Délmagyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-15 / 216. szám

4 A perpatvar befejező­dött Ágnes közöm­bös, mélázó tekin­tettel állt a terasz nyitott üvegajtajában, nézte a kopasz, helyenként rőt cser­jéssel borított sziklatorlaszos hegyhátat, a lankásan húzódó kertek öreg-zöldjét az őszi­barackosok piros-sárgás érő gyümölcseit, a szűk utcákban a gyérszámú járókelőt Nyol­cadszor érte meg e világban a szeptembert, a minden év­ben egyforma ismerősen bo­rongós nyárutót. Antal, a férj, összehúzott szemmel egy fixpontra me­redten ült oldalt a terasz melletti ajtónál a bordó plüssfotelok egyikében, kar­nyújtásnyira az asszonytól. Békés csend honolt az antik ebédlőben, de ez a csend va­lahogyan véletlen szakadt rá­juk, mindketten érezték, hogy ma még sorsdöntő dolog történik közöttük. Ágikám! — kezdte a férj, hogy befejeződjék az ügy, amíg a gyerek távol van. Az asszony nem válaszolt. Magas, domború homlokán gondolatnyi redő szaladt vé­gig. Vállára omló fekete ha­ját meglibbentette az alko­nyati hegyi szél. A csipke­függöny és a nyitott üvegajtó között állt, félig az ajtóra tá­maszkodva, fehér selyem­blúzán igazított egyet, mert fekete szoknyájából kicsú­szott, elöl buggyosan állt, s ez öregasszonyossá, észrevét­lenné tette finomívű melleit. Az alkonyati napsütés erőt­len sugarai arcára hullottak, kreol bőre még barnább lett, keskeny ajkalt szólásra csu­csoritotta, férjére nézett, Jobb kezét megemelte, hogy mon­danivalójónak nagyobb nyo­matékot adjon, > megje­gyezte: — Nincs mit beszélni. Nem megyek veled, menjél ma­gad. A gyermekem egészsé­gére esküszöm... nem me­gyek. Még akkor sem, ha fő­mérnökként dolgozik a fér­jem! Belőlem nem lesz bür­gödzi lakos! Miközben beszélt, barna­feketében játszó nagy sze­meit összevonta, éjszínű söp­rű-szempillóit idegesen le­csukta — felnyitotta refleksz­szerűen, s harmincötös kis cipőjének sarkával óvatosan a parkettre koppantott a ha­tározottság kedvéért. Azután visszafordult eredeti pózba, tovább szemlélte a szeptem­beri szürkületbe vesző ko­mor, baz&ltos Sas-hegy te­tejét. Antal nem Ilyen indulatos kitörést várt Nem is tudott hirtelenjében megfelelni. Megaztán, most hogy felesége dacos-mérgesen állt előtte eszébe hozta a tréfás durcós­kodásokat, a haragszomródo­kat, amelyek végén olyan jó volt a kibékülés, a családi intimitás meghittsége, kedves bája. Nézte az asszonyt, néz­te, és nyolcesztendős házas­ságuk sok-sok életre-emléke­zetes mozzanata elevenedett előtte, amelyeket ez a kicsit gömbölyű, langyos lusta com­bú, ölelő karú, ruganyos, asszonyos asszony nyújtott. Ügy felvillanyozták a gondo­latok hogy legszívesebben ölébe vonta, babusgatta volna ezt a makacs teremtést, ke­zeit, szóját csókolva, a hajá­Siklós János: VERGODES miliőtől, meg a sok felesle­ges papírmunkától, ami nem ér két krajcárt és kiöli a lel­ket, akaraterőt, tudást az emberből. ba túrva, hízelegve súgott voltig a fülébe valami meg­ejtően szépet. De most már nem Ilyen a helyzet. Ennek vége van. Vége. S erre a szó­ra olyan szorongó félelmet érzett magában, mint valami pszichopatológikus beteg. A valóságtól való megdöbbenés mondatta vele: — Ágnes, nehéz lenne nél­küled, hiszen úgy hozzám tartozol, mint testemhez a karom, vagy a fejem. Nem is tudom, nélküled hogyan ta­lálnám helyemet a világban. — Akkor maradj itt ve­lünk! Van szép munkaköröd, senki sem bánt. Ott meg ezer irigyed lesz. Intrikus klikkek harcával találkozol Az első külön véleményed után fúr­nak-faragnak, anélkül, hogy tudnád. Es itt ls mérnöki munkát végzeL — Nincs igazad, — vágott közbe élesen Antal — az em­berek többsége őszinte, nyílt­szívű, becsületes. Szeretem őket, bízom bennük. Intriku­sok, farizeusok mindenütt léteznek. N ligeti kabolyi VÉGRENDELETEM Míg lelketekben szikra-tűs fog égni, Mindig előre, vőrős magyarok! A szép Jövendőt el fogjótok érni, —« f Éu is elérem, — habár meghalok. Mert nem adják olesón a szabadságot. Az ára könny és mártírvérfolyam. Ki érette hull, százszor legyen áldott, A gyávákon meg az ár átrohan. Ti eljuttok a vörös Budapestre, Es ölelés vár rátok és virág... S ha visszanéztek csodás napkeletre, Veletek ujjong az egész világ. ^ Én Itt maradok bús, jeltelen sírban, De veletek küldöm tűz-lelkemet, Hogy lobogva a forró csatasorban Az én ielkemtől lelkesedjetek. em azért tanultam mérnöknek, hogy egy hivatalban pa­piros szagú mű­szaki főtisztviselő legyek. En ezt nem bírom tovább... Ilyen ajánlatot a világon sehol sem adnak. Hol lehet­nék én egy óriási kombinát műszaki embere... ? Kis szünetet tartott, majd „hozzátette: • Nagyon kérlek, értsél • meg engem. Elismert mér­• nök létemre ötödik eszten­•deje irodakukac vagyok. Be­• leőrülök abba a tudatba, •hogy hiába tanultam, dolgoz­tam, joviális hivatalnokként ! fejezem be. ! — Megértelek, de a b'lztos­Sból nem megyek a bizonyta-1" jjlanba, a fővárost, a saját ál-" A nagymamák ÍU jlásomat, a gyerek egészségére" ^ dott jó teremt é­• előnyös lakást nem adom. • sck. Mindig és mínden­m — Ott is lesz lakás, mun-J ben a javunkat akarják. • kakör! Miért bizonytalan azj S ahol nem is egy, ha­- alkotó, valóságos munka!?! nem kit ilyen ii<hu H> .Hát kit becsül jobban ez azSíe/{ verleng éi gJSZ,et, • állam: az alkotó, teremtő5 kiiszik a fiak, menyek ; embert, vagy a cédulatöltö- ! é, unokák érdekében, S , . _ . „ . 5 ai már egyenesen ál• ® neked az* ™lóU>, még^dig a ön* 5neked az menj és ... mból IUC iuennek> ní. V0"3130 • Sza>uta:; is ilyen áldás ural­•mit kiabáltok - vetett vécét S ^ ? TEV BB CTA. ls innét, majd lössz neköm jobb apukám. Antalt úgy szíven ütötte a gyerek, hogy szó nélkül ment ki a konyhából. Hirtelen vi­lágosság gyúlt a szeme előtt. Gondolatai egymást válto­gatva, ellentétekbe szaladva sürögtek-forogtak. re- A gyereket ellenem ne­veli. Azért nem mozdul, mert más valaki került az életébe. De mikor, hogyan? En len­nék a sok ezer és ezer »Dan­din György* közötf a leg­szarvasabb? A tizenöt esz­tendő korkülönbség? Nem létezik. Az én asszonyom tisztességéért bárd alá te­szem a nyakamat. Így ment ez Antalnál, ön­magát emésztőn. Közben végére ért a mese, elcsendesedett minden. Zsu­zsi egészséges, mély légzése hallatszott. Antal az asszony­nak hátat fordítva, íélkö­nyökre támaszkodva, égő sze­mekkel bámulta a sötét, bús semmit. Elkerülte az álom. Vergődött, mint egér a fogó­ban. Lobogó fantáziája kiszí­nezte, élénkítette a kigondolt eshetőségeket. Talán mór éj­fél ls elmúlt, mire normáli­san meg tudta ítélni a körü­lötte kialakult helyzetet El­végezte az egyetemet az ál­talános gépészmérnöki ka­ron, hat évet dolgozott, s mint kitűnő konstruktőrt vi­dékről felhozták ide ebbe a kórságos hivatalba. A párt kérte meg. Eleget tett Már a második év után megundo­rodott Nem a kollegáktól ta­lán, hanem attól az átkozott intrikus, alattomos hivatali M ost újra a párt kéri: menjen vi­dékre egy nagy vaskombinát fő­mérnökének. Esze-szíve vá­gya teljesült Üjra a műhely­ben, a gyarapító életben, a szerkesztésben, mérnökök, munkások között. —- Holnap megadom a vá­laszt. Igent mondok, ezer örömmel igent Megszabadu­lok a bürokrácia kalodájából, szerkesztek, tervezek újat és újat — motyogta észrevétle­nül önmagának. — Más ember leszek, hasz­nosabb, több magam előtt is. Á sötétben maga képzelte új konstrukciókat látott, amelyeket 6 szerkesztett éa kivitelezett. Idegeiben vib­rált a munka elevensége, amely mámorossá tette. S ami még nem történt meg, rágyújtott a hálóban. Egy­másután szívta a cigarettá­kat Az intrikusok...? Hát annyi baj legyen! Kellemet­lenkednek ...! Igaz szán­dékú, hűséges embereket nem Ölhetnek meg bajkeverők — bizonygatta és csitította ez Irányú szkepszisét. — Antikám, édes, maradj itt velünk — súgta az asz­szony, s Antal visszazökkent a valóságba. Es ettől a való­ságtól olyan erővel dobbant a szíve széles mellkasában, hogy Ágnes ijedten kapta el férjén pihenő karját és kér­dezte susogóan: Antikám, nem vagy rosszul? -- Nem. Maradjál szépen, s mondd meg, hogy nem ref­lektálsz ilyesmire — lehellte hízelkedően kérő szavalt An­tal fülébe, s egészen melléje bújt, fejét mellére fektette, szétbomló fekete hajával be­borította az arcát, simogatta férje barna sövényét, tüzes homlokát. — Mondd, miért nem akarsz megválni a főváros­tól? Indokaid elég soványak — kérdezte rövid szünet után a féri. mivel még nem zökkent ki az eredeti gondo­latmenetből. — Megmondtam. — Én is megmondom. — Halljuk! A z intrikával te bosszantani akarsz, mert tu­dod. mennylíra gyűlölöm és undorodom az intrikusoktól. De nálad nem ez a fő érv. Megbocsáss, és ne sértődjél meg: nálad a hiúság, a kényelem és a meu­szokottság. Hiú vagy arra. hogy a fővárosba kerültél húsz esztendős fiatalasszony­ként, s most nem akarsz oda visszamenni, mert ez zse­nant. S belezsugorodsz még a gondolatába is. hogy nem lesz budai villalak ásod. Mea szerinted nincs olyan főköny­velőség vidéken sehol, mint nálatok; — Félsz attól Is. hátha éri úgy belefeleitkezem a mun­kába. hogv elhanyagolom a családomat. Mert Itt aztán egyáltalán nem erőltetem meg magamat a dologban. — Tévedsz — suttogta az asszony. — Nem tévedek. Nagyfokú önzés ez nálad. Ágnes! re— Hidd el, nem így van és ne vitatkozzunk, gondoljunk másra — térítette Ágnes a férjét, okosan, ellenállhatat­lanul. asszonyosan. A túlfeszített idegek nehe­zen oldódtak. A vergődő gon­dolatok csigalassúsággal másztak el a tekervényes fej­ből. Antal kínlódott, lassan, kábultan reagált az asszony közelségére, melegségére, il­latóra. csókjaira. gr BUNTARSAK És mind ott leszünk a végső csatában, Én és a többi vörös magyarok Elhullunk, de a győztes szabadságban Üjra életet Ti, Ti adjatok. bál megérthettem, hogy a jótét tlélek mindkét nagymama is reprezen­tálni akart elsőszámú unokájával, az általuk neveztetett Kisöreggel. A talaj puhítására, mármint az én meggyú­diskurzusnak Zsuzsi ted-j ^iJ^lZaZ íves, pajkoskodó hangja. Ki-|TmbíaX íSm- » Misik • technikai lebonyolítást vállalta, a jegyváltást, a cukorkavevést, a viű lamosig-kltérést sib. — Márpedig a Kis­öreg nem megy este moziba, mert az isko­íjához, s jobb Kezének hü-S 'OLT " 5 velykujját a szájába kapja,® l^kN agymama, hogy ! ami a napi fejrontnak a jele] Hacuhárt, közvetlen A magyar olvasók közül kevesen ismerik Ligeti Károly® ~Ne sz°Pd 32 "JJ3d. olyanB ^melTh nevét. Kevesen tudják, hogy Ligeti az oroszországi magyar S^^W F G ette HaM^ani, hadifogoly-mozgalom egyik legkiválóbb vezetője volt. 1919- ftSgpi ShoKyjfa ben Omszkban a fehérgárdisták elleni harcban halt vértanú- 5, jg "ÍV kornoua an*ma an >•„ u rnj,-„ ,.„n. halált. Emlékét rég megsárgult kéziratok, levelek, úiságla- !\ , S tálával alZe vél"* pok és vernek őrzik, amelyek az elnyomás ellen, a szebb éle- ! — A Vihékke , meg a Már-B . r'Z.t; tért folytatott harcáról tanúskodnak. Régi adósságunkból Stlékkal elmentünk a hegyre,! a Geroisteini törlesztett a Kossuth Könyv- és Lapkiadó Vállalat, amikor!udoda barlangosba - íe-3 kalandot. Mindez csak hagyatékát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. év- !lelt vidáman, anyjától örököltj mellékesen adatott fordulója előtt sajtó aló rendezte. ! szempillájának lapos, fáradtS hatomra, a rantái ka­Ligeti Károly 1918. június 8-án. mikor Omszk az ellen-amoz2ásával. • vargatása és jelereszté­ség kezére került, partizántársaival visszavonulásra kénvsze- • ~ Gyere fürödni! — s Ag-S»« közben, mivel délben tettem a rült. Az egyenlőtlen harcban a partizánok csaknem mind-S"es Por>Sy°lát húzott, für-S korábban hazaérve ott moziba-menesre, am az nyálán elestek. Ligeti súlyosan megsebesülve maradt a csa- 5 dette- fésülte, öltöztette éj-S sündörögtem a konyhá­tatéren. Igv került az ellenség kezére. Kolcsak bandái a • szakara a család egyszemj ban, érdeklődve az mozgalomban részt vett foglyokat mind egy szálig kivégez- "mindenei. • ebéd minősége iránt. tők, köztük több mint száz magyar vöröspartizánt. A súlvo-S . _t , . , 5 Egy tettem, mintha san beteg Ligell Károlyra az utolsók között került sor. Éle- ! A "ezle a Kls" » nem hallottam volna tónek végső pillanatait is arra használta, hogy szóHon az 5 U V m°st • Uacukáné esetit S ' 1 mint minden este, ur,07(á/-áva?) fgvén, hogy rest nem is az Egyik és mindig újra, rmr asszonyszemélyt Nagymama, hanem az táblául szolgált kitörése­imnek. Idéztem az egy évvel ezelőtti nyílt vi­tát, amikor még mások hasonló keserveiről szólva nem gondoltam arra, hogy az én po­rontyom is belopják majd egy este a mozi­ba. A spártai neveléstől Kairovig, s azon is túl, a jövendő század leen­dő neveléstudományáig mindent felhoztam iga­zam bizonyítgatására, miközben arra gondol­tam, hogy a »reprezen­tánsok« most ját nevet­lai rendtartás egy hét nek rajtam a moziban, óta rá is vonatkozik, ahol a Kisöreg liango­Különbcn sem Piroska- san faggatja jobbról és ról és a farkasról szól a balról hol az Egyik, film, hanem..: — tör- hol a Másik Nagyma­tem ki leveskanalazát mát: -Miért öltözködik közben, s ezzel pontot és vetkőzik olyan sok­hacukásnés szor az a filmbeli szép. szőke néni? S az a tört­ebéd folytatására is, mintegy ezzel óva meg családfői tekintélyemet. Munkába visszame­net úgy éreztem, hogy a félig elfogyasztott le­jónak üzenjen. Élete utolsó éjszakáján írta ezt a megrázó 8 verset a börtön falára. akar­ANNA MKTZB SZEPTEMBER Kl osztogat most bőkezűbben tarka idea ajándékokat. i. T Gabonatenger hömpölyög a csűrben s megtelnek a korsók, kosarak. Frissen haladnak a fürge ásók a végtelen barázdákon át érett száron csüngő burgonyák dús nyomában. Dolgos víg leányzók izzadó keblén feszül a pruszlik, csillan a homlok gyöngyöző nedve s ajkuk pirosan derülő kedve lendíti a teli zsákokat a tágas és mély társzekerekbe. Mily zamatos, édes most a csók, borral és kenyérrel ízes ajkon, míg tánccal és dallal búcsúzót int a röppenő szüreti alkony ... GÖNCZI KLÁRA íprdítáaa. ° ^ í nándekosan nem -SZ|TS rom ismerni, mivel an­• szürke, akar az apianak. Szé-S . Sles váílú, egyenes hátú, so',nak, lde'in ""M™ [nem sovány, se nem kövér,.^/f l . 5 kese hajú, lófarok frizuréjá-S s",yÁÍJenc'"m> , m"} • val, értelmes, minden iránt® m/Srm,si;",V h*rUé érdeklődő arccal, örökösen. amf,Vn>k érdeklődő arccal, örökösen. csacsogó-fecsegő szájjal, ki-Sre" á*ak. hal'ottah u . ... .... ... • ni ,/ií, i i/ír,:.,;. az átkozott szomszéd, a Uacukáné főzte, Igy állva bosszút még egy­szer azokért a húszegy­néhány esztendővel le- vagy dugják az éjjelibe, szakított cseresznyesze- ha már a napközi bezárt tetejére mekért. Ilyen gondola- stb.". beszédű fekete asszony mért szivarozik? S nini, amaz hogy hízeleg an­nak a bácsinak!...« A nagymamák pedig a »jópofa* Kisöreg kér­désein jókat kacagnak, míg az előttük és a mö­göttük ülőit egyre pisz­szegnek, mondván: -Mi­ért hoznalt ide gyere­ket? Hagyják otthon, tok gyötörtek még késő délután is, amikor ha­zajelé a villamosról le­szállva, a kitérőből a már induló, városba csít rapszódikus lelkivilág-J IVÖnyörüszép^ eseresz­gal. Szóval: nem akármilyen! "Uf femekkel (Ettől az ő lánya " számítom az üdvözlés­— Apu, lössz mese? >eien ismerettséget Ha­kérdezte Zsuzsika nagymama! "'kánéval akinek tájszólásában, miközben esti! ugyan olyan szép Iá­kávéját itta, és vajas kenye-!"!/" voh. mint legalább oreg integetnek. rét majszolta. 5" cseresznyéi, de mert — Na tessék! — szlír­— Ma nem mesélek, fáj a"a cseresznyét nem eri­fejem — mondta Antal kissé! gedte megkóstolni, a ! szórakozott hangon. ; lányára rá «ra néztem ! — Nem is szeretlek, tudd®»o/m.) • mög, mert nem mesélsz." A példázat az ebé­• Ugye anyucíkám, te mesélsz">gd!g még vagy ötször el­• — Persze, hogy mesélek. • hangzott különböző elébem, hanem a felesé- Kisöreg pedig -úgy* • — Rossz apu vagy, ereggy! variációkban, amelyek- gem, aki egyenest cél- akar menni. Természe­tesen elhallgatták a csat ládfői tiltakozást és azt is, hogy a Kisöreget már napok óta előké­szítették a reprezentá­lásra, esetleg toporzé­holásig menő sírásra is/ ha netalán tán közbe jönne "valami". Tehát menni kellett. > • A Kisöreg végül is hazaért. Az Egyik Nagymama hazakísérte; de csak a kapuig, mert hátha:. i Még szeptem­ber eleje van, kilenc óra. A gyerek ilyenkor szokott lefeküdni. A szeme most olyan hi­esi, mint egy egéré. Alig lát az asztalhoz ül­ni. A vacsorát fitymál­va nézi, mert egy fél zacskó cukorkát még a kezében szorongat. Ki­jelenti, hogy se húst, se kávét nem akar enni. Egy tükörtojást kér; (máskor három is ke­vés neki). Evés közben a villa kicsik a kezéből, mert a tojás helyett a tányér mellé szúrt. A felét így is otthagyta; és még hátra volt a lábmosás. Vizes lábát törlés nélkül akarta a papucsba dugni, a má­sik lábán a pizsama szára pedig belelógott a lavórba.»> — Na tessék! — szisz• szentem fel, bár eddig némán, befelé hallgatva néztem a reprezentán­sok áldozatát, pkíh va­csora helyett Gerohtci­ni kalandot elettek a A mezinak fél kilenc kor van vége, még fél- hatéves gyerekkel. Ef, óra, mire a Kisöreget Uacukáné, hát nem volt hazakísérik. A vacsorá- elegendő elégtétel an­val várunk, közben tel- nalc idején azért a pár menő kocsiról az Egyik je, mirtékben mrg. (zrm cseres.n é£n „ Nagymama es a Kis- egyeztünk abban, hogy rajtam csattant ütleged? hajszálig nekem van Most még megfertőzted igazam. Ezt előbb is a nagymamákat tudtuk, dekát. .. Igen, a nagymamák délután kész helyzet elé állítot­ták menyükéi-lányukat, mondván, hogy íj egy tem a fogam közt szi­szegve fellobbanó indu­latom, s ha akkor Ua­cukáné elem kerül, ki­ráztam volna belőle a lelket. De nem 5 került mo­megvan, a is, as unokáddal való kérke­dő reprezentálással? Ej, esah lettem volna a ve­jed, most maid én ren­deznék egy Geroisteini kalandot, de úgy isten­igazából. .; 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom