Délmagyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-23 / 248. szám

4 ' Szerda. 1957. októífrr ÍS. DU indít BULGÁRIAI l&POIK KAROLYI LÁJO S IV, Ismerőseim, barátaim, 1 akiknek olykor a Bul­gáriában tapasztaltakról me­sélgetek, sokszor faggatnak arról is: milyen politikai ta­nulságokkal tértünk haza? Milyen az egyszerű állam­polgár hangulata Bulgáriá­ban? Hadd hangsúlyozzam min­denekelőtt: több hetes ta­pasztalatunk szerint a bolgár — veszedelmesen őszinte nép. Szépítgetés nélkül tárja fel bensejét, s amit mond, an­nak nem kell kutatni az ér­telmét, mert nyíltan, s egy­értelműen szól. Senki nem állította közülük soha, hogy »ott van már a Kánaán«. Tudják, hogy iparilag igen sokat kell fejlődniük, amíg elérik a közép-európai orszá­gok színvonalát. Gyógyszer­iparuk például kriminális. De azt is jól tudják — hisz a saját bőrükön tapasztalták —, hogy gazdasági, — főként mezőgazdasági, s közélelme­zési problémák megoldása tekintetében mérföldeket ha­ladtak előre 1944 óta, s egyre előrébb lépnek. 1947-ben még szűkecskén jutott a tálba, — ma már oly tartalmas leve­seket mérnek a legegysze­rűbb parasztház asztalán is, hogy jó étvágyú írótársaim is többször "kidőltek* már az első fogásnál. Tagadhatat­lanul jó a koszt náluk, ízle­tes, bőséges és olcsó, a hús mindennapos a segédmunkás asztalán is. Célszerű, okos, biztos léptű gazdaságpoliti­káról tanúskodik a bolgár életszínvonal. A textiláruk, ruhák minősége persze sok kívánni valót hagy még ma­ga után. de ebben ls jelen­tős az előrelépés az utóbbi években. Imponáló ütemben építkeznek, — s ezt is mér­téktartó tervszerűséggel cse­lekszik. Tudják, hogy első­sorban a természeti adottsá­gokat kell kihasználniok, épp ezért a tengerparton, s a he­gyi üdülőhelyeken építkez­nek a leglázasabban. Ez ki­tűnő befektetésnek bizonyul: nyüzsögnek a tengerparton a külföldi üdülők, s a Cseh­szlovákiából jelentkezettek­nek például csak a töredékét tudták vendégül látni, —an­nak ellenére, hogy magunk is több ezer csehszlovák üdü­lő-vendéget láthattunk a vár­nai Aranyparton. kJ yilván a kézzelfogható gazdasági eredmények is jelentősen közrejátszanak abban, hogy a politikai han­gulat őszintén pozitív á leg­eldugottabb hegyi faluban is. A Hazafias Arcvonal — az ottani népfront — tapasz­talhatóan képes minden progresszív nemzeti erő ösz­szefogására. A párt szövetsé­gesei, parasztpárti és párton­kívüli dolgozók, el nem tud­nak más államvezetést kép­zelni, csak a kommunista párt által irányítottat. Kérlelhe­tetlen keménységgel hajt­ják végre a párt politikáját — mégsem merevednek dog­matikusokká, — büszkén bolgárok, öntudatosan haza­fiak, mégsem süllyednek a revizionista nézetek hínár­jába. No persze, ellenség köztük is csak akad, az im­perializmus Bulgáriát illető­en sem alszik, de nyugodtan állítható: aknamunkájának vajmi kevés a talaja ebben a magabiztos, napsugaras, erős; kis országban. A nép veze­tőinek kapcsolata a tömegek- j kel — közvetlen és spontán.: Magam is láthattam, amint! a párt és a kormány vezetői1 gyalogszerrel kalauzolnak egy kínai küldöttséget az aranyparti homokon, s üdü­lőkkel, járókelőkkel társa­lognak kedélyesen. felszabadulásuk évfordu­ló lóját, szeptember 9-ét vendéglátóinkkal együtt ün­nepeltük meg. Az impozáns felvonuláson tapasztalható természetes lelkesedés, s csa­ládias hangulat mindkettőn­ket megkapott. El nem felejt­hetem a fegyveres alakula­tokat követő öreg partizánok felvonulását. Rendetlen ösz­szevisszaságban jöttek az öreg harcosok, a régi flintá­kat, egykori karabélyaikat markolászva vagy hanyagul vállra vetve, felemás, régi mundérjukat öltötték ma­gukra, melyet még a Vito­Szeged felszabadulásának rhpnhe ment hogv 13. Évfordulója alkalmából cnenD€ ment- n0«y rendezett ünnep se giorozal keretében nyílt meg a Mó­ra Ferenc Múzeum Horváth •Mihály utrai képtárában a Károlyi Lajos-eralékklálli­Hollósy Fimon ottani, később a nagy­bányai szabadiskolájában ké­pezze magát. Károlyi itt nemcsak a mozgalom Réti iás. A bemutatott gazdag által megfogalmazott: ..Min­anyag Iránt nagy érdeklő­dés nyilvánul meg azóta ls a szegedi művészet kedvelők körében. Holnap, csütörtö­kön este s órai kezdettel a Hazafias Népfront szegedi bizottsága, a TTIT szegedi titkársága, a Képző- és zcsével is eredményesen fog­lalkozott. Első nagyszabású gyűjteményes kiállítását a helyi múzeumban, 1910-ben rendezte meg, majd nyolc év­vel később, 1919 őszén a Nemzeti Szalonban mutatko­zott be. ahol szép sikere volt. A kiváló tehetségű, felbuk­kant vidéki festőt ezután szí­vesen fogadták be a KÉVE tagjai közé. Sőt a Szépmü­tozó Károlyi Lajos nyolcvan évvel ezelőtt, 1877. július 16­án Szegeden született. Atyja egy jónevü helyi csizmadia­mester volt, aki az árvízkor szerzett hüléses betegségébe halt bele. Anyja. Malatinszky Mária újból férjhez ment, de WIHi^^H^l idesen ő is elhunyt. Igy sán, vagy a Balkán-hegység a korán árván maradt fiúcs­den szép és igaz legegysze­rűbb forrása a természet" programját tette magáévá, hanem behatóan foglalkozott társadalmi és valláserkölcsi _ kérdésekkel is. Szenvedéllyel iparművészek Csongrád me- merült el Tolsztoj életfilozó- vészeti Múzeum több alko­5ZSÍ. ,"unkaf,°Portla i » lkjának tanulmányozásába, tását megvásárolta. 1919-ben Móra l erenc Múzeum Ka- , . .., , , ,, , . rolyi Lajos-emlékesttel adó- mely vegul arra serkentette, a tarsadalmi megújhodást áll­z|u Szened nagy festője em- ho?y 1899 őszén hozzá za- hatatosan valló és hirdető zoitánkmütarté'nérn rt^ár' 'ándokoljon. Fáradságos útja Károlyi Lajost, a magyaror­látvezetéssei "egybekötött a:.onban a vártnál kevesebbet szági képzőművészeti ügyele előadási, EZ alkalomból kő- jelentett, és Jásznája Poljá­Zöljük alábbi megemlékező- Íróból, a nagy orosz író ott­" l' hónából csalódottan tért ha­Á7 ni manvar festészet za- Jó idei«nem vett e«e,tet t\L UJ lliayjfai legkülö_ kezébe, mert úgy gondolta, nösebb életű alakjai közé tar- h°8V bensője nyugalmát csak di, Gergely és a többiek), kül­népbiztosavá nevezték ki. A Tanácsköztársaság bukása után ő is. mint a többi "kompromittált* helyi szo­cialista érzelmű művész (Hó­Csak a Me tréfa Jóleső meglepetésként szolgált tl Szegedi Nemzeti Színházban hétfőn este az Országos Filhar­tnóni* rendezésében bemutatott *Csak a fele tréfa ...« című e!<3­adás. Hangulatosan szórakozta­tó, művészi és tartalmas műsort — amint divatosan mondani szok­ták: csztrád-műsort — kaptunk. Csodák,csodája: képtelen helyze­tek színpadikig hitelesített zagy vaságai nélkül is jól szórakozott a közönség. Sőt!. •. • A könnyed, színes muzsikáról a Magyar lládió Kisegyüttese gondoskodott, s Kálmán, Lehár, Dunajcvszkij dallamai — no meg az úgy látszik elkoplallia­tatlan chaplini "Balettcipő« — üdén, frissítően, s ha kellelt sze­líd emlékek varázsával' telten szólaltak meg a vonósok, s a zongorista kezenyomán. Németh Marika ezúttal is nemcsak kel­lemes jelenség volt, hanem elő­adókészségével, hangjával ma­gával ragadta a közönséget, — a férfiakat és a nőket egyaránt. .4 jiatal Puskás Sándor is sok tapsot kapott. Ennyit a műsor rgyil: feléről, s a másik, a rím­ben hirdetett »Csak a jele tréfái­val ís meg lehetünk elégedve, különösen, ha a Horváth Tiva­dar állal előadott, igen tartal­mas, szatirikus sanzonokra gon­dolunk. Dicséretes irodalmi tö­rekvés volt az is, hogy Karinthy egyfelvonásost, a-Kís érleli móil­szerrk"-et mutatták be, Balogh Erzsi és Horváth Tivadar mér­téktartó játékával. Kazal László műsorában különösen a mambó­paródia aratott fergeteges sikert, s "Borkóstoló« cimű, humoros magánszáma is az igazi humo­ristát, művészt mutatta meg. A hétfői műsoron kétségtele­nül érződött a magasabb iro­dalmi és művészi színvonalra törekvés, — amit nem is hall­gatott el a rokonszenvesen kon­feráló dr. Hegedűs János. (Sőt talán túlzottan is hangsúlyozott.) Egy kicsit több "mai" azért kétségtelenül jól tett volna a műsornaki mind a zenei részben, mind a humorban, hiszen azért, ha nem is böviben, de c téren is akad miben válogatni. így is örülünk — s-árva az ez irányú igényes továbbfejlődést — e ma­ga nemében üditö és sikeres elő­adásnak. (I. z.) bokraiban nyűttek-szaggattak a náci-világban. Leírhatat­lan ünneplésben részesítették őket! Mi is szerettük volna odakiáltani nekik, hogy jó utódokat, hű fiakat neveltek, hogy dimitrovi nemzedék nőtt a dicsőséges elődök he­lyébe, s az új nemzedék vál­lán is biztonságosan nyug­szik a szépséges Bulgária sorsa. Ezt jólesett volna Dimit­rovnak is elmondanunk. Be­balzsamozott testét látni le­het ugyan a mauzóleum vib­ráló fáklyafényében, de szen­vedélyes tüzű, szép bolgár szeme örökre zárva marad ... Ha élve láthattam volna, azt is elmondtam volna neki, hogy a toll emberei sűrűn csetlettek-botlottak ugyan egv esztendeje hazánkban —, de ma már egyre többen tarta­nak ott. ahol Dimitrov néDé­nek írói: egyre többen tud­ják, hová tartoznak, s mi a kötelességük. (Vége.) a nehéz testi munkában nyer- íöldre távozott. 1922-ben heti vissza. Ezért elszegődött ugyan hazajött, de nem Szc­unokabátyjához Makóra asz- gedre, hanem Székesfehérvá­tal-snak. Közel egy esztendő rctt Prohászka Ottokár püs­alatt, amit e szakmában el- pök vendégeként annak és töltött, valóban visszanyerte bátyja arcképét festette meg. lelki egyensúlyát. A csendes Némi pénzhez jutva újra kül­vfdéki légkörben, a gyalupad íöldre. a neki kedves Olasz­meilett, újra kedvét lelte a országba utazott, ahol szor­művészetben. Festészetének galmasan dolgozott. De nem kát előbb erdész mostoha­atyja, Martinovics Mátyás, iriajd tizenhárom éves korá­tól nagybátyja. Malatinszky György, szegedi vendéglős nevelte. Károlyi a helyi pia­Kibontakozása ekkor kezdő­dött. Károlyi — rövid kül­földi és budapesti tartózko­dásait leszámítva — élete vé­géig hú maradt ahhoz a kör- lítást rendezett, nyezethez, melynek egy ne- Tárlata után bírta kinn sokáig, hazavá­gyott a Tisza partjára. 1924­ben ért Szegedre és még eb­ben az évben műveiből kiál­felköltözött rista gimnáziumban szerzett 8yed század alatt mélyérzel- Budapestre, ahol igen szűkö­crettségi után a89í> M«n- ,T!U fcsto-liriKusává, a szege- sen, s kölcsönökből kellett chenbe utazott, hogy ott fes- di képzőművészet tőművésszé képezze magát. Gyulájává vált; Juhász é'nie. Elviselhetetlenné vált magányát egy tisztalelküle­tű írótál helybeli lánnyal. Azonban a munchen akade- c „„AIÍJ tekintetű rend- , miának élettől elszigetelt, E SZellU művelt Molnar lankával osztotta száraz oktatási rendszere szeacdi fest6 kénéi tele van- n?egLaJU,t 1926, ffTbruarjadan nem felelt meg a természe- ^ hlnro at^L eít é^S- elvett feIeSegu1' Ugyanebben tet szerető, költői lelkületű fiatalembernek. Csalódottan tért hata a drávatoroki erdő­be, mostohaatyjához azzal a szándékkal, hogy pályát vál­toztat és erdész lesz. Ez a táj, ez a természet újra élet­re keltette benne a művészt. Rómába utazott 1896 őszén, hogy az olasz nagymestereket tanulmányozza. Az „Örök vá­rosiban — ahol Fraknói püspöknek másolgatott —, több mint egy évet töltött, de munkaköre nem elégítette ki. 1879 végén újra Mün­• ­Ószi virágnyílás a Cf-MOÍLzkwiktit A Szegedi Tudományegye­tem Füvészkertjébe is "be­szökött* az ősz. Elhullajtot­ták már szirmaikat az érde­kes melegégövi növények. Közülük töb£> bekerült az csak lila virágai tündököl­nek. Teljes szépségükben pompáznak az "Aster«-ek, s» Földközi-tenger vidékének csillagvirágai. A róldközi­tenger partjain ezeket az nak hangulattal, egy keny lélek visszatükrözésé­vel. Ezt m-'tatják alkotásai: a madár lakta vén platánok és nyíló rózsaligetek megra­gadó együttesét nyújtó „Új­szegedi részlet", a dús lom­boktól árnyas deszkakeríté­ses „Kertes ház", a csatakos utat cs két oldalán levéltelen fasort mutató „Téli hangu­lat", az ezerszer megfestett, nemes ízléssel összerakott asztaldíszítő „Rózsák", vagy az esti csendben szü­letett „Naplemente a Ti­szán" stb. Hasonló címmel e témákat számtalanszor meg­festette. Százakra menő ön­arcképein kívül portréi, ta­nulmá.iyfejei igazolják, hogy a realista emberábrázolás Károlyi festészetének egyik legsajátosabb értéke. Képei­nek sokszo- szomorkás han­gulata a nyomasztó magá­nvosság és a siv^r múltból ere d, de festészetében ott az évben még egyszer és egv­ben utoljára bemutatta ké­peit a szegedi közönségnek, majd röviddel ezután a bu­dapesti Rókus-kórházban gyomor- és vesebántalmakkal halálos betegen feküdt, ahol sok szenvedés után, 1927. március 20-án elhunyt. Végakarata alkotásait a szegedi múzeum­ra hagyta Tisztelői közben­járására holttestét hazahoz­ták szülővárosába, és a mú­zeum előtt adták meg neki a végtisztességet. Temetőbe vi­vő utolsó útjára a Munkás­dalárda gyászdallal; hűséges barátja, a költő Juhász Gyu­la pedig így búcsúztatta: •„... egy nagy tanítást l)aS.v­tál rán'r: a munka szent. Al­kotó munkás voltál, ki a jö­vőnek dolgozik, kinek veté­se érik. ha a sírja fölött is lesz csak az aratása. Mi itt' zsongnak a legtisztább embe- megfogadjuk, hogy emberi cs üvegházakba, ahol az idő ja- ugyanc3ak ma színű virágo- retete; ..,',„( fíirtriAfloníil minrlitJ IDC. ri érzések: a kibontakozó ter­mészet, a helyi táj, a szülő­város, s a dolgozó nép sze­kat az ősz legmegbízhatóbb rástól függetlenül mindig me­leg. párás a levegő. Bár az B^B őszi hónapokban kisebb a jelének tartják, mert akkor "forgalom* a szokottnál, még bontják szirmaikat, amikor így is akad látnivaló: nyíl- megrövidülnek a nappalok és nak az ősz sajátos virágai. Lassan már elvirágzik az évszak jellegzetes növénye, az őszi kökörcsin, ameíyneK külön érdekessége, hogy ilyenkor nincsenek levelei, hűvösebbre fordulnak az éj­szakák. Ezenkívül nyílnak a kertjeinkből is jól ismert pi­ros, fehér, sárga színű, nagy­virágú japán, valamint indiai és egyéb krizantémok is. A szerzetesi életű vegetá­riánus Károlyi Lajos, miután Szegeden letelepedett, a he­lyi Képzőművészeti Egyesü­let által rendezett tárlato­kon éveken át rendszeresen részt vett. A század elején fes­tő­iskolát nyitott, s hosszú éve­kig szegedi müvészifjak kép­művészi értékeidet megmu­tatjuk a világnak és életed koronáiét, az igazság szelle­mét igyekszünk diadalra vin­ni!" • , . t . •„ . A Móra Ferenc Múzeum a jelenlegi emlékkiállítást rész­ben saját anyagából, részben magár. °vüjtemén vekből ösz­szegyüitött képekből. Káro­lyi Lajos születésének 80. és halálának 30. egybeeső évfor­dulója alkalmából, a nagy szegedi festő tiszteletére ren­dezte meg * !«• - Szelesi Zoltán U96) S megint az őrmester hangja hallatszott: — In die Halanz! Beim Fuss! In di* Balanz! Schul-tertl Bajonett auj! Bajonrti ab! Falit das Bajonett! Zai» Ccbet! Vom Gebct! Kniet nieder zuni Gebét! Ladenl Schieuenl Schiessen hal­brcchttl /.iel Stabwagon! Distanz 200 Schritt... Feriig! An! Fcuer! Setzt ab! An! l'eucrl An! Feuer! Setzt ab! Aujsatz normál.' l'atronen versorgen! lluth! — Az őrmester cigarettát so­dort. » Svejk közben szemügyre vette a puska szá­mát és igy szólt: — 42681 Ugyanez a száma volt Peckyben egy mozdonynak is, amelyik a tizenhatodik vágá­nyon állt. llgy volt. hogy el kell tolatni javí­tásra a Lysa nad Labem-i depóba, de as nem ment olyan könnyen, őrmester úr. mert annak a mozdonyvezetőnek, aki oda kellett volna hogy tolassa, nagyon rossz számmemóriája volt. Igy aztán a pályamester behívta az irodájába és azt mondta neki: -.4 lizcnlfalos vágányon áll a 4268-as számú mozdony. En tudom, hogy ma­gának nagyon rossz a számmemóriája, és ha pa­pírra írnak fel magának valami számot, akkor maga azt <1 papírt elveszti. Dc most jól ide figyeljen, ha már olyan gyenge a számolásban, és cn megmutatom magának, hegy. milyen könnyű megjegyezni bármelyik számot. Nézze: a mozdonyrwk, amit el kell hogy vigyen a Lysa nad Labem-i depóba, 4268 a száma. Na­hát, ide figyeljen. Az első számjegy egy négyes, a második egy kettes. Most már megjegyzett annyit, hogy 42. vagyis kétszer kellő, az sor­rendben az első szám, tehát négyes, osztva ket­tőzte!, az kettő, és megint rsak ott van a né­gyes meg a kettes. Csal: ne ijedjen meg. Meny­nyi kétszer négy? Nyolc, nem igaz? Tehát vésse az agyába, bogy a 4268-as számból a nyolcas a legutolsó számjegy. Na most hátra van még. ha nuir megjegyezte, hogy az első 4. a ihásodih 2, a negyedik 8. liogy valahogy, ügyesen meg­jegyezze azt a hatost is, ami a nyolcas elöli áll. Ilát ez borzasztó egyszerű. Az első számjegy egy négyes, a második egy Ixttes, ncgy meg keltő az hat. Most tehát nuir biztos a dolgá­ban, hátulról a második egy hatos. így tehát ez a torrend most már soha többé nem megy ki a fejünkből. A maga agyába bele van vésve a 4268-as szám. Vagy ha még egyszerűbben akar eljutni ugyanehhez az eredményhez . • .* Az őrmester abbahagyta a dohányzóul, ki­düllesztette a szemét Svrjkre, s csal; annyit da­dogott: — Koppé ab! Svejk komoly képpel folytatta: — így hát elkezdte magyarázni neki azt az egyszerűbb módszert, amivel megjegyezheti a 1268-as mozdony számát. Nyolcból kivonunk kettőt, az hat. Most nuir tud annyit, hogy hat­vannyolc. Untból kivonunk keltöt. az négy, így már tudja, hogy 4-68. azután beleteszi azt a kettest, cs megvan a 4-2-6-8. .4i se túl fárasztó, ha másképpen csináljuk, szorzással és oszlással. Akkor is ugyanaz az eredmény jön ki. "Je­gyezze meg — mondta a pályamesler —, hogy kétszer negyvenkellő az nyolcvannégy. .4; óv­nrk tizenkét hónapja van. Igy hát levonunk nyolcvannégyből tizenkettőt, marad hetvenkel­tő. ebből még tizenkél hómapot, az halvan. igy tehát van nuir egy biztos hatosunk és a nullát áthúzzuk. Tehát tujduk, hogy 42. 68, 4. Ha már azt a nullát áthúztuk, áthúzzuk azt a né­gyest is hátul, és megint egészen nyugodtan megvan a 4268. annak a mozdonynak a száma, amit a Lysa nad T.ahem-i depóba kell vinni. Dc nagyon könnyű, mint mondom, oszlással is. .4 vámtarifa szerint hiszámitjuk az "együtthatót". Csal: nincs talán rosszul, feldvébl úr? Ha tet­szik akarni, én megint elkezdem, például a "General de charge"-ssal. "Feriig! Hoch an! Feuer! Hü, a kutyafáját! Bosszul tette a kapi­tány úr. hogy ide küldte a napra. Most mehe­tek hordágyért. Előkerült az orvos, és megállapította, hogy vagy napsiúrás, vagy akut agyhártyagyulla­dás esete forog fenn. Mikor nz őrmester magához tért, Svejk még mindig ott állt mellelte, és azt mondta: — Szóval, hogy befejezzem. Att hiszi, őrmes­ter iír. hogy az a mozdonyvezető megjegyezte a számot? Mindent összekevert és beszorozta bárommal, mert csak a szentháromságra emlé­kezett. a mozdonyt meg otthagyta, az még most is ott áll a tizenhatos vágányon. At őrmester ismét lehunyta a szemét. S amikor Svejk süsszatért a vagoniába, arra a kérdésre, hogy hol volt ilyen sokáig, azt jcs lelte: — Aki másnak laujschriltol ás, száz schullcr­be esik bele. — .4 vagon egyil: sarkában Balo­un reszketett. Tudniillik Svejk távollétében, miután a tyúk megjött, jeljalla Svejlt adagjának a jelét. • A Iransz/tortot még elindulása előtt utolért« egy vegyes katonavonat, különböző alakulalid:­hoz tartozó katonákkal. Ezek vagy lemaradtak az alakulatuktól, s-agy kórházból kikerülve menteit utána, s voltak köziül; más gyanús egyéneit is. akiket kivezényeltek valahová vagy legdában üllek mostanáig. Ebből a vonalból lépett ki többek között Ma­rék egyéves önkéntes is, akit annak idején lá­zadásért lecsuktál;, mert nem altari latrinát pu­colni; a hadosztálybíróiság azonban felmentette, beszüntették ellene a vizsgálatot, s így Maréit egyéves önkéntes most megjelent, a lörzsvagon­ban, hogy jelentkezzék a zászlómljparancsnok­iiái. Marék ugyanis eddig sehová se tartozott, minthogy fogdából fogdába vitték. Ságner kapitány nem örült túlságosan, ami­kor meglátta nz egyéves önkéntest és átvette a megérkezésével kapcsolatos iratokat, amelyeken a következő, szigonían titkos megjegyzés állt: -Politiseh vrrdeiehlig! Vorsicht! (Politikailag gyanús! \ igyúzut!) - de szerencsére eszébe ju­tott a latrinaláhnrnoh. aki olyan érdrl;es ta­nácsol adott neki, nevezetesen, Imgy egészítse ki a zászlóaljat egy "batalionsgesehh htssrhrri. bcrrel", « . (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom