Délmagyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-10 / 186. szám

Szamba^, 1953. augusztus M. 3 A bizalom, az őszinte együttműködés jegyében tisztázzuk a problémákat! L assan egy évvel tul­leszünk az ellenforra­dalom tragikus, er­kölcsi és anyagi károkat okozó, szomorú viharán. Nemcsak a fegyveres esemé­nyek halottai, a •beomlott há­zak, a hazából elvándorolt, nagyobb tömegében kilátás­talanul nyomorgó tízezrek, a sztrájkok miatt meg nem termelt, vagy bűnösen elté­kozolt értékek vádolják ezt az ellenforradalmat. A halot­tak emlékét lassan elfedik a tovább folyó élet eseményei­nek élményei, a házakat ki­javítják a szorgos munkás­kezek, a meg nem termelt és eltékozolt értékek helyett újat termelünk. Az emberek tudatában végbement rom­bolás azonban — ami le nem mérhető, ami nem látszik, csak néha bukkan fel bizal­mas baráti beszélgetések közben — az ellenforrada­lomnak és előkészítőinek ta­lán legkárosabb és legnehe­zebben jóvátehető rombolása. A tizenkét éves nagyszerű szocialista építés az elköve­tett hibák ellenére is évról évre több együttérzőt terem­tett azokban a kispolgári ér­telrpiségi rétegekben, ame­lyek az első években teljes idegenkedéssel és ellenérzés­sel fogadtak minden szocia­lista távlatot. Az ország ké­pe ez alatt az időszak alatt mégiscsak megváltozott. Az 1956 júliusi párthatározat után megindult fejlődés, a tavaly augusztusi or­szággyűlési ülésszak új stílusú, nagy távlatokat megnyitó tárgyalásai pedig olyanokban is rokonszenvet ébresztettek irántunk, akik nem ellenségeink ugyan, de különböző, a múltból hozott hatásoknál fogva éveken át fenntartásokkal éltek. Külö­nösen az értelmiség soraiban találunk ilyen embereket, akik munkájukat mindig el­végezték azon a poszton, ahol állottak, de a "nem politizá­lok* közé tartoztak és meg kell mondani, hogy java ré­szük odatartozott az ellen­forradalom alatt is és oda­tartozik ma is. A mi erőfe­szítéseinket éveken át eluta­sító passzivitással figyelték, ami lassan fogyott ugyan, de az ellenforradalom hatására most ismét •— reméljük át­menetileg — bizalmatlanok velünk szemben. A kételyek, a passzivitás úgynevezett elvi okokból táplálkoznak. Beval­lottan régiekből és látszólag újakból, szinte egyénenként változóan, de az alap felis­merhetően közös: az októ­beri ellenforradalomnak for­radalomként való felfogása. onnan indult ez a "for­radalom*? Kik ellen indult, milyen rend­szer ellen indult, kiknek az érdekében? A kérdésekre, amelyek egy mozgalom lényegét, ha­ladó, vagy reakciós tartal­mát meghatározzák, csak a mozgalom valóságos eredmé­nyeinek alapján lehet meg­adni a választ. Bármennyire is kedvesek sokaknak az il­lúziók, a történelmi esemé­nyek megítéléséhez nem le­het illúziókkal telítetten ne­kilátni. Nem lehet elmene­külni sem az állásfoglalás lelkiismereti parancsa elól H vagy a szocialista tábor erői­nek. Nem mi fenyegetjük nap mint nap a világot az atom­háború borzalmaival. Az amerikai nagytőkés monopó­liumok hatalma előtt meghó­dolt nyugati kormányok az amerikai tőkések vezetése alatt készülnek erre a "Világ­megmentő feladatra*. A magyarországi októ­beri ellenforradalmi események is ezekre a háborúra spekuláló, a "há­ború küszöbéig menő* politi­kai tervekre épültek fel, s tervezőik azt remélték, hogy a háború közvetlen felidézé­sének veszélyévél meg tud­ják zsarolni a szocializmus tábprát. Gondos tervek alap­ján készítették elő a talajt a felkelés kirobbantására. Az októberi események előtt már hónapokkal folyó propa­ganda a mitizált nacionaliz­must állította szembe a va­lóságos forradalommal, az osztályforradalommal. Hans Freier, a fasizmus egyik ideológusa a 30-as évek ele­jén így fogalmazta meg az ilyen "forradalom* jelszavát: "Forradalom — jobbról*. Németországban ez a jobbol­dali forradalom — és nálunk is 19 után, az olaszoknál a »Marcia su Roma* után, a spanyoloknál Franco, a por­tugáloknál Salazar után — a nemzeti jelszavak, a mitosz­szá tett nemzetfogalom, az osztálytartalmától, nemzet­közi lényegétől megfosztott szocialista szó kijátszása volt a proletárforradalom, a de­mokrácia ellen. A "forrada­lom — jobbról* jelszava még mindig, mindenütt a fasiszta terroruralom jelszava volt. Az októberi ellenforrada­lom előkészítése és véghezvi­tele során tanúi lehettünk a "nemzet*, a "függetlenség*, a "nemzeti út* fogalmak miti­zálásának, a konkrét törté­nelmi összefüggésekből való kiragadásának, tanúi lehet­tünk annak iá, hogy a szo­cializmus jelszavát osztály­tartalmától és nemzetközi lé­nyegétől megfosztva tudato­san a szocialista tábor ellen játszották ki. Kinek a hasznára? C sak végzetesen irreális álmodozók hihetnek abban, hogy a két vi­lág harcai a mi határainknál lezárulnak, s nekünk lehet olyan "nemzeti úton* halad­ni, amelyben egyik világ ha­tásai sem érvényesülnek. Lehet szocializmust építeni a szocialista államokkal ellen­séges álláspontról, s ugyan­akkor megvédeni független­ségünket a kapitalizmus tá­madása ellen is? Még kép­telenebbül: ki tudja azt őszintén és jóhiszeműen fel­tételezni, hogy a nyugati haderők hozzásegítettek vol­na bennünket ahhoz, hogy a gyárosok ne kapják vissza gyáraikat,- a földbirtokosok földjeiket, az egyház azt a gazdasági és politikai hatal­mat, amit a felszabadulás előtt nálunk a kezében tar­tott, s amit sem a franciák, sem az amerikaiak nem en­gednének meg neki odahaza. Ki tudja becsületesen és jó­zan ésszel feltételezni mind­ezt? Ez lehetetlen! Márpedig, akik azt mondják, hogy az ENSZ-csapatok jelenléte történelmi realitása a nyu­gati támogatással, sőt fegy­veres védelemmel épülő szo­cializmusnak? A z októberi "forrada­lom* nálunk is jobb­ról indult. Lefolyását az imperializmus politikusai­nak, sajtójának és rádióinak örömujjongása, tanácsai, sőt utasításai kísérték. Ez a jobbról jövő "forradalom* — bárki bármilyen illúziót ls táplál magában — ellenfor­radalom, a fasizmus sötét erőinek a szocializmus elleni lázadása, a haladás, a béke elleni rohama volt. Sokan, akikben ez az ellenforradal­mi lázadás felébresztette a múltból hozott nacionalista nosztalgiákat, nehezen látják ezt be. Mindenkinek nehéz elismernie, hogy tévedett. Az ilyen elismerés azt követeli, hogy végigvizsgáljuk a tu­datunkban lerakódott fogal­makat, ítéleteket, s mindazt, ami hibás, ami elavult, ami káros kiszórjuk onnan. Ki­szórjuk az illúziókkal, a megszédítő hazugságokkal együtt. Mindenkinek, aki népe életét,)jövőjét félti, aki képes arra, hogy túlmenjen a "légy eióg önmagadnak* kispolgárian önző és felelőt­len magatartásán, kötelessé­ge megtenni ezt az önvizsgá­latot és tisztogatást. Köte­lessége azzal a néppel szem­ben, melynek érdekében úgy véli, hogy szól, él, dolgozik, de kötelessége önmagával szemben is. Gyáván, a kér­dések tisztázása előli örökös menekülésben csak korcs, fe­lemás életet lehet élni. Az ellenforradalom megza­varta a fejeket, meghamisí­totta a szavak jelentését, a fogalmak tartalmát. A mi dolgunk, hogy elősegítsük ennek a zavarnak a tisztázá­sát, de az, hogy ezt a tisztá­zást véghezvigye, az már mindenkinek a legsajátabb lelkiismereti ügye, amit min­den gondolkodó főnek végre kell hajtania önmagában. Ez is egyik feltétele a bizalom, az őszinte együttműködés kialakulásának. Sz. G. A MIHÁLYTELKI UJ ÉLET TSZ mégiscsak meghozza tagjainak AZ UJ ÉLETET A múlt év októberében a mihályteleki Új Élet Terme­lőszövetkezetben az emberek nagy többsége azt mondta — még azok is, akik megijed­tek, s azt gondolták most már örökre befellegzett a né­pi demokráciának —, jó volt és még most is jó ez a szö­vetkezet Mert ami igaz. az igaz! ötven-hatvan forint között mozgott általában az egy munkaegységre jutó jö­vedelem és hozzá még a ház­táji. E szép haszonért a csa­ládokból általában csak egy­egy ember dolgozott. Sok családtag még azt sem na­gyon tudta merre van a szö­vetkezet birtoka. Mégis, ami­kor feleletet kellett adni ar­ra, hogy maradjon-e a szö­vetkezet vagy sem, sokak­ban felülkerekedett a kap­zsiság, az önzés és a koncon való marakodás majdnem a szövetkezet teljes feloszlá­sához vezetett. Ezzel egyidőben kezdett kibújni szunnyadó csírájából a régi »Aki bírja marja« jel­szón alapuló földuzsora, mely egyeseknek bőrkikopásig va­ló robotot, másoknak viszont henye, dologtalan életmódot jelentett volna. Talán még be sem fejeződött a szövet­kezet kifosztása, amikor töb­bek között Dobó István — de nemcsak ő, hanem rajtakí­vül nagyon sokan így tettek —, felkínálta 8 hold földjét évi 16 ezer forint haszonbér­letért. Papp Pál volt szegény­parasztnak. — aki most ismét majdnem újra azzá lett. Még azt is bele akarta tenni az al­kuba, hogyha lesz beadás, akkor azt is a bérlő fizesse ki, a többi költségekkel együtt. Mire Papp Pál úgy döntött társaival együtt, hogy ha már így lesz, örökre el­köszön a földműveléstől. Ilyen lehetőségekkel ke­csegtette tehát az ellenforra­dalom a tsz-ekbe tömörült volt agrárproletárokat, kis­parasztokat. Ezért döntöttek úgy az Űj Élet Tsz volt sze­gényparaszt tagjai is, hogy kilsrt^nak a közfis melleit. Harminchármán voltak és ma is annyian vannak, akik megvetették lábukat a szö­vetkezeti tábla egyik sarkán. A részes robotmunka he­lyett a szövetkezetit válasz­tották. Ha egészen pontos adatok nem is, de jónéhány szám tanúskodik amellett, hogy az együtt maradt kis kollektíva eredményesebben gazdálko­dik, mint az egyéniek. Nem szépítgetés, a mázsakönyv hamisíthatatlanul bizonyít­ja: a tsz idei búzatermés át­laga 18 mázsa, az árpáé pedig 19 mázsa 70 kiló holdanként. Ezt mint nemesített vetőma­got az állam az utolsó szem­ig átvette, s helyette az egyé­niek által termelt szokvány­magot adott és fizetett még hozzá 33, illetve 32 forintot mázsánként nemesítési felár­ként. Ezt még a cséplőgép­rész után is megadták, ösz­szesen 30 ezer forintot. Egyéni parasztkörökben Ma kezdődnek Szegeden a VII. vasutasnap ünnepségei Ma délután 6 órakor a vasutas-sporttelepen ünnepi nagygyűléssel kezdődnek meg Szegeden a VII. vasutasnap ünnepségei. A nagygyűlésen Csintalan József elvtárs, az igazgatóság helyettes vezetője mond beszédet. Az ünnepi beszéd után több vasutasnak jó munkájáért kitüntetése­ket, jutalmakat nyújtanak át. Vasárnap reggel folytatód­nak az ünnepségek. A vasutas fúvószenekar zenés ébresz­tót tart a városban, 10 órakor megkoszorúzzák a szovjet hősök Széchenyi téri emlékművét, majd 11 órakor a vas­utas zenekar térzenét ad a Széchenyi téren. Délután a vasutas-sporttelepen sportbemutatókra, ver­senyekre kerül sor. A versenyszámok között kulturális műsort mutatnak be. Este a vasutas Petőfi Művelődési Otthon művészcsoportjának és zenekarának, valamint a Nemzeti Színház művészeinek műsorában gyönyörködhet­nek a vasutas dolgozók és hozzátartozóik. A műsor után a S7VSE kerthelyiségében és a Petőfi Művelődési Otthon­ban táncmulatság lesz. A NIVO KTSZ dolgozói QPpi TTPTyTPI^ a Bartók Béla téri OLAJT 1 1 JL1N J-jJlV körhinta elkészítésében Augusztus 20-án már felavathatják a gyerekek új hintájukat Néhány hete hírt adtunk arról, hogy á Szegedi Ken­derfonó dolgozói elhatároz­ták, hogy munkaidő után, az üzemben más célra már nem hasznosítható anyagból egy "forgót", azaz 32 személyes körhintát készítenek a szege­di gyermekek számára. A körhinta »összkomfor­tos* lesz, golyóscsapágyakon forog majd. Augusztus húsz­ra el szeretnék a kendergyá­riak készíteni, ezért munka­idő után néha harminc-har­mincöt személy is foglalatos­kodik vele: hegesztők, lakato­sok igyekeznek, hogy a kör­hinta a mondott határidőre már a Bartók Béla téren áll­jon. A forgó elkészítésének ter­Befejeződtek az egyetemi felvételek azzal a látszólagos történei- nemzeti függetlenségünk és Most folyik a fellebbezések felülvizsgálata mi érveléssel, hogy a mi ko­runk eseményeiről csak öt­ven év múlva tudjuk elmon­dani, hogy mi volt bennük történelmileg helyes, vagy helytelen. Ez a "tudományos érv* gyávaság, és ha komo­lyan vennénk, minden politi­kai tett halálát jelentené. So­hasem volt olyan korszak, amelyben kellő bátorsággal — a belénk nevelődött kon­venciókkal való leszámolás bátorságával is! — ne lehe­tett volna eligazodni. A mi korunk sem ilyen kor. Kü­lönösen nem. A két világ­rendszer közötti harc nap mint nap bizonyítja, hogy kinek van igaza, kiben van meg a felelősség az emberek élete, jövője, az emberiség sorsa iránt; a végső összeom­lása elől akár a hidrogénhá­borúra is hajlandó nemzet­közi tőkés imperializmusnak, szocialista rendünk biztosítá sát jelentené, ezt a képtelen­séget állítják, holott ilyen jelenséggel sehol a világban nem találkozunk. Dél-Koreá­ban az ENSZ-csapatok sem­milyen szocialista átalaku­lást nem segítenek elő, sőt azért vannak ott, hogy ezt az átalakulást megakadá­lyozzák. Tajvanon az ameri­kai erők Csang Kaj-sek nép­ellenes, korrupt klikkjét erő­szakkal tartják hatalmon. Ciprus szigetén az angolok, Algériában a franciák a füg­getlenségi mozgalmat terror­ral, fegyverrel fojtják vérbe. Szíria és Egyiptom arab füg­getlenségi politikája köré az angolok és amerikaiak ver­sengve fonják az arab feudá­lis királyocskák buzgó támo­gatása meilett az összeeskü­vések és fegyveres beavat­kozások hálóját Mi hát a Az egyetemi és főiskolai felvételek a közelmúltban be­fejeződtek. A felvételi bi­zottságokra rendkívül nagy munka hárult, hiszen a je­lentkezők száma többszörö­sen meghaladta a felvehetők létszámát. A Tudományegye­temen 250, a Főiskolán 155 hallgatót vettek fel az 1957— 58-as tanév első félévére. A felvételi bizottságok ébe­ren vigyáztak arra, hogy a felvett egyetemi hallgatók közé ellenforradalmáról:, vagy osztályidegenek ne ke­rüljenek. A nagy számban történt jelentkezés alkalmat adott arra is, hogy az eddigi éveknél jobban megválogas­sák az egyetemre és főisko­lákra kerülőket és csak azok jussanak be a főiskolára és egyetemre, akik tehetségük­nél, tájékozottságuknál és hi­vatásszeretetüknél fogva er­re alkalmasak. Jelenleg a fel nem vett hallgatók fellebbezési kérvé­nyeit vizsgálják felül. A na­pokban ezzel a munkával is végeznek a bizottságok tag­jai. Az egyetem és a főiskola levelező tagozatára az egy­szakos tanárok közül nagy­számban jelentkeztek olyan tanárok, akik valamely ide­gen nyelvből óhajtanak le­velező oktatás útján képesí­tést szerezni. A levelező okta­tás mind az általános, mind a középiskolai tanárok szá­mára az egyetem keretén be­lül folyik. A dékáni hivata­lok időben tájékoztatják a jelentkezett tanárokat a fel­vételi vizsgák tematikájáról, s a vizsgákat szeptember első napjaiban tartják meg. véről szóló cikkünkben "gyengéd célzást« tettünk ar­ra, hogy a forgóhoz faülések is szükségesek, illetve egy ál­dozatkész szegedi faipari üzem, amelynek dolgozói ugyancsak társadalmi mun­kával, a hulladékokból készí­tenék el az üléseket. A "felhívás keringöre« el­hangzott és a NIVO Játék és Tömegcikk KTSZ dolgozói — mint az a bizonyos Kati —, hajlandók is voltak »táncba menni* s küldöttük felkeres­te a Szegedi Kenderfonó "forgó-készítő« részlegét és méretet vett. Pillanatnyilag már készítik is az üléseket, hétfőre-keddre már átszállít­ják a Kenderfonóba, mert — ahogy mondják —, rajtuk már ne múljék a Bartók Béla tér környékének, a Hajnóczy utcai óvodásgyerekeknek öröme. A kendergyáriak először úgy gondolták, hogy egy má­sik vállalatot kérnek fel a forgóhinta befestésére. Azon­ban aludtak egyet és elhatá­rozták, hogy azt is megteszik házilag. Ha már ennyit fára­doztunk, a festést se bízzuk másra! — mondták. Reméljük, hogy minden rendben megy és alkotmá­nyunk ünnepén sok gyermek boldogan avatja fel a Bartók Béla téri forgóhintát a »tár­sadalmi munkás* üzemi dol­gozók nem kis ör&ínére. ma még az a vélemény jár­ja — s ebben van is némi igazság —, hogy a búzater­melés nem nagyon kifizető dolog. Az Üj Élet példája mutatja: kifizetődik a búza­termelés. de csak szövetke­zetben. A Szegeden kialakult állami gabonaárakat alapul­véve s hozzászámítva a ne­mesítési és a nagyobb meny­nyiség után járó felárakat, az Üj Élet Tsz egy hold ga­bonaföldjéről több mint 5500 forintot jövedelmezett. Ha valami elemicsapás közbe nem szól, az Üj Élet Tsz maroknyi tagsága az idén paprikatermelésben is learatja az egyéniek előtt a babért. A háztájiakkal együtt 20 holdon termelnek papri­kát, legnagyobbrészt öntözé­ses módszerrel. Az ígérkező nagy termés mellett a jö­vedelem jórészét a parikave­tőmag termelés biztosítja majd. Sok pénz ígérkezik lucernamagból is. Akármelyik tábláját tekint­jük most a szövetkezetnek, mindegyikre csak egyet mondhatunk: nagyon szép. Kukoricából átlag lesz holdanként ötven mázsa. A három méteres szá­rakon általában mindegyiken van két-két darab, máris mé­lyen lehajló vastag kukorica­cső. A terméseredmények foko­zatos emelése érdekében a jö­vőben még több trágyára lesz szükség. Erről úgy gondos­kodnak, hogy most mint új üzemágra fokozatosan áttér­nek a szarvasmarha hizlalás­ra. Az idén egyelőre a meglé­vő fejőstehén állomány el­tartása mellett 8—10 darab marhát számítanak hízóba állítani. A későbbiek során fokozatosan emelik ezt a számot. A szarvasmarhahiz­lalás fejlesztéséhez segít az az új daráló is, melyet mint­egy 30 ezer forintos sajét költségből* a közeljövőben akarnak felépíteni a faluban. A vámkeresmény nagyban hozzásegít a takarmányszük­séglet kielégítéséhez. Az Üj Élet Tsz-re éppúgy, mint októberben, most sem tud az irigy sem rosszai mondani. Egyesek úgy köszöntek el ,az ősszel nagymérgesen a szövetkezettől, amikor látták, hogy az csak nem akar fel­osztani: "Ha az isten is és a tanács is úgy akarja, akkor nem jövünk vissza*. Nos, ed­dig sem. az isten, sem a ta­nács nem sarkallt senkit sem arra, hogy szándéka ellenére lépjen vissza. Mégis vannak már emberek, akik ballépés­nek, meggondolatlanságnak minősítik őszi cselekedetei­ket. Csiszár Antal dolgozó paraszt a minap népes gyü­lekezett előtt jelentette ki, » Nekem is jobb volt míg szö­vetkezeti tag voltam. Vissza is megyek oda, előbb-utóbb még ha egyes ismerősök meg is haragszanak ezért rám*. Az új sikereknek — és ezt az egyéniek is látják — egy s titka: Mihályteleken most olyan emberek kezébe van letéve a szövetkezeti mozga­lom sorsa, akiknek .zfvUh, lelkük a szövetkezeté. Tavaly sokszor még 7 órakor is verbuválni kellett a népet a munkakezdéshez. Most ha­sonlóan az egyéniekhez, ha kell már 4 órakor kint van­nak az emberek a határban. Ha szorít a dolog, mint gabo­nahordáskor is volt — még vasárnap is kivétel nélkül, zokszó nélkül dolgoznak az emberek. E tapasztalatok után nyugodtan monlhftf?<'-: a sok évi áldoza'os nehéz munka, mely a sikerek mel­lett a hibákban ís bővelkedett, mostmár meghozza értékes gyümölcsét. Az igazi szövet­kezeti termelés végérvénye­sen megvetette a lábát a mi­helyteleki földeken is. Csépi József

Next

/
Oldalképek
Tartalom