Délmagyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-07 / 183. szám

4 Szerda, 1957. augusztus 7. 4 Vidám úttörőéletA SZEGEDI NYÁRI TÁBOROKBAN Daluk is megkapó hasonlattal zengi a világba, hogv ..mint a mókus fenn a fán. az úttörő olv vidám". Valóban: ki látott már irigylésreméltóbb. vidámabb, gondtalanabb. tehát boldogabb nanossal. a Jókedv a szórakoztató ismeretszerzéssel. Látogatásunk napján például nagyszabású akadályversenyt bonyolítottak le teljesen önállóan ezek a virgonc emberpalánták. Mennyi Az újszegedi úttörőtábor bejárata pokat az ágról ágra ugrándozó fürge mókusénál, amelynek egész lénve a báJ. a kellem és a derű megtestesítője? De szavamra mondom, aki ellátogat a szegedi nyári úttörőtáborokba. az még ezt a frappáns hasonlatot sem taleleményességgel. hánv maguk találta ötlettel oldottak meg egy-egy feladatot — azt csak filmen lehetne láttatni, de írásban érzékeltetni szinte képtelenség. A legnehezebb akadálynak talán a képzeletbeli mocsáron való áthaladás tűnt. Ki "Haditanács* egy rejtett levél keresése közben lálla elég kifejezőnek. A csengő-bongó, zsibongó, zajongó gyermekkacagást ugyanis még az örökvidám mókuska is megirigyelhetné. Városunkban most három ilven tábor létezik: egv Petőfitelepen. egy Móravároson, egy meg az újszegedi gvermeknyaralóban. Ez utóbbi az I. sz. Kossuth Laios úttörőtábor. Mintegy 120 gyermek — lánv és fiú — tölti benne reggeltől napestig a vidám nyári szünidőt. Fél 9-re már összesereglenek a városból a tábor — képünkön látható — impozáns épületébe, s zászlófelvonással kezdődik a nap. E*től a perctől kezdve aztán a délután 5 órai zászlólevonásig nevelők, felnőttek értő. gondos felügyelete alatt múlatják az időt a kispaitások. Ez az időmúlatás aztán igen változatos, sokszínű formában. ezernyi ötlettel, ügyes találékonysággal megszerkesztett műsorkeretek között zajlik. A Jól összeállított, pompás napi programokban párosul a kellemes a hasztudja mikor látják majd ennek hasznát? így nevelődnek szórakozva, játszva a kispaitások: Nem volt könnyű feladat például, amelyet felvételünk zetésével — nemcsak a levelet találta meg, hanem még azt a fát is, amelyről az útjelző ág származott. Ezek a sasszemű fiúk az erdőtől is meglátták a fát, sőt a lombsűrűben még azt a bizonyos kis galylyat is. Zenei „akadály", elméleti feladat, sátorverés — egymást követő erőpróbái voltak ezek az emlékezetes akadályversenyek. Sorozatos leküzdésük után bizony igen jól esett az ebéd az ifjú versenyzőknek. (Mondjuk meg őszintén azonban, hogy a napi fejadag több és minőségileg jobb is lehetne. Ebben bizonyára sokat segíthetnének üzemeink, vállalataink, mint ahogy már tavaly akadt is ilyen próbálkozás. Sokat segíthetnének az élelmezés megjavításában. Más területen is elkelne a segítségük: csoportos látogatások engedélyezésével megkönnyíthetnék egy-egy üzem belső életének megismertetése révén az ifjú nemzedék pályaválasztási gondjait.) .;, A jóízű ebéd után rendszeresen tartqnak úgynevezett csendes pihenőt, amelv csak papíron csendes, mert a valóságban ezalatt a néhány fél óra alatt a leghangosabb a tábor. Ekkor kezdődik ugyanis rajonként a zuhanyozás, amely a legzajosabb „foglalkozások" egyike. Ilyenkor mindenki azt csinál, amihez éppen kedve van. Egyesek birkóznak, mások pingpongoznak, sakkoznak, sakkfociznak, térképdomlnóznak, mesét olvasnak vagy mondanak, ismét mások pedig kényelmesen nyújtóznak, napoznak a tábori nyugszékeken. Lám, Ilyen az úttörők élete a szegedi nyári táborokban. Munkásszülők gyermekei nyaralnak itt vidáman — mindössze napi 1 forint 60ért. A többi költséget a tanács, népi államunk vállalta magára. Az apák és édesanyák nyugodtan dolgozhatnak munkahelyükön, mert tudják, hogy gyermekük nem az utcán, |||| Négy darab próbájával mától megkezdődnek || | az új színházi évad munkái Augusztusban szabadtéri előadások — Nyitószám: Egy éj Velencében Brrr, de hideg! — de azért megörökít. Egy rejtett levelet kellett megtalálni az erdőben, a földre helyezett útjelzők alapján. A második raj azonban — Regdon József ve(Siflis József felvételei) jólesik a friss zuhany hanem gondos nevelők, felnőttek felügyelete alatt tölti a nyári szünidő gondtalan, boldog napjait. Magyar István Kedden ismét benépesült a Szegedi Nemzeti Színház nyáron többnyire elhagyatott épülete. Egyelőre ugyan még nem a közönséggel telt meg a nézőtér, hanem a színház tagjai tartották első társulati ülésüket az új szezon kezdetén. Mától kezdve pedig már a serény munka kezdődik: négy darab próbájának is látnak hozzá egyszerre a színház művészei. A szezonnyitó előadásra szeptember közepén kerül majd sor, — amint azt Vaszy Viktor igazgató bejelentette —, de már a nyáron több előadást tekinthetünk meg az újszegedi szabadtéri színpadon. Az első előadást augusztus 17-én tartják, amikor a Bástyasétány-t mutatják be, augusztus 20-án pedig a hagyományos Bánk bán opera kerül színre. Néhány operafelújítást is terveznek a szabadtéri színpadra. Benn a színházban Strauss: "Egy éj Velencében* című operettjével kezdődik az idei magas művészi szinvonalat ígérő előadássorozut. A darabot Gáspár Margit és Kristóf Károly átdolgozásában és Bródy Tamás zenei felfrissítéseivel kapja a közönség. Ezt követi majd szeptember vége felé az első prózai előadás, Móricz Zsigmond: "Nem élhetek muzsikaszó nélkül* című színműve. Az első idei operaelőadást október közepére tervezik, mégpedig Erkel: "Hunyadi László*-ját. Szeptemberben megnyílik a Kamaraszínház is. Űj helyén, a Horváth Mihály utcai MSZT-székház nagytermében kezdi meg előadásait. Itt már ez évben elkészül a központi fűtési berendezés és a nézőtér megfelelő magasítása, majd jövőre tovább korszerűsített, bővített színházzá fejlesztik. Már így is kétszer akkora befogadóképességű ez a kamaraszínház, mint a Vásárhelyi sugárúti volt. A kamaraszínház nyitó darabja Machiavelli: "Mandragóra* című komédiája lesz, a további műsoron pedig Steinbeck: "Egerek és emberek* című darabja, valamint egy később kiválasztásra kerülő új magyar darab és egy önálló kabaréest szerepel. A nagyszínház idei műsorterve is lénjtífcben kialakult. w Kiemelkedő eseménynek ígérkezik Demetrius Lucia román író "Három nemzedék* című darabja, amelyet Magyarországon először Szegeden mutatnak majd be. A prózai tervben szerepel még Puskin Borisz Godunovja, Ibsen Peer Gynt-je és Shakespeare-től a "Makrancos hölgy*, vagy az utóbbi helyett a "Rómeó és JúJia*. Az operatervben a nyitódarabon kívül Weber "Bűvös vadász«-a, Puccini "Manón Lescaut*-ja, valamint Puccini "Gianni Scicchi*-je és Bartók • Fából faragott királyfi* balettjátéka szerepel. Az operettek közül a nyitódarabon kívül Lehár: "Víg özvegyé «-t, Viski—Baróti: "Juvenáliá*-ját és egy új magyar operettet szándékozik előadni a színház. E műsorterv megvalósítása nem kis feladat elé állítja a színházat. A szegedi közönség joggal vár sokat a Vaszy Viktor vezette új színtársulattól, amely igen sok tehetséggel gyarapodott. (A későbbiekben még majd visszatérünk bemutatásukra.) Természetesen a művészi színvonal emelkedése nem történhet egy csapásra, de az új szezonkezdet törekvései és az évnyitó társulati ülés hangulata arról tanúskodott, következetes fejlődést remélhetünk az idén a színház tagjainak valóban együttessé kovársolódása és annak a kulturális igénynek a kielégítése terén, amelyet Szeged dolgozói jogosan várnak el Nemzeti Színházuktól. Ma már kezdődnek a próbák, megkezdődött a komoly felkészülés időszaka. A színház épületén belül még kőművesek, festők dolgoznak, javítják, csinosítják — s mintegy 90 székkel bővítik is — a színházat. Néhány héten belül azonban elcsendesednek a mesteremberektől zajos folyosók, befejeződik a tanulásnak, a próbáknak első időszaka, s megkezdődik az új — bízvást hisszük szellemében és tartalmában is jelentősen megújhodott — színházi élet Szegeden. 1 I 1 i SAKK A közelmúltban a fiatal tehetségek több játszmáját és hadállását mutattuk be olvasóinknak. Szpasszkij, Tal, Larsen B. Fischer és a többi fiatal a közeljövőben fogják eldönteni, hogy melyikük lesz az ifjúsági világbajnok, s bizonyára gazdagítani fogják egy-két remek játszmával a sakkirodalmat is. A sakknak egyik utolérhetetlen előnye, hogy az életkortól független, az idősebb versenyző nemcsak az első díjakra esélyes, hanem művészi játszma alkotására is képes. A világ legidősebb versenyzője, O. Bernstein három évvel ezelőtt, 72 éves korában játszotta élete legszebb játszmáját a montevideoi nemzetközi versenyen. A veterán bajnok teljesítményének értékét növeli az a körülmény is, hogy a legjobb délamerikai sakkozót, a lengyel származású Najdorfot sikerült kétvállra fektetnie, olyan áldozatokban bővelkedő játszmában, amilyent eddig csak a sikereik tetőpontján álló nagymesterek tudtak produkálni. A játszma a következőkép folyt le: Világos: O. Bernstein Sötét: Najdorf. 1. d4, Hf6, 2. c4, d6, 3. Hc3, Hbd7, 4. e4, e5, 5. Hf3, g6, 6. dxe, dxe, 7. Fe2, c6, 8. 0—0, Vc7, 9. h3, Hc5, 10. Vc2, Hh5, 11. Bfel, He6, 12. Fe3, Fe7, 13. Badl, 0—0, 14. Ffl, Hhg7, 15. a3, f5, 16. b4, f4, 17. Fel, Ff6, 18. c5, g5, 19. Fc4, Kh8, 20. Fb2, h5, (Najdorf vad királyszárnyi i 1 i E •VTVTVT?TVTTWTTVTV7r7VTTVVV támadást indít, amit ellenfele ritka szép kombinációval ver szét) 21. Hd5H) ez az első tisztáldozat sötétre nagyon kellemetlen, de el kell fogadnia) 21.:: cxd, 22. exd, Hd4, 23. Hxd4, exd, 24. d6, Vd7, 25. Bxd4!, f3 (nem volt tanácsos elfogadni a második tisztáldozatot világos védhetetlen matt-támadása núatt) 26. Be4, Vf5, 27. g4, hxg, 28. hxg, Vg6, 29. Be8ü, Ff5 (a harmadik tisztáldozatot sem lehetett elfogadni 30; Bf8, Kh7, 31. Fg8, Kh6, 32. Bf6+ matt) 30. Ba8ü, Bxa8, 31. gxf, Vh5, 32. Be4, Vh3( 33. Ffl, Vxf5, 34. Bh4+Ü, gxh, 35. Vxf5, Hxf5, 36. Ff6", Kg8, 37, d7, sötét feladta. • • i ÉH ff* fül Pl i fs r ü im pí si y it p® • H mi |p • 'És eftAs 8 il Világos: Kh3, Vb2, He6, He5, Bg5, Fh6. (6) Sötét: Ke3, Bg8, gyalog g7. (3) Fenti állás S. Loyd híres feladványa. Világos indul s a második lépésben mattot ad. A megoldásért fejtőink két pontot kapnak. A július 24-én közölt feladvány megoldása: 1. Hc6, Hxc6, Z Vh7+, Hxh7, 3. Fe5+, Kh6, 4. Fg7 matt. — Miért nem ülsz le? — kérdezte Vodicka, aki már ott ült egy széken a fal mellett — ott van még egy szék. Csak nem fogsz állni, mint egy koldus. Ne alázd meg magadat az előtt a magyar előtt. Meglátod, hogy bajunk lesz vele, de majd én behúzok neki. — Te — mondta egy idő múlva —, kitől tanultál meg németül? — Saját magamtól — felelte Svejk. Egy ideig megint csend volt. Aztán a szobából, ahová a cseléd bevitte a levelet, nagy kiabálás és lárma hallatszott. Valaki a földhöz vágott egy súlyos tárgyat, aztán világosan hallani lehetett, hogy poharak repülnek és tányérok törnek darabokra, s mindezt bősz ordítás kisérte: — Megazisten az anyját, az apját, a Krisztusát, az egész világot! Az ajtó kivágódott, és az előszobába kirohant egy javakorabeli úriember, szalvétával a nyakában, s az előbb átadott levéllel hadonászva. ris ajtóhoz legközelebb Vodicka, az öreg árkász ült, s így a feldúlt úriember először hozzá fordult. — Wass soll dass heissen, wo ist der verfluchter Krrl, welcher dieses Brief gebracht hat? (Mi ez, hol van az oz átkozott fickó, aki ezt a levelet hozta?) — Lassan a testtel — mondta Vodicka felállva — ne sokat ordíts itt nekünk, mert mindjárt kiröpülsz, ha meg tudni akarod, hogy ki hozta ezt a levelet, hát kérdezd meg ettől a bajtárstól. De illedelmesen beszélj vele, mert egy-kettőre odakint leszel. Most Svejken volt a sor, hogy meggyőződjön róla, milyen folyékonyan tudja kifejezni magát a leldúlt úriember, akinek szalvéta volt a nyakában, s aki hetet-havat összehordott, megemlítve azt is, hogy éppen ebédeltek. — Mi hallottuk, hogy ebédelni tetszik — mondta Svejk egyetértően, tört németességgel, majd csehül hozzátette: — Gondolhattuk volna, hogy valószínűleg fölöslegesen zavarjuk az urat ebéd közben. — Ne alázd le magadat —szóitközbe Vodicka. A feldúlt úriember, akinek a hex-es gesztikulálásától már csak a szalvéta egyik csücske maradt a nyakában, tovább magyarázott, hogy először azt hitte, hogy a levélben a ház valamelyik helyiségének katonai elrekvirálásáról van szó, mert a ház a feleségéé. — Itt még sok katonaság elférne — mondta Svejk —, de abban a levélben nem erről van szó. ahogy biztos meg is tetszett győződni róla. Az úr a fejéhez kapott s csak úgy áradtak belőle a szemrehányások, hogy ö is tartalékos hadnagy, nagyon szívesen szolgálna, de vesebaja van. Az ő idejében a tisztek nem voltak ilyen féktelenek, hogy feldúlják az otthonok békéjét. Ezt a levelet pedig el fogja küldeni az ezredparancsnokságnak, a hadügyminisztériumnak, közzététeti a lapokban. — Uram — mondta Svejk méltóságteljesen — azt a levelet én írtam. leli geschrieben, kein Oberlautnant. Az aláírás nem számit, hamis, Untcrschrijt, Name falsch. Nekem nagyon tetszik a maga felesége. Ich liebe Ihre Frau. En az úr feleségébe fülig szerelmes vagyok, ahogy Vrchlicky mondta. Kapitales Frau. (Ich geschrieben, kein Oberlautnant: én írtam, nem főhadnagy. Unterschrift. Name falsch: aláírás, név, hamis. Ich liebe Ihre Früu: szeretem a feleségét. Kapitales Frau: nagyon jó nő.) A feldúlt úriember rá akarta vetni magát Svejkre, aki nyugodtan és elégedetten állt előtte, de Vodicka, az öreg árkász, aki figyelemmel kísérte minden mozdulatát, gáncsot s-etett neki, kitépte kezéből a levelet, amellyel az úr szüntelenül hadonászott, zsebre x-ágta, és amikor Kákontji úr összeszedte magát, Vodicka felkapta, odavitte az ajtóhoz, fél kézzel kinyitotta az ajtót, s nuir hallatszott is, hogy x-alami gurul a lépcsőn. Olyan gyorsan történt az egész, mint a mesékben, amikor az ördög eljön az emberért. A feldúlt úrból csak egy szalvéta maradt. Svejk felvette, udvariasan bekopogtatott a szoba ajtaján, ahonnét öt perccel azelőtt Kákonyi úr kijött, s ahonnét most női sírás hallatszott. A szalvétát hozom — mondta Svejk lágyan a díványon zokogó hölgynek — még rátaposnának. Tiszteletem. összecsapta a bokáját, szalutált és kiment a folyosóra. A lépcsőn jó messzire nyoma se látszott a harcnak, itt minden a lehető legkönnyebben zajlott le, mint ahogy Vodicka megjósolta. Svejk csak a kapu mellett talált egy leszakított gallért. Iíákonyi úr valószínű* leg kétségbeesetten belekapaszkodott a ház ka* pújába, hogy ki ne röpüljön, s így játszódott le a tragédia utolsó felvonása. Az utca viszont rendkívül élénk volt. Ká* konyi urat áthurcolták a szemközti ház kapualjába s x'izzcl locsolgatták, az utca közepén pedig Vodicka, az öreg árkász, oroszlánmódra verekedett néhány honvéddal és honvédhuszárral, akik a segítségére sietlek honfitársuknak, Vodicka mesterien védekezett derékszíjával, amelyen ott fityegett a szuronya is — úgy forgatta, mint egy cséhadarót. S nem volt egyedül. Mellette harcolt néhány különböző ezredbeli cseh katona, aki éppen arra járt. Svejk, mint később állította, maga sem tudj ta, hogy hogyan keveredett bele, s milyen módon került a kezébe valami rémült néző sétabotja, mivel szuronya nem volt. Jó ideig tartott a dolog, de minden jónak vége szakad egyszer. Megjött a "bereitschaft* (készültség) és bekísérte az egész társaságot. Svejk Vodicka mellett haladt a botjával, amelyet a bereitschaft parancsnoka corpus delid inch minősített. Svejk elégedetten lépkedett, vállhoz tartva a botot, mint egy pushát. Vodicka, az öreg árkász, konokul hallgatott az egész úton. Csak amikor beléptek a hauptwachéra, akkor szólt oda bánatosan Svejknek: — Nem megmondtam, hogy nem ismered a magyarokat? (Folyt, köv.)