Délmagyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-19 / 245. szám

Seombat. 1957. október 19. 3 és tfikúdkti* mellettünk állnak Elutaztak Szegedről testvérvárosunk, Odessza küldöttei^ r Szeged, testvérvárosának, a hős szovjet Odesszának öt­tagú küldöttsége Gajdányina Zinaida Vasziljevna vezeté­sével egy hetet töltött tisza­parti városunkban. A kedves vendégek tegnap, pénteken a déli órákban vettek búcsút Szegedtől és hazafelé indul­lak. Itthagyták azonban egy nagy nép. a Hős Város: Odessza frázis nélküli, őszin­te barátságát. Az odesszai küldöttség sze­gedi tartózkodása sok meg­hitt, maradandó élményt adott. Az itt töltött napokról mozaikszerűen néhány sze­rény Ízelítőt adunk. • Az odesszai küldöttség minden tagját nagy szerény­ség és közvetlenség jellemez­te. Igen könnyű volt velük emberi közelségbe kerülni. Ahogyan a Szegedi Kender­fonógyárban mondották a lá­togatásuk után: ' — Ugy megértettük egy­mást. mint a jó testvérek, pedig tolmáccsal beszélget­tünk. De maradjunk a szovjet küldöttség és a Szegedi Ken­derfonó vezetői, dolgozói kö­zötti találkozónál. Meghitt, nagyon baráti hangulat volt. A munkatermekben, a gé­peknél meg-megálltak a ked­ves vendégek és beszélgettek persze, tolmács segítségé­vel — a munkásokkal. Sze­mélyes, jó barátság alakult ki a gyár igazgatónőié, s több munkásnóie között. Az odesszaiak ajándékokkal kedveskedtek, s őket is sze­rényen megajándékozták; kis mintaféléket kaptak a gyár termékeiből. A kedves vendégek elis­meréssel beszéltek az üzem szociális berendezéseiről: az igen korszerű orvosi rende­lőről. a gyógyfürdőről. A port azonban bizonyos mun­katermekben még mindig nagynak találták. Elmondot­ták a vendégeknek, hogy a tőkés ideién olyan volt a por a kártolóban, hogy egy mé­terre sem lehetett, látni. Ma már össz"1--ronlíthatatlanul más a het~ zet. Az odesszai vendégek azonban hozzáfűz­ték: — Ugy gondoljuk, helyes lenne, ha a műszakiak egyik fontos feladatául adnák az rátság alakult ki a vezetők és a munkások képviselői kö­zött. Az egyik napon, három nappal ezelőtt szakmai érte­kezlet volt a városi tanács­nál. Az odesszai küldöttség és a tanács osztályvezetői, a kerületi tanácsok elnökei és titkárai a tanácsi munkáról cserélték ki gondolataikat. Gajdányina Zinaida Vaszil­jevna. az odesszai városi szovjet elnökhelyettese a szovjetek tevékenységéről, a tanácstagok munkásságáról is beszámolt. Az odesszai szovjet tagjai eleven kapcso­latot tartanak választóikkal és késedelem nélkül intéz­kednek jogos problémáik megoldására. A szegediek lel­kére is azt kötötték, hogy a tanácstagok mindig segítsék a lakosság iogos kéréseinek üzemrészek további portala- elintézését, ha arra lehetőség nítását. Mert ez igen fontos, adódik. Igazat adtak nekik. A vendégek arról is beszél­S amikor a búcsúra került hPmi náLuk ™ akad egy. a sor. az odesszai küldöttség K.el olvan tanacstag. aki a vezetője, a kedves, fekete hajú asszony is csókkal bú­csúzott Pozsonyi Gizellától. Vukelics Iréntől, munkás­nőktől, és a gyár igazgatónő­jétől is. A csókok jelképe­sen a barátságot pecsételték meg. Összevonják a szegedi városi és járásbíróságot A Magyar Közlöny vasárnapi vetve mondották: I Az odesszaiak jártak a Paprikafeldolgozó Vállalat­nál is, és megtekintették a híres fűszernövény feldolgo­zását. Megízlelték a szegedi édes-nemest és csípőst, s ne­számában közli az igazságügy­miniszter rendeletét egyes bíró­ságok összevonásáról. A rende­let többek között kimondja, — Ez igen .,, A Szalámigyárban is naav szeretettel fogadták Gajdá­nyina Zinaida Vasziljevnát hogy a szegedi járásbíróságot és és az odesszai küldöttség n szegedi városi bíróságot "Sze­gedi járásbíróság* elnevezéssel össze kell vonni. A rendelet jö' többi tagját. A Szalámigyár­ban — épp úgy, mint a Pap­rikafeldolgozóban és a Ken­vő év január 1-én lép hatályba, derfonóban — személves ba­As új hold üzenete Az asztalomon, uinely mellett naponta bosszanko­dom a modern töltőtollak vízáteresztő képességeire, vagy a cigaretták technikai kivitelezésének fogyatékos­ságára egy ósdi, öreg ha­mutálca int türelmesen és állhatatosan a megbékélés­re. Voltaképpen nem is ha­mutálca, csak én haszná­lom annak, s ósdisága is olyan patinás, hogy isme­rőseimre mindig az újdon­ság erejével hat. Pedig egy egyszerű, törött szélű cse­réptálka az egész. Hód­mezővásárhely határában került ki a földből, ahova egy ötezer évvel ezelőtti nemzedék napi használati eszközeként, valami előt­tünk érthetetlen katasztró­fa után kerülhetett. Csont­eszközök, néhány köböl pattintott nyílhegy, cserép­tűzhelyek társaságában ke­rült napfényre, s tanús­kodik az alig kétszáz em­beröltővel ezelőtti ősünk életéről. Kétszáz emberöltő! Két­százszor huszonöt év. hi­szen az agyagkunyhóbun meghúzódó, szélnek, eső­nek, fagynak kitett, vad­állatokkal viaskodó ember átlagos életkora ma sem több a Föld nem egy olyan pontján, ahol az emberek ma is az ötezer évvel ezelőtti színvonalon élnek. Száz évvel ezelőtt sem volt még az emberöltő 25—30 évnél több Európá­ban, Eltűnődöm, az ötezer év­vel ezelőtti emberi alkotá­son, s valami borzongás szalad végig rajtam. Előt­tem az újság, benne a mesterséges hold útleírása, tudósok, politikusok, tá­bornokok és papok nyilut­kozata. Ki igy magyaráz­za. ki úgy. a többség örül. néhányan keserű, tehetet­len dühvel és gyűlölettel, fogcsikorgatva nyilatkoz­nak. A kis hold pedig ke­ring, kering, kilencven perc alatt körülkerüli a Földet, időről időre elhalad fö­löttem, rádiójelei átrezzen­nek az ötezer évvel ezelőt­ti cserép atomjai között is. Mit üzen ez a száguldó kis gömböcske az emberi­ségnek? Mit üzent az első kerék, az első nyílt, az el­ső kiöntött bronz- vagy vasdarab, az első megtett méter alig több, mint fél­évszázaddal ezelőtt az első repülőgépeken? Ezek a ré­gi "feltalálások*, o hala­dás egyes lépései, mindig örömet jelentettek, örömei üzentek. Jelentették és üzenték, hogy megint le­győztük a természel egy hadállását, legyőztünk va­lamit az évezredek óta bennünk lapuló félelemből, emberségünk ereje, s em­berségünk felelőssége is nőtt. A holdacska ugyan­ezt üzem. Szinte különös történelmi szimbólum, hogy az emberi történe­lemnek ezt a legforradal­mibb technikai lépését, az emberi történelem legna­gyobb társadalmi forradal­mát végrehajtó nép fiai valósították meg. Az új hold, az emberiség szfé­rikus támaszpontja nem az imperialista rablóháború támaszpontjaként röppent a világűrbe, hanem a bé­ke holdjaként. A kis hold nemcsak technikai győzel­met üzen a ma emberisé­gének, hanem az ember­ség. a haladás, a becsület erőinél: nagy növekedését. .4 »vörös hold* — ahogy \yuguton félelmükben el neveztél;, egy új kor kez­dete. s egy új kor győzel­me is. — ir — UMUM dolgozók javára nem végez kielégítő munkát. Az ilyen tanácstagot visszahívják vá­lasztóik. Fehértót is megtekintették az odesszaiak. Tetszett a „vadvízország". S hosszabban beszélgettek a halászatról, madarakról, főkénven a hal­gazdasági dolgozók életéről. A szovjet emberek termé­szetesen magával a várossal is ismerkedtek, nemcsak az itt élő és dolgozó emberekkel. A város megnyerte tetszésü­ket, s kicsit a szívükhöz is nőtt. Ám, amint az odesszai küldöttség tagjai mondották: "Legjobban az emberek tet­szenek, nem felejtjük a sze­gedi emberekkel való talál­kozást. A távoli Odessza és Szeged — a két testvérváros között — az igaz barátság szálai még erősebbé szövődtek a kedves vendégek látogatásá­val. Nagyszerű és felemelő, hogy azt a szovjet várost ne­vezhetjük Szeged testvérvá­rosának, amelynek népe a második világháborúban ta­núsított helytállásáért elis­merést kapott. Odessza a Hós Város nevet viseli. A szovjet vendégek búcsúzáskor is kijelentették: — Az odesszaiak, a szov­jet nép napsütésben és vihar­ban a magyar nép mellett áll... Igaz, önzetlen barátok jár­tak közöttünk. Morvái Sándor Mindenki le akarja-e zárni az októberi ügyeket? FílV T»VP október derekán L<}|J V!CAZ enenség még lappangva bujkált köztünk. 23-án azonban, életünk ak­kor zavaros tavában felbugy­gyant a szenny, lehullottak az álarcok, s kitűnt kik vol­tak álbarátok, kik voltak igaz harcosai ügyünknek. A zűrzavarban lehullott álarcok mögül ránkvicsorodott az igazi arc, s messzire hallat­szott az ellenforradalom far­kasüvöltése. Ismeretes, hogy azóta elvásott ellenségeink foga a nagy harapástól. Most ismét nincs látható fegyver­zetük, de bekötött szemű, bedugott fülű embernek kell lennie, akinek elkerüli fi­gyelmét a tőrköszörülés. Ha békés köpönyeg takarja is ellenségeinket, ha szelídsé­get mutatva sétálnak is éle­tünk parkjában, tudnunk kell, hogy a nyugalmas, szépülő park bozótja mögül ragadozó szemekkel csak az alkalomra lesnek. Az ENSZ hirhedt ötös bizottságának jelentésére és a körülötte csapott nagy lármára néhányan kezdték is már elődugni fejüket a bo­zót mögül. Biztosan lesznek olyanok, akik azt mondják minderre: mit okoskodik az újságíró, hisz az országos pártértekez­let is olyan álláspontot fo­gadott el, hogy pontot kell tenni az októberi ügyekre! Pontot kell tennünk? Ez igaz. De »az ügyek* a hely­színen estek meg és esnek meg ezután is. Ebből az kö­vetkezik, hogy pontot tenni csak a helyszínen lehet, és nem is akárhogyan. Ügy, hogy aki vétkes, bűnéhez mérten bűnhődjék és ez egyáltalán nem ellentétes az országos értekezlet határoza­tával. Az emberi igazságérzet ellen vétünk, ha az ellenfor­H marxizmus—leninizmus esti egyetem hallgatóinak figyelmébe Értesítjük a marxizmus— leninizmus esti egyetem I. évfolyamának hallgatóit, hogy részükre a második fog­lalkozást október 21-én, "Hét­főn délután 6—9-ig az Ady téri egyetem nagy előadóter­mében tartjuk. A II. és III. évfolyam hallgatóinak a Kál­vin téri pártházban tartjuk meg a foglalkozást. A marxizmus—leninizmus esti egyetem vezetősége Téglák hamuból A Német Demokratikus Köztársaság "Martin Hof* nevű téglagyárában hamu és mész keverékéből gyártják a téglákat, 8 atmoszféra nyo­más alatt és 200 Celsius fok hőségben. Az újtípusú téglák ugyanolyan szilárdak, mint az eddigiek, s ugyanakkor 50 százalékkal könnyebbek. Dr. Münnich Ferenc látogatása Pór Bertalan műtermében Dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány első elnökhelyette­se pénteken délben epresker­ti műtermében felkereste Pór Bertalan kétszeres Kossuth­díjas festőművészt. Megtekin­tette a műtermet, Pór Berta­lan készülő Dózsa-kompozíci­óját és elbeszélgetett a mes­terrel eddigi munkásságáról és terveiről. Arany János­emlékünnepélyek a megyében I Arany János halálának 75. évfordulója alkalmából az Ismeretterjesztő Társulat és a Hazafias Népfront Vásár­helyen, Makón, Szentesen és Csongrádon emlékünnepélye­ket rendez. A nagy költőről Makón a i TTIT megyei titkára, Osváth í Béla aspiráns emlékezik meg. j Kisteleken 202 kisiparos dolgozik radalmárok bármilyen ok­nál fogva, esetleges kapcso­lataik révén kicsúszhatnak abból a kerítő-hálóból, amit november 4-e után a népha­talom kifeszített. Nem lehet egyformán pontot tenni bot­lásokra, tévedésekre és bű­nökre. Mindegyikre csak a maga módján: az igazságnak megfelelően. Zárjuk le-ügy;rd0: log, ami egyaránt érdeke az egyénnek és a közösségnek. Ez határozott törekvése pár­tunknak és államhatalmi szerveinknek. Az éremnek azonban másik oldala is van. Vajon mindenki le akarja-e zárni a múlt évi októberi ügyeket? Az ország határain kívül világosan látjuk, hogy hallani sem akarnak az ügy lezárásáról. S mi van az or­szághatáron belül? Vagy vonjuk csak még szűkebbre a kört, tekintsünk körül a helyszínen, a magunk portá­ján Szegeden. Nehéz esztendő van mögöt­tünk, olyan év, amikor párt­szervezeteinknek, hatósága­inknak nem kisebb problémát kellett megoldaniok, mint egyes emberek okt.-novembe­ri tetteinek, magatartásának mérlegelését. Sok döntést hoztak az egy év alatt, s azt sem tagadjuk, ezek a dönté­sek nem voltak mindig igaz­ságosak. Többet később kor­rigálni kellett. Az adminiszt­ratív intézkedéseket sem kí­sérte mindig helyes politikai felvilágosító munka, ezért nem is volt mindig megfelelő visszhangjuk, A kisebb hibák­tól eltekintve azonban az el­lenség elleni harc jó irányba haladt, helyes volt, s ered­ményre vezetett Szegeden is. A gyorsan és időben alkal­mazott adminisztratív- és po­litikai csapások az ellenfor­radalmárok elevenébe vá­gott. Nem csoda, ha élesen felkiáltanak, kibúvókat ke­resnek. Visszavonulásra kényszerítettük őket, s ma­rná r teljesen illegalitásba vo­nultak. Ez a visszavonulás azonban náluk az erők át­csoportosítását, kádereik meg­védését igyekezett biztosítani. A mentési akciók során né­hol üzemi, sőt felsőbb állami vezetőket is sikerült megszó­laltatniok maguk mellett. Mindezt a kialakult új hely­zetnek megfelelően kidolgo­zott taktika szerint cseleked­ték, s cselekszik még ma is. Komoly küzdelmeket vívtak és vívnak a legális pozíciók megtartásáért, vagy újabbak megszerzéséért, s ha ehhez szükséges a kormányzat iránti megértés, odaadás ál­arcát öltik fel ismét. Az osztályharc törvényei viszont azt követelik, hogy az ellenforradalmárokkal, fegyveres provokátorokkal, az ellenforradalom szellemi előkészítőivel és irányítóival szemben keményen járjunk el, a kisemberekkel, a meg­tévesztettekkel szemben pe­dig alkalmazzuk a kommu­nista humánumot. Erre tanít bennünket a párt országos értekezlete, ez felel meg pár­tunk politikájának és ez nem sérti a becsületes emberek igazságérzetét. Míg igyekszünk tenni az ügyekre, addig el­lenségeink új módszerekkel folytatják harcukat népi ha­talmunk ellen. Módszereik nem ismeretlenek előttünk, csak az a baj, hogy több he­lyen nem fordítanak elég fi­gyelmet rajuk, lebecsülik ve­szélyességüket. Ezért éled­hetnek, s nemritkán eredmé­nyeket is érnek el akcióik­ban. Némelyek annyira vér­szemet kaptak, hogy névtelen fenyegető leveleket irkálnak vezetőknek, rémhíreket ter­jesztenek vagy ahogy a Sze­gedi Ruhagyárban tették röpcédulákat és különböző feliratokat gyártanak. Olyan is akadt már közülük, aki a villamosvasút kocsijában, a bepárázódott ablakra nyilaskereszteket, sőt még horogkeresztet is rajzolt. Világos, hogy zavart akarnak kelteni az ellenforradalom évfordulója alkalmával. Ezek s a hasonló módszerek, meg­nyilvánulások célja könnyen felismerhető. De az a mód­szer, amellyel a párttagok, s a népi hatalomhoz hű erők között igyekeznek ellentéte­ket szítani, hogy gyengítsék a szocializmus erőit, már ne­hezebben ismerhetők fel: Nagy éberségre, s erőteljes harcra van szükség. E harc­ban mindig tartsuk szemünk előtt: az ellenség a legvál­tozatosabb módszereket al­kalmazza. ezért mi sem al­kalmazhatunk sablonos esz­közöket. Lebegjen mindig előttünk a figyelmeztető ujj: vigyázzunk nehogy a már eddig elkövetett hibákba es­sünk. Nem elég csak ártal­matlanná tenni egy-egy el­lenforradalmárt, magyaráz­zuk is meg a tények doku­mentálásával, mit vétett, miért kell bűnhődnie. Ez azt is jelenti, hogy csak a való tények megállapítása és ki­vizsgálása után szabad cse­lekedni. Lehet, hogy akkor sincs mindig szükség az ad­minisztratív rendszabályok­ra. Lehet, hogy elégségesnek bizonyul egyes esetekben a rémhírterjesztőkkel, intriku­sokkal szemben a leleplezés, a pellengérre állítás, ha azonban kell, az őrizetbevé­leltői sem szabad húzódozni. Pártszervezeteink feladata, hogy mindennapi jó Politikai felvilágosító mun­kával erősítsék a dolgozók körében az ellenség elleni gyűlöletet. Sorakoztassák fel a tényeket, érvekkel agitál­janak. Ezt elhanyagolni, épp­úgy nem szabad, mint elmu­lasztani az ellenség elleni kö­vetkezetes harcot. Egyik s másik elmulasztása is káros következményekkel jár. S ne feledjék; azzal még'nem ol­dottuk meg az ellenforradal­mi évforduló előtti ellensé­ges agitáció visszaverését, ha azt mondjuk, amilyen lesz az adjon isten, még olyanabb lesz a fogadj isten ;;. Nagy Pál Ebben az évben a kisteleki községi tanács v. b. húsz kisipa­rosnak adott ki iparengedélyt és ezzel a községben dolgozó kis­iparosok száma — beleértve a zöldség- és gyiimölcskereskedő­ket is — megha'adta a kétszázat. Leginkább a kereskedő, a női \ illanysz' 'V'' szakma iránt érdeklődnek. Ter­mészetesen azonban a többi olyan iparág is kellően képvi­selve van, amely szükséges e község — amelv valóságos kis város — lakossága, valamint a környező községek — mint pél­dául Sövényháza, Pusztaszer, i Baks és Balástva — lakossága igényeinek tökéletes kielégítésé­hez. Dolgozik a községben egy koz metikus is. akinek szintén bősé- ; gesen van munkája, mert a kör­nyező községekből is sokan ke­resik fel különböző panaszaik­kal. ár 1\ HM. M&MMM^Mt Blrawfll: ». :£0 • wkAHitf Ü. m Az 1860-as C' ckbcn irta Verne Oyuta „Utazás a Holdba" cimü regényét, Verne Gyula: Csak ca idöporu&an (Fvedlegt

Next

/
Oldalképek
Tartalom