Délmagyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-08 / 184. szám

Csütörtök, 1957. augusztus 8. Kormányunk törvénytelennek és belügyeinkbe való durva beavatkozásnak tekinti az ENSZ ötösbizotlság kiküldését A Külügy minisztérium nyilatkozata az ENSZ ötösbizottság június 12-i jelentéséről Június 12-én hozták nyil­vánosságra az Egyesült Nem­zetek Szervezete magyar kér­déssel foglalkozó öttagú kü­lönbizottságának jelentését. Azóta az imperialisták saj­tója na^y erőfeszítéseket tesz, hogy az ún. »magyor ügy«-et napirenden tartsa. Ezzel a szinte gombnyo­másra indított propaganda­hadjárattal az ENSZ rendkí­vüli közgyűlésének összehí­vását akarták kierőszakolni. Az ENSZ-tagállamok több­sége azonban nem volt hajlandó a Jelentéssel úgy foglalkozni, liogy ne legyen alkalma azt előzetesen át­tanulmányozni. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok kormánya azért akar­ta kierőszakolni az ún. "ma­gyar ügy* mielőbbi tárgyalá­sát a közgyűlésen, hogy a magyar kormány ne készül­hessen fel a bizottság rágal­mainak visszautasítására, no legyen módja a bizottság ál­lításait dokumentumokkal cáfolni. Az öttagú bizottság előre meghatározott céllal fogott munkához. Amint jelentésé­nek bevezetőjében írja, az volt a feladata, hogy ellássa az ENSZ közgyűlését a Szov­jetunió magyarországi inter­venciójára vonatkozó infor­mációkkal. Nem • magyar események tárgyilagos ismertetése volt léhát n feladnt, hanem egy állítólagos intervenció elő­re megállapított tényének alátámasztása. Ezt n feladatát n különbi­zottság az események önké­nyes csoportosításával, té­nyek elhallgatásával, alapta­lan vádakkal és megállapítá­sokkal, továbbá célzatosan kiválogatott tanúk irányított beszámolóival Igyekezett tel­jesíteni. Nagy erőfeszítéseket tett, hogy leplezze nzt a mi­nősíthetetlen orvtámadást, amelyet ügynökeik és kém­szervezeteik útján megbízóik intéztek népünk ellen. Kormányunk törvénytelen­nek és belügyeinkbe való durva beavatkozásnak te­kinti a bizottság kiküldé­sét. Kormányunk álláspontjának fenntartása mellett, az ENSZ iránti tiszteletből mégis szükségesnek tartja, hogy reagáljon az öttagú ENSZ­bizottság jelentésére, mert úgy véli. hogy népének és a béke védelmének tesz szol­gálatot, ha az ENSZ-közgyű­lés nyilvánossága előtt lep­lezi le azt a provokációt és kívülről szervezett puccskí­sérletet, amelynek végső cél­ja az volt, hogy megdöntse hazánkban a munkásosztály hatalmát és visszaültesse né­pünk nyakéra a már egyszer megsemmisített burzsoá rend gyűlölt urait. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy a népünket ért pro­vokációkból, az Imperialisták nálunk gyakorolt módszerei­ből sokat tanulhatnak a vi­lág népei, ezért szegezzük szembe a valóságot a külön­bizottság hazug jelentésével. Az ENSZ-közgyíílés elé fogjuk terjeszteni doku­mentumainkat arról, mi­lyen módon hangolták Bsz­sze tevékenységüket Ma­gyarország reakciós körei az Imperialisták kém- és diverzánsszcrvezetelvel. A jelentésre vonatkozóan azonban máris teszünk né­hány megjegyzést. Ez a terjedelmes szóáradat háromszor-négyszer ismétli ugyanazt. Készítői a jelentés tartalmának szegényességét akarják leplezni ezzel, azt gondolva, hogy a nagy ha­lom papír már súlyánál fog­va is az alaposság látszatát kelti. Esetleg arra is gondol­tak, ha többször elmondják ugvanuzt a valótlanságot, vé­gül is igaznak fogadják majd el a jelentés olvasói, öcsica propagandaeszköz ez, amely ma már senkit sem tud meg­téveszteni. A tanúkat önkényesen vá­logatták kl. Amint maguk mondják, ezek vallomásai több ország (Amerikai Egye­sült Államok, Anglia, Olasz­ország, Hollandia, Francia­ország, Belgium) budapesti diplomáciai képviseletei ál­tal „beszerzett értesülések­kel" egészítették ki. Röviden szólva a jelentés anyagát kémje­lentések és külföldre szö­kött cllenforradalmárok, Imperialista ügynökök, a bűncselekményeik követ­kezményeitől félő lincsle­gények és hnzaárulók kije­lentései adják. Tehát éppen olyan hiteles, mlnt a bűnöző véleménye sa­ját bűncselekményéről. Az úgynevezett tanúkat Király, Kéthly, Kővágó és velük egyívású társaik jnvas­latnl alapján válogatták kl, ami a vallomások hiteles­ségének cseppet sem meg­győző bizonyítéka. A Jelen­tés összeállítói maguk sincse­nek meggyőződve tanúik sza­vahihetőségéről, ezért a tanúk nevelt n három főko­lomposon kívül titokban tart­ják. Attól félnek, hogv lelep­lezhetnénk azok kilétét és tanúikkal még kevésbé dicse­kedhetnének. A jelentés alaptétele, hogy Magyarországon spontán nom­zotl felkelés volt. Erre építik minden további vádaskodásu­kat. és főként ezzel akarják takarni megbízóik aljas akna­munkáját. A jelentés készítői sok min­denről fecsegnek, de hallgat­nak azokról a százmillió dol­lárokról, amelyeket az Ame­rikai Egyesült Államok kor­mánya szavazott meg a népi demokráciák elleni felforgató munkára. Hallgatnak a lég­gömb-akciókról, felkelósre uszító röpcédulákről, ame­lyekkel az elmúlt év rtvarán árasztották el országunkat. »A Szabad Európa* neve talán egyszer va»y kéfszer szerepel a Jelentésben, holott ennek az űszltó kém­központnak fontos irányító szerepe volt a magyaror­szági ellenforradalomban. Ismeretes, hogv Bell ezredes nevű bemondója október 23 után szinte óráról órára ad­ta az utasításokat, amelyeket aztán nagy buzgalommal igyekeztek megvalósítani ügy­nökeik: Király Béla, Maiéter Pál és mások Hallgatnak a diverzánsok százairól, akiket október előtt dobtak át ma­gyar területre és tagadiák azt, ami szemünk előtt folyt le. hogyan árasztották el hazánk nvugati határát és a Dunán­túlt október 23 után fegyveres ellenforradalmi bandákkal, ugyanígy a jelentés említést sem tesz az ellenforradalom alatt működött „Rákóczi". ..Szabad", ..Amatőr" és más jelzéssel jelentkező rádió­adókról. amelvek Mün­chennek, a Szabad Eu­rónának jelentettek köz­vetlenül. vagy egymáson keresztül és amelyeknek adá­sát München és a Szabad Euróna rendszeresen vissza ls igazolta. Ehhez nedlg még tanúkkal sem kellett volna beszélni, csak elő kellett volna ven­niük az Egyesült Államok­ban kiadott könyvet, amelv e rádióadók adásait tartal­mazza. Október előtt hatóságaink löbb kémbandát tartóztattak le. amelyek az Amerikai Egye­sült Államok kémköznontiai­tól kapott rádióadókkal vol­tak felszerelve. A kémköz­pontok által sikerrel telepített rádióadók az ellenforradalom alalt teljesítették feladataikat. A bizottság azért hallgat ezekről a tényekről, hogv azt mondhassa, nem volt központ, amely kívülről irányította volna az ellenforradalmat, nem volt kapcsolat a külföl­di kémközpontok és a Ma­gyarországra telepített kém és diverzáns csoportok között, vagyis minden spontán tör­tént: Eisenhower úr kijelen­tése a népi demokratikus or­szágok Amerika által történő felszabadításáról csak jám­bor óhaj volt, nem pedig egy nagyszabású, dollármilliók­kal támogatott akció a kani­talista rendszer visszaállí­tására Közép-Európéban. íme, ezek Andersen mesél, an­nak az Andersennek, aki Hitlert hozta a dán nép nyakára és most azon dü­höng, hogy nem sikerült hasonló szerencsétlenséget zúdítani a magyar népre. A Szovjetunió kormánya törvényes kormányunk kéré­sére, a proletár Internaciona­lista kötelezettségének eleget téve segítette népünknek visszaverni az ellenforradalmi bandák és nyugati Imperialis­ták aljas orvtámadását. A Szovjetunió alig másfél évti­zed alatt másodjára menti meg népünket a szolgaságtól. Ezt a segítséget kormá­nyunk a magyar né.o alap­vető érdekeiből kiindulva kérte és hálásak vagyunk, hogv a szovjet nép vállalta az áldozatokét és megadta a kért segítséget. A jelentés nem tud hitelt érdemlő tényeket szembeál­lítani ezzel az álláspontunkkal s odáig merészkedik, hogy az állítja, „bizonytalanság veszi körül azt a felhívást, amelvet állítólag a magyar kormány küldött a szovjet hatóságok­nak". Nem tudtuk felháborodá­sunkat, titkolni, amikor a je­lentésből azt látjuk, hogv an­nak szerzői az október 23 és november 4 közötti liuceelése­ket, haladó gondo'kodású em­berek ezreinek törvénytelen letartóztatását, általuk is el­ismert fosztogatásokat és könvvmáglyákat. a konszoli­dáció lelenségelt zavaró lé­nyegtelen kilengé-eknok könyvelik el. és azt állítiák, hogv az ellenforradalomnak ebben a szakaszában rohamo­san kezdett helyreállni a törvényes rend. Ml elhisszük, hogy a ka­pitalista restaurációs kísérle­tek nvflt kibontakozása örömmel töltötte el a nyu­gati burzsoá köröket, de ez sem csökkentheti felháboro­dásunkat. amikor a jelentés­nek ezeket a cinikus megálla­pításait olvassuk azokról a napokról, amelyekben né­pünk legjobb fialt kezdték börtönökbe hurcolni és már csattogott a kivégző osztagok fegyvereinek závárzata. Ml október 23 és novem­ber 4 között és azóta ls egyetlen Idegen beavatko­zásról tudunk: a* imperia­listák kísérleteiről, ame­lyek arra Irányultak, hogy megdöntsék országunkban a munkásosztály hatalmát. Ezekkel a támadásokkal szemben védelmező barát­ként áll mellettünk a Szov­jetunió és a szocialista tábor többi országa. Á ml határo­zott véleményünk szerint az ENSZ-nek semmiféle vizsgálnlvnlóla nincs ennek a segítségnyújtásnak a té­nyét ttletően. annál több vlzsgálnlvaló.fa volna azon­ban az Imperialisták, min­denekelőtt az Amerikai Egyesült Államok kormá­nyának Magyarország bel­ügyeibe való beavatkozá­sával kapcsolatban. Úgv véljük, az ENSZ na­gyobb szolgálatot tenne az emberiség és a béke ügyé­nek, ha a Magyarország el­leni imperialista agresszió megvitatása mellett napi­rendre tűzné az Algéria és Omán népe elleni imperia­lista agressziót és azokat a bűncselekményeket, amelye­ket Ciprusban követnek el az angol kormány utasításá­ra, a ciprusi hazafiak ellen. BÁNFALVY lÓZSEF: VENDEG VOLTAM LENGYELHONBAN ^^ ár hajnalodott az égnek az alján, amikor fel­ébredtünk. Keveset aludtunk, az érdeklődés elűzte sze­münkről az álmot. Nagy Iramban rohant a gyors, s reggelre már magunk mö­gött hagytuk a kisalföldi tá­jakat cs Pozsonyt. Az állo­mások mindenütt tele voltak zászlókkal és virágokkal, szí­nes dekorációkkal. Csehszlo­vákia a szovjet párt- és kor­mányküldöttséget várta, s őket ünnepelték a díszítés­sel. A VIT-re utazók vonata is bizonyára erre tartott, leg­alább is a jelvényekből erre lehetett következtetni. A gyá­rakon, a vonatokon, az állo­mások tetején mindenütt vö­rös csillag. Mindenhol ás mindenfelé látszott: Cseh­szlovákia szocializmust épít. A vidék szép volt, de egy­ben furcsa i», mert mi már megszoktuk a magyar tájon az aratás utáni tarlót, itt lá­bon állt még a gabona. Csak most kezdődött az aratás. A látottak arról tanúskodtak, hogy Csehszlovákia gazdag ország. A mezőkön rengeteg mezőgazdasági gép dolgozik. A vonatból sehol nem lát­tunk olyan területet, ahol emberek végezték volna az aratást, vagy lovak a tar­lóhántást. Igen sok öntöző­berendezést láttunk. A tavak mellett, vagy bokros térsége­ken tyúk- és récefarm, vagy korszerű sertéshízlalótelep húzódott. A sík vidéket ha­talmas erdőségek váltották, itt-ott futkosó őzekkel az ál­lókon. Sok volt a fenyőerdő. Csehszlovákiában rengeteg a gyár. Látszott, hogy szinte máról holnapra nőtt kl a földből egy-egy üzem modern 11. munkáslakásokkal, magasba nyúló gyárkéményekkel. A ré­gebbi ipartelepek is kibővül­lek, korszerűbbekké váltak. Amerre csak mentünk, min­denfelé kísértek bennünket a füstölgő gyárkómónyek, mo­dern üzemek és ipartelepek. S az a nagyarányú kereske­delmi és belső forgalom, amely ebből a gazdagságból fakad, még az egyszerű szem­lélő előtt is nyilvánvaló. Vo­natunk mellett ötpercenként rohantak el a tehervonatok olajjal, fával, szénnel, vagy építkezéshez szükséges anya­gokkal. Az egyik tehervonat autóbuszokat szállított: „Iránv Törökország" jelzés­sel. És jólesően vettük ész­re azt is. hogy a Breslau fe­lé menő teherszerelvényen rengeteg magvar kocsi volt: ..Gyümölcs, zöldség" felírás­sal. Exportáru! A z állomások csinosak. Több helyütt Igen szé­pen alkalmazzák a népi díszítő motívumokat. Ennek egyik legszebb példá­ja a hodonlnl állomás. Szép virágfüzérek, négyszögalakú virág-tervek élénk színekben váltják egymást. Ahogy a vo­natból a falvak házait láttuk, megállapítottuk, hogy a nép magas kulturális fokon él Csehszlovákiában. A lakó­épületeik nagy ablakúak és tiszták. A lengyel hátér felé jellegzetesek a dobozalakú egyemeletes házak. A tető majdnem lapos. Olyan, mint­ha alatta nem is lenne pad­lás. Mindenütt villamosveze­ték. Igen sok jel mutat arra, hogy még az egyszerű gaz­daságokban is nagymértékű a gépesítés. A határ felé egyszerűbbé vált a táj. Kisebb tavak, szé­les, esőtől düs legelők jelle­mezték a vidéket. Bohumin és Petrovice után már láttuk a lengyel határ őrtornyait. S mikor a kanyarból kifutott a gyors, hosszú, fából épült és zöldre festett állomás előtt már a lengyelek földjén áll­tunk. t.. Erdők, legelők, tavak! így kezdődött Lengyelország! S ahogy néztük a tájat, rend­szerezni kezdtük ismeretein­ket, hogy mit is mond a sta­tisztika erről a földről. Amire emlékeztünk, általában a kö­vetkező: Területe 311730 négyzetkilométer, ennek 81 százaléka szántóterület, la­kólnak száma 25 és félmillió, n legmagasabb hegye a Ry­sy-Tntry. Leghosszabb folyó­ja a Wisla. Az egyetemek és tőlskolák rzáma 84. 104 szín­háza, 2419 mozija. 151 mú­zeuma és 35 ezer 858 könyv­tára van. Ez végeredmény­ben szép. de minket most mér az érdekelt, hogy mi­lyen az élet az adatok mö­gött. Varsó felé robogott tt gyors, s első nagyvá­rosként Kat ív lee gyárkémé­nyei tűntek elő. örémra néz­tem. Négy órát késett eddig a vonat Valószínű Varsó­ban töltjük az éjszakát, mert elmegy előttünk az északi expressz. 11 Ejnye no! Majd elfelejtet­tem! Az első helyes kislányt n határállomástól körülbelül tiz kilométerre láttuk, egy tanyaszerű ház ajtajában ál­lott és Integetett. S mit nem éd a sors! Lófarok-frizuráin Volt! i .: (Folytatjuk) fl Vasas-fiúk nemcsak klubjuknak, de a népnek is nagy szolgálatnt tettek — mondotta a Bp. Vasas díszvacsoráján Kádár János elvtárs A kétszeres Középeurópai Kupa-győztes Vasas labdarúgó csapat tiszteletére díszvacsorát rendeztek kedden este a vá­rosligeti Gundel-étterem kü­löntermeiben. A több száz személyes dísz­vacsorán megjelent Kádár Já­nos, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, Blszku Béla belügyminiszter, Csergő János kohó- és gépipari miniszter. Kossá István közlekedés- és postaiigyl miniszter. Csergő János üdvözlő sza­vai után a jelenlevők nagy tapsa közepette Kádár Já­nos emelkedett szólásra. Elő­ször elmondotta, hogy ö már sok-sok éve lelkes szurkolója a piro6-kék együttesnek, A Vasas szurkolója vagyok— mondotta többek között Ká­dár János — s először ebben a minőségben szeretném meg­köszönni azt az örömet, amit szereplésükkel a szurkolók­nak, az egész magyar sport­társadalomnak és az egész ma­gyar népnek szereztek. A kormány elnöke a to­vábbiakban elmondotta, hogy amikor tavaly a Magyar Lab­darúgó Szövetség a Vasast benevezte a Középerópai Ku­pába, a külföldlek méltatlan­kodva jegyezték meg: „Hogy lehet ilyen csapatot indítani". Később azután megkapták a választ, hogy milyen csapat ls a Vasas! Amit o Vasas tett — mon­dotta Kádár János —, az nagy szolgálat a hazának és a Ma­gyar Népköztársaságnak. Ügy gondolom, a Magyar Népköztársaság kormánya he­lyesen járt el, amikor ezért a nagy győzelemért őszinte el­ismerését fejezte ki, és a kor­mány hivatalosan is kifejezés­re juttatja, hogy a Vasas fiúk nemcsak a klubnak, hanem a népnek is nagy szolgálatot tettek. Ezért kitüntetést ado­mányoz azoknak, akik e sikert véghezvitték. A kormány elnöke ezután Jó egészséget és további si­Á Szcv'etunió kormányküldöttsége szerdán délelőtt Berlinbe érkezett Moszkva (MTI). Szerdán délelőtt Moszkvából elutazott Berlinbe a szovjet párt- ós kormányküldöttség. amelv Németország Szocialista Egv­ségpértlának és a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mányának meghívására láto­gatást tesz az NDK-ban. A küldöttség búcsúztatásá­ra a vnukovói repülőtéren megjelentek a párt és a kör­mány vezetői, élükön Bulga­nyinnal, a minisztertanács elnökével. Ott volt a szovjet közélet számos kiváló szemé­lyisége, a diplomáciai képvi­seletek vezetői, a szovjet és a külföldi sajtó munkatár­sai, és nagy számban jöttek el a moszkvai Világifjúsági Találkozón részvevő NDK­beli fiatalok, akik nagy sze­retettel köszöntötték a párt­ás a kormányküldöttség tag­jait. Hruscsov és Mikojan üd­vözölték a megielenteket. maid a részvevők naev tap­sa közepette beszálltak a TU—104-es típusú repülőgép­be. amelv délelőtt 9.50 óra­kor útnak indult Berlin felé. Hruscsov. Mikojan és Gro­miko szerdán, berlini idő szerint 10.30 órakor megérke­zett a berlin—schönefeldi re­pülőtérre. A szovjet vendé­geket ezután különvonat szál­lította a Keleti-pályaudvar­hoz, ahol hivatalosan fogadta őket a Német Demokratikus Köztársaság kormánya és a Német Szocialista Egységpárt küldöttsége. kert kívánt a Vasas labda­rúgóinak, külön kiemelve Hermann Béla szakosztályve­zetőt , Baráti Lajos edzőt és Szilágyi Gyulát, a csapat ka­pitányát. Erre ürítem poharamat —# mondotta, majd átadta a ki­tüntetéseket, a Magyar Nép­köztársaság Sport Érdemérem arany és bronz fokozatát. A Vasas labdarúgó szak­osztálya az arany és bronz fokozatot kapta meg. Arany fokozatot kaptak a kővetkező vezetők és játékosok.: Hermann Béla szakosztály-' vezető, Baráti Lajos edző, Szilágyi Gyula, Kovalik Fe­renc, Kárpáti Béla. Kontha Károly. Sárosl László. Beren­di Pál, Szilágyi II. János, Raduly József, Csordás Lajos. Bundzsák Dezső, Lelenka Sándor, Teleki Gyula, Bárfi Antal, Palásti Pál, Kamarás Mihály, Milosevlcs László és Ilovszky Rudolf. A bronz fokozatot kapta Tő­ke János Intéző és Mátrln István gyúró. Kádár János beszédét ha­talmas tapssal és éljenzéssel fogadták a megjelentek. Szilágyi Gyula, a Vasas csa­patkapitánya felszólalásában minden játékostársa nevében Ígéretet tett, hqgy jelszavuk továbbra is a „Vasas ne hagyd magad". Ha szíven és lelkese­désen múlik — mondotta — akkor a további siker sem marad el. Vidám, baráti, bensőséges hangulatban telt el a hosszan elnyúló díszvacsora. Felcsen­dült a dal, vezetők és játéko­so'- énekszóval ünnepelték a KK-győzelmet. Az Immár má­sodszor a Vasasokhoz került Középeurópai Kupát színül­tig megtöltötték borral és ál­domást ittak belőle. Elsőnek Kádár János ivott belőle, majd Biszku Béla, Csergő János, Kossá István, a Vasas vezetők, játékosok, az ünnep­lők egyaránt. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom