Délmagyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-06 / 182. szám

4 A textiles üzemek művészegyütteseinek műsoráról a fasizmus végtombold­/\ sinak évében, 1944­ben irta Radnóti Mik­lós azt a verset, melyet Korek József, a Szegedi Kenderfonó­gyár dolgozója lelkes átélt­séggel bevezetőül elszavalt a négy szegedi textiles üzem műsoros estjén, szombaton a Szegedi Nemzeti Színházban, „...de élnek.K csecsszopók, ak&cben megnS [az értelem, világit bennük, őrzik, sötét [pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra [újból a béke ujja" énekelte reménykedve a néhány hónappal később már­tírhalált halt költő, — nap­jainkra gondolva. Az egykori gyermekekben megnőtt az értelem, s most szavalatokkal, ének- és tánc­számokkal, rövid jelenetekkel léptek elénk ezen a textiles „kulturális seregszemlén". Beváltották-e a hozzájuk fűzött reményeket? Előadókészségüket, tehet­ségüket illetően feltétlenül, — a műsor minőségét tekintve már kevésbé. a műsorban ugyanis zöm­yj mel tartalmatlan,igény­telen vígjátékokat, jeleneteket iktattak, — tán egyetlen kivétellel. A Lóvá­sár című parasztkomédia mind szövegében, mind ren­dezésében a műsor legigénye­sebb részéhe* tartozott, s a főszereplők: Annau Rózsi, Já­roli Jenő és Korek József im­ponáló rutinnal, tehetségesen oldották meg feladatukat. Azonban még ebben a darab­ban is akadtak elhagyható, amolyan parasztkodó, „Göre Gábor"-os szövegrészek. — A Textilművek, színjátszó csoportjából Juhász Piroska, — az Újszegedi Kenderből az ügynököt alakító főszereplő, (nevét, sajnos nem közli az amúgyis hiányos plakát, mely­ről egyébként a szindarabírók neve is lemaradt), a Jutaáru­,1oyár gárdájából Kálmán Jó­zsef, Rácz József és a ven­dég Annau Rózsi alakítása a legemlékezetesebb. Az Újsze­gedi Kender- Lenszövő szóló­énekesei, Bokor Margit, Keck Lajosné és Szabó Györgyné kellemes hangjukkal méltán ANYAKÖNYVI HÍREK L KERÜLET Házassá g: Szabó László Lajos és Sándor Eva, Erdélyi István és Varga Magdolna, Vize László és Szelei Éva, Kelemen Miklós és Mics­ka Rozália, dr. Fábry István és Lablanc Angéla, Trcnka Mátyás és Felföldi Rózsa, Szabó Sán­dor és Tóth Klóra, Fábián Ist­ván és Rácz Margit, Szabó Jó­zsef és Bálint Edit, Pásztor Já­nos és Kovács Teréz, Dr. Sgabó Vilmos és Fiiion Violka, • Do­mány István és Kocsis Rozália kötött házasságot. Születés: Farkas Mátyás és Fenyvesi Julianna Jözscf, Török István és Terhes Ilona Valéria Ilona, Kovács Mihály és Balázs Etelka Zsuzsanna, Siroknián Ferenc és Köves Erzsébet Ágnes Katalin, Gcra László és Kovács F.rzsébet Mária, Nagyisiók János és Ba­lázs Rozália Béla, Öllé György és Báló Erzsébet György, Acs Gábor és Vincze Rozália Rozá­lia, Temesvári Sándor és Var­ga Mária Sándor, Tóth József és Vincze Mária Mária Magdolna, Dr. Mátéffy Tibor és Bally Má­ria László Ferenc, Fogas János és Eichinger Erzsébet János, Zá­dori Tibor és Vér Mária Zsu­zsanna, Varga Sándor és Kovács Julianna Irma Etelka, Zödi Fe­renc és Miklós Magdolna László Ferenc, Stein Sándor és Kiss Irma Irma, Nagy András és Varga Erzsébet András, Dankó Róbert és Juhász Viktória Te­téz Viktória, Göbölyös Sándor és Ács Mária László, Szűcs Ti­bor ós Gulyás Anna Gábor Zsolt, Varjas Lajos és Bakacsi Kata­lin Árpád T-ajos, Dr. Krier Ru­dolf és Hajdú Irén Erzsébet Regina, Bánálhy János és Ha­lász Márta János Imre, Tóth Mihály és Kálmán Ilona Hona, Egyed Ferenc és Káity Erasó­bet Ferenc József, Farkas Fe­renc és Ördögh Ilona Mária Ilona, Jenéi Ferenc és Szilágyi Matild Terézia. Kormányos Jó­* rsel és Gavallér Ilonn Hona, Tóth György és Festő Gizella György, Kószó István és Me­gyeri Etelka István András, jíiksó József és Mnrtus Vero­nika József, Biró Lajos és Pi­pirz Julianna Judit, Széli Ká­roly és Kucsorn Erzsébet Ká­roly nevű gyermeke született. Halálozás: v Juhász Pál 70 éves, Máyer Antal 68, Sóder Júlia 1 hóna­pos, Bakács János 2 napo6, Krizák Mátyás 8 hónapos, Nyitrai Lászlóné Puliczer Ilona 55 éves, Borsos Mihály 55 éves, Vörös Szilvcszterné Hoffher Anna 70 éves, Kfcrzián Ilona 5 napos korában hunyt el. II. KERÜLET Házassá/:: Tóth István ás Újvári Mar­git, Rndoesni Forenc és Bácskai Hónával kötött házasságot. Halálozás: Tar József 18. Veres Sándor 71 éves korában hunyt el. III. KERÜLET Házasságkötések: Pataki Lajos és Papo Juli­anna, Faragó István és Ká­rolyi Anna. Szalai István és Hamzsek Irén, Ábrahám László Ferenc és Fodor Edit. Ilovai István és Szűcs Juli­anna Viktória kötött házas­ságot. Születések: < Ratkó Pál és Németh Ka­talinnak László. Kalmár Im­re és Sági Arankának Éva Aranka. Boros József és László Ibolyának László. Molnár Sándor és Ocskó Má­riának Erzsébet. Papdi An­tal és Kozma Annának Ani­kó. Szőghi Gáspár és Szitárin Zsófiának Zsuzsanna Kata­lan. Varga Ottó és Szanka Erzsébetnek Tibor. Veres Fe­renc és Kónya Anna Mar­gitnak Zsuzsanna Anna. Bőhm József és Faragó An­na Máriának József. Fedina Aladár és Szűcs Máriának Györty. Hegyközi Gyula és Komár Borbálónak Borbála. Bódl Szilveszter és Kovács Móriának János. Makovincz­ky Tibor és Kiss Erzsébetnek Gyöngyi Erzsébet. Ábrahám SzUveszter és Márki Etelká­nak Irén. Klára. Király Ist­ván és Hevesi Jolánnak Ist­ván. Feleki Aladár Gyula és Szegvári Ibolyának Zoltán Béla. Csányi Antal és Szanka Margitnak Pál. Vadász Lász­ló és Kiss Máriának Erika Mária, Törköly György és Németh Magdolnának Mag­dolna. Torjai László Attila és Oszláncs Irénnek Anikó. Pintér István és Puskás Etel­kának Irén, Dobó István és Igaz Rozáliának Katalin Ró­zsa. Jámbor Pál és Dudás Klárának Pál. Boldog Ist­ván és Schvercsics Erzsébet­nek Klára. Rostás János és Halász Máriának László. Bérezi István és Magyar Györgyinek Tamás, Diószegi István és Ördögh Julianná­nak István. Kraicsi Béla és Szilasi Piroskának Erika. Varga Pál és Pálinkás Erzsé­betnek Pál. Balogh István és Balogh Erzsébetnek István Zoltán. Török Mihály és Mu­zsik Zsuzsannának Mihály. Prágai Béla és Szirmai Gab­riellának Béla Gábor. Czirok József és Varga Juliannának József. Beszpréml Tibor és Farkas Ilonának Tibor. Va1­da János és Szűcs Erzsébet­nek Erika. Kazi Illés és Bata Ilonának Piroska. Maróthi István és Juhász Máriának Kálmán. Rácz Dávid és Már­ta Irénnek Irén. Horváth An­tal és Jenel Juliannának An­tal nevű gyermeke született. Elhaláloztak: Járy Margit Eligénia 54. Merényi Elemérné Breuer Mária 72. Acs-Sánta József 74, Antalffy László 80. Fúrús Jánosné Rovó Veronika 61. Szabó Istvánné Szabó Vero­na 74. Éder György 58. La­dányi Mátyásné Homolya Eszter 58. Hegedűs Gézáné Varga Irma Gál MiháLv­né N^gv Rozália 80. Kovács Ilona 15. Kocsis Imréné Bar­na Jolán Piroska 53 éves ko­rában hunyt el. arattak nagy sikert. A textil­üzemek egyesített cigányze­nekara Markovits József, Bakró Lajos és Konkoly Fe­renc vezetésével pompás han­gulatvarázslónak bizonyult. A Jutaárugyár tánccsoportja gyönyörű kosztümökben ro­mán és magyar népi táncokat adott elő temperamentumo­sán. Kár, hogy a román-tánc lépéseinél két táncoslány többször bizonytalankodott. Ö sszegezésül: mi hát a tanulság? Mindenek­előtt az, hogy hasznos és célszerű kezdeményezést teremtett a négy textiles üzem Területi Bizottsága: a munkás-színjátszók kulturális seregszemléjére égető szük­ség van. Dicséretesen színvo­nalas színjátszó-nevelés folyik a Szegedi Kenderben, — az újszegedi üzemben elisme­résreméltó zSne-kultúrát ápol­nak, a — jutagyáriak pedig elsősorban a táncművészeiben iparkodnak kitűnni. Jó né­hány tehetséget is elővillan­tott az előadás mindhárom üzemből. Az viszont elkese­rítő, hogy alig akad színvona­las, művészi igényű, rövid mai jelenet, egyfelvonásos, s ezek híján bizony fércmun­kákkal kell megelégedniük a színjátszóknak. Ez kétségtele­nül élő íróink mulasztása. Valamelyest azonban az üzemi kultúrfelelősök is hibá­sak. Ha tüzetesen tallóznának, találnának néhány igen érté­kes, jóízű jelenetet mai íróink­tól is; hadd hivatkozzunk hirtelen Illyés Gyula és Ta­mási Áron rövid színmüveire. S nyúljanak bátran klasszi­kusainkhoz! Móricz mellett hadd ajánljuk mindjárt fi­gyelműkbe nagy szegedi írón­kat, Tömörkény Istvánt. Há­rom rövid, nyomtatásban is megjelent színműve, — a Bar­langlakók. a Szelet hevernek és az Utas —, hálás és megoldható feladatokat kínál üzemi színjátszóinknak. Azon is érdemes elgondol­kozni, hogy nem lenne-e cél­szerű a vállalatoknak, legjobb erőiket tömörítve központi szegedi munkás-színjátszó csoportot létrehozniok, s ez a központi csoport idejét és energiáját nem a szombaton látottakhoz hasonló, silány je­lenetekre pazarolná, hanem nagyobb feladat megoldását — akár többfelvonásos, mű­vészi értékű dráma színreho­zatalát is — magára vállal­hatná. A műkedvelő színjátszók tapasztalhatóan vidám, szóra­koztató darabokat kedvelnek, melyeken ők maguk is jóízűt derülnek. Hadd ajánljuk hát figyelmükbe Shaw ragyogó vígjátékait, — például a ná­lunk kevéssé ismert „Hősök"­et, mely a militarizmust teszi nevetségessé gyilkos gúnnyal —\ vagy az ismert „Can­didá"-t, melyhez szintén ke­vés szereplő szükséges. Lope de Vega műveihez, Goldoni „Mirandoliná"-jához sem szükséges légiónyi szereplő, — hogy csupán találomra említsünk néhány nevet. F alahányszor a kulturá­lis forradalom szélesí­téséről beszélünk, nemcsak azt értjük ezen, hogy dolgozó népünk minél nagyobb tömegét mozgósítsuk a kulturális feladatok meg­oldására, hanem azt. is, hogy igazi, egyetemes értékű kultu­rális kincseket nyújtsunk ne­kik. Dolgozó népünk kultu­rális_ vonatkozásban is fel­nőtté érett, „a csecsszopóban megnőtt az értelem" (hogy Radnóti Miklós szavával szól­junk), — örvendetesen meg­nemesedett. művészi igényét kötelességünk azzal honorál­ni, hogy mindenből a legjob­bat nyújtjuk néki. Hiszen, ahogyan Kállai Gyula műve­lődésügyi miniszter helyesen hangoztatta: „az unatkozó kultúrsznobokat a színházak­ban. hangversenveken és a kiállítások termeiben felvál­totta az egtire feilődő. mű­vészi érzékkel rendelkező új közönség: a dolgozó nép". Reméljük, hogy üzemi szín­játszóink munkája egyre in­kább ennek az új közönség­nek az igényeihez fog igazod­ni. DER ENDRE 3öv6re számos neves szovjet művész vendégszerepel Londonban Victor Hochauser fiatal londoni impresszárió a na­pokban tért vissza Moszkvá­ból, ahol szerződést kötött arra vonatkozóan, hogy a Szovjetunió több kiváló mű­vésze jövőre Angliában ven­dégszerepeljen. Az impresszárió szerződést írt alá a 100 tagú ukrajnai kozák tánc- és dalegyüttes­sel, a Nagy Színház balett­karával. Olga Lepesinszkójá­val az élen. a leningrádi Ki­rov-balettal, Igor Bezrodnáj1 és Igor Ojsztrah hegedűmű­vészekkel és Zarah Doluha­nova énekesnővel. A kozák tánc- és dalegyüt­tes február 19-én érkezik Londonba és az Albert Hall­ban négy héten át tart elő­adást. Az együttes elsőizben szerepel a Szovjetunión kí­vül és először" fordul majd elő, hogy Londonban vasár­nap kosztümös előadást tar­tanak. Nemrég hoztak ugya­nis különleges törvényt ar­ra vonatkozóan, hogy egyál­talán lehessen tartani vasár­naponként kosztümös elő­adást, de ezt is csak az Al­bert Hallban és másutt Lon­donban nem. A Nagy színház balettkara fellépésének időpontját még nem tűzték ki. A társulat tagjai azok közül kerülnek ki. akik nem tartoztak ab­ba a csoportba, amely Ula­novával együtt már vendég­szerepelt Londonban. Bezrodnij, aki már koráb­ban járt Angliában, március­ban lép majd fel a londoni filharmonikus zenekarral. KÖNYVESPOLC illlllllllllllllUIIIIIIIUIIIIIllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll^ Erckmann, ÉmUe — Chat- Rodolfo—Révész Gy. IsW rian, Alexandre: ván: THERÉSE KISASSZONY VIGYAZAT, CSALOK! (Móra Ferenc). Kb. 220 oldal, (Bibliotheca). Kb. 272 oldal, kötve, kötve­A két múltszázadi francia író regénye, a -Therése kis­asszony* első ízben jelenik meg most magyar nyelven. Kis elszászi faluban játszó­dik 1793-ban, amikor a for­radalmi seregek . győzelme­sen harcoltak .Ausztria és Poroszország ellen. Therése kisasszony, a francia hadse­reg markotányosnője, súlyo­san megsebesül, s míg a falu doktorának házában vissza­nyeri egészségét, meggyőzi a forradalom eszméinek igaz­ságáról a doktort és egész környezetét A hivatásos bűvésznek egy a céljait jókedvet vi­dámságot árasztani maga kö­rül. Aki már találkozott Ro­dolfóval, az maga is meggyő­ződhetett arról, hogy a nagy bűvész egy-egy előadásával még a legnyomottabb hangu­latú nézőt is felderíti. Köny­vét is elsősorban a szórakoz­tatás igényével adja az ol­vasó kezébe. A könyv a bű­vészet különböző ágaiból is­mertet mutatványokat. Vala­mennyi olyan, hogy bár a legigényesebb közönséget is kielégíti, előadásukat bárki nehézség nélkül elsajátít­hatja. (136) — Ide hallgass, Vodicha — mondta Svefk komolyan — itt nem a magyarról van szó, hanem a feleségéről Elmésekéin neked min­dent, amikor azzal a cseh pincérnővel ültünk, hogy levelet viszek az óberlajMontomtól, és hogy a legnagyobb titok az egész. Az én óber­lajtnanlom a lelkemre kötötte, hogy, erről egy árva léleknek sem szabad tudni, és a te pincér­nőd is mondta, hogy igazg van, mert ez egy diszkrét dolog, és senkinek se szabad tudo­mást szerezni arról, hogy az óberlajtnant úr eBH férjes asszonnyal levelez. Még te is rá­hagytad, hogy úgy van, és csak bólintottál. En megmagyaráztam nektek, hogy mi itt a helyzet, hogy énnekem pontosan végre kell hajtani az Aberlajtnanlom parancsát, és akkor te mindenáron fel akarsz jönni velem. — Te még nem ismersz engem, Svejk — felelte éppoly komolyan Vodicha, az öreg ár­kász —, ha egyszer azt mondtam, hogy nem hagylak el, akkor jegyezd meg magadnak, hogy az én. szavam aranyat ér. Kettesben mindig biztonságosabb a dolog. — llát ezt mindjárt megkontrázom, Vodicka. Tudod, hol van a Vysehradon a Neklan utca? Ott volt a műhelye a Vobomik laluitosnak. Ez egy igazságos ember volt, és egyszer, ami­kor hazaj&tt valami lumpolásból, hát magá­val hozott még egy lumpot aludni. Aztán na­gyon sokáig kellett hogy nyomja az ágyat, és a felesége mindennap átkötüzte a sebeit a fején, és azt mondta neki: *Látod, Tonicek. hogyha nem ketten jöttetek volna, hát csak rumliztam volna és nem vágtam volna a fe­jedhez a tizedcsmérleget.* 0 meg, amikor már beszélni tudott, azt /mondta: *Igazad van, anya, máskor ha elmegyek valahová, senkit se cipelek haza magammal*. — Még csak az hiányozna — fortyant fel Vodicka —, hogy az asszonynak a férja a fe­jünkhöz vágjon valamit. Majd én elkapom a nyakát és lerúgom a lépcsőn az első emeletről, hogy röpülni fog, mint a srapnel. Az ilye­nekkel keményen kell bánni. Csek semmi te­ketória. — Vodicka, hiszen te nem is ittál olyan so­kat. En két negycdliterrel többet ittam, mint te. Csak annyit lássál be, hogy nem szabad semmi botrányt csinálnunk. Ezért én vagyolu» felelős. Mégiscsak egy nőről van szó. — Szájon vágom a nőt is, Svejk, nekem az mindegy, te r*ég nem ismered az öreg Vo­dickát. Egyszer a zábehlicei "Rózsaszigpt*-ben egy ilyen maskara nem akart velem jönni tán­colni, mert azt'mondja, dagadt a pofám. Igaz, hogy a pofám meg x-olt dagadva, mert éppen egy hostivari táncmulatságból jöttem., na de képzeld el, hogy az a ringyó így sértegessen. *Altkor itt van egy magának is. tisztelt kis­asszony — mondtam neki —, hogy ne fájjon a szive.* Ügy szájon vágtam, hogy feldütötte az egész asztalt poharastul ott a kertben, ahol a papájával meg a mamájával meg a két báty­jával ült. De én nem ijedtem meg az egész "Rózsasziget*-tői se. Voltak ott vrsovicei is­merőseim, azok segítettek. Laposra vertünk vagy öt családot a kölykeikkel együtt. Biztos elhallatszott egészen Michléig, és aztán az új­ságban is benne volt ez e kerti mulatság, amit valami vidékieknek a jótékonycélú egyesülete rendezett. Szóval, mint mondom, ahogy én­nekem is segítettek mások, úgy jogok én is segíteni minden bajtársamnak, ha belemegy valamibe. Nincs az a pénz, hogy én elhagy­jalak téged. Te nem ismered a magyarokat.. -. Mcgse teheted meg velem, hogy eltaszítsál magadtól, amikor annyi év után összetalálko­zunk, méghozzá ilyen körülmények között. — Hát nem bánom, gyere velem — adta be a derekát Svejk —, csak aztán óvatosan, ne­hogy valami kellemetlenségünk legyen. — Ne félj, pajtás — mondta csendesen Vo­dicka, mikor a lépcső felé indultak — úgy be* . húzok neki . > > Es még csendesebben hozzátette: — Majd meglátod, hogy milyen könnyem elbánunk azzal a hetyke magyarral. S ha lett volna valaki a kapu alatt és tu­dott volna csehül, a lépcsőről már hangosan hallotta volna Vodicka jelszavát: — Te nem ismered a magyarokat... — a jelszót, melyet Vodicka egy lajtaparti csendes kocsmában fogalmazott meg először, a híres Királyhida kertjei közölt, a dombok aljában, melyekre a katonák mindig átkozódva emlé­keznek majd vissza, ha a világháború előtti és alatti "übungokat* (gyakorlatok) emlegetik — elméleti előkészítésüket a gyakorlati vérengzésre és mészárlásra. Svejk és Vodicka Kákonyi úr lakásának aj­taja előtt állt. Mielőtt megnyomta volna a csengő gombját, Svejk így szólt: — Hallottad már azt a mondást, Vodicka, hogy óvatosság a bölcsesség anyja? — Engem az nem érdekel — felelte Vodic­ka —, annyi időt se szabad neki hagyni, hogy kinyissa a pofáját.., — Nekem senkivel sincs tárgyalni valóm, Vodicka. Svejk becsengetett, és Vodicka hangosan így szúh: — Ajn, cváj, és már röpül is lefelé a lépcsőn. Az ajtó kinyílt, egy cselédlány nézett rá­juk, és magyarul megkérdezte, hogy mit kí­vánnak. — "Nem tudom* — felelte Vodicka meg­vetően —, tanulj meg csehül, babám. — Verstehet Sie deutsch? — kérdezte Svejk. — A pischen. — Alsó, sagen Sie der Frau, ich will die Frau sprechen, sagen Sie, dass ein Brief ,ist von einem Herr, draussen in Gang. (Tud né­metül? — Egy kicsit. — Hát mondja meg az asszonynak, hogy beszélni akarok az asszony­nyal, mondja meg, hagy levél van egy úrtól, kint a, gangon.) — Csodálom, pajtás — mondta Vodicka, be­lépve Svejk után az előszobába —, hogy szóba állsz egy ilyen büdössel. Az előszobában álltak, becsukták a folyo­sóra nyiló ajtót, és Svejli csak ennyit jegyzett meg: — Szépen be van itt rendezve náluk, két esernyő is lóg a fogason, és az a szentkép Krisztus urunkról, az se rossz. A cseléd jísszajött a szobából, ahonnét ka­nalak és tányérok csilingelése hallatszott, s azt mondta Svejknek: — Frau isi gesagt, dass sie hat ka Zeit, wenn was ist, dass mir geben und sagen. • — AISQ — mondta Svejk ünnepélyesen — der Frau ein Brief. aber haltén Küschen. Elővette Lukás főhadnagy levelét. — Ich — mondta, ujjával magára mutatva — Antwort warten hier, in die Vorzimmer. (Asszony mondta, nem ér rá, ha van valami, nej^cm ideadni és mondani. — Nahát, egy levél a/, asszonynak, de pofát befogni. .. En várni választ itt az előszobában.) (Folyt, köv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom