Délmagyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-03 / 258. szám

VILÁG PROLETARJAli EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA XIII. évfolyam, 258. szám Ara: 50 fillér Vasárnap, 1957. november 3. < < » Felhívás a magyar társadalomhoz Munkások! Parasztok! Értelmiségiek! Magyar dolgozók! A Nagv Októberi Szocialista Forradalom 40. év­fordulóiának magyarországi ünnepségeit előkészítő bizottság szombaton ülést tartott. A bizottság elfogad­la az évforduló alkalmából a magvar néohez intézen­dő felhívás szövegét ós jóváhagyta az ünnepségek vég­leges programi át. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 40. évforduló­jának megünneplésére ké­szülődnek milliók és száz­milliók, szerte az egész vilá­A hatalomra került orosz munkásosztály, a szegénypa­rasztsággal együtt, az orosz nagytőkések és földbirtoko­sok uralmát döntötte meg, de gon. Negyven esztendeje, ugyanakkor példát mutatott hogy a Lenin vezette oroszor- az összes országok elnyomott szági kommunista párt irá- osztályainak, a valóság ere­nyitásával győzött az orosz jével bizonyítva, hogy a ka­munkásosztály forradalmi pitalista rendszer nem örök, felkelése, és összeomlott a nem megdönthetetlen. Azóta cári Oroszország, az európai négy évtized telt el. A szov­reakció egyik legerősebb fel- jet rendszer, a munkás-pa­legvára, a »népek börtöne«, raszt hatalom, a Jözsákmá­Felszabadult az embertelen nyolás megszüntetése, a szo­nyomorúságból az orosz mun- cialista társadalmi rend meg­kásosztály, a szegényparaszt- valósítása az orosz és a többi ság, és felszabadultak a nem- szovjet népek csodálatos al­zeti elnyomatás igája alól kotó energiáit szabadította Oroszország elnyomott népei. fel. Évekig tartó véres polgárhá- Bebizonyosodott, hogy a borúban, s a belső reakciót társadalmat, az államot, a támogató, Idegen interven- gazdasági és kulturális életet ciós hadseregek súlyos tárna- a dolgozó osztályok is képe­dásaival szemben megvédték Sek, sőt jobban képesek ve­a szocialista forradalmat, zetni, mint kezükben az el­majd áldozatos, kemény és nyomás fegyverével, az éh­zúzta azt, országok, népek egész sorát szabadította fel a német elnyomás alól és te­remtette meg számukra a füg­getlen nemzeti lét és a sza­badság feltételeit. Követke­zetes imperializmusellenes politikájával a legfőbb táma­sza és reménysége a szabad­ságukért küzdő népek füg­getlenségi Karcának. Ha ma immár az emberiség egyhar­mada a szocialista világrend­szer részese és munkálója, ha országok egész sora szabadul­hatott fel a gyarmati sorsból, s ha eddig elnyomott népek a győzelem reményével har­colhatnak az imperialista el­nyomás ellen: ez elsősorban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének kö­szönhető. Október forradalma Orosz­ország népeinek békevágya­ban fogant, — de ugyanak­kor útmutatást jelentett az egész emberiségnek is az (Folytatás a 2. oldalon.) NEGYVEN ÉV SZOCIALISTA ALKOTASAIBÖL Az orosz kritikai realista írók műveiben megdöbbentő adatokat találunk a nép kulturális elmaradottságáról. Negyven év alatt szinte felni érhetetlen a fejlődés. Ezt se­gítették elő a városok, községek művelődési házai. Ké­pünk a Kazah SZSZK-ban levő Temir-Tau város kohá­szainak művelődési palotáját mutatja be. Hla: Az SZKP Központi i: : Bizottsága plénumárél i : Az értelmiségé-e a „vezető szerep"? Gépek a szabad ég ¡ » alatt DiuatMradó • w¿ " I"1 * . • : : V • ' ' . 1 • .. fii -Vilifa • : .Iff • hősies munkával, a nemzet­közi reakció erőinek szünte­len fenyegetései közepette, megteremtették a világ első munkás-paraszt államát, a szocialista Szovjetuniót. ség korbácsával a tőkés ki­zsákmányolók. Az elmaradott Oroszország­ból negyven év alatt a vi­lág egyik legfejlettebb ipari, technikai, tudományos ered­A Nagy Októberi Szociális- ményekben leghaladottabb, s ta Forradalom a reménység üzenetét és a szabadságért folytatott» harc kimeríthetet­len erőforrását jelentette, s jelenti azóta is a világ min­den dolgozójának, minden el­nyomott népének. Közkegyelmi rendelet a Szovjetunióban Moszkva (TASZSZ): Az Októberi Forradalom 40. év­fordulója alkalmából a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának elnöksége közkegyelmet hir­detett. Amnesztia alá esnek a három évnél nem hosszabb szabadságvesztésre, vagy sza­badságvesztést nem tartalma­zó más büntetésre ítélt sze­mélyek. A szabadságvesztés időtar­tamától függetlenül szabad­lábra helyezendők: nők, akik­nek gyermekük 8 évesnél nem idősebb, terhes nők, 60 évnél idősebb férfiak és 55 évnél idősebb nők, kiskorúak, 16 éves korig bezárólag. Felére csökkentik a a bün­tetés hátralévő ideiét azok­nál. akiket három évnél hosz­szabb szabadságvesztésre Ítél­tek. katonailag legerősebb hatal­ma lett. Ha ma a szocializ­mus, a kommunizmus eszmé­je nem utópia többé, hanem eleven valóság: ha a szocia­lista rendszer fölényét a té­nyek szigorú igazsága bizo­nyítja: ha a XX. századot a szocializmus századának ne­vezhetjük: ennek legfőbb for­rása a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom. Az orosz munkásosztály diadalmas forradalma negy­ven évvel ezelőtt még csak az orosz imperializmust sem­misítette meg. — de ugyan­akkor ezzel a győzelmével elindította az egész tőkés rend pusztulását, az imoeria­lista világrendszer szétbom­lását. Négv évtized világtör­ténelmi fejlődése a tények erejével tanúskodik erről, negvven év az emberiség tör­ténetében szinte oercnvi táv­Tat csupán, és mégis ezalatt évszázados változás ment végbe Euróoa. Ázsia, az egész világ arculatán. A Szovjetunió megvédte nemcsak önmagát, hanem az egész emberiséget is a nem­zetközi imperializmus legbar­bárabb formájával, a hitleri fasizmussal szemben és szét­Ma egy éve, hogy az ellen* menyeinek megóvásáért, « forradalom vad erőinek tom* magyar proletárállam meg­bolása közben, mikor sokak _ _ • • • mentéséért megindított har­előtt úgy látszott, hogy min- ffg »£11*1*21 $1 fi £ffl| cót nehéz körülmények kö­dén összedőlt, amit a felsza- H IUI I ulKSIIIII 2ött kezdte meg. A felboly­badulás tizenkét évében nagy dult és győzelemittas reakciót áldozatok árán építettünk, |H||NW4C WÍIMIOTÍ IfilPItlJIIlf ugyan fejbekólrntotta az a megalakult a forradalmi |||$| ¡HPlAlw^lJd I MV&.& Afp H IIIÁSRI V etapás, amit a forradalmi munkás-paraszt kormány, ® munkás-paraszt kormány hogy összefogja és győzelem- C>,VÍÍIfltácklt €11114eQV évvel ezelóttl megalsku­síuieiGsnapiara ¡¡¡» s^s szocializmushoz hu erőit. tett számára, de nem adta fel A feladat, amire ez a kormány vállalkozott, óriási volt. a harcot. A »nemzeti tanácsok«, a »munkástanácsok« Az ország katonai'ejejét az árulások sorozata — melyek- és elsősorban a »nagybudapesti munkástanács«, a nemzet­ben a hitszegő miniszterelnök, Nagy Imre járt az élen —s közi imperializmus lármás támogatásától kisérve megkise* megbénította. A sovinizmus mesterségesen szított hangulata relték a fasizmus hazai erőinek összefogását, ellentámadás­átmenetileg magával rántotta a tömegek jelentős részét; a ha vezetését. Az általuk szervezett »összkomfortos sztráj­»szektásság«, a »sztálinizmus« elleni rohamok, amelyek sem- kok«, a szociális demagógia, amelyek során sokmilliós va­mit sem kíméltek, ami kommunista — összezavarták az gyónókat herdáltak el, a politikai kérdésekben kevésbé fisz•> ideológiai frontokat, némelyeket elkeserítettek, másokat bt- tánlátó emberek sorában átmenetileg bizonyos népszerűség* zonytalanná tettek. Az ellenforradalmi propaganda, amit a hez is juttatták ezeket az ellenforradalmiságukat szociál­nyugati rádióadók, s a gombamódon elszaporodott helyi demagóg szólamokkal álcázó csoportokat, adóállomások adásai is fokoztak megzavarta a tömegek lá- A forradalmi munkás-paraszt kormány kemény és eré* tását. Kevesen voltak, akik lattak, hogy az ellenforradalom lyeg intézkedéseket hozott ezeknek az ellenforradalmi gó­a munkashatalom ellen tor, eelja a regi, feudal-kapitalista cpknak a feiszámoiására_ Az újjáalakult párt. az MSZMP Magyarország visszaállítása, az »urak, papok« Magyarorsza- pedig a pártszervezetek újraszervezésével megteremtette i u azokat a politikai bástyákat, ahonnan megindulhatott az el­November 7-re elkészül gának restaurálása volt. Ebben a nemzetvesztő zűrzavarban, amelyben egyre erősebb volt a fasizmus diadalordítása, s melyben a kom­munistákat hallgatásra és halálra Ítélte a nagyimrei áruló vezetés, az első tiszta szó, mely reményt öntött az elcsüg­gedt, kétségbeesett szivek százezreibe, Kádár Jánosnak a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulását bejelentő beszéde volt. Szükség volt-e erre a kormányra? Igaz-e az, amit a gyászszocialisták még ma is erősítgetnek, hogy a Nagy Im­re-féle vezetés szocialista konszolidációt hozott volna? A magyarországi ellenforradalmi események eredetét és céljait nem lehet csak a világban uralkodó törvényeknek, a szocializmus és az imperializmus közötti világméretű harc­nak, korunk osztályharca fő vonalának perspektívájá­ban megérteni. A XX. kongresszus sikerei után az imperia­lizmus egyre nagyobb félelemmel nézte a Szovjetunió nö­vekvő erejét. A magyar, a lengyel és a szuezi események ugyanazon kalandor, alapjában gyáva, hiszen bármikor visz­szavonulásra kész imperialista ellentámadásnak voltak a különböző láncszemei. Ha ez az imperialista ellentámadás bárhol is győzni tudott volna, ha nem ütközött volna bele a lenforradalom eszmei befolyása elleni harc. Az eltelt egy esztendő sok sikert hozott számunkra. A testvéri Szovjetunió és a szocialista tábor valamennyi orszá­gának áldozatos támogatása hozzásegített bennünket szocia­lista gazdaságunk gyors konszolidálásához. Ezzel párhuzamo­san előrehaladt a politikai konszolidáció, a lelkek megbé­kélése is. Sokan, akik egy éve még nem hitték el, hogy ok­tóber 23-án ellenforradalom tört ki Magyarországon, ma — a tények meggyőző erejének hatására — elfogadják az ese­ményekről adott elemzéseket és eltökéltek arra, hogy ve­lünk együtt harcolnak az ellenforradalom minden megnyil­vánulása ellen. Sok győzelmet arattunk az elmúlt évben, de életünk mégsem gondtalan. Az ellenforradalom sokmilliós kártétele, eszmei és erkölcsi rombolása olyan nyomokat hagyott szo­cializmust építő társadalmunkban, melyeknek meggyógyitá­sához néhány hónap, akár egy év is, nem elegendő. Telje­sen rendbe kell hoznunk gazdasági életünket, meg kell szi­lárdítani a munkafegyelmet, fokozni az önköltség csökkené­sét, növelni a gyártás technológiai színvonalát a termelés minden ágában. Erősíteni kell a mezőgazdasági termelőszö­(Llebmann béta , A képünkön látható, befejezés előtt álló épület a ságvá­ritelepi körzeti orvosi rendelő, amelynek felépítését ez év közepén határozták el a telep lakói. Orvosuk, dr. Fü­löp Pál lelkes szervezömunkájának eredményeként sok szegedi vállalat és intézmény elfekvő anyagokkal, a III. kerületi tanács téglával, a telep és több üzem dolgozol pedig önzetlenül, jó szívvel elvégzett munkával tettek le­hetővé hogy a rendelőt hamarosan »üzembe helyezzek­zocialista tábor egységes, szilárd, a Szovjetunió altal veze- vetkezeti mozgalom fejlődését, növelni a mezőgazdaság ter­•ett erejébe, akkor sehol sem állt volna meg a félúton. A méshozamát, új alapokra kell fektetni a táj-jelleg fokozott Nagy Imre-féle konszolidációt pedig még a jóhiszemű embe- figveiernbevételével a mezőgazdasági tervezést. Ki kell ala­rek is csak olyan sem kommunista, sem burzsoá, átmeneti, kiiani az együttműködésre kész, de velünk nem minden kér­ké'laki konszolidációnak tudtak elkepzelni, ahol mar nem désben egyetértő értelmiségiek megnyerésére egy, türelmes, a kommunistáké ugyan a vezető szerep, de kesobb esetleg de eivüeg meg nem aikuvó értelmiségi politikát, mely al­még azoké lehet. ^ kálmas lesz arra, hogy megvívjunk az értelmiségiek —«, Az imperializmus és a hazai fasizmus számára minden írók, képzőművészek, tudósok, nevelők — között még fellel­Vven helyzet elfogadhatatlan és veszélyekkel teli. A fasiz- hető téves nézetekkel, s megteremtsük a munkásosztály, a rus az »erő szereriében« tetszeleg önmaga előtt, s egyetlen parasztság és az értelmiség között a kommunizmus elvi fűszót ismer minden haladó erővel szemben: »vernichten«! alapjain álló nemzeti egységet. Ezt a jelszót alkalmazta az ellenforradalom néhány véres rnvja alaft kommunistákon, pártonkívülieken egyaránt, s rég inkább alkalmazta volna, ha november 3-án a forra­dalmi munkás-paraszt kormány meg nem alakul, a Szov­jetunióhoz nem fordul segítségért. A forradalmi munkás­é-araszt kormány a párthoz hű kommunistáknak a mnzaósí­Ifisával, a Szovietunió sertisénével. a. szoci"Hemu* ügyéhez j-űgóges karha'aimi ezrpdo'-t-el a naaemhh erű* álU*n*ta szem­be a fasizmussal. s ez volt az. enne*len h»l*'"s léné*. mert a fasizmust csa'~ a *eóuverck ereiével lehet fékentartani, visz­szavonvlásra kényszeríteni. A fasizmussal nincs és sohasem, lehet alku, egyezség. Ezt az igazságot a történelem már számtalanszor bebizonyította. A forradalmi munkás-paraszt kormány a szocialista erők konszolidációjáért, a tizenkét éves szocialista építés ered-. A forradalmi munkás-paraszt kormány egyéves műkö­dését az imperializmus dühödt acsarkodása kísérte. A kó­reai, a guatemalai, a kenyai, az algíri, a szuezi agresszor­farkasok báránybőrbe bújva az emberiességről kezdték gaj­dolni Jeremiás új siralmait. A nemzetközi lárma nem za­var meg minket. Az imperializmus története megtanított bennünket arra, hogy hol keressük az agresszort, s megta­nultuk felismerni is azt. A nemzet tragikus napjaiban a forradalmi munkás-pa­raszt. kormány találta meg a jövőbe nyíló útat, s a nemzet követi ezt a. kormányt, mert szocializmust akar, mert sza­badságot akar, mert az életet akarja. Szabolcsi Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom