Délmagyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-11 / 238. szám

VILÁG PROLETÁRJÁT. EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA XIII. évfolyam, 238. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1957. október 11. Társadalmi összefogásra van szükség a nök jogainak biztosításához Nagy érdeklődés nyilvánult meg a KISZ szegedi lányok és fiatalasszonyok tanácsa első baráti találkozója iránt Ehhez nemcsak a nök köré­ben kell felvilágosító mun­kát végezni, hanem a fér­fiakkal, Csütörtökön este lányok­kai és fiatalasszonyokkal telt meg a Juhász Gyula Műve­lődési Otthon nagyterme. A KISZ Szeged városi bizott­sága mellett működő lányok és fiatalasszonyok tanácsa meghívására jöttek össze, hogy megbeszéljék közös problémáikat, közös tenni­valóikat. Az országban első­nek Szegeden alakult meg ugyanis az elmúlt hetekben a lányok és fiatalasszonyok tanácsa, amely első legfon­tosabb feladatának tekintet­te, hogy találkozót hívjon össze a további munka mi­nél sikeresebb végzése érde­kében; A csütörtöki találkozón a a KISZ szegedi bizottsága nevében dr. Lőkös Zoltánné városi agit.-prop. titkár üd­vözölte a megjelenteket. An­nak a reméüyének adott ki­fejezést, hogy ez a találkozó felsorakoztat­ja a lányokat és fiatalasz­szonyokat a KISZ zászla­ja mögé a közös célok megvalósítása érdekében. Megnyitó szavai után a ta­lálkozó bevezetőjeként rövid kulturális műsor zajlott le, amelyet Kálmán Jánosné szalámigyári dolgozó, nagy tetszéssel fogadott énekszá­mai színesítettek, dr. Korá­nyi Elemérné zongorakísére­tével. Művelt, széles látókörű asszonyokat A KISZ országos szervező­bizottsága küldötteként Tur­gonyi Júlia mondott beszé­det. Emlékeztetett a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom közelgő negyvenedik év­fordulójóra, amely jelentős változást hozott a nők életé­ben is. Lenin elvtárs nagy gondot fordított arra, hogy minél gyorsabban megvaló­suljon a nők egyenjogúsága, s a férfiaknak teljes értékű munkatársai lehessenek. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom nemcsak a munkás-paraszt hatalmat teremtette meg a világ egyhatodán, hanem a nők egyenjogúságát is. A felszabadulással hazánk­ban és a többi népi demok­ráciákban hasonlóképpen megkapták a nők az őket megillető jogokat. Felhívta azonban Turgonyl elvtórsnő a figyelmet arra, hogy sok esetben ezek a jogok nálunk csak papíron jelentenek egyenlőséget, mert az asszo­nyok nagy része nem tud él­ni velük. A háztartás ezer­nyi apró-cseprő gondja-baja megakadályozza a legtöbb nőt abban, hogy a gyakor­latban is egyenlő jogokat él­vezzen a férfiakkal. Ezen a téren van ezért a legtöbb tennivaló; El kell érni, hogy az asz­szonyok amellett, hogy jó családanyák legyenek, ne legyenek a háztartás rabjai, jusson idejük művelődésre, továbbtanulásra, szórako­zásra is. Együttesen, zászlókkal, transzparensekkel vonulnak fel Szeged dolgozói a vasárnapi ünnepi nagygyűlésre Még két nap választ el bennünket a vasárnapi ün­nepi nagygyűléstől. Szeged számos üzemében már úgy határoztak a dolgozók, hogy vasárnap együttesen vonulnak fel a Klauzál tér­re. A Szegedi Kenderfonó­gyár, a Vasöntöde, a Szőrme­és Bőrruhakészítő Vállalat és más üzemek munkásai transzparenseket is visznek magukkal, amelyeken a párt és a kormány melletti kiál­lásukat demonstrálják. A kerületek lakói, asszonyok, pedagógusok, az intézmények dolgozói is zászlókkal jelen­"Miről írjon a Délmagyar­ország* címmel tegnap, csü­törtökön délután a lap mun­katársai az olvasókkal, leve­lezőkkel ankétot tartott. A megjelentek közül többen tolmácsolták az olvasók vé­leményét, elmondották a Dél­nek meg a délelőtt tíz óra­kor kezdődő nagygyűlésen. A szegedi KISZ-fiatalok mór délelőtt kilenc órakor gyülekeznek a Kálvin téren, ahonnan több ezren együtte­sen énekszóval vonulnak az ünnepi nagygyűlés színhelyé­re az elnökségi emelvény elé. Szeged felszabadulása 13. év­fordulója alkalmából rende­zett ünnepi nagygyűlés szó­nokát, Kállai Gyula elvtár­sat, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagját, művelődési minisztert szeretettel várják városunk dolgozói. Lobogózzuk iel a házakat! Szeged mj. város tanácsa kéri a város lakosságát, hogy mai felszabadulási ünnepünk alkalmából a házakat min­denütt lobogózzák fel. A vasárnapi nagygyűlést is tegyüK még ünnepélyesebbé azzal, hogy lobogódíszben köszöntsék a város épületei ezt a jelentős politikai és társadalmi ese­ményt. Otuasóanfoétot tartott a Délmagyarország magyarországgal kapcsolatos észrevételeiket, kívánságai­kat és jónéhóny, a dolgozó­kat érintő problémát tártak fel. Az ankétról legközelebbi számunkban bővebb tájékoz­tatást adtunk. a férjekkel is meg kell ér­tetni ennek fontosságát, mert ők nagymértékben hoz­zásegíthetik a nőket ezekhez a lehetőségekhez. Ezenfelül azonban intézményesen is gondoskodni kell a "két mű­szakban* dolgozó asszonyok gondjainak könnyítésén, ház­tartási gépekkel és egyéb se­gítséggel. Nagy tetszéssel fo­gadták pl. azt a javaslatát Turgonyi elvtórsnőnek, hogy helyes lenne esti bölcsődéket is létesíteni, ahol gondoznák a kisgyermekeket, ha az anyának elfoglaltsága van. Csak társadalmi közös ösz­szefogással, a nők és fér­fiak együtt tudjuk meg­valósítani — mondotta —, hogy a lányok, asszonyok is felemelkedjenek a mű­veltség és a vezetés leg­magasabb fokaira is. Csak fgy tudjuk elérni, hogy a női egyenjogúság ne csak papíron éljen, hanem min­dennapjaink valósága legyen. A szovjet nők üdvözlete Nagy tapsokkal fogadott beszédét Hirsch Klóra üdvöz­lő szavai követték, aki a Ha­zafias Népfront Szeged váro­si nőtanácsa nevében kö­szöntötte a találkozót, majd dr. Szél Éva, a lányok és fiatalasszonyok tanácsának szegedi vezetője vázolta a tanács — tegnapi lapunkban már ismertetett programjót. A nagy érdeklődéssel kísért felszólalósok utón meleg ba­rátsággal fogadták Ludmilla Fjodorova szovjet asszony beszédét, aki arról szólt, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam nagyra értékeli az asszo­nyok odaadó munkáját és milliónál több szovjet nőt tüntettek ki különböző ki­tüntetésekkel. Beszélt arról is, hogy a szovjet nők kulturá­lis színvonala ma összeha­sonlíthatatlanul magasabb, mint a múltban volt. Jelen­leg 480 ezer a mérnökök és technikusnők száma, 265 ezer az orvosnőké, ezenkívül egy­millió 164 ezer pedagógusnő dolgozik és 86 ezernél több nő tevékenykedik a tudo­mány különböző területein. A szovjet haza lángoló ha­zafiságtól fűtött asszonyait eltölti az az elhatározás — mondotta a többi között —. hogy megerősítsék baráti kapcsolataikat a népi de­mokráciák asszonyaival, lá­nyaival. Szavait a jelenlévők nagy tapsai közben a szovjet és magyar asszonyok megbont­hatatlan barátságának élte­tésével fejezte be. A mindvégig lelkes hangu­latú és eredményes találkozó befejezéséül a városi balett­iskola növendékei. Till Elza betanításában több nagy si­kerrel előadott szép balett­számmal — Csajkovszkij: Hattyúk tava, a Diótörő Vi­rágkeringője stb. — szóra­koztatták az egybegyűlt lá­nyokat, fiatalasszonyokat. Ma ünnepeljük Szeged felszabadulásának 13. évfordulóját Ma délelőtt 9 órakor, Szeged felszabadulásának 13. év­fordulóján, ünnepi tanácsülés lesz a tanácsháza nagyter­mében. Ezen részt vesznek a lengyel testvérváros: Lodz tanácsának képviselői is. Ünnepi beszédet Ladányi Bene­dek, a városi tanács végrehajtó bizottságának mb. elnöke mond. A tanácsülés után a hálás szegedi dolgozók kép­viselői a fegyveres alakulatokkal egyiltt a ml szabadságun­kért életüket áldozó szovjet katonák hősi emlékmüvét ko­szorúzzák meg. Ujabb baráti találkozókra is sor kerül a szegedi dol­gozók képviselői és a városunkban tartózkodó szovjet ka­tonák között. Este 7 órai kezdettel a Nemzeti Színházban ünnepi díszelőadást rendez a Magjar Szocialista Munkás­párt és a Hazafias Népfront városi bizottsága. Ünnepi be­szédet Szilárd János, az Orvosegyetem pártbizottságának titkára mond, majd szines kulturális műsor következik. Ma: Nem minden magyar; testvér l Felajánlások a munkás családiház építkezésekhez ÖifáicU A Oflahx- téti Ut&átakéa*. flnyugodt neveifii munkáról (V. Ivanov és O. Burova plakátja) EVFORDULOR4 Tizenhárom éve jelentek meg az első szovjet katonák Szeged utcáin. A világtör­ténelemben páratlan, nagy véráldozatokkal járó, de messzefénylő dicsőségű út állt már akkor mögöttük. A Volgánál, Sztálingrád­nál megállították a hitleri fasiszta feneva­dat, utána pedig lépésről lépésre verve űz­ték vissza egész barlangjáig, a végleges megsemmisítésig. Az első szovjet katona megjelenése itt a Tisza partján azt jelentette, hogy Horthyék egykori fészkében a dolgozó nép került ha­talomra s ez a hatalom hatalmas távlatú politikai, gazdasági, kulturális fejlődést je­lentett a város számára. Megalakulhatott az ország első legális kommunista pártszervezete, kibontakozha­tott, megerősödhetett a szakszervezeti moz­galom és elkezdődhetett a gazdasági újjá­építés időszaka: a múlt rendszer, a hábo­rú nyomainak eltüntetése. A fejlődés nem volt zökkenőmentes. A demokratikus erők állandó harcot vívtak a belső reakcióval, gazdasági vonatkozásban pedig birkózniok kellett nyersanyaghiánnyal, munkanélküli­séggel, inflációval. A városháza tornya alól ki kellett tisztogatni a feudális közigazga­tás szemetét; az egyetem és más kulturá­lis intézmények ajtóit, ablakait szélesre kellet tárni, hogy a dolgozó tömegek fiai is bejuthassanak és új szellem áradhasson oda. 1944. október 11. tette lehetővé, hogy a földosztás karóit üthessük Pallaviciniék ezer holdjaiba, államosíthattuk a Wimmer Fülöpök gyárait és hogy a petőfitelepi munkás, alsóvárosi paraszt, újszegedi or­vos ülhet most a városi tanácsháza székei­ben és onnan rendezheti az ország egyik legjelentősebb vidéki városának gondjait­bajait. ~ Az elmúlt tizenhárom év kemény és fá­radságos munkájával formált történetek — bár voltak és vannak olyan dolgok, amik jogosan kifogásolhatók — fénylő betűkkel kell hogy megörökítődjön az évkönyvek­ben. Nem teremtettünk ugyan e városban Kánaánt, de tisztességes megélhetést, le­hetőségeinkhez képest megfelelő életmó­dot igyekeztünk biztosítani a város egé­sze. minden becsületes dolgozója számára. E tizenhárom év lendületének törését, egyes emberek elkövetett hibáit az utóbbi években tudatosan használták ki azok, akik számára e fejlődés fájó volt és történel­münk e tizenhárom éve alatt írt lapjait legszívesebben kitépték volna, hogy azután úgy legyen minden, ahogy 1944. október 11. előtt volt. Ellenforradalmárok emeltek ke­zet a nép hatalmára, mindent meg akar­tak semmisíteni e városban ami társadal­milag, politikailag, gazdaságilag új és hala­dó volt, hogy azután az ország, ez a vá­ros is visszazuhanjon abba a mélybe, ahon­nét tizenhárom év előtt a tiszaparton feltűnő szovjet katonák kisegítettek bennünket. Az ellenforradalom szennyes áradata már-már elöntötte ezt a várost, amikor az utcáko.'. ismét szovjet harcosok jelentek meg. A forradalmi munkás-paraszt kor­mány felhívására nyújtottak fegyveres se­gítséget az ellenforradalom ellen. Ez a se­gítség ismét hatékony volt: azóta megerő­södött a munkás-paraszt hatalom és mind­inkább több erőt fordíthatunk a további építésre, az elmúlt évek hibáinak kiküszö­bölésére és a város életének javítására. Az országos konszolidáció mellett a legutóbbi hetek szegedi eseményei bizonyítják, van­nak további kezdeményezések, reális és megvalósítható terveink a város éleiének megélénkitésére, a lakosok jövedelmének fokozására, szociális helyzetünk, kulturális lehetőségeink javítására. Az MSZMP vá­rosi bizottsága, a tanácsszervezet a szabad­téri játékok felújítására, lakásproblémá­kat enyhítő házépítő akcióra, belterjes gaz­dálkodás kiszélesítésére, a város külső ké­pének további javítására stb. készül. 1944. október 11-e után a város akkori ége­tő problémáinak megoldására a haladó erők példája nyomán egyre szélesülő társadal­mi összefogás bontakozott ki. Olyan erő volt ez, hogy egy lényegében halott város nemcsak életre kelt, hanem megerősödött, megizmosodott. Jelenlegi nehézségeink ösz­szehasonlithatatlanul kisebbek, mint az 1944-es szegedi volt, azonban a megoldás útja most is ugyanaz: csak széles körű tár­sadalmi összefogással haladhatunk előre. A felszabadulás utáni évek sikereit a kö­zös politikai célok, építő szándékok össze­gezése mellett a szüntelen politikai harc eredményezte. Szeged polgára a jelképes kőműves kalapácsát nemcsak az építés­nél használta, hanem ha kellett, keményen oda-odasújtott az acsarkodókra, az emel­kedő újat rombolókra, a születő népi de­mokratikus társadalom ellenségeire. 1957. október 11-én se feledjük ezt... Ha e két tényezőt: minden alkotó erő összefogását, társadalmi rendünk védelmét együttesen alkalmazzuk, ismét aranyló so­rok kerülnek majd Szeged történelmének lapjaira, N. L;

Next

/
Oldalképek
Tartalom