Délmagyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-01 / 204. szám

6 Vasárnap, 1957. szeptembert. Az állami üzletek dolgozóinak modoráról Népboltvezetők nyilatkozatai a kereskedői udvariasságról A minap egy kis kényte­len beszerző sétát tettem a belvárosban a Szegedi Kis­kereskedelmi Vállalat vas­és edényüzleteiben. Láttam hát egymás után, s éppen embertorlaszos, hetivásáros napon, mindhárom edény, azaz vasáruda népforgalmát. S megint hallottam és hall­gattam, részben bosszankod­va, részben beletörődően azt a hol egészen nyers, sőt dur­va hangnemet, hol pedig mondhatni barátias és csa­ládias tónust, amellyel öre­gebb és ifjabb vaskereske­dőink a vevőkkel beszélnek. Valóban vegyes érzelmeket keltő kereskedői modor ez! Valami hányaveti testvéries­ség is van benne, de olykor egész hirtelen indulat kitörés­sel, hallatlanul goromba is tud lenni. Legjobbnak találtam a légkört a József Attila kör­úti vas- és edényárudában, hol Ézsiás István boltvezető a gazda. Itt is folyik a sze­rintem nem éppen helyes, felületes komázás az eladó részéről a vevővel szemben. De ha másrészt erényei is vannak valamelyik népbol­lunk ilyenfajta kiszolgálási modorának, meg lehet bocsá­tani azokkal szemben, akik nemcsak bírják s elviselik, de még valahogyan szeretik is ezt a modort. Mindeneset­re udvarias és rugalmas itt a kiszolgálás, s nem halljuk folyton a szocialista keres­kedőhöz éppen nem illő túl­sűrű -Nem lehet!—et. Ezsi­áséknál lehet válogatni és cserélni is, s türelmesen megkeresik a vevő számára legolcsóbb apróságot is, ha éppen nem hiányzik. Beszéljünk azonban főszer­és csemegéseink dolgairól is. Ök is azzal a tagadhatatla­nul türelmetlen és nem egy­szer fegyelmezetlen közön­séggel állnak szemben, mint a vasasok, de azért az álta­lános hangnem e fronton már finomabb. S még inkább az a textil- és rövidáru el­árusító helyeken; Általában véve azonban van még sok kívánni való, az eladók ré­széről a közönséggel szem­ben, mert nyilvánvaló, hogy pult mögött álló embernek kell kezdeményezően és ál­talában jobbmodorúnak len­nie. A szocialista erkölcs épí­tésének egyedüli útja ez eb­ben a vonatkozásban. Hallgassuk azonban meg állami kereskedőink vélemé­nyét is nálunk szükséges udvariasságról, rugalmasság­ról és tapintatról. A Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat 7­es számú árudájának vezető­jét. Józsa Jánost kérdeztem meg először a kereskedői ud­variasság felől, s ő a követ­kezőket mondotta: _ Vallom, hogy bármely iparágban dolgozó ember fel­tétlenül örül kétkezi munká­jának: ízléses, jó és szép pro­duktumának. Mi, kereskedők közvetlen termelőmunkát nem végezve, viszont annak örülünk, ha jól ki tudjuk szolgálni vevőinket, s meg­elégedetten távoznak bolt­jainkból. Szükséges ehhez szakmánk szeretete, s benne való képzettségünk is. de kell mellé a jó kereskedőt régen és ma is egyformán jellem­ző jó modor is. Kell a korrekt köszönés, a helyes megszólí­tás és áruajánlás, és általá­ban a barátias, de nem bi­zalmaskodó magatartás. Ezek szerzik meg a vevők bizal­mát, munkánk objektív ré­szén kívül. Hasznos ez ma­gunknak is azóta, hogy az új bérezési rendszer a kereske­delmi dolgozó jövedelmét sa­ját maga tevékenységéből is nagyobbá teszi. 1— Érdemes tehát udvarias és jó kereskedőnek lenni, mert ez nemcsak közérdek, hanem saját anyagi előnyünk is. Viszont a vevők részéről fokozottabb megértést ké­rünk munkánk oly hiányos­ságaihoz. melyeknek okai rajtunk kívülálló, de keres­kedelmünk irányítói által előbb-utóbb kiküszöbölhetők lesznek." Hasonló nyilatkozatot kap­tunk Pankotai Jenőtől, a József Attila körúti 5-ös szá­mú fűszer- és csemege-nép­bolt vezetőjétől is a követke­zőkben: — Az árudai dolgozók vi­szonya a vevőkkel szemben jónak mondható. A panasz mindig kevesebb. Ami néha szóban megnyilvánul a ve­vők részéről, az sem az el­adókra vonatkozik, hanem a még előforduló — főleg cit­rom, kakaó, tehát fc külföld­ről behozott áruk hiánya miatt —, amelyek nem fede­zik a vásárlók szükségletét. — Az áruellátás egy-két áruféleségtől eltekintve fo­lyamatosan mindig kevesebb a hiánycikk. Ez természete­sen a vállalat kereskedelmi osztályának is köszönhető. Zsír, cukor, liszt, olaj és egyéb főbb élelmezési cikkek korlátlan mennyiségben áll­nak a dolgozók rendelkezé­sére. Ennek köszönhető, hogy ma már sok ellentét eltűnt a fogyasztók és eladók között. — Ezt a jó viszonyt fog­juk kiszélesíteni udvarias és előzékeny kiszolgálásunkkal, s így megbecsült munkatár­sai lehetünk a dolgozók tö­megeinek) Végül Hatvani Jenő áruda­vezető, a Csekonics ütcai rövid- és kötöttáruüzlet ve­zetője a következőket állapí­totta meg: — A rövid- és kötöttáru szakmában dolgozók szintén helyeslik a teljesítménybélr bevezetését, s azt igazságos­nak tartják. Komolyabban is keresik így eladóink a ve­vőkkel való baráti kapcsolat erősítését, népgazdaságunk további előrehaladása javá­ra. E mellé azonban az is szükséges, hogy gyáripa­runk jobb kapcsolatot tart­son fenn az állami kiskeres­kedelemmel. Minden idő­szaknak megfelelő árunak, szezonszerűen akkor kell ér­keznie, mikor szükség van rá. Másrészt helyes volna, ha a gyáripar idejében min­tadarabokat mutatna be ne­ttünk. így már előre tájé­kozódna a tényleges szük­ségletek felől, s nem gyárta­na feleslegesen oly cikkeket, melyeket kiskereskedelmünk nehezen, vagy egyáltalán nem tud forgalomba hozni. Mi, a magunk részéről min­dent megteszünk, hogy fo­gyasztóinkat színvonalas ki­szolgálásban részesítsük. Vál­lalatunk: a Ruházati Bolt vezetősége jól kiválasztott tanulógárdával is igyekszik ezt elérni, s ezzel kereske­delmi dolgozóink kielégítő utánpótlását is biztosítja. Egymás mellé téve nép­boltvezetőink nyilatkozatait, látható, hogy különbözősé­geik ellenére is egységes szelleműek abban, ami a tárgyi tényezőkön túl leg­főbb érdeke és kötelessége az állami kiskereskedelem­nek: a kereskedelmi dolgo­zók színvonalas udvariassá­gát kimunkálni, s megerősí­teni akarásában. Füssy László Az olua&á — A könyvtárlátogatók igényeiről Ha az ember elmegy va­sárnap délelőtt a Somogyi Könyvtár Földműves utcai fiókjába, azt látja, hogy Al­sóváros apraja, nagyja kép­viselve van itt; szép számmal keresik fel a könyvtárat. Vá­logatja ki-ki a neki legmeg­felelőbb könyvet. De itt is előfordul néhány kellemetlen dolog. Sokszor megfordultam eb­ben a könyvtárban, s azt ta­pasztaltam: nincs megfelelő csereanyag. így sokan el is maradtak a könyvtártól. A másik sürgősen kijavítandó hiba: a 14 éven aluli és az iskolából kimaradt fiatalok számára nincs megfelelő könyv. Több mint három éve nincs felfrissítés. így például mesekönyvekből sem kaptak újakat. Nemcsak a fiatalok igényeit, az idősebbekét is ki kell elégíteni, ezért feltét­lenül gondoskodni kell meg­felelő felfrissítésről. A mihálytelekiéknek is van kérésük: most már van gyönyörű művelődési ottho­nuk, ahol lemezjátszó, rádió, zongora szórakoztatja őket, de szeretnének még a tél be­állta előtt könyvtárhoz jutni. Sziládi Sándor Tegnap Ítéletet hirdetett a bíróság Skultéthy Medárd és társai bűnügyében A megyei bíróság népbíró­sági tanácsa az immár egy hónapja tartó részben zárt, részben nyílt tárgyalás során a megállapított tények alap­ján tegnap hozta meg az íté­letet Skultéthy Medárd és társai bűnügyében. Skul­megdöntésére irányuló szer­vezkedésben való tevékeny részvétel bűntette miatt 10 évi börtönre, 10 évig egyes jogoktól való eltiltásra és tel­jes vagyonelkobzásra, — ifj. Nagy Imrét a népi demok­ratikus államrend megdönté­lamrend megdöntésére irá­nyuló szervezkedésben való részvétel bűntettéért 2 év 6 hónapi börtönre, egyes jo­goktól 3 évi eltiltásra és 500 forint vagyonelkobzásra, — Veres Pétert a népi demok­ratikus államrend megdönté­téthy Medárdot a népi de­mokratikus államrend meg­döntésére irányuló szervez­kedés vezetésében elkövetett bűntett miatt 10 évi börtön­re, egyes jogoktól 10 évig való eltiltásra és teljes va­gyonelkobzásra, — Bálint Fe­rencet a népi demokratikus államrend megdöntésére irá­nyuló szervezkedésben való tevékeny részvétel és fegy­verrejtegetés bűntette miatt 10 évi börtönre, 10 évig egyes jogoktól való eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra, — Farkas József Tibort a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló rész­vétel és fegyverrejtegetés bűntette miatt 10 évi börtön­re, egyes jogoktól 10 évig való eltiltásra és teljes va­gyonelkobzásra, — Tisóczki Józsefet a népi demokratikus államrend megdöntésére irá­nyuló szervezkedés bűntette miatt 8 évi börtönre, 10 évig egyes jogoktól való eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra, Kecskés Zsuzsannát a népi demokratikus államrend sére irányuló szervezkedés­ben való tevékeny részvétel és államtitok megsértése bűntette miatt 10 évi bör­tönre, egyes jogoktól 10 évig való eltiltásra és teljes va­gyonelkobzásra, — ifj. Kará­csonyi Mihályt a népi de­mokratikus államrend meg­döntésére irányuló szervezke­désben való tevékeny részvé­tel bűntette miatt 3 évi bör­tönre, egyes jogoktól 3 évig való eltiltásra és 500 forint vagyonelkobzásra, — ifj. Su­lyok Mihályt a népi demok­ratikus államrend megdönté­sére irányuló szervezkedés­ben való tevékeny részvétel bűntette miatt 7 évi börtön­re, 10 évig egyes jogoktól való eltiltásra és teljes va­gyonelkobzásra, — Godó Il­lést a népi demokratikus ál­1 J sére irányuló szervezkedés­ben való tevékeny részvétel miatt 5 évi börtönre, 5 évig egyes jogoktól való eltiltásra és 1000 forint vagyonelkob­zásra, Honkó Mátyást a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szer­vezkedésben való tevékeny részvétel és fegyverrejtege­tés, valamint a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett kisebb súlyú lopás bűntetté­ért 2 évi börtönre, egyes jo­goktól 3 évig tartó eltiltásra és 500 forint vagyonelkobzás­ra ítélte a megyei bíróság népbírósági tanácsa. Képünk az egyik tárgyalási napon a vádlottak egy részét ábrá­zolja az előtérben. Mögöttük a hallgatóság, mely mindvé­gig élénk érdeklődéssel kí­sérte a tárgyalásokat. Készítették: a Szegedi Kenderfonógyár, a NlVÖ KSZ, a Tatarozó Vállalat dolgozói Átadták a gyermekeknek a Bartók Bela téri körhintát (155) — Ugye, te vén krumpli — fordult a törzsőr­mesterhez. Ez azonban vagy félálomban volt már, vagy egy kis deliriumot kapott, mert így felek: — Ahogy ment • nö, egy nyitott esernyőt tartott maga fölött. — Maga is a legjobban teszi — folytatta Va­ri ek számvivö őrmester —, ha nyugodtan úszni hagyja az egészet. Azért, mert az ezredirodán máma azt mondták, hogy holnap indulunk, azt még egy taknyos kölyöknek sem szabad elhinni. Hát elutazhatunk vagonok nélkül? Még énelőttem telefonáltak az állomásra. Egy árva vagon sincs ott üres. Pont így volt a leg­utóbbi menetszázaddal is. Akkor két napig álltunk az állomáson, és vártuk, hogy valaki megkönyörüljön rajtunk, s küldjön értünk egy vonatot. Aztán nem tudtuk, hogy hová me­gyünk. Még az óberszt se tudta, már bejártuk az egész Magyarországot, és még mindig senki se tudta, hogy Szerbiába megyünk-e vagy Oroszországba. Minden állomásról direkt fel­hívták a hadosztálytörzset. Mi csak olyan folt­nak való darab voltunk. A végén odavarrtak bennünket valahová a Dukla alatt, aztán szét­verték az egész századot, és mehettünk újra megalakulni. Csak semmi izgalom. Ahogy mú­lik az idő, minden rendbejön, és semmivel se kell sietni. Jawohl, nochamol. (Igenis, még egyszer). — Máma különlegesen jó boruk van itt — folytatta Vanek, meg se hallva, hogy a törzs­őrmester miket dünnyög maga elé: — Glauben sie mir, ich habe bisher wenig von meinem Leben gehabt. Ich wunderr mich über diese Frage. (Higgye el nekem, eddig ke­vés örömöm volt az életből. Csodálom ezt az egészet). — Minek izgassam magam fölöslegesen, a marsbatalion indulásával. Amikor először men­tem a frontra egy menetszázaddal, két óra alatt minden a legnagtiobb rendben volt. Az akkori marsbatalionunk többi századánál két egész napig készülődtek rá. De minálunk, a Prenosil hadnagy volt a századparancsnok, egy nagyon stramm fiú, és ez azt mondta: »Ne si­essetek fiúk-e, és minden úgy ment, mint a karikacsapás. Csak a vonat indulása előtt két órával kezdtünk pakolni. A legjobban teszi, ha maga is leül; • • — Nem tehetem — mondta Svefk, a derék katona, rettenetes önmegtagadással — az iro­dába kell hogy menjek, mert hátha telefonál valaki. — Akkor esák menjen, aranyom, de jegyez­ze meg magának, amíg él, hogy ez nem szép magától, és hogy egy igazi ordonáncnak soha se szabad ott lennie, ahol szükség van rá. Nem szabad, hogy ilyen túlbuzgón vesse bele magát a szolgálatba. Igazán nincs rondább dolog egy dilis ordonáncnál. aki az egész katonaságot sze­retné felfalni, szivecském. De Svejk már kint volt és sietett a menet­század irodája felé. Vanek magára maradt, mivel azt semmiképp se lehetett volna állítani, hogy a törzsőrmester társaságot nyújt neki. A törzsőrmester teljesen magóba süllyedt, és a borosüveget simogatva, rendkívül furcsa és teljesen összefüggéstelen dolgokat dünnyögött csehül és németül: — Sokszor keresztül mentem már ezen a fa­lun és még csak sejtelmem se volt róla, hogy a világon van. In einem halben Jahre habe ich mcine Slaatsprüfung hinter mir und meinen Doktor gemacht. (Egy fél év alatt leteszem az államvizsgát és megkapom a doktorátust). Egy öreg kripli vagyok, köszönöm szépen, Lucia. Erscheinen sie in schön ausgestatteten Bánden (Szépen kiállított kötetekben jelennek meg.) — Talán van itt valaki maguk közül, aki emlékszik erre. .4 számvivő őrmester jó ideig valami indu­lót dobolt az asztalon, de nem kellett sokáig unatkoznia, mert az ajtó kinyílt, bejött Juraj­da. a tisztikonyha szakácsa és lerogyott egy székre. — Máma parancsot kaptunk — dadogta —, hogy menjünk konyakot faszolni az útra. De nem volt üres rumos demizsonunk. úgyhogy ki kellett üríteni. Na. azzal jól megjártuk. A legénység mindent elintézett a konyhában. Elszámoltam magam néhány porcióval. az óberszt úr későn jött, és neki már nem jutott. Most omlettet csinálnak neki. Ez aztán a hecc. — Ez aztán a szép kaland — jegyezte meg Vanek, akinek bor mellett mindig nagyon tet­szettek a szép szavak. Jurajda szakács filozofálni kezdett, ami tö­kéletesen meg is felelt civil foglalkozásának. A háború előtt ugyanis Jurajda egy okkultista folyóiratnak, valamint »Az élet és a halál rej­telmei*' című könyvtárnak volt a kiadója. (Folytatjuk) Szombaton délután a Bar­tók Béla téren főleg gyerme­kekből és felnőttekből álló sereg vette körül a pár nap­pal ezelőtt elkészült körhin­tát. A Szegedi Kenderfonó­gyár javító műhelye, a Sze­gedi Tatarozó Vállalat és a NIVÓ KSZ dolgozói társa­dalmi munkával szabad ide­jükben készítették ezt a kö­zel 20 ülőhelyes körhintát, — a Tervező Iroda tervezése alapján —, amely hatalmas betonágyazatban, mintegy másfél méter mélyen vasten­gelyen, golyóscsapágyon fo­rog. A játékot készítők ezzel a nemes munkájukkal a gyer­mekek iránti végtelen szere­tetüket fejezték ki. Erről szó­lott a tegnap délután 4 óra­kor kezdődő átadó ünnepsé­gen Nagyevörgv Mária elv­társnő. a Szeeedi Kenderfo­nógyár igazgatója. Természe­tesen a gyermekek már elfog­lalták helyüket a körhintán, amikor Mison Gusztáv elv­társ, az I. kerületi tanács v. b.-elnöke átadta a környék lakóinak megőrzésre és kicsi­nyeknek játszásra a 28 ezer forint értékű hintát. Vörös nyakkendős úttörők köszön­ték meg a tér gyermekei ne­vében a játékszert, aztán pi­ros szegfűket adtak hintán ülő kicsinyek kezébe és meg­indult a körhinta. A na­gyobbak forgatták, a kicsik visongtak örömükben, a fel­nőttek pedig meghatódva nézték féltett kincseik nagy örömét. Sokáig készült el ez a ját­szótér. De mégis széppé vará­zsolták a korábbi macskakö­ves, rendezetlen Valéria teret. Most új hintával gyarapodott a tér felszerelése, olyan hin­tával, amilyen talán még az országban sincs. Es újabbak­kal fogunk gazdagodni, mert szeretjük a gyermekeket, ha­zánkat, városunkat. II döntetlen igazságosabb lett volna Bp. Vasas—Szegedi EAC 3:2 (2:1) A Népstadionban Pósa já­tékvezetésével sorra került mérkőzésen a SZEAC az alábbi összeállításban ját­szott: SZEAC: Hódy — Bénák, Portörő, Vass — Baráth, Zallár — Polyvás. Rábay, Hajós, Gilicz, Nemes. Vasas-támadásokkal kezdő­dött a játék, s az első per­cekben úgy nézett ki, hogy a Vasas gólokkal győz. A 16. percben baloldali támadás után a 16-oson kívül álló Bundzsákhoz került a labda, lövését Hódy elnézte. 1:0. Öt perc múlva szögletrúgás után Szilágyi I. szerezte meg a Vasas második gólját. 2:0. A két gól után fokozatosan feljött a SZEAC. Gilicz, Rá­bay, majd ismét Gilicz előtt nyílik gólszerzési alkalom, de mindhárom esetben hibáz­nak. A 39. percben érte el első gólját a szegedi csapat: Nemes—Gilicz—Hajós össz­játék után a középcsatár sze­rezte. 2:1. A második félidő heves szegedi rohamokkal indul, s már a 9. percben megszületik az egyenlítés: Baráth—Rábay —Gilicz—Hajós volt a labda útja, a középcsatár lerázta magáról Telekit, jól ugrott ki, s védhetetlen gólt lőtt. 2:2. Mintegy húsz perere fel­iött a Vasas, s ezalatt az idő alatt szerezte a győztes gólt Csordás révén a 26. perc­ben. A 30. perctől ismét a SZEAC támad, két nagy egyenlítési helyzet is kima­rad. Eg"ik a 32., másik a 44. percben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom