a domboldalon. Többen csak lószógnéző szándékkal lőttek. No meg sok év tapasztalatából tudták: ilvenkor. nvár eleién itt. a kenvérváró dombon mindig olcsóbban lehet cselédet fogadni, mint a piacon. Az aratást ls iutér.vosabban el lehet sütni a sok hoppon maradt éhenkórász között. Bandika megállt édesanvióval eav nvagda dörgölődző karó mellett. s csak nézte: hogv lönnek sokan a cimborák ls. akikkel délelőtt méa együtt vizsgázott az Iskolában. Agviket anukáta. « másikat idősebb testvére kíséri. Olyanok ls vannak a nagyobbak közül, akik egyedül ballagnak. Kezükben ugyanazzal a fatúskóval. csuhélszatvorral. amelyikben oór óróta még az irkák meg a könyvek voltak. most meg az útravaló; A mfiíIKflV közül elsőnek a A „muuiaan G6e Veszelka ért fel a tetőre. Fekete lalbiiáról fityegtek n naev. fényesített rézgombok. Emelte fellebb-fellebb izzadt pocnklót. csüngött róla naavszemű aranylánca. Bandit már ió messziről szemügyre vette. Köszönés helvett kétszer-háromszor megköszörülte torkát, pödrött eevet blkus7arvü bajuszán, aztán szólt: — Hallod-e. Lina. mit nem szégyellsz kérni ezért a Dólyásért? Anvukának vér tódult az arcába, mintha csak torkon markolta volna Csépi József: KRAJCÁR BANDI CSIZMÁI úgy magvadult, hogy az összerogyásig is futni tudott volna. Futott is, de ilyenkor nem egyszerűen űzte, hajtotta az állatot, hanem ette, tépte. Kisaliangozta a kocák füleit, leharapta a birka farkát. Szenvedett is aztán az ilyenekért szegény Bandi többet, mint Krisztus a keresztfán. Szent István tájóra a nagy vízszéli paskonról mind lekopott a mező. A birkák- meg a disznók ahogy úgy, tudtak még csipkelődni, de azok az átkozott libák egész nap le se hajtották a fejüket. Csak gagarásztak és folyvást mentek volna valahová. Ha rávették magukat a vízre, egy kilométerre is elúsztak a Csoszor Bitó répájába, ott aztán teleszedték magukat. A Csoszor sokallta a kárt, üzengetett többször is a Bandi gyerektől: — Mondd meg annak a gané gazdádnak, hogy adjon jobb legelőt a libáinak, mert ha még egyszer meglátom őKe'J a répában, mind agyonütöm. í\iíNiríftki nflp volt éppen LSUIUI lüftl amikor majd h0Ry nem be is következett a nagy haddelhadd. Estefelé ismét átúsztak a libák. A pásztorfiú sírva, jajveszékelve szaladgált a parton a Bogárral együtt. Nem mert neki indulni a víznek. Nem a mélységtől, hanem attól félt, hogy amíg ő a libák után jár, a birkák mennek a tilosba. A Bogár meg egyszerűen nem akart menni. Bandi végső kétségbeesésében felkapta a kutyát, teljes erőből behajította a vízbe. Csoszor Bitó ekkor már három láncra fűzött komondorral, meg egy vasvillával a kezében vészesen közeledett a vígan lakmározó libákhoz. A veszedelmet Bogár is megszimatolta, úgy úszott előre, mint egy csuka. Álért a vízen, nyüszítve, csaholva kerülte meg a llbafalkát, bekandarilotta őket a vízbe Csoszor Bitó orra előtt. Maga is gyorsan beugrott a ritka sásba, még mielőtt a három házőrző kiszabta volna bundájából. Szép munkát csinált a Bogár, de aztán még sem lett benne köszönet. A vízben is veszettül űzte, hajtotta a libákat. Libáról libára ugrott, ötnek még a nyakát is elharapta. Kiterített szárnyakkal, félredőlten úszkáltak a ez a kövér basa. Először valami gorombaság jött a szájéra, de lenyelte. — Ugyan, kedves jó Mthálv bácsi. hogy mondhat ilyet az én fiamra? Hiszen mór nemcsak apróiószágot. de még birkát, disznót is nyugodtan elébe csaphat. Mit tehet ő arról, hogy szegény ember gyerekinek született? — Csak ne instanciázzál olyan sokat. Mit kérsz, azt mondd már? — Ugv gondoltam — szólt anyuka —. 10 pengő nem lenne sok: — Hát — Ú1ra köszörülte torkát a paraszt —. őszig adok annyit, ha kellene. Anyuka ismét tűzvörös lett: — Ne beszélien már ilyet, hiszen én egv hónapra gondoltam azt. — Te. Lina! Ha örökre adnád ezt a Dipaszár lábú gyereket, akkor sem adnék érte 10 oenaőt. hisz ez még tán szopik is. Hatot adok. angyalom. egy garassal se többet! Anyuka alig tudott szóhoz jutni. Alig hallhatóan mondta, miközben hátat fordított az alkudozó parasztnak: — Mentén innen kend. nem akar kend fogadni, tudom én azt. Mit gondol, a szeméten szedtem én öszsze a fiamat? — Asszony, gondolkodhatsz a dolgon, elmegyek, megnézem a borjúkat. aztán maid viszanézek. AnVllkfl hosszan hallgatott. fli'juna Tón sírt is, de kőnvnyei csak befelé folytak. Keserű gondolatok zaklatták egymást színehagyott feikendőté alatt. — Csak ne volnék így. Csak én mehetnék legalább, de maholnap le kell feküdnöm, és méa sehol semmi. ami kell. Hol van még az a kis gabona is. amit az aoluk kap a komenclóba. Ha eladjuk, ml lesz a télen? A nagyobbak bérére sem lehet számítani, mert azok ls kl vannak a rongyból. Észre sem vette a szegénv aszszonv. hog.v a fél órák elmúltak azóta. hogv Gőg Veszelka elment, 6 ő még mindig ott bolyong fiával a domb állán, mint egy törött lábú vad. aki menekülne valahova, de nem tud. Hirtelen kapta magát ralta, mennyire sóvárog, amint lát1a. kicsivel odább mllven ió üzleteket kötnek marhákra, csikókra a gazdák. Ugv olvassák a ropogós százasokat, mint ő szokta ősszel a réz kétfilléreseket. Nagyon közel állt hozzá, hogy belekiáltsa ebbe a gyarló világba: — A megváltó atvaúristenit neki. mindennek iobb ára van Itt, mint a szegénv ember gyerekinek —. de mégis néma maradt. Suttogóra fogva hanaiót. megkérdezte Bandikától: — Kisfiam, beállsz-e a Gőg Veszelkához? — Bandi mosolyogva szólt. — Anyuka, én most Itt kiszámítottam, hogy háromszor hat az tizennyolc, a csizma az csak tizennégy pengő, marad még négy. Azon a nadrágot is megvehetjük. Gőg Veszelka a delelő, melegen szuszogó csordából figyelte anyukáékat. Üjra és újra végigsimította nagy potrohát: — Ide jön az, ide jön az az éhenkórász úgyis. Már azon törte zsíros nagy fejét, hogy kéne elékerülni az asszonynak és megmondani neki: most már azért sem ad ötnél többet. Kisvártatva Sité?£vae; erdő aljából, vitte a derékban Bandikát is. Nagyjából már eltelt a nyár, augusztusi vásár közeledett, de a vörösre égett arcú, vérig repedezett lábú fiúcska még állta h sarat. Pedig rettenetesen sok dolga volt mindennap. Hetven darab átkozottul koncsorgós libára, harmincöt birkára meg mnidnem annyi disznóra vigyázott. Reggel, este, meg délben vizet, takarmányt hordott. Igaz, napközben volt egy segítsége ls. a Bogár, a loboncos kis fekete puli. Szeszélyes, de amellett nagyon jóravaló kutya volt. Ha látta, hogy szökik a Jószág, még csak küldeni sem kellett, szó nélkül ls visszafordította. Kicsit öreg volt már szegény, nem volt nagy csoda hát, ha melegben rájött a lustaság, s megmakacsolta magát. De Bandi túljárt az eszén. Ha észrevette, hogv Bogár már megint elégedettén a fizetséggel. magához csalogatta, levitte a vízpartba, letette, aztán orránál fogva felkapta: zsuppsz. beledobta a gödörbe. Ettől a Bogár Kis da! az esztendőkről Te menni fogsz, ők jönni fognak! A meg-nem-szfinés! — az dobolja Az éveket mind, s végtelenség Lövelll őket hosszú sorba. Te alszol egyszer, s ők az cber, Nagy térből szállnak, mely kegyetlen, S örök dalával egyre fonja: Mit mérték küld és mérhetetlen. Ok múlhatatlanról beszélnek, Te múlás voltál, s látva láttad, Hogy minden májusok zenéin Csak nő az árnyék, s lép utánad. Te elfogysz itt s ők mindig lesznek, Napok, s tejutak mindig élnek, S gigász Való. ha végleg fáraszt: Oh szív, a csöndért elcseréled!... FÜSSY LÁSZLÓ Jlapj'atm sűrűjéöen Mint zúgó erdők mélyein az árnyak, egymásba tömörülnek napjaim, fekete varjakként a gondok szállnak, s halkan virít az álom-kankaltn. A perc indái fénylőn körülfonnak, s minden nap munka-tűzben sistereg, elmúló vágyak máglyái lobognak, s nem zsibbadnak a villám-idegek. Napjaim sűrűjében messze járok, de visszafordulásra nincs Időm. Előttem lázas-szépségű világok nőnek fel zúgva, győztes-kiiszködön. HATVANT DÁNIEL AZ ÉSZ CSILLAGA Mily hosszú volt az út az égig: Ezredek vágya, álma fénylik Repülve, túl a végtelen. Bolygók-választó étheren. Csodákban hivők jámbor népe: Talán új Istent benned nézne S imádna, mint az üstököst — Bolygó-keringő társi közt? Te nékünk drága, holdra-lépő Vágyunknak első büszke lépcső, Kozmoszba szálló gondolat: Agyunk és kezünk rabja vagy! A csillag-titkok mesék lesznek Bolygókat űző embereknek, — Űj hitet szül az értelem: A megismerés végtelent S ha tettél utat túl az égbe: Repülj az emberek szivébe Legyőzni benne ml sötét. A gyilkos vágyak özönét... Száguldva szeld a Mindenséget, S hirdesse szerte büszke fényed: A tudás útján nyílt a tér. S az ember rajtuk útrakél! M. ELEK MÁRTA dögök a vízen. Mire alkonyodni kezdett, a széltől hajtva a hullák is megérkeztek. Bandi egymás mellé rakta a parton a kimúlt szárnyasokat. Nem tudta, világnak menjen-e most, vagy vizbe ölje magát? Közel volt ahhoz, hogy megszökik, elbújdosik onnan a jószágok mellől. De mi lesz akkor a kis csizmákkal? Döntött: — Legyen, ami lenni akar, de a csizmákat én akkor sem hagyom. Gőg Veszelka este borzasztó káromkodásba kezdett. — Most mit csináljak veled, te szemét kölyök? Nyársra húzzalak? Szétvágjalak? Nem én, — vigyorodott el később —, még becsukatnál. Mást, mást teszek én veled. Addig szolgálsz itt nálunk, amíg csak le nem telik a libák ára. Három pengőt már úgyis levontam volna a bicskámért, amit a kútba ejtettél. A libák, meg a bicska az huszonegy pengő éppen. Tudd meg, csak szeptember 15-én ehet el a fene a tanyámról. Megköszönheted, hogy kenyeret adtam. Bandi inkább azt köszönte volna most meg, hogy ennyivel megúszta. Dehogy mert volna szólni. Csak hallgatott, még vacsorázni sem ment be. Igaz: nem is hívták. Sötét volt már, amikor a ládás talicskán betolta a dögöket, beborította a rakományt parancs szerint a pincegádorba. Reggel látta: a libák tetemei még ott hevernek a gádorban, délre azonban már eltűntek. Franci néni lépett Bandi a kiskonyhába, topogott az ajtóban, de nem sokáig. Gőg Veszelka ráordított: — Ott a hús, te csináltad, egyél..., bon az ördög a hasadba! A gyerek lekuporodott a nagy karospad vége mellé. Előtte három nagy libakoponya volt pár szem krumpli társaságában. Színültig telve volt velük a tányér. A fejekből csak úgy áradt a fentős bűz. Bandi kényszeredetten szedegette a krumplit a nagy adag hús közül. Mikor senki sem látta, kikapta a tányérból az egyik libafejet: be a pad alá. A három öreg macska veszett dorombolásba kezdett, baltázták egymást a húsért. Veszelka észrevette, nem hagyta szó nélkül: — A rosseb a véribe, még nem ls tetszik neki. Még máma hazazavarom a pocsok állatját. Egy fazék libahúst akasztok a nyakába, majd az a gyönge-fias anyja megfőzi. Az lesz a kölkinek a bére. Kajánul vigyorgott az új ötleten az egész Veszelkn-esalád. még a gyerekek is. Bandi sokáig hallgatott, míg végre megszólalt: — A döglött libákat minálunk mindig kivisszük az erdő árkába elásni. A béremet sem vonhatják le, mert a libákat megfőzték, elhasználták. A talpraesett gyermeki szavak hallatán lángvörös lett a család. Egyedül az öreg Veszelka ugrott fel, hogy a gyerek fejéhez vágja a tányért, a llbafcjekkel együtt. Nagyon kínosan teltek ezután a kis Krajcár Bandi napjai. Az új hét hosszabbnak tűnt az elmúlt három egész hónapnál is. A következő szombaton Gőg Veszelka az aszszonnval egvütt bement kocsival a szegedi vásárba. Tehenet is vittek. Sötét éjjelre érlek vissza a tanyára. Á három gazdagverek, a legkisebbtől a legnngyobbig rég az igazak álmát aludta már, csak Bnndi, a cseléd virrasztott. HílPítf 1 hVÖgve, kínlódva a neI1UI Ulti héz garabolyokat, subát. pokrócokat a gangajtó felé. A kocsi fenekén a szalma között talált valamit. Egyszeribe eszébe jutott minden, a kenyérváró-domb. a 18-as szám. n szolgálat ára, a ciizmácska. a libák, — minden, minden Ott ült a derékhan. elpityeredett, keservesen zokogta maga elé: — Három hónapot voltam itt cseléd, és most még két hetet kellene rászolgálnom, csak azért, amiéit szolgálhattam? Két vézna kis karjával úgy ölelte a derékban talált kis csizmákat, hogy ha Gőg Veszelka kitépte volna a kezéből, a szíve is velük szakadt volna. Lemászott a kocsiról, ment a gangaitó felé. vitte a csizmákat. Tudta, hogv nem az övé. a legkisebb Veszelka-avereké az. de nem tudta letenni őket. Eltámolvgott a kis lábravalókkal az alté előtt, a ház vége mellett ls. A kertkanun túl már futott, ahógv csak tőle telhetett. F.aész tüdeje megtelt az új hőr bódító illatával Jó messziről nézett vissza: vajon észrevctték-c? Csak a Bogár vette észre. Lógó nyelvvel ott ügetett mellette a vak éjszakában.