Délmagyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-06 / 182. szám

3 Eskünkhöz híven, együttes erővel jesítjük feladatunkat! A

z az izgalom, amivel készütfíttik. irü munkásőrök a névadó és zászlóavató ünnepségre, mindinkább fokozódott az ünnepség napján. Bzen * napon midnyájan idősek és fiatalok a legjobbat akartuk nyújtani, mert tudtuk, hogy városunk apraja és nagyja, fiatalja és öregje figyelni fogja munkánk eredményét. És ez így is volt! Most, mint a munkásőrség tagja azokhoz szótok, akik velünk együtt ünnepeltek. Szótok hozzátok sok, sok becsületes üzemi dolgozó, dolgozó parasztok, hivatali dolgozók és mindazfázkoz, akik mosolygó arccal, sokan könnyes szemmel, de mindannyian bizakodó és bíztató arccal tekintettek réróc a fiaikra, férjeikre, munkásőrökre. B

izakodó volt az arcotok, mert tudjátok, hogy velünk együtt erősek és egységesek vagyunk a béke védelmében, a szocialista társadalmunk építésében, bíztató volt az arcotok, TÜr A Szabadságharcos Szövetség repülőraja tisztelgő köröket ír le a város fölött amikor felénk intetlek a járdaszegélyről, bíztattatok bennünket, hogy mellettünk mgytok és velünk lesztek minden munkánkban, amikor azt tesszük, hogy „megvédjük a munkásosztály hatalmát''. Láttuk a nagymamák, édesanyák könynyes szemét, amikor szívük melegét küldték felértik a sorokba menetelő munkásőrök felé. Könnyes volt a szemetek talán az emlékezés könnyei, vagy a messzire vetett hit, szeretet könnyei voltak\ezek. És ezt mi munkásőrök. mindannyian láttuk akkor, amikor kemény lépteinkkel'! dacos arcunkat feléteti*, fordítottuk, L

áttalak téged egyszerű munkásaszszovy, ormikor a Lenin körúton integettél és tapsoltái. Láttalak téged kedves barátom, aki levetted kalapodat, amikor hozzád!értünk, láttalak téged is kisfiam, amikor a vörös szekfű csokrodat soraink közé dobtad. De láttunk benneteket ismerősök és ismeretlenek, akik velünk együtt dobogó szívvel vártatok a városi pártbizottság'előtt, hogy mégegyszer hitet tegyetek, hogy erős és egységes a munkásosztály hatalma, abban a kemény harcban, amk'foiytatmik drága hazánk, népünk békéjéért, eredményeinkért, minden ellenséggel. szemben. Ez nekünk mind jól esett. Mert éreztük, hogy eskünkben tett fogadalmunk\teljesítése meHett nem vagyunk és nem\ leszünk egyedül. Velünk vagytok ti becsületes igaz emberek, akik nem felejtetek soha, akik munkánkban, hareunkfoan mindig vetünk leszM tek és segítetek bennünket. Mi idősebbek és fiatalok, a munkásőrség tagjai az előttetek tett eskünkhöz híven erős akarattal, igaz elszántsággal, mellettetek leszünk mindenkor és mindenhol. |ost elköszönünk tőletek, hogy napi munkánk teljesítése után harcos akarattal, fiatalos szívvel tegyünk eleget vállalt kötelességünknek. SZILADI SÁNDOR munkásőr Somogyi Miklós elvtárs, ae MSZMP Pre litikai Bizottságának tagja, a párt nevében köszönti a munkásőröket és az egybegyűlt ünneplőket Az elnökség tagjai fogadják a vigyázz-menctben elvonuló munkásőröket Fegyver M^t GONDOLATOK a fzzgzdi mu*%kásM&é$> záwdécwatcUa uéán osztály kezében.. Most már nemcsak az igazság, nemcsak a leninista ideológia fegyvere, hanem emellett pisetóiy. géppuska, s minden, ami kell saját, hatalmának óvásához. Megnyugtató ez. Amikor a kormány elrendelte a munkásőrsége^ felállítását, mindjárt megkönnyebbülten lélekzett fel valamennyi dolgos, tisztességes' Állampolgár: Végre! Ment október végén volt itt gyilkoló szerszáma minden ellenforradalmár kalandornak, minden bűnözőnek és dotogkerülőhek, ceak éppen a szocializmus iijgyéért aggódó emberek álltak puszta kézzel, védtelenül megölő ellenségeikkel szemben. A hazugságok és rágalmak zsíbvására olyan nyüzsgő volt Szegeden is, hogy soha nem tudhatták, mikor mered rájuk valamelyik úri suhanc, vagy horthysta tisztecske putkacsöve, s úgy mentették etetükel. ahogy ^tudták. Olyan kommunista veteránok) akik a népért vívott harcban már sokszor ntsstók farkasszemet a könyörtelen Ihafóllal, nem mertek lepihenni este anélkül, hogy szekercét, kalapácsot ne tegyenek az ágy lábához. Ki voltak szolgáltatva a bosszúért lihegő elten forradalmároknak, akik az 1919-esnél is véresebb ceremónia- közepette akarták restaurálni a : kkxátemáristelBk uraimért október 2fl=én ( fegyvert fögtak a vezető kommunisták a néphatalom védelmére. A Kálvin téri pártházban harci készültségben állt egy elszánt gárda, hogy bármelyik percben szétugrassza a már igen nagyon gyürkőaő és fortissimóban uszító ellenforradal-márokat Sajnos, a kapkodás, a bizonytalankodás, a felelősségvállalástól való félelem letétette a lelkes kis csapattal a géppisztolyokat. Pedig az a százegynéhány elvtárs úgy sarokba tudta volna szorítani a népi rend ellen lármázók akkor még szervezetlen bandáját, hogy a nyikkanásuk sem hallatszott volna. Dehát a bizalmatlanság! Az MDP vezetőinek egyik súlyos hibája volt az is, hogy nem bíztak eléggé a munkásokban, sőt a párttagokban sem és nem adtak idejpben fegyvert a kezükbe. Aki arról fecseg, hogy októtierben a munkások is fegyvert fogtak a n^pi demokrácia megdöntésére, az rágalmazza, be akarja mocskolni a immkásökal) Soha nem nyílhatott volna ki Magyarországon az ellenforradalom szeme, egyetlen üzemben sem tudták volna sztrájkra terrorizálni az embereket, ha a legöntudatosabb munkások kezében puska lett volna. Egy Párizsban élő kommunista, Sch. Arnold elvtárs, aki a közelmúltban Szegeden járt látogatóban, lelkére kötötte a munkásőrség parancsnokának: „Vonják le a szörnyű napok tanulságait és ha a proletárdiktatúrát kell megvédeni, habozás nélkül adjanak tűzparancsot?. Miért mondott ilyen tanácsot? Azért, mert serk-sok álmatlan éjszakát okoztak neki és a francia elvtársaknak októberben azok a hírek, hogy Magyarországon nem mertek rögtön belelőni a középületek és kulcsintézmények ellen rohamozó tömegbe. Mert az a tömeg, amely elkezdett lövöldözni az. esküjüket hwen teljesítő sorkatonákra, nem az öntudatos . dolgozókból vetfjmtá•k&ott, hanem elsősorban a iwdfgánokból. kalandorokból. Ha' a kormány határozottan lépett volna fel, semmi esetre sem folyik el annyi vér, nem pusztul el olyan rengeteg érték a társadalom vagyonából, s nem vész el egyetlen percre sem a munkásosztály diktatúrája. Ha a tőkés országokban érzéketlen kíméletlenséggel belelövetnek még a békésen tüntető, a nagyobb darab kenyeret követelő munkástömegekbe is, akkor az olyan országban, ahol végre a munkásosztály kormányozza önmagát, a vezetőknek erkölcsi kötelességük kíméletlenül szétverni minden ellenforradalmi kísérletet Mert az ellenforradalom nem szentimentális. A tradicionális magyar fasizmust visszaállítva, olyan inkvizíciós arénává változtatta volna ezt az országot, amelyben csak nyögések, jajok és sóhajok hallatszottak volna. Éppen azért nem lehetünk elég hálásak legönzetlenebb barátunknak, a Szovjetuniónak, mert kiütötte a Francia Kiss Mihályhoz hasonló fenevadak kezéből a gyilkoti és visszaadott araimat, törvényt, jogot a magyar munkásosztálynak. Az árctóR,^ » mányban, a hadseregben tehetetlenségre kárhoztatták, vagy visszavonulásra kényszerítették a szocializmus ügyéért mindenre kész tömegeket — - lelepleződtek. Hiába pántlikázták fel magukat nemzeti színű szalaggal, hiába harsogták olyan erővel a Himnuszt, ma már mégis megismerte őket a dolgozó magyar nép, mint nemzetveszej tőket. Újjászervezett kommunista pártunk legelső dolga volt, hogy indítványozza a munkásőrségek megszervezését, illetve olyan határozatot hozott: a hadsereg mellett a munkásosztályra, a legforradalmibb osztály legöntudatosabb tagjaira bízza a nép szabadságának, rendjének, nyugalmának, függetlenségének fegyveres védelmezését. S ha visszagondolunk arra, milyen impozáns fegyelmezettséggel vonult végig Szeged utcáin az első munkásőr-szakasz, odúikba ijesztve a Muk-osokat és egyéb terrorlegényeket, csak biztonságérzet tölthet el minden igaz embert. Zászlót kapott a szegedi munkásőrség az üzemek dolgozóitól. A zászló a munkáshatalom jelképé. Minden jószándékú állampolgár, aki látta, hogyan esküdtek zászlójukra a kék egyenruhás munkásőrök, az nyugodtan hajtja álomra a fejét, mert tudja: itt nem lesz soha többé semmilyen ellenforradalmi provokáció. Itt csak alkotás lesz és boldogulás. N. i. flLiebmann és Siflis felvételin Ujabb és újabb szalagról ftirrtcHfc a zíszllht a dolgozók egybeforrottságát a munkisA honvédség díszalakulatának felvonulása az ünnepségen Esküsznek a munkásőrök Díszmenetben viszik a felszaiagozoft zászlót