Délmagyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-09 / 185. szám
ViLAG PROLETARJM; EGYESÜLJETEK! fila: M A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKA SPART LAPJA XIII. évfolyam, 185. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1957. augusztus 9. Anglia, Egyelőm, Szudán és Teroierszág is vásárolta a Szegeden készített eleieket Ha újabb megrendelést kapnak — bővítik az Ecsetgyárat A Szegedi Ecsetgyár már évekkel ezelőtt megalapozta jó hírnevét, idehaza és külföldön is. A második negyedévbeii jó minőségű munkával 24,3 százalékkal teljesítették túl tervüket. Ezzel közel 700 ezer forint értékű ecsetárut adtak népgazdaságunknak terven felül. Az áruk minőségéért külön dicsérő levelet is kaptak a Budapesti Vegyianyagnagykereskedelmi Vállalattól. Jo munkájuk elismeréseként a vállalat saját igazgatói alapjából több száz forintot juttatott a Szegedi Ecsetgyárba, hogy fordítsák ezt a legjobban dolgozó munkások jutalmazására. A belföldi kereslet jó kielégítése után most a harmadik negyedév során nagy gondot fordítanak külföldi vásárlóik igényeinek kielégítésére. Szeptember 13-ig 100 ezer ecsetet kell elkészíteniük. Ebből rövidesen útnak indítanak 13 ezer 500 lapos lakkecsetet és 1800 lyoni ecsetet Londonba. 5700 darab lyonit, s 1500 berlini ecsetet Egyiptomba. Az újabb szállítmányokat előreláthatólag Törökországba és Szudánba indítják majd. Ezek most csak az első exportszállítmányok, amelyeket majd újabb megrendelések követnek, mert a Szegedi Ecsetgyárban már arról is értesültek, hogy az európai országok közül Magyarország nyerte el a legnagyobb külföldi megrendeléseket. Készülnek is a Szegedi Ecsetgyárban a nagyobb igény ki-, elégítésére. Exportot gyártó részlegük bővítését tervezik Ha újabb megrendelésekejti kapnak, legalább 25 fővel akarják növelni az üzem munkáslétszámát, hogy a külföldi vevők mellett a hazai megrendeléseket is zavartalanul kielégíthessék. Munkás- és munkavédelemről, a munkaverseny problémáiról tanácskoztak a szakszervezetek Csongrád megyei bizalmijai Megyei bizalmi ertekezletet tartott a Szakszervezetek Csongrádmegyei Tanácsa csütörtökön délelőtt Szegeden a szakszervezeti székházban. Az értekezleten Juhász József elvtárs, az SZMT m. b. elnöke mondott bevezető beszédet. Vázolta azokat a feladatokat, amelyeket a szakszervezetek X. országos tanácskozása jelölt meg a szakszervezeti funkciónáriusok részére. Ezután arról beszélt, milyen szerepet töltött be a felszabadulás előtt és az azt követő években a szakszervezeti bizalmitestület. Hangsúlyozta, hogy erősíteni kell ezt a hálózatot, mert munkájától függ a szakszervezetek jó vagy rossz tevékenysége a munkások között Erősíteni kell a bizalmi hálózatot — mondotta — elsősorban azzal, hogy jobb feltételeket kell teremteni a bizalmiak munkájához. Erősíteni keli a bizalmiak tekintélyét is. Meg kell javítani a gazdaságvezetők, s a szakszervezetek üzemi funkcionáriusainak kapcsolatait. Ne fordulhasson elő, hogy figyelmen kívül hagyják a bizalmiak véleményét a jutalmazásoknál, a munkások üdültetésének kijelölésénél. Sajnos sok helyen meg sem hallgatták őket a fizetés rendezéseknél, besorolásoknál. Mint követésreméltó példát említette meg a Szegedi Ecsetgyár gazdaságvezetőinek munkáját, ahol a munkások problémáinak megoldásánál minden esetben meghallgatják a szakszervezet helyi funkcionáriusait. Olyan is előfordult Csongrád megye egyes üzemeiben, például a Szentesi BARNEVÁLnál/hogy a szakszervezeti segély juttatásánál még az üzemi bizottság sem hallgatja meg a bizalmiakat. Sok helyen anélkül részesítenek dolgozókat jutalomüdülésben, hogy meghallgatnák szakszervezeti bizalmiénak véleményét. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy jó néhányan egyes üzemekben minden esztendőben B!T jutnak valamelyik üdülőhelyre, míg mások hiába várják, hogy beutalót kaphassanak. Ezért vetődik fel a dolgozók között a bizalmatlanság a szakszervezettel szemben és méltatlankodnak, hogy az általuk befizetett szervezeti díjakat igazságtalanul használják fel. Javítani kell a bizalmiak tájékoztatását. Nem ismerik a SZOT, még csak a megyei elnökség határozatait sem. Ezután az érdekvédelmi munkáról szólott. Hangsúlyozta, hogy a bizalmiak legyenek az életet teremtő munkában a munkásfelelősségtudat ápolói. Segíteniük kell s szakszervezeti bizalmiaknak, hogy jelentősen megjavuljon a munkafegyelem, az éberség az állami vagyon megvédésében. Tarthatatlan az a bizonytalanság, amely a szakszervezeti vezetőszervekben a munkaverseny szervezésében megmutatkozik. Ezután beszélt a munkások életszínvonaláról a Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány erőfeszítéséről, amelyekkel igyekszik a dolgozók életszínvonalát a mai szinten tartani és azt tovább növelni. Vázolta azokat a feladatokat, amelyek ebben a munkában a szakszervezetek vezetőire és tagjaira hárulnak. Az értekezleten megjelent mintegy 130 Csongrád megyéi szakszervezeti bizalmi közül sokan felszólaltak. Tolmácsolták, dolgozótársaik kéréseit, panaszait. Többen felvetették, hogy mennyire dívik még most is a protekcionizmus az üdülő beutalók juttatásánál. Ügy fogalmazták meg, hogy sok üzemben még most is érvényesül az a szólásmondás a segélyek, üdülőjegyek juttatásánál, hogy >*aki közel áll a tűzhöz az melegszik**. Többen arról beszéltek, hogy milyen hiányosságok mutatkoznak üzemeikben a szociális juttatásoknál. Elpanaszolták, hogy a Szegedi Vasöntödében és a Kéziszerszámgyárban, több állami gazdaságban nincs kellően biztosítva a munkások tisztálkodása a műszak végén. Többen a védőétel és védőital juttatásban megmutatkozó visszásságokról beszéltek. Szinte valamennyi felszólaló foglalkozott a munkaverseny időszerű problémáival, s hangsúlyozták, hogy milyen jelentős szerepe van a helyes munkaverseny kialakításában a szakszervezetnek. A vita lezárása után ismertették azok neveit akiket üzemeríkint munkatársaik választották meg, hogy résztvegyenek augusztus 20án Budapesten a szakszervezeti bizalmiak országos tanácskozásán. Ezután a területi bizottságok elnökei jutalmakat osztottak ki a munkájukban kitűnt szakszervezeti bizalmiaknak. Irodalomtörténeti nevezetei ség is Holnap nyitják meg az „EI lenforr ada lom Magyarországon" kiállítást A nagy érdeklődésre való tekintettel ismételten közöljük, hogy a "Magyarországi ellenforradalom- című, örök történelmi tanulságokat nyújtó, nagyszabású kiállítást holnap, szombat délután 4 órakor nyitják meg a Múzeumi Képtár Horváth Mihály utcai kiállítási termeiben. Ismeretes, hogy a kiállítást, budapesti nyitvatartása alatt, több mint százezer ember tekintette meg. Az ellenforradalmi események előzményeit — a "legálisan- véghezvitt eszmei rombolást és az illegálisan szervezkedő ellenség alattomos aknamunkáját egyaránt —, valamint a börtöntöltelékekből, rablógyilkosokból és fejüket vesztett ifjoncokból verbuválódott fegyveres bandák rémtetteit és a nekik nyújtott nemzetközi imperialista segítséget szemléltető sok-sok tárgyi bizonyítékot a szegedi ellenforradalmi cselekményekről készült eredeti fényképfelvételekkel is kiegészítik. A rendezési munkálatokat már javában végzik a kiállítási termekben. A szombat délutáni, ünnepélyes megnyitás alkalmával Kiss Károly elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára mond ünnepi beszedek A héten emléktábla került a képür-kön látható belvárosi épületre. A cukrászsütemények. a fagylalt lelkes hívei hamar felismerik ezt a házat: a Klauzál tér és Kelemen utca sarkán van. s földszintién az országosan ismert Virág-cukrászda „székel". Az emléktábla szerint ez az épület régebben „Űj Zsótér-ház" néven volt ismeretes. s a város árvíz utáni újjáépítését irányító királyi biztosság székhelye volt. Mi egy irodalomtörténeti nevezetességéről is tudunk: ebben az épületben volt Cserzy Mihály borbélyműhelye, Cserzy Mihály Tömörkény kortársa. „Homok" álnéven a szegedi nép. a városkörnyéki parasztság életét ábrázolta színes elbeszéléseiben. apró karcolataiban, s akinek irodalmi munkássága akkoriban a szegedi palánkon túl is mindenfelé ismeretes volt. | Megkezdődtek • a tárgyalások a Szovjetunió Komm unista Partja és a Német Szocialista Egységpárt között Takarékszövetkezet alakult Berdányban íjp Már kijelölt hóhéra is volt az ellenforradalomnak Dorozsmán íjjjj) Egy régi szakmáról Az érdekvédelem két oldala A mi társadalmi rendszerünkben az érdekvédelmi szervezetek kiemelkedtek abból az egyoldalúságból, amibe a tőkés rendszer kényszeritette őket. A kapitalizmus viszonyai között igen egyértelmű volt a munkásérdekek képviselete — nem állt, és nem állhatott többől, mint a minden napos bérharcból és a munkások szellemi felemelkedéséért folytatott küzdelemből. Legfőbb céljuk az lehetett a szakszervezeteknek, hogy a nemzeti jövedelem elosztásának arányait valamelyest megváltoztassák, a munkások javára. A tőkés minden esetben gondoskodott a termelés irányításáról, megszervezéséről, a maga profitjának biztosításáról. A munkásoknak semmi közük nem volt mindehhez, s nem is voltak érdekekek annak a nemzeti jövedelemnek a megteremtésében és növelésében, amelyből csak a létminimumhoz elegendő morzsákat kaptak. A nemzeti jövedelem forrásainak birtokba vételével ez a helyzet teljesen megváltozott — s ennek megfelelően a szakszervezetek szerepe is módosult, illetve kiegészült. Miután gazdái, tulajdonosai lettünk az üzemeknek, az érdekvédelemnek, jelentkezett az azelőtt ismeretlen másik oldala ix. A nemzeti jövedelem elosztása és az elosztás ellenőrzése nem lehetett tovább a szakszervezetek egyedüli törekvése, hiszen ahhqz, hogy valamit elosszunk, meg kell teremteni az oszthatót. A szakszervezetek ilyenformán egyszerre váltak a termelés megszervezőivé, politiltai nevelőiskolává — és érdekképviseleti szervezetié. Nincs semmi ellentmondás a két dolog között, mivel az csak természetes, hogy amíg az egyik oldalon magasabb bérekért, jobb munkakörülményekért, a dolgozók pihenéséért küzd a szakszervezet, addig a másik oldalon az ehhez szükséges anyagi eszközök társadalmi előteremtését szorgalmazza. Ha tehát a mi társadalmunknak megfelelő érdekvédelemről beszélünk, látnunk kell enriek mind a két oldalát. Feltétlenül a dolgozók érdekeit védi a szakszervezet, amikor különböző jogos követelésekkel, igényekkel kopogtat a kormánynál —, de csupán ez ma már nem képviselhet érdekvédelmet. A tőkéstől nem kérdeztük, hogy honnan vette jövedelmét, ha a munkások közös akciója sikerrel járt, kicsikartak maguknak valamit, ma viszont igényeinkkel nem a töltés irodája előtt dörömbölünk, hanem saját jövedelem-teremtő munkánk eredményeivel gazdálkodunki Nem nehéz belátni, hogy a nemzeti jövedelem növeléséért és megteremtéséért folyó szak* szervezeti tevékenység ilyenformán maga És érdekvédelem. Miért is időszerű minderre figyelmeztetni? A mi szakszervezeti életünkben az utóbbi években tagadhatatlanul felborult az egyensúly az érdekvédelem két oldala között. A szakszervezetek s különösen az üzemi bizottságok elsősorban a termelés megszervezését, munkaversenyek kezdeményezését és a termelési propagandát szorgalmazták, s közben megfeledkeztek sok olyan érdekvédelmi intézkedésről, amihez anyagi eszközeink is voltak. Október előtt már ráébredt erre a szakszervezeti mozgalom s az első lépéseket meg is tette a korábbi hibák kijavítására —, de akkor hirtelen jött az ellenforradalmi puccs, s ez alatt, és ezt követően egy ideig az ellenkező véglet. Októbertől decemberig annyi igényt és követelést nyújtottak be különböző szakszervezetek és testületek, hogy Dárius kincseskamrájából sem lehetett vcAna kielégíteni. Nagynehezen azután, mivel a kormány ellenállt a túlzott, irreális igényeknek és a szakszerwzetek is felismerték, hogy túl előre futottak, a megbomlott egyensúly kezdett helyre billenni. A munkástanácsok széthullása után az üzemi bizottságok ismét tevékenyen résztvesznek a termelés megszervezésében. Több helyen gazdái a munkaversenynek, munkavédelmi újítási heteket és újítási hónapokat kezdeményeztek, a termelési értekezleteken egyaránt gonddal foglalkoznak szociális és termelési kérdésekkel. A Jutafonógyár szakszervezeti bizottsága igen sokoldalú tevékenységet folytat; újabban a Kenderfonógyár és az újszegedi szövőüzem szakszervezeti bizottsága is gondot fordít az érdekvédelem mindkét oldalára, örvendetes, hogy nem estek vissza szakszervezeteink a régi hibába, s számos javaslatuk van a közvetlen érdekvédelemre! Legutóbb a Szakszervezetek Megyei Tanácsa a nő dolgozók sajátos gondjainak, problémáinak megoldását tűzte napirendre és számos kérdésben már ki is dolgozta a megoldás tervét Megtanulhattuk az elmúlt évek tapasztalatából, hogy a munkások érdekeinek következetes védelme nem engedi meg egyik feladat elhanyagolását, vagy túlhajtását sem — t a szakszervezetek mai tevékenységéből körülbelül azt kell megállapítani, hogy az a felismerés már pozitivon hat a mindennapi szervező, nevelő és érdekvédelmi munkában. De az egyensúlyra ezután is vigyázzunk! Mielőtt újabb igényeket támasztunk — gondoskodjunk annak anyagi alap^urói