Délmagyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-11 / 212. szám

fizerda. 1957. szeptember 11, 5 Hogyan válhat virágsóvá a homoki gazdálkodós? Papdi Sándor középparaszt: „Sárba ragadunk;, ha ezután is úgy gazdálkodunk, mint eddig" Ha a szegedi múzeumban, tápértéket, fehérjét, kemé­a vérosi levéltárban búvár- nyítőt vesznek fel, hogy há­kodunk, lépten-nyomon talál- rom tehén is alig tud meg­könvvekkel, enni egy kéve száraz kuko­kozunk olyan írásokkal, melvek történelmi távlatokban tekintve szinte még csak tegnapiak, s mégis Szeged vidékét — a mai sze­gedi járást — nagyobbrészt lakatlan pusztasáeként ábrá­zolják. A szegedi, vásárhelyi főbírók, más hatalmassá­gok a félegyházl. halasi, kis­kun urak ménesei, gulyái le­gelésztek rajtuk. Szántóföldi ricaszárat. És az eredmény? A tejhozam télen, nyáron egyformán magas. Tehenenként napi 12 liter tej Papdi apósa, Dobó Lajoe idós 10 holdas középparaszt is már hat év óta sllóz min­den esztendőben. S elmond­művelés csak közvetlenül a ja, hogy például tavaly té­város peremén volt. len a zöldsilóval való abra­És ma? Szép evümölcsker- kolás mellett tehenei egyen­tek. termelésre szorított szán­tóföldek. falvak, tanyák min­denfelé. A réei pusztáknak már csak egv tenvérnvl nvo­ma van Imitt-amott. Pedig az egykori ménesgazdák, vá­rosi polgárok, jobbágyok, pásztorok, csaknem vala­mennyien szentül hitték: ez •—már mint a régi — a fej­lődés tökélye. Az Üristen változtathatatlant alkotott és nem is lehet ez másként. Mégis azóta már mennyire megváltozott minden. Ha feltámadnának földleink ré­gi gazdái, nagyon csodálkoz­nának. Kérlelhetetlen parancsnok a fejlődés, mely azt követeli szüntelen: Többet! Többet!:. • S lehct-e? Erre ad választ következő számvetésünk, amit Papdi Laios 15 holdas mórahalml gazdálkodóval tettünk a napokban,'1 Megoldódott a takarmányhiány Papdi Lajos nem akármi­ként 27 kiló 40 deka tejet ad­tak naponta. És a laktácló leteltével, mikor a vemhes­ség előrehaladottsága miatt mér abba kellett hagyni a fejést, Dobóék tehenei még akkor is 12 liter tejet adtak naponta Erre mondta Pap­di: — Nagyjából ugyanez a helyzet nálam is, — s még hozzátette —, mikor első év­ben silóztam, féltem, hogy a gödörben elromlik a sok jó takarmány, elsőbb a silót etettem fel. Míg volt siló, csak úgy dőlt a tej, amint elfogyott a tél közepén, el­apadtak a tehenek is. — Tudja Papdi Sándor, hogy ez az eredmény má­sokiéhoz képest nagy, de 6 azért kevesli. A gépállomás nem tudja biztosítani mindig a traktort és a silótöltőt szá­mára, ezért a tavasszal vásá­rolt egy »MIG« gazdasági motort, most motoros szecs­kavágóra gyűjti a pénzt. Vett: egy 12 kalapácsos darálót is, hogy ezeknek a gépeknek a segítségével még több, jobb Tenni kell valamit, mert ha úgy gazdálkodunk ezután is, mint eddig, beragadunk a sárba, csődöt mond a tudo­mányunk. Szervezkedni, szö­vetkezni kell. Régen töröm a fejem egy valamilyen gép­használati csoportosuláson is. Nyélbe kell ezt ütni rövide­sen, mert nem megy a dolog másként. Én megpróbáltam gépesíteni egyedül is, de így egy embernek még kicsiben sem kifizető. Például drága a benzin, csak az üzemanyag majd annyiba kerül, mint amennyiért a gépállomás megcsinálja a munkát, ha idejuthat a gép. Vagy egy másik eset; hogy dolgozni tudjak, gépszíj kellene, de még aranyért sem kapnék. Rövidke kis számadás volt ez, de azért láthatjuk belőle, hogy mi minden rejlik 15 hold »rossz" homokban. KI nem akarja azokat a millió­kat, milliárdokat kibányász­ni a rni nagyon sok -rossz« homokunkból, ami bennük van! Csak a rest. Aki inkább "beragad a sárba", mintsem elégedett, gazdag, jól élő em­ber legyen; Meg kell ismernünk a fej­lett mezőgazdasági tudomá­nyok alapjait és ha képtele­nek vagyunk azokat egyedül alkalmazni, akkor hát alkal­mazzuk közösen; Csépi József Ünnepélyes tanévnyitó az Orvosegyetemen Tegnap délben a Központi Egyetem aulájában rendez­ték meg az Orvosegyetem tanévnyitó ünnepségét. Megnyitó beszédet dr. Jáky Gyula orvosprofesszor, az egyetem dékánja mondott. Az elsőéves orvos- és gyógysze­részhallgatókat külön be­szédben üdvözölte dr. Gellért Albert egyetemi tanár. Az új tanévre felveti 160 orvos- és 70 gyógyszerész­hallgatóval együtt közel 1300 tanuló kezdi meg hétfőn az előadásokon a tanulást, az embermentő, gyógyító munka érdekében. Ma fogadják a Tudományegyetem elsőéveseit A Tudományegyetem KISZ­bizottsága ma fogadja az egyetemre felvett elsőéves hallgatókat. Délelőtt 10 óra­kor a különböző szakokon 255 fiatal teszi le az esküt, s utá­na részt vesznek a KISZ ál­tal rendezett ünnepélyes fo­gadtatáson az Auditórium Maximumban. A KISZ-bizottság kellemes és hasznos szórakoztató prog­ramot állított össze részükre. Megismerkednek városunk nevezetességeivel, megtekin­tik az újszeged! botanikus kertet és este közösen mozi­előadáson vesznek részt. A szegedi ellenforradalom tör­ténetéről a Történeti Intézet munkatársai tájékoztatják a fiatalokat. Csütörtökön kerül sor a beiratkozásra, majd 16-án, hétfőn az ünnepélyes tanév­nyitóra. Sltl SAKK 11 11 'YT»T*»TT*TTT?TTTTTT>VWTVWTrrTTTTTTTVTTTTTTTTVVTTTTTTYVr zárja a királyszárnyat), 21. Több jó játszmában bizo­nyították be küzdőképessé­güket sakkozóink a múlt hó végén rendezett osztályozó mérkőzésen. A Szegedi Vas­utas—Miskolci MTE mérkő­zésre a 2. fordulóban került sor. Az első fordulóban a szegediek 8:4 arányú győzel­met arattak a pécsiek ellen, s így a jó erőkből álló miskolci csapat ellen a döntetlen ered­mény is elegendő volt. Ter­mészetesen egy csapatban mind a tizenkét játékos nem játszhat döntetlenre, de mindegyik versenyzőnek úgy kellett játszania, hogy lehe­tőleg ne veszítsen. Az alábbi játszmában a sötét színekkel játszó szegedi versenyző megalapozott játékvezetéssel a közép játékban parányi előnyre tett szert, melyet azután kitűnő játékvezetéssel a nyerésig fokozott. Igen ta­nulságos, hogy sötét a látszó­lag egyenlő állásból nyerési esélyekre tesz szert. Világos: Király (Miskolc). Sötét: Bottllk (Szeged). 1. e4, eS, 2. g3, Hf6, 3. Fg2, Fc5, 4. d3, 0—0, 5. Hf3, d6, 0. 0—0, Fg4, 7. Hbd2, Vd7, 8. c3, Hc6, 9. b4, Fb6, 10. Hc4, Fh3, 11. Hxb6, axb (a dupla gyalog csak előny sötétre a félig nyitott bástyavonal mi­att), 12. Fg5, Fxg2, 13. Kxg2, Ve6, 14. Ve2, Vg4, 15. Fxf6, gxf, (sötétnek a két dupla gya­log mellett két félig nyitott vonala van, s végeredmény­ben ez dönti el a játszma sorsát), 16. h3, Ve6, 17. Hh4, He7, 18. g4, Hg6! 19. Hxg6, hxg, 20. c4, Kg7, (sötét f5-tel s a h-vonal kihasználásával fenyeget, s "ézért világos le­f4, Bh8, 22. Í5, Vd7, 23. Vf3, g5, 24. Vdl, (itt világos dön­tetlen ajánlott, amit sötét visszautasított), 24 Va4, 25. Vd2, Vc6, 26. b5, Vc5, 27. Vf2, Ba3!, 28. Vd2, Vd4, 29. Bfdl, Bha8, 30. Kh2, B8a4!, 31. I<g2, Bc3! 32. Baci, Bd3!! (igen szép bástyaáldozal, amire világos menthetetlen), 33. Vxd3, Ba2+, 34. Khl, Vf2 és világos feladta. 1 y i 1 í * v/////" i 9 A i £ l ü í Püf SS 1 m A H £ , > í ü 13 5 j? % Világos: Kgl, Vc3, Bel, Bhl, Hf3, Fb2, Fd3, gyalogok: a2, f2, g2, h2, (11). Sötét: Kh8, Vg6, Ba8, Bg8, Hc6, He7, Fe6, gyalogok: a6, b7, c7, d5, f5, g7, h7, (14). Fenti állás Atkins angol mester játszmájában jött lét­re, világos indult, s pár lé­pésben nyert. Megfejtésként négy lépést kell beküldeni, a helyes megoldásért fejtőink négy pontot kapnak. A múlt heti feladvány megoldása: 1... e2, 2. Fxe2, Ve3^F, 3. Khl, (3. Kfl-re He4) Hh3, 4. gxh, Ve4+, 5. Kgl, Fc5+ és sötét nyer. Szeptember lyen középparaszt. Nyolc minőségű takarmányt bizto­hold földié és hét hold bér- sftson a Jövőben állatai szá­lete van — laza szőkésbarna mára. homok az egész. mégis évről . , , évre nyolc-tíz számos állatot Hát még a tudományos tart el ezen. Jelenleg hat te- homoki vetésforgóval ! hene és két lova van. Nem tanította rá különösképp sen- Közöttünk a számadásra ki, de tud arról a heves ver- még ezután került sor. Arról sengésről, mely ma szinte vi- tárgyaltunk: ha az ő 15 hold lágméretekben folyik a me- homokját most a Délalföldi zőgazdaságl termelés önkölt- Mezőgazdasági Kísérleti ín­ségeinek a minimálisra való tézet által kikísérletezett és leszorításáért. És ő már — bevált homoki vetésforgója bár a mezőgazdasági tudo- valamelyikébe beállítanánk, mányok legújabb, nagyszerű mit lehetne akkor "kihozni" vívmányait —. még távolról földjéből? sem ismeri, de a saját esze Elmagyaráztam egyes rész­után egész másképp gazdái- leteket ezekből az új, tudo­kodik, mint nagy általános- mányos módszerekből — me­ságban a szegedi járás pa- lyeknek eredményeit a zsom­rasztsága Hogyan tud Pap- bői kísérleti gazdaságban di Lajos 15 hold homokon állandóan 8—10 szarvasmar­hát, lovat eltartani és emel­lett sok baromfit nevelni, sertést hizlalni, mikor a több­ség ennek a felére ls nehe­mindenki megtekintheti. 1 Gondolkodott Papdi Lajos, ] aztán szorozni, osztani kezd- j tünk. Kiderült, hogy az új J módszerekkel évente az őJ gazdaságában a növekvő j zen képes? Nincs elég takar- mennyiségű száraz takarmá­nyok mellett a fő növénykul­túrák után másodvetésként mintegy 600 mázsa silótakar­mányt lehetne termelni. Ez pedig az eddigiekhez hason­ló adagolás mellett — senki se csodálkozzék! — 37 darab szarvasmarha eltartását ten­né lehetővé. Im, hát igaz-e | az, hogy a tudományos ho-j moki vetésforgók a homoki | gazdálkodás megváltását Je-| lentik nálunk? Ebben már; nem lehet kételkedni. Köny­nyű elképzelni azt is, milyen óriási kihatással lenne 15 hold földön 37 szarvasmarha tartása a gabonafélék és más szemestakarmányok ho­zamainak növelésére. mány! Papdi tudásától, erejétől telhetően először ls megol­dotta a takarmánykérdést. Nyáron át tömegesen ter­meszt rozs után úgynevezett "nürnbergi" répát, ami em­beri étkezésre is igen tápláló — takarmánykeveréket, siló­kukoricát és ezeket —, még napraforgó bugát és levelet is, amit mások szétszórnak a földeken — egy kaszálásnyi zöldlucernával összeszecs­kázza. Ezekből évente átlag 16 köbméter silót készít. A silót csak abrakként eteti. El­mondja, hogy amikor ezzel a silóval megeteti a jószágo­kat azok nagy mennyiségű van újra. A fákon itt-ott már megsár­gultak a levelek, i az érett gyümölcsök il­lata összevegyül a levegőben a frissen olajozott iskolapadló szagával Benépe­sednek az iskola felé vezető utak, s az első osztályosok félénken, a felsőbb éve­sek pedig a megszokott beszédet vidám­sággal sietnek már az iskolába. S az órák végén, amikor megszólal az iskolai csengő, s a szeptemberi napsütés langyos melege fürdeti a fákat, a tágas iskolaudvar éppen úgy zsong, akár a méhkas. Különös érzés így szeptemberben órát tartani az első osztályosok között. Végig­nézni a figyelő, kissé még riadt gyermek­arcokon, nézegetve és mérlegelve egymást, hogy vajon mit várhatunk és mit is ad­hatunk egymásnak az elfövendő évek so­rán. öli olvasni szeretnének belőlem, hogy vajon megértem-e majd őket, kedves és jó leszek-e hozzájuk, és segítek-e nekik abban, hogy négy év alatt komoly embe­rekké váljanak. Én meg arra gondolok, hagy bíznak-e bennem a csillogó szemek és megfogadják-e azokat a tanácsokat, amelyek életük és sorsuk javát szolgálják. Régen volt ilyen szép iskolakezdet, mint az idén. Mintha nem akarna vége­szakadni a nyárnak, úgy csillognak és tündökölnek még a napsugarak. A mada­rak is be-betrilláznak az iskolaablakon, s még a felhők is sokkal fehérebbek, ahogy a jegenyék tetején úsznak. Olvasunk!. , Lassan, szépkiejtésű sza­vakkal, méltóságteljesen, ahogy ez már az első órákon szokás. Egymásután szólítom őket, hadd lássam, mit tanultak az általá­nos iskolában. Megy ls szépen minden a maga rend­jén. Néha fel-felkuhkantanak, hogy figye­lem-e őket, vagy azért, hogy szólítás után tovább olvassanak. Iskolakezdés* kai? Lehetséges! őh, mennyi, mennyi mondanivalója lehet. Maga az új iskola?! Mennyi érdekes és szép van benne. Sok­sok olyat lát itt az ember, amiről a tanyai iskolában nem is igen beszéltek. Meg a város is mennyire új és szokatlan, nagy házaival és csillogó kirakataival. Mennyi­re mások az új városi barátok, mint a csendes tanyaiak. Mily otthonosan ülnek a padokban az első pillanattól. Mintha örökké itt jártak volna ebben az iskolá­ban. 0 maga meg oly félve töri a szava­kat, mintha odahaza minden évben pót­vizsgázott volna. Sokszor annyira fél, hogy azt se tudja elmondani, amit igazá­ban tud. •. i Bizony, nehéz gondolatok ezek. Sok tanuló hagyta már ott a középiskolát azért, mert az első napokban megijedt. Néha 6 maga is úgy érzi, hogy jobban tenné, ha visszafordulna és kimenne a tanyai emberek közé. Kapálná és kötözné a szőlőt. Mer! ml lesz Egy kislány —Tetszett— nekünk, hogy a közönség rendkívül fegyelmezetten viselkedett a Takaréktár utcai vendéglőben a va­sárnapi áramszünetkor. Nem tetszett hogy ugyanitt a kiszolgá­ló személyzet bezáratta a kaput: se be, se ki nem mehetett senki. Nem le­hetett volna kevésbé fel­tűnően elintézni a dol­got? Saját erőből nem megyl Ez azonban pillanatnyilag • Papdi szerint, szerintünk is! csak álom. Egy gazdának 371 szarvasmarhát gondozni, ser-j léseket hizlalni, gyümölcsöt, | szőlőt termelni, 600 mázsa sl-J lót elkészíteni, az árut érté- • kesíteni, a terményeket be­takarítani éven által: lehe­tetlenség, ha még olyan nagy családdal rendelkezik is. Gé­pesíteni kell a főbb munká-: kat! De hogyan? Melyik 15 holdas parasztgazdaság az, mely sllókombájnt, fejőgé­peket, traktort és efféléket tudna jelenleg vásárolni? Még ha lenne is ilyen, a drá­ga gépeket sehogyan sem le­hetne kihasználni 15 holdon. De ez a nagy kérdés is meg-: oldható. Hogy miként? Erre; maga Papdi válaszolt a kö-; vetkezőképp; ül előttem az első padban. Szőke. Épp olyan, mint a szeptemberi napfény. Két kerek kék tükör a szeme, és válligérő copfban a haja. Sándor Klárinak hívják. Falusi kislány, tavaly még a tanyai iskola nyolcadik osztályát járta. Kitűnő rendű volt a bizonyítványa, ezért íratták be a gimnáziumba. Pillanatra ráfeledkczik a szemem. Ész­reveszem, hogy nem figyel. Már majd­nem szólok: "Klári! Te is olvass!* De hirtelen meggondolom magam és elmoso­lyodom. Megértő, szelíd mosollyal, úgy, aliogy a gyermeket megértő emberek szoktak. Na szólnék, csak megszégyenlte­ném. Kár lenne. Most nt első napon még túlságosan fájna. Annál is inkább, mert gondolatai most távoli vidékeken járnak. Két szeme a tanyai szérűskertek, s rétek színét látja, vagy ismerősök arcát simo­gatja. Látom azt is. hogy az emlékektől el-clszorul a szíve és maidnem hibugguan égszínkék szeméből a könnu. Egy sóhaj is elhagyja az ajkát, alig észrevehetően, finoman. Biztosan nem is vette más észre, csak én. Talán édesanyjára gondol? A régi iskola kedves közösségére? Vagy a szülői ház meleg szeretelére? Nem tudom. Talán szeretne elbeszélgetni az otthoniak­akkor, ha megölt­kik? Hogy megy akkor haza? Még az első osztályos általá­nos iskolások is ujjal mutogatnának rá: "Nini, ez az a híres Sándor Klári, aki el­ment a középiskolába, de megbukott!" Mintha ezek a gondolatok felriasztanák és visszahoznák. Félénken, óvatosan kö­rültekint nz osztályon. Ejnye, milyen sok maga-fnjtabeli kislány ül itt a padban, —• ismeri fel a pillanatnyi szomorúságán a barátokat —, hát ők is mind megbuknak? Hisz mindannyian tanyákról és falvakból jöttek. i — Nem hiszem? — felel magának a feltett kérdésre. A falubeliek mind nagyon szépen megállták a helyüket a városiban. Mért bukna meg akkor ö, aki az iskola jeles tanulója volt?! Megfutni gyávaság! — korholja és biztatja önmagát. A tanító úr is azt mondta: "Nem kell megijedni, Klári! Gondoli a falusi emberekre, édcs­anádra és édesanyádra! Vegyél róluk pél­dát! Dolgoznak és küzdenek! Mindig cél­hoz érnek!" Ezek a gondolatok megnyugtatják. Alig észrevehetően elmosolyodik, azután keres­gélni kezdi az olvasmányban azt a mon­datot, amelyikei éppen olvassuk. Az olvasmány végére értünk. — Most vegyétek elő a füzeteket, — szólok hozzájuk —, fogalmazunk! Gyako­roltuk a helyesírást! Felírom a táblára a gyakorlat címét. Alig múlik el pár perc, már sereennek is a tollhegyek a füzetlapok fehér tetején. S miközben a csend rátelepszik a tante­remre. elgondolkozom én is. és lassú ál­modozással továbbszövöm Sándor Klári útját.. i Az első kél hónap bizony nehe­zen múlik el. Ide­gen lesz még az új iskola és a környezete. De később megbarátkozik az újjal és meg­találja benne • barátokat. Kezdetben ugyan csak az lesz a bizalmasa, akit fajta­bélijének érez. Ehhez elég lesz egy egy­szerű ruha, mint az övé, vagy a közelbe eső faluhatár. Azután megszokja a városi gyerekeket. Nem lesz kellemetlen a kol­légiumi élet, és a szülői ház után se vá­gyik annyira, mint az első hetek estéiben, A honvágy is csak akkor ébred fel igazán benne, amikor eljön az első télidei szünet, Ekkor az elutazás előtti napon olyan lesz, mint az alvajáró, s egy órával előbb megy ki az állomásra, nehogy le­késsé a vonatot. Érdekes lesz az első hazatérés. Hogy ragyog és csillog majd a szeme, amikor az iskoláról kérdezik. Nem győz a sok kér­désre feleletet adni. Otthon a legjobb fa­lat lesz az övé, is a kistestvérei is oly büszkeséggel néznek rá, mint egy nagyvit lágot járt idegenre. Az első év múltán már gyorsabban szállnak az évek. A második évben már nem is lest oly nagy szó a hazatérés. A kollégiumban megtanulja, hogy miként kell fogni a kést és a villát. Azt is kifun* dálja, hogy miként lehet egy-két csattal vagy fodorral csinosabbá tenni a ruhát. Tudja majd, hogy mi illik, s mi nem, Hogyan kell az emberekkel bánni és a felnőttekkel viselkedni. Harmadik osztá­lyos korában hirtelen nőni kezd, és má­ról holnapra lesz belőle nagylány. Köz­ben megismerik a fiúk, s less aki elláto­gat miatta délutánonként a kollégium ab­laka alá. ö meg ilyenkor elpirul, s min­dig úgy lest, mintha véletlenségből venné észre. Amikor meg az utolsó évfolyamot járja, elmegy a fodrászhoz és rövidre vá­gatja szép, hosszú, copfos haját. Azután pályát választ és beiratkozik valamelyik főiskolára vagy egyetemre, • • A flBn delelő felé közeledik, s még '•"I' fényesebb lesz az ószre­hajló táj és a sárguló-fás udvar. Es mint­ha embert formálnának a napsugarak, magam előtt látom az öreg Sándor bá­csit. Ügy öregesen látom, abban az idő­ben, amikor már Klári lánya egyetemet végzett. Akkor már nagyon szikár lesz az öreg, és nehezebben mozog a lábán a mérföldjáró csizma. De a szemében azért ott lesz a büszkeség: "Íme, az én egye­temet végzett lányom!* Tudom, jogos lesz e büszkeség. Klári ncm olyan lány lesz, mint akiket a régi iskola nevelt, ö sohasem szégyelli majd senki előtt kimondani: "NézzétekI Ez az egyszerű parasztember, az én drága édes­apám!" . ..Így van ez! Mégiscsak furcsa hónap ez a szeptember. Űj tanév kezdődik, fia­tal életek indulnak teli szívvel s gazdag reménnyel a holnapok felé. >, Biztosan célhoz érnek. > • BÁNFALVI JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom