Délmagyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-30 / 254. szám

4 Szerda, 1957. október 88. A pártszervezet és a szakmai vezetők együttműködése előfeltétele a jó eredménynek Egy életveszélyes „jelszó" ellen küzdenek a kommunista vasutasok EM&zül-t 7 a szegedi hírlapok bibliográfiája • Megérdemli a támogatást a Szegeden megalakult táibibliográfiai munkaközösség Egy évvel ezelőtt olyan nézet terjedt el a szegedi vasutasok között ls, amely szerint: "Ha utasítás szerint dolgozunk, megáll a vasút*. P'éldázodtak is némelyek az ellenforradalom alatt és közvetlenül utána: "Lám, most nincsenek utasítások és mégis közlekedik a vasút*. Nem kérnek az utasok többet abból a "közlekedésből* de e megtévesztő jelszó mögött nem is általában az évtizedek óta bevált szakmai gyakorlat ellen tiltakoztak, — nyilván utasítás nélkül nem lehet dolgozni —, hanem a kommunisták és pártonkivüliek által kezdeményezett vasútfejlesztő, forgalomgyorsító szakutasítások megszegésére "mozgósítottak*. A szegedi vasúti pártszervezetek is határozottan és sikeresen felléptek e rendkívül káros, zavartkeltő és életveszélyes "vélemény* ellen. Igaz, akadhatnak olyan központi intézkedések, amelyek esetenként zavarják a helyi elgondolásokat, vagy esetleg szükségtelenek. Meggondolt, gyakorlati érvekkel, bíráló észrevételekkel azonban közös nevezőre lehet és kell is hozni az alsóbb és felsőbb szervek elgondolásait. A vasutasok munkáját viszont szinte óraműpontosságnak kell jellemeznie és egyegy alapvető rendelkezés meg nem tartása óriási veszéllyel jár, emberéletbe is kerülhet Ezért van az, hogy a szakmai vezetés mellett a pártszervezetek állandóan a vasúti forgalom zavartalanságának biztosításáról, a balesetek megelőzéséről, a szállító felekkel való jobb együttműködésről tárgyalnak. A példák egész sora bizonyítja, ha az állomásokon a szolgálati vezetők és a pártszervezetek között megfelelő az összhang, akkor a munka jól megy. Ellenkező esetben — az utasítások semmibevétele, a nemtörődömségek nyomán a hibák sorozata csúszik a vasúti forgalom lebonyolításába. Nem kis dolgokról van szó! Egy-egy ünnep, felvonulás alkalmával láthatják a szegedi emberek is, hogy menynyi vasutas lakik városunkban. Több ezer vasúti dolgozóra sok-sok ezer utas élete van bízva! Azonkívül az üzemek áruellátását, a kész termékek elszállítását végzi a vasút, amely a termelés ütemét is nagyban befolyásolja. A szállító felek a vasutasoktól ésszerű munkát — a vasutasok pedig gyorsabb ki- és berakodást várnak. Ha nem állítják időben a rakodási helyre a vasúti kocsikat, az akadályt jelent, viszont ha a kirakodást nem végzik el az értesítéstől számított két órán belül, akkor a kocsifordulók megtartásában, a vagonok kihasználásában visszaesés mutatkozik. A megnövekedett forgalomhoz kevés a második világháborúban rendkívül megcsappant kocsiparkunk — alépítményeink is eléggé elavultak már —, s az össze nem hangolt munka, "az utasítások meg nem tartása* fékezője gazdasági életünknek. A szállító vállalatok kommunistái, s a vasutas elvtársak azért beszélik meg egyre többször — de még nem elégszer! — hogyan lehet a közbejövő akadályokat együttesen elhárítani. "Házon belül* azonban, a szegedi MAV Igazgatóság pártbizottsági ülésein, a taggyűléseken szinte rendszerint napirenden szerepel a pontosság, a fegyelem kérdése. Érdekes és elgondolkoztató tények látnak napvilágot. Nemrégiben az algyői állomásról "Utasítás nélkül*! elindult a 8461-es számú vonat Rókus felé. Vagyis vasutas nyelven "megszökött*. Ugyanakkor Rókusról már elindították az 1812-es személyvonatot. Az algyői állomás forgalmi szolgálattevője szerencsére észrevette a "vonatszökést" és még időben leállította a vonatot és visszatolatta. Ha egy perccel később lép ki az irodából, akkor a vonat elmegy és az utasokkal telt 1812-sel összeütközik...! Mindezt az algyői állomás kommunistái, s vezetői nem jelentették, csak egy "névtelen* levél útján jutott az igazgatóságnak a tudomására. A hibák elhallgatása újabb hibákat eredményezhet, — erre már rájöttek Algyőn is. A szatymazi állomáson a váltó rosszul állt. Pest felől jött a 702-es gyorsvonat, de az állomás vasutasai "elfeledkeztek* a szabályzat, az utasítás megtartásáról, s ha a mozdonyvezető nem veszi észre időben a rossz váltóbeállítást, akkor... A dorozsmai állomáson — ugyancsak a közelmúltban — a második vágányra beállítottak egy szerelvényt. Aztán "elfeledkeztek* róla. A 747-es hajnali személyvonatot nyugodtan kiindították az állomásról a második vágányon és a szürkületben bizony a mozdony nekiment az előtte veszteglő szerelvénynek. Ez a baleset is szerencsés volt, hisz' a vonat még nem gyorsult fel és "csak* néhány ablak tört ki,.. Sem Szatymazon, sem Dorozsmán nincsen pártszervezet... A Rókusi Állomáson Magyar József állomásfőnök szinte állandóan ott van a dolgozók között, kint a pályán, segít, ellenőriz, tanácsot ad. Verők Pál, az állomás párttitkára kitűnő szakember és szinte mindent megbeszélnek az állomásfőnökkel: nem is fordult elő semmi baj a Rókusi Állomáson, az ott dolgozók kitűnően teljesítik szolgálatukat! íme a felsorolt példák bizonyítják: ahol nincs jelen a párt, ott felüti fejét a nemtörődömség. a fegyelmezetlenség, és ebből súlyos károk keletkezhetnek. Vjszont ha a kommunisták hozzáértőén segítik a szakmai vezetőket, akkor a megfelelő összhang nyomán a munka eredményes lesz. Ilyen légkörben jó kedvvel végzik munkájukat a dolgozók, s elégedettek — ebben az esetben — az utazók. Azt szeretnék az emberek, hogy mindig, mindenütt így legyen. (201) Egy másik szerelvény mögött Svejkkel találkozott és igyekezett kitérni előle, mert Svejk arca, ahogy Lukás főhadnagyra nézett, világosan elárulta, hogy ennek az embernek soli minden nyomja a szivét és nagyon szeretne beszámolni róla. Svejk azonban egyenest odament hozza: - (eh melde gehorsam. kompatdtordonanc Svejk további parancsokért jelentkezik. Óberlajtnant úrnalt jelentem alássan, hogy már kerestem az ábcrlajlnanl urat a törzsvagonban. - Ide hallgasson Svejk - mondta Lukás főhadnagy, a legnagyobb mértékben elutasító és barátságtalan hangon. - hulla, hogy hívjak magát:1 Már elfelejtette, hogy minek neveztem. - Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy én az ilyesmit nem /elejtem el._ mert én rum vagyok rgy bizonyos \ asas nevű egyéves linhiixlts. Ezzel együtt szolgáltam még regen a háború elült a karlini kaszárnyában, es volt ott egy ezredes, akli úgy hívtak, hogy 1 11edlrr ron Bumeráng vagy Guberting. Lukás főhadnagy önkéntelenül is elmosolyodott ezen a "guberóngon«, és Svejk tovább mesélt: , - Óberlajtnant úrnak alássan jelentem, hogy ez a mi ezredesünk jele olyan magas volt, mint az óberlajtnant úr, olyan hörizakállt viselt, mint a I.obhovic herceg, úgyhogy pont ugy nézett ki, mint egy majom, és amikor dühbe gurult kétszer olyan magasra ugrott. mint nmi1 yen magas volt. úgylmgy mi elneveztük gumipapának. Akkoriban valami május elseje volt. és minekünk készültségben kellett, lenni. es elülte való este az ezredes úr nagy beszédet tartott nekünk az udvaron, hogy ezért holnap mindnyájunknak a kaszárnyában kell maradni és nem mehetünk ki. hogy szűkség cselén legfelsőbb parancsra halomra lökessük azt az egész szocialista bandát..Ezért minden katona, akinek ma ldmcnöjc van és nem jön vissza a Mindenki tudja, milyen becses saját maga előtt is az, amihez nehezen jutott hozzá. Mindenki, aki csak belekóstolt a tudományos kutatásba, tudja, hogy milyen nehéz megbízható, új adatokhoz jutni. Különösen nehéz akkor, hogyha azok csak részben találhatók meg könyvekbe! . mert folyóiratokban, sőt hírlapokban rejtőzködnek. Egy középiskolai tanár a helyben létezett irodalmi társaságokról többet akar tudni, mtnt amennyi a jelentésekből, egyéb könyvalakú forrásokból kiderül: folyóiratokhoz, hírlapokhoz kell fordulnia. Az is előfordulhat, hogy egyúttal ez lesz minden nyomtatásban megjelent anyag az illető társaságról. Egy mérnök — aki a város valamelyik régebbi létesítményének felújításán dolgozik — nem rendelkezik az eredeti környezetre, a létesítmény jelentőségére vonatkozó, számára fontos adatokArammal védik a könyveket Könyvtárakban, archívumokban, amelyeket nedvesség ér, gyakran találkozunk az úgynevezett penészgombával — a könyvek, kéziratok és dokumentumok legveszélyesebb ellenségével. A könyvélősdiek kiirtására formalingazt használnak, amely viszont a papírvásznat is rongálja. Szovjet tudósok egy csoportja a könyv kártevői ellen új védőszert talált fel. A tudósok megállapították, hogy a magasfrekvenciájú áram gyorsan fertőtleníti a papírt. Ehhez csupán az szükséges, hogy a könyvet állítsák két fémlemez közé és 10 percig tartsák magasfrekvenciájú elektromágneses tér hatása alatt. A fertőtlenítésnek ez a módja nem tesz kárt sem a szövegben, sem pedig a papír anyagában. — A közelmúltban méréseket véeeztek a Bajkál-tóban ét az eddig vélt 1741 méter maximális mélységgel szemben 1940 métert is mértek, amely egyúttal a világ összes édesvizű tavainál észlelt rekordmélységei is jelenti. kai. Tekintettel arra, hogy évtizedekre visszamenőleg műszaki dokumentációs tájékoztatást nem nyújtanak: maga kezd a kutatáshoz. Egy postás dolgozó feladatul kapja: állapítsa meg, hogy mikor létesült Szegeden az első távíróállomás, derítse fel a megnyitás napját. Erről közlést csak véletlenül talál könyvekben. A párt- vagy tanácsi apparátus dolgozói a termelés, a kulturális és politikai élet számos pontjáról nem kapnak másutt tájékoztatást, csak hírlapokból. Nem lenne megerőltető hasonló példák felsorakoztatása . kár tucatszámra. Egy kérdés azonban kikívánkozik már az eddigiek után is: vajon azt a rengeteg energiát, ami a párhuzamosan, külön-külön végzett munkában lényegében fölöslegesen vész el, nem lehetne-e megtakarítani valamilyen formában? De igen! Lehet is, kell is! fiddtt keli fógni az egy-egy vidéken, egy-egy tájegység területén működő intézményeknek és szakembereknek a táj bibliográfiájának elkészítésére. A tájbibliográfia felölel minden — elsősorban — nyomtatott anyagot, ami a szóban forgó tájon jelent meg. Olyanokat is. amelyek nem az illető területen jelentek meg, de adatokat tartalmaznak róla. Végül ide sorolhatók a helyi szerzőkre, közéleti személyekre vonatkozó írások, akár a táj területén, akár másutt jelentek meg. A Városi Somogyi Könyvtár és az Egyetemi Könyvtár néhány dolgozójának szervezőmunkája. találkozván a szegedi szakemberek részéről megnyilvánuló érdeklődéssel és áldozatkészséggel, ' meghozta az első eredményt: október 28-án megalakult a tájbibliográfiai munkaközösség Szegeden. — Az alakuló megbeszélésen húszan vettek részt. Elfogadták a könyviárak állal írásban előterjesztett működési tervet, s ennek alapján a munkaközösség tagjai először Szeged legtöbb évfolyamot megért hírlapjainak feldolgozásához, cédulázásához kezdenek hozzá. Hírlapfeldolgozást országosan is kevés helyen végeznek. Ilyen alapos feldolgozó munkát pedig, ahogy a munkaközösség kíván dolgozni, csak a Debreceni Egyetemi Könyvtárban láttunk. Meg kell mondanunk azt is, hogy tájbibliográfiai munkaközösség alakítására nem ez az első szegedi próbálkozás. Több próbálkozás megelőzte a mostanit, s minden előző kísérlet a* anyagi alafióJi Hiánya miatt bukott meg. Nem akarjuk a vállalkozást születése előtt eltemetni, de sok olyan veszedelem leselkedik mindenfelől. amely anyagi megalapozás nélkül, veszélyezteti az eredményt. Maga az a tény, hogy a részvevők semmiféle anyagi ellenszolgáltatást nem kapnak: lassíthatja, elodázhatja, esetleg hosszú időre meg is állithatja az előhaladást. Bár a munka természete olyan, hogy a gyorsabb ütemre ösztönzés inkább káros, mint hasznos, — mert növeli a pontatlanság esélyeit —, mégis bizonyos anyagi ösztönzést is kellene illetékes szerveinknek a részvevők számára nyújtani: A könyvtárakra lenne célszerű szervezetileg felépíteni a munkát, s a Somogyi Könyvtár, a Tudományegyetemi Könyvtár és az Orvosegyetemi Könyvtár egy-egy dolgozóját megbízni ezzel hivatali munkaként. A munkaközösség többi tagja részére pedig a végzett munka arányában lehetne honoráriumról gondoskodni. A befektetett összeg feltétlenül üiddtatétúl a IMioxyiájiáían. Olyan segédeszköz készül ellenszolgáltatásul, amely sokkal több munkaórát takarít meg a jövő kutatói számára, mint amennyi az ösztönzésére szükséges összeg lenne. — A hírlaprepertórium pedig csak első lépése a tájbibliográfiának. A folyóiratok és önállóan megjelent müvek feldolgozásával lesz csupán teljessé a munka. Az így olKészült teljes tájbibliográfia maga is hatalmas ösztönzést jelent a további tudományos kutatásra. Lisztes László kaszárnyába, hanem egészen holnapig hint marad, ai hazaárulást liövetett el, mert az ilyen részeg pasas senkit se találna el, mikor sortűz lesz, és még képes lenne a levegőbe lőni. Hát a Vasas egyéves önkéntes visszajött a szobába, és azt mondja, hogy a gumipapának mégiscsak volt egy jó ötlete. Nagyon igazat beszélt, mert holnap senkit se jognak beereszteni a kaszárnyába, úgyhogy a legjobb, ha vissza se jön az ember, és ezt ö, óberlajtnant úr, jelentem alássan. meg is valósította, rnirit a pinty. De ez a Fliedler ezredes, kérem, ez egy olyan rohadt dög volt, isten nyugosztalja, hogy másnap öszszevissza járkált Prágában és keresett valakit, aki a mi ezredünkből ki mert lógni a kaszárnyából. és valahol a l.öportorony mellett szerencscsen össze is találkozott a Vasassal és mindjárt nekiment: "Májt én adja neltet, májt én megtanítja, májt én elbánja!* Még sok ilyesfélét beszélt és fiilön lógta és cipelte bejeié a kaszárnyába, és útközben még sok csúnyaságot meg fenyegetést mondott neki. és folyton azt i.érdcztr Jőlr. hogy hagy hívják. Waschascli. Wnschasch, majd te fogsz összcszami, én csupa, örülök, hogy meglógtalak, majd én megmutatok neked den ersten Mai. Waschascli. Waschascli, most megvagy az enyim. pcesuhni, szépen pecsuknü* A Vasasnak már minden mindegy volt. F.zért amikor a Rozvaril-vendégli.ltöz ertek a Paricon, beugrott a kapu alá cs eltűnt az átjáróházban és elrontotta a gumipapátiak ezt a nagy örömöt, hogy a fogdába dughatja üt. Az ezredes olyan dühös lelt a szökése miatt, hogy dühében elfrleitelte. hogy hogy hívják a delikvenst, és amikor bejött a ltasztírnyába. elkezdett ugrálni a plafonig, mert alacsony plafon volt, és az ügyeletes nagyon csodálkozott, hogy az öreg mért kezd el hirtelen tört eseli nyelven beszélni és kiabálni: "Bezescht persuhni. Rrzescht nem pee.sukni. 01moteht pecsukni. Cinkoséin peesuhii!* Es így kínlódott az öreg nap nap után. és ki is rukkollattá oz egész ezredet, de a Vasast, akiről mindenki tudott mindent, közben bedugtál: a betegszobára. mert fogtechnikus volt. Dr az'án a mi ezredünkből egy katonának sikerült egyszer leszámi egy dragonyos! a Ruck-kocsmában. mert ez az ö szeretője után járt, és akkor minket négyszögbe állítottak, mindenkinek ki kelletett jönni, a maródiaknak is. aki nagyon maródi volt, azt ketten tartották. Ügy hogy hiába volt minden, a Vasasnak is ki kellett rukkolni az udvarra, és ott felolvasták nekünk az ezredparancsot, körülbelül olyan értelemben, hogy a dragonyosok is luitoruik cs tilos őket leszúrni, mert ők a mi kriegskamerádfaink. Egy önkéntes fordította és az ezredes közben meresztette a szeméi, mint egy tigris. Előbb végigment az arcvonal előtt, aztán hátulról ment, megkerülte az egész négyszöget, és egyszerre csali felfedezte a Vasast, oki akkora volt. mint egy hegy, úgyhogy, óberlajtnant úr kérem, borzasztóan komikus volt, amikor becipelte öl a négyszög közepébe. .1t önkénles ahbahagjila a fordítást, a mi ezredesünk meg elkezdett ugrálni a Vasas elölt, mint egy kutya a lóra. és közben azt orditolta: -Ugye megvagy, mégse nem szöktél meg nekem, most megint mondani fogsz, lingy rgy Waschascli. én mrg mindig mondok Rézesch, Cinkesch. Úlmosch. ez itten Waschascli. r; a sivány Wnschasch, majd én adja neked Úlmosch, Cinkesch. Rezesch. te Mistvieh, du St hívein, iht Waschascli-!* Aztán rásózott egy hónapot, de kél hét múlva valahogy megfájdult neki a foga. és cszélie jutott, hogy a Vasas fogtechnikus, úgyhogy kihozatta a fogdából a maródiszobába és ki akarta húzatni vele a lógót. és a Vasas húzta neki vagy félóra hosszat. Úgyhogy az öreget vagy háromszor felmosták, de az öreg valahogy megszelídült és elengedte a Vasasnak a másik kit hetet. Igy van ez óberlajtnant úr kérem, amikor egy feljebbvaló elfelejti az alantasának a nevét, de egy alantasnak sohase szabad el/elejteni a feljebbvalója nevét, mint ahogy éppen ez az ezredes úr is mondta, hogy évelt múlva se fogjuk elfelejteni, hogy volt egyszer egy Fliedler nevű ezredesünk. Nem voltam talán túl hosszú, óberlajtnant úr kérem? — Tudja, Svejk — felelte Lukás főhadnagy —. minél tovább hallgatom magát, annál erösebb lesz bennem az a meggyőződés, hogy maga egyáltalán nem tiszteli a feljebbvalóit. A katonának még évek múlva is rsak jót szabad mondania egykori feljebbvalóiról. Látszott, hogy Lukás főhadnagy kezd ssó-ca hozni. — Óberlajtnant úrnak jelentem alásan — veífe át a szót Svejk, mentegetőző hangon —, hisz ez a Fliedler ezredes úr most már régen megvan halva, de ha az óberlajtnant úr kivonja, én csupa jókat fogok mondani róla. Olyan volt ö a katonákhoz, óberlajtnant úr kérem, mint egy földreszállt angyal. Olyan jóságos volt, mint Szem Márton, aki mártonnapi libákat osztogatott a szegényeknek is éhezőknek. Megfelezte a tiszti menázsiját. amit ebédre kojtolt. a legelső katonával, akivel az udvaron találkozott, és amikor már mind teleettük magunkat gombóccal, akkor grenadírmoésot főzetett nekünk menázsiba disznóhússal, és a hadgyakorlatokon. ott mutatkozott csak meg igazán a jósága. Amikor bevonultunk Dollii Krúlovicébe, parancsba adta. hogy az ő számlájára igynl: ki a- egész královirei sörgyárat, és amikor névnapja vagy születésnapja volt, tejfölös • nyulat főzetett az egész regimentnek zsrmlcsgombóccal. Olyan jóságos volt a legénységhez, óberlajtnant úr kérem, hogy egyszer . . . Lukás fűhailnagy könnyedén megcsapta' Svcjl: fülét, s barátságos hangon igy szólt: — Most már eredj, gazember, elég volt belőle. — 7.um Bejeid, Herr Oberleulnant! — Svejk megindult a vagonja jelé. miközben a zászlóalj transzportja elölt, annál a vagonnál, amelyben a trlefonfelszerelést meg a drótokat tartottál:, a következő jelenet játszódott le: A vagon előtt őrszem állt. mert Ságner kapitány utasítására mindennek -felmassig" kellett lennie. .4 transzport értékének megfelelően tehát őrszemek álltak mindkét oldalon, s "feldruf*-ot és "losung*-ot (a "folnif* a jelszó első, felszólító része, a -losung* a válasz rí) kaptak a zászlóalj irodáról. Aznap a felárul ez volt: »Kapoe* (sapka), a losung pedig: "Hatvan*. A tclefonfelszerelésnál álló őr. akinek ezt meg kellett jegyeznie, valami kolomeai lengyel volt; isten tudja, milyen véletlen folytán került a 91. ezredbe. Persze nem is sejtelte. hogy mi lehet nz a "koppé*, de mivel volt benne némi mnemotechnikai tehetség, annyit megjegyzett, hagy -k*-val kezdődik, s ezért büszkén így válaszolt Dub hadnagynak-, alti aznap zás-lnaljügyelrles volt. s a jelszót kérdezve közeledett hozzá: (Folytaljuk)