Délmagyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-17 / 243. szám

Csütörtök. 1957. október 17. 3 Gondot a termelésre, az emberek felvilágosítására r te_ A tennivalókról tanácskoztak a vasút pártmunkásai "te J Szerdán, tegnap délelőtt 9 órakor Szegeden a Vasutas Művelődési Otthonban meg­beszélést tartottak a Szegedi MÁV Igazgatóság terület; pártszervezeteinek vezetői, a kommunista aktivisták. Sze­gedről. Csongrád, Békés és Eács-Kiskun megyékből gyűl­tek össze a pártmunkások, hogy számba vegyék az ed­dig végzett munkát, a to­vábbi tennivalókat. A tanács­kozáson részt vett és felszó­lalt Némeili Károly elvtárs, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első tit­k ára. Beszámolót Annus István elvtárs, a Szegedi MÁV Igaz­gatóság központi pártszerve­zője tartott. Megállapította, hogy az ellenforradalom a Szegedi MÁV Igazgatóság te­rületén körülbelül, 40 millió forint kárt okozott. Hangoz­tatta. hogy a kommunisták és az öntudatos pártonkívülielí együttesen léptek fel a vas­útnál levő ellenforradalmi személyekkel szemben. A teendőkről szólva elmon­dotta: Itt az ideje, hogy a párt­szervezetek behatóan fog­lalkozzanak a termeléssel, a gazdasági szakvonali munkával, megszüntetve a -bef előfordulást*. A tömegszervezeteket segí­teni kell. hogy a termelés szervezésében jól kivegyék a részüket. A KlSZ-szerveze­teknek az eddiginél nagyobb segítséget kell adni. A beszámoló hangoztatta, hogy a nárt vezető szerepét. » pártellenörzést mindenütt meg kell valósítani. Szükséges az is, hogy a ve­zetők, különösen a kommu­nista vezetők többet tartóz­kodjanak a dolgozók között. Az ellenforradalmi erők mes­terkednek és különfélekép­pen igyekeznek zavart kel­teni. A kommunista vasuta* soknak, de a pártonkívüli ön­tudatos vasutasoknak is sok­kal többét kell politikailag foglalkozniok az utazókkal. A vonaton se tűrjük meg az ellenforradalmi lázítást, zavartkeltést. Nem tűrhető, hogy az ellen­forradalmi tevékenység miatt elbocsátott személyeket igye­keznek "átmenteni*, tetteik nagyságát tompítani. Elsősor­ban és nagymértékben a vas­úti főosztály II. fokú egyez­tető bizottságára áll ez. A kommunistáknak következe­tesen harcolniok kell az igaz­ság mellett. Természetesen nagvon fontos a személyek tevékenységének higgadt mérlegelése. Nem engedhető meg, hogy becsületes embereket rá­galmazzanak, intrikázza­nak ellenük. A beszámoló további része felhívta a figyelmet arra, hogy beruházás és központi utasítás nélkül, helyi erőkből tegyenek a pártszervezetek minél több kezdeményezést a dolgozók javára. Ezek a "kis* intézkedések javíthatják a munkakörülményeket stb. Sok hiba van a munkafegye­lemben, a takarékosságban a MÁV Igazgatóság területén.' Az önköltség az elmúlt évhez viszonyítva 23,5 százalékkal növekedett. A kommunisták határozottan lépjenek fel a munkafegyelem rombolói, a lógósok ellen, s ne hagyják a társadalmi tulajdon herdálá­sát, a szállítmányok dézsmá­lását. Legyenek öntevéke­nyek a kommunisták, a párt­szervezetek, s akkor még több lesz az eredmény. Németh Károly elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Csongrád me­gyei pártbizottság első titkára átadta a Központi Bizott­ság üdvözletét azoknak a kommunista és pártonkívüli vasutasoknak, akik az ellenforradalomban és utána kiálltak a néphata­lomért és következetesen har­coltak az élet normálissá té­teléért. Ezután a nemzetközi helyzetről, népi demokráci­ánk ereiéről tájékoztatta a részvevőket, majd a vasutas pártszervezetek munkájának további javításához több gya­korlati útmutatást adott. A pártot tovább erősítjük, el­sősorban a termelőmunkában részvevő emberekkel. Ám vi­gyázni kell arra, hogy a párt­ba valóban az arra érdeme­sek kerüljenek. A pártonkí­vüliek — természetesen párt­funkció kivételével — min­den állást betölthetnek, azonban ehhez elengedhetet­len feltétel a szocializmushoz j való hűségük. Ez a helyes, hiszen ha nem így lenne, ak­kor a párt — azoknak a pártja lenne, akik közfunk­ciót töltenek be. Az intrika, a személyeskedés a vasútnál sem engedhető meg. Először beszélni kell az iní­rikusokkal, a szcmélyeske­dőkkel. hogy helytelen a magatartásuk. Ha azonban cz nem használ, akkor ad­minisztratív rendszabályt kell alkalmazni, nem lehet büntetlenül hagyni az int­rikát. Természetesen őr­ködni kell. nehogy a helyes, jogos bírálatokat is vissza­utasítsák, s intrikának ki­áltsák ki. A bírálatról szólva elmondot­ta, hogy pártszerüen alkal­maznunk kell, de úgy, hogy ennek kapcsán a hibákat "üs­sük agyon*, ne az embert. Végül hosszabban beszélt a kommunisták feladatairól, amelyek között első helyen szerepel, hogy bátran terjesszék az igazsá­got a dolgozó emberek kö­zött, fellépve minden rossz­indulatú, vagy ellenséges hírveréssel szemben. Küzdeni kell mind a revizio­nizmus, mind a szektásság gyakorlati megnyilvánulásai ellen. A beszámolóhoz számosan szóltak hozzá, s mondották el véleményüket. Szerencse Ist­ván elvtárs a párttagok köte­lességeiről szólott és hangoz­tatta, hogy a kommunisták­nak bátran ki kell állniok. A munkafegyelem több helyen tapasztalható tűrhetetlen la­zaságát is szóvá tette. Lovász István elvtárs több olyan esetet említett, amikor né­mely vezetők úgy akarnak "jó fiúk* lenni, hogy megen­gedhetetlen engedményeket tesznek, s ezzel nagyban megkárosítják az államot. Példát mondott arra is, hogy pocsékolják több helyen a nép pénzét. Csengő Tibor elvtárs, majd Sáfrány Sán­A REGI Uaxiuc-ccHd&x^ aiHtyékábai* IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIM lakásuk elha­Kormányunk nem egy in­I iézkedésével bizonyította ; már: lehetőséget nyújt a kis­emberek érvényesülésére, í helyrehozza a múlt e téren j nem egyszer túlzott intézke­I déseit. így segíti bizonyos mértékig a megánkezdemé­j nyezést, a becsületes munká­! val szerzett egyéni tulajdon ; biztosítására pedig a hat la­! kason aluli államosított há­zakat visszadták igénylőik­nek Szegeden is. Ezzel sok volt háztulajdonos sérelmét tették jóvá. Egy ideig rend és béke volt a "maszek* házakban, — az­tán egyszerre csak szivárog­ni kezdtek a különböző pa­naszok. Mind több jel mutat arra, hogy a visszaadott há­zak tulajdonosai ismét kapi­talista háziurakká válnak, visszaélnek lehetőségeikkel, etóő-taktektolnak a Cakákkai valóságos "kiskirályok« let­tek. Előfordult olyan eset, liogy tettlegesen is inzultál­tak egy fiatalasszonyt, ami­ért nem volt hajlandó been­gedni az öt állandóan mo­lesztáló "házigazdáját* laká­sába. A Petőfi Sándor sugár­út 31. sz. alatti házban két tyúk miatt csapott patáliát — a még csak leendő! — tulaj­donos. S ugyanitt, ha egy gyerek végigszalad a veran­dán, vagy két ruhadarabot kiterítenek a kötélre, mind­járt »kitör a vihar*. A Sán­dor utca 7-es számú házat kapta vissza Kara Vince. Amit a KIK engedélyezett, azt ő sorozatosan megtiltja a lakóknak: így lezárta az egyik WC-t, elvette az egyik pincét, megszünteti a disznó­tartást (külső területű ház ez, ahol a tanács is megengedi a jószágnevelést). Nap, mint nap zajos jelenetek vannak a háziúr és a lakók között. Néha egyenesen egymás tor­kának esnek. Lőrik Árpád még vissza sem kapta a Fel­támadás utca 28. sz. alatti házat máris fennen hangoz­tatja: nvajd ö- me-pmutafja, ki oa át a, Hát&an. Néhány példát mutattunk be. de nagyon sok van még. Számos jel arra mutat, hogy az újonnan visszaadott há­zak tulajdonosai "hideghá­borúval* akarják kényszerí­dor elvtárs szólalt fel. Sáf­rány elvtárs az ellenforradal­mi személyek "átmentéséről* is beszélt. Tószegi Sándorné elvtársnő néhány visszás dol­got említett, majd Szabics István elvtárs arról szólott, hogy a kommunistáknak az ed­diginél sokkal többet kell beszélgetniük az emberek­kel, hogy azok mindenben az igazságot lássák. Nagy Sándor elvtárs a hatá­rozott, következetes munká­ról, Farkas János elvtárs pe­dig a bírálat jelentőségéről is beszélt. Farkas elvtárs han­goztatta, hogy fel kell figyel­ni az ellenforradalmi zavart­keltésre. Kérte, hogy a veze­tők többet tartózkodjanak a dolgozók körében. Ezután még többén szólaltak fel, hogy még eredményesebb le­gyen a további munka. A tanácskozás a kora dél­utáni órákban ért véget. teni lakóikat gyására. Mikor az állam a vissza­adásra vonatkazó intézke­déseit foganatosította, a leg­nagyobb jóindulattal és meg­értéssel tette azt. Számolt azzal, hogy az új háztulaj­donosok hatványozottan vi­gyázni fognak arra, amit kaptak, s a lakók megbecsü­lésível válaszolnak majd a kormány segítségére. Sok há­zigazda a visszaadás előtt ki­jelentette: "kérem, én min­dig becsületesen bántam la­kóimmal, s ha visszakapom a házam ezután is így fogok tenni*. Ennek jegyében ad­ták vissza a házakat, remél­ve, hogy a háztulajdonosok tényleg a szocialista együtt­élés szabályai szerint bánnak lakóikkal. Nem így történt, s ezért két M<+en U kaeddetö a (a&a. Egyrészt magukban a tulaj­donosokban. De következet­lenséggel, hanyagsággal vá­dolhatók néha a végrehajtó szervek is. Nem nézték meg lelkiismeretesen: kinek is adják vissza a házakat. Csak arra volt gondjuk, hogy a hat lakáson aluli »szint* meglegyen, de már arra nem gondoltak, hogy a házigaz­dák múltját és jelenét ls vizsgálják. Mert ha ez meg­felelő formában megtörtént volna, jóval kevesebb rend­ellenességgel kellene most szembenézni. Mit válaszoljunk a pana­Végetért a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi tevékenysége A Nemzetközi Vöröskereszt szÓsöknateTz' e'g^re" inkább bizottság budapesti ideiglenes képviselete többhónapos műkö­dése után befejezte tevékenysé­gét. A képviselet tagjait a Ma­félelemben élő lakóknak? Mivel nyugtassuk meg őket, mikor nekünk szegezik a kérdést: meddig tart ez még? Csak egy megoldás van. kedden este búcsúfogadáson lát­ta vendégül a Margitszigeti Nagyszállóban. gyar Vöröskereszt vezetősége Ha segítséget és jóindulatot ilyen "módszerekkel* hálál­ják meg háztulajdonosaink, ha nem elégszenek meg le­hetőségeikkel és még többet akarnak, — nekünk is más eszközökhöz kell nyúlni. Mert egy percig sem tűrhet­jük, hogy a múlt rendszer leghalványabb árnya is kí­sértsen bennünket. — A Vág megkezdték a folyó mentén negyedik vízi­erőmú építését. A tervek sze­rint a Litovszka Mara köze­lében 350 millió köbméter Jo-kktd [M etfenőViMtieJÍ víz tárolására alkalmas mes­terséges "tartályt* építenek. Az olvasó kegyetlen. Nem törődik azzal, hogy a mű, amelyet a kezébe vesz, milyen munkával készült. Nem érdekli, hogy hónapokig dol­gozott-e rajta a szerző, minden ere­jét megfeszítve és vért izzadva, vagy néhány szerencsés körülmény miatt órák alatt könnyedén és hibátlanul papírra vetette. Az olvasó teljesen közömbös ez iránt. Ha a mű a földre hull alá, nem törődik azzal, hogy a szándék, amely az író tollát vezette, az ég felé tört. Az olvasót csak a mű érdekli. Ha az érdekes, elolvas­sa. sót megőrzi emlékezetében, de ha nem tetszik neki. félretolja magától, leteszi olvasatlanul. Ónálló fórum Mielőtt felelnénk arra. hogy az új Tiszatáj összeállítói, szerkesztői és írói, figyelembe vették-e az olvasók "kegyetlenségét*, vagyis megtettek-e mindent, hogy a szándék és az eredmény, az elképzelések és a mű azonos értékűek legyenek, — mielőtt megvizsgálnánk azt. hogy sikerült-e jó irodalmi és művészeti lapot meg­jelentetni, hadd mondjuk meg előbb az olvasónak, hogy nincs mindig igaza. Nemcsak azért, mert előfordul — nem is ritkán! —, hogy rossz, méltatlan műveket is kitüntet figyel­mével, hanem a jelen esetben azért is, mert szinte az eredményektől, a színvonaltól függetlenül örülni kell annak a ténynek, hogy a Tiszafái megjelenésével a szegedi írók ismét önálló fórumhoz, nagyobb megjele­nési lehetőséghez jutottak. Jelleg és feladat Mire kíváncsi az olvasó, amikor megveszi a Tiszatájat? Nyilvánva­lóan arra. mi történt az irodalmi élet­ben, tudni akarja, mit alkottak, min dolgoznak a szegedi írók és természe­tesen szeretné elolvasni a legsike­rültebb miiveket. Egyszóval olyan kérdésekre keres választ, amelyekre sehol másutt nem kaphat feleletet. A lap szerkesztői azonban mintha megfeledkeztek volna erről. A lap­Szándék és színvonal Jegyzetek az új Tiszaíájról ban ugyanis kevés a szépirodalmi anyag. Nem az a baj, hogy képző­művészeti és zenei cikkeket is közöl­nek. Erre szükség van. De a belter­jes mezőgazdasági termelés problé­máiról írott egyoldalas, egyébként érdekes és jól sikerült cikket feles­legesnek érezzük. Akit ez a kérdés érdekel, más lapokban sokkal rész­letesebb, alaposabb felvilágosítást kaphat. Ennek ellenére az olyan, általános politikai kérdéseket elemző cikket, mint Karácsonyi Béla "Október álar­cai* című írása, örömmel üdvözöljük. Nemcsak mondanivalója, hanem megformálásának színvonala miatt is. Az unalom kísértete A régi Tiszatájnak a szürkeség és az unalom, sajnos, egyik jellegzetes vonása volt. Ez a hiba sok más té­nyező mellett abból adódott, hogy a folyóirat nagyon kevés újat akart, vagy tudott mondani. Nos. mintha ez az unalom az új Tiszatáj lapjain is kísértene. Hogyan? Juhász Antal az egyik cikkben Móricz Zsigmond­ról emlékezik meg. Cikkének kb. két­harmad részében közismert tényeket, adatokat és gondolatokat fogalmaz újjá. Ez a kísértet. Ettől fél az ol­vasó. De hogy ezt a kísértetet köny­nyen el lehetett volna űzni a lapból, arra is példa ez a cikk. Egyharmad része ugyanis nagyon érdekes. Az a része, amelyben a szerző azzal a so­kak által elfogadott állásponttal vi­tázik. hogy Móricz Zsigmond "pa­rasztíró*. A megemlékezés akkor is teljes értékű lett volna, ha a szerző a rendelkezésére álló helyen kizáró­lag erről ír. Alaposabban, több ténnyel okolhatta volna meg állás­pontját. és az olvasó is szivesebben olvasta volna az újat mondó érvelést. Egyébként, hogy mennyi újat le­het mondani az olvasónak, arra szép példa Szeghy Endre főiskolai tanár cikke, amely olyasmiről tudósít, ami­ről bizony mindannyian igen keve­set tudtunk, a zenei általános isko­lákról. Szépiroda lom A lap legjelentősebb széppróz.ai írása Dér Endre -Teberán mester la­kodalma* című novellája. Hangulata, légköre von az írásnak, stílusa szép és kifejező. Egyetlen hibája, hogy túl sok a szereplője, s emiatt egy-egy figura jellemének ábrázolása vázla­tos. A három diák alakja nyugodtan kimaradhatott volna a műből. A fia­tal Bárdos Pál rövidebb tárcája (Meglepetés) hangulatos írás, bár színvonala kissé egyenetlen. A két öreg közötti konfliktus ábrázolása nem eléggé életteli. De igen szép és kifejező sorokat olvashatunk a no­vellában (a kislány, akinek kék szeme "tisztára mossa a lelket*), s ez biztosíték arra, hogy jelentősebb írá­sokat is láthatunk maid a szerzőtől. Varga Imre írása (Vaksi nyáj) azon­ban nem sikerült. A szerző írói esz­közei annyira szegényesek, hogy a mű megformáltság tekintetében alat­ta marad egy közenes színvonalú ri­portnak. Meggyőző hatása éppen ezért igen csekély. A lírai anyagból Andrássy Lajos és Lődi Ferenc versei emelkednek ki. Különösen Andrássy "Most itt fek­szel* című verse jelentős. Érdeklő­déssel várjuk úiabb költeményeit. Lődi versei azért érdekesek, mert talán jelek arra, hogy a költő sajná­latos megtorpanása véget ért. Kifeje­zési eszközei mindenesetre határo­zottan gazdagodtak. Ezenkívül több új, figyelemre méltó verssel jelent­kező nevet találunk a lapbon (Hat­vani Dániel, Vincze József, Kelemen János). Gurszky István, Csillik László, Gönczi Klára műfordításai sikerül­tek. A szerkesztés technikája Szerkesztői ügyetlenségek, sajnos, elég nagy számban vannak a lap­ban. A már említetteken kívül szer­kesztői ügyetlenség az is, hogy Fra­nyó Zoltán műfordításait és Adyról írott cikkét minden megjegyzés nél­kül közölték. Nem köteles mindenki tudni, hogy Franyó Zoltán a Ro­mán Népköztársaságban élő kiváló műfordító, akinek éppen ez év au­gusztusában ünnepeltük 70. születés­napját. Arról a szerkesztés nem tehet, hogy a Károlyi Lajos képeiről készí­tett klisék nem jól "jöttek ki*, de némi előrelátással, a technikai lehe­tőségek számbavételével, előre lehe­tett volna látni, hogy nem érdemes az ilyesmit erőltetni. Feltűnő hiba a rendkívül tarka, torz, enyhén szólva szakszerűtlen tördelés és a rossz fejléc, amely a sajátos betűformák miatt nehezen ol­vasható. Formátum és összegezés A szándék tehát, amely létrehozta az új Tiszatájat, a magasba tört. Az eredmény, a lap színvonala elmaradt a szándéktól. Csak néhány műben azonos az elképzelés és az ered­mény értéke. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ha a szegedi írók visszatérhetnének a régi Tiszatáj formátumhoz, és ezzel együtt meg­kapnák annak papírmennyiségét., jobb lapot tudnának csinálni, mert több jelentősebb mű láthatna napvi­lágot. A szerkesztőség bizonyára tesz is ilyen irányú kezdeményezéseket. Reméljük, mihamarabb meg is lesz az eredménye. A Tiszatáj új számát a meghirde tett időponttól eltérően holnap, pén teken este 6 órakor vitatja Hazafias Népfront szegedi kell a további ház visszadá­sokat végezni. Háromszor is rágjuk meg a dolgot mielőtt egyszer véglegessé tennénk. Hallgassuk meg minden egyes esetben a régi lakók véleményét, akik már isme­rik a leendő házigazdát. Ez az egyetlen előfeltétele an­nak, hogy a jövőben ne for­duljon elő a fentiekhez ha­sonló eset Ennyit az elkövetkezendők­re vonatkozóan. És ami már megtörtént? Nos ezen is le­het változtatni. Nem hagy­hatjuk annyiban a dolgokat, nem lehet, hogy sok-sok em­ber keserű szájízzel élje éle­tét egyes lelkiismeretlen, fennhéjázó háztulajdonosok uralma alatt. A panaszokat a rendőrség és végső soron az ügyészség elé kell vinni Egyszer és mindenkorra csi­rájában el kell fojtani min­den "kezdeményezést*, amely a régi "háziúr-rendszert* akarná visszaállítani. Új szerepifik a színház előadásain A színház most műsoron levő két darabjában, a Strauss-opc­rettben és a Móricz-vígjátékban új szereplőkkel ismerkedhetünk ineg. "Egy éj Velencében* ve­zénylését a színház fiatal, új karnagya, Vúradi Zoltán vette át. Bemutatkozása sikeres volt: biztosan tartotta kezében a ze­nekart és a szólistákat egyaránt, s különösen a nyitányt nagyvo­nalú művészettel dirigálta. Az operettben hasonlóképpen nagv sikere volt Lehóczky Zsuzsának, aki Cibolettát alakította üde, bá­jos játékkal, s meglepően kedve­tiszta énekhanggal. — A "Nem élhetek muzsikaszó nélkül* elő­adásán Borcsa szakácsnő szere­pében találkoztunk új szereplri­meg a | vei. Bányász Ilona sok frisse­írócso­nazaiias Népfront szegedi írocso- f seggel, jól "elkapott* termé*zr­portja a népfront helyiségében. Ér- j ms stílussal formált eredeti fi­deklődőket szívesen látnak. í gurát,

Next

/
Oldalképek
Tartalom