Délmagyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-11 / 187. szám

4 Vasárnap, 1957. angnsztav 11. AZ ÉPÍTŐK Alapot Ásnak, jó tömörre döngölve , , ; keményen és vadul, mértéket adnak a falaknak, és mindig csak téglákat raknak egymásra, szakadatlanul. Izom-malter kötésű karjnk ezer várost teremt, nyomukban karcsú toronnyá ékesedik a cement... 8 ha az égi kéklő kupoláról esténként lerobog a Nap, jó szerszámaik pihenni térnek, s ők zengő álmot alszanak ... S álmukban olyan falakat emelnek, miket nem dönt le bomba, sem idő s távol-századok szikla-fényű csúcsán bUszkén, tornyosán felragyog az arany-boltíves jövő. Szegedi Szép Szó HATVANI DÁNIEL Keller, Gottfrled: TÜKÖR, A CICA (Magvető Könyvkiadó). (Világirodalmi Kiskönyvtár). Keller bflbljos meséjét a Seldwylai emberek elbeszéléseiből Szabó Lőrinc fordította. Tükör, a cica a "főszereplője* a történetnek, mely annak a Seldwyla-ban használatos példamondásnak az értelmét fejti meg, mely szerint a rossz vásárt kötő ember "megvette a macska háOROSZORSZÁG Puskin: A' „Ruszlám és Ludmilla'' előhangja Egy öblön partfok tölgyet őriz, Zöldell 3 aranylánc fogja ott, Míg bölcs kandúr — e lánccal 6 ls Átfogja — éj s nap kört forog. Megy jobbra s mellé dalt dorombol, Tart balfelé s már mond regét, Csodát látsz, törpe lép ki lombból S ül ágon tündér szerteszét. Ott útfelében úttalan vár, Rejtelmes állat hagy nyomot, S nem látni ajtót s ablakot már Kunyhón, mely tyúklábon forog. Ott völgyi erdők sürejében Keletről hab fut habra mélyen S kietlen parton fröccsen ár, Majd ébred s villan hajnaltájon Hős ifjú sorban harminchárom S mögöttük víznek vénje jár. Királyfi kardját ki sem vonja \ S gonosz cárt börtönére vet, Felhőkön át meg egyre hordja \ Varázsló fönnt a hősöket S lent erdők futnak s tengerek. Ott cárné is rab, sújtja bánat De rőtszín farkas hü szolgálat Mellette: s vén boszorka lám: Jön Baba Joga egymagán. S királyt látsz kinccsel: kincs hol átok! Orosz szív igy kel sóhajtásod, S nálad ott méz csordult nekem; Tengerben tölgy virult s a zöldje Regékbe vitt el édesen, .f* Emlék ez, régesrég enyém lett, "*" S nektek most mindent elmesélek MÉG EGYSZER EÖRSY JÚLIA KÖNYVÉRŐL Milltán FfilNV Jut'a h5nV~ Mikor húsz év után ii szerelmes zett szerelmével sem juthatott I UUlUll LV1 SJ véhez hoz- volt még Annába? Vagy ez csak volna odáig, hogy szoknyája zaszolt — vegre — nemcsak a olyan múló szerelem volt? szegélyét csókolgassa, pedig ezt kortárs, hanem a követliező Amely elmúlik, ha az "imádott* az Annát aztán igazán szerette nemzedék egyik tagja, alti - nő közeléből eltávozik? De és azt ország-világnak tudtára is azt hiszem — csak írásaiból is- Eörsy ott volt Szegeden és adta. meri Juhász Gyulát, lehet vitat- ment a költő után. Nem Juhász kőzni és a vitából kialakul a he- ment Eörsy után, ahogy köny- [iiMri l\há71CeáfI3i7 Bz lyes kép, amelyből az utód el- vében hazudja. Szegeden Vásár- •U»U3I| //HtUUaSűyíKfc afogulatlanul és tisztán láthatja a helyi Júlia lakásán találkoztak "szinte ember, es a nyílt lángköltő valódi arcát, jellemét. több ízben és Vásárhelyi Júlia é,z> ez az egyenes jellem eltitAzzal kezdem cikkemet, ami- jelenlétében. Juhász egyetlen koba v"lna ezt az előtt az vei Grezsa Ferenc kisteleki tanár mondattal, egyetlen pillantással, édesanya előtt, aki imádta és befejezi. Nem érti, hogy miért egyetlen gyöngéd tekintettel sem akít imádott? Azelőtt az anya rohanja meg a könyvet alapos, árulta el, hogy szerelmes. Hát e'<5tí> bizonyára a legboldoigényes, adatokra támaszkodó Juhász ilyen kitűnően tudta vol- 8"bb lett volna, ha Juhász ezzel bírálatok helyett a személyesbe- na elrejteni szerelmes egyénisé- éli elébe? Aliogy én ismertem dó, megalapozatlan kritika? Na- gét? Ilyen jó színész volt Ju- Juhász édesanyját, tenyerén horgyon röviden válaszolok, de csak hász? Dehogy! Juhász egyenes, űorta volna a menyét azértt a magam nevében, bár a má- közlékeny, nyílt ember volt, hogy a fiát szereti! Miért nem sik cikkíró: Ligeti Jenő teljesen aki szabad folyást engedett ér- elébe Eörsy a kezében lévő osztja álláspontomat. Eörsy zelmeinek. Hol van egy ember "házassági* bizonyítvánnyal? könyve hazugságok gyűjtemé- is, aki azt állítja, hogy Juhász Juhász Illésné olyan vallásos nye és olyan portrét ad Juhász- szerelmes volt Eörsy Júliába? asszony volt, hogy neki elcg lett ról, amilyen Juhász sohasem Azok a versek? Juhásztól kértek vo'na a P»l> írása és magához volt. Mi nem kritizáltuk a köny- verset sokan, Eörsy is bizonya- "lelte volna Eörsy Júliát, mint vet, csak megírtuk, hogy rossz ra és Juhász írt verset. Sokszor menyét. De 20 évig várni ezzel a tartalma, tele van valótlanság- régebben megjelent verseit írta a "-enzáció számba menő lelepgal és annyira banális és any- le, hogy legyen vers a kérdnek lessel éj csak akkor állni elő nyira valótlan majdnem minden birtoliában »eredeti« kéziratban. vc'e' mikor már mindenki hason, hogy nem lehet belőle az Ilyen az az E/irsytöl leközölt 'oíl "s a költő előtt egy egész igazságot kihámozni. vers is, amelyik 1910. évben or'-ág hódol, ez több mint Ennyi azt hiszem elég cík- jelent meg az Üj Időkben ét gyanúsl Item hangjának indokolásául amelynek sorain változtatott Ju- . Juhász jelleméhez tartozik az r r hász, vagy egy ügyet hamisító, **, hogy erősen befolyásolható Cáfolom reD?: hogy Eörsyre vonatkozzanak a volt- Ezt úgy értem, ha útjába vuivivm nek azt az álh- ,oro/t. Tessék megkeresni Ovid ahadt eB>J erősebb akaratú cm* tasat hogy Juhász szerelmes lCVele Júliához című 1910-ben hernek, az különféle dolgokra volt Löily Júliába 1 IIiába kö- megjelent versét, mennyire rávehette, de ez sohasem áUhaf-'s/ l b'zfmyhására egyezik Eörsy által közölt ét tott ellentétben jelleme alapjaiverseket. Mert ha Eórsybe sze- átUtólag hozzá írt verssel "yen erősebb akaratú volt relmes lelt volna Juhász Gyula Eörsy Juhásszal szemben és is még hozzá egyházdag elvette Nem mpgyak bele pontról ezen az alapon kért olyan levevolna felesegül 1918 év elején, pontra a közölt kéziratok vizs- leket, amikben Juhász gyöngéd akkor ez a *szerelem* jelentke- gSatdba, én nem vagyok tro- érzelmeiről i, írt. El tudom ké,őhhm;knJAZm tVel Momtörténész, én csak egy hépzelni hogy Juhász hálás volt később, mikor* Eörsy Szege- - . ,7 ' . " kórházi ágya mellett megjelent den volt _ é, Juhász szellő- e^'leru kortárí va^oh' al" Eörsynek azért az ibolyacZ mének teljes birtokában volt. tahozom a hamisítás és ferdítés korért, amit oda vitt neki. De Annyira birtokában volt, hogy ellen és nem engedem, hogy az hogy olt mindjárt bele is bomiltor azt kérdeztem tőle, ki- utókor olvan képet kapjon Ju- lon'htlt volna, ezt már kétlem; csoda ez az Eörsy Júlia é, mit hászról, amilyco ő solmsem volt. Zs^lmMé "Íí A"~ i Q j , , . . .... , , , nat imádta és ebben az egyelahar Szegeden? Juhasz nem azt Ah ismerte Juhászt, az igazán lm egy esetben nem lehet alválaszolta, hogy a feleségem, ha- szívből nevet és nem is bosz- kalmasni a kutyaharapást szőrijét*, F

eszter! Ügy örültem, hogy látta- HORVÁTH SÁNDOR : lak! Hány ive, hogy nem találkoztunk?.., Tizenöt—húsz?..; már nem ls emlékszem, de azért rögtön megismertelek. Ott álltál az énekkar harmadik sorában..; jobbról az ötödik voltál.;, úgy-e? Szépen énekeltetek. Emlékszel? Gyermekkorunkban ls, hogy szerettünk énekelni! Neked volt a legjobb hangod. Láttam, most is nagy kedvvel énekeltél; széles, erős mellkasod csakúgy emelkedett. Gyermekkorunkban is Neked volt a legszebb, a legerősebb mellkasod. Most bevallom, hogy ezt mindig irigyelnem azt mondotta: fővárosi ta- szankodik, hogy Eörsy a szoknárnő és irt egy rossz darabot, nyája szegélyét csókoltatja JuHol itt a szerelem? Három év hásszal. Deniczkyné Irt ilyesmit Fordította: FÜSSY LASZLÖ után elmúlhat egy szerelem? és Juhász még Anna iránt ér^WIIIP^P rögtön mellém ült és most mar kettem tőled. Akkor szégyelltem bevallani, de most ten rajzoltunk. Egy idő múlva már csak O mamegmondtam volna Neked, de Te úgy elsiettél, pa> igy én is jobban jártam, meg a kutya is. Én Most ls arra vettük az irányt. A vágóhíd mellett befordultunk és keresztülvágtunk a temetőn. Emlékszel, még szaladtunk is. Jankó elöl, mi pedig egymás kezét fogva utána. Hamarosan 3 odaértünk a bolthoz és a kirakatüvegen keresz tül szemléltük a nagy zsömlehalmazt. Es ami- 3 kor a kövér boltosnéni egyre szigorúbban pislogott felénk, gazdagságunk büszke tudatában egyenként besorakoztunk a boltba. Egymásután 3 csörgettétek le a rézkétfilléreseket a kerek üveglapra és tétova kézzel választottatok ki ••• egy-egy zsömlét. Gyorsan nyomakodtunk ki az 3 heverő kutyát P™ba"k kimzolQi, ajtón> arcotok ragyogott, de nekem összeszorult 3 " " ~ ' a szívem. Hirtelen nem tudtam minek is örül- 3 tem annyira az előbb. Furcsa érzés az ilyen. Nem tudom Te éreztél-e már így, én sokszor, 3 KETFEL ZSEMLYE rwőval beállított hozzánk, s ahogy lát ^ W ta, hogy én egyik meséskönyvből hogy most sem sikerült találkoznunk Oly sok azért, mert mir csak néztew, hogy 0 rajzol a „d jifnőt kLombanU. örül, Mdog az emier, 3 minden tortént velünk gyermekkorunkban, most, kutya azért> mert most a feje és a lába is nor. s ^szerre csak nem tudja minek is örült az 1 hogy láttalak, megrohantak CLZ emlékek. —— Csak tnálisvci sikerült. A. kutyával még nem lett vol• úgy nyüzsögtek gondolataim körül s aztán két 7M baj, azzal elég hamar elkészültünk. Én gonapró kis esemény fölébekerekedett a többinek és doltam is rá, hogy most már megírom a fogaivisszatekintve egy negyed század távlatából mazást, de nem lehetett. De nem ám! Mivel a előbb. En is csak néztem a zsömléket a kezetek- '• ben. Nem vigasztalt az sem, hogy két karéj ba- « racklekváros kenyér lapult a táskámban. Csak < a két zsömlét láttam, szinte már hallottam a ro- 3 , .. , . , , , . , .... , , , ,, , — olyan élesen láttam kis történetünket, mintha sógort alaposan elfogta a rajzolási vágy. A ku- rcgását, amint beleharaptok. Hátrahúzódtam és tegnap történt volna. Pedig csak 7 éves voltam tya után rajzolt egy rózsát, de olyat, hogy mielmaradtam tőletek. A sarkon megálltatok és anélkül, hogy beszéltetek volna, odahúzódva ahol a szél nem ér, előcibáltátok láncraakasz- * ra, az első diákkori ideálra vei való gyógymódot. Amiamáramarosi mét* illeti, nekem elmondta; hogy nagy elhagyatottságában minden este ott ült a kávéházban és bámulta a szőke haszírnőt, akihez verset írt. De ez nem szerelem volt a szó valódi értelmében, hanem csak olyan lángolás, amely nem a tárgyba; hanem az eszmébe, magába a szerelembe volt szerelmes. El lehet képzelni azt az unalmas máramarosszigeti napokat, ahol a tanárok nem törődtek egymással és még kevésbe azzal a fiatal gyerekkel, aki akkor Juhász Gyula volt, akit később Váradon a gimnázium folyosóján magához hívott az igazgató és azt hívén, hogy egy diákkal áll szemközt, megkért, hogy szaladjon le egy doboz Memphisz cigarettáért. Szigeten ez az elhagyott kis gyerek bizonyára visz-> szagondolt a szép szegedi napoktegnap történt volna. Pedig akkor, Te 8, a bátyád, Jankó, talán 10. Együtt kor kifestette zölddel, fehérrel, meg pirossal, jártunk iskolába. A telepen még nem volt is- szinte az illatát is éreztem. A rózsa után egy kola s bizony fél hétkor el kellett indulni ha szép hárfázó szárnyas angyalkát festett. - Ilyent tolt bádognyelú blcskátokai és w'ntosana köze- 1 Kíima Iliire és leül a kávéház esett, ha fujt, hogy 8 órára beérjünk a „kazall" az ágyfilungra szoktunk festeni ^ magya - 8 luuna "ure es leul " ha%e,ul" iskolába. — Emlékszel? Akkor még igy hívták rúzta. az alsóvárosi iskolát. Szóval együtt jártunk is- jt( mgg eszemben volt a fogalmazás. — Megkolába és én mindig megtanultam a leckém és megszólalt a lelkiismeret, de most a sógor egy a házi feladataim is mindig rendben készen vol- gyönyörű mennyezetrózsát rajzolt, még be is áriak. — Te, sohasem tanultál, a feladataidat sem nyékolta. Ügy látszott, mintha a domborulatakészítetted el, nem, nem azért mintha hanyag kat meg js lehetne fogni. Na, ilyent én még nem lettél volna, egyszerűen nem értél rá. Az isko- láttam! Most már eszembe sem jutott a fogallában is miért aludtál el mindig? Mert már haj- mazás. s mikor egy korinthusl oszlop — (ő valban segítettél édesanyádnak az újságok szét- mondta, hogy így hívják azt az oszlopot, amelypén kettészeltétek a két zsömlét. Mielőt bármit is gondolhattam volna már mindkét kezemben ott fehérlett puha húsát kínálva a két fél zsömle. em tudtam meddig álltunk ott és meny- < nyi ideig tartott, hogy rájöjjünk: így én túlságosan jól jártam. Nem! Azért • Ti nem kértétek vissza egy szóval sem 3 amivel többet adtatok, de én nem bírtam volna 3 IS' márványaiitala mellé éi verset ír a szőlte Icasztrnőhöz? Hát akkor szerelmes volt Juhász ebbe a kaszírnőbe, hogy az irodalomtörténetnek ezt számon kell tartani? Juhász nem a nőbe hanem a — szerelembe volt szehordásában, mert újságos volt az édesanyád. nek 0iy<ln feje volt, — tudod, meg is mutattam megenni. Majd a másik sarokig kinalgattam a * relmes ott, az elhagyott szigeti — Es délben, ahogy hazafelé mentünk az isko- Neked másnap este) rajzolásához kezdett, már- másik fél zsömlét, de nem fogadtátok vissza. - te Iából, ott várt a rampa melletti kis földben csak némán, lélegzetet is alig véve figyeltem ke- Akkor mentő^ ötletemJamadt: haromat ^ harap- . édesapátok és egyik ép kezével s a másik mű- zében a ceruza mozgását. Csakúgy itta a sze- *" "" 'I *"f " ÉÍ f" kezével — kapálgatott, mert félkezű hadirok- mem a motoszkáló ceruza nyomán kialakuló lekant volt szegény. Jankónak már volt kapája, valeket és cirádákat.. Este 9 óra volt, mire ké- ^H QH Te pedig kézzel irtottad a gyomot. Neked soha- S2en lettünk, az oszlop úgy állt ott, mintha le- kor és én voltam a legkisebb. De azóta sem fele) sem kellett tanulni s egy kicsit irigyeltelek, bár vfgQ vette volna körül, minha nem is papírra tettem el azt a két fél zsömlét. Már akkor el- 3 sajnáltalak is, amiért mindig kint kellett térdel- rajzoltuk volna, ned a tábla előtt, meg hogy nem is ritkán, — megvert a tanító. Nekem meg mindig tanulni kellett és a házi nálom feladataimat is elvégeztem. Már nem is kellett, retem. Reggel sem lett belőle semmi, tunk, egyet Jankó, egyet Te és utána megnyugodva ropogtattuk a három fél zsömlét, Tudod Veszter! Kisfiúk voltunk mi még ak- határoztam, hogy én is adok valamit. Akkor még nem tudtam, hogy mit. Gyorsan végigL

efekvés utan az ágyban jutott újra dolt h milyen vagyonom is van. „ eszembe a fogalmazás Reggel megcsi- 'Akármel {k ^ékomat vettem sorra, mindet * nálom — nyugtattam meg q lelkiisme- tnlÁtnm 1 kevésnek találtam. Mikor beértünk az iskolába, jóval 8 előtt, előjeiaaaia mai is '«'» » '~ " mcrt Te meg a bátyid félórával korábban S2Óli Mikor beértünk az is) .... hogy ellenőrizzenek, csináltam magamtól. A kis tatofc ^ é^gm miért?... Amint hama- vettem a füzetem, hogy gyorsan megírjam a fo- történetünk előtt való nap azonban nem készí- r(jsan megtudtam nagy 0ka volt annak. Még oalmazást. Ekkor olyat gondoltam., amitől egy- tettem el a fogalmazást — „Írjatok, amiről akar- nem énünk el Szabóékig sem, máris tudtomra szerre meleg lett a szivem is, a fejem is. Győr- tok készítsetek egy oldalas fogalmazást" - va- adtátok, hogy rendkívül gazdagok vagytok, san elkértem a füzetedet és egy nagy piros kérdő- 1 * kesznseieK egy oiuuius juyuimuzu Mró/ílratíen két-két aranvos csilloaású rézkéttil- jel és egy nagy csillagos 5-os ala, — melyet a teg- •* lahogy igy adta fel akkor a leckét 6reg tani- {^f'szo^ napi lecke helyére rajzolt a tanító - odaírtam 2 tónk. Én nagyon szerettem fogalmazni, és hogy már (él lehetett vagy késő ősz, mert nem sütött <* fogalmazást, amely a két fél zsomlerol szolt azon az estén mégis elhanyagoltam, annak a „ nap és fáztunk mindnyájan.. Igaz, a pénz ki- Aznap én térdeltem ki a tábla mellé és az én ; mZk szenvedélyem a rajzolás volt az oka. csit melegített bennünket, meg siettetett is. Azt füzetembe került a nagy piros kérdőjel a csilla- 1 ?! ZZZ Ar i, Lovon szeretett raj- beszéd nélkül is tudtuk, hogy kétszer 4 fillérért üos 5-bssel. No meg a sógorom. Az is nagyon szereieu raj ^ j?ép piroj há(ú és fe/lér hasú zsömiét vásá. Veszter/.... ugye Te is emlékszel arra a zolni, azon a délutánon korán beállított hozzánk. rolhafunk a szabadsajtó utcai fűszeresnél. Tu- nagy 5-ösre? A lába majd kilógott az irkából... « Azért már délután, mert akkor a festők ősztől- ^ minden reggei oU nézegettük nagyokat Ezt is meq szerettem volna kérdezni Tőled a tavaszig soha nem dolgoztak, igy hát egész nap tengernyi zsömlét. hangverseny után. ráért, estéken. Olt él Szegeden dr. Vág Sándor, miért nem kérdezik ki Juhász Gyula felől? Ott volt Szegeden az Eürty napokon, együtt volt sűrűn Juhásszal, tud-e Juhász házasságáról, beszélt-e neki valamit is Eörsy Júliáról, hogy szerelemre, vagy házasságra lehet belőle következtetni? Vág Sándor is kortárs, kár, hogy nem szólal meg ebben a vitában, mikor bizonyos, hogy sok mondani valója van erről a kérdésről. Az Eörsy-könyv olyan hamis színben tünteti fel Juhászt, amiből nagy munka lesz a valódi képet kioperálni. Ez a cikk elvhez az operációhoz kíván segédeszköz lenni. Ur György 4 \